Hogy áll Magyarország az erdős területek tekintetében?

Annak ellenére, hogy a rövid- és hosszú távú statisztikák nagy léptékű javulást mutatnak, további fejlesztések szükségesek. Erre a 2027-ig tartó pályázati ciklus biztosítja a keretrendszert. Az előző támogatási periódushoz képest háromszor annyi, összesen 310 milliárd forintnyi uniós pályázati forrás költhető el a hazai erdőkre az időszak végéig. Az Agrárminisztérium programjainak kiemelt fontosságát mutatja, hogy az új támogatási időszakban 2023. március végéig rekordösszegű támogatást fizettek ki a gazdálkodóknak, a tavalyi aszályhelyzetre, a brüsszeli szankciókra és az energiaválságra válaszul. A jelenleg hatályos erdősítési tervek hozzájárulnak ahhoz a hosszabb távú, 2030-ig megvalósítandó célhoz, miszerint magyarországi erdők aránya 22%-ról 27%-ra bővülhet 2030-ig.

Történelmi távlatban tekintve az erdők aránya lényegesen magasabb volt, ugyanis az emberi tevékenység kezdete előtt az ország mostani területének 84%-a volt erdő. A KSH adatai alapján a mélypontot az I. világháborút követő évek jelentették. Magyarország Európa erdőben negyedik legszegényebb országává vált, erdősültsége nem érte el a 12%-ot. Azóta 100 éves időtávon, lényegében megduplázódott az erdők aránya. Az I. világháború után megszületett a Kaán Károly-féle új erdészeti politika a megmaradt erdők fokozott védelmére. A program az ország erdőterületének minden lehetséges módon való növelésére irányult – elsősorban az Alföld fásításával. Az 1929–1933 közötti nagy gazdasági világválság visszavetette ezt a folyamatot, és csak a második világháborút követő nagyarányú erdőtelepítések eredményeként sikerült az ezredfordulóig az 1949. évi 12,5%-ról 19,2%-ra emelni az erdősültségi arányt. Jelenleg az erdős területek aránya 22%.

Az erdősítés előrehaladásában az elmúlt 3 év hozott kedvező fordulatot. Az Agrárminisztérium adatai alapján az előző uniós támogatási ciklusban közel 128 milliárd forintot költhettek el a pályázók erdőtelepítésre, és csaknem 2 milliárd forintot ipari fa ültetésére. Ebből az összegből pedig mintegy 23,5 ezer hektárnyi faállománnyal gyarapították a magyarországi erdőket. Ez a szám a következő években megkétszereződhet, és a tervek szerint elérheti az 50 ezer hektárt, ami az erdős területek arányának 5%-pontos növekedését foglalja magában. A 2027-ig tartó támogatási ciklusban fontos szempont, hogy az őshonos, illetve a klímaváltozáshoz alkalmazkodó fajok telepítésével változatos, ellenálló erdők születhessenek. Kisebb részben a közvetlen gazdasági hasznosításra, a faipar fejlesztésére is írnak ki pályázatokat. Ugyanakkor ezek léptéke nem jelent veszélyt az erdős területek bővülésére.

Miért fontosak az erdők?

A vízügyi programok mellett különös jelentősége lehet az erdős területek növelésének. Az erdőtelepítés célja a klímaváltozás csökkentése, a levegő minőségének javítása, a talaj erodálódásának megállítása, élőhely teremtése az állatoknak. Az erdők képesek ellensúlyozni a széndioxid-kibocsátást, és szabályozzák a helyi klímát. Utóbbi jelenség arra utal, hogy a fák árnyékot adnak, és így az erdőkben sokkal kellemesebb a hőmérséklet, mint azokon a területeken, ahol nincs fa. E tulajdonsága is fontos a biodiverzitás biztosítása szempontjából. Így például az aszály által különösen veszélyeztetett méhek számára rendkívüli módon felértékelődtek tavaly. (E tulajdonság a méhészetek és a méztermelés számára lehet kulcsfontosságú.) Az erdők továbbá részei a víz körforgásának is. Az ún. biotikus pumpán keresztül biztosítják a szárazföldi területek csapadékellátását. Az óceán felől érkező nedves légtömegek csapadék formájában lehullnak, majd az erdő fái felszívják azt, hogy aztán levelükön keresztül elpárologtassák. Ilyen módon az erdők szabályozzák a csapadékmennyiséget és segítik annak áramlását a szárazföld felé.

Utóbbi módszert alkalmazzák Afrikában is, ahol az ún. Száhel-övezetben (a Szahara déli része) a sivatag évtizedek óta folyamatosan növekszik, ahogy az erdős területek zsugorodnak. Ez magával hozza a vidék elnéptelenedését és szegénységét. A folyamat megállítására 2004-ben fogtak össze az afrikai országok, és hozták létre a Nagy Zöld Fal Pánafrikai Ügynökségét. A cél az, hogy újra erdősítsék az elsivatagosodó területeket, szárazságtűrő fajok segítségével, mint a sivatagi datolya. Így e régió a Föld azon kivételes térsége lett, ahol a sivatag visszavonult, és az élet visszatért.

Az ún. erdőkertek létesítése az élelmiszer-termelésre is alkalmas formája a fák telepítésének. Az így megjelent permakultúrás elvek lényege, hogy egy kis területen – az erdő növényeinek a szintjeit utánozva – minden szintre ehető, illetve a többi szintet támogató növényeket ültetünk komplex és diverz rendszert hozva létre. Az elvek egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert nemzetközi szinten, és így hazánkban is. A környezettudatos szempontok egyik gyakorlati megjelenési formája ez, amely az élelmiszer-termelés lehetőségeinek bővítésére is alkalmas.

Az erdő sokarcúságát mutatja az is, hogy például a turisztikai, rekreációs funkciója is felértékelődik. Magyarországon is egyre több tanösvényt létesítenek, és ezek között megjelent az elmúlt években az ún. lombkorona-tanösvény, amely segítségével betekintést nyerhetünk a fák legmagasabb, lombkoronaszintjére is. Az 1990-es évek végén még csupán 62 tanösvény volt, ma már több száz ilyen ismeretterjesztő célt is szolgáló ösvény létezik hazánkban.

forrás: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány