A 28 ezer lakosú település szélén egy nagyjából 60 ezer fő kiszolgálásra alkalmas hulladékudvart építettek, amely a régebbi létesítményekhez képest többféle anyagot, és ha minden jól megy, olcsóbban is tud majd begyűjteni.

A következő tíz évben a MOHU további 82 ilyen parkot szeretne építeni országszerte, amelyekből kilencet már 2025 végéig átadnának. A tervek szerint minden tízezer főnél nagyobb település és 25 ezer főnél nagyobb gyűjtőkörzet kap majd egy hulladékudvart, míg az ötezer főnél nagyobb településeken is állandó vagy mobil hulladékudvarokkal készülnek a lakosságnak. A mobil változatnál a MOHU több, különböző hulladéktípust gyűjtő járművel fog megjelenni egy-egy településen egy előre egyeztetett időpontban.

A Mol leányvállalata, a MOHU 2023 júliusában vette át a magyar államtól a hulladékgazdálkodási feladatok nagy részét egy koncesszió keretében a következő 35 évre. A vállalat Telexnek nyilatkozó szakértője szerint míg az így megörökölt 290 hulladékudvarban sok esetben csak 5-10 hulladéktípust lehet leadni, az új létesítményekben már több mint negyvenféle hulladékot vesz majd át a cég. Ezek között lesznek a veszélyes hulladékok különböző típusai, a gumiabroncs, a lom, a növényi olajak és az akkumulátorok is. Az esztergomi létesítmény sok, jelenlegi hulladékudvarral ellentétben a munkaidőn túl is nyitva lesz este nyolc óráig, és szombaton is leadhatjuk majd a szemetet.

A hulladékparkokban lakossági mennyiségben bárki ingyen leadhatja majd a szemetét egy magyarországi lakcímkártya felmutatásával, ez alól az egyetlen kivételt az építési hulladékok jelentik, ahol maximum 150 kilogrammot lehet majd ingyen leadni naponta. A MOHU szakértője szerint a jövőben lehetnek olyan hulladéktípusok is, mint az akkumulátorok és a vegyes háztartási fémhulladékok, ahol majd fizet nekünk a vállalat a leadásért.

A MOHU hulladékudvar-építési programjának több célja is van. Egyrészről szeretnék elérni, hogy az új, a korábbiaknál praktikusabb hulladékudvarok megjelenésével csökkenjen az illegális hulladéklerakás. Másrészről az Európai Unió célkitűzései szerint 2035-ig el kell érnünk a 65 százalékos hulladék-újrahasznosítási arányt a jelenlegi 35 százalékos helyett, miközben a lerakás arányát 10 százalékra kell csökkenteni a mostani 50 százalékról.

A hulladékudvarokon néhány új gép is megjelenik majd, ilyen lesz például a papírprés, ahol a hulladék összenyomásával jelentősen olcsóbbá válik annak továbbszállítása, illetve a jövő évben érkező „szuperválogató”, ami képes lesz különválasztani a vegyesen gyűjtött lakossági hulladékot.

Leadható hulladékok

Csak lakossági ügyfelek által leadható hulladékok

• veszélyes festékek
• nem veszélyes festékek
• mosószerek
• veszélyes anyagokat tartalmazó mosószerek
• oldószerek
• növényvédő szerek
• fagyálló
• fékfolyadék
• olajszűrő
• lom
• könyv
• toner
• zöldhulladék
• műanyag, EPS (hungarocell)
• gumiabroncs (24”-os felső határig)
• síküveg
• kiürült festékes dobozok, olajos flakonok
• hajtógázos palackok

Lakossági és intézményi ügyfelek által korlátlanul leadható hulladékok

• építési-bontási hulladék (lakosságnak naponta 150 kg-ig ingyenes, fölötte csak térítés ellenében)
• ólom-savas akkumulátor
• veszélyes és nem veszélyes kiselejtezett elektromos és elektronikai berendezések
• konzervdobozok
• hőcserélő (háztartási légkondicionáló berendezés, hűtőgép, fagyasztó)
• nyáklapot és/vagy akkumulátort tartalmazó elektronika
• vegyes elektronika (bontott gépek, alkatrészek, egyéb)
• háztartási fémhulladék
• napelemek
• hagyományos képcsöves és síkképernyős tv-k és monitorok
• fáradt olaj
• étolaj, sütőzsír
• darabos műanyag
• kevert csomagolási hulladék (papír, alumínium, műanyag)
• elemek és akkumulátorok
• fénycsövek, izzók
• ruha, textil
• kartonpapír
• műanyag fólia
• fa bútor, facsomagolási hulladék
• üveg csomagolási hulladék

forrás: telex

A MOHU (Mol Hulladékgazdálkodási Zrt.) a hazai hulladékgazdálkodás java részét egy koncesszió részében kapta meg. A feladatuk a vállalati és a lakossági, főként csomagolási hulladék begyűjtése, az újrahasznosítható anyagok eladása, ugyanakkor nem minden tartozik hozzájuk, például az építési hulladékokkal gazdálkodás sem.

A 35 évre aláírt koncesszió feltételeit folyamatosan változtatta a kormányzat, nehezen sikerült megfelelni az előírásoknak a műanyagpiacon egyébként fontos játékos Mol számára. A rendszer fenntartása a vállalatok és a fogyasztók számára nemcsak drágább (a korábbi termékdíjhoz képest várhatóan közel 3-3,5-szeresére emelkednek az EPR díjnak keresztelt költségek) de egyelőre úgy tűnik, hogy még rosszabb is lehet a hulladékgazdaság szinte minden eleme, csökkenhet a visszagyűjtött és az újrahasznosított hulladékok mennyisége, illetve aránya is.

Az eddigi eredmények elég kiábrándítóak. Megkerestük a MOHU-t, de kérdésünkre azt a választ adták, hogy a negyedév zárása után tudnak csak az átvett hulladék mennyiségéről és a beszedett EPR díjakról majd novemberben nyilatkozni. Pedig a válasz megküldése előtt, október 16-án tartott konferencián Rónavölgyi Endre, a MOHU értékesítési vezetője már tényadatokról számolt be.

A július elsejével indult koncesszió keretében a 2022-es hulladékhasznosítási eredményekhez képest júliusban 82, augusztusban 42 százalékkal kevesebb hulladékot hasznosítottak Magyarországon. Két hónap alatt 108 ezer tonnányi hulladék tűnt el a rendszerből.

Az alábbi ábrán azt mutatjuk be, hogy a MOHU mennyi haszonanyagot értékesített, és ez milyen viszonyban áll a 2022-es és 2023. I. féléves Országos Gyűjtési és Hasznosítási Terv adataival, ami a koncessziót megelőző, vállalati szervezési begyűjtés adatait tartalmazza. Az éves és féléves adatokat egy hónapra átlagoltuk, azonban lehetnek az éven belüli szezonalitások. Mindenesetre olyan nagyságrendűek a különbségek, hogy ezek hatása eltörpül a brutális visszaesés előtt.

Az összes kezelt hulladék mennyisége még augusztusban is 46 százalékkal maradt el a 2022-es havi átlagtól, 52 százalékkal a 2023-as év első felének havi átlagától, így a felére esett vissza a hulladékkezelési tevékenység. Különösen fájó az akkumulátor és a gumi hulladék, mint jelentős szennyezők brutális visszaesése, melyek azt mutatják, hogy nem csak kellemetlen a MOHU megjelenése a hulladékgazdálkodás korábbi szereplői számára, hanem környezeti kockázata is kiemelkedő.

A tizedére eső akkumulátor-hasznosítás fő oka, hogy a Mol fele annyit fizet azért, ha leadják, mint korábban. Az átvevőhelyek száma is töredékére esett. Így jó eséllyel az erdőben vagy a kommunális hulladékban köt ki az akkumulátorok java része.

A visszagyűjtött hulladékok hasznosításában bekövetkező visszaesésnek több oka is van:

1. Egyrészt kevesebbet tudott a MOHU begyűjteni, mert kaotikusan indult a rendszer, sokkal kevesebb céggel tudott szerződni, mint ami korábban a hazai hulladékok begyűjtését végezte.
2. Másrészt az értékesítésre is kevesebb partnerrel és lassan szerződtek.
3. A hulladékot sokkal alacsonyabb áron veszik át, hiába kapnak többszörös forrást a rendszer üzemeltetésére.
4. A cég saját bevallása szerint is akadozott az informatikai rendszere, nem sikerült a kezdésre jól működő rendszereket létrehozni.

A begyűjtött hulladékok hasznosítása kapcsán felmerülhet, hogy később megjelenhet a még át nem adott mennyiség a MOHU rendszerében, vagy a már begyűjtött mennyiséget később is értékesíthetik. Ennek kapcsán azonban probléma, hogy a hasznosítás egy üzleti tevékenység, tehát valakinek a hulladék alapanyag. Ilyen szintű megbicsaklás az ellátási láncban pedig nemcsak azért probléma, mert néhány cégnek nehéz napjai lesznek, hanem azért is, mert mindennek árát a fogyasztóknak kell majd végső soron megfizetni.

