Az esemény szerves folytatása volt az öt évvel ezelőtt – nagykövetségünk aktív szerepvállalásával – elkezdődött közös munkának. A soron következő állomásra a francia erdőkben kerül sor június elején, mintegy 20 magyar erdészeti szakember látogatásával.

forrás: Somogyi Norbert TéT-attasé, Magyarország Nagykövetsége, Párizs

Gyakorlatilag túlzás nélkül állítható, hogy ez „egy francia paradoxon”, amely sokat elárul a francia ipar állapotáról: az ország egyharmadát erdő borítja, de úgy tűnik, képtelen kielégíteni a faanyagok iránti belső építőipari keresletet, amelyet az új környezetvédelmi előírások (is) ösztönöznek. Az okok azonban nem csak rendkívül összetettek, egy részük az 1930-as évek adótörvényeiben keresendő, ugyanis a mai napig érdemesebb „csak birtokolni” egy erdőt, mintsem azt profitorientált módon művelni.

Az ország agrárminisztériuma számára nemrég készített jelentés szerint 3,5 millió olyan erdőtulajdonos van Franciaországban, aki a valóságban képtelen az erdejét művelni, ami nagyon komoly következményekkel jár az ökológiai átmenet és a karbonsemlegesség elérését tekintve, mivel azt jelenti, hogy a francia erdők 40%-át nem művelik. Ugyan Franciaország azt a célt tűzte ki maga elé, hogy tíz éven belül megújítja erdeinek 10%-át, ezt maga Emmanuel Macron népszerűsítette azzal, hogy 2022 végére 1 milliárd fa ültetését ígérte egy évtized alatt. Ez egy fontos kihívás, de nagy akadályba ütközik: Franciaország erdeinek 75%-a jelenleg 3,5 millió magánföldtulajdonos tulajdonában van, akiknek túlnyomó többsége nagyon kis erdőterületeket birtokol. Ennek a visszás helyzetnek a föloldására a 2022-es erdészeti társadalmi egyeztető fórum (Assises de la forêt) után egy erdészeti szakemberekből álló munkacsoportot hoztak létre, ami nemrég adta át javaslatait Marc Fesneau mezőgazdasági miniszternek.

Az Anne-Marie Bareau, a francia magánerdőgazdálkodók országos szövetsége (CNPF[1]) elnöke és Dominique Jarlier, az erdőtulajdonos települési önkormányzatok szövetségének[2] országos elnöke társelnökletével megvalósult munka kiegészíti a néhány hónappal ezelőtt Elisabeth Borne miniszterelnök által megbízott ellenőrző misszió tevékenységét, ami a Mezőgazdasági Minisztérium várakozásai szerint még eredményesebbé teszi a szakmai vitákat. A francia karbonsemlegességi célok elérését nehezíti, hogy a minisztérium adatai szerint a magántulajdonban lévő erdők 40%-a (vagyis a francia erdők teljes területének 30%-a) 4 hektárnál kisebb területű parcellákból áll, amelyek 3 millió tulajdonos tulajdonában vannak, akik többnyire nem kezelik őket: ma csak a 25 hektárnál nagyobb erdők esetében kötelező a kezelési terv készítése (ezt a küszöbértéket 20 hektárra csökkentik).

Tammouz Eñaut Helou, az erdészeti szövetkezetek szövetségének (UCFF) főtitkára szerint össze kell fogni a kisebb birtokokat, hogy konszolidálják és egyesítsék a kezelésüket. Ennek érdekében a jelentés tizenhat olyan intézkedést javasol, amelyek célja az érintett földterületek ismeretének javítása, illetve kezelésük megkönnyítése és egyszerűsítése. Javasolja, hogy az ingatlanok azonosítása és jellemzése érdekében először szociológiai tanulmány készüljön. Szükség lesz a földügyi nyilvántartás frissítésére is, például közjegyzők segítségével.

A munkacsoport szerint egyes területeken az erdőterületek és parcellák akár 20%-a nincs ilyenként feltüntetve a telekkönyvben. Az is kérdés, hogy milyen eljárásokat kell kidolgozni az azonosított tulajdonosok nélküli erdők kezelésére, például elővásárlási jogok révén, vagy arra kell ösztönözni a kisebb tulajdonosokat, hogy gazdálkodási céllal csoportosuljanak. A jelentés szerint meg kell vizsgálni az ilyen csoportosulások esetében alkalmazandó eszközöket, legyenek azok ösztönzők vagy kényszerítő intézkedések. Végezetül a fenntartható gazdálkodási dokumentumok egyszerűsítését javasolja az ilyen csoportosulások esetében, ugyanis a jelenlegi szabályozás alapján jelenleg a magánerdőknek csak egyharmada rendelkezik ilyen dokumentumokkal.

A 2024. évi költségvetési törvényjavaslat (ami 7 milliárd eurót szán Franciaország zöldítésére) részeként a kormány 500 millió eurós keretet hagyott jóvá az erdészetre, amelyből 250 millió eurót a meglévő erdők felújítására szántak. Ez arra ösztönözheti az erdőtulajdonosokat, hogy foglalkozzanak a kérdéssel, és mivel a tárca szerint a globális felmelegedés miatt egész erdőterületeket fenyeget a pusztulás veszélye a fenntartható gazdálkodás hiánya miatt, „nem engedhetik meg magunknak, hogy a véletlenre bízzák a dolgokat”.

A jelenlegi helyzet a francia fakülkereskedelmi mérleg szempontjából is tarthatatlan, a France Stratégie 2023 júliusi feljegyzésében többek között arra is rámutat, hogy a fák növekedéséhez és a szén-dioxid megkötéséhez szükséges időt figyelembe véve az energetikai célú fás biomassza mérlege rövid távon nem feltétlenül pozitív. „Ma az ágazatnak nyújtott állami támogatás fele az energetikai célú fás biomasszára fordítódik (ami a kitermelt fa 68%-át teszi ki), és kétségtelenül helyénvaló lenne ennek egy részét átirányítani a fafeldolgozó-ipar fejlesztésére” – mutat rá Nicolas Riedinger a Les Échos napilapban. Ehhez azonban meg kell erősíteni a fafeldolgozó ipart (amit már Nicolas Sarkozy is megpróbált köztársasági elnökként, de azóta sem sikerült), sőt van még egy további, nem elhanyagolható kihívás: az ágazat kereskedelmi deficitjének helyreállítása, amely folyamatosan növekszik (-9,5 milliárd euró 2022-ben). Franciaország olcsó nyers faanyagot exportál, és magasabb hozzáadott értékű feldolgozott termékeket importál, mutat rá a France Stratégie, amit mindenképpen meg kell(ene) fordítani.

A francia faipar lemaradása és nem kielégítő versenyképessége szoros összefüggésben van az erdőterületek tulajdonviszonyaival és elaprózottságával. Ahogy azt a Les Échos egy korábbi írásában is elemezte, az építőiparban a francia fa hiánya nem más, mint „aberráció[3]”, ugyanis hiába lett „divat” fából építkezni, ha a francia faipar képtelen belső forrásokból kielégíteni az igényeket még annak ellenére is, hogy a feldolgozóipar megerősítésére történtek-történnek intézkedések. A szerző, Christophe Palierse leszögezi, „ez egy francia paradoxon, amely sokat elárul a francia ipar állapotáról: az ország egyharmadát számtalan erdő borítja, de Franciaország úgy tűnik, képtelen kielégíteni a faanyagok iránti építőipari keresletet, amelyet az új környezetvédelmi előírások (is) ösztönöznek. A francia építtetők és kivitelezők egyöntetűen megjegyzik – és sajnálkoznak -, hogy a hazai termelés hiánya miatt Skandináviából, Németországból és Ausztriából kell importálniuk az anyagokat.”

A publicista idézi Olivier Wigniolle-t, az Icade vezérigazgatóját, aki szerint a helyzet még bizarrabb, mint amilyennek látszik. Szerinte „az építéshez használt fa alapanyag nagy része francia. De Ausztriába vagy a skandináv országokba szállítják, hogy ragasztott faelemeket készítsenek belőle, mielőtt Franciaországba importálnák. Környezetvédelmi szempontból ez teljes tévút.”

A helyzetnek azért van magyarázata, mivel Franciaországban a legutóbbi időig alig volt kereslet a legtöbb, fából készült és ma kurrens építőanyagra, egyszerűen nem alakult ki kellő kapacitású földolgozóipar, amire most – többek között – a France 2030 gazdaságfejlesztési program támogatásával igyekeznek megoldást találni, a folyamatban többek között Elzász jár az élen. A fűrészüzemekbe és a fafeldolgozásba történő beruházások összege a 2020-2022-es időszakban megduplázódott, és 700 millió euróra emelkedett, ám 3-4 évre van szükség, mire egy új üzem termelése eléri a szükséges szintet. Franciaország gyengesége annak is köszönhető, hogy a bőséges és növekvő erőforrás ellenére az erdők használata messze nem optimális, a tulajdonjogok széttagoltsága (azaz az elaprózott birtokszerkezet) hátrányt jelent az optimalizálás szempontjából.

Az országos faipari szervezet (FNB[4]) egyik vezetője, Nicolas Douzain-Didier szerint sajnálatos, hogy Franciaországban nincs mód a legkisebb erdőbirtokok összevonására. Úgy látja, az a tény, hogy az erdőtulajdonosok száma 3,5 millió, „bizonyos tehetetlenséget” okoz, ezzel szemben Németországban egy 10 hektárnál kisebb földterületet nem lehet tovább aprózni. Szakértők szerint ez a helyzet egy olyan adórendszer következménye, amely inkább az örökségre, mint a fakitermelésre irányul, ami utalás az úgynevezett „Sérot-Monichon” adótörvény végrehajtási utasítására[5], amely 1930 óta létezik, és amely az örökségek és az élő hozzátartozók közötti ajándékozások után az államnak fizetendő illetékek 75%-áig mentesíti az adóalanyt[6], ha az vállalja, hogy évtizedeken keresztül jó állapotban tartja az erdőt. Azaz egyáltalán nem ösztönzi az erdőtulajdonost profitorientált erdőgazdálkodásra, így nem meglepő, hogy ez visszahat a faiparra is (nem véletlen, hogy a Nemzetgyűlésben[7] és a Szenátusban[8] is napirenden van a kérdéses jogszabály módosítása). A Saint-Gobain például, ami magát a „fenntartható építés globális éllovasának” tartja, még mindig hezitál a lehetséges franciaországi beruházásai esetében. Benoît Bazin ügyvezető igazgató úgy fogalmaz, „Franciaország vezető fakereskedőjeként érdekel bennünket a téma, de előbb egy alapvető nehézséget kell leküzdenünk: versenyképesebbé kell tennünk az upstream francia erdészeti ágazatot. A francia erdők soha nem voltak konszolidáltak. Ez egy politikai és társadalmi kérdés, amelyet meg kell oldani”.

