A folyamatos erdőborítást fenntartó, ún. örökerdő gazdálkodás a konvencionális vágásos gazdálkodásnál jobban eleget tesz ezeknek az igényeknek, mivel a természetes erdődinamikát utánozva finom térléptékben bontja csak meg az erdő lombozatát, egyenletes gyérítések vagy néhány száz négyzetméteres lékek nyitása révén. Ezáltal az erdő mint élőhely hosszú távon fennmarad, megőrizve a hűvös, párás mikroklímát és az ehhez kötődő élővilágot.

Tölgyesek esetében azonban a finom léptékű beavatkozásokra alapozó gazdálkodás számos gyakorlati kérdést vet fel, mivel a tölgyek fényigényes fafajok: zárt erdőben nehezen újulnak fel, ugyanakkor a túl nagy lékekben gyorsan elszaporodhatnak azok a nagyobb versenyképességű fás- és lágyszárú fajok, amelyek elnyomják a fiatal tölgycsemetéket. A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Erdőökológiai Kutatócsoportjának új kutatása ezért azt vizsgálta, milyen méretű és alakú lékek biztosítják leginkább a tölgy természetes felújulását folyamatos erdőborítás mellett.

– Az erdész szakma hosszú ideje, nagy rutinnal alkalmazza a vágásos gazdálkodást, így nem könnyű átállni egy teljesen más szemléletű erdőművelési módra. Ahhoz, hogy az erdészek széles körben áttérjenek az ökológiai szempontból kíméletesebb gazdálkodási módokra, tudományosan megalapozott ismeretekkel kell segítenünk őket az új technológiák kidolgozásában – mondja Tinya Flóra, a Kutatócsoport tudományos munkatársa, a cikk első szerzője. – A kutatást a Pilisi Parkerdő Zrt. munkatársaival kollaborációban végeztük. Csépányi Péter, a Parkerdő erdőgazdálkodási és természetvédelmi vezérigazgató-helyettese több évtizedes tapasztalatot gyűjtött már tölgyesek folyamatos erdőborítás melletti felújításával kapcsolatban, így az együttműködés révén a kutatás irányvonalát a gyakorlatban felmerülő kérdésekhez tudtunk igazítani.

A vizsgálat a pilisi Hosszú-hegy gyertyános-tölgyesében zajló Pilis Lék Kísérlet részeként valósult meg. A kutatók két különböző méretű és kétféle – kör és elnyújtott – alakú lék hatását vizsgálták. Korábbi kutatásaik igazolták, hogy a lékek alakja és mérete nagyban befolyásolja a létrejövő mikroklimatikus viszonyokat, és ezáltal az aljnövényzet alakulását. A most megjelent publikációjukban pedig azt elemezték, hogy hogyan fejlődnek a tölgycsemeték a kialakult fény- és talajnedvességi viszonyok között, illetve, hogy hogyan hat rájuk a más növényfajokkal való versengés.

A kutatók azt találták, hogy a tölgy felújítása minden vizsgált léktípusban megindítható, de a csemeték fejlődése és a szükséges ápolás mértéke léktípusonként eltérő. A legkedvezőbb fény- és talajnedvességi viszonyokat kezdetben a nagy, kör alakú lékek biztosították: itt növekedtek leggyorsabban az ápolt, versenytársaktól megtisztított tölgycsemeték. A jobb környezeti feltételek azonban nemcsak a tölgyeknek kedveztek. A gyertyán, a veresgyűrű som és vadszeder is erőteljes terjedést és növekedést mutatott ezekben a lékekben, és idővel egyre inkább elnyomta a fejlődő tölgycsemetéket. A kialakult sűrű növényzet néhány év alatt a lékek fény- és nedvességtöbbletét is jelentősen csökkentette. A kör alakú lékekben emiatt a tölgy felújítása csak a versenytársak intenzív visszaszorításával volt biztosítható.

A tölgycsemeték számára megfelelő környezeti feltételek és a szükséges ápolási munka mennyisége között jó kompromisszumot jelenthetnek az elnyújtott lékek. Ezekben a fény mennyisége hasonló, mint az azonos területű kör alakú lékekben, a talajnedvesség-többlet azonban mérsékeltebb, így a versenytárs fajok itt kevésbé törnek előre.

