Molnár Richárd, a SEFAG Zrt. erdőművelési ágazatvezetője elmondta: mintegy 32 ezer elegyfafajt ültetnek, köztük 16 ezer gyertyánt és 16 ezer vadalmát, főként az erdőrészletek szélein.

Az Újszülöttek erdeje program keretében minden újszülött után 10 fát ültettek, így az elmúlt öt évben összesen 40 hektár új erdőt telepítettek Somogyban. A társaság évente 500–600 hektáron végez erdőfelújítást. Merczel István, a SEFAG Zrt. erdőgazdálkodási osztályvezetője szerint ennek körülbelül negyede természetes, háromnegyede pedig mesterséges erdőfelújítás, amelyet a fakitermeléseket követően kötelezően el kell végezni.

Az agrárminisztérium kérésére a következő időszakban további 25 hektárral bővülhet Somogy erdőterülete. Ebből 5 hektár az Újszülöttek erdeje program részeként, 20 hektár pedig Nagyatád környékén valósulhat meg, főként olyan területeken, ahol a szántóföldi gazdálkodás már nem kifizetődő.

forrás: kapos.hu

A magyar tölgy fafaj és a Gyulaj Zrt. által fellelt anyafák, amelyek alól a beazonosított, tiszta genetikájú makkot gyűjtöttük, a szárazságot és a nyári légszárasságot jól viselik. Mindemellett mivel a cégünk erdőterületein a helyi klíma körülményekhez adaptálódtak a makkot adó beazonosított törzsfák, így várható, hogy a hasonló termőhelyi és klímaviszonyok között szépen fognak az utód egyedeik is fejlődni.

Ezt a projektet 2 év alatt, két ütemben valósítjuk meg. Ebben a magtermelő plantázsban 7 hektáron 2 év alatt 2 ütemben összesen 6500 db csemetét ültetünk el 4 m x 2 m-es hálózatban. Ez az így kialakított növőtér elegendő ahhoz, hogy a magyar tölgy leendő anyafák nagyobb koronát növesszenek, mintha egy erdei zárt állományban lennének, hamarabb termőre fordulnak és nagyobb magtermést is hoznak.

Először alkalmazunk a gyakorlatunkban vezető nélküli robot-gödörfúró gépet. Ez a magyar fejlesztésű- és gyártású robot a műholdak segítségével tájékozódva különösebb emberi vezérlés nélkül fúrja ki pontosan, a betáplált térkép és megvalósítási terv szerint az előre beprogramozott rendű fúrási helyekre szükséges 6500 db 45 centiméteres mély gödröt.

A gödrökbe tőzeges szarvasmarha trágyát teszünk, amely segíti a kis facsemeték megeredését, növekedését és mindemellett gyorsítják az évszázadok alatt a földműveléssel már kiélt szántóföldi talaj regenerálódását, a tölgyek alatti új talajélet kialakulását.

Ezt később a tölgyek lehullott lombozata értékes humuszként gazdagít majd. A humusz javítja a talajszerkezetet, növeli a vízmegtartó képességet és tápanyagraktár a növények számára. Ebben a talajban a gombamicéliumok, a gyűrűsférgek és a talajlakó rovarok a saját ökológiai rendszereikben megtelepszenek, mely a fákra pozitívan visszahat.

Ez a megszülető, növekedő befásított magtermesztő terület, sok-sok erdőterület facsemetéjének a szülőhelye lesz majd, ahonnan a csemetekertekbe kerülő, itt összegyűjtött makkokból az erdősítésekbe (erdőfelújításokba) ültetett csemetéket, a klímaváltozást reményeink szerint jobban elviselő főfafajt vagy éppen elegyfafajok egyikét jelentő magyar tölgyeket neveljük meg.

A képeken az illetékes munkatársaink sajátítják el a magyar tervezésű és gyártású robot-gödörfúrógép működtetését, programozását.

: Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt.
: Gőbölös Péter (Gyulaj Zrt.) és Horváth Csaba (Gyulaj Zrt.)
Videó: Gőbölös Péter (Gyulaj Zrt.)

Mocz András kiemelte, hogy a városi erdők jelentősége világszerte egyre nő, az itt történő beavatkozások egyszerre járulnak hozzá a klímavédelemhez, a biodiverzitás megőrzéséhez és a települési környezet javításához. Hozzátette: azon dolgoznak, hogy növekedjen az erdőborítású területek aránya, erdeink szerkezete és fajösszetétele alkalmazkodjon a megváltozott klimatikus viszonyokhoz.

A Városierdő-fejlesztési mintaprogram ennek a szemléletnek a részeként valósul meg – szögezte le.

Hozzátette: a városi erdők ma már a zöld infrastruktúra részét képezik, szerepük van a hősziget hatás mérséklésében, a levegőminőség javításában, a víz megtartásában, a biodiverzitás fenntartásában és a rekreációs lehetőségek biztosításában.

Mint mondta, a program mögött részletes szakmai előkészítés áll. A területen digitális adatgyűjtés, lézer szkennelés, ökoszisztéma szolgáltatás értékelések és monitoring programok készültek.

Hozzátette: klímaadaptációs fórumot hoztak létre, a szakmai együttműködés lényege, hogy erdészek, kutatók, természetvédelmi szakemberek, vízügyi szakértők és döntés-előkészítéssel foglalkozó intézmények dolgoznak együtt. A fórum célja, hogy a klímaváltozás hatásaira adható válaszokat közösen, a különböző szakterületek tudására építve dolgozzák ki. A városi erdők fejlesztése jól mutatja, hogy a hazai erdész szakma egyszerre őrzi a több évszázados szakmai hagyományt és reagál a huszonegyedik század kihívásaira. Az erdők fenntartása ma már nemcsak erdőgazdálkodási feladat, hanem a társadalom és a környezet iránti felelősségvállalás része is – fűzte hozzá.

Váradi József, a Bakonyerdő Zrt. természetvédelmi és erdőgazdálkodási főmérnöke úgy fogalmazott, hogy a tavaly megkezdett mintaprogram keretében több kisebb beavatkozást hajtottak végre. Harminc, a biztonságra veszélyes, idős fát kivágtak, kétezer darab őshonos csemetét ültettek, eltakarították a faanyagot a területről.

Hozzátette: minden évben rendszeresen új beavatkozások következnek majd, így válik lehetővé az erdőterület megújulása.

Varga László, a Bakonyerdő Zrt. vezérigazgatója fontos célnak nevezte, hogy a projekt megvalósítása során az ökológiai egyensúly és a biológiai sokféleség megmaradjon, az erdő egészséges legyen.

Holczer András, Balatonfüred alpolgármestere úgy fogalmazott, hogy a faültetés a jövő iránti felelősséget fejezi ki, a jövőbe vetett hitről tesz tanúbizonyságot. Mint mondta, Magyarország területének 22 százalékát erdő fedi, a Bakonyerdő területe 62 ezer hektárnyi, ebből 60 ezer az erdő területe.

Hegedűs Barbara országgyűlési képviselő arról beszélt, hogy Balatonfüred városának, a Bakonyerdőnek és a civil szervezetek együttműködésének szép példája valósul meg a program révén, hozzátéve, hogy a fejlesztéseknél a klímavédelmem és a fenntartható fejlődés kiemelt szerepet kap.

forrás: AM Sajtóiroda

Mezővédő erdősáv Törökszentmiklós határában, az Agrár-erdészeti rendszerek telepítése, ápolása és fenntartása (KAP-RD21-RD22-1-25) keretében

Egy láthatatlan, mégis stratégiai beavatkozás az Alföldön

A HungaroMet adatai szerint az éves középhőmérséklet az elmúlt száz évben több mint 1,2 °C-kal emelkedett Magyarországon, miközben a csapadék térben és időben egyre szélsőségesebben oszlik el. Az Alföldön a szél okozta talajerózió és a nyári aszály egyszerre jelentkezik. A nagy, osztatlan mezőgazdasági táblákon a szél több tíz méter szélességben képes kiszárítani a talaj felső rétegét.

A NEFAG Zrt. mezővédő erdősávot telepít minta projektként Törökszentmiklós határában 1,34 hektáron, 500 méter hosszúságban.

A táj, amit vissza kell alakítani

Az Alföld történeti tájszerkezete mozaikos volt. Fasorok, gyepfoltok, erdőszigetek, vízjárta területek tagolták a művelést. A XX. század második felének intenzív tájhasználata ezeket a szerkezeti elemeket felszámolta. A cél a gépesítés és a hozam maximalizálása volt.

Az eredmény nagy, több tíz hektáros, szélnek kitett táblák kialakulása, gyors talajnedvesség-vesztés, fokozódó defláció és az élőhelyek eltűnése lett. A mezővédő erdősáv a klasszikus értelemben nem „erdőtelepítés”, hanem tájrekonstrukciós eszköz.

Hogyan történik a mezővédő erdősáv telepítése Törökszentmiklóson?

Jelenleg befejeztük a telepítést, többéves, iskolázott csemetékkel, amelyeket őszi talajelőkészítést követően gödörfúróval ültettek el, és most a gyökérzet megerősítése érdekében tőre vágnak.

A szerkezet tudatosan megtervezett, háromszög keresztmetszetű, lépcsőzetesen felépülő rendszer, középen a legmagasabb szintet adó magyar kőrissel, két oldalán ezüst hárssal és mezei juharral, átmeneti elegyfajként vadkörtével, amelyet kívülről cserjesorok zárnak. Ez kifejezetten ökológiai és mikroklimatikus funkciót szolgáló struktúra.

Mit csinál valójában egy mezővédő erdősáv?

A mezővédő erdősáv egyik legfontosabb hatása a szélsebesség csökkentése: a szakirodalom szerint egy megfelelő szerkezetű sáv a saját magasságának tíz-tizenötszörös távolságában is mérhetően mérsékli a légmozgást, ami csökkenti a talaj kiszáradását, mérsékli a deflációt és stabilizálja a felső humuszréteget.

A sáv emellett a hófúvások mérséklésében is szerepet játszik, hiszen az északi oldalon húzódó út mellett fizikai akadályt képez, megtöri a szelet, csökkenti a hóátfúvást és mérsékli az út járhatatlanságának kockázatát.

Ökológiai szempontból a cserjesorokkal és elegyes lombkoronával kialakított szerkezet mikroélőhelyet is teremt, búvóhelyet biztosít nyúlnak, fácánnak és más apróvadnak, élőhelyet ad rovaroknak és madaraknak, valamint növeli a táj biodiverzitását is.

A tőre vágás mint szakmai döntés

Kívülről nézve a frissen telepített állomány visszavágása radikálisnak tűnhet, valójában azonban az erősebb gyökérzet kialakítását, a jobb aszálytűrést és a későbbi stabilabb törzsalakulást szolgálja, hiszen az Alföldön a víz a legfontosabb korlátozó tényező, ezért a gyökérzet fejlesztése stratégiai jelentőségű döntés.

Ha az eredmény mérhető, a vita szakmai síkra terelhető.

Az erdészet szakmai döntései gyakran kritikák kereszttüzében állnak, különösen ott, ahol a közvélemény a monokultúrákat vagy a tarvágásokat látja. A törökszentmiklósi mezővédő erdősáv azonban más logikát követ. Elegyes fafaj-összetételű, többszintű, funkcionális rendszert épít. Tájklimatikus és ökológiai stabilizáló elemként hozzuk létre a célja pedig nem faanyagtermelés.

Egy mezővédő erdősáv telepítése ugyanis sosem az azonnali látványról, hanem a jövőnek szóló felelősségvállalásról szól. A Törökszentmiklós határában most elültetett csemetékkel a NEFAG Zrt. nem csupán a szél és az aszály ellen emel élő védőgátat, hanem egy klímatudatosabb, élhetőbb alföldi táj alapjait rakja le. Ez a mintaértékű kezdeményezés is jól mutatja: az erdészeti szakma jelen esetben is több a faanyagtermelésnél.

forrás: NEFAG Zrt.

Ma olyan erdővagyont gondozunk, amelyet elődeink – sokszor évtizedekkel korábban – a saját koruk szakmai tudása és társadalmi elvárásai szerint alakítottak ki. Ahogyan ők válaszoltak saját koruk kihívásaira, úgy tesszük ezt mi is. Szakmai tudásunk, szemléletünk és mindenekelőtt a megváltozott társadalmi igények mentén végezzük munkánkat. Száz évvel ezelőtt az ország újjáépítése volt az elsődleges feladat, mára azonban egyre inkább előtérbe kerül a környezetminőség, a rekreáció, valamint az egészséges, élhető természeti környezet iránti igény. A kérdés számunkra az, miként tudnak mindezekre a kihívásokra felelősen reagálni az erdővel, természettel foglalkozó szakmák, köztük az erdész szakma.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az erdő nem hasonlítható egy mezőgazdasági kultúrához. Az erdő egyszerre biztosít élőhelyet, munkát, megújuló nyersanyagot, megújítható és CO2 semleges energiaforrást, tiszta levegőt, vizet és pihenési lehetőséget. Ezeknek a sokrétű elvárásoknak az összehangolása komoly szakmai kihívás, amely folyamatos tanulást, alkalmazkodást és megújulást igényel.

Erdővagyon és tervezés számokban

Magyarországon jelenleg több mint 2 millió hektár erdő található, ebből társaságunk, az EGERERDŐ Zrt. mintegy 72 ezer hektárnyi területet kezel. Munkánkat az erdészeti hatóság által jóváhagyott, tíz évre szóló erdőtervek határozzák meg, amelyek részletesen szabályozzák az erdőfelújítást, az erdőkezelést és a fakitermelést. Természetvédelmi és Natura 2000 területeken ezek a tervek kizárólag a természetvédelmi hatóság és a terület természetvédelmi kezelését végző Nemzeti Park Igazgatóság egyetértésével készülnek.

A fenntartható gazdálkodás eredményei egyértelműen mérhetők. Az általunk kezelt erdők élőfakészlete folyamatosan növekszik. Kiragadva a legutóbbi 11 évet, ebben az időszakban 16,5 millió köbméterről közel 19 millió köbméterre emelkedett. A körzeti erdőtervekben rögzített fakitermelési lehetőségeknek csupán, mintegy 70 százalékát használjuk ki, biztosítva ezzel az erdővagyon hosszútávú növekedését.

Erdőhasználat – összképben gondolkodva

A gazdasági fenntarthatóság azonban elképzelhetetlen ökológiai fenntarthatóságra való törekvés ill. tervezés nélkül, hiszen ez képes felkészíteni erdei életközösségeinket a klímaváltozás egyre szélsőségesebb időjárási eseményeire, biztosítani az alkalmazkodás lehetőségét. Erdeinkben egyszerre vannak jelen fiatal, középkorú és idős állományok, amelyek mindegyike fontos szerepet tölt be. Erdészeti beavatkozásainkat hosszú távú tervezés mentén, mozaikos elrendezésben végezzük. Ez magában foglalja a fiatal erdők telepítését, felújítását és ápolását, valamint a szükséges fakitermeléseket is. Célunk az, hogy az erdő ma és a jövőben is fennmaradjon és értéket teremtsen a társadalom számára, mindinkább előtérbe kerüljenek nem anyagi jellegű szolgáltatásai a fatermékek mellett.

Az I. és II. világháború után, az ország újjáépítésének időszakában – az ország iparának és lakosságának fával való ellátásához – gyakran teljes hegyoldalak fakitermelésére volt szükség. Napjainkban ezzel szemben már elsősorban kisebb kiterjedésű, az erdők természetes működésére jobban építő, ahhoz illeszkedő, mozaikos erdőhasználat valósul meg. A jelen védett erdei, beleértve a nemzeti parkokat és tájvédelmi körzeteket is, ilyen, korábban intenzíven kezelt erdőkben kerültek kijelölésre, nem pedig ökológiai egyensúlyi állapotban lévő őserdőkben.

2020 óta közel 50 hektárnyi új erdőt telepítettünk. Bár ez a szám elsőre csekélynek tűnhet, fontos kiemelni, hogy a kezelésünkben álló területek szinte teljes egészében már erdők. Ugyanezen időszak alatt több mint 2,8 millió csemetét ültettünk el, valamint mintegy 400 mázsa makkot vetettünk el. A természetes felújulás – az erdőknek az anyafák terméséből felnövő csemetéire alapozott felújítása – a fakitermeléssel érintett területek közel 90 százalékán játszik meghatározó szerepet. A természetes és mesterséges felújítással garantáljuk a kitermelt állományok helyén az erdők megújulását. 

Fafajokra szabott szemlélet

A bükkösökben az idős erdők felújítását hosszú időtávra, 30–80 évre elnyújtva végezzük, az idős erdőállományok egy részének érintetlenül hagyása mellett, míg a fiatal erdők differenciálódását is segítjük beavatkozásainkkal. Az árnytűrő bükkök fiatal egyedei az idősebb állomány árnyékolása mellett is életképesek, így vegyes korösszetételű, ellenállóbb erdők alakulnak ki. A tölgyes és cseres állományok esetében a fényigényes fafajok sajátosságai miatt eltérő módszerekre van szükség, ugyanakkor itt is a kisebb léptékű, egyre kisebb vágásterületeket eredményező, az idős állományrészek egy részét visszahagyó, kíméletes beavatkozásokra törekszünk.

A klímaváltozás egyik legnagyobb vesztesei a lucfenyő állományok. Az egyre gyakoribb légköri aszályok és a nyári hőségnapok mennyiségi növekedésének hatására ezen idegenhonos monokultúrák egészségi állapota gyorsan leromlik. Az elmúlt öt évben ezért közel 300 hektárnyi fenyvest váltottunk fel őshonos, termőhelynek megfelelő lombos, klímaállóbb fafajokkal.

Holtfa, víz és élővilág

A holtfa szerepe az elmúlt évtizedekben jelentősen felértékelődött. Míg korábban erdőhigiéniai okokból eltávolították, ma a fahasználatok után jelentős mennyiségű álló és fekvő holtfát hagyunk vissza az erdőterületeken. Az erdei életközösségek szerves részét képező holtfa élőhelyet biztosít gombáknak, rovaroknak, madaraknak, kétéltűeknek és kisemlősöknek, emellett fontos szerepet játszik a tápanyagok körforgásában.

A klímaváltozás időszakában kiemelt feladatunk a víz helyben tartása is. Ennek érdekében kis vizes élőhelyek rekonstrukcióját végezzük, hódgát analógokat létesítünk, valamint a lejtős terepeken szintvonalban elhelyezett fekvő holtfákat, rőzsefonatokat alkalmazunk, amelyek felszíni érdességet okozva, néhány év után szivacsként viselkedve lassítják a víz lefolyását, segítik a talajba való beszivárgást és javítják a talaj vízháztartását.

A jelenleg fiatal és középkorú (40-80 éves korosztályú) erdőállományokban, a természetes élőhelyek hiányának átmeneti kezelését szolgálják madárvédelmi intézkedéseink is. Az idős, odvas fák pótlására 2020 óta átlagosan évente 60 db mesterséges madárodút helyeztünk ki hiánypótló jelleggel. Ezek alkalmazása nem végcél! A fő célunk az, hogy 30–40 éven belül a természetközelibb erdőkezelés eredményeként az erdőkép olyan mértékben javuljon, hogy a természetes odúk ismét elegendő számban álljanak rendelkezésre. A mesterséges madárlakások több mint 80%-ában évről évre regisztrálunk sikeres fészkelést. Az Erdészeti Tudományos Intézet adatai szerint az odútelepek környezetében javult a makk csírázóképessége és növekedett a termett makk minősége is, ami hosszú távon az erdők természetes megújulását támogatja.

Visszajelzések a természetből

Erdőink állapotának javulását jól jelzik az élővilág változásai. A fehérhátú fakopáncs (Dendrocopos leucotos) szaporodóképes állományban van jelen a kezelésünkben álló területeken, ami kifejezetten jó indikátora a természetesség növekedésének. A hazánkban őshonosnak számító, erdeinkben folyamatosan jelenlévő vadmacska (Felis silvestris) állományai mellett az elmúlt évtizedekben a fokozottan védett európai szürke farkas (Canis lupus lupus) is erdeink rendszeres lakója, és a barna medve (Ursus arctos) gyakori megjelenését is megfigyeltük, olyan fajokét, amelyek évtizedekkel ezelőtt még nem voltak jellemzőek térségünkben.

Az erdőkezelés nem gyors eredményekről szól. Mint ahogy az erdők növekedése és alkalmazkodása is, a valódi változások lassan, sokszor észrevétlenül bontakoznak ki. Célunk olyan erdők létrehozása, kialakítása, gondozása és fenntartása, amelyek természetközelibbek, ellenállóbbak, és a klímavédelem szempontjából is meghatározó szerepet töltenek be. Ez a halk változás biztosítja, hogy az erdők a jövő generációi számára is megmaradjanak, élő, értékteremtő közösségként.

forrás: EGERERDŐ Zrt.

A mintegy 12 hektáros kísérleti terület kiemelkedő jelentőségű erdészeti nemesítési archívum: a gyűjteményben közel 200 feketefenyő genotípus található, amelyek 7 ország populációit képviselik (Ausztria, Ciprus, Franciaország, Horvátország, Magyarország, Oroszország és Törökország).

A klónbank genetikai erőforrásai a jövőben nemcsak a magyar, hanem az osztrák erdészeti kutatási programok számára is értékes alapot jelenthetnek, különösen a klímaváltozáshoz alkalmazkodó erdők kialakításában. A kutatások rámutattak arra is, hogy az egyedek között jelentős különbségek mutatkoznak a tű- és hajtáspusztulást okozó gombák (Dothistroma septospora, Sphaeropsis sapinea) fertőzésével szembeni ellenálló képességben. Ezeket a jelenségeket az ezredforduló körül dr. Koltay András vizsgálta, és az eredmények ma új nemzetközi kutatási együttműködések alapját képezhetik.

A szakmai programot követően a Szombathelyi Erdészeti Zrt. központjában előadásokkal kísért szakmai fórumra került sor az erdők állapotáról, a klímaváltozás hatásairól és az erdészeti ágazat alkalmazkodási lehetőségeiről.

A tanácskozáson Mocz András, az Agrárminisztérium helyettes államtitkára áttekintést adott a hazai erdők állapotáról és az éghajlatváltozással kapcsolatos kilátásokról.

Dr. Johannes Schima, az osztrák BMLUK minisztérium erdészeti szekcióvezető-helyettese az osztrák erdészeti ágazat klímaadaptációs kihívásait ismertette. Gángó Csaba, a Szombathelyi Erdészeti Zrt. vezérigazgató-helyettese a vasi állami erdőkben tapasztalható lucfenyőpusztulásról és annak gazdálkodási következményeiről számolt be. Dr. Heino Konrad, az osztrák Szövetségi Erdészeti Kutatóintézet (BFW) Ökológiai genetika osztályvezetője bemutatta a feketefenyő genetikai kutatására és klímaadaptációjára irányuló osztrák projektet. Dr. Borovics Attila, az SOE ERTI főigazgatója pedig ismertette a magyar erdészeti kutatás klímaadaptációval kapcsolatos eredményeit és a gyakorlati alkalmazás lehetőségeit.

A szakmai egyeztetések során egyértelművé vált, hogy a genetikai erőforrások, a megfelelő szaporítóanyag és a döntéstámogatás kulcsszerepet játszanak a klímaadaptív erdőgazdálkodásban.

A találkozó végén mindkét fél kifejezte szándékát a magyar–osztrák erdészeti kutatási együttműködés további erősítésére.

A program megszervezéséért és a professzionális magyar–német tolmácsolásért köszönet illeti Dr. Kovács Gyula minisztériumi tanácsadót.

Fotók: Nemes Piroska, Szombathelyi Erdészeti Zrt.

Az elmúlt években egyre gyakrabban tapasztaljuk a szélsőségeket: hosszú hőhullámokat, csapadékszegény időszakokat, kiszámíthatatlan esőzéseket. Csökken a talajvíz szintje, elszaporodnak a kártevők, gyakoribbak az erdőtüzek. Ezek a jelenségek komoly kihívás elé állítják az erdőgazdálkodókat.

A KASZÓ Zrt. által kezelt területeken a kihívás különösen összetett. Az itt található erdők nagy része laza szerkezetű homoktalajon áll. A homok gyorsan felmelegszik, és nem képes tartósan megőrizni a csapadékot, ezért a szárazság és a hőség hatásai itt erőteljesebben jelentkeznek, mint kötöttebb talajokon. Ez fokozott körültekintést igényel az erdőfelújítás során: olyan fafajokat és állományszerkezetet kell választani, amelyek hosszú távon is képesek alkalmazkodni a változó körülményekhez.

Az a termőhely, amelyet elődeink még megfelelőnek tartottak bizonyos fafajok számára, mára sok esetben jelentősen megváltozott, kiszáradt. Egykor a talaj többletvize segítette a homoki erdők fejlődését, ma azonban sok helyen már nem adottak ezek a kedvező feltételek.

Az erdészek mindig hosszú idő intervallumokban gondolkodtak. Egy erdő sorsa nem néhány évben mérhető, hanem hosszú évtizedeken, akár évszázadokon át íródó folyamat. Amikor egy felújítás megkezdődik, akkor van lehetőség átgondolni, hogy a jövőben milyen fafaj-összetétel biztosíthatja az erdő fennmaradását. A tervezés ma már azzal kezdődik, hogy megvizsgáljuk: milyen éghajlati viszonyok várhatók az elkövetkező 50–100 évben.

Több kutatás és klímamodell szerint Magyarország éghajlata a jövőben a mai Bulgária klímájához válhat hasonlóvá. Ez melegebb, szárazabb környezetet jelent. Ennek megfelelően az erdőfelújítás során szükség lehet egyes fafajok cseréjére, vagy ugyanazon faj délebbi, szárazságtűrőbb változatainak telepítésére. Így hozhatunk létre olyan erdőket, amelyek nemcsak ma, hanem évtizedek múlva is egészségesen fejlődhetnek.

Az erdőfelújítás tehát ma már nem pusztán szakmai feladat, hanem felelősségteljes jövőépítés. A cél nem csupán az, hogy új fák nőjenek, hanem az, hogy stabil, ellenálló, klímaálló és életképes erdők maradjanak ránk és a következő generációkra is.

Az erdész hivatás több mint szakma – szolgálat. Szolgálat a természet, a közösség és a jövő iránt. Az erdészek nap mint nap azért dolgoznak, hogy az erdők ne csupán fennmaradjanak, hanem megerősödve alkalmazkodjanak a változó világhoz.

A klímaváltozás korában különösen nagy bátorság és felelősség kell ahhoz, hogy valaki évtizedekre előre tervezzen. Az erdész döntései ma talán láthatatlanok, de hatásuk generációkon átível. Ő az, aki a fiatal csemetében már a százéves fát látja, és a jelen kihívásaiban a jövő lehetőségét keresi.

A KASZÓ Zrt. szakszemélyzete szintén a fenti elvek szerint éli mindennapjait, hogy az erdő ne csupán a jelen, hanem a jövő nemzedékei számára is maradandó értéket képviseljen.

Amikor árnyékot adó fák alatt sétálunk, amikor tiszta levegőt lélegzünk, vagy amikor az erdő csendjében megpihenünk, ritkán gondolunk arra, hogy mindez tudatos, felelős munka eredménye. Az erdészek munkája csendes, de nélkülözhetetlen – és éppen ezért megérdemli a megbecsülést.

forrás: Czeller Márton, erdőművelési osztályvezető, Kaszó Zrt.

Amit biztosan érdemes tudni: a “véletlen” fakitermelés nem opció

Az erdőben a fakitermelés nem ad hoc történik. Mögötte erdőtervi, hatósági és szakmai rend áll: mikor, hol, milyen mértékben és milyen módszerrel lehet beavatkozni. A cél nem az, hogy „eltűnjön az erdő”, hanem hogy az állomány szerkezete és egészségi állapota olyan irányba mozduljon, ami az adott termőhelyen a legstabilabb jövőt adja – különösen a szélsőségesebb időjárás és az erdőket érő károk korában. 

“Rönkök az út mellett” – miért pont ott?

A turista sokszor először a farakással találkozik: az út mentén vagy a rakodón, ahol a faanyag gyűlik. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy „letarolták” az erdőt. A farönk lehet nevelő jellegű beavatkozás eredménye is, amikor a túl sűrű állományból szelektíven vesznek ki fákat, hogy a jobb állapotú, értékesebb egyedek több fényt és teret kapjanak. Lehet egészségügyi jellegű munka nyoma is, amikor károsodott vagy balesetveszélyes fákat távolítanak el. És lehet felújító jellegű beavatkozás következménye is, amikor az erdő megújulását segítik azzal, hogy a következő erdőnemzedéknek megfelelő fényt biztosítanak. A farakás látványa tehát sokféle, szakmailag eltérő beavatkozás „közös képe” – a részletek mindig a helyszín, a fafaj, a kor és a cél függvényei. 

“Kopár lett az erdő” – miért tűnik mégis drasztikusnak?

A fakitermelés gyakran azért hat erősebben, mert egy időre megváltoztatja a megszokott erdőképet, és a munkafolyamatok nyomai – gallyak, készletezett faanyag, kiszállítás nyomvonalai – egyszerre, koncentráltan látszanak. Sok munka ráadásul ősszel-télen zajlik, amikor a lombozat hiánya miatt még „csupaszabbnak” tűnhet a terület, miközben ez az időszak a talaj és a megújuló növényzet szempontjából is kedvezőbb lehet. A látvány tehát átmeneti: a cél nem a „nyitva hagyás”, hanem a rendezett, tervezett megújulás. 

“Ha levágták, mi lesz itt?” – a válasz sokszor: már itt van az új erdő

Sok erdőrészben az új erdő nem a semmiből indul: a lombkorona alatt gyakran már évek óta ott fejlődik a természetes újulat. Ezek a fiatal fák addig „várnak”, amíg elegendő fényt és teret kapnak. Amikor a felső szint megnyílik, az aljnövényzet és az újulat gyorsan reagálhat, és megkezdődhet egy stabilabb, vegyesebb, a termőhelyhez jobban illeszkedő állomány felépülése. Emiatt fordul elő, hogy amit a kiránduló ma nyugtalanítónak lát, az néhány év múlva már egészen más képet mutat: egy újra záródó, fiatalodó erdőt. 

Kíméletesebb megoldások: lékes jellegű szálalás, hagyásfák, “ökológiai folyosók”

A fakitermelés nem egyenlő „egyben mindent” típusú beavatkozással. A Vértesben is egyre hangsúlyosabbak azok a módszerek, amelyek kisebb lékekkel, mozaikosabb beavatkozással segítik a természetes felújulást. Ilyenkor a cél az, hogy az erdő borítása nagyobb arányban megmaradjon, és a megújulás folyamatosabb legyen. A munkák során hagyásfák és hagyásfacsoportok maradnak, amelyek élőhelyet adnak, tájképi értéket is képviselnek, és segítik a biológiai sokféleséget. Emellett egyre inkább megjelenik az összefüggőbb, meghagyott sávok és kapcsolódások szemlélete is: az „ökológiai folyosók” logikája, amely az élővilág mozgását és a természetes folyamatok működését támogatja. 

Miért fordul elő fenyvesekben látványosabb beavatkozás?

A kirándulók gyakran fenyőállományokban találkoznak markánsabb változásokkal. Ennek hátterében sok esetben az áll, hogy ezek között akadnak tájidegenebb, sérülékenyebb állományok, illetve olyanok is, amelyeket egészségi problémák, kiszáradás vagy más károk érintenek. Ilyenkor a szakmai cél sokszor az, hogy fokozatosan olyan erdő felé tereljük a területet, amely jobban illeszkedik a termőhelyhez, és hosszabb távon stabilabb lehet. A „látványos” szakasz ilyenkor is átmenet: a hangsúly azon van, hogy mi nő a következő évtizedekben – és hogyan tud az erdő alkalmazkodni a változó körülményekhez. 

Ajánló: Erdőmánia podcast – beszélgetés a Vérteserdő szakembereivel

A fakitermelésről, az erdő megújulásáról és arról, hogyan érdemes értelmezni a „riasztó képeket”, részletesen és közérthetően beszélget az Erdőmánia a Vérteserdő Zrt. munkatársaival. Ha érdekel a kulisszatitok és a miértek, itt a teljes beszélgetés: https://youtu.be/im2TZ4D_j5w 

forrás: Vérteserdő Zrt.

Vendéglátóink a Vérteserdő Zrt. szakemberei:
• Encsi Csaba főmérnök, Vérteserdő Zrt.
• Gulyás Gábor erdészeti igazgató, Dél-Vértesi Erdészeti Igazgatóság Vérteserdő Zrt.

