A miniszter a bizottság előtti beszámolójában beszélt azokról a rendkívüli körülményekről, amelyek a mezőgazdaságot idén érték. Az idei aszály sok mindenre megtanított, például arra is, hogy a klímaváltozása nem egy lassú történés, hanem „ránk rúgta az ajtót” – fogalmazott. A kritikus szárazság Európa termőterületeinek 42 százalékát érintette. Mint mondta, a kormány számos intézkedést tett, de „ebben a bizottságban arról kell beszélni, hogy miként tudjuk megelőzni az ilyen mértékű károkat”.

A miniszter szerint fontos kérdés, hogy a kormányzat hajlandó e szemléletet váltani a vízgazdálkodásban, ugyanis egyre kevésbé az ár- és belvíz okoz gondot. Eddig katasztrófaként tekintettek a vízre, a minél gyorsabb elvezetést ösztönözték – tette hozzá. A szemléletváltást pedig az jelentené, hogy a meglévő vízzel gazdálkodni kell, amire megvan minden alapunk, mert több víz távozik az országból, mint amennyi érkezik.

Nagy István szerint a leggyorsabb intézkedéssorozatnak annak kell lenni, hogy a meglévő csatornáinkat kikotorjuk. A fő kormányzati szempont az, hogy az öntözés nem mehet az ivóvízbázis rovására, ezért azt nagymértékben felszíni vízből kell megoldani – ráadásul az itt keletkező többletből. Fontos feladatnak nevezte tározó tavak építését is. 

Egy másik aspektus a gazdálkodók szemléletváltozásának szükségessége, amely vetésszerkezet, illetve fajtaváltást, és egyes területek termelésből történő kivonását jelenti, nem biztos, hogy minden területet szántani kell, másrészt pedig én azon vagyok, hogy egy gramm szerves anyagot se vigyünk le a földről, így számomra kérdéses, hogy szabad-e fenntartani szalmabálával működő erőműveket – vetette fel. Beszélt arról is, hogy egyes területeken vissza kell térni az elfeledett ártéri gazdálkodáshoz. A jövő évtől pedig a vízborításos területek után is igényelhető agrártámogatás. 

Beszélt a Sajó szlovák oldalról érkező szennyezéséről is, ökológiai katasztrófának minősítve azt. A vízügyi igazgatóság folyamatosan monitorozza a helyzetet, és a jelenlegi állapot szerint a szennyezés koncentrációja a magyar határon belül határérték alatti – mondta. Arra a képviselői felvetésre, hogy a Greenpeace mérései mást mutatnak, elmondta, hogy csak akkreditált laboratóriumok eredményeit tudják értékelni, és jelezte, hogy a szlovák kormánnyal folyamatos az ügyben a kapcsolat, még ha az nem is a nyilvánosság előtt történik. 

A tűzifarendeletről elmondta, hogy részben meglepő volt a társadalom éles reakciója, részben pedig jó érzés, hogy a környezettel szemben milyen aggodalom tud fellépni. 

Az állami erdészeteknek nincs felületük tovább növelni az erdőterületet, ezzel együtt Magyarország legnagyobb országfásítási programja zajlik. Az állami erdőgazdaságoknál megszűnt a tarvágás, a szálaló gazdálkodás került előtérbe. 

Az ezt vitató képviselői reakciókra, illetve Gálhidi László, a WWF Erdővédelmi Programjának vezetőjének ezt vitató felvetésére elmondta: azon dolgozik, hogy az állami erdőgazdaságok működését nonprofit jellegűvé alakítsák át, úgy, hogy a természetvédelem váljon elsődlegessé. Miután pedig november 1-je után lejár a veszélyhelyzeti rendelet hatálya, alaptalanok az azt kísérő aggodalmak. Az elmúlt években az erdőkben felhalmozódott, ki nem vágott többlethozamnak pedig legfeljebb a felét használják fel. 

A bizottsági ülésen rövid előadást tartott Balogh Péter, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület elnöke, és Koncsos László, a BME tanára, amelyekből kiderült, hogy az öntözés önmagában nem megoldás az aszály ellen, a tájba integrált vízgazdálkodásra van szükség, a tavaszi árhullámokat kell elvezetni és hasznosítani – amihez felül kell írni a Tisza korábbi szabályozásának elveit. Az általuk felvázolt koncepcióból az is következik, hogy az intenzív gazdálkodással bizonyos helyeken fel kell hagyni – de hosszabb távon éppen ez biztosítja az élelmiszertermelés fennmaradásának lehetőségét. 

forrás: vg.hu 10-17; MagyarNemzet 10-17