A faanyag energetikai hasznosítása a biológiai szénkörforgás része: a fa növekedése során megköti azt a szén-dioxidot, amely az elégetéskor felszabadul. Fenntartható erdőgazdálkodás mellett ez azt jelenti, hogy a tűzifa felhasználása nem növeli a légkör szén-dioxid-készletét, szemben a fosszilis energiahordozókkal, amelyek új, geológiai eredetű szenet juttatnak a légkörbe. S bár léteznek a faalapú energiatermelésnél alacsonyabb kibocsátású energiaforrások is, ezek széles körű elterjedéséig a faanyag továbbra is meghatározó szerepet tölt be a hazai energiamixben.

Magyarország erdőterülete az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekedett, a hazai erdők élőfakészlete és megújuló képessége stabil alapot ad a faanyag hosszú távú, fenntartható hasznosításához. Ennek köszönhetően a tűzifa a vidéki háztartások számára kiszámítható és elérhető fűtési megoldást jelent.

Miért érdemes tűzifát választani?

A helyben kitermelt tűzifa egyik legnagyobb előnye, hogy csökkenti az importfüggőséget. A rövid szállítási útvonalak mérséklik a környezeti terhelést, és egyúttal kiszámíthatóbbá teszik az energiaellátást.

Mivel a fakitermelés, szállítás és feldolgozás jelentős mértékben vidéki térségekben zajlik, a tűzifa vásárlása közvetlenül hozzájárul a helyi munkahelyek fenntartásához és a vidéki gazdaság megerősítéséhez.

A magyarországi fakitermelés szigorú jogszabályi keretek között, erdészeti hatóság által készített ún. erdőtervek alapján történik. Ez garantálja, hogy a kitermelést követően az erdők megőrizzék természeti értékeiket, biológiai sokféleségüket és védelmi funkcióikat.

Fontos hangsúlyozni, hogy az energiafelhasználás környezeti hatásait teljes rendszerben érdemes vizsgálni. A hazai üvegházhatású gázok kibocsátásának döntő része az energiaágazathoz kötődik, elsősorban fosszilis tüzelőanyagok felhasználásából. Ezzel szemben az erdők és a földhasználati szektor összességében nettó szén-dioxid-megkötőként jelenik meg a nemzeti leltárban.

A tűzifa használata ugyanakkor felelősséggel is jár. A korszerű, jó hatásfokú fűtőberendezések alkalmazása, a megfelelően kiszárított faanyag használata és a helyes tüzelési gyakorlat elengedhetetlen ahhoz, hogy a légszennyező anyagok kibocsátása alacsony maradjon. A tudatos tűzifahasználat tehát nemcsak erdészeti, hanem felhasználói, levegőminőségi kérdés is.

Hogyan vásároljunk tudatosan?

A felelős fogyasztói döntések alapja a legális és ellenőrzött forrásból származó tűzifa választása.

• Ellenőrzött forrás: Csak olyan eladótól vásároljunk, aki rendelkezik a faanyag-kereskedelemhez szükséges ún. EUTR technikai azonosítóval, illetve erdőgazdálkodói kóddal.
• Hivatalos dokumentáció: A szállítójegy és a számla a jogszerű kereskedelem alapfeltételei. Ezek hiányában a faanyag eredete nem igazolható.
• Hiteles tájékozódás: A hatóságok és a szakmai szervezetek rendszeresen tesznek közzé tájékoztatókat a tűzifa-vásárlás szabályairól, a szezonális sajátosságokról és a helyes tárolásról.

Felelősség a jövőért

Az ellenőrzött forrásból származó tűzifa választása túlmutat az otthon melegén. Tudatos vásárlással a családok hozzájárulnak a hazai erdők megőrzéséhez, a helyi erdőgazdálkodók támogatásához és a környezettudatos életmódhoz. A tűzifa így nem csupán fűtőanyag, hanem egy olyan hazai, megújuló energiaforrás, amely megfelelő használat mellett egyszerre szolgálja az ellátásbiztonságot, a környezeti célokat és a vidéki közösségek jövőjét.

forrás: NAK Erdészet / Kiczkó Mónika

A kutatás három célcsoport – 1951 tanuló, 267 szülő, 113 pedagógus és 15 szakértő – bevonásával valósult meg, és azt vizsgálta, hogyan jelennek meg a megújuló energiaforrásokhoz köthető szakmák a 10–15 éves fiatalok jövőképében, mennyire ismerik az ezekhez kapcsolódó képzési lehetőségeket, és milyen szerepet játszanak a tanárok és a szülők ebben a folyamatban.

A kutatás célja nem pusztán a jelenlegi helyzet feltérképezése volt, hanem egy innovatív, többrétegű pályaorientációs modell megalapozása is, amely hozzájárulhat a régióban tapasztalható szakképzett munkaerőhiány mérsékléséhez a megújuló energiaágazatban.

Az oktatás és a jövőbeli pályalehetőségek terén Ausztria és Magyarország hasonló kihívásokkal néz szembe. A megújuló energiákhoz kapcsolódó szakmák a diákok körében kevéssé ismertek, és nem tekintik őket vonzó jövőképként.
A pedagógusok szerint a 11–14 éves korosztály kulcsszerepet játszik a pályaorientációban – éppen ez a célcsoport áll a NextGen projekt középpontjában.
Mindkét országban célzottan kell ösztönözni az érdeklődést a fenntartható szakmák iránt, ebben különösen nagy szerepet játszhatnak a NextGen-workshopok, üzemlátogatások és tanulmányi kirándulások.

A szülők szintén döntő szerepet töltenek be a pályaválasztási folyamatban. A megfelelő tájékoztatás és tudatosítás révén tudatosabb és jövőorientáltabb pályaválasztás érhető el.

A kutatás eredményei segítséget nyújtanak ahhoz, hogy célzott és hatékony oktatási, szemléletformáló és pályaválasztást támogató eszközök készülhessenek a fiatalok számára.

A RÉSZLETES EREDMÉNYEK ÉS KUTATÁSI JELENTÉSEK MÁR ELÉRHETŐK A PROJEKTPARTNEREK WEBOLDALAIN.

PÁLYAORIENTÁCIÓ A MEGÚJULÓ ENERGIAFORRÁSOK TERÜLETÉN HÁROM NÉZŐPONTBÓL: HOGYAN LÁTJÁK A FIATALOK, TANÁROK ÉS SZÜLŐK A PÁLYAORIENTÁCIÓT EZEN A TERÜLETEN?

DIÁKOK

A megkérdezett fiatalok jól ismerik a nap- és szélenergiát, de sokan tévesen sorolják a biomasszát a nem megújuló energiaforrások közé. A RES (renewable energy sources) szektorhoz vezető képzési lehetőségek azonban szinte teljesen ismeretlenek számukra. A legtöbben nem tudnak róla, milyen szakmákban lehetne ezen a területen dolgozni – holott a technológiai pályák iránti érdeklődés erős.

TANÁROK

A válaszadók többsége egyetért abban, hogy a 11–14 éves korosztályban dől el a pályaválasztás iránya – éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a tanórákon is teret kapjanak a megújuló energiák témái. Míg Magyarországon a filmnézés a leggyakoribb módszer, Ausztriában a gyárlátogatások és kísérletek állnak az élvonalban. Az iskolai tananyag bővítése elengedhetetlen – a tanárok fele szerint jelenleg túl kevés idő jut a témára.

SZÜLŐK

Szerintük a gyermek érdeklődése és képességei a legfontosabb szempontok, de egyre nagyobb hangsúlyt kap a fenntartható jövő is. Ugyanakkor a RES szakmákról alkotott képük homályos: kevéssé ismertek ezek a hivatások, és sok a bizonytalanság a társadalmi presztízsük és bérezésük kapcsán. A kutatás megerősíti: a szülők szemléletformálása kulcsfontosságú a zöld jövő érdekében.

forrás: Next GEn projekt

Az eredmények alapján egyértelműen a 100 százalék megújuló alapú energiatermelési rendszer kínálja a pénzügyileg is legkedvezőbb megoldást. Nem csak a legolcsóbb áramot kínálja, de megvalósításához – szemben a maradéktalanul állami pénzből megvalósuló nukleáris projektekkel – jelentős magántőke, illetve intenzív európai uniós támogatás is bevonható. Modellezésünk eredményeinek bemutatására egy olyan formát választottunk, ami különbözik a hagyományos tudományos publikációktól. Szándékunk az volt, hogy a hazai energetika jövőjéről tartandó szakmai-társadalmi vitához nyújtsunk információkat, ehhez pedig megítélésünk szerint ez a felhasználóbarátabb, közérthetőbb forma hatékonyabban segít hozzá. A tanulmány elkészítését Jávor Benedek koordinálta, és az előszót is tőle olvashatjuk.

