Hatalmas öngólt lövünk, ha nem használjuk ki jól a tűzifában rejlő lehetőségeket

A szerző erdőmérnök, erdőtűzvédelmi szakértő. Ez itt az Ekonomi, a G7 véleményrovata, amelyben külső elemzők, szakértők cikkei olvashatók. Az írások és az azokban megfogalmazott vélemények kizárólag a szerzők álláspontját tükrözik.

Lukács Andrásnak, a Levegő Munkacsoport elnökének nemrég G7-en megjelent cikke a tűzifa áfacsökkentésétől indul, de eljut addig a megállapításig, hogy a tűzifa felhasználás egy súlyosan környezetszennyező tevékenység, továbbá a fák kivágása – sőt még a holtfa eltávolítása is – rontja az erdők egészségét, ellenálló képességét, ami tovább csökkenti a szén-dioxid-elnyelő képességüket.

A cikk és a benne hivatkozott tanulmányok állításainak számos része helytálló, azonban a szerző a fő üzenetének, a tűzifával való fűtés rendkívül környezetszennyező voltának hangsúlyozása érdekében számos fontos tényezőt figyelmen kívül hagy. A tűzifahasználat megítélése összetett kérdéskör, így rendkívül súlyos hiba, ha megpróbáljuk leegyszerűsíteni és egyes jellemzői mentén ítéletet mondani róla.

A tűzifával való fűtés körülbelül 1,5 millió embert, közel 650 ezer háztartást közvetlenül érint ma Magyarországon, így minden, a tűzifa használatával, illetve a használat javításával kapcsolatos megállapítás, javaslat kidolgozásánál ezt is figyelembe kell venni.

Indokolt azt is vizsgálni, hogy a tűzifa ipari méretű, energetikai célú felhasználása (erőművek, fűtőművek stb.) hol és milyen mértékben, feltételekkel indokolt.

A tűzifa mennyiben megújuló energiaforrás?

Az Európai Unió nem véletlenül tekinti megújuló energiának és karbonsemlegesnek a tűzifát. Ha mennyiségi értelemben nem használjuk túl erdeinket, fával borított területeinket, azaz nem vágunk több fát, mint amennyi a faállomány úgynevezett növedéke, akkor valójában az erdők és egyéb faállományok szénmegkötő képességét nem rontjuk.

Szénmegkötés szempontjából elegendő lenne csak a mennyiségi szempontokat vizsgálni, de mind a nemzeti szabályozás (erdőtörvény, természetvédelmi törvény) mind az uniós szabályozás (NATURA irányelv, megújuló energia irányelv REDIII, EUDR rendelet) számos ökológiai, fenntarthatósági szempont vizsgálatát is megköveteli.

A tűzifa valójában az egyetlen időjárásfüggetlen megújuló energiahordozó, amelyet hazánkban előállított, lebomló, természetes napelemek (azaz fák) termelnek, és az energiatárolás is természetes úton valósul meg.

Egy erdő vagy egyéb fával borított terület emellett számos más védelmi, rekreációs funkcióval is rendelkezik. Ehhez a napelemhez nem kellenek félvezetők, energia, import, nem okoz nehézséget az elhasznált napelemek vagy szélturbinák hulladékkezelése. Az energiatároláshoz sem kell akkumulátor vagy sok betonnal létrehozott szivattyús erőmű.

A tűzifa stratégiai jelentőségét az adja, hogy olyan megújuló energiahordozó, amely akkor is működik, ha nem süt a nap, nem fúj a szél, elszakadt a villanyvezeték vagy nem jön a gáz.

Ideális esetben fát csak az elővigyázatosság elvét és a klímaváltozás miatti kockázatokat szem előtt tartva szabad kitermelni, úgy, hogy az erdővédelmi, természetvédelmi, tájhasználati szempontok ne sérüljenek, a termőhely ne degradálódjon, és amit kitermeltünk, azt a természet adományaként kezelve minél hatékonyabban használjuk fel.

Nem önmagával a tűzifa energetikai felhasználásával van gond, hanem azzal, hogy mennyit, honnan származót és milyen minőségűt, azaz leginkább milyen nedvességtartalmú fát használunk fűtésre, illetve milyen távolságra szállítjuk azt. Száraz, bármilyen időjárási viszonyok között járható úton elérhető telephelyeken feldolgozott, lehetőség szerint helyben termelt tűzifát kell biztosítani a tűzifavásárlóknak, és segíteni kell a helyi települési kapcsolt kis fűtőművek kialakítását a szállítási távolságok csökkentése érdekében.

Az autókhoz hasonlóan a fatüzelésnél is elérhető már a részecskeszűrő, amit több országban már lakossági fűtésnél is alkalmaznak. A passzív szűrőmegoldás körülbelül 300 euró, az aktív szűrőrendszerek körülbelül 1000 euróba kerülnek, ez egy akkumulátoros energiatárolónál jóval olcsóbb. Az itthoni, fatüzeléssel fűtött, rosszabb energetikájú ingatlanoknál vélhetően nem ezzel kell kezdeni a korszerűsítést, önmagában a száraz tűzifa is sokat tud segíteni, de a helyi fűtőműveket el kell és lehet látni ilyen technológiával.

Mi lesz, ha nem vágunk fát?

A fák szakszerűtlen, klímaváltozást, állományviszonyokat, ökológiai szempontokat figyelmen kívül hagyó kivágása valóban ronthatja az erdők egészségi állapotát és ellenállóképességét.

De ugyanezt okozza, ha nem vágunk fát a magyar erdőkben és faállományokban.

Természetesen vannak olyan védett erdők, ahol fát kitermelni kizárólag az erdőkezelés részeként szabad, a többkorú, reziliens állományok kialakítása, természetvédelmi, fajvédelmi célok megvalósítása, invazív fajok eltávolítása érdekében.

De ha az említett cikkben javasoltak szerint a légköri szén-dioxid mennyiségének csökkentése érdekében mint energiában és energiatároló kapacitásban gazdag ország nem használjuk a korábban említett előnyei ellenére sem a tűzifát, hanem az erdőkben képződő biomasszát teljes egészében kint hagyjuk az erdőben, hatalmas öngólt rúgunk.

Mert az otthagyott faanyag el fog égni, csak nem kazánokban, kályhákban, hanem nagy kiterjedésű, intenzív erdőtüzekben, degradálva a termőhelyet, veszélyeztetve az élet- és vagyonbiztonságot.

Ezekben a tüzekben nemcsak nagy mennyiségű holt fás biomassza és magasabb nedvességtartalmú élő biomassza ég el, hanem a felszíni humifikálódó biomasszaréteg is. Intenzívebb tüzeknél maga a termőhely károsodik, kedvezőtlen domborzati viszonyok esetén a következő jelentősebb csapadék az egész felső termőréteget lemoshatja. Ráadásul az ilyen tüzek oltásához nagy mennyiségű víz is kell, amiben éppen nem állunk jól.

Bizonyos mértékig minden erdőnek előnyére válik a lassan lebomló, szén-dioxidot lassan kibocsátó holt fa, ami élőhelyet teremtve növeli az adott társulás változatosságát és ellenálló képességét. De ha a holt biomassza mennyisége túl magas, és ez kiegészül a klímaváltozás okozta mortalitással, a csapadékhiány miatti szárazsággal, ami növeli a könnyű holt biomassza és az élő fákon elszáradt levél mennyiségét, akkor az a kérdés marad, hogy mikor és hány helyen gyullad meg és hogyan tudjuk eloltani a tüzet.

Az erdő- és vegetációtüzek nem maguktól keletkeznek, Európában mi emberek okozzuk a szabadtéri tüzek 99 százalékát. Ennek kisebb része szándékos, nagyobb része gondatlan, mint az eldobott cigarettacsikk, az el nem oltott tábortűz vagy tűzgyújtási tilalom alatt meggyújtott tűz, tűzijáték, kínai repülő lámpás, rosszul karbantartott, meghibásodott munkagép, beszorult vasúti fék vagy defektes gépjármű, stb. Tűzkeletkezési ok van bőven, és a tűzhöz szükséges éghető anyag (biomassza) és oxigén is elérhető. Kommunikációval, oktatással sokat lehet javítani a helyzeten, de teljesen nem lehet kizárni, hogy tüzet fogunk okozni.

A kialakuló erdőtűz terjedését az időjárás, a domborzat és a biomassza befolyásolja. Előbbi kettőt nem tudjuk befolyásolni, sőt az időjárási szélsőségek, a csapadékhiány, a magas hőmérséklet egyre alacsonyabb biomassza nedvességtartalmat okoz, ami gyorsan terjedő, magas intenzitású koronatüzeket eredményez.

Az ökológiai szempontok szerint megfelelően kezelt erdőkben nagyobb az élő biomassza aránya, lassabban terjed a tűz, azaz „könnyebben” oltható. A holt, otthagyott biomassza, a holtfa arányának minden határon túl való növelése helyett annak az egészséges erdő kialakulása érdekében való helyes mennyiségére kell törekedni. Tehát nem fekete-fehér alapon kell dönteni, hanem több, összefüggő szempont együttes vizsgálatával. Az erdőtűz szempontjából reziliens erdők kialakításához tudatos tájhasználat és biomassza-menedzsment szükséges, különösen a sűrűn lakott Európában.

Magyarországon a magánerdők 30 százaléka rendezetlen, ennek egyaránt oka az átgondolatlan kárpótlás és vagyonnevesítés, a földhasználati szabályozás, a klímaváltozás, a területalapú támogatás hiánya, valamint a részben az állam által okozott fapiaci zavarok. Ezekben a gazdálkodó nélküli, kezeletlen, fakitermelés nélküli erdőkben nagyon sok helyen megnőtt a mortalitás, valamint számos invazív faj jelent meg. Az elmúlt évek nagyobb erdőtüzei közül több ilyen területen alakult ki vagy gyorsult fel, fejlődött koronatűzzé.

Az ilyen területek úgynevezett ugrótűz-potenciálja nagyon magas, a felszálló zsarátnokmennyiség a légköri viszonyok függvényében több kilométerre is újabb tüzeket tud gyújtani. Nem kell hozzá a sajtóban sokszor említett pyrocumulonimbusz jelenség. Ugyanilyen kockázatosak a településkörnyéki felhagyott, kezeletlen ingatlanok, amelyek miatt Magyarországon is jelentősen megnőtt a határterületi úgynevezett „wildland-urban interface” tüzek száma, és súlyosbodtak a következményeik.

Hasonlóan a szénmegkötéshez, a tűzmegelőzés és a biomassza-menedzsment sem lehet kizárólagos szempont, de még védett erdőkben is figyelembe kell venni a jövőben, ha nem akarjuk az egész védendő értéket kockáztatni.

A tűzpászták, biomasszapászták, víznyerő helyek, korai észlelési rendszerek kialakítása mellett az ellenőrzött tüzekre is szükségünk van. Ez a külföldön széles körben alkalmazott gyakorlat a holt biomassza mennyiségének csökkentését és a koronatüzek kialakulását okozó, úgynevezett létrabiomassza eltávolítását szolgálja.

Mert a tűz jó szolga csak rossz mester. Ezért használják adott esetben a nagy kiterjedésű erdőtüzeknél is a védekezésben a biomassza mennyiség csökkentésére akár ellentűzként, akár kiégetésként. Mert egy nagy kiterjedésű tűznél, ha lenne is elegendő víz, jellemzően nincs elegendő kapacitás a helyszínre juttatására.

A tűzifa áfacsökkentésének előnyei és kockázatai

Lehet, hogy az áfacsökkentés nem a legcélzottabb szociálpolitikai eszköz, de egy termék/szolgáltatás áfacsökkentését nem csak ebből a szempontból érdemes értékelni. Az áfacsökkentés hatásai eltérően maradnak meg egyes termékpályáknál, de minden esetben hozzájárulhatnak az adott piac fehéredéséhez.

A jogszerűtlenül, az erdészeti és a tulajdonosvédelmi szabályokat megsértve kitermelt faanyag nagy részét tűzifaként hozzák forgalomba, de sokszor a jogszerűen kitermelt faanyag egy részét is feketén, szállítójegy nélkül értékesítik. A 27 százalék nagyon jelentős arány, főleg egy alacsony jövedelmezőségű termékpályánál. Mivel ebben az esetben egyéb adóterhek sem jelentkeznek, a versenyelőny ennél még nagyobb.

A szigorú számadású szállítójegy ma hazánkban az a dokumentum, amellyel akár a szállítás, értékesítés után évekkel is ellenőrizhető, hogy mennyire volt jogszerű a tűzifa-értékesítés, szállítás. Ha valaki szállítójegy nélkül, nem nyomonkövethetően értékesít tűzifát, az vélelmezhetően a fásítás károsításával járó fakitermelést végzett, de mindenképpen versenyhátrányt jelent a jogkövető erdőgazdálkodóknak, és kiszámíthatatlanná teszi a helyi kereslet-kínálat mennyiségét, nehezíti a tervezhetőséget.

Ahhoz, hogy száraz tűzifa legyen a piacon, a gazdálkodónak legalább egy évre kell készletezni, viszont, ha a készlet nem lesz eladható, még a keménylombos fafajoknál is minőségromlás kezdődik, fafajonként eltérő idő után.

Az illegális kitermelés és a falopás nagyobb részét nem a rászorulók követik el, nekik se eszközük, se szállítójárművük nincs hozzá, ők jellemzően csak megvásárolják ezt a faanyagot, mert első ránézésre olcsóbban adják nekik.

A nem nyomonkövethető, szállítójegy nélküli értékesítés (leborítjuk és már ott sem vagyunk) végül a vásárlóknak is sokszor jóval drágább. Mert bár az egységár a hirdetésekben alacsonyabbnak tűnik, de a vásárló nem kapja meg az ígért mennyiséget és minőséget. Volt olyan vásárló, aki vissza akarta küldeni a jogszerűen működő erdőgazdálkodó által kiszállított tűzifa felét, mert ő mindig két köbmétert rendelt, de az sosem volt annyi, mint a szállítójeggyel, jogszerűen leszállított, valóban két köbméter tűzifa.

Az áfacsökkentés rövid távon viszont okozhat lokális piaci zavarokat, ami felemésztheti a remélt árelőnyt.

Az állam az összes magyar erdő 55 százalékán gazdálkodik, így az állami árképzés meghatározó a tűzifapiacon, ha az erdei rakodón lévő sarangolt vagy hosszú tűzifát nézzük. Ezt azonban még fel kell dolgozni, el kell szállítani, így a feldolgozott tűzifa esetében az ár alakulása már jelentős mértékben elszakadhat az állami erdőgazdaságoknál meghatározottól. Az alacsonyabb állami tűzifaár várhatóan növeli a keresletet. Az állami tűzifa mennyisége azonban nem korlátlan, az erdőborítottság és a kitermelhető faanyag mennyisége térben nem igazodik a kereslethez, a magasabb keresletű területeken kevesebb az erdő vagy több a védett kímélendő erdőterület. Az állami erdőgazdaságoknál a valós piaci ártól eltérően meghatározott tűzifaár tehát kiszámíthatatlan hatásokat generálhat.

A kisebb, jellemzően alanyi áfamentes magánerdő-gazdálkodóknak viszont 22 százalékos árcsökkentést jelent egy ekkora áfacsökkentés, ami az egész fakitermelést is gazdaságtalanná teheti, hiszen a fakitermelés utáni áfát ők nem tudják levonni. Ezért vagy kivárnak, vagy nem termelnek. A tűzifa fajlagos szállítási költsége magas, ezért a lokális hiányok könnyebben okoznak áremelkedést, a piaci pánik okozta keresletről nem is beszélve. A helyi hiányok orvoslása miatt a magasabb szállítási távolság környezetvédelmi szempontból sem kívánatos.

Ez elnyelheti az árcsökkentő hatást, mint ahogy történt ez a hatósági áras tűzifánál, amikor a feldolgozási és szállítási költségek árrobbanása még drágábbá is tette a tűzifát. Az erdőgazdálkodóknak pedig egyrészt megemelte a fakitermelési költségeket, majd évekre tönkretette a tűzifapiacot, ami a fakitermelési kapacitások további csökkenését is okozta. Arról nem is beszélve, hogy a vásárlók körében a végeredmény rengeteg csalódás, bosszúság volt, ami éppen a jogkövető, elérhető erdőgazdálkodókon, tűzifa-kereskedőkön csapódott le.

Sajnos ezt a keresletcsökkenési időszakot szándék és célzott forgóeszköz-finanszírozás hiányában nem a száraz tűzifakészletek kialakítására használtuk fel.
A megoldáshoz koordináció és a magánerdőgazdálkodók segítése lenne szükséges, érdemes lehet átmenetileg egy kompenzációs felár vagy bizonyos távolságig útdíjkedvezmény bevezetési lehetőségét is mérlegelni.

A szociális tűzifaprogram

A szociális tűzifa mennyiségének megduplázása véleményem szerint jó dolog, hiszen több embernek több tüzelővel tudnak segíteni az önkormányzatok.

Azonban mindenképpen az lenne a kívánatos, hogy száraz tűzifát tudjanak vásárolni az önkormányzatok, hiszen ez nemcsak kibocsátási szempontból sokszorosan kedvezőbb, de 30 százalékkal kevesebb is kellene belőle, azonos fűtőérték eléréséhez.

Sajnos a szociális tűzifa országos egységárát eddig úgy alakították ki, hogy az jellemzően a piaci ár alatt volt, ami a magánerdőgazdálkodókat az ország nagy részén kiszorította ebből a lehetőségből, még akkor is, ha helyben és szárazabb faanyag készlettel rendelkeztek. A magánerdőgazdálkodó, aki valós piaci és erdőtulajdonosi elvárások mellett gazdálkodik, nem fog veszteséggel szociális tűzifát eladni, az állami erdőgazdálkodóknak viszont kötelező volt a központi áron biztosítani a tűzifát.

Ez egyes területeken (például az Alföldön) különösen a kétszeres mennyiségű szociális tűzifa ártámogatásnál csökkentheti az állami erdőgazdálkodó piaci tűzifakészletét is, és ha a megnövekedett keresletet minden mérlegelés nélkül köteles kielégíteni, akkor az átszállításokat generál jelentős többletköltségért, illetve az önkormányzatok által viselendő szállítási költségek lehetnek jóval magasabbak. Ez a lokális tűzifapiacokon kisebb zavarokat és jelentős átszállítási feladatokat okoz. Ha pedig a védett állami erdőterületeken csökkenteni, de legalábbis nem növelni szeretnénk a fakitermeléseket, akkor még indokoltabb a rendszer nyitása a magánerdőgazdálkodók felé.

Az ország egyes területeinek erdősültsége, termőhelyi viszonyai, az állami és magánerdő területi aránya, a tűzifakereslet és kínálat aránya, a kitermelési és erdőfelújítási költségek jelentősen eltérnek, amelyek a tűzifaválasztékok ármeghatározásában is megjelennek. Keménylombos tűzifa esetében az árkülönbség akár bruttó 10–15 ezer forint is lehet az ország különböző részein.

Ha bármilyen eszközzel egységes árat határoznak meg a tűzifára, akkor a megszokott piaci árhoz képest egyes helyeken drasztikus áremelkedést vagy éppen drasztikus árcsökkenést okoznak.

Az áremelkedés nehezen védhető, az indokolatlan csökkenés pedig jelentős piaci zavarokat, hirtelen többszörösére emelkedő lakossági befektetési jellegű vagy éppen a fekete kereskedelmet éltető spekulációs keresletet okoz, a tűzifakészlet-hiány pedig drasztikus kitermelési és szállítási költségnövekedéshez vezet. Azaz az erdőgazdálkodó mindenképpen rosszul jár, a végfogyasztó pedig nem jár jobban, mert az árcsökkenést elviszi a szállítási és feldolgozási költség drasztikus növekedése.

Megoldás az lehet, hogy a szociális tűzifánál is a régiós piaci árhoz kell igazítani a támogatást, így az egyes önkormányzatok támogatási intenzitása is hasonló szinten tartható. Középtávon pedig megfelelő tervezéssel stratégiai tűzifakészleteket kell képezni, az állami és a magánerdőgazdálkodók bevonásával; amelyek a következő évben száraz szociális tűzifaként kioszthatók. Ezekhez tűzifafeldolgozó kapacitásokat is lehet illeszteni megfelelő fejlesztésekkel, pályázati forrásokkal, hogy a 21. században ne fejszével kelljen hasítani több ezer köbméter faanyagot.

A történelmi léptékű aszály, a tartós vízhiány rámutatott az erdők kiemelt szerepére és fontosságára a hazai tájhasználatban. Minden eddiginél fontosabb, hogy az erdőtörvényben leírtak szerint az erdőgazdálkodás és az erdőkezelés során biztosítsuk az erdő mint természeti tényezőktől függő és emberi beavatkozásokkal érintett életközösség és élőhely fennmaradását, védelmét, gyarapodását, továbbá az erdő hármas funkciójának, azaz a környezetre, társadalomra, valamint a gazdaságra gyakorolt hatásának kiteljesedését.

Az erdőknél sem szabad egy-egy szempontot kiragadni, mert máshol okozunk problémát. Az egyes erdők jellemzői alapján határozható meg, hogy egyes szempontok milyen módon érvényesíthetők, de csak az a megoldás lehet tartós, amely a védelmi szempontok mellett a piaci folyamatokat is számításba veszi, és a megoldásokba a magánerdőgazdálkodókat is bevonja partnerként.

forrás: telex

A feladat, aminek teljesítésére várunk minden jószándékú, elhivatott, segíteni kész FÖLDLAKÓT, egy olyan civil véleményeken alapuló erdőprogram javaslat kidolgozása, amely meghatározza a jelenlegi tudásunk szerinti legfontosabb közérdekű célokat, annak érdekében, hogy az ERDŐ ÉS A TÁRSADALOM kapcsolata ismét kiegyensúlyozottá váljon.

Hazánk legfontosabb környezeti problémái közül valószínűleg mindenkinek az elsők között jut eszébe a KLÍMAVÁLTOZÁS, A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG CSÖKKENÉSE és a kritikus VÍZHIÁNY. Valamennyi probléma kezelésében MEGKERÜLHETETLEN TÉNYEZŐ A MAGYAR ERDŐ és az abban folytatott gazdálkodás. Az erdészek munkáját napjainkban a társadalom szereplői részéről rendkívül sok kritika érte. A nemrég elkészült civil Klímatörvény-javaslat is külön foglalkozik az erdőkkel.

Az ERDŐ ÉS AZ EMBER KAPCSOLATA olyan KÖZÜGY, amelyről való gondolkodásba a civil társadalom mind szélesebb körét kell bevonni.

A Klímatörvény-tervezet elkészítése során tapasztalt példaértékű összefogás az egész civil társadalmat megmozgatta. A Kerekerdő Alapítvány támogató szakértőiként azt reméljük, hogy az erdők ügyével kapcsolatos hasonló kezdeményezés is jelentős aktivitást vált majd ki.

Arra vállalkozunk, hogy összegyűjtjük a civil társadalom körében megfogalmazódó véleményeket, javaslatokat, annak érdekében, hogy ezekből összeállítható legyen egy cselekvési terv, egy program a magyar erdőkkel való gazdálkodás, a természetvédelmi erdőkezelés, az erdők helyreállítása témakörében. Kezdeményezésünket a Magyar Természetvédők Szövetsége is támogatja!

Ennek érdekében felhívunk minden olyan civil szervezetet és személyt, aki magáénak érzi a kihívást, hogy vegyen részt a magyar erdők állapotát meghatározóan befolyásoló nemzeti erdőprogram-javaslat kialakításában.

Mert akkora a baj és olyan sok a kihívás, hogy csak akkor tudunk érdemben előre haladni, ha van egy világos időrendi és prioritás szerinti sorrend, ami meghatározza, hogy mivel kell foglalkozni. Szűkösek az erőforrásaink, az idő szorongat, így muszáj sorrendet állítani, ezt szolgálja maga az erdőprogram. A programba tartoznak a megoldáshoz szükséges eszközök is. Erre az igazgatásnak kell majd a következő szakaszban még pontosabb ajánlatot tennie.

Honlapunkon megtalálható az az Alapjavaslat, amely egyfajta gondolatébresztő vitaanyag a civil erdőprogramhoz várt javaslatokhoz. Ehhez készült egy Adatlap, amely egyfajta sorvezető a témakörök átgondolására. Ennek kitöltésével várjuk a javaslatokat. Készítettünk egy Felhívást is, amelyben ismertettük a civil erdőprogram sajátságait, a véleményezés és a beérkező vélemények feldolgozásának javasolt módszertanát, valamint egy javasolt időbeli ütemezést. Ajánljuk még áttanulmányozásra a Környezet- és Természetvédő Szervezetek Országos Találkozóin 2003 és 2018 között született ZÖLD OT ERDŐ ÁLLÁSFOGLALÁSOK összedolgozott anyagát.

