A Kormány 166/2023. (V. 8.) Korm. rendelete
a gazdaság újraindítása érdekében meghozandó, az építőipari ellátásbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű nyersanyagok és termékek kivitelével kapcsolatos regisztrációs eljárásról és egyéb intézkedésekről szóló 402/2021. (VII. 8.) Korm. rendelet módosításáról

A Kormány az Alaptörvény 53. cikk (1) bekezdésében meghatározott eredeti jogalkotói hatáskörében, figyelemmel a védelmi és biztonsági tevékenységek összehangolásáról szóló 2021. évi XCIII. törvény 80. és 81. §-ára, az Alaptörvény 15. cikk (1) bekezdésében meghatározott feladatkörében eljárva a következőket rendeli el:

1. §
(1) A gazdaság újraindítása érdekében meghozandó, az építőipari ellátásbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű nyersanyagok és termékek kivitelével kapcsolatos regisztrációs eljárásról és egyéb intézkedésekről szóló 402/2021. (VII. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A bejelentés tartalmazza
a) a bejelentő természetes személy vagy egyéni vállalkozó
aa) természetes személyazonosító adatait, magyarországi lakcímadatát vagy magyarországi lakcímadat hiányában külföldi lakó- vagy tartózkodási helyét, adószámát,
ab) állampolgárságát,
ac) elektronikus és postai kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségét és
ad) fizetési számlaszámát;
b) a bejelentő jogi személy vagy egyéb szervezet
ba) nevét, székhelyét, adószámát, és – ha van – magyarországi fióktelepének címét, adószámát, cégjegyzékszámát, ennek hiányában egyéb, az azonosítást szolgáló nyilvántartási számát,
bb) hivatalos nyilvántartásával kapcsolatos feladatokat ellátó állam megjelölését,
bc) elektronikus és postai kapcsolattartásra szolgáló elérhetőségét és
bd) fizetési számlaszámát;
c) az építőanyag
ca) 8 számjegyű vámtarifaszámát, az 1. melléklet szerinti mennyiségi mutatóit és egyéb jellemzőit,
cb) szerződésben meghatározott árát, ha pedig nem került sor szerződéskötésre, az építőanyag aktuális piaci értékét és
cc) tárolási helyét;
d) a címzett nevét, címét és adószámát, ahová az építőanyag leszállításra kerül; valamint
e) az építőanyag értékesítésének, illetve kivitelének tervezett időszakát, amely nem terjedhet túl a bejelentéstől számított 30. napon.”
(2) Az R. 2. § (2a) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2a) Ha a bejelentő olyan terméket értékesít vagy visz ki külföldre, amelyet az 1. melléklet tartalmaz, azonban annak kiszállítására Magyarország területén kívül megvalósított diplomáciai célú ingatlanokon végzett beruházásokhoz kerül sor, vagy a kivitel diplomáciai tevékenységhez kapcsolódik, a bejelentésnek tartalmaznia kell a bejelentő erre vonatkozó nyilatkozatát, a (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt adatokat, a címzett országot és a 8 számjegyű vámtarifaszámot. A bejelentésre a (2) bekezdés c)–e) pontjában és a (4) bekezdésben foglaltakat nem kell alkalmazni. A diplomáciai célú ingatlanokon végzett beruházásokhoz vagy a diplomáciai tevékenységhez kapcsolódó kivitel esetén a magyar állam elővásárlási és vételi jogának gyakorlására nem kerül sor, a bejelentés tudomásulvételének írásbeli visszaigazolására a bejelentés megtételét követő 3 munkanapon belül sor kerül.”

2. §
Az R. 3. § (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) A (2) bekezdésben meghatározott körülmények fennállása esetén a miniszter az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott tájékoztatást követő 7 munkanapon belül írásban tájékoztatja az állami vagyon felügyeletéért felelős minisztert, valamint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen működő Részvénytársaságot (a továbbiakban: MNV Zrt.) az elővásárlási és vételi jog gyakorlására vonatkozó javaslatáról és az építőanyag aktuális piaci értékéről az 5. §-ban meghatározott eljárás lefolytatása érdekében.”