Ugyanakkor az erdészek Beaujolais régióban is több-kevesebb sikerrel küzdenek a globális felmelegedéssel. A francia kormány főleg a klímaváltozás következményeinek tompítására egyre komolyabb összegeket fordít az erdőgazdálkodásra, többek között a France 2030 gazdaságfejlesztési program[9] keretében.

A Les Échos gazdasági napilapban ennek kapcsán Anne Feitz közölt cikket, a helyzetet a Château de la Chaize pincészetet övező erdők egyre rosszabb állapotával igyekszik érzékeltetni, az okokat egyértelműen a globális felmelegedéssel összefüggő vízhiányra vezeti vissza, ami komoly károkat okoz a birtokhoz tartozó 230 hektáros erdőt alkotó Douglas-fenyőknél és más fajoknál. Idézi Thomas Canonier-t, a birtok minőségügyi, biztonsági és környezetvédelmi vezetőjét, aki szerint 2018-ban a terület egy részén egy hasonló állapotú parcellát a korábbi általános gyakorlatot követve tarra vágtak és újratelepítettek, azonban a telepítés nem sikerült, így más megoldást kell választani. Mindez azért fontos, mert az erdő nemcsak a számos ökoszisztémához szükséges biológiai sokféleségnek ad otthont, hanem szén-dioxid-elnyelő is, ami nélkülözhetetlen, ha Franciaország el akarja érni az éghajlati célokat.

Valójában az erdőgazdálkodás szerves részét képezi Franciaország ökológiai tervezésének, noha az Ökológiai Tervezés Főtitkárságának[10] szervezeti egységei küszködnek a 2030-ra kitűzött cél meghatározásával, ugyanis a földhöz és az erdőkhöz kapcsolódó szén-dioxid-megkötés 1999 és 2022 között évi 24 millió tonnáról 13 millió tonna CO₂-egyenértékre csökkent.

Az Emmanuel Macron személyes támogatását is bíró erdőgazdálkodás- és telepítés támogatására a kormány a 2024-es pénzügyi törvényjavaslat részeként egy 500 millió eurós keretet hagyott jóvá, ennek felét a „nemzeti erdészeti megújítási terv” megvalósítására fordítják, ám a részéletekkel a kormány egyelőre adós, nyilatkozta a lapnak Tammouz Enaut Helou, az erdészeti szövetkezetek szövetségének (UCFF[11]) főtitkára.

A szőlőbirtok csatlakozott a Coforêt[12] erdőgazdálkodó szövetkezethez és a folyamatos erdőborítást biztosító természetközeli erdőgazdálkodásra tért át, aminek alapját a természetes fölújulás jelenti – ám erre nem vehető igénybe telepítési támogatás. Az ilyen jellegű folyamatos kezelés költségesebb a fenntartás szempontjából, de a kivágott fa jobb minőségű: idővel a kiadások és a bevételek kiegyenlítődnek és kiegyenlítik egymást, mondta a lapnak Corentin Fouilland, a Coforêt műszaki igazgatóhelyettese.

A szőlőbirtokhoz tartozó erdőkben kitermelt fa eladásából származó bevétel nagy részét (ez a régióban hektáronként 8 000 és 12 000 euró közöttre tehető) újratelepítésre fordították, de a használandó fajok meghatározásakor már figyelembe kellett venni a globális felmelegedést.

Néhány évvel ezelőtt ez egyetlen faj lett volna, ehelyett az erdészek a Douglas-fenyő, a cédrus és a korzikai feketefenyő (Pinus laricio) kombinációja mellett döntöttek, amivel a kockázatokat akarják csökkenteni. Ennek ellenére jelentős a bizonytalanság, hiszen csak azt tudják, hogy Lyontó északra húsz-harminc év múlva ugyanolyan éghajlatuk lesz, mint jelenleg a jóval délebbre lévő Montélimarban, ám ma még senki sem tudja, milyen fajok alkalmazkodnak majd ehhez az új helyzethez, lesznek-e pl. késői fagyok, amelyeket a cédrus nem tud elviselni?

Az egyetlen dolog, ami biztos, hogy nem lehet úgy folytatni, mint eddig.

forrás: Somogyi Norbert TéT-attasé, Magyarország Nagykövetsége, Párizs

[1] https://www.cnpf.fr/ Centre national de la propriété forestière

[2] Fédération nationale des communes forestières

[3] Construction : « l’aberration » du manque de bois français

[4] Fédération nationale du bois https://www.fnbois.com/

[5] Décret du 28 juin 1930 relatif aux conditions d’application de l’article 15 de la loi de finances du 16 avril 1930. https://www.legifrance.gouv.fr/loda/id/JORFTEXT000000481115

[6] https://www.loir-et-cher.gouv.fr/Actions-de-l-Etat/Environnement/Foret/Fiscalite/Certificat-Loi-Monichon

[7] https://www.assemblee-nationale.fr/dyn/16/amendements/0273A/AN/798.pdf

[8] https://www.senat.fr/enseance/2022-2023/114/Amdt_I-641.html

[9] https://www.gouvernement.fr/france-2030

[10] Secrétariat général à la planification écologique https://www.gouvernement.fr/france-nation-verte/le-secretariat-general-a-la-planification-ecologique

[11] Union de la Coopération Forestière Française https://lescooperativesforestieres.fr/

[12] https://www.coforet.com/

Miután a lucfenyő kéregbogár (betűzőszú = Ips typographus) az elmúlt években 20 millió m3-t pusztított el és mintegy 55 000 hektárnyi lucfenyőerdőt tizedelt meg Kelet-Franciaországban, vajon most az ezüstfenyőt is hasonló katasztrófa fenyegeti?

A kérdés egyre sürgetőbben merül fel, mivel a fenyők növekvő pusztulási aránya elszomorító. Az Országos Erdészeti Hivatal (ONF) becslése szerint 2023 márciusának végére csak a Jura területén a száraz, kitermelendő fenyők mennyisége meghaladta a 600 000 m3-t. A helyzet azonban folyamatosan romlik. „Tájékoztattuk az ágazatot, hogy nyár elejére körülbelül 800 000 m3 a haldokló, kiszáradó fenyő mennyisége, mivel a jelenleg megjelölt faanyag 70%-a száraz, és nagyrészt fenyőkből áll” – mondja Jimmy Equenot, az ONF burgundia-franche-comté-i faosztályának vezetője.

Tény, hogy 2022 ősze óta a fenyőknél jelentős és különösen szokatlan mértékű pusztulás tapasztalható a vegetációs időszak végén. A jelenség 2022-ben kezdődött a Jura mészkőfennsíkjain, amelyek a talaj alacsony vízmegtartó képességéről ismertek, és nem csak a déli fekvésű lejtőkön. A valóság az, hogy sok fa szomjan halt, szomjan hal az elmúlt évek többszöri aszályos időjárása miatt.

Félő, hogy ez a jelenség, amely eredetileg a Jura hegységben volt jellemző 1000 méteres magasságig, mostanra a Vogézek hegységre is átterjedt, a terület jobb talajviszonyai ellenére. David Hacquart, az ONF tűlevelűek forgalmazásáért felelős munkatársa a Grand Est régióban megerősíti a Vogézek fenyőinek aggasztó mértékű pusztulását. „Tavasztól kezdve egészségügyi fakivágásokat végeztünk a fenyőkön, mert a helyzet egyre romlik, és július vége vagy augusztus eleje körül várható a pusztulás csúcspontja”.

A gazdasági következmények nem késlekedtek. A legutóbbi nyilvános árveréseken a piac reagált. „2023. június 20-án Champagnole-ban (Jura) összesen közel 110 000 m3 fenyő rönköt kínáltunk fel” – mondja Jimmy Equenot, aki elismeri, hogy az árverés „kihívást jelentett”, mivel a készlet több mint fele (egészen pontosan a mennyiség 63%-a) eladatlan maradt. Az ONF a kereslet jelentős visszaesését tapasztalta 2022. őszéhez képest.

Egy nappal később ugyanez a forgatókönyv ismétlődött meg a Vogézekben. „A 2023. június 21-én Gérardmerben tartott eladási árverésünk azt eredményezte, hogy a tételek felét visszavonták az ülés során” – mondta David Hacquart, hozzátéve, hogy a frissen vágott faanyag néhány tételéről a tavaly őszi árak alapján tárgyaltak.

Ami a június 20-i eladást illeti, az ONF továbbra is óvatos az elemzésében, mivel a mennyiségeknek csak 35%-át tárgyalták meg. A frissen vágott faanyag esetében a lucfenyő ára viszonylag stabil maradt a 2022-es őszi árakhoz képest, míg a fenyő ára ugyanebben az időszakban 5%-kal csökkent. Ezek az árak azonban egy év alatt mintegy 25%-kal csökkentek. Az ONF a lucfenyő kéregbogárhoz hasonló válsághelyzetet említ a Jura területén.

Az összehasonlítás azonban itt véget ér, mert két fontos tényező jelentősen megváltoztatja a helyzetet. „Egyrészt – magyarázza Fabrice Chauvin – az építőipari és a csomagolási piac már nem képes felszívni a felesleges mennyiséget”. A Les Résineux de Franche-Comté szakszervezet új elnöke fűrészüzembeli kollégáihoz hasonlóan a megrendelések csökkenését és a fűrészárakra nehezedő nyomást észleli. Ráadásul a száraz ezüstfenyő mechanikai tulajdonságai egyáltalán nem hasonlítanak a száraz lucfenyőéhez.

A fenyők válsága, illetve ily mértékű pusztulása nem kedvez sem az erdőtulajdonosoknak, sem a feldolgozóknak. És nincs garancia arra sem, hogy más gyantás fafajok biztonságban vannak az éghajlatváltozással kapcsolatos egészségügyi problémáktól. Ez lehet a helyzet a morvaországi Douglas-fenyő esetében, ahol a vízhiányos területeken már a hanyatlás jelei mutatkoznak. Az iparág szorosan figyelemmel fogja kísérni a szeptemberi fejleményeket.

szerk/ford: Tóth János, forrás: ONF

Az energia-hordozónak szánt kormányzati szerep megjelenik a többéves energetikai programozási tervben (PPE) is, a célok elérése azonban csak a szakma komoly és konstruktív összefogásával valósítható meg. A területen működő szakmaközi szervezet (CIBE) által szervezett szakmai napon elhangzott előadások és hozzászólások rávilágítottak arra, hogy az egyik legnagyobb ellenérvet, a fűtéssel járó mikrorészecske-emissziót (PM10, PM2,5) a technológiai fejlődésnek és a berendezések cseréjének köszönhetően sikerül közömbösíteni, a beruházások megtérülése szempontjából pedig nagyon lényeges változás történt a 2019-es állapotokhoz képest. A fosszilis energiahordozók árának elszabadulása – különösen az ukrajnai krízis kirobbanása után – ugyanis olyan mértékben megdrágította a fűtőolaj és a földgáz használatát, hogy fás biomassza energetikai célú használata újra versenyképessé vált.