Eltűnt az ólom a hulladékokból

Nemcsak az átadott, a begyűjtött hulladék mennyiségével is komoly gondok vannak. Ez két részből áll: a lakosságtól ugyanazok a szolgáltatók gyűjtik a hulladékot továbbra is, ebben nincsen érdemi változás. A hulladék nagyobb részét azonban a vállalatok és az intézmények termelik, ezt hívják intézményi gyűjtésnek. 

Ennek teljesítménye botrányosan alakul eddig: a MOHU-koncesszió első két hónapjában 39 százalékkal kevesebb hulladékot tudtak begyűjteni, mint tervezték. Ha augusztust külön vizsgáljuk, akkor is 20 százalékos volt az elmaradás.

Az egyes hulladéktípusok között nagy különbség van: a MOHU a saját terveit papír esetében a két hónap összességében már elérte, de üveg esetében már meg is haladta. Akad azonban bőven gond: az ólom hulladékokból 95 százalékkal, a fémekből 88 százalékkal kevesebbet sikerült begyűjteni a cégektől, mint tervezték.

Az eredményeket érdemes lehet nem csak a MOHU céljaihoz mérni. Ugyan nehéz lenne azt teljesen pontosan kiszámolni, hogy a keletkező hulladékok mekkora része esik a koncesszió alá, de a 2021-es részletes hulladékstatisztikák a nagyságrendek érzékeltetésére kiválóak. A papír és a fémek esetében óriási a különbség: a cégektől négyszer több hulladékot gyűjtöttek be, mint amivel a MOHU tervez. Ennek egyik oka lehet, hogy az építési hulladékok nem tartoznak a koncesszió alá.

Az egyik legnagyobb különbség azonban a papírnál van, ahol ötször többet gyűjtöttek be korábban a cégektől, mint amiről a tervek szólnak – ez lehet az oka a tervek felülteljesítésének. 

A MOHU által begyűjteni kívánt hulladékmennyiség a koncessziós hulladékáramokban alig negyede, mint amit 2021-ben már ténylegesen begyűjtöttek a vállalatoktól.

A koncessziós rendszer ezek alapján nem a körforgásos gazdaság irányába történő elmozdulást, hanem jelentős visszalépést jelent még a tervek szintjén is. Remélhetőleg sikerül a kezdeti nehézségeket orvosolni, de felmerül a kérdés: mi szükség volt a koncessziós rendszerre, ha a Mol látványosan rosszabbul teljesít, mint a korábbi piaci megoldás?

Inflációs nyomás

A koncesszió nemcsak rosszabb az eddigi adatok alapján, de sokkal drágább is. Korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy Európa legdrágább hulladékkezelési rendszerét vezette be az ország második legtöbb veszélyes hulladékot termelő vállalkozásnak számító Mol.

Több elemzés jelent meg annak kapcsán is, hogy ennek milyen inflációs hatásai lehetnek, leginkább 3-5 százalék közé téve annak a nagyságrendileg 200 milliárd forint többlettehernek a költségét, amibe a MOHU rendszere kerül a vállalatoknak és a magyar embereknek.

De hogy mit jelent ez a gyakorlatban? Egy üveges csemegeuborka vagy meggybefőtt után korábban a termékdíj az üvegre és a fémtetőre körülbelül 6 forint volt, az új rendszerben mindez 26 forint, miközben Ausztriában ez csak 13 forintnak megfelelő összeg. Egy 500 forintos kiskereskedelmi árú termék esetében a 20 forint nem tűnik nagy különbségnek, csakhogy a kereskedő árrését is ki kell termelni. Így ha a termék ára 250 forint, akkor a végső kiskereskedelmi ár nem 20, hanem 40 forinttal fog nőni. Így egy csemegeuborka esetében 13 százalékos inflációt hozhatott a Mol.

Az étolaj esetében duplán drága az új rendszer: a csomagolás és a használt sütőolaj után is meg kell fizetni. Az eddigi 2-3 forint helyett 42 forintot kell a MOHU-nak kifizetnie a gyártónak.

Az étolaj kiskereskedelmi árát 60-100 forinttal dobja meg a Mol hulladékkezelési rendszere.

Megkerestük az MNB-t, hogy végeztek-e az inflációt befolyásoló tevékenységgel kapcsolatban részletesebb számításokat is. A válaszuk:
Számításaink alapján az idén júliustól életbe lépő EPR-díjak inflációra gyakorolt hatása kisebb, mint a médiában korábban megjelent értékek. Becslésünket kétféle módon top-down és bottom-up megközelítéssel is vizsgálták. Ezek közül a top-down megközelítést tekintjük megbízhatóbbnak. A bottom-up megközelítés a sok érintett termék miatt mintavétellel és a számításhoz szükséges adatok bizonytalansága (pl.: adott termékhez felhasznált csomagolóanyag súlya) mellett becsülhető, így leginkább csak a top-down módszerrel kapott eredmény nagyságrendjének validálására szolgál.
A top-down megközelítés alapján becsülhető, teljes költségáthárítást feltételező maximális inflációs hatás kevesebb, mint 0,5 százalékpont. A top-down megközelítés esetén a vállalatok esetében jelentkező többletköltséget viszonyítottuk a teljes háztartási fogyasztás folyóáras értékéhez (ez utóbbi a fogyasztóiár-index szempontjából releváns, forintban kifejezett áruk és szolgáltatások teljes értéke). Az Ön által hivatkozott három sajtócikk a vállalatok körében jelentkező többletköltséget egy évre vetítve 200 milliárd forintra becsüli, számításainkban mi is ezt a feltételezést alkalmaztuk. A háztartások folyó áron számított fogyasztási kiadása a legfrissebb 2022-es adatok alapján 31 653 milliárd forint volt. A vállalatoknál az EPR-díj következtében jelentkező többletköltség a teljes fogyasztás 0,6 százalékát teszi ki, azaz, ha a vállalatok a teljes költségemelkedésüket a fogyasztókra hárítják, akkor az 0,6 százalékos áremelkedést eredményezne. Tekintetbe véve az intézkedés év közepén történő bevezetését, az intézkedés teljes költségáthárítás esetén az idei és a jövő évi átlagos inflációt is 0,3–0,3 százalékponttal növelheti. A végső fogyasztókra való áthárítás azonban nagy valószínűséggel nem lesz teljes, amit indokol az kiskereskedelmi szereplők között elmúlt hónapokban erősödő verseny, valamint a kedvező költségkörnyezet (csökkenő nyersélelmiszerárak).
A bottom-up megközelítés esetén a becsült inflációs hatás megerősíti a top-down megközelítés eredményeit. Ebben a megközelítésben 9 élelmiszer és 2 nem tartós iparcikk esetében becsültük meg az EPR-díjak bevezetésének várható fogyasztói árakra gyakorolt hatását. A különböző vizsgált élelmiszerreprezentánsoknál az EPR-díjból származó áremelkedés (teljes áthárítás esetén) terméktől függően 0,7–2,3 százalék. Ha a többi nem vizsgált élelmiszerre is hasonló a hatást feltételezünk, akkor a 0,7–2,3 százalékos áremelkedésből 0,1–0,4 százalékpontos teljes inflációs hatás származik. Nem tartós iparcikkek esetén a csomagolás díja a termékárhoz viszonyítva alacsonyabb, így az árhatás is mérsékeltebb (0,3 százalék), aminek inflációs hatása már elhanyagolható (<0,1 százalékpont). Ez még inkább igaz a jellemzően nagyobb értékű tartós iparcikkekre, így az EPR-díj változása ezeken a termékeken keresztül is csak elhanyagolható hatást gyakorolhat az inflációra.

Két módszerrel becsülték meg az inflációs hatást:

1. Makroadatokból becsülve 0,6 százalék adódik. Itt azt vették figyelembe, hogy az EPR díjakat rászámolva a kiskereskedelmi árakra, mennyivel nőnek a költségek.
2. Mikro megközelítésben az élelmiszerek esetében 0,7-2,3 százalékos árnövekedés feltételezhető, aminek a teljes inflációs hatása 0,1-0,4 százalék lehet.

A hatások elemzése azonban nem egyszerű feladat, mert ha az egész hulladékkezelési rendszer a feje tetejére áll, a hulladékáramok ellátása akár csak időlegesen leáll, új beszerzési forrásokat kell felkutatni, annak további inflációs hatásai lehetnek. Mindezeknek pedig ára van, amit végső soron a fogyasztóknak kell megfizetni.

Frissítés 18:51 – cikkünk megjelenését követően a MOHU-tól az alábbi információt kaptuk:

“Az intézményi hulladékoknál a hulladékbirtokosok, a törvény adta lehetőségeiknél fogva, július 1. után 3 hónapig (fémeknél 6 hónapig) szabadon kereskedhetnek a koncesszió alá tartozó hulladékukkal. Emiatt az indulás első hónapjaiban számítottunk is a mennyiség csökkenésére. A mellékelt pdf–ekben található begyűjtési és értékesítési volumenek láthatóan dinamikusan növekednek. Ezen számok alapján várhatóan a következő két hónapban a történelmi készletek kifutnak, és a rendszer beáll a tényleges piaci viszonyoknak megfelelő mennyiségek begyűjtésére, kezelésére.”

forrás: G7 10-27

forrás: FABUNIO

Korábban az derült ki, hogy a hazainál közel háromszor magasabb bérszínvonalú Ausztriában kevesebb pénzből sikerült a főbb hulladéktípusok visszagyűjtését megszervezni, mint a MOHU-Mol Hulladékgazdasági Zrt.-nek. De nem az osztrákok találtak ki  valami különlegesen hatékony rendszert.

A hazai érintettek szerint az eddigi 80 milliárd forintos termékdíj helyett a most életbe lépő kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerben (EPR)  a gyártóknak várhatóan 230-300 milliárd forintot kell fizetni azért, hogy az általuk gyártott termékek begyűjtését és újrahasznosítását a MOHU majd elvégezze.

Pethő Zsolt, a MOHU vezetője a hvg.hu-nak erre azt mondta, hogy “abból fakad, hogy a korábban megállapított környezetvédelmi termékdíjak nem tükrözték az adott termék hulladékká válása után felmerülő valós költségeket.” 

Megkerestük a Mol sajtóosztályát, hogy szerintük a magyar hulladékkezelési rendszer európai összehasonlításban miért ilyen drága, ám kérdéseinkre konkrét, érdemi választ nem adtak.

- Van információjuk arról, hogy a hazai EPR költségek európai összehasonlításban mekkora terhet jelentenek a hazai vállalatoknak és fogyasztóknak?
- Az EU elvek alapján bevezetett EPR már 2018 óta több tagállamban sikeresen működik. Magyarországon ezt 2023-tól egyszerre vezetik be, ezért ennek a hatása eleinte jobban érezhető. Az alapelv itt is ugyanaz, mint az EU-ban mindenhol – a termékből származó hulladék költségeiért a gyártónak kell felelnie, és az EPR díj pedig kizárólag azt a költséget fedezi, ami a hulladék kezeléséért jár. Az EU-s hulladék célértékeket mindenhol teljesíteni kell, és az EPR rendszer ezt támogatja.

A fenti gyűjtésünk a Packaging Recovery Organisation Europe jelentése alapján készült, azon országokat vettük figyelembe, ahol a magyarral összevehető EPR-rendszerek működnek. Az összehasonlítás nem lehet tökéletes az egyes eltérések miatt, de a nagyságrendi különbségek olyan nagyok, hogy az egyes részletszabályok eltéréseinek nincs is igazán nagy szerepe: az európai mezőnyből a magyar rendszer messze kilóg magas áraival.

Hazánkkal 15 országot lehetett összehasonlítani, és azokat a hulladéktípusokat mutattuk ki, amik Magyarországon is megjelennek az EPR-rendszerben. Emellett feltüntettük a hazai rendszerben nem szereplő alumínium és PET árakat is.

Jól látható, hogy szinte minden kategóriában a legmagasabbak az EPR-díjak Magyarországon. A műanyagok után fizetendő EPR-díj Svédországban és Csehországban, a fa csomagolás négy másik országban drágább, de  a papír és karton csomagolás, illetve a fém csomagolás EPR díja Európa-bajnok a MOL rendszerében.

A négy fő hulladékkategóriában, amire minden országban volt EPR-ár, kiszámoltuk, hogy mekkora lenne a hazai termelők költsége, ha a Mol rendszerében, illetve ha más, alapvetően fejlettebb és jóval magasabb jövedelmi színvonalú országban termelnének. Ahogy az alábbi ábrán látható, a korábbi termékdíjas rendszer Európa középmezőnyébe tartozott, a MOHU hulladékrendszerében a magyar termelők háromszorosát fizetik, mint 14 európai ország átlaga alapján máshol.

A fenti számításban csak a 2020-as magyarországi csomagolási hulladék mennyiségének 88 százalék szerepelt, amire minden országban sikerült adatokat találni. A termelt csomagolási anyagok és a keletkező hulladék mennyisége sem teljesen esik egybe, de megközelítő számításnak ez megfelelő részletességű.

A legfontosabb hulladékáramokkal kalkulálva is nagyon közel van a négy fő hulladékáram mennyiségéből számított termékdíj költség a 2022-ben ténylegesen befolyt 80 milliárdos tényhez. Ha ugyanezekre az új EPR-díjakat is kalkuláljuk, akkor a hazai csomagolási hulladék felhasználók 280-290 milliárd forint költséggel számolhatnak éves szinten, ami 3,5-szeresére emeli eddigi költségeiket.

Pedig változásra biztosan szükség lenne, mert Magyarország a hulladékok újrahasznosításában is az utolsók egyike az EU-ban, ahogy az az alábbi grafikonon látható.

Az utolsó, 2020-as adatok alapján Magyarország szinte minden kategóriában az utolsó harmadban van. Egyedül a papírban áll jobban az ország – amiben a MOHU megjelenése a hatszorosára emelte a termelők költségeit egyes papírtermékek, illetve háromszorosára mások esetében (a kartonok ára 57 forint volt, de az italos kartoné 19 forint, a papíré 19 forint. Mostantól egységesen 173 forint). Ráadásul a lemaradás legfőbb oka, hogy a lakossági hulladékok esetében nagyon alacsony a szelektív gyűjtés, míg a vállalatoknál sokkal közelebb áll az uniós szinthez.

Kíváncsiak lettünk volna, hogy a MOHU szerint reálisak-e a számításaink, de konkrét választ nem adtak arra, hogy éves szinten tényleg 230-300 milliárdos EPR-költség várható-e: Mint írták, “a jövő évi EPR bevételek meghatározása az idei második féléves adatok alapján kerül meghatározásra.” 

Ahogy korábbi cikkünkben bemutattuk a fémhulladékok példáján keresztül, hiába nő meg rendkívül a MOHU bevétele a termékdíjakhoz képest, az átvett hulladékért jóval alacsonyabb árat adnak, mint a piaci. A nagyon alacsony átvételi árakkal kapcsolatban a MOHU azt írta, hogy “az árakat a nemzetközi jegyzésárak és speciális földrajzi viszonyok benchmarkja határozza meg a jelenlegi piaci árakhoz hasonlítva.” Mivel a nemzetközi piaci árak nem változtak érdemben, ahogy Magyarország földrajzi helyzete sem, érthetetlennek tűnik az átvételi árak óriási mértékű csökkenése.

A vállalatoknak az fáj a legjobban, hogy nagyon erőteljesen emelkedik az eddigi termékdíj helyett gyártói felelősségi rendszerben fizetendő díj. Minden csomagolóanyag és a külön meghatározott anyagok után meg kell ezt fizetni, ami számításaink szerint egy százalékkal dobhatja meg az Európa-bajnok magyar inflációt.

A két díj eltérő kategóriákat használ részben a hulladéktípusokra, de összehasonlítva jól látható, hogy egyrészt több termékre kell megfizetni, illetve minden esetben jelentős a növekedés. Környezetvédelmi szempontból viszont erősen megkérdőjelezhető, hogy a műanyag zacskók és a lebomlónak mondott, ám csak speciális körülmények között komposztálható zacskók díja végső soron csökken, ezek ugyanis már nem képeznek kiemelt kategóriát.

Megpróbáljuk néhány példán szemléltetni, hogy mennyire nem életszerűen állapították meg az EPR díjakat. Az irodai papír 128 forintos EPR díja kilónként nemcsak azért sok, mert eddig 19 forint volt. Egy ezer darabos A4-es papír után, aminek kilója körülbelül 700 forint, a korábbi termékdíj a termék árának 3 százaléka volt, az új 128 forintos EPR-díj 18 százaléka, ami aránytalanul soknak tűnik.

A csomagolási papír azonban ennél olcsóbb: például a többrétegű papírból készült orsó kilója körülbelül 200 forint, ezután kell szinte ugyanekkora összegű termékdíjat fizetni. A csomagolási papír EPR díja ugyanis 171 forint. Elég nehezen érthető, miért kerül a begyűjtés annyiba, mint a gyártás és kiszállítás – ráadásul a használt papírért még fizetnek is a papírgyárak.

Nemcsak a rekorder díj miatt fogják a fejüket a cégek

A vállalatok jelentős része egyébként a mai napig nem érti, hogy kell-e regisztrálniuk a MOHU rendszerébe, és ha igen, hogyan. A cég honlapján mindössze egy pár bekezdéses információ van erről. Talán ez lehet az oka, hogy a vállalatok jelentős része nem is regisztrált a rendszer indulásáig: ahogy a MOHU-nál elmondták:

Az intézményi elkülönítetten gyűjtött hulladék volumenének közel 30 százalékát termelő szervezetek nem regisztráltak még a MOHU-nál.

Mivel a darabszámot nem adta meg a MOHU, feltételezhető, hogy még mindig cégek tízezrei nem regisztráltak.

A megrendelés sem igazán működik, mert a MOHU informatikai rendszere az indulás előtti napokban gyakorlatilag elérhetetlen volt, és vállalati vezetők elmondása szerint azóta is akadozik. 