A magyar energiapolitika súlyosan zavaros állapotban van.

A kormány hivatalos terveinek megvalósíthatóságában már a kormányzaton belül sem igazán hisznek, a különböző dokumentumok és nyilatkozatok ellentmondásos, egymást kizáró terveket tartalmaznak. A politikai kormányzat szent tehenének, Paks II.-nek megépülése teljesen bizonytalanná vált, a szakmai kormányzat, minisztériumi szinteken kétségbeesetten keresi az orosz atomerőmű alternatíváit. Ezek megtalálásában azonban a legfelső politikai szint, amely fenntartja magának a hazai energiapolitika irányító szerepét, kitartó akadályt jelent. Mindeközben a kommunikációs térben ugyan úgy tűnhet, hogy az energetikai döntések irányítója és kezdeményezője a kormányzat, a valóság nagyon másképp fest.

Állami szerepvállalással 25 éve nem épült jelentős villamosenergia termelő kapacitás Magyarországon, az elmúlt negyedszázadban létesült új egységek létrejötte nagy energiacégeknek (pl. az EON 2011-ben átadott gönyűi gázturbinás erőműve), vagy lakossági beruházásoknak illetve kis-közepes vállalatok befektetéseinek köszönhetőek (mint az elmúlt években létesült mintegy 6 000 MW-nyi napelem kapacitás). A valóságban zajló folyamatok ráadásul jó eséllyel ki is zárják a politikai kommunikációban szereplő terveket: a 2030-ig várhatóan (és a kormány által is előrejelzett módon) megvalósuló 12 000 MW napelem kapacitás egy verőfényes nyári napon az ország tényleges áramigényét meghaladó termelést jelent, ami kiszorítja a rendszerből a zsinóráram termelésére képes többi erőművet, köztük az akkor még biztosan működő, és további élettartam-hosszabbítást remélő Paks I.-et, illetve a megvalósulása esetén a 2030-as évek közepére termelésbe álló Paks II.-őt. Amelyek viszont nem képesek ilyen rugalmas, menetrendkövető termelésre. A kormány energetikai elképzelései nyilvánvalóan önellentmondásosak, egyes elemei kölcsönösen kizárják egymást, az pedig, hogy az egymásnak feszülő álláspontok közül melyik győz majd, nem energetikai, hanem politikai kérdés.

Ennek következményeként a hazai energiapolitika nem stratégiai döntések, hosszútávú célok és víziók mentén alakul, hanem a hatalmi politika óceánján sodródik, a megszülető döntések nem egy elképzelt optimális, jövőbeli energiarendszerhez vezető logikus, egymásra épülő lépcsőfokok, hanem politikai megfontolások szélrohamainak véletlenszerű melléktermékei. Ez pedig jelentős ellátásbiztonsági kockázatot jelent, hiszen a globálisan elkerülhetetlenül végbemenő energetikai átállás során fellépő problémákra és kihívásokra csak egy nagyon tudatos és következetes energiapolitika képes eredményes és hatékony választ adni. Magyarország jelenleg nem rendelkezik ilyesmivel.

Ebben a helyzetben különösen aktuális és fontos, hogy áttekintsük hazánk energetikai jövőjének lehetőségeit és feladatait, és megpróbáljunk egy olyan koherens víziót megalkotni, amely sikeresen képes lehet végigvezetni Magyarországot a dekarbonizáció és az energetika átállás útján. Jelen tanulmányunkban a Megújuló Magyarországért Alapítvány (MMAA) megbízásából arra vállalkoztunk, hogy a hazai villamos energia szektor jövőjét vizsgáljuk meg 2050-ig, és összehasonlítsunk lehetséges szcenáriókat az ország áramellátására. Bár az MMAA zöld alapítványként egyértelműen egy zöld, megújuló és energiahatékonyság alapú energiarendszer mellett teszi le a voksot, modellünkben nukleáris illetve földgáz alapú villamos energia termelési módokat is tartalmazó szcenáriókat is vizsgáltunk, hiszen éppen az volt a célunk, hogy a lehetséges, és politikai szempontok alapján választható megoldások közül melyik milyen költségvonzatokkal, beruházási igényekkel, technológiai feltételekkel illetve finanszírozási lehetőségekkel rendelkezik.

Tanulmányunk célja éppen az, hogy egy szakmai alapú vita részére szolgáltasson információkat. Mennyibe kerülnek a különböző energiavíziók az országnak? Hol és milyen fejlesztésekre kell a forrásokat koncentrálni ahhoz, hogy az egyes szcenáriók megvalósíthatóak legyenek? Milyen infrastrukturális feltételei vannak az egyes modellváltozatoknak?

A tanulmány letölthető A tanulmány letölthető innen

forrás: MMAA

A csehországi központú Agrofert Csoport Közép-Európa egyik vezető agrárvállalkozása, amely több mint 200 cégből álló holding a vegyipar, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a megújuló energiaforrások, az erdészet és a faipar területén.

A cégcsoport két magyarországi leányvállalatával, az IKR Agrár Kft.-vel és az Agrotec Magyarország Kft.-vel a Széchenyi István Egyetem már 2022 óta kiemelt partneri viszonyt ápol, és több évtizedes szakmai együttműködések állnak a mostani megállapodás hátterében.

A felek a stratégiai megállapodás és az idén megalapított Bábolnai Külső Tanszék révén a képzések és a kutatások területén olyan programokat, lehetőségeket kívánnak közösen kidolgozni, amelyek elősegítik az egyetem és a vállalkozás fejlődését. A cél hosszú távú partnerség kialakítása, melyben szorosabbra fűzik a Széchenyi István Egyetem égisze alatt működő győri, mosonmagyaróvári (Smart Farm) és zalaegerszegi (ZalaZone) innovációs parkok, illetve az Agrofert, a.s. vállalathoz tartozó Bábolna Campus projekt keretében megvalósítandó külső tanszékek kapcsolatát. A vállalat gyakorlati helyszínként támogatja az Albert Kázmér Mosonmagyaróvári Kar alap- és mesterszakjain tanuló hallgatók oktatását, valamint a tudományos diákköri munkába, illetve a kooperatív doktori programba bekapcsolódó fiatal kutatók szakmai tevékenységét.

Az egyetem Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központja, illetve Agrár- és Élelmiszeripari Kutatóközpontja által is támogatott együttműködés hozzájárul az intézmény alapvető céljaihoz, így képzési, tudományos és vállalkozói tevékenységének erősítéséhez, a szabadalmak számának növeléséhez, kutatási infrastruktúrájának fejlesztéséhez, valamint spinoff és startup cégek létrehozásához.

forrás: AgroNapló

Nem véletlen, hogy a megújulók kapcsán nem erre az energiahordozóra asszociálunk elsőként, hiszen a biomassza nem tiszta – gondoljunk csak a fűtési szezonra -, és nem is olyan léptékben megújuló, mint a nap vagy a szél. Mégis, a klímastratégiák fontos szerepet szánnak a szilárd biomasszának több évtized múlva is. Nézzük, hogy miért.

Van, ami változott, és van, ami nem

Először is, érdemes tisztázni magát a fogalmat: szilárd biomasszának tekintünk minden olyan szerves anyagot, amellyel energiát tudunk előállítani. Ez a gyakorlatban elsősorban az erdei biomasszát (tűzifát, az abból készült faaprítékot) jelenti, ebből használják fel a legtöbbet, de ide sorolható a faipari hulladék vagy a mezőgazdasági melléktermék (leginkább szalma) is, amelyeket aztán közvetlenül elégetve villamos energiát és/vagy hőt állítanak elő.

Egy bő két évvel ezelőtti bejegyzésben már bemutattam ezen a blogon, hogy az erdészeti biomassza kapcsán milyen fenntarthatósági kérdések merülnek fel. A képlet nagyon egyszerű: ha növeljük a kitermelést, akkor az erdők szénegyenlege csökkenni fog; ha csökkentjük, akkor növekedni – vagyis összességében több megkötött szén marad az erdőben. Ha csökken a kitermelés, akkor az pedig több, értékesebb élőhelyet is jelent. Vagyis amíg az egyik oldalon lehet amellett érvelni, hogy a biomassza felhasználás növelése növeli a megújuló részarányát, addig a másik oldalon ott van a biodiverzitás csökkenésének és a szén-dioxid megkötésnek a fontossága.

Az előző írásomban úgy köszöntem el, hogy az akkor megnyíló „Fit for 55” csomag tárgyalása megteremtheti az egyensúlyt a mérleg két nyelve között. Mostanra pedig véglegessé is váltak a felülvizsgált és újonnan bevezetett jogszabályok. Elsőként nézzük a biomassza mint megújuló energiaforrás szerepét. Mivel a 2030-as EU-s megújuló célérték cél 2030-ra 32%-ról 42,5%-ra emelkedett (a végső energia felhasználásban betöltött arányát tekintve), ezért fontos volt, hogy a Megújuló energia irányelvben szereplő, a biomassza fenntarthatóságára vonatkozó kritériumok is erősödjenek. Hiába szavazta meg az Európai Parlament, hogy a szilárd biomassza további növekedését már ne lehessen megújuló energiaforrásként elszámolni, a végső verzióban ebből nem lett semmi, és a kiskapuk miatt a kritériumrendszer inkább jelent adminisztrációs terhet a nagyobb ipari létesítményeknek, mint valódi kontrollt. A másik oldalon viszont megjelentek a 2030-ra kötelező érvényű, nemzeti szintű szén-dioxid megkötési célok, a Biodiverzitási Stratégiával pedig minden tagállamnak ki kell jelölni 10% olyan területet, amely szigorúan védett státuszt kap.

Viszont amíg a megújulós oldalon már létező szakpolitikák vannak és a biomassza alapú áramtermelés támogatása érdemben is befolyásolja a felhasználást, addig sem a szénmegkötéshez, sem a biodiverzitás növeléséhez nincsen hozzárendelve pénzügyi ösztönző. 

Ennek az egyenlőtlenségnek a feloldására jelentenének megfelelő eszközt a Nemzeti Energia és Klíma (NEKT) tervek. A minden tagállamra kötelező érvényű, a 2030-as klímacélok eléréséhez szükséges részleteket bemutatni hivatott dokumentumnak jelenleg zajlik a felülvizsgálata. A magyar dokumentum felülvizsgált tervezete, amely 2040- és 2050-es kitekintéssel is bír, már publikus, a végső verziót 2024 közepéig kell elkészíteni.

Elvesztett egyensúly

Arra a kérdésre, hogy a tervezett biomassza energetikai felhasználását milyen forrásokból tervezik kielégíteni, már az eredeti NEKT sem adott választ, és a felülvizsgálat ezt a fejezetet nem is érintette. Márpedig ez hazánk esetében égető probléma, mivel a felhasználás oldalon kb. dupla annyi (!) biomassza szerepel a statisztikákban, mint a forrás oldalon. Az elfogadott új Megújuló energia irányelv pedig előírja, hogy külön értékelni kell az összhangot a 2030-as nyelési célok és a tervezett felhasználás között – vagyis annak bizonyítása, hogy a tervezett fakitermelés és energetikai felhasználás tervezésekor alkalmazták a szénelnyelési célokhoz szükséges korlátozásokat. Habár a NEKT modellezési leírásában szerepel, hogy abban a maximálisan felhasználható szilárd biomasszát a nyelési célokat figyelembe véve határozták meg, azonban a prognosztizált nyelési értékeket nem mutatták be. Ami viszont ennél is nagyobb hiányosság, hogy hiányoznak a korlátozásokat biztosító szakpolitikai intézkedések, amit az irányelv szintén elvár. Pedig ezzel kapcsolatban is volna teendő, hiszen az Erdőtörvény teljesen más logika alapján szabályozza a fakitermelést.

Más a papír, és más a realitás

A NEKT a következő szűk harminc évben más-más szerepet szán a szilárd biomasszának. 2030-ig elviekben a biomassza alapú villamos energia el fog tűnni, a háztartási tűzifa-felhasználás pedig 30%-kal csökken. Hogy ennek mennyi a realitása, az több mint kérdéses, tekintve, hogy nem kevés állami forrás révén éppen most újítják fel a Vértesi Erőművet és a Bakonyi Erőmű egy blokkját, amelyek 20 éven keresztül támogatott áron fogják tudni értékesíteni a megtermelt áramot. A tűzifa-felhasználás csökkentéséhez szükséges átfogó épületfelújítási program pedig hiányzik a dokumentumból. A csökkenő igény a tervek szerint máshol jelentkezne: a távhőszektorban lenne egy jelentős átállás biomasszára, ami el is kezdődött: nemrégiben két megyei jogú város, Kaposvár és Kecskemét távhőrendszere is átállt biomassza tüzelésre. Viszont 2040-től újabb fordulat történne, és a biomassza alapú távhő leépítése mellett – aminek a realitása ilyen távon megint csak kétséges – új típusú, ún. BECCS-es erőművek futnának fel.

BECCS, a menekülő út – de milyen áron?

A BECCS (bioenergy with carbon capture and storage) esetében az égetéskor keletkező szén-dioxidot különböző technológiákkal leválasztják, majd azt egy geológiai formációba raktározzák el. A klímasemlegességet célzó forgatókönyvek azért nyúlnak szívesen ehhez a technológiához, mert a hagyományos, fosszilis alapú szén-dioxid leválasztással szemben ezt negatív kibocsátásként lehet elszámolni, mivel végső soron a légkörből vonjuk ki a szén-dioxidot. Azonban azon kívül, hogy egyelőre csak demonstrációs projektek tudtak megvalósulni, a technológiának több olyan negatív következménye van, ami miatt nagy mértékben nem célszerű rá építeni. Ilyen például a hatalmas területigény: az erőművek tüzelőanyagaként elsősorban rövid szénciklusú energiaültetvények és mezőgazdasági melléktermékek jöhetnek számításba, mivel az erdők esetében a fakitermelést a LULUCF kibocsátásként kell rögzíteni, vagyis egy csöbörből vödörbe helyzet alakulna ki. Ez a területigény azon kívül, hogy más területhasználati módokkal szemben szülhet feszültségeket, hozzájárul a talaj széntartalmának csökkenéséhez, de a jellemzően nagyobb beszállítói távolságok is mind rontják a technológia szén-dioxid mérlegét.

2024. június 30., vagyis a felülvizsgált NEKT véglegesítési határidejéig van idő, és ha van politikai akarat is, nem csak a fent említett javaslatok, de a szakmai civil szervezetek más javaslatainak beépítése is egy olyan dokumentumot eredményezhetne, amire mindannyian büszkék tudnánk lenni.

Ez a cikk a Német Szövetségi Gazdasági és Éghajlatügyi Minisztérium (German Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action, BMWK) European Climate Initiative (EUKI) programja által támogatott, “Implementing the European Green Deal in Central and Eastern Europe” projekt keretében készült. A cikkben foglalt véleményért kizárólag a szerző(k) felelősek, az nem feltétlenül tükrözi a Federal Ministry for Economic Affairs and Climate Action (BMWK) nézeteit.

forrás: MTVSZ.blog.hu

Az európai magánerdő-tulajdonosok különösen azt pártolják, hogy az uniós intézmények nem támogatták azokat a rendelkezéseket, amelyek akadályozták volna a fás biomassza bizonyos típusainak hozzájárulását az EU helyi és megújuló energiacéljaihoz, főleg olyan időkben, amikor az EU a fosszilis energiaforrásoktól való függőségtől igyekszik megszabadulni.

„A CEPF üdvözli, hogy az uniós intézmények nem korlátozták a fás biomassza hozzájárulását a tagállamok és az EU megújuló energiával kapcsolatos célkitűzéseihez. Ez figyelmen kívül hagyta volna azt a döntő fontosságú tényt, hogy a bioenergia a fakitermelés és a fásítási gyakorlatok fontos mellékterméke, amely nélkülözhetetlen jövedelmet biztosít az erdőtulajdonosoknak, és támogatja a folyamatos, aktív, fenntartható erdőgazdálkodást” – mondta Maria Pohjala, a CEPF erdészeti szakpolitikai tanácsadója.

Az ideiglenes megállapodást követően nem lesz másodlagos jogszabály, amely előírja a biomassza kaszkádos felhasználását. A piaci alapú kaszkádosítás elvének követelményei rugalmas megoldásokat tartalmaznak, amelyek az egyes tagállamok sajátos helyzetén alapulnak.

Az új erdőgazdálkodási kritériumokkal kapcsolatos kérdések és aggályok miatt – beleértve a faalapú bioenergia-beszerzésre vonatkozó úgynevezett „no-go területeket” és a LULUCF-szabályozáshoz való kapcsolódást – a RED III végrehajtása kihívást jelenthet a tagállamokban. A CEPF azonban üdvözli azt a megközelítést, amely továbbra is a nemzeti erdészeti jogszabályokra támaszkodik a fás biomassza fenntartható beszerzésének bizonyítására.

A következőkben az európai erdőtulajdonosok folytatják a megállapodás részletes elemzését, hogy felmérjék annak következményeit a gyakorlatban.