Az éghajlatváltozás kihívásaival szembesülve a francia erdők állapota és jövőbeni sorsa jogos aggodalomra ad okot. Ugyan a bennük bekövetkezett változások üteme egyre gyorsul, a jelenséget magát az európai és különösen a franciaországi erdőgazdálkodók már évek óta tanulmányozzák. A változásokhoz való alkalmazkodás jelentős kihívásokat jelent, nemcsak a társadalom egésze, hanem az egész erdészeti és faipar számára is, a kihívások környezeti, társadalmi, gazdasági és éghajlati dimenziókat egyaránt érintenek. A fás biomassza energetikai hasznosításában érintett szereplőket összefogó szakmaközi szervezet (CIBE) 2019-ben rendezte meg első alkalommal a fás biomassza energetikai hasznosításáról szóló szakmai napot (journée bois-énergie), ennek középpontjában azóta is a fönntartható erdőgazdálkodás, a levegőminőség, az energetikai átállás és a szénmentesítés kérdései állnak. Érezhető azonban egyfajta hangsúlyeltolódás az erdőgazdálkodási kérdések irányába, az energetikai hasznosítás technikai, technológiai kérdéseinél fontosabbnak tűnik a szükséges alapanyag-mennyiség környezetkímélő, fönntartható, a társadalom számára is elfogadható módon történő előállítása.
Mivel az energiaválság és az erdőgazdálkodás nehézségei összefüggnek az éghajlatváltozással,
az ezekben a kérdésekben érdekelt szereplők (hatóságok, erdőgazdálkodók, civil szervezetek stb.) között sokan és sokszor ellentétes álláspontot képviselnek. Ezzel együtt – vagy ennek ellenére – ma minden eddiginél inkább úgy kell tekinteni a fából előállított energiára, mint a szén-dioxid-mentesítés egyik fő eszközére, valamint az erdők gazdasági és környezetvédelmi kezelésének lényeges elemére. A CIBE arra törekszik, hogy ezeket az összetett kérdéseket minél jobban meg lehessen érteni, igyekszik segítséget adni ahhoz, hogy ellenőrzött, objektív információkat találjunk ezekről az olykor (túl) heves vitákról és minden szereplő érdemben tehessen azért, hogy az általa képviselt vállalkozás, önkormányzat, szervezet magáévá tegye az energiafüggetlenség és a szén-dioxid-mentesítés törekvéseit.

A kérdés fontosságát jól érzékelteti, hogy Franciaország kontinentális területén megújuló forrásokkal 2021-ben 157,8 TWh hőenergiát állítottak elő (2020-ban 152,6 TWh-t), ennek 50%-át (78,4 TWh) a háztartások fafűtése jelentette, míg a közszférában, ipari üzemekben és a tercier szektorban fával előállított hőenergia a teljes mennyiség 15%-át (24 TWh) jelentette. A zöld növekedésről szóló 2015-ös törvény szerint 2030-ra az összes felhasznált hőenergia 38%-át megújuló forrásból kell(ene) előállítani, 2008-ban ez az arány 13,3%, 2021-ben 22,3% volt.
A tendencia alapján ez a célkitűzés csak akkor lesz tartható, ha lényegesen gyorsul a megújulók arányának növekedése, amiben jelentős szerepet kap(hat) a fás, elsősorban erdőkből kikerülő biomassza – amennyiben ennek társadalmi elfogadottságát és gazdasági megtérülését egyaránt biztosítani lehet.

A CIBE 2020 december végi adatai szerint az országban a közszférában, ipari üzemekben és a tercier szektorban használt, legalább 50 kW teljesítményű berendezések száma 7145 volt, ezek 67%-a az 50-300 kW-os kategóriába esett, 18%-ot jelentett a 300 kW-1 MW-os sáv, 50 MW felett csupán a berendezések 0,2%-a teljesített. Az összes teljesítmény 7920 MW volt, ennek 31%-át a 10-50 MW-os, 29%-át a 2-10 MW-os, 18%-át a legalább 50 MW-os kategória jelentette, a legnagyobb számban működő, az 50-300 kW-os kategóriába sorolható berendezések összes teljesítménye az egésznek csupán 7%-át jelentette. A háztartásokban 2021 végén hozzávetőlegesen 7,2 millió fatüzelésű berendezés működött (78,4 TWh), ez a teljes hőmennyiség-véghasználat 11%-át biztosította. A háztartási berendezések esetében meghatározó a hasított tűzifa használata, a granulátummal, aprítékkal működőké, arányuk meghaladja a 75%-ot. A szükséges famennyiséget gyakorlatilag teljes egészében országon belüli forrásokból biztosítják, az erdők éves növekményének csipán 60%-át termelik ki (amiben mindenféle használati cél – bútor, ipari, energetikai) beleértendő. A szakmai szervezetek becslése szerint 2035-ben éves szinten már 19,8 millió m3 faanyagot lehet(ne) kitermelni, míg a jelenleg használatlanul maradó, de nagyobb odafigyeléssel, hatékonyabb válogatással hasznosíthatóvá tehető fahulladék mennyisége 1,3 millió tonna lehet, amiből 70% (0,9 millió tonna) energiát lehet előállítani. Mindez azt jelenti, hogy a fás biomassza energetikai használata az elkövetkezendő években érdemben bővíthető, de ehhez minden érintett szerepkő érdemi együttműködésére és a támogató jogszabályi háttérre szükség van.

Tekintettel a konferencián elhangzott, igen jelentős mennyiségű információra, a részletes összefoglalót itt tesszük közzé.

A fás biomassza energetikai használata Franciaországban

A CIBE június hatodikán harmadik alkalommal rendezte meg a faanyagok energetikai hasznosításának kérdésivel foglalkozó konferenciát, ahol az éghajlat, az erdőgazdálkodás és az energia területén dolgozó szakemberek, az egyes iparágak és területi önkormányzatok képviselői osztották meg tapasztalataikat a publikummal. Az egész napos szakmai program első részében az előadók a fából előállított energia szerepét vizsgálták, mint Franciaország első számú megújuló energiaforrását, összekapcsolva ezt a klímaváltozás kérdéskörével. Választ próbáltak adni arra:
– milyen szerepet játszik a fából előállított energia az éghajlatváltozás elleni küzdelemben,
– mi a tétje az erdőkről és a fás biomasszából származó energiáról szóló európai vitáknak,
– hogyan lehet becsülni, sőt mérni a fás biomasszából származó energia szénmérlegét,
– milyen szerepet játszhat a fából előállított energia Franciaország energia- és éghajlatvédelmi stratégiájában?

A fás biomassza energetikai és környezetvédelmi átmenetben betöltött szerepe kapcsán Fanny-Pomme Langue (CEPF) az európai uniós helyzetről szólva kiemelte, „egyes kritikák hajlamosak a vitát az importra összpontosítani, nem mintha nem lenne ilyen, de fontos tisztázni, hogy az erdészeti értéklánc – és általában az európai erdészeti ágazat – főként helyi alapanyagot használ„. Ezzel együtt nem teljesen elégedettek a jelenlegi bizottsági irányvonallal, mert az túlságosan nagy szerepet szán az erdők biológiai sokféleség védelmével és széncsapdával kapcsolatos szerepének, és ezekhez képest alárendelt helyzetben van az energetikai célú használat. A készülő RED-III irányelvről szólva úgy vélte, ebben a korábbinál is nagyobb figyelmet kap a még komolyabb fönntarthatóság, ezért érinthetetlenek a primer és idős erdők, ahogy kiemelt védelmet kapnak a nagyon jelentős biológiai sokféleséggel rendelkező erdőterületek is. A talajvédelem az egyik kulcsfontosságú kérdés, így többek között kerülni kell a tuskózást, azokat helyben kell hagyni (ami sok erdőgazdálkodót érzékenyen fog érinteni, mivel az energetikai célra értékesített tuskók kiegészítő jövedelmet biztosítottak).

Megjegyezte, a Tanácsban és az Európai Parlamentben jelenleg is zajlik a tárgyalás a természetes élőhelyek helyreállításáról, ennek alapvető célkitűzéseit a szakma támogatni tudja, ám a részletek (pl. pénzügyi támogató mechanizmusok, holtfa kérdése) egyelőre nem ismertek, ami bizonyos fokú nyugtalanságot kelt az érintettekben. Hozzátette, 2022 decemberében már elfogadták az erdőirtások elleni jogszabályt, amit a gazdaságok méretétől függően a kihirdetést követő 18-24 hónap múlva kell alkalmazni, ám az ördög a részletekben rejlik és egyelőre nem világos minden részlet. hozzátette, tény, hogy egyelőre nincs „közös európai erdészeti politika”, a Green Deal túlságosan gyorsan és talán túlzott célkitűzésekkel megy előre, nagy kérdés, miként fog továbblépni az új összetételű EP és EB. Az energetikai célú fahasználatban tovább kell folytatni a szakmai vitát és minden típusú forrást figyelembe kell venni, ki kell használni.

A mezőgazdasági és élelmiszer-szuverenitási minisztérium munkatársa, Sylvain Reallon a francia erdészeti és erdészeti biomassza-használati támogatások kapcsán úgy fogalmazott, ott, ahol ipari célú faanyag-használatról beszélünk, megkerülhetetlen az energetikai célú használat, a kettő egymással nem szembeállítandó, hanem egymást kiegészítő terület, ezért a tárca a kettőt együtt kezeli. Emlékeztetett, a RED II alkalmazásáról szerzett tapasztalataikat néhány héten belül egy átfogó jelentés formájában közzéteszik az érintett tárcák honlapján, egyben hasznosítani fogják ezt a RED-III-ra történő fölkészülésben. A konkrét franciaországi helyzetet illetően kitért a tavalyi, évek óta nem látott intenzitású erdőtüzekre, ezek kapcsán megjegyezte, sajnos csak az erdők viszonylag kis területére van valós erdőtűz elleni védelmi terv, amin mindenképpen változtatni kell. Emlékeztetett arra, hogy különösen a déli országrészben valóban komolyan kell venni a „bozótirtási” kötelezettséget, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ingatlantulajdonosoknak a ház körüli védőtávolságot tisztán kell tartani, ám szélsőséges esetekben akár 90% is elhanyagolja ezt a kötelezettséget.

Jelezte, az elmúlt időszakban több program is indult a francia erdők megújítására, ami sok esetben a valamilyen okból lepusztult (vagy tűzvészben elpusztult) erdők újratelepítését jelenti, de már más, a klímaváltozás kihívásait is figyelembe velő fajösszetétellel. Komoly problémát jelent, hogy a teljes erdőterület mintegy kétharmadát kitevő magánerdők jelentős része kifejezetten elhanyagolt, a tulajdonosok szinte semmilyen beavatkozást nem végeznek, így jelentős mennyiségű faanyag nem jut el a piacra, sem ipari faként, sem energetikai célra hasznosított biomasszaként. A tárca célja az, hogy úgy lehessen erősíteni a francia erdők fenntartható használatát, hogy ezzel párhuzamosan javul azok közgazdasági valorizálása is.

Olivier David az energetikai átmenetért felelős minisztérium szempontrendszerét követve úgy látja, az erdők legnagyobb szerepe a szénmegkötés, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetne a faanyagot energetikai célra használni, éppen ellenkezőleg, a tárca kulcsszerepet szán neki a 2051-es energia- és klímacélok elérésében és így a francia energiamixben, a cél pedig a fosszilis források kivezetése az energiahasználatból. Úgy látja, a fás biomasszának elsősorban az ingatlanok fűtésében lehet / lesz nagy szerepe, ám mivel nem áll végtelen mennyiségben rendelkezésre, ezért törekedni kell a maximális hatásfokú hasznosítására. Amit mindenképpen el kell kerülni, az a fával történő áramtermelés olyan módon, hogy a folyamat során keletkező hulladékhőt nem hasznosítják.

Az országos szénmentesítési stratégia (SNBC) végrehajtása szempontjából az erdők szerepe megkerülhetetlen, az ipari fahasználatot minden esetben összeköti az energetikai célú hasznosítással, az irányítást pedig helyi szinten kell megoldani (gouvernance de la biomasse). Emlékeztetett arra, hogy a kifejezetten az épületek energetikai hatékonysága javításának támogatására indított és több lépésben bővített MaPrimeRénov keretében 2022-ben 40 ezer biomassza-kazán beszerzését támogatták. És ha figyelembe vesszük, hogy ezekkel rendszerint olajtüzelésű kazánokat váltottak ki, kifejezetten eredményes eszközről lehet beszélni, amikor a fosszilis energiahordozókat akarjuk kivonni a használatból.

A programból finanszírozható munkák felső összeghatárát egyébként idén február 1-ről tovább emelték, a cél az átfogó és hatékony felújítások ösztönzése, amelyekre szükség van, de még mindig nagyon kevés van belőlük, és valamilyen formában elengedhetetlen az áremelkedések hatásának kompenzálása is. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a magánházak fűtése jelentős forrása a levegőbe kerülő mikrorészecskéknek, ezért a biomassza-kazánok energetikai hatásfokának javítását a füst kezelésével mindenképpen össze kell kötni.

Ezért különösen a nagy légszennyezettségű területeken fontos a régi, korszerűtlen fatüzelésű kályhák, kazánok sokkal modernebbekkel való fölváltása is. A fás biomassza energetikai célú használata egyértelműen csökkenti a széndioxid-emissziót, ugyanakkor jelentős kockázatot hordoz magában a fizikai légszennyezés terén, elsősorban a légzés során a szervezet belső részeibe is eljutó mikro-részecskék (PM10, PM2,5) esetében. Az ezekkel kapcsolatos emisszió legfőbb „bűnösei” a háztatásokban üzemelő, korszerűtlen, nyílt égésterű berendezések, míg a napjainkban elsősorban a közösségi távhő-szolgáltatásban beépített kazánok már a legszigorúbb elvárásoknak is megfelelnek, használatuk biztonságos és tiszta megoldást jelent.

Mathieu Fleury (CIBE) szerint több pedagógiára van szükség annak érdekében, hogy minél szélesebb körben meg lehessen értetni, önmagában az energetikai célú fás biomassza-használat nem létezik, ahhoz mindig társul más is – faipari hasznosítás, szénmegkötés, talaj- és vízvédelem. A francia erdők területe pedig nem csökken, hanem jelentős mértékben és folyamatosan nő, meglátása szerint Franciaországnak hihetetlen adottságai vannak az erdőt és az erre épülő gazdaságot illetően. A legnagyobb kárt a közelmúltban az okozta, hogy a földgáz ára rendkívüli mértékben lecsökkent, és emiatt a folyamatban lévő biomassza-projektek (a háztartásiak is) azonnal leálltak, az ágazati szereplők pedig piac nélkül maradtak – azóta a helyzet gyökeresen megváltozott, a gyártók képtelenek kielégíteni a biomassza-kazánok iránti igényeket.

Jules Nyssen (SER) mindehhez azt tette hozzá, hogy a biomassza – és ezen belül a fás erdei) biomassza – a francia energiapolitika egyik jelentős építőeleme, ezért egy offenzív politikára van szükség az ágazat szereplői részéről annak érdekében, hogy a szektor megkapja az őt megillető elismerést. Úgy látja, az ukrajnai krízis bizony spekulációs folyamatokat is elindított a faapríték- és granulátum-piacon, amin idővel sikerült úrrá lenni, és le kell szögezni, van elég alapanyag, a francia cégek képesek az ügyfeleket megfelelő mennyiségben és minőségben kiszolgálni. Megjegyezte, a háztartások fűtésében a villamos fűtőtestek és a fát használó eszközök kiválóan kiegészítik egymást, sőt a késő délután üzembe helyezett kazánok pontosan az esti csúcsidőben járulnak hozzá az áramigény csökkenéséhez azzal, hogy a háztartások áramról fára váltanak. Aláhúzta, folyamatos a javulás a fás kazánok emissziós mutatóiban, érezhetően csökken az általuk kibocsátott és a légszennyezésben fontos szerepet játszó mikrorészecskék mennyisége.

A fás biomassza klímaváltozás elleni küzdelemben betöltött szerepét, előnyeit és korlátait vizsgálva Antoine Colin, a francia földrajzi és erdészeti információs intézet (IGN) munkatársa a talajok szénmérlege kapcsán emlékeztetett arra, hogy 2010-2015 között a francia erdei ökoszisztémák éves szinten 83 millió tonna CO2-t kötöttek meg. Ebből az élő biomassza 63 millió tonna, a talajokban megkötött szén 20 millió tonna volt. Az erdőkből kikerülő és földolgozott faanyag 2 millió tonnát jelent, a megtakarított széndioxid-emisszió 32 millió tonna, amiből 12 millió a fa energetikai célú használatának köszönhető. Látható az is, hogy a francia biomasszában megkötött szén mennyisége 40 év alatt 50%-kal nőtt, ami főleg az erdőknek köszönhető. Felhívta a figyelmet arra, hogy az IGN által 1958-ban létrehozott és azóta minden évben közzétett országos erdőfelmérés (inventaire forestier national, IFN) legfrissebb adatai szerint az utóbbi egy évtizedben 54%-kal nőtt a fák mortalitása, a korábbi 6-7%-ról 12% közelébe, a folyamat sajnálatos módon gyorsuló tendenciát mutat. A 2022-es tavaszi és nyári aszály, valamint a 70 ezer hektárt elpusztító erdőtüzek fényében ez sajnos nem meglepő, különösen annak ismeretében, hogy 2022 nem az egyetlen olyan év volt az utolsó tízben, ami különösen próbára tette a francia erdőket. Több aszályos év is volt, soha nem látott méreteket öltött a szúbogár kártétele.

A Franciaország kontinentális területeire vonatkozó adatok szerint 2012-2020 között évente 11,4 millió körméter fa pusztult el, ami a teljes erdővagyonra viszonyítva 0,4%-ot jelent. A szakemberek szerint a tendencia a klímaváltozás és az egyre gyakoribb és súlyosabb aszályok miatt erősödni fog, a leginkább érintett fajok pedig a szelídgesztenye, a lucfenyő és a kőris. A hivatkozott földrajzi egység erdőborítottsága 31%, elérve 2021-ben a 17,1 millió hektárt, ami 21%-kal több mint 1985-ben, térfogatra pedig 2,8 milliárd m3-t jelent (+50% harminc év alatt). Óvatos jelek utalnak arra, hogy nő az erdők fajgazdagsága, jelenleg már „csak” 47% a monospecifikus erdők aránya (azaz egy faj legalább 75%-os gyakorisággal van jelen), míg 2017-ben ez még 51% volt.

A Klímaügyi Főtanács szerint utóbbi tíz évben a francia erdők szén-dioxid-tároló képessége „összeomlott”, 2010 és 2020 között 48%-os csökkenést jeleznek. Ennek oka a biológiai produktum csökkenése, a – többek között a kártevők pusztítása miatt bekövetkező – fapusztulás robbanásszerű növekedése, valamint a kitermelt faanyag mennyiségének emelkedése.

Maga Emmanuel Macron államfő is elismerte, idézi a Les Échos gazdasági napilap: „Nyilvánvaló, hogy szén-dioxid-elnyelőink nem állnak a helyzet magaslatán”. Ezek összhangban vannak az IGN adataival, Antoine Colin fölhívta a figyelmet arra, hogy 2020-ban már csak 25 millió volt a francia erdők által megkötött szén – szemben a jó tíz évvel korábbi 60 millió tonnával – ilyen kevés előtte csak 2000-ben volt.

A francia erdős ökoszisztémák által 2019-ben összesen raktározott szén mennyisége 2,9 milliárd tonna volt, ennek nagyjából 90%-a közel fele-fele arányban az élő biomasszában, illetve a talajban volt, a fönnmaradó 10% pedig hasonló mértékben oszlik meg a holtfa és az avar között. Az erdőfelmérés egyébként folyamatos, évente országos mintavétel történik (3 millió adat) és minden évben 6500 új erdős parcellával bővül a rendszer. Ötévente ugyanazt a területet újramérik, ennek alapján számítják ki a szénforgalmat / szénmérleget. Feljegyzik a talajtípust, a fafajokat, a fák méretét és egészségi állapotát, az, élő- és holtfa-mennyiséget.