De aki sikeresen belépett, az sem biztosan örülhetett: mert olyan vállalatok is megjelentek az alvállalkozói listában, akik le sem szerződtek a MOHU-val, és ez jogilag is aggályos lehet. Rákérdeztünk az okokra, amire a MOHU azt válaszolta: “A hulladékbirtokos regisztráció indulásakor minden cég, aki pályázatott bekerült a rendszerbe, ezért fordulhatott elő, hogy olyan cég is megjelent, aki még nem szerződött. Csak azon cégek kerültek ki a rendszerből időközben, akikkel nem állapodott meg a MOHU”.

A költségvetés nem jár jobban az új rendszerrel

A vállalatok a fentiek alapján a következő évben legalább 200 milliárd forintnyi többletköltségre számíthatnak, aminek java részét a fogyasztókra lesznek kénytelenek áthárítani. Azonban nem csak ők járnak rosszul: a költségvetés 2024-es tervezete szerint a MOL hulladékkoncessziója egyáltalán nem csökkenti az állami kiadásokat sem.

A 2022-es 93 milliárd forintos támogatást kapó Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő  Zrt-t. (NHKV) meg fogja vásárolni a MOHU. Ezt a jövőben már nem kell támogatni. Ez a szervezet fizette a rezsicsökkentett lakossági szemétszállítást a szolgáltatók felé.

A MOHU-nak a továbbiakban a termékdíjakból kell finanszírozni egyrészt a rezsicsökkentett lakossági személyszállítást, aminek forrásigénye az infláció miatt bizonyosan növekszik, és évi 100 milliárd forint felé is nőhet.

Eddig a piac vállalati hulladékkezelést meg tudta oldani a vállalatok saját költségén. Ezek a szállítási díjak a jövőben ugyanúgy megmaradnak, csak a MOHU-nak kell fizetni a nem értékes hulladék iránt, az értékkel bíró hulladékok után pedig ugyan nem piaci alapon, hanem a MOHU belátása szerint, de kapnak pénzt a vállalatok, intézmények. Így összességében a MOHU ugyanazt a munkát végzi el nagyjából hasonló költségek mellett, mint az eddigi piaci szolgáltatók. 

Nem csak drága, nincs is alátámasztva

Azért sem tudhatjuk, hogy miért pont így határozta meg a kormányzat az EPR-díjakat, mert a saját szabályaikat sem tartják be. A termékdíjat váltó EPR rendszerről szóló kormányrendelet előírja, hogy az átvételi árak kialakításában fórumot és díjtanácsot kell létrehozni hulladékáramonként.

Magyarán az adott terület érintettjei, például a kartonpapírgyártók, a begyűjtésért felelős szervezetként a MOHU, a terméket felhasználó vállalatok és az újrahasznosításban érintetteknek le kellene ülni, és kitalálni, hogyan lehet minél nagyobb arányban – de legalább az uniós irányelvekben meghatározott mértékig – újrahasznosítani. Ez a papír esetében 2030-ra 85 százalékot jelent.

Azonban a kormány rendeleti úton hirdette ki a a díjakat. Kerestük a témában illetékes Energiaügyi Minisztériumot, de egy hét alatt sem kaptunk választ tőlük.

A hivatkozott rendelet szerint rendszeres párbeszédet kell biztosítani az EPR-díjak kapcsán. Ezért termékáramonként működő országos konzultatív testületeket kell létrehozni, amelyek

1. kiterjesztett gyártói felelősség fórumok
2. kiterjesztett gyártói felelősség díjtanácsok

Ezek tagjai nagyon tágak: a fórumok esetében a gyártók, az újrahasznosítását végző vállalatok, körforgásos termékek értékesítői, a MOHU, a hulladékért felelős állami hivatal (MEKH), hulladékgazdálkodási hatóság, miniszter képviselője, de a települési önkormányzatok képviselői és a civilek is. 

A díjtanácsnak öt tagja lenne, a gyártók, a hulladékhasznosítók, a MOHU, a MEKH és az energiaügyi miniszter képviselője. Az ő feladatuk lenne, hogy segítsék a MEKH munkáját, ami alapján meghatározza a koncessziós szerződéshez kapcsolódó árakat, az elismerhető költségeket, például az önkormányzatok által végzett települési hulladékszállítás esetében A MEKH saját rendelete is tartalmazza, hogy a díjtanácsok javaslata alapján kellett volna megállapítani az EPR díjait.

Egyik testületről sem hallott senki a szakmai forrásaink szerint, így kétséges a törvényességi háttere annak, hogy mennyire felelt meg a MEKH díjmegállapítása. A hivatal új területként kapta meg a hulladékkezelést, egy hosszabb bekezdésnyi szöveg került fel összesen a terültről a honlapjukra. Ahogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal neve is mutatja, nem ez a fő profiljuk.

Megkerestük a MEKH-et is, ahol elmondták hogy ezek a tanácsok a jelenlegi EPR-díjakra nem vonatkoznak, tehát majd csak a jövőben fogják ezeket létrehozni, ugyanis “a díjtanácsról szóló kormányrendeleti szabályok a díjelőkészítési időszak folyamán léptek hatályba, a következő díjelőkészítésre már ezek alapján tud sor kerülni.”

Nem csak minket érdekelt volna, a szakmai szervezetek sem kapnak választ. Éder Tamás, a Felelős Élelmiszergyártók Szövetségének elnöke a Telex podcastjában beszélt arról, hogy ők sem kaphattak hozzáférést a számításokhoz. Ő is arról beszélt, hogy Európában kiemelkedően magasak a költségek.

Azt várja a MOHU és az állam, hogy bemondásra higgyük el, bármilyen érdemi indoklás, számítás és alátámasztás nélkül, hogy életszerűek és indokoltak azok a költségek, amivel a hazai hulladékkezelés költségét 3,5-szeresére emelik.

A körforgásos gazdaság megteremtésében, a környezet védelmében nem látszik semmilyen érdemi előrelépés, a kaotikus viszonyok inkább a visszalépés irányába mutatnak. Továbbra sem lehet arra választ kapni, a Mol-on kívül kinek jó az egész nemzetközi szinten is példátlan hulladékkoncesszió.

Senki nem láthatja, hogy milyen alapon sikerült Európa legdrágább hulladékkezelési rendszerét megalkotnia, de a hatásaival mindenki találkozni fog a boltokban: az élelmiszerek ára várhatóan 3 százalékkal növekedhetnek az év második felében.

forrás: G7

Jelentős drágulásra, és az infláció további fokozódására figyelmeztetnek sorra a szakmai szervezetek az Európai Unió által előírt kiterjesztett gyártói felelősség vagyis EPR-rendszer július elsejei bevezetése nyomán. Legutóbb a Magyar Hullámtermékgyártók Szövetsége (Mahusz) kongatta meg a vészharangot, amely a papírcsomagolás díjának kilencszeresére növelése nyomán az élelmiszerinfláció további 5 százalékos emelkedésére figyelmeztetett. Szerintük a kormányzat által iparági egyeztetés nélkül, irreálisan magas szinten megállapított díjak amellett, hogy inflációt gerjesztenek, szembemennek a körforgásos gazdaságra irányuló kormányzati törekvésekkel, és a rendszer bevezetésének eredeti céljával is: a környezet és a klíma védelmével.

Nem ők az elsők, akik felemelik a szavukat a Magyar Közlönyben június 2-án – alig egy hónappal az új rendszer bevezetése előtt – megjelent energiaügyi miniszteri rendeletben megállapított új, a korábbiaknál jóval magasabb díjtételek ellen. Június elején a Felelős Élelmiszergyártók Szövetsége, majd a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (CSAOSZ) is felhívta a figyelmet az ebből fakadó drágulásra, ők 3 százalékosra tették az intézkedés inflációnövelő hatását.

Nagy Miklós, a CSAOSZ főtitkára például kiszámolta, hogy az eddig évente az államkasszába környezetvédelmi termékdíjként befizetett 42,5 milliárd forintnak majdnem nyolcszorosát, 240 milliárdot kell majd befizetniük csak a csomagolószerek után, ráadásul immár nem is az államnak, hanem az állami hulladékkoncessziót tavaly 35 évre elnyerő Mol Nyrt. által az erre a tevékenységre alapított a Mohu Mol Hulladékgazdálkodási Zrt.-nek.

A szövetségek ugyanakkor jelezték, hogy nem magával a kiterjesztett gyártói felelősség rendszerével (EPR) van bajuk – ez ugyanis uniós vállalás és előírás, ami azt szolgálja, hogy a klímavédelem és a kibocsátáscsökkentés érdekében minden tagállam, így Magyarország is, fokozatosan áttérjen a körforgásos gazdaságra –, hanem az irreálisan magasan megállapított díjakkal és az előzetes iparági egyeztetés hiányával.

