A fa alapanyagú lemezek szabványosítása alapvető fontosságú terület, mivel az ezekből készült szekrények, asztalok, polcok, komódok és székek rendkívül elterjedtek, részben a faanyag szűkössége, részben az árelőnyük miatt. A gyártásuk többnyire európai szabványok alapján történik, amelynek köszönhetően lehetnek az ilyen mozgatható és beépített bútorok tartósak, megfizethetők és könnyen tisztán tarthatók. E szabványok megadják mind a szükséges követelményeket, mind az ezek ellenőrzéséhez szükséges vizsgálatokat.

Az MSZ EN 14322:2022 Fa alapanyagú lemezek. Belső térben használható, melamingyantás papírlaminált lemezek (laminált lapok). Fogalommeghatározás, követelmények és osztályba sorolás szabvány a laminált lapok műszaki paramétereinek leírását tartalmazza. Meghatározza a beltéri használatra szánt, dekoratív, melamingyantás papírlaminált lemezek felületi követelményeit és mérettűréseit, amelyek egyaránt érvényesek forgácslapok, extrudált forgácslapok, rostlemezek és bútorokhoz használt szendvicspanelek esetén.

A szabvány nem vonatkozik az MSZ EN 438-1 és az MSZ EN 438-2 szerinti úgynevezett alapozófóliával, illetve borító- (dekor-) fóliával és laminátummal bevont laminált lemezekre, valamint a laminált padlóburkoló anyagokra.

Az MSZ EN ISO 12460-3:2024 Fa alapanyagú lemezek. A formaldehidkibocsátás meghatározása. 3. rész: Gázanalízis-módszer (ISO 12460-3:2023) szabvány részletesen bemutatja a bevonat nélküli és bevonattal ellátott fa alapanyagú lemezek gyorsított formaldehidkibocsátásának gázanalízis-módszerrel való meghatározásának eljárását. Az eljárás más anyagok (pl. élszalagok, padlóburkolatok, habok, fóliák, laminált fatermékek, furnérozott fatermékek, bevonattal ellátott fatermékek) vizsgálatára is alkalmas.

forrás: MSZT

MSZ EN 622-5 Rostlemezek. Előírások. 5. rész: Szárazeljárással gyártott lemezek (MDF) követelményei

A szabvány megadja az MSZ EN 316 Farostlemezek. Fogalommeghatározás, osztályozás és jelölések szerinti, szárazeljárással gyártott lemezekre (MDF) vonatkozó követelményeket. A szabványban megadott értékek a termék tulajdonságaira vonatkoznak és nem a tartószerkezeti tervezés során alkalmazható karakterisztikus értékek. A fejezetek végigveszik a teherhordó és nem teherhordó lemezekre vonatkozó követelményeket száraz, illetve nedves környezetben, különböző szempontokat vizsgálva, mint pl. vastagsági dagadás, szakítószilárdság, hajlítószilárdság.

A szabványsorozat öt része már megjelent magyarul is, az MSZ EN 622-4 kivételével. (Rostlemezek. Előírások. 4. rész: Lágy lemezek követelményei. [szigetelő farostlemez])

MSZ EN 338 Szerkezeti fa. Szilárdsági osztályok

A szabvány megállapítja a tervezési szabályzatokban (Eurocode) való általános alkalmazáshoz szükséges szilárdsági osztályok rendszerét. A szilárdság szerinti osztályozási rendszer egy csoportba sorol hasonló szilárdsági tulajdonságú, különböző minőségű, fafajú és különböző forrásból származó faanyagokat, így azok felcserélhetők egymással. Ez alapján a tervező megadhatja a szilárdsági osztályt, és a tartószerkezeti tervezési számítások során használhatja az osztályhoz tartozó karakterisztikus szilárdsági értékeket.

A szabvány megadja az MSZ EN 14081-1 szerinti, egyes osztályokra vonatkozó karakterisztikus szilárdsági és merevségi tulajdonságokat, valamint sűrűségi értékeket. Ebben az új kiadásban a szilárdsági tulajdonságokon kívüli többi tulajdonság karakterisztikus értékének meghatározására vonatkozó képletek átkerültek az MSZ EN 384-be. A szabvány az MSZ EN 14081-1 alkalmazási területébe tartozó összes tartószerkezeti célú fenyő és lombos faanyagra vonatkozik.