Nemzeti Erdőprogram – célterületek és intézkedések meghatározása

I. Az erdők közérdekű szolgáltatásainak, a jövő erdeinek beazonosítása terepi szinten

• Az erdőkben a közérdekű célok pontos beazonosítása érdekében felül kell vizsgálni és át kell alakítani, bővíteni kell az egyes erdőrészletek elsődleges és további rendeltetéseit, az előírásokat ezen közérdekű célok megvalósítása érdekében kell meghatározni.
• Az erdőkben folyó gazdálkodás, az erdők kezelése esetén cél a társadalmi jól lét, ehhez eszköz a gazdaság, a környezet viszont a feltétel és egyben korlát. Szükséges tehát egy olyan értékelési rendszer, amely az erdők ökológiai értékét állapítja meg, amelyhez a természetességi kategóriák rendszere kiindulási alap lehet. Ezen túl az erdők értékelésében kiemelt szerepe van azok helyi szintű társadalmi fontosságának, a társadalmi igények megállapításának.
• Az erdők területének növelése érdekében elsősorban a természetes úton beerdősült területek tovább fejlődését kell támogatni, megőrizve az ott kialakult magasabb ökológiai értéket.
• Az erdőtelepítésre javasolt területek kijelölésének szempontjait össze kell hangolni más szakterületek, ágazatok érdekeivel, céljaival (hol ne legyen erdő: értékes gyepek, vizes élőhelyek, magas értékű szántók védelme), valamint az éghajlatváltozás várható hatásaival.
• Az erdők védelmi szerepének felértékelődésével az alacsonyabb természetességi kategóriájú erdőkben is, amelyek elsősorban kifejezetten gazdasági rendeltetésűek, támogatni, ösztönözni kell a védelmi funkciók elismerését, kialakítását, mivel a jövőben a legtöbb fával borított területnek lesz ilyen szerepe.

II. Védett és Natura 2000 erdők kezelése

• A nemzeti parkok zónabeosztásának kialakítása.
• A természetvédelmi erdőkezelés bevezetése és az arra alkalmas területek kijelölése.
• Új üzemmód, például természetvédelmi erdőkezelési üzemmód létrehozása, feltételeinek kidolgozása, a jelenlegi üzemmódok tartalmi felülvizsgálata.
• Természetvédelmi kezelési tervek és Natura 2000 fenntartási tervek elkészítése, összehangolása más tervezési rendszerekkel.
• A természetességi kategóriák pontosabb elkülönítését biztosító új szempontok, állapotjelzők kidolgozása és alkalmazása. A védelem formáinak újragondolása, például helyi védelem, vagy kisebb objektumok, természeti elemek védelmének megerősítése, újra szabályozása.

III. Klímavédelem

• Folyamatos erdőborítás biztosítása minél nagyobb területen, elsősorban örökerdő és faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódra való átállással.
• A tarvágás és rövid átmeneti megvalósítási idejű végvágások általános korlátozása (területi kiterjedés, megvalósítás ideje, élőhelyi elemek visszahagyási kötelezettsége stb.) az első három természetességi kategóriájú erdőben, valamint nemzeti parkban és fokozottan védett területen.
• Tarvágások területi kiterjedésének és időbeli végrehajthatóságának korlátozása a 4-5. természetességi kategóriájú erdőkben (ahogy az a korábbi erdőtörvényekben szerepelt).
• Az erdő-környezetvédelmi támogatások bővítése, erősítése.
• Felnyíló erdők, illetve a fátlan állapotban tartás legalizálása igazoltan bekövetkezett környezeti állapotváltozás esetén.
• Erdősávok, fásítások szerepének helyreállítása, rekonstrukciójuk.
• Ki kell dolgozni az erdei termőhelyeket legjobban szolgáló, elsősorban természetalapú vízmegtartási módszereket, a vastag holt faanyag visszahagyására is alapozva.

IV. Állami (kincstári/nonprofit) erdővagyon gazdálkodás

Átláthatóság, közhasznúság biztosítása – non–profit szervezet, legmagasabb szintű közérdekű elvárások megvalósítása.

A rövid-, közép- és hosszútávú kezelési célokat erdőrészlet szinten is megismerhetővé, érthetővé kell tenni, be kell mutatni.

Professzionális állami erdőgazdálkodási szolgáltatás biztosítása – ha már beavatkozunk az erdők életébe, akkor azt olyan technológiával és olyan szaktudással tegyük, amely a legkisebb sérülést okozza.

V. Magánerdőgazdálkodás fejlesztése

• Biztosítani kell az erdőtulajdonosok jogainak védelmét, tájékozottságukat, motiválni kell őket az erdőgazdálkodás beindítására.
• Az erdészeti szakirányítók, mint az erdőgazdálkodás terepi végrehajtásának szakszerűségét biztosító személyek szerepét erősíteni kell, ugyanakkor a szakszerűtlenül végzett tevékenység gyakorlóit korlátozni kell vagy el kell távolítani.
• A klímaváltozás és a talajvízszint csökkenés miatt átalakuló tájhasználat lehetőségei között – elsősorban az Alföldön – a magánerdők szerepét, jövőbeni használatát, fenntartását újra kell gondolni.
• Fokozott támogatást szükséges biztosítani a közérdekű célok megvalósítására, a korlátozások ellentételezésére, kiemelt természetvédelmi érdek vagy egyéb közérdek esetén az erdők állami tulajdonba vételére.

VI. Erdészeti, természetvédelmi igazgatás megerősítése, intézményi garanciák

• Erős, országos hatáskörű főhatóság(ok) kialakítása szükséges az erdőgazdálkodás, természetvédelem és vízgazdálkodás felügyeletére és tevékenységeik összehangolására. Az együttműködés lehetséges célterületeit ki kell jelölni, meg kell határozni az együttműködés kereteit, fórumait.
• Az Országos Erdő Tanács résztvevőinek körét felül kell vizsgálni, és funkcióit meg kell erősíteni, ki kell egészíteni.
• Az erdőből származó fatermékek jogszerű származásának, az erdőirtásmentességnek az igazolását, felügyeletét hatékonnyá kell tenni (EUTR és az EUDR rendelet végrehajtása). Így lehet biztosítani azt, hogy az erdőkből faanyag csak az erdő egyéb közérdekű céljainak sérelme nélkül kerüljön kereskedelmi forgalomba.

VII. Az erdővédelemmel kapcsolatos monitoring és kutatás, a vadlétszám csökkentése

• A vadlétszám csökkentése, az erdőket folyamatosan érő, azok természetes működését, felújulását, növekedését, fejlődését akadályozó vadhatás megszüntetése szükséges.
• Az erdőket ért károsítások és az erdők állapotváltozásainak folyamatos észlelése, nyomon követése, értékelése az erdőkről való gondolkodás és a felelős döntéshozatal alapja.
• Pontosabb és hatékonyabb terepi adatgyűjtés, az adatok értékelése és a hozzáférés biztosítása, professzionális nyilvántartási és elemző informatikai rendszerek fejlesztése szükséges, összehangolva más természeti elemekre vonatkozó adatgyűjtési és nyilvántartási rendszerekkel.
• Az erdők anyagi jellegű szolgáltatásai mellett mielőbb láthatóvá, mérhetővé, megjeleníthetővé kell tenni az erdők nem anyagi jellegű szolgáltatásait.

VIII. Vidékfejlesztés – erdészeti támogatások, szénkreditek

• A meglévő erdők védelmét, helyreállítását, támogatását kell elsősorban biztosítani.
• A vidékfejlesztési programban (KAP) az erdőben megvalósítandó közérdekű célok teljesítése érdekében az erdészeti támogatásokat felül kell vizsgálni, fel kell gyorsítani a pályázatok bírálatát és a kifizetéseket.
• Az ÜHG kvótakereskedelem erdők után járó forrásait fel kell mérni, e forrásokat az Erdőprogram egyes intézkedéseinek támogatására kell fordítani, erre vonatkozó világos elszámolást kell kialakítani.
• Elsősorban az erdő védelmi és közjóléti funkcióinak erősödését szolgáló beavatkozásokat, fejlesztéseket kell előnyben részesíteni, ezek esetében a támogatások magas szintjét, forrását célszerű biztosítani.

IX. A tűzifa felhasználás feltételeinek javítása

• Stratégiai tűzifa készlet kialakítása szükséges az átmeneti energiahiány áthidalása és az erdők kampányszerű terhelésének elkerülése, a szociális tűzifa program biztonságos megvalósítása érdekében.
• Kiemelt környezetvédelmi érdek mielőbb bevezetni a legfeljebb 20 % relatív nedvességtartalom alatti tűzifa forgalmazását, valamint a legjobb hatásfokú tüzelési technikákról és eszközökről szóló széleskörű lakossági ismeretterjesztést kell folytatni.
• A tűzifa erőművi felhasználásának újra szabályozása szükséges, a helyi (intézményi, települési) fűtőművek támogatására eszközöket és megfelelő ismereteket kell biztosítani.

X. A fa, mint emberbarát nyersanyag felhasználásának fejlesztése

• Meg kell vizsgálni a hazai és az import faanyagok minél szélesebb körű felhasználásának lehetőségeit a minél magasabb feldolgozottsági fok elérése érdekében.
• A kitermelt faanyag fűrészipari felhasználását lehetőség szerint a kitermelése helyéhez legközelebb, a helyi elsődleges fűrészipari kapacitás bővítésével célszerű megoldani.

A Nemzeti Erdőprogram megvalósítását éves szintű beszámolással, nyomon követéssel, értékeléssel kell biztosítani, amiben a közigazgatásnak és a társadalom képviselőinek egymást kiegészítve, egyenrangú partnerként kell együttműködniük.

Az erdők sorsáról egységesen érdemes gondolkodni, mivel minden erdő közös tulajdonsága, hogy többcélú szolgáltatást képesek nyújtani, és pillanatnyi állapotuktól függetlenül szerves egységet alkotnak. Még a gyengébb adottságú „alig” erdők is magukban hordozzák az „igazi” erdővé válás lehetőségét. És az erdők így együtt, más tájhasználati formákkal kiegészülve, egymás között átmenetet biztosítva szolgálják azt a természeti környezetet, amely a felmerülő társadalmi, klímavédelmi és gazdasági kihívásokra megfelelő válaszokat tud adni.

Számítunk a segítségedre, gondolataidra, véleményedre, hogy minél szélesebb körből érkező jelzésekre tudjuk építeni az erdőprogram első változatának kialakítását. Kérünk, ha teheted, továbbítsd ezt a közleményt, illetve oszd meg minél szélesebb körben!

A Kerekerdő Alapítvány szakértői-szerkesztői csapata:
Ferenczy András
Frank Tamás
dr. Gálhidy László
Gyöngyössy Péter
Kiss János
Kiss Tibor
Kondor István
Lapos Tamás
dr. Malatinszky Ákos
dr. Nagy Dániel
dr. Standovár Tibor
dr. Tímár Gábor

Kapcsolat:
Lapos Tamás, telefon: 30/449-7309,
e-mail: lapostamas66@gmail.com illetve civilerdoprogram@gmail.com

Letölthető dokumentumok:

A közlemény letölthető szövege

Civil Erdőprogram alapjavaslat

Adatlap a Civil Erdőprogramhoz (pdf formátum)

Adatlap a Civil Erdőprogramhoz (word formátum)

Felhívás Civil Erdőprogram alkotásra

Háttéranyagok:

Zöld OT erdős állásfoglalások összedolgozva 2018-ig

Zöld OT leírás 1991-

forrás: Kerekerdő Alapítvány

Szerzők: Lapos Tamás erdőmérnök, jogi szakokleveles környezetvédelmi szakember és Dr. Nagy Dániel erdőmérnök, jogász, az erdőtűz-megelőzés szakterületen doktori fokozattal rendelkezik.

Mottó: „Az erdő fenntartása, gyarapítása és védelme az egész társadalom érdeke, az erdő közérdekű szolgáltatásai minden embert megilletnek, ezért az erdővel csak a közérdekkel összhangban szabályozott módon lehet gazdálkodni.” Idézet az erdőtörvény (2009. évi XXXVII. törvény) preambulumából.

I. Erdők és erdészet a mai Magyarországon – tények és igények

A közelmúltban több olyan elemzés is napvilágot látott – mind hazánkban, mind az EU szintjén –, amelyek alapján indokolt felülvizsgálni a jelenlegi magyar erdőgazdálkodási és az erdőben folytatott vadgazdálkodási gyakorlat és a változó társadalmi igények kapcsolatát. Különösen fontos ezt megtenni az Alaptörvény és az erdőtörvény céljainak és alapelveinek való megfelelés érdekében.

A fát adó erdő – egy egyszerű, de meghaladott kép

A fakitermelés és erre épülő erdőgazdálkodás meghatározó jelentőségű Magyarország erdeiben. Az Erdővagyon és erdőgazdálkodás Magyarországon, valamint a Magyarország erdeinek összefoglaló adatai alapján 2019–2024 között a nettó ipari- és tűzifatermelés aránya a jellemzően őshonos fafajokat tartalmazó kemény lombos fafajcsoportok (tölgy, cser, bükk, gyertyán, egyéb kemény lombos) esetében átlagosan közel 80% a tűzifa javára. Ez a fafajcsoport adja a teljes nettó fakitermelés közel 40%-át.