Forrás: CEPF

Az utóbbi tíz évben a földgáz alacsony ára miatt alig volt igény a biomassza-alapú fűtésre. A 2022. őszi fűtési szezon előtt azonban jelentősen megnőtt az érdeklődés az olcsóbb tüzelési mód és az átálláshoz szükséges megoldások iránt.

A biomassza tüzelőanyagok lehetnek fás vagy lágy szárú növények, ez utóbbi esetben jellemzően valamilyen mezőgazdasági melléktermékről, például kukoricaszárról, szalmáról van szó.

Megnőtt az érdeklődés az olcsóbb tüzelési módok és az átálláshoz szükséges megoldások iránt

Eltüzelésük eltérő felépítésű biomassza-kazánokkal lehetséges. A Bioláng Kft. kazánjai korszerű, környezetbarát rendszerek, fejlesztésükkor Svédországban, Dániában, valamint Németországban korábban elért eredményeket is figyelembe vettek, magyarázta Tóth Dezső ügyvezető. Az automatikus szabályozású kétkamrás (tűztér és utóégető kamra) tüzelőberendezésben tökéletes az égés, amit igazol a keletkezett melléktermék, a hamu szürke színe. A kertészeti üzemek számára a fás szárú alapanyagok elégetésére alkalmas 30-112 kW hőteljesítményű kiskazánokat ajánlotta a szakember. A kazán tüzelőanyagai jellemzően erdei, fűrészüzemi, bútoripari faaprítékok, legnagyobb mennyiségben erdei apríték kerül forgalomba. A fűtőanyagok hamutartalma és fűtőértéke eltérő. Az erdei aprítéknak 1,5%-nál magasabb, a bútoripari aprítéknak pedig 1,5%-nál kisebb a hamutartalma. Pelletet az ún. tiszta aprítékból, gyaluforgácsból, fűrészporból készítenek, ennek hamutartalma 0-5%.

A tüzelőanyagok fűtőértéke nagyban függ a fafajtól, a nedvesség- és széntartalomtól.

Magas a fűrészüzemi aprítéké, ennél alacsonyabb az erdei aprítéké. A pellet fűtőértéke 14,5 MJ.

A faapríték hasznosítása

A biomassza alapanyagok magyarországi helyzetét Palásti-Kovács Imre, a Hepik Bt. ügyvezetője ismertette. Az erdőgazdálkodó és biomassza-termelő cég éves faapríték-termelése 200 ezer tonna. Saját erdőgazdálkodást folytatnak a Dunántúlon, saját nagy teljesítményű gépparkkal.

Az előadó vázolta a biomassza és a dendromassza közötti különbséget is. Mint mondta, a biomassza alatt a biológiai eredetű szárazanyag-tömeget, vagyis a földön és vízben található élő és nemrég elhalt szervezetek tömegét (növények, állatok, gombák, mezőgazdasági termékek, kommunális hulladékok) kell érteni. A dendromassza kifejezés a biomasszán belül a fás szárú növények (fák, cserjék) szárazanyag-tömegét jelenti. A dendromassza kifejezés helyett a köznyelvben jellemzően a faapríték szót használják.

Az erdei faapríték nagy mennyiségben áll rendelkezésre, de csak kis hányadát használjuk fel.

A faapríték legnagyobb arányban erdőgazdálkodásból származik

Megújuló energiaforrásnak is tekinthető, mert alkotóit nagyrészt újra lehet hasznosítani. Fenntartható gazdálkodás esetén kimeríthetetlen készletet jelent. Alkalmazásának elsősorban ökológiai előnye van, mert a faanyag megtermelése körülbelül ugyanannyi szén-dioxidot köt meg a légkörből, mint amennyi az energetikai felhasználás során a légkörbe jut.

Faapríték sokféle tevékenység során képződik, de a legnagyobb arányban az erdőgazdálkodásból (55%) származik. Emellett a fafeldolgozás mellékterméke (10%), képződhet mezőgazdálkodás, rekultiváció során, származhat lakossági, önkormányzati fa- és ágnyesedékből (30%), energetikai faültetvényekből (5%). Magyarország 22%-a erdősült terület, ami kétmillió hektárt tesz ki, az élőfa-készletünk mintegy háromszáz millió köbméter. Az éves folyó növedék tizenhárom-tizennégy millió köbméter, ezzel a mennyiséggel az erdőállomány csökkenése nélkül lehet gazdálkodni.

Az éves folyó növedékből a szakmailag indokolt kitermelés kilenc-tízmillió köbméter lenne, de az alacsony energiaárak okozta kereslethiány miatt az elmúlt években a fakitermelés öt-hétmillió köbméterre esett vissza.

Most hiányzik

Nem elhanyagolható kérdés, hogy ha a növényházi termesztők biomassza­kazánt vásárolnak, honnan szerezhetnek be hozzá jó minőségű fűtőanyagot. Az előadó decemberben arról beszélt, hogy a jó minőségű faaprítékból hiány van, egyebek között azért, mert mindig a megelőző télen kellene megtermelni a következő év fűtőanyagát. A felfokozott kereslet kiszolgálását a felkészültség hiánya is okozza. A faapríték-termelés folyamatos csökkenését okozta, hogy az utóbbi években az előállítható mennyiséghez képest nagyságrenddel alacsonyabb szintre esett vissza a megrendelés. A termelés felfuttatásához a kereslet-kínálat összehangolására lenne szükség. A decemberben elhangzott adat több mint egymillió tonna elégetésre váró anyag hiányát jelezte.

A faapríték-tüzelésre átállást tervező kertészeteknek azt javasolta az előadó, hogy térképezzék fel, hol érhetik el az üzemükhöz legközelebb a tüzelőberendezésükhöz legalkalmasabb anyagot.

Az Alföldön kevés az erdő, de sok a gyümölcsös, az elöregedett, felszámolásra ítélt ültetvények faanyagának feldolgozásából jó minőségű apríték keletkezik. Könnyebb helyzetben vannak azok a termesztők, akik erdősült terület közelében tevékenykednek. A gáz-és a faapríték árát tekintve az előadó szerint faaprítékkal olcsóbban kifűthetők a növényházak.

Népszerű a napelem

Az egyre nagyobb teret nyerő napelemes rendszerekről a HungaroSun Bt. munkatársa, Tóth Bagi Szabolcs adott tájékoztatást. A napelemes modulok működése nem feltétlen a napsütéstől, hanem a környezeti fény bejutásától függ, mondta, kiemelve, hogy hazánk fekvése kedvező a napsütéses órák számát tekintve, azon belül is kimagaslik a dél-alföldi és a közép-magyarországi régió.

A hálózatra csatlakozás feltételeit megszabó jogszabály a közelmúltban többször is változott, ebben a témakörben is tájékoztatást adott az előadó.

Egyre nagyobb teret kapnak a napelemes rendszerek

A szintén megújuló energiát hasznosító hőszivattyús rendszerek (levegő-levegő, levegő-víz, föld-víz, víz-víz) kialakításának lehetőségeit a ThermoSun Kft. cégvezetője, Zónai Viktor ismertette. A hőszivattyúk az alacsonyabb hőmérsékletű környezetből hőt vonnak el, azt a magasabb hőmérsékletű helyre szállítják, és ott leadják. Fordított üzemmódban is működnek, hűtésre-fűtésre egyaránt alkalmasak. A talajszondás hőszivattyúk geotermikus energiát használnak. Ez a hőenergia a földkéreg hozzáférhető rétegeiben keletkezik és tárolódik, kitermelés után télen fűtésre, nyáron hűtésre használható.

Lukács Zoltán, a Magyar Faápolók Egyesületének tiszteletbeli elnöke a zöldfelületen keletkező fahulladék hasznosításáról beszélt. A zöldfelület-gazdálkodás során keletkező aprítékot a fasorfenntartók termelik vagy állítják elő.

A frissen gallyazott vagy kivágott fát helyben aprítják és maguk szállítják a telephelyükre.

Az apríték mennyisége nem túl sok, nedvességtartalma változó, de minősége és szemcsenagysága viszonylag jó. Jellemzően késes darálóval dolgozzák föl. Inkább komposztálásra, mint fűtésre alkalmas, ám így is vannak, akik megvásárolják erőművek részére. Akik telephellyel nem rendelkeznek, azoknak gondot okoz az elhelyezése. A zöldfelület-gazdálkodásból származó fahulladéknak mintegy 20-30%-át aprítják, ennek kisebb részét fűtésre és komposztálásra használják, nagyobb részét elterítik a területen, a cserjesorok alá. A tuskóaprítást a belenőtt kavicsok nehezítik. Lukács Zoltán szerint tíz-tizenöt év múlva ez a probléma is megoldódik, és a zöldfelületen keletkező fahulladék a legjobb minőségű aprítékot fogja adni.

forrás: MagyarMezőgazdaság

„A természet hatalmas, az ember parányi. Ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel, mennyire érti meg, és hogyan használja fel erőit saját hasznára” – ez a Szent-Györgyi Albert-idézet volt a mottója az Európai Kutatási Tanács (ERC) pályázatain egyedüli magyarként háromszoros nyertes Janáky Csaba elektorkémikus előadásának, amelyet a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából tartott a Magyar Tudományos Akadémián.