3. §
(1) Az R. 5. § (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha az MNV Zrt. és a bejelentő az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott vételi jog gyakorlása során a vételár összegében nem állapodik meg, az MNV Zrt. az építőanyag aktuális piaci értékének megfelelő összeget a vételi jog gyakorlásáról szóló tájékoztatást követő tizenöt munkanapon belül megfizeti a bejelentőnek a bejelentő 2. § (2) bekezdés a) pont ad) alpontja vagy b) pont bd) alpontja szerinti fizetési számlájára történő átutalással, aki ezt követően a már megfizetett összegen felüli követelését polgári peres eljárás keretében érvényesítheti. Az építőanyag aktuális piaci értékének megfelelő összeg bejelentőnek történő megfizetésével a magyar állam tulajdonjogot szerez az építőanyagon, a bejelentő általi perindításnak nincs halasztó hatálya.”
(2) Az R. 5. § (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Ha az MNV Zrt. gyakorolja az (1) bekezdésben meghatározott elővásárlási vagy vételi jogot, a magyar állam tulajdonába került építőanyag értékesítését az MNV Zrt. az általa működtetett, a világhálón elérhető informatikai rendszer, az elektronikus aukciós rendszer (a továbbiakban: EAR) útján, elektronikus árverés keretében, egy alkalommal, két árverési körben köteles megkísérelni.”

4. §
Az R. 8. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„8. § Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszterrel egyetértésben az elővásárlási és a vételi jog gyakorlásának részletes szabályait rendeletben állapítsa meg.”

5. §
Az R. 1. melléklete helyébe az 1. melléklet lép.

6. §
Az R. a) 5. § (1) bekezdés záró szövegrészében az „állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen működő Részvénytársaság” szövegrész helyébe az „MNV Zrt.” szöveg, b) 7. § (2) bekezdésében az „a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen működő Részvénytársaság” szövegrész helyébe az „az MNV Zrt.” szöveg és az „építőanyag” szövegrész helyébe az „építőanyagnak” szöveg lép.

7. §
Ez a rendelet a kihirdetését követő 15. napon lép hatályba.

A Kormány 1184/2023. (V. 8.) Korm. határozata
az építőipari ellátásbiztonsághoz szükséges intézkedésekről

A Kormány felhívja az építési és közlekedési minisztert, hogy a gazdaságfejlesztési miniszter bevonásával
vizsgálja meg az építőipari ellátásbiztonság szempontjából stratégiai jelentőségű nyersanyagok és termékek vonatkozásában fennálló állami elővásárlási és vételi jog gyakorlásához (a továbbiakban: állami joggyakorlás) szükséges jogi, műszaki és gazdasági feltételeket, valamint a vizsgálat eredményével összhangban készítsen előterjesztést a Kormány részére az állami joggyakorláshoz szükséges intézkedésekről és azok ütemezett forrásigényéről.

Felelős:
építési és közlekedési miniszter
gazdaságfejlesztési miniszter

Határidő: 2023. június 30.

Orbán Viktor s. k.,
miniszterelnök

forrás: MagyarKözlöny

A kormány az építésügyet, a településkép-védelmet és a műemlék­védelmet szabályozó összes törvényt felülvizsgálta, és ezeket a magyar építészetről szóló törvényben fogják újrarendszerezni – közölte Lázár János építési és közlekedési miniszter hivatalos közösségi oldalán szerdán. Mint írta, „talán meglepő”, hogy a törvénytervezet koncepcióját is társadalmi egyeztetésre bocsátják, de miután a szakma véleményét a témában már kikérték, azt szeretnék, ha „minél nagyobb társadalmi egyetértés támogatná az új szabályrendszert”.

A miniszter úgy fogalmazott: a kormány célja, hogy „a minőségi építészetet” ösztönözze „a bürokratikus építésügy” helyett. „Ugyanakkor szigorítjuk a szabályokat is, hogy ne épülhessen olyan épület, amely léptékében, stílusában nem illeszkedik a településképbe” – írta Lázár. A tárcavezető mellékelte a magyar építészetről szóló törvény részletes koncepcióját, amely a kormányzat hivatalos oldaláról tölthető le. 

Még januárban közöltünk cikket a magyar építészetről szóló kerettörvény tervezetéről, amely eljutott szerkesztőségünkhöz. A javaslat a jelenlegi építési törvények és jogszabályok rendszerét értelmezi újra, lefektetve a kormány kiemelt céljait és építészeti alapelveit, melyek között egyaránt megtalálható többek között a tájépítészet szerepének erősítése, a kiszámítható településtervezés elősegítése vagy épp a polgári jó ízlés elve. Néhány héttel később arról adtunk hírt, hogy a Magyar Építész Kamara elnöksége, tagozatai és a területi építészkamarák átnézték és véleményezték – számos kritikai megjegyzéssel kísérve – a dokumentumot. 

A véleményezés tehát most szélesebb kör számára is nyitott, a társadalmi egyeztetés során az észrevételeket a tarsadalmiegyeztetes@ekm.gov.hu e-mail címre lehet elküldeni 2023. március 9-éig.

forrás: ÉpítészFórum

Nemzeti tüzépek után nemzeti faiskolákat is akar a kormány

Március 1-jén megjelent az építészeti törvény koncepciója, amely a nemzeti tüzépek mellett Nemzeti Faiskolákat is létrehozna. Szakmai tervek szerint az állami és önkormányzati beruházásokhoz, fásításokhoz szükséges magyar nevelésű növényeket szolgáltatná egy nagy állami integrátor.

A március 1-jén a kormány honlapján megjelent, és március 9-i határidővel társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezet nagyrészt azonos a HVG birtokába jutott, január 12-i keltezésű törvényjavaslattal, azonban az „építésgazdasági intézkedések” fejezet a nemzeti tüzépek mellett újabb állami hálózat tervével bővült: a kormány már nemcsak Nemzeti Építőanyag Kereskedéseket, hanem Nemzeti Faiskolákat is létrehozna. A törvénytervezet így fogalmaz erről: „A magyar faiskolai termékek előállítását és alkalmazását ösztönözni kell, össze kell hangolni a tervezői igényekkel, a távlatos önkormányzati fejlesztési szándékokkal.”

A törvénytervezet az ellátásbiztonság biztosítására hivatkozik a faiskolák létrehozásakor. Mint arról beszámoltunk, a piaci szereplők exportra szánt építőanyagaira az államnak elővásárlási joga lenne a törvény értelmében, az így felvásárolt készleteket a nemzeti tüzépeken (Nemzeti Építőanyag Kereskedésekben) árusítanák. Arról azonban nem rendelkezik a tervezet, hogy a nemzeti faiskolákba honnan és milyen formában kerülnének be a „faiskolai termékek”-ként hivatkozott növény alapanyagok.

Egy neve elhallgatását kérő szakmai szereplő szerint a kormány az állami beruházások, valamint közterületek fásítása során fellépő alapanyag ellátására hozná létre a faiskola-hálózatot, tehát – a tüzépekkel ellentétben – elvileg magánszemélyek itt nem vásárolhatnának. Ekkora mennyiség kiszolgálásához integrátor méretű faiskolára lenne szükség, amire a kormány a pletykák szerint már ki is szemelte – egyes vélemények szerint már meg is vette – az egyik legnagyobb vállalkozást, az Enying melletti Alsótekeresi Faiskolát. A vállalat egyik tulajdonosa, Barabits András a HVG kérdésére cáfolta az értesülést.

A nemzeti faiskola mögötti elképzelés az, hogy az állami beruházások során a növényi alapanyagokat az utolsó pillanatban kiírt közbeszerzéseken szerezték be, a szűkös határidő miatt pedig általában külföldi árut vásároltak. Ezen változtatna tehát az építészeti törvény. Nagy István február közepén a Tapolcán megtartott kertészeti konferencián virágnyelven utalt a nemzeti faiskolák létrehozására, az MTI tudósítása szerint a miniszter „további célként tűzte ki a termelői csoportok, termelői szervezetek és termelői integrációs szervezet megalakulásának és működésének ösztönzését”.

A Magyar Nemzet tavaly áprilisban pendítette meg, hogy hiány alakulhat ki a faiskolai termékek piacán, a Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezetének elnöke, Orlóci László egyenesen állami faiskolák létrehozását sürgette, „ezzel ugyanis egy olyan központi szereplő léphetne piacra, amely a minőség és az árak esetében is meghatározó szereppel bírna” – nyilatkozta akkor a lapnak Orlóci. Tavaly ugyanis hiány alakult ki (nem csak itthon, külföldön is), az importnövények ára pedig az egekbe szökött, főként a nevelt fák esetében mutatkozott a legnagyobb szükség. Szakmai szereplők a koronavírus-járvány miatt felfutó kertészkedési lázat okolják, a megugró keresletet a kertészetek nem tudták lekövetni.

A kormány látszólag valóban elkötelezett a hazai nemesítésű növények terjesztése mellett. Négy éve létrehozta például a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központot, hogy az Magyarország legnagyobb génbankjaként funkcionáljon. A tápiószelei műhelyt valóban világszerte jegyzik, az intézetre ez idő alatt bő 12 milliárd forintot szántak – írta tavaly ősszel a HVG.

Az agrárkormányzat elköteleződését erősen megkérdőjelezi azonban, hogy néhány évvel ezelőtt kis híján kinyírtak egy hasonlóan nagy nevű génbankot, az érdi Elvira majort, ahol kertészeti szaporítóanyagokkal foglalkoznak, 400 hektár szántót, 40 hektár gyümölcsöst művelnek meg. Érd akkori fideszes városvezetésének, valamint a kormánynak azonban ez nem volt kellően meggyőző munka ahhoz, hogy ne éppen a gyümölcsültetvények helyére álmodjanak meg egy ipari parkot. 2017-ben még kormányhatározat is született arról, hogy vizsgálják meg a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ érdi kutatóállomásának elköltöztetését, de miután egy gyümölcsös elköltöztetésének ötlete önmagában is elég nevetségesen hangzott, a petíciók nyomása alatt a kormány fél év múlva másik érdi terület felkutatására adott utasítást – írtuk akkor.

forrás: hvg

Kiegészítés:

7. oldal:
„Magyar növény alapanyag: olyan faiskolai termék, amely magyar szaporító anyagból,
magyar tulajdonú termesztő részéről, Magyarországon kerül előállításra.”
[Nem tesz különbséget a fogalom esetén a díszfaiskolai, erdészeti faiskolai és gyümölcs faiskolai termékek között.]

15. oldal:
„d) A természeti környezet megőrzésének elve
Zöldterület övezetből és erdőterület övezetből új beépítésre szánt területet kijelölni nem lehet, kivéve, ha legalább az új kijelöléssel azonos mértékű és legalább azzal megegyező biológiai aktivitás értékű csereterületet jelölnek ki. Zöldterület övezet csereterületként való kijelölése esetén a csereterület kizárólag önkormányzati tulajdonba kerülhet.”
[Innét még kb. másfél oldalon vannak további erdős témák.]

A 66. oldalon:
„Az állam által megvásárolt termékek állami tulajdonú, elsősorban a magyarországi építőanyag-ellátás biztosítása érdekében felállított „Nemzeti Építőanyag Kereskedésekben” és „Nemzeti Faiskolákban” lennének megvásárolhatók. Országos lefedettség szükséges. Magánszemélyek (B verzió: babaváró támogatást és CSOK-ot felvett családok, valamint az épületenergetikai korszerűsítési beruházásokat elvégző magánszemélyek és a hátrányos helyzetűek) ÁFA mentességet kapnának a megvásárolt építőipari és faiskolai termékek vonatkozásában.”
[A nem magánszemély (pl. állami, vagy bármely közbeszerzéses) vevőkre tehát itt semmilyen kitétel nincs, a magánszemélyek ugyanakkor ÁFA előnyhöz jutnának.]

67. oldal:
„A magyar faiskolai termékek előállítását és alkalmazását ösztönözni kell, össze kell hangolni a tervezői igényekkel, a távlatos önkormányzati fejlesztési szándékokkal.”
[Ez meg bármely faiskolának kedvező lehet majd.]

Az alábbiakban összegyűjtöttük az egyes szakmai vélemények, értékelések elérhetőségét:

– mmk.hu – 2023.02.08. – Az MMK véleménye a magyar építészetről szóló törvény tervezetéről (pdf formátumban IDE kattintva érhető el)

– mek.hu – 2023.02.13. – Gondolatok a magyar építészetről szóló törvény koncepciójáról – a MÉK tagozatainak és a területi kamarák véleményét az állásfoglalás mellékleteként ismerhető meg, az alábbi tagozati véleményeket pdf formátumban is kiemeljük:
MÉK Terület- és Településrendezési Tagozat véleménye (2023.02.06.)
MÉK Műemlékvédelmi Tagozat véleménye (2023.02.05.)
Belsőépítészeti Tagozat véleménye (2023.02.04.)
Budapesti Építész Kamara véleménye (1. dokumentum, 2. dokumentum) – érdekesség, hogy a 2. dokumentumból megismerhető a koncepció 2023.01.12-i szövegváltozata is

A magyar építészetről szóló törvény javaslata három jelenleg hatályos törvényt: az épített környezet alakításáról, a településkép védelméről és a kulturális örökség védelméről szóló törvényt vonná össze.

A társadalmi vitára még nem bocsátott javaslat az olyan általános és minden objektivitást nélkülöző célokon kívül, mint a polgári jó ízlés elősegítése és az életminőség javítása, elősegítené a települési zöldterületek megóvását vagy a tájépítészet szerepének erősítését. Legfőképp pedig olyan szabályozást kíván elérni, amely „a magyar építésgazdaság fejlődését szolgálja és a magyar építőanyagok felhasználásának elsőbbségét teremti meg”.

Ez utóbbit a kormány úgy akarja végrehajtani, hogy közben egy sor uniós alapelvet és az alaptörvényt is megsérti.

Exportkorlátozás

A törvényjavaslat regisztrációs kötelezettséget ír elő „az építőanyag behozatal és kivitel vonatkozásában, az export vonatkozásában az állam vételi és elővásárlási jogának meghatározása mellett”. A regisztrációt a kivitelt és behozatalt megelőzően 30 nappal kell megtenni az érintett vállalatoknak, ennek elmulasztása szankciókkal járna „a hatóságok erőteljes fellépése mellett”. Ez a kötelezettség borítékolhatóan magával vonná a termelés akadozását is, hiszen teljes bizonytalanság alakulna ki, hogy az exportra szánt termékek valóban eljutnak-e oda, ahova a gyártó és a megrendelő szeretné.

Emellett export csak olyan építési termékeknél lehetséges, amelyek esetében nincs importkitettsége az országnak. Ha pedig az építésgazdaságért felelős miniszter (azaz Lázár János) értesül arról, hogy az építőanyagok kivitele „jelentős mértékben akadályozza, vagy ellehetetleníti a kritikus infrastruktúrák létesítését, működését, fenntartását, fejlesztését”, legfeljebb egyéves exporttilalmat rendelhet el az adott termékekre.

Bár a külkereskedelmi tevékenységhez nem kell az állam jóváhagyása, az export esetében vételi és elővásárlási jog illeti meg a – tervezetben nem részletezett – regisztrált alapanyagokra és termékekre. Azzal a kitétellel, hogy ha egy adott termék esetében a kormány megszabott árszintet határoz meg, akkor a gyártó annyiért köteles eladni neki.