Aggasztó az erdők egészségi állapota, ennek egyik mutatója a lombvesztés, ami közel duplája lett az utóbbi években. Pedig az IGN tavalyi adatai szerint az elmúlt száz évben 70%-kal nőtt a francia erdők területe (8,9 millió hektárról 17,1 millióra), és míg 1983-ban még csak 129 m3 faanyag volt egy hektáron, 2019-ben már 174 m3. A biomassza használatban érdekelteket segíti az IGN által kifejlesztett, valós idejű biomassza-monitoring rendszer, ami a távérzékelési eljárások integrálásával az erdők számos állapotáról (pl. szúbogár-fertőzöttség) képes adatot szolgáltatni. Az IGN-nél komoly figyelmet fordítanak a mezővédő erdősávokra, ezek kétharmada az ország 30 megyéjében koncentrálódik és térfogatuk összesen 240 Mm3, ami 78 millió tonna raktározott szénnek felel meg. A francia ökológiai átmenet ügynökségének (ADEME) támogatásával elvégzett 2022-es felmérés alapján látható, sajnálatos módon a gazdaságok méretének folyamatos növekedése (ami a gazdálkodók részéről jövedelmezőségi kényszer) nem kedvez az erdősávok létezésének, sokfelé eltűnnek ezek, de vannak kifejezetten jó példák is. A helyzet akkor fog érdemben megváltozni, ha a gazdálkodóknak már jelentősebb (anyagi) érdekük fűződik ezek megőrzéséhez, ápolásához, telepítéséhez, mintsem a kivágásához. A belterületi parkok, egyéb zöldterületek kapcsán viszont nincsenek adataik, ezeket elsősorban az önkormányzatok mérik föl, az ADEME pedig a honlapján is közzétett egy olyan, szerinte mindenképpen figyelemre méltó anyagot, ami abban igyekszik segíteni, hogyan kell ezeket a területeket úgy kezelni, hogy minél hatékonyabban hozzájáruljanak a biológiai sokféleség megőrzéséhez, a kedvezőbb mikroklímához, stb.

Christine Deleuze az állami erdőkezelő (ONF) munkatársaként hangsúlyozta, az ONF számára az ipari használatra alkalmas fa előállítása a prioritás, de ez nem jelent ellentmondást a biológiai sokféleség megőrzésével. Franciaországban 11 M ha erdő van, ebből 6,4 millió van a tengerentúlon, legnagyobb részben Francia-Guyanában. Az ONF tevékenysége jelenti az országban kereskedelmi forgalomba kerülő faanyag 35%-a, a bútor- és épületfa-alapanyag (bois d’oeuvre) 40%-a, miközben a szigorúan védett területek 90%-a az ONF kezelésében van. Az ONF-nél ösztönzik a faanyag minél nagyobb arányú és minél hosszabb időre történő beépítését, ezzel az elsődleges cél a fosszilis forrásból származó (vagy ilyen energiát igénylő) anyagok és energiahordozók arányának csökkentése. Az ONF által ajánlott erdőművelési (agro)technológiai eljárások is tartalmazzák az energetikai célú használatot, tudván, hogy egy-egy fa 60%-a kerül fűrészüzembe (jellemzően a törzs), 40%-a pedig energiatermelésre hasznosul (elsősorban a korona). Catherine Deluze megjegyezte, az ország megújulóenergia-mixében a fás biomassza 38,5%-ot jelent, az ehhez fölhasznált 70 millió m3 fa zöme közvetlenül vagy közvetve az erdőkből kerül ki, csupán 5 millió m3 a reciklált faanyag (pl. használhatatlanná vált bútor, bontásból kikerülő épületfa). Hangsúlyozta, az erdőknek meghatározó szerepe van a klímaváltozás elleni küzdelemben, de 2018 óta már mintegy 300 ezer hektár (ONF-kezelésű) ment tönkre a szélsőséges klimatikus jelenségek és az elsősorban ezek nyomán föllépő szúbogár-kértételnek, ebből 35 ezer hektárt már teljesen újra kellett telepíteni.

Aláhúzta, a talajvédelemnek megkülönböztetett szerepet kell kapnia, a kutatókkal legalább egy évtizede dolgoznak azon, hogyan lehet a talajtaposást minimálisra csökkenteni az erdőművelési beavatkozások során. A klímaváltozás fényében az egyik legfontosabb kérdés lett a szaporítóanyag-használat, a szárazabb és melegebb klímát jobban tűrő genotípusok, extrém esetben más fajok használata, ezt szolgálja az ilots d’avenir-kísérleti parcellahálózat, ám még nem állnak rendelkezésre kellően hosszú időintervallumot lefedő adatsorok ahhoz, hogy biztonsággal le lehessen vonni az első következtetéseket. A jelenleg használt fajok közül még a drasztikusabb klímaváltozási forgatókönyvek esetében is kifejezetten optimista jövőképe lehet a tengerparti fenyőnek, a szelídgesztenyének, a vörösfenyőnek, még „tűrhető” az akácé, a molyhostölgyé és az erdei fenyőé. A luc, a jegenyefenyő, a bükk már pesszimistább jövőképpel bír az ONF szerint, míg a duglász, a feketefenyő, a kocsányos és kocsánytalan tölgy jövője már a jelenlegi időjárási körülmények között is számos kockázati tényezőt mutat.

Émilie Machefaux, az ADEME munkatársa úgy látja, hogy a legújabb kutatások fényében kevésbé lehet biztosan előre jelezni az erdők szénmegkötő képességét, mivel egyre több a bizonytalansági tényező, így sokkan nagyobb szerepet kell kapnia a helyi szintű adatfölvételezésnek, megfigyelésnek. Nagyon fontos az olyan formában történő fahasználat arányának és mennyiségének növelése, amivel a korábbiaknál jóval hosszabb időre beépíthető a faanyag, ugyanis ez jelenti valóban komoly szénmegkötést.

Florin Malafosse szaktanácsadó (Solagro) kiemelte, a fás biomassza egészen más, mint egy „klasszikus” természeti erőforrás, mivel rendkívül sokszínű, időben és térben folyamatosan változó mennyiségben és minőségben van jelen. A mezővédő erdősávok szerepe szerinte rendkívül fontos, ugyanis egyszerre jelentenek folyamatos biomassza-forrást (elsősorban energetikai céllal) és értékes eszközt a klímaváltozás elleni küzdelemben (pl. kedvezőbb mikroklíma) és a biológiai sokféleség megőrzésében. Úgy véli, az agrárerdészeti rendszerek egyelőre nem jelentenek komolyabb forrást az energetikai célú biomassza esetében, de a század második felében már igen, különösen a mezővédő erdősávokkal együtt.

Mathieu Fleury (CIBE) szerint Franciaországban jóval nagyobbak a rendelkezésre álló források, mint gondolnánk, de számos kategóriában messze nem hasznosul minden, amit hasznosítani lehetne – ide tartozik pl. az élettartama végére elért épület- és bútorfa, a közterületeken végzett gallyazásból kikerülő anyag, stb.

A délutáni szekciókban azt vizsgálták az előadók, a fából előállított energia milyen szereppel bírhat a szén-dioxid-mentesítésben, mint fenntartható és helyi erőforrás, hogyan érheti el egy terület/ágazat a szén-dioxid-semlegességi célkitűzéseit? Hogyan lehet összekapcsolni a versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású, hatékony gazdasági fejlődést a helyi erőforrások és munkahelyek fejlesztésével, miközben a lakosság elvárásainak és igényeinek megfelelően küzd az energiaszegénység ellen?

A fás biomassza, mint helyi és fönntartható forrásból származó megújuló energiaforrás energetikai autonómiában és szénmentesítésben betöltött, az ipari szereplők szempontjából vizsgált szerepét illeti, Grégoire Juillot vállalkozó (SRC) elárulta, családi fűrészipari vállalkozásuk 20 M € éves árbevételű. 80 alkalmazottat foglalkoztatnak, elsődleges fűrészipari földolgozással (tölgy, egyéb lombosok) és másodlagos földolgozással (parketta és egyebek gyártása) foglalkoznak, árbevételük 40%-a exportból származik. Elsődleges céljuk a nyersanyag minél jobb valorizálása, de csodákra ők sem képesek, egy tölgyrönknek legföljebb 50%-a hasznosítható ipari célra, a maradék energiát termel – egyelőre csak saját fogyasztásra hőenergiát, de már tervezik az áramtermelést is – hőenergiából már önellátók, az áramot még vásárolják. Úgy tervezik, hogy a már meglévő berendezések hatásfokának javításával és a biomassza még nagyobb arányú hasznosításával tevékenységüket 2026-ra szénsemlegessé tudják tenni. Az áramtermelési ambíciójuk elsősorban az önellátást célozza, de számítanak arra, hogy fölöslegben is fognak áramot előállítani. Erre 2016 óta már nincs támogatott átvételi ár, viszont a jogszabályi környezet lehetővé tesz, hogy egy végfogyasztóval közvetlenül szerződjenek – ezt céljuk is megtenni, mivel árameladás része lesz az üzleti terüknek.

Grégory Bertrand (Cristal UNION) meglátása szerint a 9000 gazdálkodó tagot és 2000 főt alkalmazó szövetkezeti csoport számára is elengedhetetlen a zöldítés, ami a fő tevékenységük, a cukorrépa-földolgozás (cukorgyártás, alkohol) és terményszárítás (pl. lucerna). Energiaigényük nem elhanyagolható részét már biomasszából fedezik, jelenleg évente 200 ezer tonnát használnak. Meglátása szerint a legjobb megoldás egy minél több lábon álló energiamix, amiben esetükben a klasszikus áram és földgáz mellett nagyon komoly szerepet kap a biogáz, a fás biomassza („ésszerű” sugarú körön belülről beszállított faapríték) és természetesen a visszamaradó cukorrépa-maradvány), de nem jó egyiket vagy másikat „túlzásba vinni”. És mindez csak akkor működik jól, ha a rendszeren belül meg lehet valósítani az egyes egyégek közötti „energia-átcsoportosítást”, ha a valahol fölöslegben termelődő energiából másutt éppen hiány lenne.

Sébastien Ragot, a négyezer lakosú Givry polgármestere is messzemenően híve a karbonsemlegességi célkitűzések teljesülésülésének és a település önkormányzata is komoly erőfeszítéseket tesz az energetikai önellátás és a zöldítés terén, de ennek költségeit csak akkor tudják vállalni, ha mintegy 70%-os támogatási arányt tudnak biztosítani megyei, regionális és állami források igénybe vételével.

Ami a fás biomassza vidéki területek, területi önkormányzatok szempontjából vizsgált szerepét illeti, Laure Curvale, a Gironde megyei közgyűlés tagja szerint a megye még mindig 57%-ban függ a fosszilis energiahordozóknak, de komoly erőfeszítéseik vannak a megújulók arányának növelésére, most indítanak egy nagyon komoly fotovoltaikus projekten is. A felhasznált megújuló energia mintegy fele fás biomasszából származik, részben a Bordeaux-tól délre (főleg a szomszédos Landes megyében) lévő tengerpartifenyő-állományokból (Pinus pinaster, amiből tavaly mintegy harmincezer hektár vált az erdőtüzek martalékévá), más része pedig Nouvelle-Aquitaine régió északi megyéiből származó más fafajok aprítéka.

Vincent Labarthe, az Occitanie réióban található Figeac és a szomszédos települések alkotta önkormányzati szövetség képviselője szintén komoly erőfeszítésekről számolt be, ami a fás biomassza energetikai használatát illeti, de esetükben nem tűlevelű, hanem lombos fajok jönnek számításba. Egyszerre törekednek az energiaszükségletet csökkenteni és a helyben termelt energia mennyiségét növelni, ez utóbbira a legjobb eszköz a fás biomassza.

Patricia Morhet-Richard, a Hautes-Alpes megyei erdőbirtokos önkormányzatok és az FNCOFOR képviselője szerint a régióban a fa energetikai célú használata „nagyon régre” nyúlik vissza, amiben nagy szerepe van annak is, hogy az ország második legerdősültebb részéről van szó. A rendelkezésre álló forrásokat igyekeznek helyben tartani, erre minél több munkahelyet ráépíteni, az általa képviselet települések éves szinten 140 ezer tonna fát használnak fel energetikai céllal, elsősorban épületek fűtésére. Nagyon fontosnak tartja, hogy kisiskolás kortól kezdve minél több gyerek megismerkedjen az erdei ökoszisztémák működésével, az erdőgazdálkodói szakmával és a faanyag minél sokoldalúbb fölhasználási lehetőségeivel.

Elengedhetetlen annak megértetése velük, hogy egyes fákat ki kell vágni, el kell magyarázni ennek okait, meg kell ismerniük a saját településük és az azt övező erdők kapcsolatát, az erdő természeti és közgazdasági szerepét. A mai gyereke a holnap felnőttei, ha azt akarjuk, hogy felnőttként érték és elfogadják az erdők hasznosítását (ami a fák kivágásával kezdődik), gyerekként kell őket erre megtanítani – és ami nagyon fontos, főleg a tavalyi erdőtüzek után, elmagyarázni nekik, hogy kell az erdőben viselkedni ahhoz, hogy minél kisebb legyen az erdőtüzek kockázata.

Frédéric Blanc (Scierie BLANC & ALPES BIOMASSE PLUS fűrészipari vállalkozás, Drôme megye) úgy látja, a helyben termelt faanyagot akkor lehet legjobban hasznosítani, ha nem szállítják el rönk formájában, hanem helyi cégek végzik el minél nagyobb arányban az elsődleges és másodlagos földolgozást – és így lehet helyben tartani és energetikai célra hasznosítani a fűrész- és földolgozóüzemi hulladékot is. Sőt, a szektor vonzerejét növelik azok a speciális turisztikai események is, amiket az erdőgazdálkodás és a faipar köré igyekeznek fölépíteni (pl. favágók ünnepe, az erdő ünnepe). Nagyon fontosnak tartják a fiatalabb korosztályok megnyerését az erdőgazdálkodásnak és faföldolgozásnak, ezért évente több tucat felsőtagozatos és gimnáziumi osztályt is fogadnak. Ha ez sikerül, akkor később már nem kell velük küzdeni azért, hogy az erdőgazdálkodók és faipari szereplők nyugodtan tudjanak dolgozni… A biomassza számos önkormányzatnál tölt be jelentős szerepet, Compiègne város távhőszolgáltatásának 65%-a tavaly év végére zöld lett, ekkorra készült el ugyanis az Engie Solutions 14 MW-os biomassza-fűtésű hőközpontja, így a zömmel megújuló források használatával évente 12 ezer tonnával csökkenthető a CO2-emisszió. A fűtőanyagot jelentő fa 80%-át 100 kilométeres sugarú körön belülről szerzik be, ami részben erdészeti művelésből kikerülő faanyag, részben pedig újra nem hasznosítható fatermék.

Az ADEME szerepe
A közösségi biomassza használatot a hőenergia-alap (fonds chaleur energie) segíti, ami az elmúlt 14 év során több mint 7100 megújuló hőenergetikai projektet támogatott, összesen 3,68 milliárd euróval, amivel 12,4 milliárd eurónyi beruházást generált. Ennek eredményeképpen 2022 végére a Fonds Chaleur által 2009 óta támogatott létesítmények közel 42,6 TWh/év megújulóhőenergia-többletet állíthattak elő. A 2022-es gázár mellett az összes támogatott projekt által egyetlen év alatt termelt hőmennyiség a Fonds Chaleur által 14 év alatt nyújtott támogatással nagyságrendileg egyenértékű összegbe kerülne, ha azt gázból állították volna elő.

A koronavírus-válság által „megbolygatott” évek után 2022-ben az ukrajnai háború és a súlyos energiaválság következett. A francia kormány a gázkiváltási tervével összhangban 522 millió euróra növelte a hőalap költségvetését, ami összesen 49%-os növekedést jelentett az előző évhez képest. Az alap által támogatott létesítmények száma 2022-ben jelentősen, 908-ra emelkedett a 2021-es 559-hez képest. Ez a növekedés nagyrészt a megújuló hőre vonatkozó szerződések felfutásának köszönhető, amelyek nagyszámú, de kisléptékű (főként biomasszát használó) projektet támogatnak. Az alap által nyújtott források elsősorban a beruházások támogatására (463 millió EUR), valamint kisebb mértékben tanulmányok, képzés és kommunikáció támogatására szolgálnak.

A beruházási támogatásokat tekintve a megújuló hő fejlesztésének alapvető láncszemét jelentő távhőszolgáltatási rendszereknek nyújtott források adják a költségvetés legnagyobb tételét (221 millió euró, ami 63%-os növekedést jelent 2021-hez képest), ami 380 km elosztóhálózat finanszírozását tette lehetővé. A biomassza-fűtőművek 146 millió eurós támogatást kaptak (ebből 91 millió eurót a nagy ipari fűtőművek), a geotermikus energia 34 millió eurót, a hálózatba táplálásra szánt biogáz-visszanyerő berendezések pedig 31 millió eurót. A termoszolárisenergia- és hulladékhő-hasznosító létesítményekre (a kapcsolódó hálózatok kivételével) 10 millió EUR-t, illetve 19 millió EUR-t különítettek el. A Fonds Chaleur 2022 beruházási támogatásban részesülő projektek 3,68 TWh/év többlethőt termelnek megújuló és visszanyert hőből (hulladékhőből). A megújuló és visszanyert hőtermeléshez a legnagyobb mértékben a biomasszából származó energia fog hozzájárulni (50%), ezt követi a hulladékhő hasznosítása (24%), majd a biometán (14%). Az ezen új létesítményeknek köszönhetően megtakarított széndioxid-emisszió évente mintegy 764 000 tonnát tesz ki.

Kifejezetten a biomasszára fókuszálva az ügynökség külön programokat működtet, ennek érdekében a biomasszából előállított energiát hasznosító referencia-berendezések hálózata igen kiterjedt, több mint 5000 berendezés működik az önkormányzati és az ipari szektorban, 50 kW-tól 50 MW-ig terjedő teljesítménnyel. A Fonds Chaleur által támogatott létesítmények bemutatására két referencia-útmutatót tettek közzé, 60 példát citálva a helyi önkormányzatoknál és 54 példát a vállalkozásoknál működő létesítményekről. Az ipar szén-dioxid-mentesítésére irányuló, a köztársasági elnök által a közelmúltban bejelentett és előkészítés alatt álló törvénytervezet19 készítői úgy döntöttek, hogy a Fonds Chaleur keretében igényelhető beruházási támogatást egy hosszú távú támogatás bevezetésével egészítik ki.

Ez utóbbi bizonyos létesítményeknek nyújtott működési támogatást jelent majd, amely többéves időszak alatt részben vagy egészben kompenzálja a biomasszából előállított hő és az alternatív fosszilis tüzelőanyagból előállított hő közötti teljes költségkülönbséget. A támogatott projektek a létesítmény üzembe helyezésétől számított legfeljebb 15 évig kapnak támogatást. Ez a támogatás a 12 000 MWh/évnél nagyobb biomassza-projekteknek lesz fönntartva, amelyek célja a feldolgozóipar hőenergiával történő (versenyképes) előállítása.

Csak 2022-ben az ADEME az energiaválság következményeit csillapítandó a hőalap keretében 522 millió eurós támogatást nyújtott, a megemelt támogatási kerettel a kormány fel akarta gyorsítani a megújuló hőtermelésre irányuló erőfeszítéseket az Oroszország ukrajnai invázióját és az azt követő energiaválságot követően életbe léptetett rugalmassági terv részeként. Az elkülönített támogatás több mint 900 új létesítmény építését teszi lehetővé, amelyek 3,68 TWh megújuló és visszanyert hőt termelnek. Az ipar szénmentesítését támogató alap (Fonds de décarbonation de l’industrie) által finanszírozott projektekkel 2022 végéig összesen több mint 700 millió euró állami támogatást ítéltek oda az ilyen létesítményeknek, amelyek várhatóan évi 6,3 TWh-t termelnek. A megújulóhőenergia-termelésnek jelentős szerepe van abban, hogy Franciaország elérje azt a célt, hogy 2030-ra a megújuló energiaforrások részarányát a bruttó végső energiafogyasztáson belül 33%-ra növelje. A hő Franciaország energiafogyasztásának csaknem felét teszi ki, és jelenleg kevesebb, mint negyedét állítják elő megújuló energiaforrásokból.

forrás: Somogyi Norbert TéT-attasé, Magyarország Párizsi Nagykövetsége

Ugyanebben a témában a NAK cikke: Konferencia az erdei biomassza energetikai célú használatáról

A két szervezet december 13-án megállapodást írt alá, amely a köztulajdonban lévő (azaz az állami erdők 2/3-ának) fenntartható kezelését célzó partnerség feltételeit rögzíti.

A megállapodás aláírása komoly eredmény annak fényében, hogy az előkészítő munkát 2021 végén fölfüggesztették, mivel az FNCOFOR nem értett egyet az ONF és a francia állam közötti szerződés egyes pontjaival és indítványozta azok módosítását.

A két szervezet később folytatta a tárgyalásokat, így végül december 13-án Dominique Jarlier, az FNCOFOR elnöke, Jean-Yves Caullet, az ONF igazgatótanácsának elnöke és Valérie Metrich-Hecquet, az ONF főigazgatója aláírta a megállapodást. A részes felek kifejtették, a dokumentum „tükrözi a két fél közös elképzelését az állami erdők kezeléséről, amely az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáson és a faipar fejlesztésén alapul”.

Az anyag meghatározza az egyes felek szerepét a létesítmény és az erdészeti közösségek közötti kapcsolatok harmonizálása és egyszerűsítése érdekében, és meghatározza az önkormányzati tulajdonú erdők fenntartható kezelését célzó partnerség feltételeit, ezáltal lefedve a köztulajdonban lévő erdőterület 2/3-át.

