Közös nyilatkozat a környezetvédelmi omnibusz javaslatról

Bevezetés
Az Európai Bizottság által 2025. január 29-én bemutatott „versenyképességi iránytű” általánosan pozitív fogadtatásra talált az osztrák, horvát, cseh, magyar, lengyel, szlovák és szlovén faipari szövetségek körében. Az elmúlt években az Európai Unió messze eltávolodott a gazdasági realitásoktól, míg más régiók szándékosan erősítették versenyképességüket és vonzóbbá váltak a vállalkozások számára. Álláspontunk célja a jelentős költségnyomás alatt álló gazdaság versenyképességének javítása. A vállalatoknak sürgősen konkrét segítségre és a gazdasági megújulás egyértelmű jelzésére van szükségük. Az új terhek azonnali moratóriuma hatékony és szükséges lépés ahhoz, hogy a Bizottság versenyképességi célkitűzései összhangba kerüljenek az európai vállalkozások tényleges helyzetével.

Ennek fényében öt olyan kulcsfontosságú uniós jogszabályt azonosítottunk, amelyekkel az környezetvédelmi omnibuszjavaslat keretében foglalkozni kell, mivel azok kezelhetetlen kötelezettségeket rónak tagvállalatainkra, amelyek többsége kis- és középvállalkozás. Különösen az EU erdőirtásmentes termékekkel foglalkozó rendelet (EUDR) egy újabb szabályozási kezdeményezés, amely nagy bizonytalanságot és frusztrációt okozott az egész faipari értékláncban. Noha támogatjuk az EUDR célját, hogy megállítsa a globális erdőirtást, a rendelet nem a megfelelő eszköz ennek eléréséhez.

Véleményünk szerint elengedhetetlen az európai gazdaság versenyképességének erősítése a bürokrácia csökkentése révén, ezáltal hatékony segítséget nyújtva különösen a kis- és középvállalkozásoknak.
Az alábbiakban egy első áttekintés található:
I. Az erdőirtásmentes termékekről szóló rendelet
II. A fenntartható termékek ökodizájnáról szóló rendelet
III. Ipari kibocsátásokról szóló irányelv
IV. A csomagolásról és a csomagolási hulladékokról szóló rendelet
V. Természet-helyreállítási rendelet

I. Az erdőirtásmentes termékekről szóló rendelet (EUDR):

Bár teljes mértékben támogatjuk a globális erdőirtás megállításának célkitűzését, meggyőződésünk, hogy az EUDR nem a megfelelő eszköz ennek eléréséhez. A rendelet gyengíti a hazai erdőgazdálkodási ágazatot, annak ellenére, hogy Európában nem történik erdőirtás. 2024 végén, a rendelet alkalmazásának egy évvel történő elhalasztása az első lépés volt a sürgős kockázatok enyhítése felé.

A rendelet hatályával és kötelezettségeivel kapcsolatban azonban továbbra is komoly aggályok merülnek fel (nem csak a kkv-k, hanem az egész értéklánc tekintetében, mivel az gyakran a kkv-któl származó adatokra támaszkodik). Az EUDR alapvető problémái változatlanok maradnak: a rendelet előírja a gazdasági szereplők számára, hogy hatalmas mennyiségű, rendkívül részletes információt gyűjtsenek, ami nem jelent valódi értéket, hanem túlzott bonyolultságot és jelentős bürokratikus terheket eredményez.

Ezenkívül aggodalmunkra ad okot, hogy az EUDR-ből eredő potenciális költségnövekedés aláássa termékeink versenyképességét a nemzetközi piacokon.

Véleményünk szerint az EUDR jelenlegi változata a gyakorlatban nem tűnik jogilag végrehajthatónak. A rendelet, a GYIK és az iránymutatások ellentmondásos információkat tartalmaznak, és a végrehajtás során jogbiztonság hiányát eredményezik a vállalatok számára. Javítások nélkül az EUDR nem kívánt következményekkel járhat az EU gazdasági rugalmasságára nézve, és alááshatja a közvélemény bizalmát a politikai döntéshozatali folyamatokban. A környezetvédelem és a gazdasági életképesség közötti jobb
egyensúly megteremtése érdekében a következő alapelveket javasoljuk a megközelítés felülvizsgálatához:

• „Kockázatmentes” besorolás létrehozása az elhanyagolható erdőirtási kockázattal rendelkező országok számára. Ez a kategória egyszerűsítené a követelményeket, azokat alapvető dokumentációra korlátozva, a teljes átvilágítás helyett.
• A kellő gondosság elvének alkalmazását az első alkalommal forgalomba hozott termékekre kell összpontosítani. A kereskedelmi lánc további szereplői, illetve a kereskedők felelőssége csak nagyon korlátozott lehet, a kellő gondosság elvének alkalmazásával kapcsolatos kötelezettségek megkettőzése nélkül.
• A bűnösség vélelme helyett alkalmazzák a kockázatalapú végrehajtást. Az erdőirtás elsősorban Európán kívüli probléma: Európában az erdőterületek 1990 óta több mint 14 millió hektárral nőttek. A teher nem terhelheti egyformán az összes szereplőt. Ehelyett az EU-nak és az EU tagállamainak meg kell határoznia a kockázati gócpontokat, és célzott intézkedésekkel kell reagálniuk – termékspecifikus, régióspecifikus vagy vállalatspecifikus intézkedésekkel. Ezt a kockázatalapú megközelítést hatékonyan alkalmazzák más uniós eszközökben is, például a kényszermunkáról szóló rendeletben.

Ezek a javaslatok megőriznék a rendelet környezeti integritását, miközben jelentősen csökkentenék a bürokráciát. Ennek megvalósításához elengedhetetlen az EUDR jogszabályi módosítása. Ezért határozottan hangsúlyozzuk, hogy az EUDR-t be kell építeni a közelgő Omnibus-kezdeményezésbe, és minden konkrét hatálybalépési dátumot legalább két évvel el kell halasztani, hogy elegendő
idő álljon rendelkezésre a jelenlegi rendelet alapos újraértékeléséhez.

II. A fenntartható termékek ökodizájnáról szóló rendelet (ESPR):

Az ESPR az EU körforgásos gazdaság stratégiájának sarokköve, amely a korábbi ökodizájn irányelvet az energiahatékonyságon túl kiterjeszti, és akár 16 termékre vonatkozó követelményt is magában foglal. Ezek mind a teljesítményre, mind az információkra vonatkoznak, az adatátvitel legfontosabb eszközeként a digitális termékútlevél (DPP) szolgál. A kezelhető átmenet biztosítása érdekében fokozatos megközelítés ajánlott. Az ESPR nem biztosít mentességet a kkv-k számára. Általánosságban az ESPR-intézkedések fokozatos, arányos bevezetését javasoljuk, amely elkerüli az ipar túlterhelését és biztosítja a valódi hozzáadott értéket. Mivel egész ágazatoknak kell alkalmazkodniuk, a rendelkezésre álló tanácsadókra nehezedő nyomás és a költségek emelkedése várható.

A DPP célja, hogy széles körű információkat nyújtson: kézikönyvek, címkék, egészség és biztonság, valamint minden további információ. Ehhez a vállalati munkafolyamatok teljes digitalizálása szükséges, ami magas előzetes beruházást és szakembereket igényel, különösen a kkv-k esetében. Lényegében ezek változáskezelési folyamatok. A vezető kkv-k visszajelzései szerint az alkalmazkodás ideális
esetben 2+ évet igényel (3-6 hónap előkészítés, 6-12 hónap megvalósítás, 6-9 hónap stabilizálás). Mivel egész ágazatoknak kell alkalmazkodniuk, nagyon valószínű, hogy előre láthatóan hiány lesz piaci tanácsadókból és szakosodott vállalatokból. A DPP megvalósításához elegendően hosszú átmeneti időszakokat javaslunk, amelyek lehetővé teszik a vállalatok számára, hogy alkalmazkodjanak az üzleti modelljükben szükséges átalakuláshoz, miközben segítik az ESPR céljainak elérését.

Míg az EU célja, hogy 2030-ra világszerte vezető szerepet töltsön be a körforgásos gazdaság gyakorlatában, az ESPR jelenlegi végrehajtása időben és összetettségében egyaránt ambiciózus. Az új szabályok a legfontosabb közbenső (vas, acél, alumínium) és végtermékekre (textil, bútor, matrac, gumiabroncs) csak 2028-tól lépnek hatályba. Az előkészítő tanulmányok nagyon fontosak, mivel ezek képezik a termékekre vonatkozó szabályok alapját. Véleményünk szerint a folyamatnak ki kell terjednie a gazdasági megvalósíthatóságra, az ágazat – mind a nagyvállalatok, mind a kkv-k – mélyreható ismeretére, valamint a átmenet megfelelő időkeretére. Jelenleg úgy látjuk, hogy aránytalanul nagy hangsúlyt fektetnek a jelentéstételi követelményekre. Az elsők jelentései szerint a piacok még nem állnak készen a magasabb költségek viselésére. Szeretnénk kiemelni, hogy az átállás költségeit végső soron a fogyasztóknak kell viselniük. Ezenkívül a termékekre vonatkozó szabályok hosszabb bevezetési időszakát javasoljuk, mivel a jelenleg közölt 18 hónap rendkívül szűk határidő a tervezési és gyártási folyamatok, valamint az adatkezelés digitalizálásának kiigazítására a vállalatokban.

Íme két példa a jelentési követelményekre:

• Komoly aggodalomra ad okot a veszélyes anyagok (SOC) kötelező jelentése, amelynek keretében több ezer anyagot kell nyomon követni és részletesen dokumentálni, egészen a termék összetevőinek szintjéig. Ez a részletességi szint jelentős tesztelési kapacitást, szakértői ismereteket és infrastruktúrát igényel, ami jelenleg sok gyártó számára irreális. Javasoljuk, hogy egy korlátozott SOC-listára összpontosító kísérleti fázis lenne a legpraktikusabb.
• A nem értékesített fogyasztási cikkek megsemmisítésére vonatkozó javasolt szabályok szintén kihívásokat jelentenek. A legtöbb vállalat már most is elkerüli a megsemmisítést gazdasági okokból, azonban az új rendelkezések komplex jelentéstételi kötelezettséget rónának rájuk, beleértve a „kettős felhasználású” termékeket, például a munkaruhákat is, attól függően, hogy azok B2B vagy B2C értékesítésre kerülnek-e. Ez jelentős nehézségeket okoz a végrehajtás során. Javasoljuk, hogy a hatásvizsgálatban különös figyelmet fordítsanak a javasolt szabályok megvalósíthatóságára, és vegyék figyelembe, hogy a jelentéstétel és a kötelező újrafelhasználás vagy felújítás költségei miatt a fogyasztóknak hajlandónak kell lenniük a többletköltségek viselésére.

III. Ipari kibocsátásokról szóló irányelv (IED):

Az IED növekvő erőfeszítéseinek és költségeinek megállítása érdekében szelektív fejlesztésekre van szükség:

• A környezetirányítási rendszerekre (EMS) vonatkozó jogi követelményeket jelentősen egyszerűsíteni kell (pl. vegyi anyagok leltárának és átalakítási terveinek). A minősített EMS-t (pl. ISO 14001) működtető vállalatoknak további kiigazítások nélkül kell tudniuk azt működtetni.
• Az engedélyezés és a megfelelőség értékelésének felgyorsítása érdekében az illetékes hatóságoknak – első lépésként – csak a benyújtott dokumentumok teljességét és hihetőségét kell ellenőrizniük, ha ezeket a dokumentumokat minősített tervezőirodák vagy szakértők állították össze. A hatóságok általi mélyreható vizsgálat csak akkor szükséges, ha az engedélyezett felek jelentős kifogásokat emelnek ezekkel az eljárásokkal szemben.

IV. Csomagolás és csomagolási hulladékokról szóló rendelet (PPWR):

A nemrégiben elfogadott uniós csomagolási és csomagolási hulladékokról szóló rendelet (PPWR) egyszerűsítése és bürokrácia csökkentése elengedhetetlen, mivel a rendelet számos rendelkezése nem felel meg a gazdasági valóságnak. A rendelet számos rendelkezésének megfelelőségi igazolása és a jogi megfelelésről szóló műszaki dokumentáció (amelyet esetleges hatósági ellenőrzés esetére készenlétben kell tartani), valamint a részletes adatszolgáltatás túlzott terhet jelent sok piaci szereplő számára. Az alábbiakban néhány példát sorolunk fel azokra a követelményekre, amelyek ebben a formában nem valósíthatók meg:

• A 29. cikk (2) és (3) bekezdésében szereplő, az újrafelhasználható szállítási csomagolásokra vonatkozó szabályok nem megvalósíthatók, mivel az e bekezdésekben szereplő 100%-os kvóta irreális. Ezek a követelmények azt jelentenék, hogy a harmadik országokból egyszer használatos csomagolásban szállított termékeket újra kell csomagolni/kicsomagolni, de a tagállamokból származó, egyszer használatos csomagolású termékeket is újra kell csomagolni/kicsomagolni, ha ezeket a termékeket aztán egy tagállamon belül B2B kereskedelemben, illetve egy vállalatcsoporton belül határokon átnyúló kereskedelemben továbbadják.
• Ez azt is jelentené, hogy az egyszer használatos szállítási csomagolásokat vagy a szállításhoz használt értékesítési csomagolásokat, például a közbenső ömlesztettáru-tárolókat, vödröket, hordókat és kannákat minden méretben és anyagból, újra kell csomagolni, ha azokat egy másik tagállamból vagy harmadik országból importálják, majd B2B kereskedelemben továbbadják, mivel a 100%-os újrafelhasználhatósági kötelezettség 2030-tól lesz érvényes. Nincs értelme a csomagolt termékeket újracsomagolni/újratölteni csak azért, hogy teljesüljön a 100%-os újrafelhasználhatósági kötelezettség. Ez több csomagolást (nevezetesen a szükséges újrafelhasználható csomagolást), felesleges munkaerőt és költségeket eredményez, és az egésznek nincs hozzáadott értéke.
• Ez azt jelenti, hogy kivételt kell tenni a harmadik országokból és a tagállamokból egyaránt importált, eldobható csomagolású árukra.
• Ez a 100%-os kvóta azt is jelenti, hogy 2030-ra a műanyag raklapcsomagolások és pántok de facto betiltásra kerülnek, és nincsenek újrafelhasználható alternatívák. A műanyag raklapcsomagolások és pántok létfontosságú szerepet játszanak az ellátási láncokban: mivel az automatizált folyamatok segítségével nagy mennyiségeket lehet gyorsan stabil rakományegységekbe csomagolni, könnyen méretezhetők, és a raklapokat könnyűvé és biztonságossá teszik a szállítás során.

A rendelet teljes végrehajtását – beleértve az összes konkrét hatálybalépési dátumot – legalább két évvel vagy annál többel el kell halasztani (javaslat: 2026 augusztusa után 2-3 évvel kell megállítani az órákat). Ez idő alatt a rendeletet alaposan felül kell vizsgálni és ki kell igazítani, hogy alkalmazása praktikus és megvalósítható legyen.

V. Természet-helyreállítási rendelet:

Az üzleti közösség támogatja a Bizottság erőfeszítéseit a biológiai sokféleség védelme érdekében a leromlott élőhelyek helyreállítására – számos gazdasági és vállalkozói tevékenység az egymással összekapcsolt funkcióikban egészséges ökoszisztémákat használ. A versenyképesség és Európa gazdasági helyzetének biztosítása egyértelműen meghatározott célokat, gazdaságilag megalapozott intézkedéseket, koherens eszközöket és a természetvédelemre vonatkozó szabályozási keret megbízható, hosszú távú fejlesztését igényli.

Három fő szempontunk a következő:

• A nem rontás elve és a biológiai sokféleség védelmének nagyszabású kiterjesztése csökkenti a meglévő területek potenciális felhasználási lehetőségeit, lehetetlenné teszi a gazdasági tevékenységeket ezeken a területeken, és csökkenti Európa vonzerejét üzleti helyszínként.
• Egy ilyen célkitűzés megköveteli a különböző érdekek és egymással versengő felhasználások gondos társadalmi, ökológiai és gazdasági egyensúlyba hozását. Jelenleg azonban még teljesen tisztázatlan, hogy milyen „védelmi igény” létezzen a Natura 2000 hálózatán kívüli, helyreállított és rehabilitált területek esetében. Gazdasági szempontból a romlásmentesség elve rendkívül nagy kihívást jelent, különösen a Natura 2000 hálózaton kívüli területeken és azokon a területeken, ahol nem végeznek helyreállítási intézkedéseket, és a rendelet továbbra is a Natura 2000 területekre korlátozza a romlás tilalmát.
• A rendeletben szereplő alapvető jogok csak az EU Alapjogi Chartájának 37. cikkén (környezetvédelem) alapulnak – az alapvető tulajdonjogot nem említik.
• A javasolt nagyszabású célok és intézkedések végrehajtása beavatkozik a földtulajdonosok és a földhasználók tulajdonjogába – e célok elérése érdekében nagyobb hangsúlyt kell fektetni az önkéntes részvételre, a konzultációkra és az erőteljesebb pénzügyi ösztönzőkre vagy kompenzációra.
• Helyreállítási tervek – rugalmasabb ütemtervek: A nemzeti helyreállítási tervek időbeli és általános tartalmi követelményei nagyon ambiciózusak és nehéz teljesíteni őket, tekintettel a magas bürokratikus terheknek és a kormányzati források személyzeti és pénzügyi korlátainak. A Bizottság elismeri azt is, hogy a helyreállítási terv elkészítéséhez átfogó, minőségbiztosított adatokra van szükség. Ezek az adatok azonban általában csak az élőhelyvédelmi irányelv szerinti kiemelt élőhelytípusokra és fajokra vonatkoznak, ami lehetetlenné teszi a végrehajtási intézkedések alapját képező helyreállítási tervek időbeni és átfogó elkészítését.

AT – Osztrák Faipari Szövetség
CR – Horvát Faipari Klaszter
CZ – Csehországi Faipari Vállalkozások Szövetsége
CZ – ALDP – Erdészeti és Faipari Vállalkozások Szövetsége (Cseh Köztársaság)
HU – Fabunio – Magyar Bútor- és Faipari Szövetség
HU – FAGOSZ – Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség
PL – Lengyel Faipari Gazdasági Kamara
SK – ZSD SR – Faipari Gyártók Szövetsége (Szlovák Köztársaság)
SL – CCIS – Faipari és Bútoripari Szövetség (Szlovénia)

Több mint egy évtizede a World Resources Institute (WRI) helyi vállalkozásokkal, kormányzati szervekkel és más nonprofit szervezetekkel együttműködve dolgozik az erdők, a termőföldek és más ökoszisztémák védelmén és helyreállításán.

Ennek a munkának a középpontjában az átláthatóság áll. Nagyon pontos, helyileg releváns és alacsony költségű adatok nélkül lehetetlen megmondani, hogy a világ által a környezetvédelembe fektetett milliárdok valóban kézzelfogható hatást eredményeznek-e a terepen. 2014 óta a WRI működteti a világ első számú erdőmegfigyelő platformját, a Global Forest Watch-ot, amely nyilvánosan elérhető műholdas adatok segítségével követi nyomon az erdők és a földhasználat változásait. Legfrissebb elemzésük elgondolkodtató volt: kimutatta, hogy 2024-ben a trópusi őserdők percenként 18 futballpályányi területen tűntek el. Hosszú együttműködésükre építve a Meta és a WRI kutatói a Meta DINOv2 alapmodelljét alkalmazták a világ faállományának magasságának eddig soha nem látott részletességgel történő feltérképezésére, hogy javítsák a jövőbeli adatkészletek pontosságát.

A DINOv3 alkalmazása az erdő-helyreállításban

A következő lépés ennek a munkának a helyi erdő-helyreállítási és agrár-erdészeti projektek nyomon követésére való alkalmazása. A WRI a One Tree Planted és a Realize Impact együttműködésével létrehozta a TerraFund alapot, amelynek célja több tucat afrikai kis léptékű projekt finanszírozása, amelyek erdőket újratelepítenek és farmokat állítanak helyre. A projekt 2022-ben indult a Bezos Earth Fund kezdőtőkéjével és a Meta támogatásával.

A meglévő adatkészletek segítségével azonosítani lehetett a eltűnő nagy fákat, de az újonnan növekvő fák nyomon követése sokkal nehezebb, mert sok időbe telik, mire elég magasra nőnek ahhoz, hogy az űrből is láthatóak legyenek. A alap partnerei olyan skálázható, alacsony költségű megoldásokra volt szükségük, amelyek technológiai eszközökkel azonosítani tudták, mely projektek voltak a leghatékonyabbak a 27 afrikai országban található több ezer projekt helyszíne közül – vagyis képesnek kellett lenniük az egyes csemetéket számlálni és nyomon követni, ahogy növekedtek.

A Meta-val együttműködve John Brandt – a WRI és a Land & Carbon Lab, a WRI és a Bezos Earth Fund által létrehozott térinformatikai kutatási kezdeményezés – adat tudományos vezetője a DINOv3 segítségével olyan algoritmust fejlesztett ki, amely pontosan megszámolja az egyes fákat drón- és műholdas képek alapján. Brandt nagy felbontású műholdas képeket használt, és a TerraFund projektek térinformatikai határait vizsgálva tanította be a modellt. Az első eredmények lenyűgözőek. A kutatók már 8 hónappal az ültetés után láthatják a növekvő csemetét, és továbbra is figyelemmel kísérhetik annak növekedését. A helyi projektekből származó önbevallásos adatok és az algoritmus eredményeinek összehasonlításával a WRI ellenőrizheti, mely projektek teljesítik a céljaikat, és javasolhatja azok további finanszírozását.

Egy ilyen univerzális, nyílt forráskódú modellel, amelyet nagy mennyiségű műholdas adattal előre betanítottak, a WRI könnyen alkalmazkodhat a saját igényeihez, ami Brandt szerint tökéletesen illeszkedik a WRI partnerségre és kollektív hatásra vonatkozó alapértékeihez. A fák növekedésének nyomon követésén túl a WRI Land & Carbon Labja a modellt arra is felhasználja, hogy mindenféle földborítás-típusra és ökoszisztémára kiterjedő, skálázható, alacsony költségű megfigyelési és földhasználati tervezési technikákat teszteljen. Ez máris felgyorsította a modellek különböző földmegfigyelési feladatokra való alkalmazását, növelve a hatékonyságot és csökkentve a költségeket.

Egységes megközelítés a műholdak között

Hagyományosan minden egyes műholdhoz egyedi modelleket építettek. Hat különböző műholdat használva különböző megfigyelési feladatokra, a WRI azzal a kihívással szembesült, hogy minden műholdhoz külön modelleket kellett létrehoznia és finomhangolnia, ami kiterjedt képzési adatelőkészítést és paraméteroptimalizálást igényelt. Míg a DINOv2 célja az univerzális képbeágyazás biztosítása volt, a DINOv3 jelentősen javított ezen, lehetővé téve az adatok elemzését több műhold és drónfelvételek között anélkül, hogy egyedi modellt kellett volna építeni.

„A DINOv3 lehetővé teszi számunkra, hogy egyetlen folyamaton keresztül egységesítsük összes modellezési megközelítésünket, miközben nagyobb pontossággal és nagyobb bizalommal tudjuk nyomon követni a helyreállítási projekteket” – mondja Brandt. Például a DINOv2-vel készített, korábban közzétett térképekhez képest a műholdas és drónadatokon képzett DINOv3 4,1 méterről 1,2 méterre javítja a fa lombkorona magasságának mérésében elkövetett átlagos hibát Kenya egy régiójában.

A DINOv3 a DINOv2-höz képest több mint 20%-kal javítja a műholdas műholdakból származó fák magasságának becslését. Ezek az adatok kritikus fontosságúak a globális szén-dioxid-kibocsátás megértéséhez, valamint a projekt szintű klímafinanszírozási tevékenységek nyomon követéséhez és ellenőrzéséhez.

Brandt hozzáteszi, hogy a DINOv3 segített a csapatnak egyszerűsíteni a munkafolyamatot. Most a csapat könnyedén helyettesítheti a munkájuk különböző területein található több moduláris komponenst egyetlen, robusztus DINOv3 gerinccel, így jobban tudnak koncentrálni a világ ökoszisztémáinak védelmére és helyreállítására irányuló fontos munkájukra.

Világunkat megváltoztató hatás

A gyorsabb, pontosabb monitoring megjelenése átalakítja a helyreállítási folyamat nyomon követésének módját, új lehetőségeket nyitva meg a méret és a beruházások terén. A Bezos Earth Fund 1 milliárd dolláros elkötelezettsége a földterületek helyreállítása iránt segített katalizálni ezt a változást, támogatva azokat az innovációkat, amelyek nagyobb hozzáférhetőséget biztosítanak az egész szektorban.

„A DINOv3-hoz hasonló nyílt forráskódú eszközök elősegítik a helyreállítás átláthatóságát és elszámoltathatóságát” – mondja Emily Averna, a Bezos Earth Fund munkatársa. „Örömmel járulunk hozzá olyan innovatív eszközök fejlesztéséhez, amelyek világszerte tisztázzák és felgyorsítják a helyreállítási erőfeszítéseket.”

„Mivel a DINOv3 nyilvánosan elérhető, egy kenyai vidéki helyi civil szervezet most már laptopjával és mindössze 10 dollárnyi felhőalapú kreditjével is képes nagy felbontású erdő-helyreállítási térképeket készíteni” – teszi hozzá Averna. „A jótékonysági szervezetek számára ez a helyreállítási munkát a vakhitből olyasmivé alakítja, amit láthatunk, mérhetünk és bízhatunk benne, hogy a bolygónak sürgősen szükséges szén-dioxid- és természeti nyereséget hoz. Ez egy jó példa arra, hogy mire lehet képes a jótékonysági szervezetek, a magánszektor és a civil szervezetek összefogása, ha mérhető hatást akarnak elérni az emberek és a bolygó számára.”

Az afrikai országokban, Brazíliában és Indiában végrehajtott, összesen 61 millió dollár értékű beruházások összekapcsolásával ezekkel a technikákkal a WRI jelzi, hogy még a legkisebb pontosságjavulás is növelheti ezeknek a tranzakcióknak a volumenét. Ez elősegíti a kisebb szervezetek finanszírozását.

„Nagyon izgatottak vagyunk, hogy rendelkezünk egy olyan modellel, amely elég robusztus ahhoz, hogy alátámassza a klímapiac nagyobb pénzügyi tranzakcióit” – mondja Brandt.

forrás: META

A levél, amit az Exxpress.at hozott nyilvánosságra, mindennél jobban rámutat arra, miként lehetetleníti el az uniós mezőgazdaságot ez a furcsa nevű rendelet.

Tisztelt Gewessler miniszter asszony!

Sok osztrák és uniós polgár számára rendkívül sürgető témával fordulok önhöz, amelybe önnek beleszólása van, és amiért felelős. A természet-helyreállítási törvényről van szó, amely jelentős hátránnyal jár az európai mezőgazdaságra és erdőgazdálkodásra, valamint az EU vidéki régióira nézve. Egy fiatal gazda és erdész szemszögéből szeretném elmagyarázni, miért állnak az önök tervei önmagukkal is ellentmondásban. Továbbá szeretném megtudni, mi álláspontjának és viselkedésének az oka, ami az Európai Unió elutasításának növekedéséhez vezet.

Miért foglalkoztat ez engem egyáltalán?

Gyermekkorom óta Alsó-Ausztria közepén, a Duna mentén található, zömében erdészettel foglalkozó családi vállalkozásban élek és dolgozom. A miénkhez hasonlóan 145 ezer osztrák vidéki család műveli generációk óta földjét. Ausztria erdeinek 82 százaléka magánterület, nagyrészt kiserdő. Többek közt ezen családi vállalkozások nevében is írom e levelet. Családi vállalkozásként mindig is a természettel összhangban kezeltük területeinket, és a legfontosabb érdekünk, hogy fenntartható módon használjuk őket, soha nem véve ki belőlük többet, mint amennyit a talaj megenged és amennyi újraterem. Mi, gazdálkodók szeretjük és életre keltjük a természetet, amelyhez szorosabban kötődünk, mint bármely más szakterület képviselőt Európában.

De miről is van szó pontosan?

Természet-helyreállítási rendeletet, más néven renaturalizációs törvényt készül elfogadni az EU, az EU parlamentje szűk többséggel már jóvá is hagyta. E rendelet, bár neve nagyon tetszetős, jelenlegi formájában közel sem az, amit ígér. A tényekről:

A Green Deal, azaz a zöldmegállapodás részeként az EU Bizottsága a szóban forgó rendelettel olyan jogalkotási javaslatot kezdeményezett, amely az unió területének nagy részén szigorúan korlátozza vagy megtiltja a földhasználatot. Hogy csak kettőt említsünk a rendeletben szereplő számos intézkedés közül: az EU-ban 2030-ig a megművelt területek húsz százalékát teljesen „renaturalizálják”, vagyis használaton kívül helyezik, és visszaállítják az eredeti állapotába. Továbbá teljes mértékben betiltják a növényvédő szereket és a műtrágyákat az összes Natura 2000 területen, lehetetlenné téve egyes területeken a mezőgazdasági művelést. Erre a későbbiekben két konkrét példát is hozok.

Így még nagyobb nyomás nehezedne az EU gazdaságára, amely Kínával vagy az USA-val ellentétben termőterületei nagy részének elvesztésével veszélybe kerül, és vele együtt veszélybe kerül a regionális élelmiszer-biztonság is.

A Miniszterek Tanácsának nagy hatalmú uniós intézménye, amelyhez ön Ausztria környezetvédelmi minisztereként az EU-tagállamok 26 másik tárcavezetőjével együtt tartozik, szavazni készül a szóban forgó rendeletről. Egyelőre nem világos, hogy a törvény jelenlegi formájában többséget kap-e az EU Környezetvédelmi Tanácsában. Az ön szavazata döntő lehet. Egészen a közelmúltig, noha önnek más a személyes véleménye, osztrák szemszögből egyértelmű volt, hogy Ausztria a jogalkotási kezdeményezés ellen fog voksolni. Egyebek mellett mind a kilenc szövetségi tartomány, amelynek a törvényt a gyakorlatba át kell ültetnie, felszólalt ellene. Az ön minisztériumának és az NGO-knak sikerült megváltoztatniuk Bécs, a területét tekintve a legkisebb szövetségi tartomány véleményét, amely mezőgazdasági és erdészeti termelésünk kevesebb mint egy százalékát adja. A vörös vezetésű Karintia is fontolóra vette, hogy csatlakozik Bécshez. […] Ön nemrég bejelentette, hogy személyes meggyőződése szerint jár el, vagyis a Miniszterek Tanácsában Ausztria a törvényt meg fogja szavazni. Ezzel tudatosan szembemennek a szövetségi kormányban elfogadott irányvonallal és a kilenc tartomány közül héttel, amely Ausztria földterületének 87 százalékáért, valamint Ausztria mezőgazdasági és erdőgazdasági termelésének 95 százalékáért felel. Mindenekelőtt szembemennek Ausztria vidéki lakosságával. A 145 ezer családi vállalkozás mellett nagyszámú mezőgazdaságból, erdőgazdaságból és a kapcsolódó ágazatokból élőkre jelentenek egzisztenciális veszélyt.