Műsorvezető: Szalga Bogi

Túrázás közben rönkök az út mentén, friss vágásnyomok, munkagépek nyomai… Sokakban ilyenkor az első gondolat: „itt valami baj történt.” Utánajártunk, valóban baj van-e. Friss vágásterületeken forgattunk, majd az ott készült felvételeket elvittük a Vérteserdő Zrt. szakembereihez, hogy ők válaszolják meg a felmerülő kérdéseket.

A beszélgetésben körbejárjuk, mit jelent valójában a fakitermelés, mi a különbség a tudatos erdőgazdálkodás és az erdőirtás között, és miért éppen ősszel–télen találkozhatunk látványosabb erdészeti munkákkal. Szó esik a fenyvesekben tapasztalható markánsabb változásokról is, valamint arról, hogyan alkalmazkodik az erdőgazdálkodás a klímaváltozás kihívásaihoz.

forrás: Erdőmánia

Itt egy idős erdő, ahol a lombkoronák alatt madarak csiripelnek, és az avar vastag takaróként óvja a talajt. Ott egy fiatal erdő, ahol a fák növekedésük kezdetén járnak, és várják a napfényt, az erdei állatokat, hogy búvóhelyet és táplálékot találjanak árnyékukban. Amott pedig egy sokakat megrendítő látvány, a fakitermelés utáni terület, ahol nemrég még motorfűrész zúgott. Emberi szemmel nézve fájdalmas kép, de az erdő életében ez is egy állomás. EZEK MIND PILLANATKÉPEK!

Az erdő élete nem egyetlen állapot, hanem folyamatos változás. Születés, növekedés, átalakulás, megújulás ugyanannak a körforgásnak a részei.

Egy új kocsányos tölgyes születése Felsőtárkányban

Egy pillanat volt az is, amikor az EGERERDŐ Zrt. Felsőtárkány határában a 2021-es „Egy a Természettel” Természeti és Vadászati Világkiállítás alkalmából emlékerdőt ültettünk. Akkor még csak a szándék látszott, a jövő ígérete.

Emlékkövet és emlékoszlopot állítottunk, valamint egy kis pihenőhelyet alakítottunk ki az erdő szélén. A vadkár ellen kerítéssel védjük az erdőtelepítést. Kevesen gondolták volna, hogy a szinte felszántott területen valódi erdő növekszik majd.

Az új erdő kocsányos tölgyes. A talaj-előkészítés során traktorok lazították a korábbi vadföldet, majd a megnyitott barázdákba makkok kerültek. Tavasszal ezek a makkok kikeltek, és apró tölgycsemeték fejlődtek belőlük. Ahhoz, hogy megerősödjenek, rendszeres ápolásra volt szükség. A siska és a szeder könnyen elnyomhatta volna őket, ezért folyamatos gondoskodást kaptak.

2025. nyarára a fiatal tölgyek magassága elérte a 70–100 centimétert. A rohanó, feltörekvő világ szemével talán kevésnek tűnik ez a növekedés, az erdő életében azonban jelentős lépés. Ez is csupán egy múló pillanat az új kocsányos tölgyes hosszú történetében.

Akár fényképezzük, akár nem, akár madár száll a vékony gallyakra, akár eső áztatja vagy hőség perzseli, az erdő él és változik.

Alkalmazkodás és felelősség

Ne éljünk szemellenzővel. A világ, az erdő és mi magunk is folyamatosan változunk. Aki mereven ragaszkodik egyetlen állapothoz, az nehezen tud alkalmazkodni a mindennapi életben.

Az erdő és az erdész szakma mindig igazodott a társadalmi igényekhez. A háborúk után az újjáépítéshez faanyagot termeltünk. Amikor az ország erdeinek nagy részét elveszítettük, fásítottunk. Amikor papírra, bútorra, építőanyagra vagy tüzelőre volt szükség, biztosítottuk. Amikor az ipar igényelte a faanyagot, elláttuk. Mindezt fenntartható módon, úgy, hogy közben az erdők megmaradjanak és gyarapodjanak.

Ma már egyre többen látogatják az erdőket, és egyre jobban értik a folyamatokat. A szakmai kifejezések mögött tudatos, többcélú erdőkezelés áll, amely egyszerre szolgálja a természetet, a társadalmat és a jövő nemzedékeit.

A klímaváltozás korában az erdő kulcsszerepet kap. Szén-dioxidot köt meg, élőhelyet biztosít, védi a talajt, szabályozza a vízháztartást és lelki menedéket ad. Megőrzése és fenntartható kezelése minden erdész feladata, és közös felelőssége.

Amikor legközelebb egy kivágott területet, egy fiatal tölgyest vagy egy idős erdőt látunk, jusson eszünkbe, hogy amit nézünk, csupán egy pillanatkép. Az erdő története folytatódik, és mi is részesei vagyunk ennek a változásnak.

forrás: EGERERDŐ Zrt.