A globális szén-dioxid-kibocsátás az ipari forradalom óta az energiafelhasználáshoz hasonlóan dinamikusan növekedett, hiszen a növekvő energiaigényt a fosszilis energiahordozók elégítették ki.

A légkörben ma már minden 1 millió molekulából 420 molekula szén-dioxid, az antropogén eredetű növekedés okozta változások a Föld hőháztartásában pedig egyenesen vezettek a globális klímaváltozáshoz.

A szén-dioxid-kibocsátás háromnegyed részéért az energiaszektor felel – igaz, ebben benne van a háztartások fűtése és az ipar energiafelhasználása is. Ezért az előadó kézenfekvőnek nevezte, hogy ebben a szektorban kell minél nagyobb mértékben kiaknázni a megújuló energiaforrásokat.

Janáky Csaba szerint a jó hír az, hogy megújuló forrásokból évente nagyjából háromezerszer akkora energiamennyiség áll rendelkezésre a Földön, mint amennyire az emberiségnek szüksége van, és ezt szerencsére egyre nagyobb mértékben hasznosítjuk, sőt – mint az előadó elmondta – rendre alábecsülik a szektor növekedését:

2022-re például 800 GW energiafelhasználást jeleztek előre néhány éve világszinten, ehhez képest már most, ősszel meghaladtuk az 1000 GW-ot.

A napenergia esetében már a napi ingadozás is jelentős eltérést okoz egy adott napszakban termelt és felhasznált energia mennyisége között, és sok helyen, így Magyarországon is egyelőre súlyos problémákat okoz, hogy a naperőművek által termelt, de helyben fel nem használt áramot hogyan lehet a meglévő elektromos hálózatba továbbítani.

A szezonalitás és az abból adódó túl-, illetve alultermelés problémájára a megfelelő tárolási technológiák fejlesztése és alkalmazása adhat megoldást. Erre különböző lehetőségek vannak (kondenzátorok, akkumulátorok, hidrosztatkius tárolás, kémiai tárolás), a megfelelő módszer kiválasztása attól függ, mennyi energiát, milyen hosszú ideig akarunk tárolni.

Közép- és hosszú távon csak a kémiai és a hidrosztatikus tárolás jelenthet kiszámítható megoldást.

Mint elhangzott, Magyarországon csak az előbbiről lehet szó, vagyis arról, hogy elektromos energiát kémiai energia formájában tárolunk. A kémiai tárolás lényege, hogy elektromos energia segítségével nagy energiájú vegyületeket hozunk létre, például hidrogént vagy szén-dioxid-bázison előállítható energiahordozókat, üzemanyagokat.

A hidrogénnel kapcsolatban Janáky Csaba elmondta, hogy az előállítás módjától a szállítás és tárolás módszerein át a felhasználásig bonyolult értékláncok jöhetnek létre attól függően, hogy az adott cél érdekében milyen technológiák állnak rendelkezésre, vagy milyen technológiai fejlesztést kell és lehet elvégezni ahhoz, hogy gazdaságilag optimális, egyben zöld megoldások szülessenek.

A Szegedi Tudományegyetem általa vezetett projektjének célja például, hogy a napenergiával előállított elektromos árammal elektrolízissel hidrogént fejlesztenek, a hidrogént pedig szintetikus üzemanyag előállítására használják fel.

A zöldebb gazdaság megteremtéséhez a hidrogén mint energiatároló felhasználása mellett egy másik kémiai eszköz a szén-dioxid „befogása” az erőműveknél, ipari folyamatokba ágyazva vagy közvetlenül a levegőből.

A megkötött szén-dioxidot így vagy elraktározzuk vagy hasznosítjuk, akár átalakítás nélkül (pl. üvegházakban), akár úgy, hogy valamilyen hasznos termékké (vegyipari alapanyaggá, üzemanyaggá, építőanyaggá) alakítjuk. Így kiválthatunk olyan, fosszilis alapú folyamatokat, amelyeknek jelenleg nagyon nagy az ökológiai vagy szén-dioxid-lábnyomuk.

Janáky Csaba hangsúlyozta, hogy teljes értékláncokat, ipari folyamatokat sok esetben nem lehet zöld technológiával kiváltani, mert a meglévő infrastruktúrák nem vagy csak nagyon költséges módon cserélhetők le, de a folyamatok egyes, erősen szennyező elemei zöldebbé tehetők.

Az új, „zöldítő” vegyipari technológiák ipari alkalmazásáig azonban hosszú és összetett folyamat vezet a kémiai folyamatok megértésétől és megtervezésétől az üzemi működés megvalósításán át a nagyobb vegyipari rendszerbe való beillesztésükig és elfogadtatásukig.

forrás: MagyarMezőgazdaság

Közkeletű vélekedés, hogy a biomassza ugyanolyan megújuló energia, mint a nap vagy a szél: ha kellő mértékben visszapótoljuk a kivágott erdőt, akkor a kibocsátások hosszú távon egyensúlyban maradnak. A kép ennél jóval árnyaltabb, mivel a hazai erdők szénelnyelő kapacitása folyamatosan csökken, a fakitermelési és -felhasználási gyakorlat pedig tovább távolít minket az egyensúlyi állapottól, amire a klímaváltozás hatásai csak rátesznek egy lapáttal. Ezzel nemcsak a saját, törvénybe foglalt klímasemlegességi céljainkat veszélyeztetjük (ami növekvő szénelnyeléssel számol, kompenzálva a fennmaradó kibocsátásokat), hanem az új uniós megújuló energia irányelvben (RED III) és szén-dioxid-elnyelési célokat kitűző rendeletben (LULUCF Rendelet) foglaltaknak sem fogunk tudni megfelelni. A magyar természetvédelmi, energetikai és éghajlatvédelmi szakpolitikák nem működnek összehangoltan. Ha a jelenlegi, elsősorban nyersanyagforrás-fókuszú szemléletmód nem egészül ki az éghajlatvédelmi és a biodiverzitás megőrzésére irányuló törekvésekkel, akkor azzal már középtávon mind rosszul járunk. A helyzet megoldására minisztériumokon átívelő és a jelenlegi válsághelyzeten túlmutató tervezésre lenne szükség.

Nehéz most számszerűsíteni, hogy az energiaválság hatására történő szakpolitikai intézkedések és piaci folyamatok eredője inkább közelebb vagy távolabb sodornak minket a törvényben is meghatározott klímasemlegesség eléréséhez.

A fakitermelés fokozása és a hosszabb távú keresletnövekedés a biomassza iránt viszont egyértelműen rontja az esélyeket.

A klímasemlegesség eléréséhez a hosszú távú nemzeti klímastratégia komolyan számol az erdők szénelnyelésével, ráadásul a nemrég véglegesített vonatkozó EU-s rendelet szigorításával rövid távon is növelni kell az erdők szénelnyelését. Ezzel szemben erdeink korösszetétele és a klímaváltozás negatív hatásai miatt még az energiaválság nélkül is csökkent volna az erdők szénmérlege, erre a fokozott tűzifa-felhasználás csak rátesz egy lapáttal.

Ha rosszul csináljuk, a biomassza nem fog megújulóként viselkedni

A jelenlegi fokozott kitermelés negatív hatásának megértéséhez az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó szénkörforgást is meg kell érteni, ami összetettebb annál, hogy a tűzifa elégetésekor ugyanannyi szén-dioxid keletkezik, mint amennyit a fa az élete során megkötött. Vegyünk példaként egy tölgyfát. Tegyük fel, hogy egy tölgyerdő vágásérettségi kora 110 év. Ha ezt idén éri el, akkor az azt jelenti, hogy olyan fát termelünk ki, amit az első világháború után ültettek.

Vagyis az erdőben zajló folyamatok emberi léptékben nézve nagyon lassúak.

Ha kitermelik ezt a fát, hagyományosan több fajta választék keletkezik: a legértékesebb részeiből ipari fa lesz, a kevésbé értékesből papír- és rostfa, illetve tűzifa, amit háztartásokon kívül erőművek és fűtőművek is hasznosítanak. Ezek a termékek különbözőképpen hatnak az éghajlatunkra. A tetőgerendában akár további egy évszázadig elraktározódik a szén. A papírfa jellemzően néhány évig raktározza tovább a szenet, míg ha energetikailag hasznosítjuk (elégetjük), akkor rögtön visszakerül a légkörbe.