Itt jön képbe a kormány által február 21-én életbe léptetett, a „gazdaság újraindítása érdekében fizetendő” kiegészítő bányajáradékról szóló rendelet módosítása, amelyről itt írtunk bővebben. A módosítás a 3 milliárd forint fölötti forgalmú, Magyarországon égetett agyag és kerámia építőanyagokat gyártó cégek számára 90 százalékos járadékfizetési kötelezettséget írt elő, ha egy bizonyos árszint felett értékesítik termékeiket – ez az árszint a jelenlegi építőanyag-árakhoz képest jóval alacsonyabb. Magyarországon csak három ilyen cég van: az osztrák tulajdonú Wienerberger és Zalakerámia, valamint a francia hátterű Creaton. Ezeknek cégeknek így veszteségesen kell termelniük, míg az importot nem befolyásolja a rendelet, így önmagában az évek óta szorgalmazott cél, azaz az építőipar „magyarítása” ellenében hat.

Látszik tehát, hogy a kormány már rendeletileg előkészítette a terepet a törvény alkalmazására, a megszabott árszinttel kapcsolatban a törvényjavaslat ugyanis pont a rendeletre hivatkozik alapként: „az árszint fölött értékesítő vállalkozások (a gyártók mellett a kereskedők is) a kiegészítő bányajáradékhoz hasonló módon 90 százalékos járadékot lennének kötelesek befizetni az állam részére”.

A dohányboltok mintájára jöhetnek a Nemzeti Tüzépek

És hogy mit kezdene az állam a nyomott, de legalábbis a piaci ár alatt felvásárolt készletekkel? Természetesen teljesítené Lázár János építési miniszter álmát a magyar építőipar dominanciáját illetően, és állami tulajdonú Nemzeti Építőanyag Kereskedéseket állítana fel „a magyarországi építőanyag-ellátás biztosítása érdekében”. A kereskedések az egész ország területét lefednék, együttesen pedig Nemzeti Építőanyag-kereskedelmi Hálózatnak hívnák azokat.

A tervezet szerint a magánszemélyek, egy másik verzió szerint a babaváró támogatást és CSOK-ot felvett családok, valamint az épületenergetikai korszerűsítési beruházásokat elvégző magánszemélyek és a hátrányos helyzetűek áfa-mentesen juthatnának hozzá a trikolór pántlikával átkötött építőanyagokhoz. Sokatmondó, hogy a nemzeti építőanyag biztosításához a kormány a piaci alapon működő (működni próbáló) cégektől zabrálná el a muníciót.

A kormány tehát gyakorlatilag a teljes építőipari anyagellátást maga alá akarja gyűrni, és a nemzeti tüzépekkel „udvari beszállítói” hálózatot alakítana ki – bár a törvényjavaslat állami tulajdont ír elő, semmi nem akadályozza azt, hogy a későbbiekben a kormány ezt átjátssza a vele jó viszonyt ápoló üzletembereknek.

Magyar vállalkozások előnyben

A törvény a gyártás és az épületek energiahatékonyságának növelése érdekében a magyar építőanyag-gyártókat adókedvezményben részesítené, a magánszemélyek önerőből történő épületenergetikai beruházásait pedig áfa-visszatérítéssel támogatná. A javaslat nem részletezi, hogy mi számít magyar tulajdonnak: rosszmájú olvasat szerint az is elképzelhető, hogy a magyar piacot uraló három nagy, külföldi vállalat irányító többségét csavarná ki a kormány a tulajdonosok kezéből, cserébe a gazdaságos működés fenntartásáért.

A törvényjavaslat megágyaz annak a láthatóan kívánatos eshetőségnek is, ha a külföldi cégek a törvény hatására kivonulnak az országból. „A magyar építőanyag-gyártás védelme és fellendítése érdekében” ugyanis az építőanyagokat gyártó gyárak eladása esetén az államnak elővásárlási jogot kell biztosítani (miután törvényileg lehetetlenítette el működésüket).

A javaslat szerint emellett arra is törekedni kell, hogy bányászati jogot magyar tulajdonú vállalkozások és magyar magánszemélyek kaphassanak.