– A lékek mérete is számít: az elnyújtott lékek közül a kisebb lékekben a mérsékeltebb fény miatt kisebb a versengés, ezért itt van szükség a legkevesebb ápolásra – mutat rá Tinya Flóra. – Emiatt ugyan a tölgycsemeték is lassabban növekednek a kis elnyújtott lékekben, de ha ahhoz viszonyítunk, hogy ezek a fák jóval 100 éves koruk felett kerülnek majd kitermelésre, nem sokat számít, ha a kezdeti években valamivel lassabb a fejlődésük.

A vizsgálat ugyanakkor azt is kimutatta, hogy néhány év elteltével a kis, elnyújtott lékek már nem elégítik ki a tölgyek növekvő fényigényét, így 5-6 év után szükség lehet a tágításukra. A kutatók feltételezése szerint – amelyet az elkövetkező években fognak tesztelni – addigra a csemeték már megerősödnek annyira, hogy sikeresebben versenyezzenek más fajokkal. A kis, elnyújtott lékek további előnye, hogy a környező tölgyfák makktermése itt eljut a lékek belsejébe is, így az új magoncok megtelepedése több éven keresztül is biztosított lehet.

Az eredmények alapján tehát megfelelő léktípusok alkalmazásával a tölgyesek felújítása megvalósítható az erdőborítás folyamatos fenntartása mellett is. A kutatók részletes ajánlásokkal segítik a felújítás sikeres kivitelezését, hozzájárulva olyan művelési módok széles körű alkalmazásához, amelyek egyszerre segítik az erdei mikroklíma és biodiverzitás megőrzését, valamint az erdők klímaváltozással szembeni ellenálló-képességének növelését. A szerzők mindemellett hangsúlyozzák: hosszú távon valószínűleg nem a vágásos gazdálkodás során jellemző, szinte elegyetlen tölgyesek fenntartása a célravezető, hanem a változatosabb, elegyes erdők kialakítása, amelyek ökológiai és gazdasági szempontból egyaránt stabilabbak lehetnek.

Publikáció:
Tinya, F., Csépányi, P., Gitau, M. G., Horváth, Cs. V., Kovács, B., Németh, Cs., Ódor, P. (2026): Elongated gaps provide a good compromise between abiotic and competitive conditions for sessile oak regeneration. Forest Ecosystems, 16: 100472. https://doi.org/10.1016/j.fecs.2026.100472

forrás: HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont

Még csak az irányokat jelölte ki a napokban felállt Élő Környezetért Felelős Minisztérium vezetője, Gajdos László, de már ezek is igencsak előremutatók – mondta a Zöld Hangnak dr. Csépányi Péter, hozzátéve: „az erdészeti szakmában mindenképp szükség van szemléletváltozásra”. A legfontosabb szemléletbeli fordulat a szakember szerint az lenne, hogy maga az erdő váljon „termékké”, ne csupán a faanyag. Vagyis az erdő értékét nemcsak köbméterben kellene mérni, hanem figyelembe kellene venni klímavédelmi, rekreációs és turisztikai szerepét is.

Az elmúlt években sok kritika érte az erdőgazdálkodást amiatt, hogy alapvetően profitérdekelt rendszerben működött. Az állami erdőgazdaságok bevételeinek döntő része a fakitermelésből származott, miközben közvetlen állami támogatást alig kaptak. Bár rendelkezésre álltak európai uniós források, de csak nagyon kis mértékben. Felmerült ugyan korábban a Fidesz kormányzatban, hogy az erdőgazdálkodás nonprofit jelleget kapjon, de ez végül nem valósult meg.

“Így alakulhatott ki, hogy jelenleg a magyar állami és magán erdészetekben az erdőgazdálkodás 90 százaléka vágásos üzemmódú erdő és csupán két százalék az örökerdő.

Az állami erdők 84-85 százaléka úgynevezett vágásos erdő, ahol a faanyagtermelés az elsődleges cél, és csupán az erdők 3,5 százaléka örökerdő. A fakitermelés döntő hányada jelenleg vágásos üzemmódban történik, ami azt jelenti, hogy az erdőrészletet a vágásérettségi kor elérése után rövid időn belül – jellemzően néhány éven belül – teljesen letermelik, majd az adott területen új erdő fejlődését indítják meg.

Ez a módszer jellemzően nagyobb, összefüggő vágásterületek kialakulásával jár. Úgy tűnik, hogy az új, napokban felállt minisztérium is változást szeretne, erre utal, hogy a védett erdőkben vágási moratóriumot hirdetett ki Gajdos László, az új környezetvédelmi miniszter első bizottsági meghallgatásán. A hazai erdészetnek alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy a klímaváltozás miatt az erdőket teljesen más szemlélettel kell kezelni. Nagyon itt van ennek az ideje, mert számos fafaj, különösen a bükkösök, egyre jobban szenvednek a melegedéstől és a csapadékhiánytól. Az egykorú, nagy összefüggő állományok különösen sérülékenyek: ha minden fa egyszerre öregszik, akkor egy hosszabb aszályos időszak akár teljes erdőrészleteket is veszélybe sodorhat.

Jól mutatja a rendszer ellentmondásait, hogy 2022-ben mintegy 14–15 milliárd forint osztalékot vontak ki az állami erdészetekből, amely teljes egészében a központi költségvetésbe került.

Ilyen feltételek mellett rendkívül nehéz megfelelően kezelni az erdőállományt, fenntartani az infrastruktúrát, turistautakat, parkerdei létesítményeket vagy éppen finanszírozni a természetvédelmi célokat” – mutatott rá Csépányi.

A szakember szerint erre jó példa a Pilisi Parkerdő helyzete is: az utolsó jelentősebb állami támogatást 2004 és 2006 között kapta, azóta pedig saját bevételeiből — fakitermelésből, vadgazdálkodásból és vállalkozási tevékenységből — kénytelen finanszírozni az erdők fenntartását. “Ez hosszú távon nehezen fenntartható modell, különösen a klímaváltozás korszakában” – vélekedett.

Örökerdők lehetnek a megoldás?

“Az örökerdő-gazdálkodásból hosszú távon nagyjából ugyanannyi faanyag termelhető ki, mint a hagyományos rendszerből, a különbség azonban az, hogy közben folyamatos marad az erdőborítás. Ez azért különösen fontos, mert így elkerülhető a talajerózió, kisebb a kiszáradás veszélye, stabilabb marad a mikroklíma, és az élővilág számára sem szakad meg teljesen az élőhely folytonossága” – hangsúlyozta Csépányi.

Az örökerdő gazdálkodás lényege, hogy az erdő nem egykorú fákból áll, hanem egyszerre vannak jelen idős fák, közepes korú állományok, fiatal egyedek és csemeték is. Az erdészek egy-egy öreg fa kitermelésével fényt és teret biztosítanak a természetesen, magról fejlődő fiatal fáknak, miközben tudatosan törekednek a többféle fafaj együttélésére és az elegyesebb erdőszerkezet kialakítására.

A Pro Silva Hungaria által alkalmazott módszerek jól példázzák ezt a szemléletet. Egyes területeken például a cserjeméretű bükkök ágait visszatörik annak érdekében, hogy a lassabban fejlődő tölgyek több fényt kapjanak. Hosszabb távon ugyanis a tölgyek árnyékában a bükknek is nagyobb esélye lehet a túlélésre a felmelegedő éghajlaton. Az ilyen mesterségesen is elegyesebbé tett erdőközösségek ellenállóbbak lehetnek az aszállyal, a kártevőkkel és az extrém időjárási helyzetekkel szemben.

“Nagyon jó lenne, hogyha a védett erdőkben az örökerdők aránya növekedne. A Pilis Parkerdőben a területek 62%-a védett, ezekből 17% fokozottan védett. Már 16 ezer hektáron fogunk gazdálkodni örökerdő módszerekkel, miután újabb 3 ezer hektárt állítunk át erre a módra az idén” – tette hozzá a szakember.

Túl sok a vad

Az átalakulás azonban nemcsak az erdőművelést érinti, hanem a vadgazdálkodást is. A túlzott vadlétszám — akár őshonos, akár idegenhonos fajokról van szó — sok helyen gyakorlatilag lehetetlenné teszi az erdők természetes megújulását. A fiatal hajtásokat a vadállomány rendszeresen lerágja, így a csemeték nem tudnak megerősödni. Emiatt a vadgazdálkodás teljes átalakítása nélkül az erdők megújítása sem lehet sikeres.

Felmerül az a gondolat is, hogy az intenzív mezőgazdasági húsiparral szemben a vadhús nagyobb szerepet kaphatna az élelmiszer-fogyasztásban. Ez nemcsak egészségesebb alternatívát jelenthetne, hanem hozzájárulhatna a vadállomány szabályozásához is. A kérdés ugyanakkor társadalmi és kulturális szempontból is érzékeny.

Mivel Magyarországon gyakorlatilag hiányoznak a nagy csúcsragadozók, az ökológiai szabályozás jelentős része az emberre hárul. Éppen ezért sok szakember szerint a vadászat rendszerének átalakítása nélkül az erdők klímaváltozáshoz való alkalmazkodása sem lehet eredményes.

Alig oktatják az örökerdő módszert, képzett favágókból is kevés van

Bár az örökerdő – Csépányi Péter szerint – talán a legjobb megoldás lehet az erdők klímaváltozás elleni felkészítésére, összhangban az erdőgazdálkodás bevételeivel, az egyetemeken egyelőre kevés teret kapnak az örökerdő-gazdálkodással foglalkozó tananyagok.

“Az erdőművelési jegyzetekben összesen három oldal szól erről. Az is gond, hogy ma már nem oktatják az erdészeti technikumokban a nagyon gondos kézi vágást, pedig az örökerdőknél úgy kell fát vágni, hogy a környező növények ne sérüljenek, a kitermelés sem mehet nagy gépekkel, mert a terület nagyon érzékeny, ezért speciális természetközeli módszerek kellenek például a szállításra is. A módszer sokkal komplexebb és munkaigényesebb és nagyobb szaktudást, erdőben töltött időt igényel, mint a hagyományos vágásos erdőművelés.”

Szemléletváltás mellé támogatási rendszer

A klímaváltozás ráadásul gyorsabban alakítja át a magyar erdőket, mint ahogyan a szakmai rendszer alkalmazkodni tudna hozzá. Az aszály, a hőhullámok és az új kártevők egyre több erdőtípust veszélyeztetnek, különösen a középhegységi bükkösöket, az alföldi erdőket. Sok szakember szerint néhány évtizeden belül teljes erdőtársulások alakulhatnak át Magyarországon.

Ebben a helyzetben az örökerdő-gazdálkodás nem pusztán természetvédelmi kérdés, hanem egyfajta alkalmazkodási stratégia is. A szakember szerint a finanszírozási rendszer átalakítása nélkül az erdőgazdálkodás szemléletváltása is nehezen valósítható meg. Több nyugat- és észak-európai országban — különösen a skandináv államokban — már léteznek olyan rendszerek, amelyekben az állam szén-dioxid-megkötési vagy ökoszisztéma-szolgáltatási kompenzációt fizet azokért az erdőkért, amelyeket természetközeli módon kezelnek vagy részben érintetlenül hagynak. Szerinte ez Magyarországon is követendő irány lehetne.

„2013-ban egyeztetések zajlottak arról, hogy bizonyos védett erdőrészleteket teljesen békén hagyunk és nem kerül sor erdészeti beavatkozásra. A Pilis Parkerdő területén a Duna-Ipoly Nemzeti parkkal közösen kijelöltük ezeket az erdős területeket, de végül a kormányzat nem hirdette ki a jogszabályt. Mi azonban tiszteletben tartottuk ezt a szerintünk fontos, de meghiúsult irányt, és ezekben az erdőkben azóta sincs erdészeti beavatkozás. Furcsa volt számunkra, hogy az előző kormány szereplői ezt nem tartották fontosnak, pedig nemzetközi uniós elvárás is, hogy legyenek természetközeli, kezelésmentes és kisebb vágásterülettel táji erdők is. “

Az elmúlt évek konfliktusai — különösen a tarvágások körüli viták — jól mutatták, hogy a társadalmi szemlélet jelentősen megváltozott. Egyre többen várják el, hogy az állami erdők ne kizárólag gazdasági területként működjenek, hanem ökológiai és közösségi értékként is kezeljék őket.

Az erdők szerepe a klímaváltozás korszakában sokkal összetettebbé vált. Egyszerre kell biztosítaniuk a természetvédelmi funkciókat, a vízmegtartást, a szénmegkötést, a rekreációs lehetőségeket és bizonyos mértékig a faanyagellátást is.

Ebben különösen fontos szerepe van a Pilisi Parkerdő működésének, hiszen a budapesti agglomeráció erdei elsősorban rekreációs feladatokat látnak el. A parkerdő területén évente mintegy 32 millió látogatást becsülnek, ebből körülbelül 18 millió a Budapest környéki erdőkben túrázáshoz, kerékpározáshoz kapcsolódik. Ez óriási terhelést jelent az infrastruktúrára, a turistautakra, pihenőhelyekre és az erdők fenntartására.

A vezérigazgató-helyettes rámutatott: jól mutatja a rendszer ellentmondásait, hogy ha elméletben minden látogató csak ezer forinttal járulna hozzá az erdők fenntartásához, az már önmagában stabilabb pénzügyi helyzetet teremthetne. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ez társadalmilag rendkívül érzékeny kérdés, hiszen az emberek többsége természetesnek veszi az erdők szabad használatát. Éppen ezért Csépányi szerint az államnak kellene nagyobb szerepet vállalnia azoknak az erdőknek a támogatásában, amelyek nemcsak közösségi terek, de egyben a klímavédelem legfontosabb területei is.

Forrás: zoldhang.hu

Az erdő komplex ökológiai rendszer. A benne rejlő értékek fennmaradásához progresszív, párbeszéd alapú, integrált természetvédelmi elvek mentén történő erdőkezelési megoldások szükségesek, melyek messzemenőkig figyelembe veszik a klímaváltozás erdőkre gyakorolt hatásait.

Ezért indítottuk el „Klímakeddek a Pilisi Parkerdővel” programunkat, melynek keretében sajtó munkatársai számára klímasétákat szervezünk örökerdő-, valamint városierdő-kezelés témakörökben. A mai napon Dr. Csépányi Péter kalauzolta el a sajtó képviselőit az örökerdők világába.

forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.

A Parkerdő jelenleg 59 ezer hektárnyi erdőt kezel a főváros és tágabb környezetében. Az elmúlt évtizedek alatt szisztematikus munkával elértük, hogy területünkön az örökerdő üzemmód arány 22%, a faanyagtermelést nem szolgáló 20%, az átmeneti üzemmód pedig 1% lehessen. A folyamatos erdőborítást biztosító területeink aránya így mára elérte 43%-ot.

A Parkerdő kiemelt szakmai célja, hogy a magas természetességű erdőkben – különösen a bükkösökben, tölgyesekben és cseresekben – tovább növelje a folyamatos erdőborítást biztosító, nem vágásos üzemmódok arányát. Az EKV II. pályázatban viszont egyenlőre a maximális összeg, amit egy gazdálkodó elérhet, csupán 150 ha új örökerdőre való átállásra vagy 300 ha már meglévő örökerdő fenntartásának támogatására elég. Reméljük a jövőben ez a keret tovább bővül.

A Parkerdőnél a folyamatos erdőborítást biztosító erdőterületek bővítése azonban nemcsak társadalmi és természetvédelmi elvárás. Belső szakmai meggyőződésünk. Éppen ezért az idei évben:

+2 844,31 hektárral növeljük az örökerdő területeket
+10,31 hektárral bővítjük a faanyagtermelést nem szolgáló erdők nagyságát.

Az üzemmódváltási kérelmeket hamarosan benyújtjuk az erdészeti hatósághoz.

A fejlesztések eredményeként:
– az örökerdő területek nagysága 15 966,2 hektárra,
– a faanyagtermelést nem szolgáló erdők területe pedig 11 988,6 hektárra nő.

Ezzel a lépéssel a nem vágásos üzemmódú erdők aránya a Parkerdőnél meg fogja közelíteni a kezelt erdők 48,5%-át.

forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.