A fatermékek mellett még ugyanúgy szénraktár a holtfa és a talaj is. A lehullott avar, ágak vagy a kidőlt fatörzsek különböző sebességgel, de elkorhadnak. Ez a folyamat átmérőtől függően lehet pár év, de akár évtizedek is. A korhadás során az elraktározott szén jelentős része visszakerül a légkörbe szén-dioxidként, de egy része a talaj széntartalmát gazdagítja – vagyis a szén-dioxid tartósan kikerült a légkörből. Mivel az egész erdőterületet nézve a fák különböző korúak, ezért a kitermelés időben nem egyszerre, hanem mozaikszerűen történik. Így ha a fakitermelés mértéke időben állandó, és az nem haladja meg az új növedék mennyiségét, akkor az erdő által megkötött szén-dioxid mennyisége állandó, sőt még növekedhet is.

Ez azonban csak rövidebb távon igaz. Mivel egy nagyobb területet nézve, országos szinten az erdők koreloszlása nem egyenletes – Európában például többségben vannak az idősödő erdők – ezért az éves növedék mennyisége lassan ugyan, de ilyen esetben csökken. Vagyis az erdőben tárolt szénmennyiség növekszik ugyan, de egyre lassabb mértékben.

Ráadásul erre a folyamatra csak ráerősíthet a klímaváltozás.

A fákra közvetlenül veszélyt jelentő kártevők mellett az egyre súlyosbodó aszálykárok nem csak a mezőgazdaságban jelentenek terméscsökkenést, hanem az erdők jelentős részén a folyónövedékét is csökkenthetik.

Sokszor felmerül érvként, hogy azt a luxust sem engedhetjük meg, hogy a fa elkorhadjon az erdőben. Ebben az esetben ugyanúgy fontos az időfaktor, mivel a kibocsátás nem most fog jelentkezni, hanem időben később, ráadásul nem az egész széntartalom szabadul fel a légkörbe, hanem egy része a talaj szénkészletét gazdagítja. És akkor a holtfa természetvédelmi értékéről nem is beszéltünk, amely az erdőlakó fajok kb. harmadának ad otthont.

Hogyan hat ebben a helyzetben a megnövekedett tűzifakereslet?

A biomassza iránti megnövekedő energiakereslet viszonylag hirtelen lecsökkenti az erdő szénkészletét. Ezzel párhuzamosan megnő az elégetett fa mennyisége, aminek a szénkészlete rögtön visszakerül a légkörbe. Ha van rá megfelelő kereslet, akkor a fatermékek kompenzálni tudják valamennyire a kibocsátást.

Azonban ha a tűzifára van nagyobb kereslet, akkor előfordulhat, hogy azokat a fákat, amiket korábban papír- vagy rostfának használtak, elégetik, ami természetesen ugyanúgy fokozza a felmelegedést.

A kitermelt erdőterületek helyére telepített új erdő hosszabb, évtizedes távon képes az intenzívebb kitermelés okozta széntárolás csökkenését megállítani, mivel fiatalabb korban intenzívebben nőnek a faegyedek. Vagyis beállhat egy új egyensúly a az erdő szénelnyelése, a természetes kibocsátás és a fatermékeben tárolt szénmennyiség között.

Viszont az új egyensúly a kibocsátás és a megkötés között alacsonyabb lesz, az erdőkben összességében kevesebb lesz a megkötött szén-dioxid, ami a légkörben jelenik meg.

A hosszú táv azt jelenti, hogy több évtized múlva állhat helyre az erdő új egyensúlya.

Miért probléma ez? Mert a klímaváltozás mérséklésekor minden év számít, drasztikusan kellene csökkentenünk a kibocsátásainkat, ehelyett ebben az esetben éppen növeljük azokat.

Tehát az erdő “fiatalítása” nem, hogy nem segít a klímaváltozáson, hanem végső soron gyorsítja azt.

És ez hogy néz ki Magyarországon, számokban?

Az éves folyónövedék 13 millió m³ körül alakult az utóbbi években, vagyis elméletileg ennyi fával gyarapodott évente az erdő. A kitermelés ezzel szemben 7-7,5 millió m³ között alakult az utóbbi években. Ez azonban nem azt jelenti, hogy 5-6 millió m³-rel lehetne növelni a kitermelést anélkül, hogy az veszélyeztetné a tartamosságot, vagyis hogy nem termelünk ki több fát, mint amennyi növekszik egy adott időszak alatt.

Az erdőnek ugyanis van egy természetes mortalitása, amelyre vonatkozóan pontos statisztikai adat nincsen, szakértők kb. 2 millió m³/évre becsülik. Illetve nem minden erdő áll rendelkezésre fatermesztési célokra, bár arányuk alacsony, az összes erdőterület kb. 4,5%-a. Nem tudjuk, hogy az idei évben mennyivel fog növekedni a kitermelés, és a mortalitással csökkentve hogyan alakul a faanyagtermeléssel érintett erdők tartamossága, azonban Magyarország esetében is igaz, hogy idősödik az erdőállomány, a modellezések szerint a meglévő hazai erdők szénmérlege folyamatosan csökkenni fog az elkövetkezendő években.

Ez a csökkenés a fokozott fakitermelés esetében ráadásul még drasztikusabb, ez olvasható le a a meglévő erdőkre hivatalosan elfogadott modellezések eredményeiről is (az ún. Erdőgazdálkodási Elszámolási Terv).

Forrás: Magyar Erdőgazdálkodási Elszámolási Terv, 2/b ábrája alapján. A csökkentett kitermelés kb. 7,5 millió m³ éves kitermelést jelent, az intenzívebb 8,5 millió m³/évet. A szerző ábrája.

Vagyis az történik, hogy a korábbi időszakhoz képest kevesebb szenet tárol az erdő, ami végső soron csak erősíti a klímaváltozást. Aminek a negatív hatásait már most érzik a magyarországi erdők. Ennek pontos hatását azonban nem fogjuk látni egyhamar, mivel az erdők döntő részében az adott évi folyónövedéket nem terepi mérések alapján számolják, hanem modellezik olyan termőhelyi mérések alapján, amiket még a 70-es években, jóval a klímaváltozás hatásainak a megjelenése előtt végeztek.

Vagyis az közel sem biztos, hogy az éves 13 millió m³ folyónövedék valóban annyi is.

A szénraktározásra jelenleg a fatermékek sem jelentenek megoldást. Gondoljunk csak bele, hogy mennyire megváltoztak a piaci körülmények, a bútoraink döntő része aprított faanyagból gyártott rövid élettartamú bútor, aminek az élettartama maximum néhány évtized. Nem csoda, hogy Magyarországon a fatermékek csak 200-300 ezer tonna szén-dioxidot kötnek meg évente.

Egyensúlyra van szükség a kitermelés és a szénmegkötés között

Egészen mostanáig az EU-s klímapolitika az energetikai felhasználást ösztönözte, az erdők szénmegkötésére csak gyenge szabályozás volt, vagyis a tagállamokat arra ösztönözték, hogy minél inkább növeljék a biomassza felhasználását.

A Fit for 55 csomag keretében viszont a szénmegkötésre vonatkozó szabályozást, az ún. LULUCF (földhasználat, földhasználat-változás, erdészet) rendeletet is felülvizsgálták. Az új EU-s szintű cél, hogy a jelenlegi szénmegkötést közel egynegyedével kell növelni 2030-ig.

Ezt a 310 millió tonnás szén-dioxid egyenértékű célt tagállami szintre osztották le, amely Magyarország esetében is a szénelnyelés növelését írja elő.

De hosszú távon is nemzeti érdek lenne a szénelnyelés fokozása, mert a klímasemlegességhez való utat modellező Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia azzal számol, hogy maximum 4,5 millió tonnára leszünk majd képesek csökkenteni 2050-re a kibocsátásokat, ezt pedig a természetes nyelőknek kellene majd ellentételezni, hogy kijöjjön a törvényben vállalt nettó nulla kibocsátás.

Közben a biodiverzitás drasztikus csökkenése miatt az erdők védelmében is lépni kellene, és például kijelölni – az amúgy szintén törvényben már régóta vállalt – nemzeti parki magterületeket, ahol nem történik fakitermelés.

Az erdőkre tehát mind éghajlatvédelmi, mind energiagazdálkodási, mind biodiverzitás szempontból szükség van.