Azt azonban ezzel együtt szem előtt kell tartani, hogy a gazdasági funkció mellett az erdőgazdálkodók elkötelezetten számos közjóléti (erdei iskolai programok, erdei turista és bicikli utak, erdészeti létesítmények) és védelmi funkciót (tűzpászták, erdővédelmi beavatkozások, erdőkárok felszámolása) is működtetnek.

De ma már pontosan látjuk, hogy a magyar társadalom jelentős mértékben elégedetlen a vágásos erdőgazdálkodási gyakorlattal, és a védett erdőkben történő gazdasági célú fakitermelést egyre többen nem tartják elfogadhatónak.

A Greenpeace Magyarország által rendelt közvélemény-kutatásból kiderült, hogy a magyarok 75 százaléka nem tartja elfogadhatónak a természetvédelmi területeken végzett gazdasági célú fakitermelést, 63 százaléka szerint a (korábbi) magyar kormány nem tett eleget erdeink védelme érdekében, valamint 71 százaléka nem ért egyet a kivágott fák felhasználásával a villamos energiát előállító erőművekben.

Az államilag támogatott erdeibiomassza-felhasználással kapcsolatban is komoly kritikát fogalmaztak meg, amely alapján azonban nyilvánvaló, hogy nem az erdőgazdálkodási ágazatnak kell megoldania az erőművi tűzifaigény szabályozását, hanem kormányzati szinten kell ebben döntést hozni. Mindemellett fontos figyelembe venni azt is, hogy az erdőtelepítéseket jellemzően a fenntartható erdőgazdálkodásból származó faanyagkereslet ösztönzi, és kiszámítható fapiaci viszonyok nélkül növekszik a kezeletlen erdők kiterjedése. A magára hagyott, kezeletlen erdők, gazdálkodó nélküli területek esetében a felhalmozódó biomassza nem csak az ökológiailag kívánatos holtfa anyag mennyiségének növekedését eredményezi, hanem az egyre intenzívebb, nagy kiterjedésű erdőtüzek forrása is lehet. A nagy és rossz hatékonyságú erőművek helyett a helyi, kombinált hőtermelést kell elősegíteni. A tűzifa az egyetlen megújuló energiahordozó Magyarországon, ahol az energiatárolás is természetes úton valósul meg, és az energia-előállítás időjárás-független!

A kormányzatnak tehát fontos lenne mielőbb irányt mutatni abban, hogy a klímacélok teljesítésére a fa alapú biomassza energetikai felhasználása mennyire tekinthető jó megoldásnak.

A tűzifával fűtő háztartásokat sem szabad magukra hagyni, ehhez a hazai erdőkből a lakossági tűzifaigények kielégítését jobban tervezetté, szervezetté, biztonságosabbá kell tenni, hogy energetikai vészhelyzet esetén az erdők egyéb szolgáltatásainak sérelme és piaci zavarok okozása nélkül a lakossági igények biztonsággal kielégíthetőek legyenek.

Az erdő, amellyel együtt élünk – egy sokrétűbb megközelítés

Ha nem tekintjük kizárólagos vagy központi kérdésnek a faanyagtermelést, egy kicsit távolabbról is ránézhetünk az erdőkre.

Noha jelenleg még a legjelentősebb elérhető jövedelem az erdőkből származó termékek (pl. faanyag) értékesítése, az erdők hosszú távú fenntartásához elengedhetetlen, hogy a nehezebben pénzre váltható ökoszisztéma-szolgáltatásokat (pl. vízzel kapcsolatos szolgáltatások, rekreáció) is jövedelmezővé tegyük, és az abból származó bevétel igazságosan legyen elosztva az érintettek között. Erről régóta beszélünk, de az erdőgazdálkodás kiszámítható finanszírozásában eddig ezek ténylegesen nem jelentek meg. Pedig például egy új lakópark melletti, nem védett erdőnél is mind a beruházónak mind a lakóközösségnek is érdeke lenne egy folyamatos erdőborításon alapuló erdőkép fenntartása.

Egy európai uniós elemzés alapján „olyan politikára van szükség, amely figyelembe veszi és ösztönzi a faellátáson kívüli ökoszisztéma-szolgáltatásokat. Ahhoz, hogy hatékony politikákat lehessen kidolgozni ezen a területen, a mechanizmusoknak egyidejűleg kell egyensúlyt teremteniük az európai térbeli különbségek, az erdőtulajdonosok ökoszisztéma-ellátási szolgáltatások nyújtására irányuló gazdasági ösztönzői és a szabályozó és kulturális ökoszisztéma-szolgáltatások iránti társadalmi igény között.” Ez azt is jelenti, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatások közgazdaságilag történő beárazása fontos cél.

Nem nehéz belátni, hogy az erdő létezhet az ember nélkül, az embernek viszont elemi szüksége van az egészséges, életképes, minél inkább a természetes körülmények szerint működő erdők által nyújtott szolgáltatásokra. Végeredményben a környezetpolitika felfogható preventív egészségpolitikának is. Ehhez azonban a természetes folyamatokat a hazai erdők jelentős részénél még aktívan segíteni kell, megvédve az erdőket más, ember által generált hatásoktól, legyen szó akár túltartott vadállományról, akár általunk behurcolt, természetes társulásokat veszélyeztető invazív fajokról.

Az erdő nyújtson megélhetést is a helyben lakóknak, így célszerű különféle erdőalapú jövedelemszerzési lehetőségeket biztosítani, amelyek érdekeltté teszik a helyi közösségeket az erdők megőrzésében.

Az állami erdőgazdálkodással kapcsolatos tulajdonosi elvárásokat az előbb leírtak alapján újra kell gondolni, az állami erdőkre alapvető stratégiai nemzeti vagyonelemként tekintve, az azokból származó közérdekű szolgáltatások legmagasabb szintű biztosítását kell megoldani.

A klímaváltozás is a természetesebb erdők felé irányít

A klímaváltozás Magyarország erdeit a természetföldrajzi adottságaiból fakadóan az átlagosnál jóval nagyobb mértékben érinti, erdőpusztulásokra, az erdőállományok átalakulására, egyes térségekben visszahúzódására kell számítani.

A magyar erdők nagyon változatosak, nagyobb részük az erdőklíma határához közel tenyészik, ebből fakadóan a klimatikus és emberi hatásokra rendkívül érzékenyek. Az erdők nyújtotta sokféle szolgáltatás közül a nem anyagi jellegűek, főleg a védelmi és közjóléti szolgáltatások egyre inkább felértékelődnek, de egyúttal a helyi foglalkoztatásban is nagy szerepük van. Így az erdők anyagi és nem anyagi jellegű szolgáltatásai biztosításának összehangolását újra kell gondolni.

Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) hivatalos szakmai állásfoglalást adott az Európai Unió természet-helyreállítási rendeletével kapcsolatban. Eszerint „a klímaváltozás káros, sok száz milliárd euróban mérhető hatásainak mérséklésére a természet helyreállítása, a biodiverzitás csökkenésének megállítása az egyik legfontosabb eszköz. Az uniós irányelvek nemzeti szintű végrehajtása busásan megtérülő stratégiai befektetés a tagállamok biztonságába, jóllétébe, egészségébe, ökológiai stabilitásába és gazdasági ellenálló képességébe.”

Az EU politikája is hangsúlyozza, hogy változatosabb, fajgazdagabb erdőket alakítsunk ki, amik sokkal ellenállóbbak a klímaváltozással szemben. Az EU célja 2030-ra 30 milliárd fa: de nem mindegy, hogy mit és hova ültetünk, fontos lenne egy útmutató, hogy elkerüljük a „rossz alkalmazkodást” (maladaptation).

Az erdők alkalmazkodásának segítésére ember okozta kibocsátások azonnali és nagymértékű mérséklésén túl, ahhoz, hogy a már elkerülhetetlen éghajlati változásokhoz alkalmazkodni tudjanak az erdőségek, az ökoszisztémák ellenállóképességét javító, újfajta védelmi és erdőgazdálkodási gyakorlatokra, illetve az eddigiek hatékonyabb alkalmazására van szükség.

Fontos kiemelni, hogy a megmaradt természetes növényzet megőrzése elsőbbséget élvez. Az erdőkben szükség van olyan érintetlenül hagyott területekre, amelyek mindenkor igazodási pontként szolgálnak az emberi tevékenység irányának meghatározásához. Vannak olyan területek, ahol inkább fákat, erdőt lenne hatékony ültetni, de olyanok is, ahol inkább gyepet célszerű létrehozni.

Van megoldás, csak még nem élünk vele igazán

Az erdészszakma számára ezek az elvek egyáltalán nem újak. A Pro Silva Europa nemzetközi szervezet 2030-ig meghirdetett stratégiai céljai között kiemeli, hogy „a mesterséges faültetések és erdősítések támogatásai ne versenyezzenek a természetes felújulással, és ne ösztönözzék instabil, egykorú erdőállományok létrehozását …”, valamint szükségesnek tartják a tarvágás keretrendszerének meghatározását bizonyos helyzetekre és terepviszonyokra korlátozva.

Szükségesnek tartják, hogy „a közpolitikák, szabályozások és mechanizmusok a Pro Silva alapelvei szerinti természetközeli erdőgazdálkodást támogassák, ideértve többek között a természetkrediteket, az ökoszisztéma-szolgáltatásokért járó kifizetéseket, a Természet-helyreállítási Rendeletet és a nemzeti természet-helyreállítási terveket.…”

Mindeközben a 2010-2024. között a nem vágásos üzemmódú erdők (szálaló, átalakító, faanyagtermelést nem szolgáló, örökerdő) területe 4,6 %-ról mindössze 9,6 %-ra nőtt, 2024-ben ezek összterülete az előző évihez képest kismértékben ráadásul még csökkent is.

Túlszaporodott vadállomány – agancs a küllők közt

Az erdőre, de a mezőgazdasági területekre is egyre nagyobb terhelést jelent a túlszaporodott vadállomány a növényzet rágásával, hántásával, termésfelevéssel a termőtalaj taposásával. A vad rendkívül jelentős természetvédelmi és gazdasági kárt okoz, amely a magángazdálkodók fennmaradását is veszélyezteti, az erdők megújulását, ellenálló képességét jelentősen rontja. A folyamatos erdőborítás alkalmazásának előfeltétele a vadeltartóképességhez igazodó vadlétszám. A gyorsított ütemű fahasználatokat sok esetben sajnos a vad elleni védelem, a keríthetőség miatt is végzik.

A vad az erdő szerves része, így a vaddal az erdő közérdekű szolgáltatásainak maradéktalan fenntartása mellett kell gazdálkodni. Az egyre növekvő vadállomány okozta terhelést csökkenteni kell, ami az erdészeti, természetvédelmi és vadászati szakterületek összehangolt szabályozásával valósítható meg. A vadvédelmi kerítés költséges és nem hatékony megoldás, mégis, az erdőtelepítéseknél lényegében elkerülhetetlen a használata a jelenlegi vadállomány mellett.

Az erdőtörvény mint kiindulópont

Az erdőtörvény – vagyis a 2009. évi XXXVII. törvény – céljai világosan és máig időtállóan megfogalmazzák az erdőkkel kapcsolatos legfontosabb közérdekű célokat és feladatokat.

„E törvény célja, hogy az erdő, az erdőgazdálkodás, és a társadalom viszonyának szabályozásával, kiemelten a fenntartható erdőgazdálkodás feltételeinek meghatározásával biztosítsa az erdő, mint a természeti tényezőktől függő és az emberi beavatkozásokkal érintett életközösség és élőhely fennmaradását, védelmét, gyarapodását, továbbá az erdő hármas funkciójának, azaz a környezetre, társadalomra, valamint a gazdaságra gyakorolt hatásának kiteljesedését, és ezzel kiemelten hozzájáruljon:

1. a klímaváltozás hatásainak csökkentéséhez,
2. a biológiai sokféleség megőrzéséhez,
3. a vidékfejlesztéshez, az erdőgazdálkodás vidéki gazdaságban betöltött szerepének, valamint az erdőgazdálkodással összefüggő foglalkoztatási lehetőségeknek a bővítéséhez,
4. az ország környezeti állapotának javulásához,
5. a felszíni és felszín alatti vizek védelméhez,
6. a termőtalaj, a mezőgazdasági területek védelméhez,
7. a fa, mint megújuló energia- és nyersanyagforrás biztosításához,
8. a tiszta ivóvíz biztosításához,
9. az egészséges élelmiszerek előállításához,

azaz az emberi élet fenntartásához és minőségének, biztonságának javításához, megfelelő összhangot teremtve az egészséges környezethez és a tulajdonhoz fűződő alapjogok között.