Pénzügyi felelősség

A körforgásos gazdaság lényege, hogy a termékek és az alapanyagok a lehető legtovább megőrizzék értéküket, a keletkező hulladéknak pedig a lehető lenagyobb részét ismét visszaforgassák, illetve alapanyagként használják fel gyártásban. Ezt azzal szolgálja az EPR-rendszer, hogy felelősséget helyez gyártóra, hogy úgy gyártsa le a termékét, hogy az minél kevésbé terhelje a környezetet: legyen tartós és javítható, készüljön minél inkább környezetbarát, újrafelhasználható alapanyagokból. Emellett azt is elvárja, hogy számoljanak azzal is, miként lesz majd (újra)hasznosítható és ártalmatlanítható a gyártás, valamint a felhasználás során keletkező hulladék, illetve a termék, amikor majd az élettartama végén maga is hulladékká válik – ezt a felelősséget pénzben kell vállalni, vagyis a gyártónak kell állnia az összes fentiekhez kapcsolódó költséget.

Hogy ez mekkora drágulást jelent az egyes termékek esetében azt a most június 2-i miniszteri rendelet, illetve a környezetvédelmi termékdíjakat korábban szabályzó 2011-es kormányrendelet alapján készült alábbi (nem teljes) válogatásból kaphat képet:

Bár adja magát az összehasonlítás a kiterjesztett gyártói felelősséghez kapcsolt “pénzügyi felelősség” és a korábbi környezetvédelmi termékdíjak között, és a szakmai szervezetek is előszeretettel hivatkoznak az esetenként ordító különbségekre, ez elvileg nem amiatt van, mert valaki nyerészkedni akarna rajta, hanem

abból fakad, hogy a korábban megállapított környezetvédelmi termékdíjak nem tükrözték az adott termék hulladékká válása után felmerülő valós költségeket

– közölte egy, az új hulladékrendszer életbe lépése alkalmából szervezett múlt heti háttérbeszélgetésen Pethő Zsolt, a díjak beszedését július 1-vel végző Mohu vezérigazgatója. Valóban, a termékdíjak 2011 óta nem változtak, pedig azóta jelentősen nőtt az infláció, saját jövőnk és a klímavédelem érdekében pedig sokkal többfajta hulladékfajtát kell sokkal nagyobb figyelemmel és hatékonyabban kezelni.

Ez kicsit olyan, mint az utcai szemetelés. Sokkal egyszerűbb és olcsóbb csak úgy eldobni az utcán a szemetet, ezzel szemben nagyobb “költsége” van annak, hogy az ember megkeressen egy szemetest, és ott adott esetben szelektív módon dobja ki a szemetet. Az EPR is ilyen, nagyobb erőfeszítést igényel mindenkitől.

Ehhez fillérre ki kellett számolni minden meghatározott hulladékáram (hulladékfajta) esetében a költségeket, belekalkulálva a gyűjtés, a szállítás, az előkezelés, és egyes esetekben – amikor ez náluk történik – a feldolgozás költségeit, amit befizetett díjaknak fedeznie kell. Ennek felhasználását pedig az állam rendszeresen ellenőrzi. Az EU-s rendszer lényege, hogy a szennyező – vagyis a gyártó – fizesse meg a legyártott termékből keletkező hulladék kezelésével járó költségeket, ugyanakkor lehetővé teszi azt is, hogy ezt egy harmadik szereplő irányítsa, a magyar rendszerben ez a Mohu felelőssége lesz. Azért van szükség erre, mert az EU nagyon szigorú hulladékcélokat írt el. 2040-re az újrahasznosítás arányának a jelenlegi 32 százalékról 65 százalékra kell nőnie. Jelenleg a hazai hulladék felét egyszerűen lerakjuk, vagyis eltemetjük, ezt az arányt 2040-re 10 százalékra kell csökkeneteni.

Ezeknek az arányoknak az elérését támogatja az EPR díj, amely kötelező EU-s előírás, és 2018 óta már több tagállamban sikeresen működik.

Ők adták az inputot

Az új termékdíjakat az állam határozta meg, ezek előzetes kalkulációit eredetileg viszont eredetileg a Mohu végezte a náluk, illetve az alvállalkozóknál jellemző költségek alapján. Pethő Zsolt jelezte, hogy ez csak tájékoztatás volt a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) felé, amely ugyan ez alapján állapította meg a díjakat, de csak azután, hogy maga is bekérte a vonatkozó költségadatokat a különböző cégektől, különböző szegmensekben. A MEKH szerinte ezzel “egyfajta benchmark vizsgálatot végzett,

nem csak egyszerűen elfogadta a Mol számait.

A hvg.hu kérdésére, hogy volt-e olyan kalkulációjuk, amit vitatott a MEKH, azt mondta, nem tud ilyenről.

Pethő Zsolt hangsúlyozta, hogy az EPR hazai bevezetése a klímacélok teljesülése érdekében tett uniós előírás teljesítése, aminek a bevezetéséhez így is féléves halasztást kapott Magyarország. A MEKH-nek ugyanakkor – amikor megállapítja a díjakat, joga van bekérni minden hulladékkezeléssel foglalkozó cégtől – tőlük és az alvállalkozóktól is – a konkrét költségadatokat, és ezeket folyamatosan vizsgálni is fogják, és ha úgy adódik, felülvizsgálják a termékdíjakat. Az EPR-rendelet alapján az első számlákat majd csak az idei harmadik negyedév végén kapják meg a cégek.

Övék lett szemétpiac nagyja

Az új hulladékrendszernek és a Mohu koncessziónak az EPR-rendszer azonban csak az egyik része. A cég átveszi mind a hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatást – ami a lakossági kommunális és szelektív hulladékok elvitelét és kezelését jelenti –, mind a cégek és intézmények számára biztosított hulladékszolgáltatást.

Utóbbi esetben nem arra a hulladékra kell gondolni, ami a termelés, az épületek bontása, a mezőgazdasági tevékenység során keletkezik, illetve nem a szennyvízre – ezek feldolgozását maguk a szereplők szervezik meg –, hanem arra, amit egy-egy vállalkozás dolgozói dobálnak a céges kukákba, vagy élelmiszer-kereskedőknél, szállás- és vendéglátóhelyeken stb. keletkező lakossági jellegű hulladékra – ezt szokták intézményi résztevékenységnek is nevezni.

Összességében a Magyarországon keletkező 20 millió tonna hulladék közel negyede, 4,7 millió tonna, jórészt települési szilárd hulladékot kezelik majd.

Elvileg minden úgy megy tovább, mint eddig

Az igazgató szerint a lakossági szegmensben az érintettek szinte semmit nem fognak észrevenni, ugyanazok és ugyanakkor viszik majd el a kukákat, és továbbra is az önkormányzati cégek végzik majd ezt csak már az ő alvállalkozóikként. A lakossági díjak sem változnak, hiszen a kormányzat által bevezetett hatósági ár marad érvényben. Ott érzik majd csak a változást, ahol fix kukára váltják a jelenlegi nylonzsákos megoldást, ez az első félévben 200 ezer háztartást érint majd.

Az intézményi résztevékenységre összesen 102 vállalkozással kötöttek szerződést, saját alvállalkozóikkal együtt 300-400-an vannak.

Pethő Zsolt biztos benne, hogy zökkenésmentes lesz a szombati átállás, mint elmondta, a Mohu több mint 150 munkatárssal, megfelelő felkészültséggel, aláírt alvállalkozói szerződésekkel, készen áll az indulásra. Szerinte ehhez felülvizsgálták a jelenleg működő rendszert, beszervezték a szolgáltatókat, szállítókat, hulladékválogatókat lerakókat és komposztálókat. Ezek felmérése során találtak olyan létesítményeket, amikre nincs szükség: körülbelül 10 százalékot. A hvg.hu kérdésére azt mondta, sok esetben nem arról van szó, hogy mindenestül bezárják őket, hanem csak a több funkcióval bíró telepek egy-egy feleslegesnek bizonyuló funkcióját szüntetik meg.

Sok cég nem regisztrált még

Jelezte ugyanakkor, hogy a hulladékbirtokosok – így nevezte az intézményi résztevékenység hulladék-kibocsátóit, a különböző vállalkozásokat és intézményeket – közül sokan még nem regisztráltak a rendszerükbe. Ez azonban szerinte nem probléma, a legnagyobb kibocsátók már túl vannak rajta – amivel az összes itt keletkező hulladékmennyiség 90 százaléka le van fedve –, a kisebb és közepes vállalkozások viszont várhatóan majd július 1. után fognak felocsúdni.

A hvg.hu kérdésére, hogy mi történik azzal, aki nem regisztrál időben, például számíthat-e bírságra, az igazgató jelezte, nekik nincs hatósági jogkörük, így nem is fognak senki megbüntetni. Ez persze később még felmerülhet a hulladékhatóság részéről, de egyelőre, rövid távon nem lesznek büntetések. Mindenesetre igyekeznek felhívni a vállalkozások figyelmét: már kampány is fut a regisztrációról a szakmai fórumokon és a kamarai oldalakon.

Ugyanannyit fizetnek?

A figyelmük kiterjed a jelenlegi rendszerben a legalitás határán működő hulladék- és fémgyűjtőkre is. Mint mondta, párbeszéd indult roma szervezetekkel arról, hogy az ezzel foglalkozók hogyan terelhetik legális mederbe a tevékenységüket. Azt mondta, nem céljuk megszüntetni ezt a tevékenységet, mert jó begyűjtési módnak tartják.

Szerinte továbbra is megmaradnak azok a helyek, ahol le lehet adni a gyűjtött fémhulladékot – csak az üzemeltetők már a Mohu megbízásából folytatják a tevékenységet –, ahol

ugyanazt az ösztönzőt fizetik, mint eddig, csak annyi a kérés, hogy legálisan végezzék a tevékenységet.

Az igazgató azt is jelezte, hogy szándékukban áll valamiféle anyagi ösztönzőt bevezetni a használt sütőolaj, az elektronikai hulladék és más jól hasznosítható hulladékfajta esetében is. A begyűjtött sütőolaj mennyiségét egyébként szeretnék megtízszerezni, amihez mindenki számára elérhető távolságban – 10 percre vagy 10 kilométeren belül – terveznek gyűjtőpontokat kialakítani, de a jelenlegi 1500 textilgyűjtő konténer számát is 6000-re növelnék, hogy meglegyen az országos lefedettség;

Hiányzó engedélyek, kártérítés, uniós vizsgálat

Az ambíciózus tervek – sokak által kétkedve várt – megvalósítása egy dolog, de az utóbbi időszakban számos kérdés merült fel a koncesszió ügyében. Például, hogy miért a cég volt az egyedüli induló – az ügyben uniós vizsgálat is indult – miért a koncessziós eljárás lezárulta után határozták meg a nyertest jelentős árbevételekhez juttató díjakat – a fentiek értelmében ennek mértékéről pont az ő kalkulációjuk alapján döntöttek –, és miként történhetett, hogy bár koncessziós feltétel volt a hulladékkezelési engedély megléte, amivel azonban nem rendelkezett a cég tavaly év végén, ez mégsem érintette a koncessziót.

Többször is felmerült az a vád, hogy a kormányzat a Mol leányvállalata érdekében hoz jogszabályokat. A hvg.hu is megírta például, hogy a koncessziós szerződés értelmében már tavaly év végéig be kellett volna szereznie a Mohunak a tevékenység végzéséhez szükséges engedélyeket és megkötnie a szerződéseket azonban ezek egy része nem történt meg határidőre. Akár el is veszíthették volna a koncessziós szerződést, de egy salátatörvényben az Országgyűlés elé került egy javaslat, ami értelmében elegendő lehet, ha a koncessziót megnyerő cég alvállalkozói rendelkeznek a szükséges engedélyekkel.

Ez a módosítás a Transparency International Magyarország szerint hiábavaló, és a koncessziós szerződés semmis, a Mohu vezérigazgatója érvelése alapján viszont logikus és megfelelő lépés. Azt mondta, hogy minden olyan tevékenységre megvan az engedélyük, amit maguk végeznek. Amit viszont az alvállalkozóikon keresztül intéznek, ahhoz nem nekik, hanem az alvállalkozóknak kell, hogy legyen engedélyük, hiszen övék az eszközök, a telephelyek, fizikailag ők végzik a munkát. Egy hasonlattal érzékeltette: ha valaki bérel egy autót, akkor nem rajta fogják számonkérni, hogy a rendben van-e a kocsi forgalmija, hanem az üzemeltetőn. Szerinte csak annyi volt a jogalkotó szándéka, hogy ezt rendezze.

Ugyancsak őket érinti az a rendelettervezet, amit még a múlt hét elején bocsátottak társadalmi egyeztetésre. Ebben arról van szó, hogy kártérítéshez juthat a Mol Nyrt., ha rajtuk kívül álló okok miatt nem lép hatályba a koncessziós szerződés július 1-jén. A vezérigazgató érvelése alapján ez csak formaság (ami számukra megnyugtató), de ez a fajta kártérítési lehetőség a Ptk.-ban is szerepel, és benne van a koncessziós szerződésben is – ami azt mondja ki, hogy kell készíteni egy ilyen a rendeletet –, és egyszerűen csak most jutott odáig az kormányzat, hogy társadalmi egyeztetésre bocsássa.

Az koncessziós ügylettel kapcsolatban vizsgálódik az Európai Bizottság (és a Gazdasági Versenyhivatal is), a vezérigazgató azonban nem aggódik. Szerinte az uniós vizsgálat csak a koncesszió kiírásának körülményeit érinti, de magát a koncessziót nem. És ugyan az ágazati szereplők valóban fordulhatnak különböző uniós és hazai hivatalokhoz, ha úgy érzik, hogy érdekeikkel ellentétes az ügy, ők azonban nem tudnak olyan vizsgálatról, ami konkrétan veszélyeztetné a koncesszió jövőjét.

Miért pont 35 év?

Pethő Zsolt szerint részben azért, mert évtizedes távlatban kell teljesíteni a hulladékkezelési célokat: 2025-ig például 50, 2040-re pedig 65 százalékosra kell növelni a keletkező hulladék újrafeldolgozási arányát, és 2040-re 10 százalékra csökkenteni azt a mennyiséget, ami a lerakókba kerül. Az újrahasznosítás aránya jelenleg összességében 32 százalék, a lakosságtól begyűjtött hulladék esetében pedig nem éri el a 20 százalékot, szóval van hova fejlődni.

A célok eléréséhez szerinte komoly fejlesztések és beruházások is szükségesek. “Nem egy 3-4 éves fejlesztési programról van szó.” Az igazgató szerint a Mohu eleve az első 10 évre tett vállalásokat. Ez idő alatt egyébként 185 milliárd forintnyi beruházást terveznek, de igazából 15-20 éves távlatban gondolkodnak, mert szerinte várhatóan ennyi idő után fordul jövedelmezőre a tevékenység. Jelezte ugyanakkor, hogy vannak részcélok is, amik teljesítését számon fogják kérni rajtuk, és ha nem teljesítenek, akkor el is veszíthetik a koncessziót.

Ilyen kötelezettséget csak hosszú távon lehet vállalni.

Az igazgató nem beszélt a bevételek várható mértékéről. A G7.hu, amely ágazati szereplők erős kétségeit tolmácsolta az új rendszer működőképességével kapcsolatban, úgy kalkulált, hogy a 35 éves koncesszió alatt több mint 8 ezer milliárd forintos bevétel jöhet majd az EPR-díjakból. A számításuk alapjául szolgáló 240 milliárd forintos éves EPR-díjfizetési kötelezettség azonban csak az egyébként leghangosabban tiltakozó csomagolóanyag ágazatban keletkezik, vagyis a Mohu majdani összes bevétele jócskán 8 ezer milliárd forint feletti lehet.

forrás: hvg 06-29

Tájékoztatás:

A lakosságot érintő változásokról, így a hulladékudvarok kiterjesztett szolgáltatásairól a Koncessziós Társaság saját csatornáin (pl. honlap, közösségi média csatornák, stb.) folyamatosan tájékoztatást ad.

forrás: Sándorfalva

A kiterjesztett gyártói felelősség (extended producers responsibility, EPR) a gyártókat, termelőket, illetve az első belföldi forgalomba hozókat terhelő, egyes termékek körforgásos hulladékkezelési költségeiért vállalt fizetési kötelezettség.

A gyártók feladata a hulladék kezelésének megszervezése és finanszírozása. Magyarországon a hulladékok kezelését az európai uniós irányelveknek megfelelően kollektív módon a MOHU szervezi meg.

Ennek érdekében, a gyártóknak április 1-től regisztrálniuk kellett a MOHU Partner Portálján.
Ezen túl, az országos hulladékgazdálkodási hatóságnál negyedéves adatszolgáltatási kötelezettséget határoz meg a kapcsolódó jogszabály (2011. évi LXXXV. törvény a környezetvédelmi termékdíjról), melynek első teljesítése 2023. október 15-ig esedékes, majd ezután minden negyedévet követő 20. napig szükséges megtenni a kibocsátásra vonatkozó mennyiségi jelentést.

Az adatszolgáltatást követően a MOHU állítja ki a számlát a gyártói felelősségi díjról, a miniszteri rendeletben kihirdetett EPR díjak alapján, melynek megfizetése a számla kézhezvételétől számított 15 napon belül esedékes.

A Partner Portálon keresztül nyomon követhetőek a fennálló kötelezettségek, az egyenleg és a folyamatban lévő ügyek.

A MOHU gondoskodik a körforgásos termékből képződő hulladék átvételéről, gyűjtéséről, elszállításáról, előkezeléséről, kereskedelméről és kezelésre történő átadásáról, továbbá a hulladékgazdálkodási létesítmények fenntartásáról és üzemeltetéséről.

A 8/2023 (VI.2.) EM rendelet alapján, a kiterjesztett gyártói felelősségi díj egy egységre vetített mértéke kollektív teljesítés esetén:

1. melléklet a 8/2023. (VI. 2.) EM rendelethez

A kiterjesztett gyártói felelősségi díj egy egységre vetített mértéke kollektív teljesítés esetén

A gazdálkodó szervezeteknél képződő, a hulladékgazdálkodási intézményi résztevékenység körébe tartozó, elkülönítetten gyűjtött hulladék képződésének megelőzésével, valamint e hulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységek részletes szabályairól szóló kormányrendelet szerint fizetendő díj egy egységre vetített mértéke:

Ez a rendelet 2023. július 1-jén lép hatályba.