További szabványok kiadása magyarul

Az MSZ EN 622-4 és az MSZ EN 384 szabvány magyar nyelvű változatának kidolgozásához az MSZT várja azon cégek, szolgáltatók, szervezetek stb. jelentkezését, amelyek az MSZT-vel együttműködve támogatnák a szabvány(ok) magyar nyelvű kiadását – segítve ezzel az egységes értelmezést. A támogatással kapcsolatban további információkért, kérjük, keressen bennünket a szabvtit@mszt.hu elérhetőségen.

Forrás: MSZT, Bernáth Csaba és Zajdon Anna

MSZ 44 Kivágás hazai fafajokból

A szabvány a fenyő és lombos fafajokból kitermelhető kivágástermékekkel kapcsolatos követelményeket adja meg a fafajtól és a kivágás felhasználási céljától függően.

A szabvány megadja a kitermelési időszakot és a felhasználható fafajokat, továbbá a méretekre és a minőségre vonatkozó követelményeket. Útmutatást ad a mintavételre és a vizsgálatra, valamint a szállításra és a tárolásra.

A szabvány az MSZ EN 844 és az MSZ EN 1309-3 alapján sorba veszi a lehetséges fahibákat és megadja, hogy ezek alapján a kivágás alkalmas-e a következő célú felhasználás valamelyikére: bútorléc (alkatrész), parkettaléc (fríz), dongafa, kaptafa, fagyapot, faszeg, cérnaorsó, fogvájó vagy bármilyen más célra.

Nem tartozik a szabvány alkalmazási területébe a fűrészrönk és a lemezipari rönk.

MSZ 16625 Faapríték farostlemezhez és forgácslaphoz

A szabvány megadja a különböző fafajokból készített és farostlemez vagy forgácslap gyártásához szánt faapríték minőségi osztályba való sorolására vonatkozó előírásokat. Leírja a vizsgálati és minősítési folyamatot, továbbá útmutatást ad a szállításukra és tárolásukra.

A szabvány a forgácslap gyártásához szánt faaprítékot a fülledés, a kéregtartalom, az átadáskori nettó nedvességtartalom, valamint az aprítás minősége alapján I. és II. osztályba sorolja. A farostlemez gyártásához szánt faaprítékokra egységes minőségben, osztályozás nélkül ad meg követelményeket.

MSZ 17301 Lombos fűrészáru. Általános előírások

2. rész: Deszka és palló

3. rész: Zárléc és gerenda

A szabványsorozat a lombos fafajokból termelt fűrészárura vonatkozó követelményeket, valamint a minősítésre és az osztályba sorolásra vonatkozó előírásokat adja meg. Tartalmazza a fűrészáru megnevezésére és megjelölésére vonatkozó előírásokat, továbbá a minősítésre, a szállításra és a tárolásra vonatkozó útmutatást.

A második rész a szélezett és szélezetlen deszkával és pallóval, míg a harmadik rész a zárléccel és a párhuzamosan megmunkált oldalú (szélezett) gerendával foglalkozik.

Mindkét szabvány táblázatos formában adja meg a fűrészáru lehetséges méreteit, valamint az MSZ EN 844 és az MSZ EN 1309-3 alapján sorba veszi a lehetséges fahibákat és ezek alapján sorolja osztályba a fűrészárut. A szélezett és szélezetlen deszkát és pallót három, míg a zárlécet és a szélezett gerendát két minőségi osztályba lehet sorolni.

Írta: Bernáth Csaba (MSZT),
2024. augusztus 29.

Az MSZ EN 1927-2:2008 Fenyő hengeres fa minőségi osztályozása. 2. rész: Pinus-félék

Az MSZ EN 1927 sorozat 1. része a lucfenyőkkel és jegenyefenyőkkel, a 3. része pedig a vörösfenyőkkel és duglászfenyőkkel foglalkozik, így a sorozat lefedi a kereskedelmi forgalomba kerülő fenyőféle hengeres faanyagok nagy részét.

A szabvány kritériumokat ad meg a Pinus-félék hengeres faanyagainak minőségi osztályba sorolására. A szabvány az erdeifenyőre (Pinus sylvestris), a feketefenyőre (Pinus nigra), a tengerparti fenyőre (Pinus pinaster) és a radiáta fenyőre (Pinus radiata) érvényes. Az A melléklet felsorolja azokat a jellemzőket, amelyek iránymutatásként szolgálhatnak a hengeres fenyő faanyag beszerzése során.

A szabvány olyan hengeres faanyagok minőségi osztályba sorolását tartalmazza, amelyek jövőbeli felhasználása ismeretlen, valamint megadja az osztályba sorolt faanyag megjelölését is, a magyar nyelven is elérhető az MSZ EN 13556 Hengeres faanyagok és fűrészáru. Európában használt fafajok jegyzéke szabvány jelölései szerinti példákkal.

Az MSZ EN 1316-2 Hengeres faanyagok lombos fafajokból. Minőségi osztályozás. 2. rész: Nyár

A szabvány a döntött nyár (hosszúfa vagy rönk) minőségi osztályozását és az osztályok megjelölését írja le. Az osztályba sorolási szabályok olyan hengeres faanyagok minőségi osztályait adják meg, amelyek jövőbeli felhasználása ismeretlen. Az osztályba sorolás a kereskedelmi forgalomban kapható összes nyár fafajra érvényes.

Az osztályozási szabályok az előző kiadáshoz képest megváltoztak, valamint a jellemzőket is aktualizálták az MSZ EN 844:2019 Hengeres faanyagok és fűrészáru. Terminológia szerint.

A sorozat első tagja, az MSZ EN 1316-1, a Tölgy és bükk már megjelent magyarul.

Írta: Bernáth Csaba, Zajdon Anna
Forrás: MSZT

MSZ EN 844:2019 Hengeres faanyagok és fűrészáru. Terminológia

A szabvány a fűrészárura és hengeres faanyagra vonatkozó európai szabványokban alkalmazott általános szakkifejezéseket és meghatározásukat adja meg. A négynyelvű (magyar, angol, francia, német) szótár a következő csoportosításban szerepelteti a szakkifejezéseket:

• a hengeres faanyagra és a fűrészárura vonatkozó közös, általános szakkifejezések, valamint a két típusra külön jellemző általános szakkifejezések,
• a nedvességtartalomra vonatkozó általános szakkifejezések,
• a hengeresfa és a fűrészáru méreteire vonatkozó szakkifejezések,
• a fa anatómiai felépítésére vonatkozó szakkifejezések,
• a hengeresfa és fűrészáru közös jellegzetességeire, valamint külön-külön az egyedi jellegzetességeire vonatkozó szakkifejezések,
• az elszíneződésre és a gombásodásra vonatkozó szakkifejezések,
• a rovarkárosításokra vonatkozó szakkifejezések.

A szabvány végén lévő tárgymutatók mind a négy nyelv szerint sorba rendezve, táblázatos formában adják meg a szakkifejezéseket, így ezek önmagukban is használhatók szótárként a megfelelő szakkifejezés megtalálásához.

MSZ EN 1315:2010 Hengeres faanyagok csoportosítása a méretek alapján

A dokumentum részletesen leírja az olyan (fenyő és lombos) hengeres faanyag méretek szerinti osztályba sorolását, amelynek rendeltetésszerű felhasználása előre nem ismert. A méretek szerinti osztályba sorolás a hosszúságtól függetlenül történhet kéreg nélkül vagy kéregben mért középátmérő alapján. A szabvány mindkét esetre vonatkozóan megadja, hogy a középátmérő alapján mely osztályba kell sorolni a terméket, az osztály megjelölésével együtt.

Írta: Zajdon Anna, Bernáth Csaba
Forrás: MSZT

A szabvány magyar nyelvű változatát az MSZT/MB 101 Nyílászárók nemzeti szabványosító műszaki bizottság dolgozta ki és 2020. október 1-jén jelenik meg.

A szabványt még nem hirdették ki harmonizáltnak az OJEU-ban, csak ennek megtörténte után lehet CE-jelöléssel forgalomba hozni a beltéri ajtókat az Európai Unió piacán.

Az MSZ EN 14351-2 meghatározza a beltéri ajtóknak az anyaguktól független teljesítményjellemzőit, kivéve a tűz- és füstgátló tulajdonságokat, amelyekre a magyar nyelven elérhető MSZ EN 16034:2015 vonatkozik.

A beltéri ajtók tervezett felhasználásai:

– menekülési útvonalon [a) felhasználás];

– különleges követelménynek megfelelő módon [b) felhasználás]; és

– csak közlekedésre/összeköttetésre [c) felhasználás].

Az egyes jellemzőkre a felhasználás módjától és szerkezeti kialakítástól függően (pl. üvegajtó) vonatkoznak előírások, amelyeket vizsgálatokkal kell igazolni.

A csak beltéri közlekedési célra gyártott ajtókat – c) felhasználási célú ajtó esetén – a gyártó is igazolhatja az AVCP-eljárás (a teljesítményállandóság értékelése és ellenőrzése) 4-es rendszere szerint [a gyártó részéről végzett terméktípus-meghatározással és a gyártó által végzett üzemi gyártásellenőrzés
(ÜGYE) alapján].

A különleges követelményeknek való megfelelés esetén – b) felhasználás – az AVCP-eljárás 3-as rendszere szerinti feladatok elvégzése részben a gyártó által végzett üzemi gyártásellenőrzést jelenti, másrészt a bejelentett vizsgálólaboratórium értékelését az építési termék teljesítményének vizsgálata (beleértve a gyártó által végzett mintavételt is), típusszámítások, táblázatos értékek vagy a termék leíró dokumentációja alapján.

Az életvédelmi célú felhasználás esetén – a) felhasználás – az AVCP-eljárás 1-es rendszere szerinti feladatok elvégzéséhez a 3-as rendszerben felsorolt feladatokon túl bejelentett terméktanúsító szerv bevonása is szükséges a gyártóüzem és az ÜGYE alapvizsgálatára, valamint az ÜGYE folytatólagos felügyeletére, vizsgálatára és értékelésére.

A következő táblázatban a termékcsoportra vonatkozó alapvető jellemzők
vizsgálati/értékelési módszereinek szabványait foglaltuk össze.

A szabvány mellékletei közül pl. a B melléklet táblázatai tartalmazzák:

– az egyes jellemzők megállapításához szükséges vizsgálati minták számát és a vizsgálati eredmények értelmezhetőségének határértékét;

– az ajtószerkezet-kialakítás és a szerkezeti részletek szerinti léghanggátlásértékeket;

– az ajtó szerkezeti felépítése szerinti hőátbocsátási értékeket.

A ZA melléklete írja le a termékekre és a rendeltetésszerű felhasználásra vonatkozó AVCP-rendszereket, és hogy milyen feladatokat kell végezni a termék teljesítményállandóságának értékelésére és ellenőrzésére a különböző megfelelőségigazolási módozatok esetén a gyártónak és a bejelentett szerveknek.

A szabvány magyar nyelvű változatát az MSZT/MB 101 Nyílászárók nemzeti szabványosító műszaki bizottság dolgozta ki és 2020. október 1-jén jelenik meg.

Forrás: MSZT/MB 101

A magyar szabványokat felváltva a külső homlokzati ablakok, erkélyajtók, tetőablakok és bejárati ajtók esetében harmonizált európai termékszabvány[1] lépett életbe, mely a termékek CE-jelölésének alapját képezi. Hasonló módon termékszabványa van a garázskapuknak, ipari kapuknak[2]  és a függönyfalaknak[3]  is. A szakterületre vonatkozó szabványok megkereshetők a Magyar Szabványügyi Testület honlapján az ingyenes szabványjegyzék ICS 91.060.50 Ajtók és ablakok fejezetéből, vagy a szabványcím szerinti keresésben keresőszavak segítségével.