A változatos, sok esetben eltérő beavatkozást igénylő közérdekű célok összehangolására az erdészeti és természetvédelmi szabályozás megfelelő intézményi, tervezési, ellenőrzési kereteket biztosíthat, amelyhez ki kell alakítani a hosszútávú társadalmi-szakmai konszenzust, mert az erdők és az erdőgazdálkodás nem tud alkalmazkodni ciklikusan változó érdekcsoportok, esetleges vélemény szélsőségek elvárásaihoz. A tulajdonos és a szabályozó államot el kell választani egymástól és el kell kerülni, hogy az állam eltérő tulajdonosi és szabályozó elvárásokkal maga idézzen elő sok szakmai erőforrást felőrlő konfliktusokat.

Az erdőtörvény meghatározó jelentőségű előírásai, amelyek a legfontosabb garanciákat jelentik a fenti közérdekű célok teljesülése érdekében:

• A letermelt erdő helyett erdőt kell létrehozni.
• Az erdők természetességi állapota emberi beavatkozás következtében nem csökkenhet.
• Erdőt csak közérdekű célból, rendkívül indokolt esetben lehet termelésből kivonni.

A klímaadaptáció miatt pedig egyre fontosabbak az erdőtörvény folyamatos erdőborításra, felnyíló erdőkre vonatkozó szabályozási elemei is.

Azok az erdők, fás területek, amelyekre ezek az előírások nem vonatkoznak (szabad rendelkezésű erdők, zártkerti erdők, fásítások, faültetvények) valójában csak részlegesen, időszakosan, önkéntes vállalás alapján teljesítik az erdővel kapcsolatos közérdekű elvárásokat, nincsenek jogi garanciák, kötelezettségek az elvárások teljesülésére.  Ezért fontos megkülönböztetni az erdőket a fával borított területektől.

Alapok, amelyekre építeni lehet

Úgy látjuk, hogy az erdőgazdálkodásban a szükséges változások bevezetéséhez az eszközök (szabályozás, intézmények, tudásanyag, készségek) nagyrészt adottak, így elsősorban és mielőbb a meglévő vagy közelmúltban felhagyott jogszabályi intézményeket kell teljes hatékonysággal működtetni, használni, újraéleszteni, összehangolni.

A magyar erdőtörvény szerint az erdő rendeltetése, üzemmódja és az erdők természetességi kategóriái alkalmasak arra, hogy az erdő nyújtotta rendkívül széles szolgáltatásokat és az erdőgazdálkodás hatását, mint igény és megvalósítás, egymáshoz kapcsolják.

A magyar erdészeti igazgatás szervezeti- és eszközrendszere rendkívül sokrétű (erdőtervezés-erdőfelügyelet-faanyagkereskedelem-felügyelet, erdőtérkép-országos erdőállomány adattár-erdővédelmi monitoring), jelenlegi teljesítménye is ritka európai összehasonlításban, így fejlesztésre érdemes.

Az erdő komplex működésével, az erdőgazdálkodással, a természetvédelemmel és a vadászattal, vadgazdálkodással kapcsolatos kutatóhelyek és kutatások országos lefedettségben és meglévő kapcsolatok mentén működnek, így képesek olyan tudásanyagot szolgáltatni az igazgatásnak, a gazdálkodó, valamint a civil szektornak egyaránt, amelyre eredményes és tárgyilagos párbeszéden alapuló együttműködés épülhet.

A nemzeti parkok és az erdőgazdálkodók létesítményei, szakembergárdája rendkívül jelentős tájékoztatási, ismeretátadási potenciállal rendelkeznek.

Az uniós erdészeti támogatási eszközök megfelelően széleskörűek, az erdők védelmi és szociális-közjóléti szolgáltatásainak növelésére hatékonyak lehetnek, különös tekintettel az erdő-környezetvédelmi programra.

II. Tíz pontban egy Nemzeti Erdőprogramról

Az alaptörvényi és erdőtörvény szintű célkitűzések az erdők szerepével, az erdőgazdálkodással kapcsolatban világosak és időtállóak, egy Nemzeti Erdőprogramnak ezek megvalósítása érdekében javasolt az elkövetkezendő négyéves ciklusra vonatkozó programokat, eszközöket és forrásokat meghatároznia.

A Nemzeti Erdőstratégia 2016–2030 már közel tíz éve létezik, azonban jelenlegi formájában nem ad megfelelő iránymutatást egy átfogó, a magyar erdőkkel kapcsolatos szakpolitikai célokat lefedő cselekvéshez az abban érintettek számára, nincs megfelelő visszajelzés az abban foglalt célok megvalósításának előrehaladásáról. Nem kapcsolódott hozzá operatív szintű, indikátorokkal, eredménymutatókkal, határidőkkel ellátott cselekvési terv.

Javasolt visszatérni egy részletesebb és a megváltozott cél- és eszközrendszert pontosabban kijelölő, jobban nyomon követhető Nemzeti Erdőprogramhoz. A támogatásoknál és az erdészeti szabályozásnál a részérdekek helyett a hosszútávú közérdek érvényesítést lehetővé tevő, koherens, kiszámítható szakpolitikát kell megvalósítani.

Az alábbi beavatkozási területek szakmaközi és társadalmi egyeztetése során meg kell határozni a konkrét intézkedéseket és azok ütemezését, amelyet így komplex erdőprogramként világos iránymutatásként lehet követni az elkövetkező években, évtizedekeben. A felsorolás természetesen nem teljes körű. A változatos elvárások és sokszínű közérdekű célok mellett az erdővel kapcsolatos klímaadaptációs és mitigációs célok teljesülésének előfeltétele a hosszú távú kiszámíthatóság és tervezhetőség.

1. Állami (kincstári) erdővagyon-gazdálkodás

Szükséges az állami erdőkben gazdálkodó szervek erdőkezelési igényeinek és jogosultságainak felmérése, a kezelési viszonyok aktualizálása.

Az állami erdőgazdálkodók esetében a saját vagyonkezelésű területeken vizsgálni kell a gazdálkodás közhasznúságát, jövedelmezőségét, a működés javításának, átalakításának lehetséges alternatíváit.

Javasoljuk, hogy minden állami erdőgazdálkodó évente mutassa be a közhasznú tevékenységeit (hasonlóan a közhasznú szervezetekhez) a kezelt erdővel kapcsolatos változásokat, eredményeket, ismertetve, hogy a fejlesztési és üzemeltetési feladataiból mennyi származott bármilyen jogcímen kapott támogatásból és mennyi a saját gazdálkodási eredményeiből.

Állami tulajdonú erdőkben a közép és hosszú távú kezelési célokat erdőrészlet szinten is megismerhetővé, érthetővé kell tenni a társadalom számára. Ezt a lehetőséget, felületet érdemes magán-erdőgazdálkodók számára is biztosítani.

Professzionális állami erdőgazdálkodási szolgáltatás biztosítása: a fő tevékenység szerint nem erdőgazdálkodással foglalkozó szervek esetében az állami vagyonba tartozó területeken, illetve az elrendelt erdőgazdálkodási tevékenység esetében magántulajdonú erdőkben szükséges elérhetővé tenni olyan erdőgazdálkodási szolgáltatást, amely a jól megfogalmazott szakmapolitikai célok érdekében a magas szintű végrehajtást biztosítani tudja.

Az erdőtulajdonos állam nem élhet vissza piaci erőfölényével a fapiacon. Az erőfölény mértéke termékpályánként, régiónként eltérő, de korábban sokszor megjelent. Az állam szociális szempontjait nem hatósági árakon keresztül kell érvényesíteni, mert az tartós piaci zavarokat okoz, pont a kiszámítható, hosszútávú, fenntartható erdőgazdálkodást lehetetleníti el.

2. Védett és Natura 2000 erdők kezelése

A nemzeti parkok zónabeosztását mielőbb ki kell alakítani a 2013. óta fennálló jogszabályi előírásoknak megfelelően. A nemzeti park természeti övezetében és a fokozottan védett területeken erdőgazdálkodási tevékenység nem folytatható, csak természetvédelmi kezelés.

A természetvédelmi kezelés fogalmát jogszabályi szinten mielőbb rögzíteni kell.

A természetvédelmi kezelési terveket minden nemzeti park, illetve országos jelentőségű védett terület vonatkozásában mielőbb el kell készíteni.

A Natura 2000 erdők esetében a Natura 2000 fenntartási tervek és a körzeti erdőtervek még szorosabb összehangolását, egymást kiegészítő szerepét és funkcióit kell biztosítani.

3. Magánerdő-gazdálkodás fejlesztése

Növelni kell a transzparenciát a magánerdő-gazdálkodásban, biztosítani kell az erdőtulajdonosok jogainak védelmét, tájékozottságukat, motiválni kell őket az erdőgazdálkodás beindítására.

Ki kell terjeszteni a mezőgazdasági kedvezményeket (pl. jövedékiadó- és útdíjkedvezmény a termény betakarításához) a számos közérdekű feladatot ellátó erdőgazdálkodásra is, mert ez is drágítja pl. a tűzifát.

Erdészeti szakirányítói felelősségi rendszer erősítése (szakirányító közreműködése kulcsfontosságú az erdőgazdálkodásban, igénybevétele kötelező, felelőssége nem szabályozott, a kapcsolódó biztosítékrendszer hiányzik, ami versenyhátrányt okoz a tisztességes, magas színvonalú munkát végző szakirányítóknak).

Elrendelt erdőgazdálkodási tevékenység intézményének működtetése. A 2009-ben megteremtett jogintézmény szavatolná az elmulasztott erdőfelújítások pótlását, el nem végzett erdővédelmi/erdőtűzvédelmi beavatkozások azon tulajdonosok költségére történő elvégeztetését, akik többszöri felszólításra sem hajlandóak erdeikkel foglalkozni. Az elrendelt erdőgazdálkodási tevékenység végrehajtásába be kell vonni az erdészeti szakirányító vállalkozásokat.

Az Alföldön a klímaváltozás és a talajvízszint-csökkenés miatt számos gazdaságosan nem művelhető erdőterület van, amin egy magánerdő-gazdálkodó, aki nem saját gépekkel, eszközökkel dolgozik, csak veszteséget termel. Ez magántulajdonnál véleményünk szerint nem várható el, de ezen erdők megszűnése jelentősen csökkentené az erdősültséget. Vagy meg kell teremteni a kapcsolódó, akár uniós forrású támogatási eszközt vagy engedélyezni kell a fátlan állapotban tartást, fás legelőként történő fenntartást a nélkülözhetetlen vízgazdálkodási, vízkormányzási feltételek megteremtéséig. Javasolt vizsgálni, hogy ezen területek esetén a mezőgazdasági hasznosítása mennyire jelent valós, fenntartható alternatívát, hiszen ez eltérő gazdálkodási eszközrendszert igényel. Számos jobb területen sem valósul meg a legeltetés, kaszálás, gazdálkodás nélkül pedig nagy a kockázata a részben invazív fajokkal borított, magas tűzveszélyességű területek kialakulásának.

A határtermőhelyen található védelmi és rekreációs, közjóléti funkcióval rendelkező magán- és közösségi erdők kezelését, fenntartását, átalakítását célzottan támogatni kell.

4. Erdészeti igazgatás, intézményi garanciák

A korábban egy szervezeten belül működő (Állami Erdészeti Szolgálat, később Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal) erdészeti igazgatás egyes elemei (erdőtervezés, erdőfelügyelet, faanyag-kereskedelmi lánc ellenőrzése, pályázatkezelés és -ellenőrzés) jelenleg 12 szervezetben széttagoltan működnek, ami nem segíti a hatékonyságot. Újra ki kell alakítani az országosan egységes eljárásrendeket, gyorsítani kell és kiszámíthatóvá kell tenni a több évet késő erdészeti támogatások elbírálását és kifizetését.

Vissza kell állítani az erdőtörvény rendeleti kormányzás alatt törölt, tarvágási tilalomra és természetes erdőfelújításra vonatkozó kötelező előírásait.

Az Országos Erdő Tanács résztvevőinek körét úgy kell kialakítani, hogy abban az igazgatás, a gazdálkodás, a tudomány és a civil szféra, valamint ezek esetében az erdészeti, természetvédelmi, vadgazdálkodási ágazat képviselői kiegyenlítetten, azonos súllyal vegyenek részt. A Tanács célszerűen az Erdőprogram megvalósulását folyamatosan nyomon követő, javaslattevő szerepkörben eljárva tudná a legmagasabb szintű egyeztető fórum szerepét betölteni.