Meg kellene találni azt az egészséges egyensúlyt, ami mindhárom igényt képes kielégíteni, ehhez viszont szükség lenne egy, a szaktárcákon átívelő komplex tervezési folyamatra, mielőtt a tűzifaéhség maradandó kárt okoz az erdőinkben, és ezáltal a klíma- és biodiverzitás-védelmi célok érvényesítésében.

szerző: Harmat Ádám

Megújuló energiaforrás szakértő geográfus, az ELTE TTK Földtudományi Doktori Iskolájának doktorjelöltje. 2016-ban csatlakozott a WWF Magyarországhoz, amelynek 2019 óta éghajlatvédelmi programvezetője.

forrás: MásfélFok 11-30

A bardejovi erőmű hatalmas, lemezelt épületének magas, rozsdamentes acélból készült kéményéből fehér füst száll fel. A szomszédos udvaron egy hatalmas halom apríték van. Az út túloldalán egy helyi vállalkozó fűrészüzeme teljes gőzzel dolgozik. Negyedóránként egy traktorkocsi jön ki a kapuján egy pótkocsival, tele frissen felaprított faanyaggal. Átmegy az úton, belép a hulladékégető területére, és az aprítékot a kupacra üríti.

Hamarosan a fák maradékát a biomasszaüzem kemencéiben hővé és villamos energiává alakítják. Ez a bardejovi faapríték-erőmű tevékenységének lényege. Bár Szlovákiában ma csak a fafeldolgozó iparból származó biomasszából vagy energianövényekből előállított villamos energia támogatható, a gyakorlatban ez egészen másképp néz ki.

Nincs faapríték és nincs támogatás

2018-ban Szlovákia jóváhagyta, hogy az erdei fás biomassza nem tekinthető megújuló energiaforrásnak. A megújuló energiaforrásokról szóló irányelv, az úgynevezett RED – megújuló energiaforrásokról szóló irányelv módosításáról szeptember 13-án, kedden szavaz az Európai Parlament. A változás az erdei biomasszát is érinti.

Ha a módosítást jóváhagyják, az uniós tagállamok 2026-tól kezdve nem támogathatják az erdei biomassza alapú villamosenergia-termelést, ahogyan az jelenleg történik.

És az erdők égnek a kemencékben

Szlovákia két legnagyobb, 8 MW (megawatt) kapacitású, 65 ezer MWh (megawattóra) villamos energiát termelő magánerőműve Bardejovban és Topoľčanyban található. Ezek biomassza, ebben az esetben faapríték égetésével, hatalmas kazánokban termelnek áramot és hőt.

A villamos energiát az elosztórendszerbe és a régió háztartásaiba szállítják. A közeli városok háztartásait is ellátják hővel, amely a termelés során keletkező hulladéktermék. Ahhoz, hogy a biomassza erőművek működjenek és nyereségesek legyenek, két alapvető dologra van szükségük: elegendő faforgácsra és az általuk termelt villamos energiára vonatkozó támogatásra.

A törvényt megelőzve

Mivel az Európai Unió arra kötelezi a tagállamokat, hogy energiájuk 30 százalékát megújuló forrásokból állítsák elő, és a fából készült biomassza megújuló energiaforrásnak számít, a szlovák parlament 2009-ben elfogadta a megújuló energiaforrások támogatásáról szóló törvényt. A köznyelvben a biomassza-tüzelési támogatásokról szóló törvényként ismert. Ezt megelőzően Bardejovban és Topoľčanyban már elkezdték építeni a magán kapcsolt energiatermelő egységeket, azaz biomassza-tüzelésű erőműveket.

Bardejovban 2010 januárjában, Topoľčanyban egy évvel később kezdődött meg az égetés. A környékbeliek észrevették, hogy a fával megrakott teherautók megnövekedett forgalma az új hulladékégetők felé tart.

A biomassza aranykora

A biomassza-támogatási törvény elfogadásával minden szlovákiai háztartás, amely villanyszámlát fizet, az erdei biomassza-támogatási üzletág támogatójává vált. A megújuló energiaforrásokról és a zöld villamos energiáról szóló zöld narratíva keretében a villamosenergia-törvényjavaslat tartalmazott egy olyan tételt is, amely a faapríték elégetését támogatta.

A biomassza-erőműveknek nyújtott támogatás mértéke a bármilyen forrásból származó faaprítékot – legyen az ághulladék vagy minőségi rönk – egyik napról a másikra értékes árucikké tette. A biomassza alapú villamosenergia-termelésre nyújtott állami támogatásnak köszönhetően a vásárlók megengedhették maguknak, hogy jó minőségű és egészséges fát vásároljanak az égetéshez. Köbméterenként akár 70 EUR áron.

Ez az állapot közel 10 évig – 2009 júniusától 2018 decemberéig – tartott. A két biomassza erőmű számára arany évtized volt. Mindegyikük egy hét alatt száz teherautónyi rönköt és faaprítékot égetett el.

Ezen túlmenően a kapcsolt hőerőművek mindenféle verseny vagy pályázat nélkül, például csak egy, az önkormányzat által jóváhagyott jövőbeli beruházást támogató szerződés alapján kezdték el értékesíteni a hulladékhőt több ezer topolyai és bardejovi háztartásnak. Ebben viszont a lojális polgármesterek és önkormányzati képviselők segítették őket.

Az egy megawattóránként akár 90 eurós bőkezű támogatásnak köszönhetően (évente 65 ezer megawattórát termel a bardejovi kapcsolt energiatermelő erőmű) az állam teljes egészében fedezte a biomassza-erőművek faanyagvásárlási költségeit.

Honnan származik a faanyag

2018 végén a VLK Erdővédelmi Csoport természetvédőinek sikerült megfordítaniuk a helyzetet. A négy évig tartó Biomasaker-kampány és a minőségi fa elégetésének támogatását tiltó petícióhoz gyűjtött 38 ezer aláírás után a parlament elfogadta a törvénymódosítást, amely megtiltotta az erdei biomasszából előállított villamos energia támogatását.

Szlovákia volt az első ország az Európai Unióban, amely jogszabályba foglalta a biomassza olyan meghatározását, amely védi az erdőket, és megakadályozza az erdőkből és védett területekről származó minőségi fa villamosenergia-termelés céljából történő elégetését. Most az Európai Parlament ugyanezt a szabványt fogja jóváhagyni a tagállamok számára. A kérdésről páneurópai szemszögből a The New York Times ezen a héten írt.

2019 óta a fás biomassza hazánkban csak akkor számít megújuló erőforrásnak, ha az a fafeldolgozó ipar hulladékából származik, vagy speciális, ilyen célokra termesztett energiaültetvényekről származik.

Ez azt jelenti, hogy ha a biomassza-erőművek nem tudják igazolni a faforgács fafeldolgozó iparból vagy energianövényekből származó eredetét, akkor a továbbiakban nem kaphatnak támogatást az általuk termelt villamos energiára. Ez pedig csak a bardejovi és a topolčanyi hulladékégetők volumene mellett gyakorlatilag lehetetlen – évente 100 ezer tonna faaprítékot égetnek el mindegyikben.

Két okból. Az első az a tény, hogy a zólyomi Országos Erdészeti Központ adatai szerint Szlovákiában jelenleg alig 250 hektár aktívan kezelt energiaültetvény van, amelynek éves biomassza termelése alig kevesebb mint kétezer tonnára becsülhető. Ezt a mennyiségű faaprítékot két biomassza erőmű kevesebb mint három nap alatt égeti el.

A második az a tény, hogy a négy legnagyobb szlovákiai fafeldolgozó, a Mondi SCP (Ružomberok), a Rettenmeier Tatra Timber (Liptovský Hrádok), a PRP (Tomášovce) és a Bukóza Holding (Hencovce, Vranov nad Topľou) adatai szerint évente több mint 4,2 millió köbméter fát dolgoznak fel és 800 ezer tonna faforgácsot állítanak elő. Az esetek túlnyomó többségében azonban maguk is használják a faforgácsot. Hő- és villamosenergia-termelés céljából kazánokban égetik el, pelletként dolgozzák fel vagy külföldre exportálják.

Állami támogatás

A Hálózati Iparágak Szabályozási Hivatalának (URSO) nyilvánosan elérhető adatai szerint 2020-ban a TeHo Bardejov biomasszaerőmű az általa termelt 69 427 MWh-ra közel 6,3 millió euró, a TeHo Topoľčany pedig 69 435 MWh-ra több mint 6,4 millió euró támogatást kapott (1 MWh-nként körülbelül 90 euró).

Ugyanakkor a bardajovi Bardterm önkormányzati vállalat idén 2,8 millió euróért vásárolta meg a biomassza erőműben termelt hőt. A TeHo Bardejov éves bevétele a villamos energia és a hő értékesítéséből így elérheti a 9 millió eurót.