1. ábra Szabványkereső felület az MSZT honlapján

Az építési termék direktíva (CPD) európai 305/2011/EU számú építési termék rendelettel – az angol Construction Product Regulation kifejezés alapján CPR, – való felváltása[4] jogi szempontból újra szabályozta az építési termékek gyártásának és forgalomba hozatalának kereteit. Ennek hatására módosult az Építésügyi Törvény[5] és az európai rendelet előírásainak kiegészítéseként megjelent a 275/2013. (VII. 16.) számú Kormányrendelet[6], mely a beépíthetőséggel kapcsolatos kérdésekre is választ ad. A jogszabályok szövege hatályos állapotban elérhető a Nemzeti Jogszabálytár honlapján.

Az építési termékek gyártóinak 2013. július 1-e óta a harmonizált szabvánnyal rendelkező termékek esetében a 305/2011/EU rendelet III. melléklete szerinti teljesítménynyilatkozattal kell igazolnia a gyártott termékek teljesítményét. (Megjegyzés: Teljesítménynyilatkozatról szóló írás már 2014-ben megjelent és megtalálható a faipar.hu cikkarchívumában.) Az említett harmonizált szabványok jegyzéke az egyes termék irányelvekhez kapcsolódóan az Európai Bizottság NANDO információs rendszeréből[7],  listázható.

2. ábra: Az építési termékek (Construction products) rendeletével harmonizált szabványok listázhatók a NANDO adatbázisból

A termékszabványban felsorolt teljesítményjellemzőhöz kapcsolható osztályozás és számszerű értékek meghatározása egy típusvizsgálat keretében történhet. A típusvizsgálat általános esetben – a 305/2011/EU rendelet V. melléklete szerinti 3. teljesítmény állandóság értékelési rendszer szerint,- bejelentett vizsgálólaboratórium által végzett és Első Típusvizsgálati Jegyzőkönyvben kerül dokumentálásra. A NANDO adatbázisban a termékszabványhoz kapcsolódóan kikereshetők a bejelentett szervezetek (Notified Body-NB) és az országok kijelölt műszaki értékelést végző szervezetei (Technical Assesment Body-TAB). Köztük az ÉMI Nonprofit Kft. központi laboratóriuma NB1415 számon.

3. ábra: A bejelentett szervezetek, akkreditált laboratóriumok listája a NANDO szerveren

Az első típusvizsgálatnak ki kell terjednie a termékszabványban meghatározott alapvető jellemzőkre – ez ablakok esetében a hat tulajdonság a 23 jellemzőből, – melyet mintatesteken végzett laboratóriumi vizsgálatok és számítások igazolnak.

A terméktípus műszaki dokumentációjának való megfelelést, – és az első típusvizsgálaton átesett mintapéldánnyal való termékazonosságot – a termékgyártó által bevezetett és folyamatosan végzett üzemi gyártásellenőrzési rendszer (ÜGYE) igazolja. E két feltétel együttes teljesülése esetén a termékgyártó elhelyezheti a terméken vagy annak csomagolásán a termékszabvány mintája alapján elkészített CE-jelölést. A tulajdonságok tehát gyártási sorozat, megrendelés szinten igazoltak lehetnek.

A teljesítménynyilatkozatban közölt műszaki jellemzők alapján adott építményben való felhasználhatóságot az építész által összeállított műszaki leírással, vagy a beépítési helyszín által meghatározható követelményértékkel való összevetés útján lehet eldönteni. Ablakok és bejárati ajtók esetén az MSZ 9333:2011 szabvány[8] melléklete tartalmaz követelményértékeket a beépítési magasság és a beépítettségi elhelyezkedés alapján, mely a szélterhelés értékéből következően van megállapítva. Az utóbbi időszakban a nyílászárók kiválasztásának legfontosabb szempontjává a szerkezeti kialakításon felül a beleépített üvegszerkezet típusa vált. Az egyre szigorodó követelményeket az épületek energetikai jellemzőit meghatározó 7/2006 számú TNM rendelet módosításai jelentik. Jelenleg a lakosság számára forgalmazható nyílászárókra vonatkozó költségoptimalizált követelményszint követelményértéket az 5. melléklet tartalmazza.

4. ábra: A nyílászárókra, üvegezésekre érvényes követelményértékek. A költségoptimalizált követelményszint hőátbocsátási tényezőre vonatkozó követelmények a 7/2006 TNM rendelet 5. mellékletében.

A jövőben széles körben alkalmazandó közel nulla energiaigényű épületekben is a költségoptimalizált követelményszint szerinti nyílászárók kellenek. A teljes szerkezetre vonatkozó 1,15 W/m2K hőátbocsátási tényező és üvegezésre vonatkozó 1 W/m2K hőátbocsátási tényező teljesítése sokszor a megszokottól eltérő szerkezeti kialakítással lehetséges. A végeselem módszerrel végzett energetikai számítások szerint az üvegosztó bordák, az osztóbordák hatásaként tizedekkel rosszabb eredmények születnek. Még a kétszárnyú kialakítás csomópontja is rontja az ablakegységnek számító 123 x 148 cm-es méretre általában MSZ EN ISO 10077-1 módszer szerint egyszerűsített számítással meghatározott hőátbocsátási értékeket.

Az energetikai optimalizálásra vonatkozólag számtalan újítás született és volt látható az utóbbi évek szakkiállításain. Az értékek javításának egyik módja a beépítési csomópont átdolgozása oly módon, hogy a tok a falkávában takarásba kerüljön. A profil anyagának vastagításán felül azok ásványi anyagokkal való kombinálása is megjelent egyes típusoknál. A tartósság növelését is megcélzó módja lehet az alumínium borítás alkalmazása.

1. fotó: Hőátbocsátásra optimalizált szerkezeti kialakítású ablakprofil a FENSTERBAU kiállításon

A téma iránt érdeklődők további információkat találhatnak a faipar.hu cikkarchívumában és az ÉMI Nonprofit Kft. honlapján a Tudásbázis menüpont alatt található Publikációk, multimédia tartalmak között értelemszerű keresőszók használatával. A CONSTRUMA építőipari szakkiállításra összeállított EMILI tájékoztató kiadványok is segítséget adhatnak a további információszerzésben.

Írta: Papp Imre, szakértő mérnök
ÉMI Nonprofit Kft.
nyílászáró szakértő (MMK-13-4917)
ipapp@emi.hu
Tel: +36-30-307-4264

További információk, szabályozások /Irodalomjegyzék/:

MSZT/MCS 625 A fa és a fa alapanyagú termékek tartóssága munkacsoport (kapcsolódó európai műszaki bizottság: CEN/TC 38 A fa és a fa alapanyagú termékek tartóssága)

A munkacsoport szabványai közül az MSZ EN 1001 A fa és a fa alapanyagú termékek tartóssága. Terminológia szabványsorozat gyűjti össze a terület szakkifejezéseit, beleértve a faanyagvédőszerekkel és a faanyag tartósságával összefüggő biológiai és kémiai módszereket is. A szabványsorozat első részének (Egyenértékű szakkifejezések jegyzéke) magyar nyelvű változata 2020. február 1-jén jelent meg.

A négynyelvű (magyar, angol, német, francia) MSZ EN 1001-1:2005 szabvány célja, hogy egységes szakkifejezéseket használjanak a fa és a fa alapanyagú termékek természetes vagy módosított tartósságával kapcsolatos szakmai dokumentumok kidolgozása során. Ennek megfelelően a CEN/TC 38 európai műszaki bizottság által kidolgozott szabványokban gyakran előforduló szakkifejezéseket (531 db) tartalmazza,   a meghatározásokat viszont nem.

A szabványsorozat második része, az MSZ EN 1001-2:2005 A fa és a fa alapanyagú termékek tartóssága. Szakkifejezések gyűjteménye. 2. rész: Szakszótár egyelőre három nyelven (angol, német és francia) érhető el. A szabvány négy kategóriába sorolva (általános, gombamegtelepedésekhez, rovar és tengeri károsítók okozta hatásokhoz, illetve védőszeres kezelésekhez kapcsolódó szakkifejezések) összesen 197 terminust tartalmaz a meghatározásukkal együtt, amelyek azonban nem feleltethetők meg teljesen az 1. részben megadott szakkifejezéseknek.