Az állami tulajdonban lévő erdőkben felül kell vizsgálni az erdők rendeltetését, és meghatározni a megváltozott feltételekhez és társadalmi igényekhez igazodó elsődleges és további rendeltetéseket. Az elsődleges rendeltetés az adott erdő legfontosabb közérdekű célját kell, hogy megjelenítse, így az annak megvalósításához szükséges erőforrást a Magyar Államnak valamilyen költségvetési vagy szabályozási eszközzel biztosítania kell.

Az erdőtervezés során az adatgyűjtésbe be kell vonni a most elérhető legkorszerűbb távérzékelési módszereket. Az erdőtervezés során a lehetséges fahasználati előírásokhoz mérhető, ellenőrizhető mennyiségi és minőségi korlátokat kell meghatározni. Az állami erdőfelügyeletet meg kell erősíteni, a szakirányú végzettséggel rendelkező szakember állományt biztosítani kell

5. Az Országos Erdőállomány Adattár informatikai rendszerének megújítása

A jelenlegi Adattár európai szinten példamutató részletességgel tartalmazza az erdőállományok jellemzőit, azonban az informatikai alapja elavult, így már rövidtávon is veszélyeztetett annak működése. Informatikailag modernizálni, új alapokra kell helyezni, elősegítve a hatóságok közötti adatcserét, az elektronikus ügyintézést és az erdőkkel kapcsolatos adatok megismerhetőségét.

Az erdőből származó fatermékek származásának, az erdőirtás-mentességnek az igazolása (EUTR és az EUDR rendelet végrehajtása) jelentősen erősítené a piaci és lakossági bizalmat a jogszerűen és az erdők védelmét nem veszélyeztető módon kitermelt faanyaggal szemben.

Az EUTR rendelet az erdei faválaszték (hengeresfa, tűzifa, apríték) és egyéb fatermékek piaci forgalmazásának felügyeletét írja elő, azzal a céllal, hogy csak jogszerűen folytatott gazdálkodásból származó faanyag kerülhessen forgalomba.

Az EUDR rendelet 2026. december 31-től váltja az EUTR szabályozást, és a faanyagok forgalmazását tovább szigorítja, így már fenntarthatósági követelményeket is társít a jogszerű eredetigazolás mellé.

A klasszikus nemzeti erdészeti hatósági feladatok keretében a faültetéstől a fa kitermeléséig kell ellenőrizni a nemzeti szabályozás teljesülését, míg az EUTR/EUDR szabályozás keretében az egész erdőgazdálkodási tevékenység gazdasági céltermékeként megjelenő faanyag származását, nyomonkövethetőségét, fenntarthatóságát kell igazolni. A kétféle erdészeti hatósági tevékenység így szerves része, folytatása egymásnak.

Egy korszerű erdőállomány-adattár alapján a fatermékek jogszerű kitermelésből, továbbá fenntartható erdőgazdálkodásból való származás igazolását biztosító hatósági tanúsítvány kiadása is fontos cél lehet.

Az erdei faválasztékok (hengeres fa, apríték, tűzifa) nyomonkövetése és az adminisztratív terhek csökkentése érdekében ki kell alakítani az elektronikus szállítójegy kiállítás lehetőségét.

6. Az erdővédelemmel, vadhatással kapcsolatos monitoring és kutatás

Az erdőgazdálkodókat és a nemzeti parkok munkatársait, valamint a vadászatra jogosultakat be kell vonni az erdőkkel kapcsolatos vadhatás monitoring tevékenységbe, ennek módszertanát ki kell dolgozni

Az erdőket ért károsítások folyamatos észlelése érdekében kötelezően szolgáltatandó adatkört (Országos Erdőkár Nyilvántartás) az erdőgazdálkodókon kívül a természetvédelmi őrök és a vadászatra jogosultak részére is meg kell határozni, és annak végrehajtásáról gondoskodni kell. Ennek eszközei lehetnek anyagi jellegű támogatások, de szankcióként tevékenység korlátozás is. Emellett lehetőséget kell biztosítani az illegális hulladéklerakók bejelentéséhez hasonlóan, hogy túrázók, civilek is tehessenek bejelentéseket.

Az erdő és vegetációtüzek 99 százalékát emberi mulasztás okozza. A klímaváltozás miatt a tűzkockázat folyamatosan nő. A tűzmegelőzési, tűzterjedési szempontokat figyelembe kell venni a kezelési, erdőgazdálkodási tervek kidolgozásánál.

Az állami fenntartású kutatási és oktatási intézmények részére az Erdő Tanács által elfogadott aktuális szakmai kihívások megoldását segítő kutatási témák meghatározása javasolt.

A klímaváltozás hatásainak megismerése és az erdők rezilienciaképességének növelése érdekében az erdőfelújításokban és az erdőkezelésben alkalmazott különböző módszerek adatalapú szisztematikus dokumentálása, elemzése érdekében minél több mintaterület kijelölése és felvételezése szükséges.

Az állami vagy uniós támogatásból, állami forrásból felvett monitoring-, kutatási-, távérzékelési adatokat – ha jogszabály nem tiltja – ingyenesen hozzáférhetővé kell tenni további kutatásokhoz, vizsgálatokhoz.

Az erdők anyagi jellegű szolgáltatásai mellett mielőbb láthatóvá, mérhetővé, megjeleníthetővé kell tenni az erdők nem anyagi jellegű szolgáltatásait, ezeket az erdővel kapcsolatos szakpolitikai döntések során figyelembe kell venni.

7. Klímavédelem – folyamatos erdőborítás biztosítása – a tarvágás korlátozása

A tarvágást az első három természetességi kategóriájú erdőben, valamint nemzeti parkban és fokozottan védett területen indokolt megtiltani. Ettől eltérni csak olyan egyedi természetvédelmi- vagy erdészeti hatósági döntés alapján lehessen, amelyben pontosan beazonosított közérdekű cél szolgálatával elismerik annak szükségességét és kizárólagosságát. A természetközeli erdőgazdálkodási gyakorlat (Pro Silva) ismeri és alkalmazza azokat a módszereket, amelyek alapján szükségtelen őshonos fafajú erdőkben tarvágást és rövid időtartamú felújítóvágást végezni, illetve nem fogadható el az, hogy a termőhelynek megfelelő őshonos főfafajú erdőkben, amelyek mageredetű természetes felújításra alkalmasak, mesterséges felújítási módot alkalmazzanak

Az erdőgazdálkodást szolgáló üzemmódok közül az örökerdő üzemmód szolgálja a legjobban a folyamatos erdőborítás biztosítását, azonban ezen üzemmód is jelenleg csak az erdőtervezett erdő 1,7 %-án valósult meg.

Az állami erdőkben fel kell mérni és számszerűsíteni kell, hogy ezek közül melyek alkalmasak örökerdő üzemmódra való átállásra és meg kell határozni, hogy ezek esetében a jelenleg alkalmazható üzemmódban elérhető fakitermelési lehetőséghez képest az átállás okozna-e, és ha igen, milyen nagyságrendű fahasználati eltérést 10 éven belül. A fahasználatok változásából eredő bevételkiesés pótlása mellett az átállásra 5 éves ütemtervet kell kidolgozni.

A magánerdőkre vonatkozó hasonló felmérés alapján biztosítani kell azt a forrást, amelyet e területek erdőgazdálkodói számára az erdőkörnyezetvédelmi programból biztosítani kell az örökerdő üzemmódra való átállási szándékuk esetén.

A faanyagtermelést nem szolgáló erdők jelenlegi arányának – 5% – növelése szükséges lenne annak érdekében, hogy ezeken a területeken is gyarapodjon a természetvédelmi kezelést vagy a folyamatos erdőborítást biztosító erdőgazdálkodást megalapozó tudás.

8. Felnyíló erdők, fátlan állapotban tartás legalizálása

A klímaváltozás hatására olyan mértékben átalakulhatnak egyes termőhelyek, hogy azokon a korábbi zárt erdőállomány nem tartható fenn. Ki kell dolgozni azt az eljárásrendet és bizonyítási eszközöket, amelyek alapján az erdőgazdálkodó igazolja a változás tényét, és a jövőben fenntartandó állapot meghatározható.

9. Vidékfejlesztés – erdészeti támogatások, szénkreditek

A meglévő erdők védelmét, ellenálló képességének növelését, helyreállítását, valamint a közjóléti szolgáltatások bővítését szolgáló intézkedések támogatását előnyben kell részesíteni az új erdők telepítésével, valamint az erdők gazdasági haszontermelő képességének fokozását szolgáló támogatásokkal szemben. A meglévő erdők védelmét szolgáló támogatási intézkedések megindítását és a kérelmek elbírálását előnyben kell részesíteni.

A vidékfejlesztési programból az erdészeti támogatásokra jutó források legalább felét az erdőkörnyezetvédelmi programra, valamint a Natura 2000 támogatásokra javasolt fordítani.

A pályázati rendszer elemeit össze kell hangolni az érvényes erdészeti szakpolitikai célokkal. Fontos, hogy az egyes vidékfejlesztési ciklusok között a folytonosság meg legyen, a pályázatok elbírálása legyen kiszámítható, átlátható. Ez különösen akkor fontos, ha a támogatás elmaradása a korábbi támogatási célokat veszélyezteti, a korábbi támogatást teszi feleslegessé (pl. erdőtűzvédelem, folyamatos erdőborítás).

Az ÜHG kvótakereskedelem erdők után járó forrásait fel kell mérni, e forrásokat az Erdőprogram egyes intézkedéseinek támogatására kell fordítani, erre vonatkozó világos elszámolást kell kialakítani.

10. A tűzifa felhasználás feltételeinek javítása

Be kell vezetni a stratégiai tűzifakészlet fogalmát és rendszerét. Ez is ugyanolyan fontos, mint a stratégiai gáz- vagy üzemanyag-tartalék. E nélkül hirtelen tűzifahiány esetén a korlátozott termelési kapacitások és a termelést nehezítő vagy ellehetetlenítő időjárási körülmények miatt nem lehetséges megfelelő mennyiségű és minőségű (száraz) tűzifa biztosítása a lakosságnak.  A stratégiai tűzifakészlet feltöltésébe és a szociális tűzifaprogramba biztosítani kell a magánerdő gazdálkodók csatlakozási lehetőségét.

A legalább járásonként kialakított stratégiai tűzifakészlet telephelyeken biztosítani kell akár vállalkozások bevonásával akár eszközbeszerzéssel a gépesített tűzifahasítás és -darabolás eszközrendszerét, amivel a tűzifaszáradás elősegíthető. Nem tartható, hogy a feldolgozáshoz eszközzel, egészséggel nem rendelkező rászoruló farönköket kap segítségként. Az időjárásbiztos úton megközelíthető stratégiaitűzifakészlet-telephelyekről a rászorulóknak szükséges téli tüzelő több ütemben is kiszállítható, amivel elkerülhető, hogy a szociális célból osztott tűzifa visszakerüljön az uzsorásokon keresztül a fapiacra.

A szociális tűzifaprogramba a megfelelő ármeghatározás segítségével érdemes bevonni a helyi magánerdőgazdálkodókat is. Versenyjogi szempontból is javasolt értékelni a jelentős erdőtulajdonnal rendelkező Magyar Állam szerepét a tűzifa termékpályán. Az állami erdőből kitermelt fa több száz kilométeres utaztatását érdemes elkerülni, ha van helyben elérhető nem állami erdőből kitermelt tűzifa.

Ahol a tűzifa rövid szállítási távolságokon belül kiegyenlítetten rendelkezésre áll, meg kell teremteni a közintézmények kiegészítő fa fűtési lehetőségét, ami bármilyen energiaválság esetén biztosítja a fűtést, és kiserőművek esetén akár a kapcsolt áramtermelést is.  Lehetőséget kell biztosítani, hogy a kiserőművekben a termelő, alapanyagot biztosító erdőgazdálkodók is tulajdonossá válhassanak. Ezt a folyamatot mintatervekkel, projektmenedzsmenttel, célzott támogatásokkal is segíteni érdemes.

Az állami energiapolitikának felül kell vizsgálnia és indokolt esetben meg kell szüntetnie vagy módosítania kell azokat az ösztönzőket, amelyek az erdőből származó tűzifa erőművek részére történő eladását indokolatlan piaci előnyhöz juttatja.

A tűzifa esetében mielőbb be kell vezetni, hogy végfogyasztókat a tűzifa nedvesség tartalmáról kötelezően tájékoztatni kelljen. Elő kell segíteni, hogy mindenki számára elérhető legyen a legfeljebb 20% relatív nedvességtartalom alatti tűzifa. Ez nagyban hozzájárul ahhoz is, hogy a fatüzeléssel kapcsolatos légszennyezettség csökkenjen a legális forrásból származó tűzifa esetében, és hozzájárul a felhasznált mennyiség csökkenéséhez is, hiszen száraz tűzifából 25-30 százalékkal kevesebb kell.