A klímaváltozás hatásai, valamint a védett természeti területeken folytatott erdőkezelés szempontjai egyre inkább az örökerdő gazdálkodás irányába mutatnak, amely a vágásos üzemmódnál sok szempontból kedvezőbb megoldást kínál.Emellett a társadalmi és európai uniós elvárások is ösztönzik e szemlélet szélesebb körű elterjedését.

A képzés célja az is, hogy segítséget nyújtson az Erdő-környezetvédelmi többéves kötelezettségvállalások (EKV II.) pályázat keretében az örökerdő üzemmódra való átállás, illetve annak fenntartása során előírt tevékenységek szakszerű megtervezéséhez és végrehajtásához.

Információk a képzésről:
https://foldalap.am.gov.hu/download.php?id_file=46473

Jelentkezés a képzésre:
https://forms.gle/z9GyW5WyuYeUnCNY6

Forrás: OEE Örökerdő Szakosztály

Az örökerdő: több mint egy jól hangzó kifejezés

Napjainkban, amikor a társadalom egyre érzékenyebben reagál az erdőkkel kapcsolatos kérdésekre, egyre több figyelem irányul az erdőgazdálkodás szakmai döntéseire is. Ez önmagában örvendetes fejlemény, hiszen az erdők állapota mindannyiunk közös ügye. Ugyanakkor a nyilvános térben gyakran jelennek meg leegyszerűsített vagy pontatlan értelmezések olyan fogalmak körül, mint az „örökerdő”, a „folyamatos erdőborítás”, vagy akár maga a fakitermelés.

Ezeknek a félreértéseknek a tisztázására vállalkozott a Mecsekerdő Zrt. két fiatal szakembere, Dr. Molnár Dénes és Kincses Miklós, akik az Erdőmánia podcast egy Mecsekben rögzített adásában beszéltek az örökerdő-gazdálkodásról és az erdők jövőjéről. A beszélgetés célja az volt, hogy közérthetően, ugyanakkor szakmailag pontosan mutassa be, mit jelentenek ezek a fogalmak a mindennapi erdészeti gyakorlatban.

Az „örökerdő” szó a közgondolkodásban gyakran az érintetlen természet képét idézi fel. A szakmai tartalma azonban más. Az örökerdő az erdészetben egy gazdálkodási üzemmód, amely meghatározza, hogyan történhet a fakitermelés és az erdő megújulása egy adott területen. Az ilyen erdőkben nincsenek nagy vágásterületek: a fakitermelés egyes fák vagy kisebb facsoportok eltávolításával történik, miközben az erdőborítás folyamatos marad. 

Honnan indulnak a mai erdeink?

Az örökerdő ugyanakkor nemcsak gazdálkodási forma, hanem egyfajta erdőszerkezet is. Egy ilyen állományban kis területen belül fiatal, középkorú és idős fák egyaránt jelen vannak, lehetőleg változatos fafaj-összetételben. Ez a szerkezet azonban jelentősen eltér attól, amit ma a magyar erdők többségében látunk.

A hazai erdők nagy hányada történeti okokból egykorú állomány. Az elmúlt évszázadok társadalmi és gazdasági igényei – a mezőgazdasági terjeszkedés, a bányászat, az iparosodás, majd később a tervgazdasági faanyagtermelés – olyan erdőszerkezeteket alakítottak ki, amelyek elsősorban a kiszámítható faanyagellátást szolgálták. Az örökerdő-gazdálkodás ezért nem egy meglévő állapot leírása, hanem egy hosszú távon elérni kívánt cél.

Az egykorú erdők átalakítása sokkorú, változatos szerkezetű állományokká tudatos és folyamatos erdészeti munkát igényel. A beavatkozások célja, hogy abból a méret- vagy korosztályból kerüljenek ki fák, amelyből túl sok található az állományban, miközben teret kap a természetes felújulás és a fiatalabb generációk fejlődése.

Ebben a folyamatban kiemelt szerepet kapnak az úgynevezett javafák – azok a jó minőségű, egészséges egyedek, amelyek hosszú távon az erdő meghatározó elemei lehetnek. Emellett egyre nagyobb figyelmet kapnak a habitat- vagy biotópfák is, amelyek odúkkal, kéregrepedésekkel vagy holtfával gazdagítják az erdei élőhelyeket, és számos faj számára biztosítanak életfeltételeket. 

Miért fontos a folyamatos erdőborítás a jövő erdeiben?

Az erdőgazdálkodás egyik legfontosabb sajátossága az időlépték. Míg a társadalmi elvárások gyakran gyors eredményeket szeretnének látni, az erdő változásai évtizedek, sok esetben akár évszázadok alatt zajlanak le. Az erdészeti döntések hatása ezért sokszor csak jóval később válik láthatóvá.

A jövő erdőgazdálkodásában egyre nagyobb hangsúlyt kap a folyamatos erdőborítás elve. Ennek lényege, hogy az erdő talaja minél nagyobb arányban lombkorona alatt maradjon. A zárt erdőállomány kedvezőbb mikroklímát biztosít, segít megőrizni a talaj nedvességét, és ellenállóbbá teheti az erdőt a klímaváltozás hatásaival szemben.

Ez különösen fontos a gyorsan változó klimatikus viszonyok közepette, amelyek egyes fafajok számára már egyetlen életciklus alatt is jelentősen átalakíthatják a termőhely feltételeit. Az örökerdő-gazdálkodás és a folyamatos erdőborítás ezért nem egyszerű divatszavak, hanem olyan szakmai irányok, amelyek stabilabb, változatosabb és alkalmazkodóképesebb erdők kialakítását szolgálják.

forrás: Mecsekerdő Zrt.

Az erdők változatossága, növény- és állatvilága, vizes élőhelyei olyan hatással vannak az ökoszisztémára, ami nélkül kijelenthetjük, nem tudnánk létezni. Fennmaradásuk, gyarapításuk így kiemelkedő feladat. Az aszályos nyarak, a hirtelen rövid fagyok és az invazív kártevők azonban az erdőket sem kímélik.

Az erdőgazdálkodás olyan szakmai tudást feltételez, amely nemcsak a klíma okozta változásokra, hanem az emberek káros viselkedésére is választ ad. Ismerjük meg jobban, mit is jelent pontosan a fenntartható erdőgazdálkodás, és hogyan valósítható meg!

Mit jelent a fenntartható erdőgazdálkodás fogalma?

A fenntarthatóság ma már az erdőgazdálkodás és az erdészek munkájának legfontosabb része. Habár korábban ez elsősorban gazdasági szempontokat takart, ma már az ökológiai, a természetvédelmi funkciók legalább annyira jelentősek. Hiszen a klímaváltozásra az élettér fenntartásáért adott reakciók mindenkire hatással vannak. Most már nem csak a ciklikusság, a faanyag kitermelése, a kitermelés helyének meghatározása, a gazdasági szempontból hasznos javak értékesítése a cél.

Ha az erdőben hagyjuk, a holtfa megtelik élettel

Van, aki szerint fertőzések melegágya, mások szerint egyszerűen csúnya, de vannak, akik rajonganak a holtfákért. Nézzük meg, milyen sokféle élőlény kötődik a holtfához!

Annál is inkább, mivel mi, emberek nem tudnánk erdők nélkül létezni. A fenntarthatóság ebből a szempontból elsősorban azt jelenti, hogy úgy műveljük, vigyázzuk, gondozzuk erdeinket, hogy az előnyeiket a későbbi generációk is élvezhessék. Az ökoszisztéma és a biológiai sokféleség fenntartása tehát kulcskérdés az erdőgazdálkodás során.

Azért is különleges ez a gazdálkodás, mert a meghozott döntések valóban hosszú távra (száz évekre) szólnak. Nem árt eltűnődnünk kicsit az erdőben élő fák életkorán, a funkcióikon, a fák közötti kommunikáción. Vagy azon, hogy mennyi faj számára nyújtanak otthont, életteret, táplálékot a fák. Persze az erdőgazdálkodás nemcsak a fákat érinti, hanem az erdő minden élőlényét.

A fenntarthatóság szerepe több mint kiemelkedő

Ha csak a fajtagazdagság, a biológiai sokféleség jelentőségét nézzük, az erdők szerepe óriási. Ebben a szerepben pedig mi, emberek is hatalmas teret kapunk, hiszen sok esetben rajtunk áll az erdő egészségének fenntartása, az állomány megőrzése. Ha azt nézzük, hogy egy 100 éves faállomány mennyi idő alatt regenerálódhat (100 év alatt), az erdőgazdálkodás megtervezése nem könnyű feladat.