Szinte már csak mellékszál, hogy a javaslat megtiltaná az acél- és vashulladék kivitelét az országból, értékesítésük pedig csak olyan vállalatnak engedélyezett, amely vállalja az újrahasznosítását. A szelektív hulladékot pedig a cégeknek ingyenesen kellene átadni a „másodlagos tüzelőanyagot előállító, elsősorban magyar tulajdonosi háttérrel rendelkező vállalkozásoknak”. Ez utóbbira már volt próbálkozás a közületi szelektív hulladék esetében: a cégeknek a hulladékkoncesszió nyertesének, a Molnak kellett volna pénzért átadni a szemetet, miközben korábban a cégeknek fizettek a hasznosítók. Ezt a tervet az Alkotmánybíróság végül elkaszálta.

Súlyosan jogsértő a törvényjavaslat

Az uniós szerződés értelmében tilos a nemzetközi kereskedelmet akadályozni, márpedig a csak külkereskedelmi tevékenység esetén előírt regisztrációs kötelezettség (illetve ennek elmulasztása) ennek tekinthető – miközben az EU épp ezen akadályok csökkentését szorgalmazza. Az exportra szánt termékek állami elővásárlási joga is ilyen akadálynak tekinthető, hiszen az áruk unión belüli szabad mozgását, és ezzel a szerződések teljesítését teszi lehetetlenné.

Az állami elővásárlási jog ugyan önmagában nem sért semmilyen EU-s jogot, azonban ennek leszűkítése az exportra szánt termékek körére már igen, hiszen az uniós szerződés rögzíti: tilos a behozatalra és kivitelre vonatkozó „minden mennyiségi korlátozás vagy azzal azonos hatású intézkedés”. Ugyanez vonatkozik az építőanyag-gyárak állami elővásárlási jogára, amely viszont a tőke szabad áramlását és a nemzetközi kereskedelmet akadályozná.

A bányászati jogot illető korlátozások szintén a fenti uniós alapelveket sértik meg, emellett – a magyar vállalatok előnybe hozásával – tiltott állami támogatásnak is minősülhet, amelynek piactorzító hatása lehet.

Hab a tortán, hogy a javaslat értelmében bizonyos esetekben a gyártók kötelezhetők a termelés fokozására. Ez alól a vállalat kimentheti magát (például alapanyag-hiányra hivatkozva), de ezt külön kell jelenteniük, elmulasztása esetén az előző évi bevétel 10 százalékáig terjedő bírságot kaphatnak. A fent felsorolt adminisztratív kötelességek önmagukban komoly bürokratikus terhet rónak az érintett cégekre.

Tégláról téglára hordanák el

A mostani törvényjavaslat azt lényegében jelenti, hogy az állam jogot formál arra, ami nem az övé, az ellátásbiztonságra hivatkozva korlátozza a gyártók piaci logikájú működését, amely ráadásul ellentétes a vállalkozások szabadságát alkotmányosan deklaráló alapjoggal, valamint egy sor uniós alapelvvel és szabállyal is.

Kérdéses, hogy a törvénytervezet túléli-e az Európai Bizottság (EB) próbáját, hiszen Magyarországnak tagállami kötelezettsége tájékoztatni az EB-t, amely így hivatalból, vagy bejelentés alapján elrendelheti az eljárást. Érthetetlen, hogy a kormány egyáltalán miért áll elő egy ilyen, súlyos jogsértéseket tartalmazó törvénytervezettel, mikor épp 6-7 milliárd euró folyósítása a tét – és amit láthatólag minden jogi köntörfalazás ellenére sem tud kiügyeskedni a kormány az EU-tól.

Az érintettek fordulhatnak az Alkotmánybírósághoz (AB) is a vállalkozás szabadságának megsértése miatt. Kérdéses, hogy egy ilyen horderejű témában akadékoskodna-e a testület a kormány ellenében.

A kérdésben a HVG kereste a Magyar Építőanyag és Építési Termék Szövetséget, a Magyar Tégla és Tetőcserép Szövetséget, valamint a piaci szereplőket is, de nem kívánták kommentálni a törvényjavaslatot, az Építési és Közlekedési Minisztérium pedig cikkünk megjelenéséig nem válaszolt

forrás: HVG 02-24; Index; Népszava; RTL; nyugat.hu