Végszó

Az erdők sorsáról egységesen érdemes gondolkodni, mivel minden erdő közös tulajdonsága, hogy többcélú szolgáltatást képesek nyújtani, és pillanatnyi állapotuktól függetlenül szerves egységet alkotnak. Még a gyengébb adottságú „alig” erdők is magukban hordozzák az „igazi” erdővé válás lehetőségét. És az erdők így együtt, más tájhasználati formákkal kiegészülve, egymás között átmenetet biztosítva szolgálják azt a természeti környezetet, amely a felmerülő társadalmi, klímavédelmi és gazdasági kihívásokra megfelelő válaszokat tud adni.

A szerzőkről

Lapos Tamás erdőmérnök, jogi szakokleveles környezetvédelmi szakember. Részt vett a 2009. évi erdőtörvény, valamint 2007- 2015. között a vidékfejlesztési programok erdészeti intézkedései, különösen az erdő-környezetvédelmi program, továbbá a magyar EUTR rendszer kidolgozásában. 2008-2015 között a Nemzeti Erdőprogram megalkotását, végrehajtását koordinálta. A Pro Silva Hungária egyesület vezetőségi tagja.

Dr. Nagy Dániel erdőmérnök, jogász, az erdőtűz-megelőzés szakterületen doktori fokozatot szerzett. A FIRELIFE erdőtűz-megelőzési tájékoztatási, továbbképzési program vezetője, amely program 2023-ban az EU legjobb LIFE kommunikációs projektje lett klímavédelem kategóriában. Részt vett a 2009. évi erdőtörvény, valamint 2007- 2015. között a vidékfejlesztési programok erdészeti intézkedései és a magyar EUTR rendszer kidolgozásában. Az Erdőmérnöki Kar docenseként az erdőtűz-megelőzés és az erdészeti- és vadászati jog témakörben volt óraadó előadó 2009-2021. között. Magánerdő-tulajdonos, erdőgazdálkodó és jogosult erdészeti szakszemélyzet.

forrás: Másfélfok

MEGHÍVÓ – a Katasztrófavédelmi Tudományos Tanács, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság és a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar tisztelettel meghívja Önt az Erdőtüzek megelőzése című szakmai konferenciájára.

A konferencia célja: Az erdőterületeken keletkezett tűzesetek felszámolásának tapasztalatai, az erdőtüzek megelőzésének lehetőségei.

Helyszín: Soproni Egyetem – Ligneum: Sopron, Bajcsy-Zsilinszky u. 4.

Időpont: 2025. november 5. 10.00-13.00 óra

Microsoft Teams csatlakozás: https://tinyurl.hu/gNdn

A rendezvény az AM és NAK által akkreditált.

Előzetes visszajelzését a szakalosne.matyas.katalin@uni-sopron.hu vagy a major.tamas@uni-sopron.hu címre várjuk október 28-ig.

forrás: SOE EMK

A rendezvény előterében a BELSOUND Kft mini-kiállítás formájában mutatta be egyéni hallásvédő, zajvédő eszközeit, megoldásait.

Aktualitások az erdőgazdálkodásban

Mocz András, erdőkért felelős helyettes államtitkár
Agrárminisztérium, Erdőkért és Földügyekért Felelős Államtitkárság

Nemzeti Faipari Stratégia 2025-2030 – faipari ágazat versenyképességének javítása, fafelhasználás növelése, klímavédelem
A vetített előadás (pdf)

dr. Széles Attila, osztályvezető
Agrárminisztérium, Erdőkért és Földügyekért Felelős Államtitkárság,
Erdészeti Fejlesztéspolitikai és Igazgatási Főosztály, Faipari Osztály

Iparfejlesztési – versenyképességi program – kreatívan a jövő felé
A vetített előadás (pdf)

Kovács Péter, főosztályvezető
Nemzetgazdasági Minisztérium, Iparstratégiai Főosztály

EU erdőirtásmentes termékek forgalomba hozataláról, forgalmazásáról és kiviteléről szóló (EUDR) rendelet legfontosabb szabályozási elemei, különös tekintettel az erdőalapú iparágak (erdőgazdálkodás, faipar, bútoripar) érintettségére
A vetített előadás (pdf)

dr. Nagy Dániel, országos EUTR erdészeti főfelügyelő
NÉBIH, Kiemelt Ügyek Igazgatósága,
Faanyagterméklánc-felügyelet – EUTR hatósági és nyilvántartási osztály

Mi fán terem a PANFA Klaszter? – A Pannon Fa- és Bútoripari Klaszter bemutatkozása, a faipar innováció-vezérelt, exportorientált fejlesztésének lehetőségei – 1.előadás
A vetített előadás (pdf)

Pakainé dr. Kováts Judit, klaszterfejlesztő
PANFA Akkreditált Innovációs Klaszter

Mi fán terem a PANFA Klaszter? – A Pannon Fa- és Bútoripari Klaszter bemutatkozása, a faipar innováció-vezérelt, exportorientált fejlesztésének lehetőségei – 2.előadás
A vetített előadás (pdf)

dr. Loncsár Krisztina, projektmenedzser
Erdészeti Ágazati Tudásközpont NPKft.

A rendezvény előterében a BELSOUND Kft mini-kiállítás formájában mutatta be egyéni hallásvédő, zajvédő eszközeit, megoldásait.

A videókat a HAZAI ERDÉSZ csapata készítette, szerkesztette.

szerk: Tóth János, FAGOSZ

A séta során a résztvevők több megállónál hallhattak érdekességeket az erdő történetéről, jelenlegi állapotáról és a természetközeli erdőgazdálkodás lehetőségeiről.

A szakember kiemelte, hogy Magyarországon nem az számít erdőnek, amit a laikus annak lát. A jogszabályi kritériumok pontosan meghatározzák, mi minősül erdőnek, és az erdőgazdálkodás folyamatát is szabályozzák. Például a gazdálkodókat kötelezik arra, hogy a kitermelt területet felújítsák.

Hazánk erdősültségi állapotáról azt is elmondta, hogy rengeteg telepítés történik az országban. Míg Trianon után 10 százalék alá csökkent az ország erdőborítottsága, addig ma már 22 százaléknál tartunk, és a cél a 27 százalék. Ebben az állami, magán- és közösségi tulajdonú erdők egyaránt beleszámítanak. A parkerdő is ilyen közösségi tulajdonú zöldterület, melyet a város környezetének javítására telepítettek

.

A túra során kiderült az is, hogy a telepítés az 1960-as években zajlott, abban az időszakban, amikor az Alföld homokos területeinek megkötése és zöldfelületek létesítése országos célkitűzés volt. Ez különösen igaz volt a Kiskunság térségére, ahol az intenzív legeltetés, a folyószabályozás és a vízszint csökkenése miatt homokverések, futóhomokos területek alakultak ki.

A séta egyik központi témája az örökerdővé alakítás folyamata volt. Megtudtuk, a szakemberek célja, hogy a 32 hektáros parkerdő hosszú távon is fenntartható, természetesebb állapotú, közjóléti funkciókat betöltő zöldterületként működjön. Ez különösen nagy kihívás az Alföldön, ahol az éghajlatváltozás, a talajvízszint csökkenése és az inváziós fajok térnyerése folyamatosan nehezíti a természetes erdőtársulások fennmaradását. A 20. század közepén még valamivel magasabb volt a talajvízszint, de azóta az alföldi klíma sztyepp jellegűvé vált, ami egyre nagyobb kihívást jelent a telepített erdők számára.

A résztvevők saját szemükkel is láthatták azokat a területeket, ahol a vízhiány következtében nagy számban száradnak ki a fák, és olyan részeket is, ahol már szinte eltűntek az őshonos fák.

A szakember szerint ezek a jelek is arra utalnak, hogy változtatni kell a fenntartási gyakorlatokon. A cél az őshonos fajok – mint a magyar kőris, mezei szil, szürke nyár vagy a kocsányos tölgy – megsegítése, megőrzése. Ennek eszköze például az idegenhonos, agresszívan terjedő, úgynevezett invazív fajok – mint a zöld juhar, amerikai kőris vagy az ostorfa – visszaszorítása. Ezek ugyanis megváltoztatják a mikroklímát és a talajviszonyokat, kiszorítva az őshonos fajokat.

– Megpróbáljuk felújítani ezt az erdőt, minél természetesebb módszerekkel. Az elöregedett erdőrészeket egyszerűbb lenne kivágni, fölszántani és újra telepíteni csemetével, magvetéssel, de nem ez a cél. Mivel közjóléti célokat szolgáló erdőről van szó, ezért megpróbáljuk átminősíteni a területet felnyíló erdővé, és az itt lévő őshonos újulatot gyarapítani. Ha az emberi kéz nem nyúl bele a rendszerbe, akkor a következő 50 évben eltűnnek az őshonos fafajok, és a laikus szemnek ugyan akkor is erdő marad, de őshonos fajok nélkül. Ha már az ember egyszer elrontotta, és kertészeti céllal behozta az idegenhonos fajokat, akkor most megpróbáljuk ellensúlyozni ezt, és a természetes állapot felé igazítani a rendszert – fogalmazott.

A veszélyes, kiszáradt fák kapcsán arról is beszélt, hogy ezeket megpróbálják lebontani, és 3-5 méter magas úgynevezett biotóp fákat létrehozni. Ezek gondot már nem okoznak, de az erdei állatoknak odúkét, rovarlakásként, gombák otthonaként szolgálnak.

Nagy Dániel kérdésekre válaszolva az erdő állatvilágáról is mesélt. Mint mondta, a terület állatvilága sokszínű, nagy vada az őz, de fácán és nyúl is él benne. Emellett számos madárfaj és rovar is otthonra talál az erdőben.

A résztvevők kérdéseire adott válaszokból az is kiderült, hogy az erdőért való felelősség nem csupán az erdészeké. Mindenki tehet azért, hogy megőrizzük természetes környezetünket.

forrás: FélegyháziKözlöny

2025. április 15-16-án Várgesztesen lesz a 66. FAGOSZ Fakereskedelmi Konferencia.
Helyszín: Villapark Várgesztes, Főépület – (2824 Várgesztes, Villapark 201/25)
Google térképen: https://maps.app.goo.gl/oxJLk6Fs8oEDWFhy7

A program:

2025. április 15. (kedd)
11.30 – 12.30 Regisztráció a Fakonferencia résztvevőinek
12.30 – 13.30 Ebéd

A rendezvény-helyszín előterében a BELSOUND Kft mini-kiállítás formájában fogja bemutatni egyéni hallásvédő, zajvédő eszközeit, megoldásait.

A rendezvény előterében a BELSOUND Kft mini-kiállítás formájában fogja bemutatni egyéni hallásvédő, zajvédő eszközeit, megoldásait.

18.00 – ……. Vacsora
……. – …….
(Vacsora után további kötetlen megbeszélések.)

A program pdf-ben letölthető.

A FaKonferencia jelentkezési lap pdf-ben letölthető.

A FaKonferencia jelentkezési lap doc-ban letölthető.

A 66. FAGOSZ Fakonferenciára bejelentkezettek listája itt lesz olvasható.

FAGOSZ titkárság / FATÁJ szerkesztőség

Az Asztalosok az Asztalosokért – AAA projekt elsődleges céljai közé tartozik, hogy az érdeklődők előadások, workshopok formájában megismerkedjenek a legújabb technológiákkal, trendekkel, valamint hogy az ipar szereplői közvetlen kapcsolatot építhessenek ki egymással és a szakképző intézményekkel.

Időpont:
2025. március 19. 9:00 -15:00
Helyszín:
BKSZC Kozma Lajos Faipari és Kreatív Technikum
1041 Budapest, Deák Ferenc u. 40.

Program

9:00 Megnyitó
Kálmán Attila, elnök, Magyar Bútor-és Faipari Szövetség

9:10 Előadás
Életpályamodell a faiparban
Nagy Dániel, épületasztalos, EuroSkills Gdnask, 2023 aranyérem

10:00-13:00 Forgószínpad
MIRKA bemutató, Mirka- Csiszolástechnikai megoldások – Ónodi Zoltán, sales manager, KWH Mirka
MILESI elméleti oktatás és gyakorlati bemutató – Varga Csaba, M.L.S. Magyarország Kft.
ODIE’s bemutató: Természetes felületkezelő anyagok – Cselovszki Márk, ügyvezető, Timbart Kft

13:30-14:30 Előadás
A sikeres jövő alapja / Pályakezdők gazdasági lehetőségei / Pénzügyi tudatosság, optimalizáció
Kálmán Anikó, ügyvezető igazgató – CEO, CashControl

Az esemény regisztrációhoz kötött:

regisztrálni itt tudsz

forrás: FABUNIO

Zambó Péter az Európai Erdőtűz Információs Rendszer adataira hivatkozva kiemelte, az elmúlt évtizedben Európában több mint 200 ezer erdőtűz keletkezett, amelyek több millió hektárt érintettek. A hazai kimutatások alapján a 2011-2022 közötti időszakban Magyarországon több mint 17 ezer olyan tűz keletkezett, amely erdőt vagy egyéb fásított területet is érintett. Az egyéb vegetációtüzek száma megközelítette a 60 ezret. A tüzek oka többségében emberi gondatlanságra vagy akár szándékosságra vezethető vissza. A katasztrófavédelem és az erdészeti ágazat egy évtizede kezdődött, összehangolt munkájának eredményét azonban jól mutatja, hogy miközben az elmúlt időszakban folyamatosan nőtt az egy hektár alatti tűzesetek aránya, addig az 1 hektár feletti erdőtüzek száma nem emelkedett. Vagyis miközben folyamatosan nő a kockázat, a megelőzési, felderítési és kárelhárítási rendszer jól működik – húzta alá.

