A faültetést gyakran az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik módjaként emlegetik. Egy új tanulmány szerint azonban ez valójában felmelegítheti a bolygót.

A fák arról ismertek, hogy képesek felszívni a bolygónk felmelegedésében fontos szerepet kapó szén-dioxidot. Ez azt jelenti, hogy a facsemeték ültetése az erdősültség növelése érdekében fontos eszköznek számít a globális felmelegedés elleni küzdelemben.

A Nature Communications folyóiratban megjelent új tanulmány azonban azt találta, hogy ez a taktika pozitív hatásai mellett károkat is okozhat.

A kutatók – 11 szerző jegyzi a tanulmányt – felfedezték, hogy számos esetben a túl sok fa egy területen azt jelenti, hogy kevesebb napfény verődik vissza a földfelszínről, és így több hőt nyel el a bolygó.

Bár egyes tudósok már korábban is felfedezték, hogy a fásítás helyreállítása az albedo – a bolygó felszínéről visszaverődő napsugárzás – változásához vezethet, ez az első alkalom, hogy a szakértők képesek voltak ezt a különleges jelenséget egyszerű kifejezésekkel leírni.

A tanulmány szerzői új térképek segítségével mélyedtek el a fák hűsítő hatásában – és a jelenlévő csökkent albedó okozta felmelegedésben.

Megállapították, hogy sok korábbi, a gyakorlatban mélyrehatóan elmélyült vizsgálat nem vette figyelembe az albedót az egyenletben. E vizsgálatok eredménye az volt, hogy 20-80 százalékkal túlbecsülték a további fák ültetéséből származó éghajlati előnyöket.

Az általuk használt térképek azonban reményt adnak a fák újratelepítésének jövőjére nézve. Segítségükkel meghatározható, hogy hova kell fákat ültetni az éghajlatra gyakorolt maximális pozitív hatás érdekében.

Mi az albedo, és miért fontos az éghajlatváltozás szempontjából?

Egyszerűen fogalmazva, az albedo a felszín napfényt visszaverő képességét jelenti. A világos felületek sok fényt vernek vissza a légkörbe, ami azt jelenti, hogy magas az albedójuk. Az albedo a világ fagyos területein a legmagasabb. Az érintetlen hó és jég, amelyek a hatásnak részesei, a nap energiájának akár 90 százalékát is visszaveri.

Az erdők eközben általában sötétebbek, mint más felületek – ami azt jelenti, hogy több napfényt nyelnek el és tartják meg a meleget, ami alacsony albedót eredményez.

Emiatt egyes szakértők szerint az erdők visszatartják a nem kívánt hőt, és így hozzájárulnak a globális felmelegedéshez. A tudósok szerint figyelembe kell venni az erdők albedóhatását, valamint a fák szénmegkötő képességének előnyeit is.

A faültetések hatása nem egyforma

Az erdőkről még mindig tudjuk, hogy a Föld egyik legnagyobb szén-dioxid-elnyelője, és ennek következtében számos ország ígéretet tett arra, hogy a globális felmelegedés elleni védekezésként fák milliárdjait ülteti el.

A tanulmány szerzői szerint azonban nem minden erőfeszítés hoz egyformán jót a bolygónak. A jövőben fontos lesz, hogy a hatóságok tudják, hol vannak a legjobb helyek az új fák ültetésére.

Az olyan nedves, trópusi környezetek, mint az Amazonas és a Kongó-medence, kiválóan alkalmasak az erdőtelepítésre, köszönhetően a magas szén-dioxid-tárolásnak és az albedó alacsony változásának. A mérsékelt égövi füves pusztákon és szavannákon azonban ennek az ellenkezőjét találták igaznak.

Még az erdők helyreállításának „legjobb” helyei is mintegy 20 százalékkal kevesebb hűtést eredményeznek, ha figyelembe vesszük az albedo változását, mint ahogyan azt korábban becsülték.

Bár ez némileg aggasztó, a tanulmány szakértői kifejtették, hogy az erdőtelepítés még mindig hatalmas előnyökkel jár a bolygó és a rajta élő emberek számára. A több fa jobb ökoszisztémákat és nagyobb mennyiségű tiszta levegőt és vizet jelent, az albedóból adódó visszaesések ellenére is.

szerk/ford: Tóth János, forrás: EuroNews