Az állam által támogatott magáncég 10 év alatt több mint 80 millió eurót kereshetett volna a biomasszából előállított villamos energia és hő üzletágon, 32 millió eurós beruházással az erőmű építésébe. A kérdés az, hogy a helyi hatóságok és az állam miért nem avatkozott bele 13 évvel ezelőtt egyáltalán egy ilyen vállalkozásba. Különösen Bardejovban, amely évek óta az egyik legkevésbé fejlett kerület.

Kétes eredet

Az ÚRSO dokumentumai szerint 2020-ban 21 szállító szállított faaprítékot a TeHo Bardejov biomassza erőműnek, míg a TeHo Topoľčany erőműnek csak 11 szállító szállított faaprítékot. Bardejov esetében mindegyiküknek évente átlagosan 5 ezer tonna faaprítékot kellene szállítaniuk, Topoľčany esetében ez a mennyiség elérné a 9 ezer tonnát.

Ez Bardejovban átlagosan napi egy 20 tonnás teherautó minden beszállítótól, Topoľčanyban pedig napi két teljesen megrakott teherautó. Még mindig a fafeldolgozó ipar hulladékáról és az energianövényekről beszélünk. A bardejovi biomassza-erőmű számára megkérdezett öt faapríték-beszállító közül csak egy erősítette meg, hogy 2020-ban napi egy kamionnyi faaprítékot tud szállítani. A másik négy hetente két-három teherautót szállított, vagy kéthetente csak egy teherautót.

Közülük csak kettő kizárólag a fafeldolgozó iparból származó hulladékot, míg a másik három, aránytalanul nagyobb mennyiségű faforgácsot szállító vállalat megerősítette, hogy az általuk szállított mennyiségnek csak 10 százaléka származott a fafeldolgozó iparból. A faforgács akár 90 százaléka a Bardejov környéki erdőkből származott, még a közeli Čergov-hegység európai jelentőségű Natura 2000 területéről is.

A kifizetésekkel kapcsolatos problémák

Egy névtelenségét megőrizni kívánó bártfai fakitermelő vállalkozó elmondta, hogy 2020-ban hetente öt kamionnyi faaprítékot szállított Bártfára. „Mindig kértek tőlem papírokat és igazolásokat a faforgács eredetéről, 90 százalékban a fúrótelepünk erdejéből származott. Nem lehetséges számukra, hogy évi 100 ezer tonnát a környék kis fűrészüzemeiből szerezzenek be. Ráadásul a tulajdonosváltás után nagy gondok vannak az érettséggel, ezért most mindent Bukozába viszek” – teszi hozzá.

Két másik bártfai chipszállító is panaszkodik a vállalat fizetési problémáira a tulajdonosváltás után.

A kereskedelmi nyilvántartás szerint 2009 és 2018 között a biomassza-erőművek a Bioenergy tulajdonában voltak, amelynek egyedüli részvényese az R GES, egy bardejovi székhelyű, öt vállalat tulajdonában lévő vállalat volt. Topoľčanyban a Bioenergynek az R GES mellett még egy részvényese volt, a Slov Invest Holding, amelynek tulajdonosai ugyanazok voltak.

2018-ban a biomassza erőművek új tulajdonosa a TeHo eserocka lett, amelynek egyedüli tulajdonosa a bécsi székhelyű ARCA CAPITAL Slowakei Beteiligungs GmbH. Ennek tulajdonosa az Arca Capital Slovakia, a. s., az átszervezés során, valamint a londoni székhelyű ARCA CAPITAL LTD., amelyek mind a jól ismert pénzügyi csoport, az Arca Capital portfóliójához tartoznak. Míg a DAH BIOMASA 2009 és 2018 között faaprítékot vásárolt a Bioenergy számára, a tulajdonosváltás után a beszállítókat az ACS BIOMASA vállalat vette át.

„Úgy gondoljuk, hogy a megújuló forrásokból származó villamos energia és hő előállításával fontos szolgálatot teszünk a város és az egész régió lakosainak. Különösen az energiaárak hatalmas emelkedése mellett” – nyilatkozta Jaroslav Hanzely, a bardejovi és topolyai biomassza erőművek igazgatója.

„A legelőnyösebb, ha a megújuló energiaforrást a lehető legközelebb használják a termelés helyéhez. Ezzel nagy mennyiségű kibocsátást takaríthatunk meg, amely akkor keletkezne, ha ezeket a megújuló forrásokat, esetünkben a faaprítékot Szlovákia más régióiba vagy külföldre szállítanánk.”

Hanzely szerint itt már évtizedek óta folyik biomassza előállítása. „Ez már itt volt, mielőtt Bardejovba jöttünk, az erdőgondozási terv szerint kitermelt értékes nyersanyag exportja formájában jelenik meg. A régió lakosai azonban nem részesülnek belőle. Ez a nagyvállalatokra marad, amelyek a fát közvetlenül vagy termékek formájában külföldre exportálják” – teszi hozzá.
A vezérlés nem működik

Juraj Lukáč, a VLK erdővédelmi csoport vezetője a biomassza-támogatási üzletről beszél. „A legegyszerűbb üzletet mások pénzével és támogatásával kötni. A maffia először 2009-ben politikusokkal és naiv zöldekkel közösen készítette elő a törvény módosítását, és nagy üzemeket épített, hogy elégessék a védett erdeinkből származó biomasszát.”

A biomasszaüzemek továbbra is közvetlenül az erdőkből és védett területekről, sőt még a Natura 2000 területekről származó faaprítékot égetnek el. „Nyilvánvalóan nincs hatékony ellenőrzés a megújuló energiaforrások támogatásáról szóló törvény betartására vonatkozóan” – érvel Lukáč.

A szövetség természetvédői szerint az alternatív energiaforrások – legyen szó biomasszáról, fotovoltaikáról vagy elektromos autókról – politikai szempontból a zöld technológiák támogatásán alapulnak.

Eltűnt erdők

„Ez nem a helyi fafűtés betiltásáról szól. Otthon is fával fűtök, de senki sem fizet nekem érte. Gazdaságosnak és környezetbarátnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy nem szállítunk fát nagy távolságokra, és nem támogatjuk azt” – mondja Lukáč.

A VLK erdővédői a Környezetvédelmi Vizsgálati Ügynökség (EIA) nemzetközi természetvédelmi szervezettel közösen továbbra is intenzíven keresik a szlovákiai Natura 2000 területeken végzett fakitermelés és az energetikai célú fatüzelés közötti összefüggéseket.

10 év alatt 700 négyzetkilométernyi erdő tűnt el Szlovákiából a VLK Erdővédelmi Egyesület szerint. „A biomassza elégetése olyan energetikai ostobaság, amely károsítja az éghajlatunkat, néhány ember él belőle, és pusztítja közös erdeinket. A biomassza erőművek miatt az erdőink szó szerint a szemünk láttára tűntek el. Aki bemegy az erdőkbe és ismeri őket, látnia kell, hogy egyre kevesebb az erdő” – teszi hozzá.

Lobbizás és tudomány

A megújuló energiaforrásokról szóló európai irányelv módosításának egyik kezdeményezője Michal Wiezik szlovák európai parlamenti képviselő. „A biomassza energiailag nem hatékony. Elégetésekor energiaegységenként több káros anyagot bocsát ki, mint a szén. A biomasszával szembeni jóindulatú megközelítés a többi megújuló energiaforrás felhasználásával szemben is kontraproduktív.”

Úgy véli, hogy a biomassza szén-dioxid-semleges energiaforrásként való felhasználásának jelenlegi beállítása helytelen, túlságosan jóindulatú és inkább politikai lobbizáson, mint tudományos tényeken alapul.

Szlovákiában a tűzifa-fogyasztás az egekbe szökik. A képviselő szerint az eredmény abszurd – teljesítjük az Európai Unióval szemben vállalt kötelezettségeinket a megújuló energiaforrások felhasználása terén. Ehhez nincs szükségünk nap-, szél- vagy geotermikus erőművekre, csak fát kell égetnünk.

„A biomassza veszélyes. Az állítólagos szén-dioxid-semlegessége mögé bújunk, de nem lehet eltitkolni, hogy milyen hatással van az erdőkre és a bennük élő életre. Ez az év a biomassza éve lesz. Az a célom, hogy korlátozzuk a nyers fa energetikai célú felhasználását” – teszi hozzá Wiezik.

Az Európai Parlament szavazni fog arról, hogy az elsődleges fás biomassza, azaz a közvetlenül az erdőkből származó fa elégetését töröljék a megújuló energiaforrások listájáról.

szerk: Tóth János, forrás: actuality.sk 09-08