Területünk több mint 80 százaléka Natura 2000 védett területen található. […] A családomon kívül további négy alkalmazottunk is teljes egészében vállalkozásunkból él. Ezenkívül a régióból évente mintegy 85 család tűzifát készít az erdeinkben, klímasemleges módon fűtve a házát. De ez még nem minden. A fafeldolgozó üzemekre is gondolni kell, amelyeknek mi és más erdészeti és mezőgazdasági cégek szállítjuk az építőipari és alapanyagfát. De miként érinti közvetlenül a törvény és az ön döntése az imént felsorolt személyeket?

Földterületünk megközelítőleg fele parti erdő, amely a Duna két partján fekszik. Földjeink több mint 80 százaléka Natura 2000 védett területen fekszik. Mivel őszintén törődünk az éghajlattal és a biológiai sokszínűséggel, kisebb projektek keretében már több mint 40 hektár gyep- és szántóterületet erdősítettünk újra. […] Javaslatuk most azt írja elő, hogy a különösen védelemre érdemes területeket, amelyek közé a parti erdő is tartozik, teljesen ki kell vonni a művelésből. Ezzel még egyet is lehet érteni, a parti erdők Ausztria erdőségeinek kevesebb mint öt százalékát adják. Csakhogy a jelenlegi uniós javaslat szerint a Natura 2000-es területeinket prioritásként kell kezelni, és a lehető leggyorsabban ki kell vonni a használatból. A mai napig nem közölték, hogy földtulajdonosként van-e némi beleszólásunk, illetve kapunk-e kártérítést. Ennek az lehet az oka, hogy a törvényt támogatók, köztük önök, nem tudják, hogyan lehet pénzügyileg kompenzálni az unió megművelt területének húsz százalékát. Például ha a viszonylag kicsi Ausztria területének húsz százalékát a jelenlegi értékükön (négyzetméterenként 2,3 euró feltételezett átlagértéken) kompenzálnák, akkor ez körülbelül 50 milliárd euróra rúgna, ami a teljes állami költségvetés közel felének felel meg. És ebbe még egyetlen renaturalizációs intézkedés költsége sincs beleszámítva!

A parti erdő mellett tehát a megmaradt földjeink is érintettek lehetnek, mivel ezek a Natura 2000 védett területeken találhatók, és térségünkre általában nem jellemző az erdő. Az ön döntése következtében cégünket egyik napról a másikra megfoszthatják termelési bázisától. Nyilvánvaló, hogy az a 85 család, amely már nem használhatná a klímasemleges és megújuló alapanyagú fát tüzelőanyagként, szintén érintett lesz, és esetleg klímakárosítóbb energiaforrásokhoz, például olajhoz vagy gázhoz kell folyamodniuk. Hasonlóan érintené a többi mezőgazdasági és erdészeti vállalkozást régiónkban, valamint Ausztria többi részén. Valóban erre törekszik zöld, idézem, „fenntartható, regionális és klímabarát gondolkodású” miniszterként?

Szeretnék áttérni egy második gyors példára. A Duna-parti Wachau régió világhírű és méltán világörökségi státusú, különösen szőlő- és kajszibarackos vidékei és kultúrája miatt. Most egész Wachau Natura 2000 védett terület. Ha az ön által elfogadott rendelet életbe lép, a növényvédő szerek nem lennének engedélyezettek Wachau egész területén. Feltételezem, hogy a Global 2000 környezetvédelmi szervezet politikai igazgatójaként alaposabban foglalkozott a peszticidekkel. Tehát tudnia kell, mit jelent a renaturalizációs törvény egy olyan régióban, mint Wachau. A szőlő- és gyümölcstermesztés évtizedek óta nem működik növényvédő szerek nélkül, többek között a klímaváltozás miatt. Ha a törvényt az EU Bizottsága által jelenleg javasolt módon hajtanák végre, a wachaui bor- és gyümölcstermesztés öt éven belül a múlt része lenne. A wachaui 3000 bort és sárgabarackot termelő gazdálkodó sorsa mellett Ausztria két világörökségi régiójának egyike is kudarcra lenne ítélve.

Végezetül szeretném tisztázni önökkel, hogy ön vagy a Zöldek, illetve a Zöldek és a Baloldal szélsőséges részének többi embere és pártja mit ér el az EU-ban, és ennek milyen politikai következményei vannak. A „Természet helyreállításáról szóló rendelet” nem az első olyan uniós jogszabály, amely az osztrák és valószínűleg az európai vidéki lakosság többségéből is rémületet vált ki. Ilyen például az EU erdőirtási törvénye: (EUdR)/EU vagy a megújuló energiákról szóló irányelv (RED III) a biomassza megvonásáról. Számos tanulmány bizonyította már, hogy a kezelt erdők legalább annyi szén-dioxidot tárolnak, mint a kezeletlenek. Azt sem akarja tudomásul venni, hogy a feldolgozott fa hosszú távon tárolja a szenet, és hogy a pusztuló fák az elnyelt szén nagy részét szén-dioxidként bocsátják vissza a légkörbe a rothadás révén.

Összefoglalva, tudománytalan megközelítésük alapján nem a klíma érdekében, hanem részben ellene dolgozik. Önök és más, a tulajdonellenes ideológia által vezérelt személyek kétes módszereikkel nem az érintett emberek mellett, hanem ellenük dolgoznak. Gyámság alá helyeznek olyan családi vállalkozásokat, amelyek generációk óta a saját földjükért és saját földjükből élnek. Önök a természetet, a klímát és az általuk érintett embereket gúnyolják ki azzal, hogy elfogadják és nyilvánosan támogatják az ehhez hasonló törvényeket.

forrás: demokrata

Több jel is arra mutatott, hogy az Európai Unión belül komoly gondok vannak a torta első szintjével, a bioszférával. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség a tagállamok jelentései alapján készült tanulmányában (State of Nature in EU) nagyon aggasztó adatokat közölt:

• a jó természetvédelmi állapotban lévő madárfajok száma megközelítőleg 5%-kal csökkent, a rossz és gyenge állapotban lévő fajok száma 7%-kal növekedett
• a Natura 2000 védett területeken belül lévő élőhelyeknek mindössze 15%-a van jó állapotban
• a tagállamok erőfeszítései ellenére a biológiai sokféleség az EU-ban továbbra is csökken, és egyre romló tendenciákkal kell szembenéznünk a tájhasználat változásai, a természeti erőforrások túlzott kiaknázása és a nem fenntartható gazdálkodási gyakorlatok, valamint a vízrendszerek megváltozása, a szennyezés, az invazív idegen fajok és az éghajlatváltozás miatt

Fentieket kiegészítette egy a Nature.com-on publikált tanulmány, aminek szerzői az EU Közös Kutató Központjának (EU Joint Research Centre) munkatársai voltak.

A tanulmány eredményei azt mutatták, hogy a fakitermeléssel érintett erdőterület 49%-kal, és az erdei biomasszaveszteség 69%-kal növekedett Európa-szerte a 2016-2018-as időszakban a 2011-2015-ös időszakhoz képest! A legnagyobb növekedési ráta az Ibériai-félszigeten, valamint a skandináv és a balti országokban történt.

Fentiekre tekintettel szerintem érthető, hogy természeti környezetünk védelme szempontjából milyen fontos volt, hogy a Zöld Megállapodás keretében az EU tagállamai nagyon jelentős vállalásokat tettek. Ezek közül személyes véleményem szerint az alábbiak emelkedtek ki különösen:

• Az összes még meglévő öreg és érintetlen erdő azonnali és fokozott védelme (hiszen sokszor sajnos még ezek a ritkaságszámba menő erdők is az erdőgazdálkodás áldozatául esnek)
• Az EU szárazföldi és tengeri területeinek 30%-át védeni kell 2030-ra (itt persze fontos megjegyezni, hogy védelemről csak akkor beszélhetünk ha az hatékony, sajnos az EU belül nagyon sok védett terület csak papíron élvez védelmet az emberi mohósággal szemben)
• a védett területek 1/3-át (vagyis a szárazföldi és tengeri területek 10%-át) fokozottan kell védeni (nincs profit orientált gazdálkodás)
• a degradált élőhelyek 30%-át helyre kell állítani 2030-ig (ebből született a Természet Helyreállítási Jogszabály, amiről június 17-én már írtam)
• kidolgoznak egy új Erdő Monitoring jogszabályt, aminek elfogadását a magyar EU Elnökség idejére tolták és a jelen szerint December 10-én tárgyalnak csak róla a Környezetvédelmi Tanácsban
• kidolgoznak egy új, hatékony jogszabályt az erdőírtás megakadályozása érdekében, aminek célja, hogy olyan termékek ne kerülhessenek az EU közös piacára, amelyek erdőírtással (vagy erdők leromlásával!) járnak (ezt a jogszabályt el is fogadták, de most többen – például az Egyesült Államok – is annak bevezetésének halasztásáért küzdenek)
• 25000 km-en javítják a folyók állapotát

Mindez jól hangzik, de a legtöbb vállalás megvalósításáig sajnos még nem jutottunk el. A World Resources Institute cikkét olvasva láthatjuk, hogy az EU erdeit több veszély is fenyegeti: Skandinávia szerte eltűnnek az öreg erdők, nagy fák (miközben tudjuk, hogy a 60 cm nagyobb törzsátmérőjű fákban van az erdei felszín feletti biomassza 50%-a); az energetikai felhasználás miatt több tagállamban is csökkenek a fákkal borított területek – Magyarországon például köze 20.000 hektárral  (persze statisztikai értelemben a letermelt erdők helyén erdőhasználat marad, de a tarvágásos gyakorlatról már a magyar Alkotmánybíróság is kimondta, hogy visszafordíthatatlan károkat okoz); növekszik az erdőtűzek aránya és száma; növekednek a rovarok okozta károk, ami elsősorban a monokultúrás gazdálkodásnak köszönhető.

Fentiekre tekintettel különösen aggasztó a magyar EU Elnökség programját olvasni, mivel úgy tűnik hazánk mindent megtesz annak érdekében, hogy a Zöld Megállapodást a polcra helyezzék (kukázzák) és helyét átvegye egy – a fenntarthatóság esküvői torta modelljét tulajdonképpen fejtetőre állító – Versenyképességi Megállapodás (EU Competitiveness Deal). Véleményem szerint elég szomorú képet fest a programról és jól mutatja a kormány környezet- és természetvédelemhez való hozzáállását , hogy a versenyképesség szó 58-szor, míg a biodiverzitás és erdő szavak mindössze 2-2 alkalommal szerepelnek a dokumentumban. Miniszterelnökünk most éppen végig haknizza a fontosabb tagállamokat, hogy támogatást szerezzen ennek az új, a természeti környezetünk rossz állapotát figyelmen kívül hagyó, megállapodásnak.

Tegyük Naggyá Európát? Szerintem inkább Tegyük Zölddé Európát (Make Europe Green Again), hiszen még egyszer hangsúlyozom: Egészséges bioszféra nélkül sem fenntartható társadalom, sem fenntartható vagy versenyképes gazdaság nem létezik.

Többek között erről is szól majd a civil szervezetek sajtótájékoztatója a Civil EU Elnökségről július 3-án, ahol bemutatjuk, hogy véleményünk szerint milyen fontos elemek maradtak ki a magyar EU Elnökség hivatalos programjából.

szerző: Kun Zoltán, forrás: greenfo

A „fakitermelés felhagyása” a rendeletben a helyreállítási intézkedések állítólagos pozitív példájaként szerepel. Az erdők felhagyása és ezáltal a már így is nagyon magas fakészlet további felhalmozódása azonban növeli a kockázatot, destabilizálja az erdőket, megakadályozza az éghajlatilag stabil állományokká való átalakulást, és az éghajlatkárosító anyagok helyettesítésére alkalmas faanyagkínálat csökkenéséhez vezet. Csak az aktív erdőgazdálkodás jelent klímavédelmet. Az NRL-ben a „túlnyomórészt őshonos fafajokat tartalmazó erdők aránya” mutató a múltbeli erdővegetáción alapul. Ez az éghajlati válság és a termőhelyi drift miatt nem célszerű, és nem is ad iránymutatást a jövőre nézve.

Sajnos ezzel a törvénnyel Brüsszel ismét az újabb és újabb követelmények és tiltások útjára lép ahelyett, hogy az erdészeti ágazattal való együttműködésre, az önkéntes fellépésre és az ösztönzőkre helyezné a hangsúlyt.”

szerk/ford: Tóth János, forrás: AGDW 06-17

Az uniós közlemény szerint a rendelet jogilag kötelező erejű célokat és kötelezettségeket határoz meg a természet helyreállítására vonatkozóan a szárazfölditől a tengeri, édesvízi és városi ökoszisztémákig. Célja az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák hatásainak enyhítése – írták.

A rendelet számos szárazföldi, part menti és édesvízi, erdős, mezőgazdasági és városi ökoszisztémára terjed ki, beleértve a vizes élőhelyeket, gyepterületeket, erdőket, folyókat és tavakat, valamint a tengeri ökoszisztémákat, beleértve a tengeri füvet, valamint a szivacs- és korallágyakat.

Nem írja elő ugyanakkor új védett területek létrehozását az Európai Unióban, és nem gátolja a megújulóenergia-infrastruktúra fejlesztését, mivel a jogszabály hangsúlyozza, hogy az ilyen létesítmények túlnyomórészt közérdekűek.

A tagállamok 2030-ig prioritásként kezelik a Natura 2000 területeket a helyreállítási intézkedések végrehajtása során – írták.

Az új jogszabály hozzá fog járulni az EU nemzetközi kötelezettségvállalásainak teljesítéséhez, különös tekintettel az ENSZ biológiai sokféleséggel kapcsolatos globális keretére – emelték ki.

Az uniós tanács közölte: mivel az elmúlt évtizedekben a vadon élő beporzók bősége és sokfélesége drámaian csökkent Európában, a rendelet konkrét követelményeket vezet be a beporzópopulációk csökkenésének legkésőbb 2030-ig történő visszafordítására irányuló intézkedésekre vonatkozóan.

Cél továbbá az erdei madarak populációjának növelése, valamint annak biztosítása, hogy 2030 végéig ne csökkenjenek a városi zöldterületek és a lakott területeken található fák lombkorona-fedettsége.

A tagállamoknak uniós szinten legalább hárommilliárd további fát kell ültetniük.

(FATÁJ kiegészítés: Az Európai Zöld Megállapodás részeként az EU 2030-ig szóló biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiája vállalja, hogy 2030-ig legalább 3 milliárd további fát ültet az EU-ban az ökológiai elvek teljes tiszteletben tartásával. Ez növelné az EU erdőterületét és ellenálló képességét, fokozná a biológiai sokféleséget, valamint segítené az éghajlatváltozás enyhítését és az ahhoz való alkalmazkodást.

2021. december 9-én az Európai Bizottság az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel (EEA) közösen közzétett egy adatgyűjtő eszközt – MapMyTree -, amellyel minden szervezet csatlakozhat ahhoz a vállaláshoz, hogy 2030-ig további hárommilliárd fát ültetnek, regisztrálhatják és feltérképezhetik ültetett fáikat, hogy az uniós célt elérő fákat összeszámolják.

A friss közleményből még nem egyértelmű, hogy újabb 3 milliárd fa ültetése a cél, vagy ez a korábbi elképzelés ismételt bejelentése.)

Annak érdekében pedig, hogy 2030-ra legalább 25 ezer kilométer hosszúságú folyószakaszokat szabad folyású folyóvá alakítsanak, a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk a felszíni vizek összekapcsolhatóságát gátló, ember alkotta akadályok felszámolására.

A rendelet kihirdetését követően azonnal hatályba lép, valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandóvá válik.

A Bizottság 2033-ig felülvizsgálja a rendelet alkalmazását és a mezőgazdasági, halászati és erdészeti ágazatra gyakorolt hatásait, valamint a rendelet szélesebb körű társadalmi-gazdasági hatásait.

forrás: MTI / Szabad Európa / EU Council

A szavazás hátteréhez:
Hivatali visszaéléssel vádolják az osztrák zöldminisztert, szavazatával kapott zöld utat a sokat bírált uniós törvény
Szűk többséggel elfogadták az uniós országok miniszterei a vitatott természet-helyreállítási törvényt. Ausztriában belpolitikai botrányhoz vezetett a zöldpárti környezetvédelmi miniszter magánakciója, ami sorsdöntő volt a szavazáson.

A természet helyreállításáról szóló uniós jogszabály biztosíthatná, hogy a súlyosan leromlott élőhelyek helyreállításával fékezzük a biológiai sokféleség elvesztését és a klímaváltozást. A két éves vita után kialakított kompromisszumos javaslatot az Európai Parlament elfogadta, de – mivel a jogszabályt nem támogató Ausztria, Belgium, Hollandia, Finnország, Olaszország, Lengyelország és Svédország után márciusban Magyarország nagy meglepetésre visszavonta az addigi támogató véleményét – a javaslat elvesztette az Európai Tanácsban szükséges minősített többséget.

A jogszabályt nem támogató tagállamok polgárai nem értenek egyet a döntéshozóikkal. Ez derült ki egy Hollandiában, Finnországban, Magyarországon, Olaszországban, Lengyelországban és Svédországban végzett felmérésből, amely szerint négyből három állampolgár támogatja a jogszabályt.

A most készült reprezentatív felmérésből kiderül, hogy a tervezetet nem támogató országok lakosságának túlnyomó többsége szerint a biológiai sokféleség csökkenése negatív hatással van az emberekre, a mezőgazdaságra és a gazdaságra, és ezt a problémát sürgősen, az ökoszisztémák helyreállításával kell megoldani.

A természet helyreállításáról szóló jogszabálytervezet Olaszországban kapta a legnagyobb társadalmi megerősítést, ahol a polgárok 85%-a támogatta, ezt követi Magyarország 83%-kal, majd Lengyelország 72%-kal. A megkérdezettek mindössze 6%-a nem értett egyet a törvény elfogadásával. A felmérés teljes eredménye itt olvasható. 

A BirdLife Europe, a ClientEarth, az Európai Környezetvédelmi Iroda és a WWF EU alkotta #RestoreNature koalíció szerint: „Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy egyes tagállamok figyelmen kívül hagyják az állampolgárok természet iránti aggodalmát. Annak ellenére, hogy a holland, finn, magyar, olasz, lengyel és svéd lakosság 75%-a támogatja a tervezetet, kormányaik továbbra is megtagadják tőlük a természet helyreállításának hasznait, beleértve a szélsőséges időjárási eseményekkel szembeni védelmet, az egészséges élethez szükséges környezeti állapotot és testi-lelki jóllétet, valamint a hosszú távú gazdasági előnyöket. Ezek a számok alátámasztják, hogy mennyire fontos, hogy az EU elfogadja a javaslatot. Senki sem nyer, ha a természeti környezetünk elpusztul, miközben mindenkinek jó, ha hagyjuk, hogy a természet megerősödjön.”

Néhány hónapja hasonló felméréseket végeztek Ausztriában és Belgiumban is, ahol hasonló magas százalékban álltak ki a természet helyreállításával kapcsolatos célok mellett a megkérdezett állampolgárok.

Az eredmények egybecsengenek az Európai Unió tizenegy környezetvédelmi miniszterének kérésével, melyben arra ösztönzik miniszter kollégáikat, hogy a közösen vállalt kötelezettségeiknek megfelelve lépjenek fel felelős vezetőként és a június 17-i környezetvédelmi tanácsülésen fogadják el a jogszabályt.

A természet-helyreállítási törvény elfogadása érdekében a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a WWF Magyarország márciusban levelet írt Bóka János európai uniós ügyekért felelős miniszternek. Kérésükre egyelőre nem kaptak választ.

A felmérésről

A fenti eredmények a Savanta független kutatóintézet által végzett felmérésből származnak. A Savanta 6190 válaszadót kérdezett meg Lengyelországban, Finnországban, Svédországban, Olaszországban, Hollandiában és Magyarországon 2024. május 1-9. között. A felmérésbe bevontak körét úgy választották ki, hogy kor, nem és régió szerint országosan reprezentatív legyen minden országban. Az adatokat egyenletesen súlyozták az egyes országok között. A teljes körű eredmények itt találhatók.

forrás: WWF

Lengyelországban a természet-helyreállítási törvény kormányon belüli viszályt váltott ki, heves vita bontakozott ki a legutóbbi kormányülésen. Paulina Hennig-Kloska klíma- és környezetvédelmi miniszter kiállt a törvény támogatása mellett, Donald Tusk miniszterelnök azonban felülbírálta, arra hivatkozva, hogy európai kényszer nélkül kell megvédeni a természetet. Urszula Zielińska miniszterhelyettes zöldpárti támogatása ellenére a kormány továbbra is megosztott. Róża Thun európai parlamenti képviselő megbeszéléseket sürgetett a törvény megmentése érdekében, hangsúlyozva annak kulcsfontosságú szerepét az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos aggályok kezelésében – számolt be az Euractiv.

Hasonlóképpen, Finnország is kinyilvánította, hogy ellenzi a természet-helyreállítási törvényt, és elutasította a belga elnökség azon kezdeményezéseit, hogy támogatást szerezzen a törvény elfogadásához. Lengyelország és Finnország tartózkodásáról az ellenkezésre való áttérés jelentős visszaesést jelent a belga elnökség azon törekvésében, hogy konszenzust alakítson ki a direktívatervezetről.

Magyarország már márciusban bejelentette, hogy megvétózza a jogszabályt.

Egyelőre uniós direktíva még lehet a környezetvédelmi szabályozásból, mivel minősített többség szükséges az elfogadásához az Európai Tanácsban.

forrás: portfolio

Az új jogszabály célul tűzi ki, hogy az EU 2030-ig az EU szárazföldi és tengeri területeinek legalább 20 százalékát, 2050-ig pedig az összes helyreállításra szoruló ökoszisztémát helyreállítja.

A Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság szerdán 53 szavazattal 28 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta a 2023. november 10-től hatályos uniós természetvédelmi helyreállítási jogszabályról szóló ideiglenes politikai megállapodást.

A megállapodásról bővebben itt olvashat.

Következő lépések

A teljes Parlamentnek még szavaznia kell a megállapodásról. Ez az előzetes tervek szerint a 2024. február 26-29-i strasbourgi plenáris ülésen lesz.

Háttér

Az európai élőhelyek több mint 80%-a rossz állapotban van. A Bizottság 2022. június 22-én javaslatot tett a természet helyreállításáról szóló törvényre, amely hozzájárulna a károsodott természet hosszú távú helyreállításához az EU szárazföldi és tengeri területein, valamint az EU éghajlati és biológiai sokféleséggel kapcsolatos célkitűzéseinek eléréséhez és az EU nemzetközi kötelezettségvállalásainak, különösen az ENSZ kunming-montreali globális biológiai sokféleségi keretének teljesítéséhez. A Bizottság szerint az új jogszabály jelentős gazdasági előnyökkel járna, mivel minden egyes befektetett euró legalább 8 euró hasznot eredményezne.

Ez a jogszabály a polgároknak a biológiai sokféleség, a táj és az óceánok védelmével és helyreállításával kapcsolatos elvárásaira reagál, ahogyan azt az Európa jövőjéről szóló konferencia következtetéseinek 2. javaslatának (1), (3), (4) és (5) bekezdései is kifejezik.

szerk/ford: Tóth János, forrás: EurópaiParlamentPress

Az EU most már kifejezetten vállalja, hogy 2030-ig a szárazföldi és tengeri területek 20%-át természetessé teszi. Az összes károsodott ökoszisztémát 2050-ig helyre kell állítani. Az eredeti javaslattal ellentétben most egyértelműbbé vált, hogy nem csak az eredmény számít, hanem a tagállamok erőfeszítései is a célok elérésére. A Land & Forest Companies Austria és a német AGDW – Erdőtulajdonosok Szövetsége és a HDH – Német Faipar Szövetség is bírálja a helyreállítási törvényről szóló kompromisszum irreális és eltúlzott tartalmát.

Németország

Az AGDW – Az erdőtulajdonosok szövetsége „irreálisnak” és „ebben a formában nem megvalósíthatónak” minősítette a csütörtök késő este Brüsszelben megtárgyalt kompromisszumot a természetvédelmi helyreállítási törvényről (NRL – Nature Restoration Law). Ivo von Trotha, az AGDW végrehajtó bizottságának tagja és az Európai Erdőtulajdonosok Szövetségének (CEPF) alelnöke rámutatott, hogy a végrehajtás valószínűleg különösen a finanszírozás hiánya miatt fog kudarcot vallani: „Túlzó célok, de nincs pénz – ez egy mérgező keverék”.

Már 1992-ben, amikor bevezették a natura 2000-et, az EU-n belüli védett területek összekapcsolt hálózatát a Fauna-Flóra-Habitat irányelv (FFH) alapján, elkövették azt a hibát, hogy nem biztosítottak finanszírozást a kiadásokra és az erdőtulajdonosok kártalanítására. Felszólította a szövetségi kormányt, hogy az NRL-irányelvet „pragmatikusan és ne dogmatikusan” hajtsa végre.

Von Trotha bírálta az EU Bizottság folyamatos „féktelen szabályozási őrületét” is, és példaként említette a talajfigyelésről szóló tervezett irányelvet (EU talajstratégia), valamint a részletes és költséges monitoringrendszerek bevezetését. „A von der Leyen asszony által meghirdetett paradigmaváltás még nem látszik” – mondta von Trotha. Ezért még fontosabb, hogy az erdőtulajdonosok számára fontos javulást sikerült elérni az NRL háromoldalú egyeztetési folyamatában.

A faipar kritikusan szemléli a megállapodást

Dr. Denny Ohnesorge, a Német Faipari Szövetség (HDH) ügyvezető igazgatója kommentálja a Tanács, a Bizottság és az EU parlamenti képviselői között a természet helyreállításáról szóló törvényről szóló brüsszeli háromoldalú megállapodást:

„Az Európai Unió csak fenntartható erdőgazdálkodással és a klímabarát termékeket célzó, bejövő fakitermeléssel fogja elérni természetvédelmi és környezetvédelmi céljait. A gazdálkodás korlátozását ezért el kell utasítani. A természet helyreállításáról szóló törvény megközelítését a faipar továbbra is nagyon kritikusan szemléli.

A megállapodás jelenlegi állása szerint az EU tagállamainak 2030-ig intézkedéseket kell kezdeményezniük az erdőkben tapasztalható pozitív tendenciák megvalósítására. A németországi erdőkben azonban az olyan alapvető mutatók, mint a biológiai sokféleség, már most is jó irányba mutatnak. Ezért itt feleslegesek az új szabályozások. Azt is meg kell jegyezni, hogy az éghajlati válság nyomán Németországban szükség van az erdők átszervezésére, amely már javában zajlik. Az erdőtulajdonosok támogatása szükséges az erdőátalakításhoz, míg a brüsszeli dirigista szabályozás veszélyes.

A háromoldalú tárgyalások során fontos korrekciókat sikerült elérni az eredeti tervekhez képest. Értelemszerűen az önkéntes cselekvés elvét most sok helyen hangsúlyozzák. Üdvözlendő a háromoldalú megállapodás erdősítési célja. Jó, ha több erdőterület jön létre, amelyet a jövő generációi fakitermelésre használhatnak. De itt is elmondható, hogy Európában az elmúlt években már Brüsszel előírásai nélkül is nőtt az erdőterület, így Németországban is.

Ausztria
A Land&Forst Betriebe Österreich bírálja a helyreállítási törvényről szóló kompromisszum irreális és túlzó tartalmát, és felszólítja a szövetségi kormányt, hogy a törvényt országos szinten, a földtulajdonosokkal egyenlő feltételek mellett hajtsa végre.

Felix Montecuccoli, az LFBÖ elnöke az új természetvédelmi törvényről: „Pozitívum, hogy hangsúlyos, hogy az éghajlatváltozást most már nagyobb mértékben veszik figyelembe. Kételkedünk azonban abban, hogy az irreális célok, különösen a helyreállítási intézkedések végrehajtása az érintett élőhelyterület 90 százalékán a gyakorlatban megvalósítható.”

Erdészet – a fenntarthatóság lejáratása
Az erdőgazdálkodással kapcsolatban Felix Montecuccoli élesen bírálja az új törvényt: „A cikk azt sugallja, hogy az erdészeti ágazat eddig nem vette kellőképpen figyelembe az erdők biológiai sokféleségét, és hogy rosszul gazdálkodott. Ez technikai szempontból teljesen téves, és lejáratja az őshonos erdők generációk óta tartó fenntartható kezelését és gondozását. Ezt a lehető leghatározottabban visszautasítjuk! „

Montecuccoli ugyanakkor rámutat, hogy a finanszírozás tekintetében még mindig sok a megválaszolatlan kérdés: „Bár a Bizottságnak a hatálybalépéstől számított egy év múlva azonosítania kell a meglévő finanszírozási cserepek hiányosságait, ez még nem jelent megoldást a pénzhiányra. Hiányoljuk, hogy még mindig nincs külön uniós alap a természetvédelemre és a tájgazdálkodásra”.

Montecuccoli így zárja: „Elismerjük, hogy sürgős szükség van átfogó természetvédelmi megoldásokra, és megjegyezzük, hogy az átfogó intézkedések növelik a megmaradt mezőgazdasági területekre nehezedő nyomást. Ezért arra kérjük a szövetségi kormányt, hogy a törvényt a földtulajdonosokkal azonos feltételek mellett, nemzeti szinten hajtsa, hajtassa végre.”

szerk/ford: Tóth János, forrás: LFBÖ / HDH / Waldeigentümer