Az erdészeti szakemberek a tájtörténeti múlt, a jelenleg tapasztalható folyamatok és a jogszabályi lehetőségeket is figyelembe vevő távlati kilátásokat is megvitatták a Tolna vármegyei erdőgazdálkodásban.

A talajtani helyszíni vizsgálatok során a szelvények leírását végezték el a szakembereink, természetesen a laboratóriumi vizsgálatok nélkül. A terepi talajtani-, termőhelyismerettani demonstrációt ifj. Neumann Péter, a területileg illetékes erdészeti szakhatóság erdőmérnöke (Baranya Vármegyei Kormányhivatal) mutatta be és vezette le.

A szakmai program első helyszíne a Németkér 35 C erdőrészlet volt, mely az un. Baráterdő egyik erdőrészlete. A helyszínen feltárt genetikai talajtípus a „Típusos réti talaj” volt. 

A második a Kanászkút területrészen elhelyezkedő Németkér 25 B erdőrészletben, a vizsgált genetikai talajtípus a „Kotus láptalaj” volt. 

A harmadik Németkér 23 K erdőrészletben a vizsgált genetikai talajtípus „Humuszos homok” volt. 

A negyedik vizsgált terület a Pörösi fűzfásban a Németkér 55 TN 1 erdőrészlet volt, ahol a feltárt genetikai talajtípus „Szoloncsákos réti talaj” volt.

Az erdőállományok védelméről, a fenntartásukról, az adott termőhelyen az erdők újratelepítésének (un. erdőfelújításának) a lehetőségeiről értékes beszélgetések, jó javaslatok, kiváló szakmai meglátások hangoztak el, amelyek a résztvevők szakmai látóterét és az erdész-szakmai szeretetük szenvedélyét növelték.

Ez különösen fontos és lelkileg megerősítő a mostani időkben, hiszen napi szinten kapnak alaptalan vádakkal, vállalhatatlan stílusban, értelmetlen, sőt logikailag is értelmezhetetlen – az évek, évtizedek elmélyült, a természetben eltöltött felelősségteljes munkában, nemzetközi szaktudásban és kutatásban dolgozó magyar erdészek – kritikán aluli bírálatokat.

Ezek a hergelők a felvetéseiket minimális biológiai összefüggések ismerete nélkül, ökológiailag tényszerűen valótlan állításokkal, az alapvető növények- és állatfajok ismerete nélkül – pl. a magyarországi alapvető állományalkotó főfafajok dendrológiai, morfológiai és az adott fafaj ökológiai igényeinek ismerete – jelentetik. Abban a sok évszázados hivatásban és szakmai ágazatban dolgozókat támadják, akik generációk egymásra épülő láncolatában az elmúlt évszázadokban létrehozták a mai Magyarország területén fellelhető erdőket, melyeket ma fenntartják, megújítják és létrehozzák újra és újra, mely munkát a mai világban teszik, azonban az örökkévalóban visszhangzik.

Az erdőt az erdészek, mint felbecsülhetetlen természeti értéket fenntartják, óvják és az utánunk jövő generációknak átadják majd.

Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.

Az első helyszínen, a Németkér határában fennmaradt idős szürke tölgy és olasz molyhos tölgy törzsfák széles koronája alatt dr. Bordács Sándor (MATE, Növénytan Tanszék) adott rövid ismertetőt a területen őshonosan előforduló tölgy taxonok és hibridjeik morfológiai jellemzőiről, a szárazságtűrést biztosító bélyegikről, amelyek egyben a felismerésüket is lehetővé teszik.

A továbbiakban Gál László, a Gyulaj Zrt. erdőművelési és ökoturisztikai ágazatvezetője vezette a programot, melynek során a Társaság által kezelt Németkér-Bikács erdőtömb területén létesített olasz molyhos tölgy magonc magtermesztő ültetvényt (plantázst), és egy szárazságtűrő (a kiszáradó termőhelyhez alkalmazkodott) kocsányos tölgy erdészeti génrezervátumot tekintettek meg a résztvevők.

Majd egy, a homoktalajokon szinte nélkülözhetetlen technológiával, a tuskózással és mélyforgatással létesített szürkenyár erdősítés kezelésében, ápolásában szerzett tapasztalatokkal ismerkedhettek meg a szakemberek. A pusztuló fenyőállományokban természetesen úton, a szajkók által tud csak megjelenni elvétve az őshonos újulat (cser, kocsányos tölgy, vadgyümölcs stb.), melyet az erdőszerkezet-átalakítást jelentő új erdősítés során meg is őriznek.

A program hátralevő részében a dél-mezőföldi körzetre jellemző erdősztyepp területek szárazabb részein jellemző, a Nemzeti Park által extenzív (hagyományos) legeltetéssel fenntartott nyílt és zárt homoki gyepeken folyó gazdálkodással és a cikta juhok génmegőrzésével ismerkedhettek a résztvevők. A megoldások keresése mindenki számára egyaránt fontos, azok sokszor közel azonosak vagy összeegyeztethetők lennének. A víz visszatartása, a felszíni és felszín alatti vízkészletek megőrzése és a száraz körülményekhez alkalmazkodott fajok felmérése és minél nagyobb arányú térnyerésének elősegítése létkérdés az alföldi, alföld-peremi területeken.

forrás: Gyulaj Zrt.