Két kapcsolódó előadási anyag:

• Az egységes hulladékgazdálkodás koncessziós rendszere és az intézményi hulladékok új szabályozása
• Az egységes hulladékgazdálkodási koncesszió és a MOHU bemutatása

forrás: NAK

Konferencia megnyitásaként a FAGOSZ elnöke Sulyok Ferenc köszöntötte a jelenlévőket.

Erdészeti politika, faipar támogatása-fejlesztése a KAP 2023-2027 tükrében
A vetített előadás (pdf)

dr. Széles Attila, erdészeti referens
Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Innovációs Főosztály, Erdőkért Felelős Államtitkárság,
Agrárminisztérium

Erdőalapú Gazdaság Fejlesztése c. koncepció bemutatása
A vetített előadás (pdf)

Prof. Dr. Fábián Attila, rektor;
Soproni Egyetem

Kiterjesztett gyártói felelősség – a hulladékhasznosítás új rendszerének faipari vonatkozásai
A vetített előadás (pdf)

Jánosi Orsolya, Gyártói felelősségi rendszerek szakértő
Plánder Norbert, Anyagáram és termékigazgató;
MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.

Fagazdaság fejlesztési lehetőségei
A vetített előadás (pdf)

Dr. Magoss Endre, dékán,
Dr. Pásztory Zoltán, dékánhelyettes
Soproni Egyetem Faipari Mérnöki és Kreatívipari Kar

MoblieForester a gyakorlatban
A vetített előadás (pdf)

dr. Molnár Dénes, erdőmérnök
Mecsekerdő Zrt.

Pályázni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen…
A vetített előadás (pdf)

Madarász András, értékesítési igazgató
Goodwill Consulting Kft.

A videókat a HAZAI ERDÉSZ csapata készítette, szerkesztette.

szerk: Tóth János, FAGOSZ
Fotók: MM

A 2023. július 1-jétől induló új hulladékgazdálkodási rendszerben a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt., mint koncessziós társaság végzi a háztartások és a gazdálkodó szervezetek települési és kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer hatálya alá tartozó termékekből képződő hulladékának átvételét, gyűjtését, elszállítását, előkezelését, kereskedelmét és a kezelésre történő átadását, valamint működteti az új kiterjesztett gyártói felelősségi rendszert – írták.

Megjegyezték, hogy az új kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerben a termékek gyártói viselik a pénzügyi felelősséget a hulladékkezelésért a termék teljes életciklusa során. Az új szabályozás a csomagolásokat, egyes egyszer használatos műanyagtermékeket, elektromos és elektronikus berendezéseket, elemeket és akkumulátorokat, gépjárműveket, gumiabroncsokat, irodai és reklámhordozó papírokat, sütőolajat és -zsírt, bizonyos textiltermékeket, valamint fabútorokat érinti. A gyártó által fizetendő, úgynevezett kiterjesztett gyártói felelősségi díjat az energiaügyi miniszter a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) javaslata alapján rendeletben határozza meg – ismertették.

„15. §
A körforgásos termékekre kiterjedően a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettséget a gyártó nevében teljesítő szervezet feladatainak a koncessziós társaság általi teljesítéséért a termék gyártója a Ht. 53/E. § (2) bekezdése szerinti hulladékgazdálkodási intézményi résztevékenység ellátásával összefüggő díj részét képező pénzügyi hozzájárulást (a továbbiakban: kiterjesztett gyártói felelősségi díj) fizet.

19. §
(1) A kiterjesztett gyártói felelősségi díj egy egységre vetített mértékét a 2. mellékletben meghatározott díjkód szerinti bontásban – díjmoduláció alkalmazása esetén arra is figyelemmel – a hulladékgazdálkodásért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter) rendeletben határozza meg a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) javaslata alapján. Amennyiben a tárgyévre vonatkozó rendelet kihirdetésére nem kerül sor a tárgyévet megelőző év november 30. napjáig, akkor a tárgyévet megelőző évre meghatározott kiterjesztett gyártói felelősségi díj – a Magyar Nemzeti Bank által publikált, a fogyasztói árindexre készített, a díjmegállapítás évére vonatkozó előrejelzésének megfelelően – indexált mértéke alkalmazandó.„

A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer (EPR = Extended Producers Responsibility) működtetésében részt vevő felek – többek között gyártók, forgalmazók, hulladékhasznosítók, önkormányzatok, civil szervezetek – közötti együttműködés érdekében országos konzultatív testületek jönnek létre, a fórumok feladata a rendszer működésével kapcsolatos kérdések megvitatása, a díjtanácsok a MEKH díjelőkészítő tevékenységének szakmai támogatását látják el – áll a közleményben.

Magyarországon az elmúlt években az újrafeldolgozott hulladék aránya jelentős mértékben, 2010 óta több mint duplájára nőtt. Az új kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerben a hulladékok gyűjtési és hasznosítási arányának további emelkedése növeli a hulladékokból előállított másodnyersanyagok kínálatát, mérsékli az elsődleges nyersanyagok felhasználását, ezáltal segíti a hulladéklerakás és az illegális hulladékelhagyás visszaszorítását, valamint csökkenti a környezeti terheket – írta a minisztérium.

FATÁJ kiegészítés – fontosabb határidők:

2023. április 1. Kollektív teljesítés esetén a kormányrendelet hatályba lépésével a nyilvántartásba vételi kérelem előterjesztését megelőzően a koncessziós társaság elektronikus felületén meg kell adni a 3. melléklet 1. pont szerinti adatokat.
2024. április 15. A gyártóknak egyéni teljesítés választása esetén eddig kell koncesszori alvállalkozói szerződés megkötésére irányuló szerződési szándékát jelezni, a szerződéskötést kezdeményezni.
2025. május 1. Ekkor lép hatályba az a rendelkezés, miszerint a gyártónak kérelmeznie kell az országos hulladékgazdálkodási hatóságnál a nyilvántartásba vételét (itt kell nyilatkozni, hogy kollektív, vagy egyéni teljesítést választ)
2026. május 20. Az egyéni teljesítőknek eddig a napig kell megkötni a koncesszori társasággal a szerződést.
2027. május 31. A rendelet hatálya alá eső termékeket forgalomba hozó gyártóknak eddig kell a nyilvántartásba vételi kérelmet előterjeszteni

1. melléklet a 80/2023. (III. 14.) Korm. rendelethez

A körforgásos termékek és azonosító kódszámaik

1. A körforgásos termékek

1.1. csomagolások: a csomagolási kormányrendelet hatálya alá tartozó csomagolás;

1.2. egyszer használatos és egyéb műanyagtermékek közül az alábbiak:

1.2.1. ételtároló edények, azaz ételtartók, például dobozok tetővel vagy anélkül, amelyek olyan ételek tárolására szolgálnak, amelyek:

a) azonnal fogyaszthatók helyben vagy elvitelre,

b) fogyasztása általában az edényből történik, valamint

c) készételként fogyaszthatók, azaz további elkészítést, például főzést, forralást vagy melegítést nem igényelnek,

beleértve például a gyorsételekhez vagy egyéb készételekhez használt ételtároló edényeket, kivéve az italtárolókat, tányérokat és tasakokat, valamint az ételt tartalmazó csomagolásokat;

1.2.2. flexibilis anyagból készült zacskók vagy csomagolások olyan élelmiszerek tárolására, amelyeket a zacskóból vagy csomagolásból készételként történő azonnali fogyasztásra szánnak;

1.2.3. legfeljebb három liter űrtartalmú italtárolók, vagyis folyadék tárolására használatos tárolók, például italpalackok, beleértve a kupakjukat és a fedelüket is, valamint a kompozit italcsomagolás, beleértve a kupakokat és a fedeleket is, kivéve azokat az üveg vagy fém italtárolókat, amelyeknek a kupakja vagy a fedele műanyagból készült;

1.2.4. italtartó poharak, beleértve azok tetejét és fedelét;

1.2.5. könnyű műanyag hordtasakok a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló, 1994. december 20-i 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikk 1c. pontjában meghatározottak szerint;

1.2.6. nedves törlőkendők, azaz előre megnedvesített kozmetikai és háztartási törlőkendők;

1.2.7. léggömbök, kivéve az ipari vagy más foglalkozásszerű felhasználásra szánt ballonokat, valamint a fogyasztók számára nem értékesített alkalmazásokat;

1.2.8. dohánytermékek szűrővel, valamint azok a szűrők, amelyeket a dohánytermékekkel történő együttes használathoz hoznak forgalomba;

1.2.9. halászeszközök;

1.3. elektromos és elektronikus berendezések: az elektromos berendezések kormányrendelet hatálya alá tartozó elektromos és elektronikus berendezés;

1.4. elemek és akkumulátorok: az elem és akkumulátor kormányrendelet hatálya alá tartozó elem és akkumulátor;

1.5. gépjárművek: a hulladékká vált gépjárművekről szóló kormányrendelet hatálya alá tartozó gépjármű;

1.6. gumiabroncs:

1.6.1. 4011 vámtarifaszám: új, gumi légabroncs;

1.6.2. 4012 vámtarifaszám: újrafutózott vagy használt gumi légabroncs, a tömör vagy kisnyomású gumiabroncs értendő, a gumiabroncs-futófelület és gumiabroncs-tömlővédő szalag kivételével;

1.7. irodai papír:

1.7.1. ex. 4802 vámtarifaszám: nem bevont papír és karton írásra, nyomtatásra vagy más grafikai célra, és nem perforált lyukkártya- és lyukszalagpapír tekercsben vagy téglalap (beleértve a négyzet) alakú ívben, bármilyen méretben, a 4801 vagy a 4803 vtsz. alá tartozó papír kivételével; kézi merítésű papír és karton a végfelhasználó számára kiszerelve,
kivéve: nem perforált lyukkártya- és lyukszalagpapír, kézi merítésű papír;

1.7.2. ex. 4809 vámtarifaszám: kartonpapír, önmásolópapír és más másoló- vagy átírópapír, nyomtatott is (beleértve a sokszorosító stencilezéshez vagy az ofszet nyomólemezhez való bevont vagy impregnált papírt is) tekercsben vagy ívben;

1.7.3. ex. 4810 vámtarifaszám: papír és karton egyik vagy mindkét oldalán kaolinnal (kínai agyaggal) vagy más szervetlen anyaggal bevonva, kötőanyag felhasználásával is, de más bevonat nélkül, felületileg színezett, díszített vagy nyomtatott is, tekercsben vagy téglalap (beleértve a négyzet) alakú ívben, bármilyen méretben írásra, nyomtatásra vagy más grafikai célra a végfelhasználó számára kiszerelve;

1.7.4. ex. 4811 vámtarifaszám: papír, karton, cellulózvatta és cellulózszálból álló szövedék bevonva, impregnálva, borítva, felületileg színezve, díszítve vagy nyomtatva, tekercsben vagy téglalap (beleértve a négyzet) alakú ívben, bármilyen méretben a 4803, 4809 vagy 4810 vtsz. alá tartozók kivételével;

1.7.5. ex. 4816 vámtarifaszám: karbonpapír, önmásolópapír és más másoló- vagy átírópapír (a 4809 vtsz. alá tartozók kivételével), a sokszorosító stencil- és az ofszet nyomólemezpapír dobozba kiszerelve is;

1.7.6. 4819 60 vámtarifaszám és HR alszám: iratgyűjtő doboz, levéltartó doboz, tárolódoboz és hasonló cikk irodai, üzleti vagy hasonló célra;

1.7.7. ex. 4820 vámtarifaszám: regiszter, üzleti könyv, jegyzetfüzet (notesz), megrendelőkönyv, orvosi vénytömb, írótömb, előjegyzési jegyzettömb, napló és hasonló termék, iskolai füzet, írómappa, iratrendező (cserélhető lapokkal vagy más), dosszié, iratborító, sokszorosított üzleti űrlap, karbon betétlapos tömb és más irodaszer papírból vagy kartonból; album, minták vagy gyűjtemények számára és könyvborító papírból vagy kartonból
kivéve: a reklámhordozó papírnak minősülő termékeket, az üzleti könyv, a megrendelőkönyv, az orvosi vénytömb, az iskolai füzet és a könyvborító;

1.8. reklámhordozó papír:

1.8.1. ex. 48. Árucsoport: papír és karton; papíripari rostanyagból, papírból vagy kartonból készült áruk;

1.8.2. ex. 49. Árucsoport: könyvek, újságok, képek és más nyomdaipari termékek;

1.9. sütőolaj és -zsír:

1.9.1. 1507 90 90 vámtarifaszám HR és KN alszám: más szójababolaj és frakciói finomítva is, de vegyileg nem átalakítva;

1.9.2. 1509 40 00 vámtarifaszám HR és KN alszám: más szűz olívaolaj;

1.9.3. 1511 90 99 vámtarifaszám HR és KN alszám: más pálmaolaj és frakciói, finomítva is, de vegyileg nem átalakítva;

1.9.4. ex. 1512 19 90 vámtarifaszám HR és KN alszám: más napraforgómag- vagy pórsáfránymagolaj és ezek frakciói (kivéve: műszaki vagy ipari felhasználásra);

1.9.5. ex. 1514 19 90 vámtarifaszám HR és KN alszám: más olajrepce-, repce- vagy mustárolaj és ezek frakciói, finomítva is, de vegyileg nem átalakítva (kivéve: műszaki vagy ipari felhasználásra);

1.10. textiltermékek:

1.10.1. 4203 ruházati árucikkek és ruházati tartozékok természetes vagy mesterséges bőrből;

1.10.2. 4205 vámtarifaszám: más árucikk természetes vagy mesterséges bőrből;

1.10.3. 4304 vámtarifaszám: műszőrme és ebből készült áru;

1.10.4. 57. Árucsoport: szőnyegek és más textil padlóborítók;

1.10.5. 61. Árucsoport: kötött vagy hurkolt ruházati cikkek, kellékek és tartozékok;

1.10.6. 62. Árucsoport: ruházati cikkek, kellékek és tartozékok, a kötöttek vagy hurkoltak kivételével;

1.10.7. 6301 vámtarifaszám: takaró és útitakaró;

1.10.8. 6302 vámtarifaszám: ágynemű, asztalnemű, testápolási és konyhai textília;

1.10.9. 6303 vámtarifaszám: függöny (beleértve a drapériát is) és belső vászonroló, ágyfüggöny;

1.10.10. 6304 vámtarifaszám: más lakástextília, a 9404 vámtarifaszám alá tartozók kivételével;

1.10.11. ex. 64. Árucsoport: lábbeli, lábszárvédő és hasonló áru (kivéve: lábbelirész);

1.11. bútorok fából:

1.11.1. 9401 41 00 vámtarifaszám, HR és KN alszám: ággyá átalakítható ülőbútor, a kerti ülőbútor vagy kempingfelszerelés kivételével;

1.11.2. 9401 61 vámtarifaszám és HR alszám: más favázas ülőbútor;

1.11.3. 9401 69 vámtarifaszám és HR alszám: más kárpitozatlan favázas ülőbútor;

1.11.4. 9403 30 vámtarifaszám és HR alszám: hivatali fabútor;

1.11.5. 9403 40 vámtarifaszám és HR alszám: fa konyhabútor;

1.11.6. 9403 50 vámtarifaszám és HR alszám: fa hálószobabútor;

1.11.7. 9403 60 vámtarifaszám és HR alszám: más fabútor.

Az „ex” jelzéssel ellátott vámtarifaszámok alá tartozó termékek közül azok a körforgásos termékek, amelyek az 1. pont alatt meghatározott tárgyi hatály alá tartoznak, ide nem értve a megnevezésben kivételként megnevezett termékeket.

2. A körforgásos termékek azonosító kódszámai

2.1. A nyolcjegyű KF kód felépítése a következő:

2.2. A KF kód 1. és 2. karaktere: Termékáramot és az abból képződött hulladékot jelölő kód

2.3. A KF kód 3. és 4. karaktere: Anyagáram kód

2.3.1. Csomagolás, továbbá műanyag és társított anyagáram esetén az egyszer használatos műanyagtermék és hulladéka

2.3.2. Elektromos, elektronikus berendezés és hulladéka

2.3.3. Elem, akkumulátor és hulladéka

2.3.4. Gépjármű és hulladéka

2.3.5. Gumiabroncs és hulladéka

2.3.6. Irodai papír és hulladéka

2.3.7. Reklámhordozó papír és hulladéka

2.3.8. Sütőolaj, -zsír és hulladéka

2.3.9. Textiltermék és hulladéka

2.3.10. Bútor fából és hulladéka

A 2.3. pont alapján az egyes hulladékáramokhoz kapcsolódó vegyes hulladék kód abban az esetben alkalmazandó, ha az adott hulladék jellemzőire tekintettel nem lehetséges a pontosabb besorolás.

2.4. A KF kód 5. és 6. karaktere: Csoport kód

2.4.1. Csomagolás és hulladéka a 2.4.2. alá tartozó termékből létrehozott csomagolás kivételével

2.4.2. Egyes egyszer használatos műanyagtermék és hulladéka

2.4.3. Elektromos, elektronikus berendezés és hulladéka

2.4.4. Elem, akkumulátor és hulladéka

2.4.5. Gépjármű és hulladéka

2.4.6. Gumiabroncs és hulladéka

2.4.7. Irodai papír és hulladéka

2.4.8. Reklámhordozó papír és hulladéka

2.4.9. Sütőolaj, -zsír és hulladéka

2.4.10. Textiltermék és hulladékai

2.4.11. Bútor fából és hulladéka

A 2.4. pont alapján az egyes hulladékáramokhoz kapcsolódó vegyes hulladék kód abban az esetben alkalmazandó, ha az adott hulladék jellemzőire tekintettel nem lehetséges a pontosabb besorolás.

2.5. A KF kód 7. karaktere: Termék esetén kötelezettséget, hulladék esetén hulladékkezelést jelölő kód

2.5.1. Kötelezettségteljesítési kód

2.5.2. Újrahasználat és hulladékkezelési kód

2.6. A KF kód 8. karaktere: Származást jelölő kód

forrás: MTI, MagyarKözlöny, njt, portfolio