Az éghajlatváltozás, a megműveletlen termőföldek, a városok terjeszkedése, és a változó szabadidős szokások egyaránt befolyásolják a tüzek hatását, térbeli és időbeli mintázatát. Európában a jövőben nagyobb kiterjedésű és intenzívebb tüzekre kell felkészülnünk, amelyek a természeti környezet mellett a lakott területeket is veszélyeztethetik. Éppen ezért fontos, hogy az egyes államok, köztük Magyarország, egységes, több szakterületet átfogó erdőtűzvédelmi politikával és gyakorlattal rendelkezzenek – tette hozzá Zambó Péter.

Az államtitkár hangsúlyozta, az erdőtüzekkel szembeni védekezési stratégia három pilléren nyugszik. Ezek a megelőzés, az alkalmazkodás és az együttműködés. A megelőzés és a szemléletformálás területén különösen hasznos a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal FireLife projektje keretében létrehozott erdotuz.hu weboldal, melynek segítségével bárki naprakész tájékoztatást kaphat például a tűzgyújtási tilalmak elrendeléséről. Az alkalmazkodást az Agrárminisztérium számos olyan pályázattal segíti, amelyek ösztönzik a gazdálkodókat az ellenállóbb erdőállományok kialakítására. A katasztrófavédelem és az erdészeti ágazat közötti együttműködésről szólva pedig kiemelte, a jól kiépített szakmai előrejelzési és reagálási rendszer az elmúlt időszakban képes volt a nagyobb problémák megelőzésére. A NÉBIH erdészeti osztálya és az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság együtt működteti és fejleszti a tűzgyújtási tilalom rendszert és a kockázatértékelést. Az állami erdészeti társaságok együttműködési megállapodásokkal rendelkeznek a megyei katasztrófavédelmi igazgatóságokkal, és a magán erdészeti szakirányítók továbbképzése is folyamatos. Ennek a széles szakmaközi összefogásnak az eredménye, hogy nem nőtt jelentősen a tüzek kiterjedése Magyarországon.

Kiemelten fontos, hogy a következő időszakban tovább csökkenjen a gazdálkodó nélküli erdőterületek aránya. Ezt a folyamatot az Agrárminisztérium a szabályozási környezet egyszerűsítésével és a progresszív magánerdő-gazdálkodás támogatásával is segíti – közölte Zambó Péter. Kitért arra is, hogy a gazdálkodóknak lehetőségük van a Közös Agrárpolitika keretein belül a tűzvédelmi infrastruktúra fejlesztésére. Jelenleg is nyitva áll a tűzpászták és erdei víztározók létesítését, valamint a károsodott területek helyreállítását segítő pályázat, a következő hónapokban pedig számos új pályázati felhívás várható. Az erdőtűz elleni védekezés keretében tíz komplex tűzmegelőzési mintaprojekt megvalósítására biztosítunk lehetőséget.

forrás: AM Sajtóiroda

A hivatalos közlemények szerint az illegális fakitermelés- és kereskedelem visszaszorítása az erdők és a fával borított területek védelme, a gazdaság kifehérítése, a fogyasztói bizalom növelése, a klímavédelem miatt fontos, és az uniós és a magyar szabályok is egyre szigorúbbak. Ám a faanyag kereskedelmi láncot ellenőrző erdészeti hatóságként eljáró Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal 2023-as jelentése szerint (a teljesség igénye nélkül) Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye 2022 után 2023-ban is extrém magas kockázatú vármegye maradt, de már a 2022. évet megelőző öt évben is nagyon magas kockázati besorolású volt. Pest vármegye pedig tavaly is nagyon magas kockázati besorolást kapott, az utóbbi négy évben jelentős mértékben nem csökkent a vármegye kockázati pontszáma. Heves és Veszprém vármegyék kockázati besorolása pedig két kategóriát romlott. (Tegyük hozzá, Zala vármegye két kategóriát javult. Békés és Csongrád-Csanád vármegyék az alacsony kockázati besorolásukkal szintén javuló tendenciát mutatnak – a szerk.)

Ám adja magát a kérdés (ha úgy tetszik a laikus kérdés) a rossznak tekinthető kockázati besorolások alapján, jelesül, miképp lehetséges ez? Hiszen itt például nem csendben végezhető illegális gombagyűjtésről van szó. Itt motoros fűrészek szólnak, a fát ki kell vágni, nehéz tehergépkocsikkal elszállítani, mindez pedig kilométerekre elhallik. Ezzel kapcsolatban szerettük volna megkérdezni az Országos Erdészeti Egyesület egy szakemberének véleményét, ám meglepő módon nem volt szakemberük/véleményük, köszönték megkeresésünket és az illetékes szaktárcához irányítottak.

Az Agrárminisztérium a Pénzcentrum megkeresésére a következőt közölte: falopás esetén tulajdon elleni bűncselekmény történik, amely ügyben a rendőrség tud eljárni. Ezzel szemben az illegális fakitermelés tulajdonképpen az engedélyeztetési/bejelentési eljárás nélkül történő fakitermelési tevékenység és a kitermelt faanyag illegális kereskedelembe hozatalát takarja. Ebben az esetben a nem szakemberek számára legtöbbször a fakitermelési tevékenység elvégzése semmiben sem különbözik a hatósági engedélyek alapján, az erdőterületen elvégzendő fakitermelési tevékenységtől, így felderítése is csak szakemberek és a hatóságok bevonásával valósulhat meg.

Az Északerdő Zrt. arra hívta fel a figyelmünket, hogy az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 102. paragrafusának megfelelően a jogosulatlanul végzett fakitermelés, vagy egyéb erdőt károsító cselekmény, esemény észlelése esetén megteszik a szükséges bejelentést az erdészeti hatóság és a rendőrség felé. Veréb István kommunikációs tanácsadó azt is hangsúlyozta, hogy adatszolgáltatásuk rendszeres.

A Mecsekerdő Zrt. termelési vezérigazgató-helyettese is azt húzta alá a Pénzcentrumnak, hogy a társaságnak, illetőleg az alkalmazott szakszemélyzetnek fennáll egy bejelentési kötelezettsége. A bejelentési kötelezettség azért kétirányú, mivel a cselekmény egyrészt erdészeti hatósági eljárásban erdővédelmi bírságot von maga után, másrészt bűncselekmény is a Btk. 370.-ik paragrafusa alapján. Partos Kálmán szerint társaságuknál évente előfordul kisebb mennyiségre, értékre elkövetett jogellenes fakitermelés, természetesen minden esetben teljesítik bejelentési kötelezettségüket a hatóságok felé.

A Zalaerdő Zrt. azt a tájékoztatást adta, hogy a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) felügyeli az illegális faanyag-kereskedelmet, évente elemzést tesz közzé: A Pénzcentrumnak mindezt megerősítette a Nébih is. Eszerint a hivatal EUTR honlapján minden évben közzéteszik az illegális fakitermelés- és faanyag kereskedelem adatait, ezeket az állami erdőgazdaságoktól és a vármegyei erdészeti hatóságoktól kapják.

Ám az adatszolgáltatás a magánerdők esetében már nem is olyan egyszerű. A Magánerdő Tulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége ügyvezető elnöke a következőket közölte: nem rendelkeznek pontos adatokkal arról, hogy tagjaiknak mennyi kárt okoznak a falopások. Dósa Ildikó szerint erre az adatszolgáltatásra nincs megfelelő rendszerük, jogosultságuk, illetve kapacitásuk. A vármegyei erdészeti hatóságoknál viszont lehet részletes adatokat kérni, adatszolgáltatás keretében. Ez pedig a következőképpen zajlik: az adattárat, illetve az erdőgazdálkodói nyilvántartást érintő adatszolgáltatási kérelmeket az illetékes vármegyei kormányhivatalhoz szükséges benyújtani. Amennyiben egy adatszolgáltatás több vármegyei kormányhivatalt érint, vagy elektronikus adatszolgáltatást kérnek, akkor a kérelmet az Agrárminisztériumnak kell beküldeni.

Nagy Dániel, a Nébih erdészeti főfelügyelője megkeresésünkre elmondta: ami a „zajos kitermelést” illeti, az összkép jóval árnyaltabb, bonyolultabb, mint azt egy szakmán kívüli polgár gondolná. Először is, a motoros fűrész a közeli faluból is szólhat, így meglehet, fölösleges a gyaloglás. Ráadásul az új elektromos fűrészek szinte már nem is hallatszanak, az erdőterület hatalmas, egy kisebb teherautót pedig rövid idő alatt meglehet pakolni. Megesik, a tolvajok nem is visznek el egyszerre sokat, például csak 3-4 köbmétert. Ez természetesen falopás, amely értéktől függően lehet szabálysértés, illetve lehet bűncselekmény. Az illegális fakereskedelem más kategória: például kivágnak 120 köbmétert, ám papíron csak 100 köbméter szerepel. A 20 köbméter illegális fakitermelésnek minősül, ám a helyzetet bonyolítja, hogy 10-15 százalékos az úgynevezett felvételi hibahatár: számít a fa nedvessége, formája, például az is, hogy nem henger alakú.

A legtöbb lebukás nem is az erdőkben történik, hanem a faanyag-kereskedési lánc ellenőrzése során, szállítás közben, Tüzép-telepeken, fűrészüzemekben, utólagos ellenőrzéseknél. Itt elsősorban a szállítójegyeket vizsgálják az ellenőrök. Ám a szállítójegyekre érdemes odafigyelniük a fogyasztóknak is, ha nem tud ilyet adni a szállító, akkor már vélelmezni lehet a „fekete fát”, amelynek oka roppant egyszerű: a 27 százalékos áfát próbálták megspórolni, vagy a hibás teljesítési miatti felelősséget, a beazonosíthatóságot szeretnék elkerülni.

A tapasztalatok szerint legtöbbször az idősebb korosztályt verik át, ennek az egyik legdurvább formája az előreutalás, ilyenkor a fogyasztó a pénzt is kifizeti, és fát sem kap. Az is egy gyakori trükk, hogy állításuk szerint kimaradt egy fuvar, így a megbeszélt időpontnál előbb hozzák a fát. Ilyenkor az emberek kapkodnak, és nem figyelnek kellően a minőségre, a mennyiségre. Különösen nagy kockázatot hordoznak a közösségi portálokon közzétett hirdetések (például: Facebook, Marketplace). Az ilyen hirdetők 80 százalékánál talált szabálytalanságot a Nébih az elvégzett próvásárlásos ellenőrzéseknél. Ezért helyi erdőgazdálkodótól, erdőgazdaságtól, telephellyel rendelkező tűzifa-kereskedőtől érdemes vásárolni.

A Nébih erdészeti főfelügyelője kiemelte: a tapasztalatok szerint nem a szegénységben, mélyszegénységben élők lopják a fát, ők inkább az erdészetek által szervezett fagyűjtő csoportokba jelentkeznek és természetesen sokat segített a kormány szociális tűzifaprogramja, ennek helyi működésébe már az önkormányzatok emberei is belejöttek. Az is jól jött, hogy az utóbbi két tél meglehetősen enyhe volt. A lényeg, egy zárt, jól szervezett személyi kör keres milliókat, és olykor „hibrid módon” dolgoznak, van legális fakereskedelmi tevékenységük is, ám azért mellette trükköznek is. Hiszen a papírokon valótlan adatok tüntethetőek fel, és szállítójegy nélkül legalább a legközelebbi falvakig le lehet jutni az erdőből. Ezért úgy gondolják, kis szerencsével megússzák a lebukást. Nagyon nehéz megmondani, Magyarországon milyen volumenben folyik az illegális fakereskedelem, ám félmillió és egymillió köbméter közé lehet saccolni a mennyiséget – mondta végezetül Nagy Dániel.

Illegális faanyag-kereskedelmi tevékenység gyanúja esetén bejelentés tehető az eutr@nebih.gov.hu e-mail címen.

forrás: pénzcentrum