Az FNCOFOR közgyűlése és az ONF igazgatótanácsa által jóváhagyott dokumentum a 2022-2025-ös időszakra vonatkozóan öt területen határozza meg a két szervezet közötti munkamegosztást, ezek:

• az erdészeti rendszer fenntartása és megerősítése,
• a fenntartható gazdálkodás szabályait meghatározó erdőművelési dokumentumok kidolgozása, amelyek az erdőtulajdonos önkormányzatok erdőgazdálkodási politikájának alapját is képezik,
• az FNCOFOR és az ONF által közösen kialakított faértékesítési stratégia,
• az erdő által nyújtott környezeti szolgáltatások valorizálása,
• az erdők hozzájárulása az önkormányzati képviselők által vezetett terület(fejlesztés)i projektekhez.

Az ONF és az FNCOFOR közötti jó kormányzás biztosítása érdekében úgy döntöttek, hogy újraindítják az Önkormányzati Erdők Nemzeti Bizottságát (CNFC). A felek meghatározták a testület előjogait, ezek:

• a fent megjelölt öt prioritással és az önkormányzati erdőgazdálkodással kapcsolatos bármely aktuális kérdésre vonatkozó közös stratégiai iránymutatások meghatározása,
• a helyi és nemzeti szinten felmerülő nehézségek vizsgálata a megállapított tényszerű elemek alapján,
• a célkitűzések megvalósítása érdekében végrehajtandó intézkedések rangsorolása,
• meghatározza a cél elérése érdekében közösen kidolgozott cselekvési terv intézkedéseinek végrehajtására hivatott érintett szintet (szigorúan nemzeti, illetve nemzeti, de területi/regionális kiigazításokkal),
• foglalkozik a helyi szintű egyeztetések során fölmerülő, regionális vagy nemzeti érdekeket is érintő kérdésekkel, és bármelyik fél által javasolt témával.

Megjegyzendő, hogy a CNFC több mint négy év szünet után, december 8-án ülésezett újra, sőt újra működik az igazgatótanács (conseil d’administration) konzultációs testülete (comité consultatif) is.

forrás: Somogyi Norbert TéT-attasé, Magyarország Párizsi Nagykövetsége

frissítés (06.27): A látogatásról készült videó az alábbiakban látható:

Fák nélkül nincs élet; az erdők a legnagyobb szén-dioxid-fogyasztók (szénmegkötők), oxigén- és szervesanyag-termelők. A Föld vízháztartásának alapvető szabályozói és újratermelődő energiaforrásként a – Soproni Egyetem szellemiségét is átható – fenntarthatóságban is jelentős szerepet kapnak. A felmelegedés miatt az erdők fafajösszetétele és biodiverzitása azonban számos területen átalakulhat, amit egyes fajok alkalmazkodóképességük, illetve gyors migráció révén jobban, mások azonban kevésbé képesek tolerálni.

Dr. Borovics Attila, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének igazgatója elmondta: a klímaváltozás kihívásaira együtt gondolkodással, együttműködéssel lehet hatékonyan válaszolni. Franciaország számára kulcsfontosságú a Soproni Egyetemen felhalmozott tudás és a magyar erdészek reakciói a változásokra, hiszen hazánk éghajlata már most lényegesen melegebb és szárazabb, mint amivel az ottani erdők jelenleg szembenéznek.

Ám a francia erdészet is szembesült már a klímaváltozás hatásaival; a 2018 és 2020 közötti aszályos időszakban több mint háromszázezer hektár erdőt veszített az ország. Az Office National des Forêts (Francia Államerdészet) stratégiai programot indított, hogy elősegítse az ottani erdők alkalmazkodóképességének növelését. Magyarországon vannak olyan fafajok és olyan szárazságtűrő származások, amik a francia erdők megmentésében fontos szerepet kaphatnak, ezeket jött tanulmányozni a 6 fős delegáció: az Államerdészet munkatársai és a magánerdő-tulajdonosokat összefogó Centre National de la Propriété Forestière képviselői, akik a Soproni Egyetem kutatási eredményeit és több állami erdőgazdaság, a Gyulaj Erdészeti Zrt., a Szombathelyi Erdészeti Zrt. és a Mecsekerdő Zrt. erdőgazdálkodási és szaporítóanyag-gazdálkodási stratégiáját ismerték meg közelebbről.

A küldöttség vezetője, a francia erdészetek klímaváltozási stratégiáját koordináló Erwin Ulrich elmondta: azért örülnek a Soproni Egyetem szakértőitől érkezett meghívásnak, mert Magyarországon már most egy olyan kontinentális – nyáron meleg és száraz – klíma van, melynek kialakulására a kidolgozott modelleknek megfelelően a következő évtizedekben Franciaországban is számítanak.

Így esett a választás Magyarországra, többek között a Mecsekerdő Zrt. területeire és tevékenységére. A Mecsekerdő ugyanis régóta folytat állományvizsgálatokat, származási kísérleteket, különösen a tájegységre oly jellemző tölgyfajokkal. A franciák számára különösen érdekes a szárazságtűrő csertölgy (Quercus cerris), amely – mint Erwin Ulrich elmondta – szinte teljesen ismeretlen Franciaországban, viszont számos olyan tulajdonsága van, amely alkalmassá teszi az ottani telepítésre. Ugyancsak komoly érdeklődést mutattak a Mecsek jellegzetes fafaja, az ezüsthárs iránt is.

„Ahogy a franciák hozzánk jönnek, úgy megyünk mi Délkelet-Európa felé” – teszi hozzá Ripszám István, a Mecsekerdő Zrt. vezérigazgatója. „Nekünk ugyanis arra kell felkészülnünk, hogy néhány évtizeden belül valószínűleg a mostani balkáni, dél-bulgáriai, görögországi klimatikus viszonyok lesznek uralkodók Magyarországon. Így számunkra az ottani fafajok jelenthetik a megoldást.”

Így került sor arra a kísérletre a Pécsváradi Erdészet területén, Erdősmecske határában, amelynek során Bulgária délkeleti régiójából, a Strandzha-hegységből származó kocsányostölgy és cser makkból származó csemeték tulajdonságait és növekedését vizsgálják. E kísérleti területen kívül a francia küldöttség megszemlélte a sellyei erdészeti csemetekertet, a körcsönyei kocsányostölgy-plantázst, illetve több erdészeti tájat érintő kocsányos tölgy származási kísérletet.

A Soproni Egyetem és a Mecsekerdő kutatásaira alapuló magyar példákat már elkezdték gyakorlatba ültetni a francia szakértők: egy molyhos tölgy plantázs komplexum, vagyis egy 200 törzsfából álló nagy magtermesztő ültetmény létrehozásán dolgoznak. A klímaváltozás miatt óriási igény van erre a korábban jelentéktelennek tartott fafajra, olyannyira, hogy a francia szakértők kifejezetten szárazságtörő molyhos tölgy makk termelésre akarnak berendezkedni.

„Mi okoztuk az éghajlatban beálló gyors változást, így felelősséget kell vállalnunk, nekünk kell okos megoldásokkal segíteni az erdők fennmaradását. A megújulásban, az ember által segített szaporítóanyag-mozgatásban látjuk a kiutat. Ez azt jelenti, hogy más országokba, például Bulgáriába megyünk szaporítóanyagért, miközben mi pedig a tőlünk nyugatabbra, északabbra fekvő régiókat segítjük. Ezzel a most népszerű, progresszív módszerrel proaktív módon, egy természetes folyamatot segítve, a klímaváltozás hatásait előrevetítve 50 évnyi időt tudunk áthidalni.” – mondta dr. Borovics Attila.

forrás: Soproni Egyetem ERTI

Míg azonban a magán erdőgazdálkodók kénytelenek minden lehetséges módon a néhány évtizedes távlatban is jövedelmet termelő erdőgazdálkodásra fókuszálni, az állami erdőkezelő „megengedheti magának”, hogy sok 30-50 éves (vagy még hosszabb) idősíkon is tervezzen és ezen is működő megoldásokat kutasson. Rendkívül komoly problémát jelent a működőnek tűnő megoldások elfogadtatásában, hogy az számos termőhelyen elkerülhetetlennek látja a fafajváltást, szerencsésebb esetben legalább országos szinten őshonosnak mondott fajokkal, ám szélsőségesen rossz termőhelyi körülmények között akár idegenhonos fajjal, ez pedig a természetvédelmi szervezetek – és az általuk befolyásolt, laikus közvélemény jelentős része – számára jelenleg még elfogadhatatlan. Így rendkívül komoly energiát emészt föl a „tájékoztatás”, a sokszor szélmalomharcnak tűnő küzdelem, miközben az erdők állapota olyan ütemben romlik, hogy egyre inkább drasztikus beavatkozásokra van szükség, amihez nem lehet elegendő forrást hozzárendelni.

A megoldások keresésében számos területen igen komoly szakmai együttműködésre látunk lehetőséget, így többek között szaporítóanyag cseréjében (amire már vannak jó példák magyar-francia relációban), ezek között a francia fél komoly lehetőséget lát a magyarországi hő- és vízstresszt jobban tűrő erdeifenyő magforrások tesztelésében, valamint egyes termőhelyeken a magyarországi származású kocsánytalan tölggyel, molyhos tölggyel, csertölggyel felújításokban, de akár a magyar tölgy is felmerült mint lehetséges jövőbeni megoldás. Magyar szempontból komoly szakmai tapasztalatok meríthetők azokból a felújítási kísérletekből, amelyeket az ONF a Balaty és a Quartier állami erdőbirtokon állított be, teljesen lepusztult és ezért tarra vágott lucosok, valamint szerkezetátalakítással érintett rontott erdők kapcsán. Jobb termőhelyeken még mindig perspektivikus faj lehet a duglászfenyő, de már Észak-Franciaországban is vizsgálják a korzikai és a calábriai feketefenyőben rejlő lehetőségeket, egyre hangsúlyosabban kerül szóba az atlaszcédrus, Közép-Franciaországban a Délnyugat-Franciaországban őshonos tengerpari fenyő (Pinus pinaster), a lombosfafajok közül pedig a magyar tölgy, a molyhos tölgy, és a csertölgy. Mára egyértelműen bebizonyosodott az is, hogy nem folytatható tovább a korábbi, kevés, de viszonylag nagy (10-15 ha) erdőrészleteken folyó munka, ellenkezőleg, egyszerre és mindenütt jelen kell lenni a területen, ahol folyamatosan pontszerű beavatkozásokat kell végezni (0,5-1 ha).

A járványügyi helyzet miatti korlátozások okán többszöri kényszerű halasztás után szeptember 27-30. között sikeresen megvalósult a TDF által finanszírozott, a „Két- és háromoldalú együttműködés építése a fenntartható erdőgazdálkodás területén” c. projekt utolsó, még függőben lévő programpontja, amire Borovics Attila, a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének főigazgatója utazott ki.