MSZT/MCS 623 Fa alapanyagú lemezek munkacsoport (kapcsolódó európai műszaki bizottság: CEN/TC 112 Fa alapanyagú lemezek)

A munkacsoport tevékenységi területe sokféle fa alapanyagú terméket foglal magába, ennek megfelelően nem készült egységes terminológiai szabvány, hanem a termékek típusa szerint külön-külön szabványok tartalmazzák a lényeges szakkifejezéseket a meghatározásaikkal együtt, melyek a következők:

MSZT/MCS 622 Fűrészáru és fűrészrönk munkacsoport (kapcsolódó európai műszaki bizottság: CEN/TC 175 Hengeres faanyagok és fűrészáru)

A munkacsoport esetén szintén szakterületek szerint különülnek el a terminológiai szabványok. Egyik szabványnak sem készült hivatalos magyar nyelvű kiadása, így azok csak három nyelven (angolul, németül, franciául) tartalmazzák a területenkénti szakkifejezéseket és meghatározásokat.

Az MSZ EN 14076 (Falépcső) összesen 64 szakkifejezést tartalmaz és 7 ábra segítségével adja meg a falépcsők tervezéséhez szükséges terminológiát. A szabvány 2014 áprilisában jelent meg és jelenleg nem áll korszerűsítés alatt.

Az MSZ EN 13756 (Fa padlóburkolat, parketta) korszerűsített változata 2019 márciusában, az MSZ EN 844 (Henferesfa,fűrészáru) korszerűsített változata 2019. decemberében jelent meg, korábban mindkét szabvány előzményének elkészült a magyar nyelvű változata.

Különösen nagy a változás az MSZ EN 844:2019 (Henferesfa,fűrészáru) esetében, amely az 1997-2001 között megjelent, összesen 12 részből álló MSZ EN 844 szabványsorozat helyébe lépett. A szabvány felépítése tükrözi a korábbi szabványsorozat részeit, így a fejezetek nagy része megfeleltethető a korábbi szabványok szerinti tagolásnak. 12 szakasza összesen 283 (8 + 23 + 55 + 23 + 15 + 11 + 20 + 17 + 39 + 34 + 27 + 11) szakkifejezést tartalmaz, melyeket műszakilag felülvizsgáltak, illetve új szakkifejezésekkel bővítettek.

Az egyes szakaszok címei a következők:

2.1. A hengeres faanyagokra és a fűrészárura vonatkozó közös, általános fogalmak

2.2. A hengeres faanyagokra vonatkozó általános fogalmak

2.3. A fűrészárura vonatkozó általános fogalmak

2.4. A nedvességtartalomra vonatkozó fogalmak

2.5. A hengeres faanyagok méreteire vonatkozó fogalmak

2.6. A fűrészáru méreteire vonatkozó fogalmak

2.7. A fa anatómiai felépítésére vonatkozó fogalmak

2.8. A hengeres faanyagok és a fűrészáru jellegzetességeire vonatkozó közös fogalmak

2.9. A hengeres faanyagok jellegzetességeire vonatkozó fogalmak

2.10. A fűrészáru jellegzetességeire vonatkozó fogalmak

2.11. Az elszíneződésre és a gombásodásra vonatkozó fogalmak

2.12. A rovarkárosításokra vonatkozó fogalmak

A Magyar Szabványügyi Testület a szabványok magyar nyelvű változatait érdeklődés és megfelelő finanszírozás megléte esetén tudja elkészíteni. Érdeklődés esetén, illetve bármilyen szabványosítási kérdéssel kapcsolatban a következő elérhetőségen keressen bizalommal: cs.bernath@mszt.hu

Írta: Bernáth Csaba,
szabványosító menedzser,
Magyar Szabványügyi Testület (MSZT)

Megjegyzés:

A fentieket talán érdemes lenne oktatni a faipari technikumokban és a Soproni Egyetem SKK faipari mérnök jelölt diákjainak. Persze ehhez az oktatóknak, meg a diákoknak is valami módon – talán kedvezményesen, mint az otatási célú szoftverekhez – hozzá kellene jutniuk e szabványokhoz.

MM