A kiutazás programja a következőképpen alakult:
2021. szeptember 28. Szakmai megbeszélés és terepi program Jean-Charles Bastien-nel (INRAE), Éric Sevrine-nel (CNPF), valamint Erwin Ulrich-hal (ONF).
[INRAE – Nemzeti Mezőgazdasági és Agrár-környezetgazdálkodási Kutatóintézet – www.inrae.fr
CNPF – Francia Magánerdőgazdálkodók Országos Szövetsége – www.cnpf.fr
ONF – Francia Állami Erdőkezelő – www.onf.fr ]
2021. szeptember 29. Terepi program az ONF Auvergne-Rhône-Alpes régiót lefedő egységének szervezésében a Balaty és a Quartier állami erdőbirtokokban, Puy-de-Dôme megye északi részén.
2021. szeptember 30. Az ONF szervezésében terepprogram a compiègne-i erdőben (14 ezer hektáros állami erdőbirtok).

A három nap alatt számos alkalommal elhangzott, hogy Közép- és Északkelet-Franciaországban – középhegységi, domb- és síkvidéki területeken egyaránt – az elmúlt tíz évben rendkívül markáns változás figyelhető meg a csapadék éves eloszlásában, ami számos termőhelyen az egyik alapvető oka az erdők egyre gyorsabb pusztulásának. Míg ugyanis korábban az éves csapadék többé-kevésbé egyenletesen oszlott meg az év egyes hónapjai között és a nyári (június-szeptember) időszakban is alapvetően elegendő mennyiségű eső esett ahhoz, hogy az erdők komolyabb stressz nélkül éljék meg a legintenzívebb vegetációs időszakot, mára ez teljesen megváltozott. A csapadék elsősorban ősszel és télen hullik, a nyári hónapok kifejezetten aszályossá váltak, ez pedig a középhőmérséklet egyre jelentősebb emelkedésével együtt (és sok esetben súlyosbítva a kedvezőtlen talajadottságokkal) azt eredményezi, hogy az erdészeti fafajok (és mások sem) találják meg a „komfortzónájukat”, élettani szempontból meggyengülnek és nem tudnak ellenállni a biotikus stresszfaktoroknak, visszafordíthatatlanul pusztulni kezdenek. Erre legszemléletesebb példa a lucállományok rendkívül gyors elhalása, a bükkösökben és kocsányos tölgyesekben tapasztalható, helyenként (pl. Compiègne, Hardt-erdő) riasztó méretű pusztulás.

Az INRAE orléans-i kutató közreműködésével ezért több olyan projekt, fejlesztés is zajlott (BIOCLIMSOL, és ennek mobilapplikációja, a Foreccast), amik az erdészetet segítik a klímaváltozáshoz alkalmazkodásban. Ezek az erdészeknek igyekeznek olyan döntéstámogató eszközöket adni, amikkel 50-100 éves távlatban is modellezhető a klíma adott termőhelyen változása és tervezhető a genotípus- és szükség esetén a fajváltás, valamint a szerkezet-átalakítás.

Az ESPERENSE Network már olyan hálózat, ami a jövőben használható erdészeti fajok kísérleti rendszerét takarja, olyan új fajokat vizsgál, amik a francia erdőgazdálkodásban ma még egyáltalán vagy csak alig ismertek, ám a klímaváltozás fényében nagy valószínűséggel már a közeljövőben elengedhetetlen lesz az egyre nagyobb területen telepítésük. A rendszer az ország teljes területét lefedi és három, más-más célt szolgáló kísérletiparcella-típust takar:

• eliminációs ültetvény, azaz egyfajta szelekciós kísérlet, ami azt vizsgálja, hogy adott termőhelyi körülmények mellett mely fajok találják meg az életföltételeiket és melyek nem (azaz „eliminálódnak”, kiesnek a vizsgálatból),

• „ilôt d’avenir”, azaz „jövősziget”, itt a cél az adott területen sikerrel termeszthető új fajokkal olyan erdőrészletek kialakítása, amik már a néhány évtizeddel későbbi erdőállományokat modellezik,

• „magatartás-vizsgálat”, ahol azt tesztelik, milyen tulajdonságokat mutatnak az adott fajok a kérdéses termőhelyen, hogyan illeszthetők be a klasszikus erdőgazdálkodási rendszerekbe (különösen nagy hangsúllyal vizsgálva az esetleges özönnövény-jelleget).

A klímaváltozás és az egyes – köztük potenciálisan új – fajok kapcsolatát vizsgálja a ClimEssences4 projekt, ezzel összefüggésben Jean-Charles Bastien (INRAE) és Erwin Ulrich (ONF) kifejtette, meglátásuk szerint az atlaszcédrus (Cedrus atlantica) mind jobban fölértékelődik a francia erdőgazdálkodás szemében. Úgy tűnik ugyanis, hogy a változó klíma mellett egyre inkább érdemes vele erdészeti fajként is számolni – emiatt pedig kifejezetten érdeklődnek a Soproni Egyetem Erdészeti Tudományos Intézetének cédrus magtermő ültetvénye iránt.

Látható az is, hogy az egyre újabb és újabb társadalmi elvárások mind jobban ellehetetlenítik az egykorú állományokra alapozott, monospecifikus erdők létesítését és művelését (aminek részét képezi a tarvágás), ezért Franciaországban is egyre inkább az a tendencia, hogy az állami erdőgazdálkodók fokozatosan átállnak az elegyes erdőkre, mégpedig örökerdő művelésmódban. Ennek azonban számos korlátja van. A legnagyobb talán a munkaerő hiánya, az ilyen erdők művelését ugyanis nem lehet olyan szinten gépesíteni, mint pl. egy fenyő- vagy akácültetvényét. A telepítések során rendkívül komoly problémát jelent az aljnövényzet kezelése, ami hatalmas konkurenciát jelent a lassan növekvő csemetéknek, ám az uniós jogszabályok szigorodása miatt ma már nem lehet ellene vegyszeresen védekezni, a mechanikai eljárás pedig nem csak költséges, hanem sok faj esetében kifejezetten kontraproduktív (pl. vadszeder, kései meggy).

Mindezek „visszaköszöntek” a Balaty és a Quartier állami erdőbirtokokon lévő erdőrészletekben és fölújítás alatt álló parcellákon tett terepi látogatás során, ahol a kényszerből tarvágással letermelt lucosok, valamint rosszul kezelt erdők helyén a legnehezebb az újratelepítés, de nem sokkal könnyebb a föladat a korábban a közeli bányavállalat által minden szakmaiságot nélkülözően hasznosított, közel ötven éve fölhagyott, elsősorban tölgy vagy tölgy és bükk elegye dominálta erdőrészletekben sem. Ez utóbbiaknál ugyanis nagyon nehéz a természetes fölújítást megvalósítani, mivel a bükk még megtalálja az életföltételeit, ezért az újulatban dominál a tölgy fölött, ám már a jelenlegi klimatikus adatok is világosan mutatják, hogy nem szabad bükkel felújítani. A 600-700 mm éves csapadék mellett a ’60-as és ’70-es években telepített bükk-, tölgy-, lucállományok pusztulnak, sőt a duglászfenyő is egyre kevésbé találja meg az életfeltételeit.

A Párizstól északkeletre lévő compiègne-i erdőben az ONF 2008-ban teljes körű állomány-állapotfölmérést végzett, amit 2020-ban megismételtek – a két fölmérés eredményeit összehasonlítva rendkívül aggasztó kép jelent meg a szakemberek előtt, ugyanis bizonyított lett a pusztuló folyamatok túlsúlya. Veszélybe került a védett erdőrészletként kezelt, emberi beavatkozástól mentes, 400 évesnél idősebb tölgyekkel bíró, mintegy 120 hektáros területen lévő állomány, és csak valamivel kevésbé jobb a 200-250 éves bükkök állapota. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fapusztulások nyomán megnyíló lékekben jobb termőhelyen a bükk, kevésbé jó esetében a juhar újul föl intenzíven (ami 20-25 cm törzsátmérő elérése után szintén elpusztul), a tölgy emberi beavatkozás nélkül már képtelen a fölújulásra, noha pontosan ez a faj a legértékesebb. A helyzet annyira aggasztó, hogy a 2013-ban indult legutolsó, 20 éves üzemterv teljes elhagyását kezdeményezte az ONF 2017-ben a szakmai felügyeletet ellátó minisztériumnál, mivel egyértelműen látszott, hogy olyan klímakatasztrófa sújtja az erdőket, ami azonnali kríziskezelést igényel. A tárca elfogadta a szakmai érveket és fölkérte az ONF-et egy 10 éves válságterv kidolgozására és megvalósítására, amiben nem a korábbi „tervgazdálkodás” köszön vissza, hanem elveket és lehetőségeket fogalmaznak meg. A döntés a mindenkori erdőgazdálkodó kezében van, aki a korábbinál sokkal nagyobb szabadságot kapott és mindig az aktuális helyzet fényében dönthet arról, milyen beavatkozást tart a legcélravezetőbbnek. Egyértelműen bebizonyosodott, hogy nem folytatható tovább a korábbi, kevés, de viszonylag nagy (10-15 ha) erdőrészleteken folyó munka, ellenkezőleg, egyszerre és mindenütt jelen kell lenni a területen, ahol folyamatosan pontszerű beavatkozásokat kell végezni (0,5-1 ha). Ugyan csak két éve, de megszűnt az a kötöttség, hogy a fölújításoknál csak helyi származású szaporítóanyag használható, lehet távolabbról, a jövőbeni klímának megfeleltethető termőhelyről származó növényanyagot használni, sőt, a fajváltás is lehetséges (bükk, kocsányos tölgy helyett kocsánytalan tölgy, csertölgy, sőt magyar tölgy (Quercus frainetto) is használható). A területen az erdeifenyő még megtalálja az életföltételeit, a luc már „a múlté”, egyre határozottabb elképzelések vannak a korzikai és calábria-i feketefenyő telepítéséről is.

Az út rendkívül sokoldalú terepi információhoz, gyakorlati tapasztalathoz segítette hozzá a kiutazót. Ezek közül ki kell emelni a szaporítóanyag-cseréjében és erdőművelési kísérletek eredményeinek összevetésében rejlő lehetőségeket, a partnerek részéről konkrét igény merült föl a csertölgy és az erdeifenyő szaporítóanyaga iránt. A látogatás során a francia partnerek részéről kifejezett kéréseként fogalmazódott meg egy vagy több, gyakorló szakembereknek – és akár magán erdőgazdálkodóknak – szervezendő magyarországi tanulmányút igénye is, ami(k)re ideális esetben az elkövetkezendő fél-egy évben kerülhet sor.

forrás: Somogyi Norbert – Magyarország Párizsi Nagykövetsége