Akárhonnan is nézzük, faanyagra szükség van. Az azonban, hogy honnan és mennyit termelünk ki, valamint miként pótoljuk a kivágott fákat, nem egyszerű döntés. Ez bizony szakértelmet kíván.

Az erdő megújításakor például a főfajok mellett ún. elegyfajok is megjelennek, ugyanis így nagyobb lesz az erdő ellenálló képessége. A kitermelés kapcsán pedig az erdő többszintűségére helyezik a hangsúlyt, ami a klíma szempontjából is kedvező lehet.

Örökerdők a klímaváltozás ellen

Szorosan kapcsolódik a témához az örökerdő fogalma is. Az örökerdőt minél több fafaj alkotja, amelyek minél változatosabb korúak. Miért jó ez a megoldás? Az erdő életciklusa nagy, de nem végtelen. Az örökerdők azonban biztosítják a folyamatos talajborítást, így nincsenek nagy vágásterületek, sőt a fafajok a kártevőkkel szemben is ellenállóbbak. Az örökerdők a klímára is jó hatással vannak, a talajéletet is támogatják, a famatuzsálemekről és a holtfákról nem is beszélve.

A klímaváltozás elleni küzdelemben óriási szerepet játszanak az erdők. Sajnos azonban legalább annyira érinti ezeket a területeket az aszályos vagy a túl csapadékos, viharos időjárás, mint a kerteket. Noha az erdők ellenállóbbak, ezekre a változásokra nehezebben reagálnak. Kivéve, ha itt-ott besegít az ember. Az erdőgazdálkodásba ugyanis ez is beletartozik.

Az erdészek feladata az is, hogy tudják, melyik fafaj bírja majd a megváltozott klímát akár 100 év múlva is, tehát milyen csemetéket érdemes ültetni. Ismerniük kell a kutatásokat, és reflektálniuk kell a változásokra.

Az extrém forró napokat, a hosszú, eső nélküli időszakokat csak olyan erdős területek bírják, amelyek elég erősek, és alkalmazkodni is képesek. A nyári aszály idején a fák növekedési szakaszban vannak, télen, a sok csapadék időszakában azonban nyugalmi állapotban. A csemeték víz hiányában nem tudnak fejlődni, a nagy fagyok pedig károsítják őket. Az erdészek munkája az, hogy megőrizzék a fák egészségét, termékenységét és a biológiai sokféleséget.

Növekvő erdeink

A KSH adatai alapján 2010 óta 0,9%-kal nőtt az erdővel borított területek nagysága hazánkban, ami további növekedést vetít előre 2030-ig. A kitűzött fásítási cél 27%-nyi erdővel fedett terület, amit 2050-ig szeretnénk elérni.

A fenntartható erdőgazdálkodás eredménye, hogy 2010 óta az élőfavagyon 30 millió m³-rel, azaz 390 millió m³-re emelkedett, ami 8,5%-os növekedést jelent. A cél továbbra is az, hogy a fahasználat ellenére is növekedjen az erdőállomány, mindez pedig a legfontosabb szempontokat (az ökológia, a turisztika, a sokféleség szempontját) szem előtt tartva történhessen.

Az erdő természetes megújítása, a folyamatos ellenőrzés, az edukáció segíthetnek abban, hogy ne csak elérjük, hanem túl is szárnyaljuk a megfogalmazott célokat. Az elvárás saját magunk felé nem kevesebb, mint az, hogy a következő generációk ugyanúgy megismerjék az erdő fontosságát, lássák és tapasztalják változásait, mint mi magunk.

Ezt a témát és sok más fenntarthatósággal kapcsolatos érdekességet is megtalálhatsz majd a Planet Budapest 2026 rendezvényen a Vasúttörténeti Parkban február 25. és március 29. között. Bővebb információkért látogass el a planetbudapest.hu weboldalra!

fotók: Canva
forrás: greendex

Új fogalmak és jó gyakorlatok a települési és városi erdőgazdálkodásban Sárvár településen

Választható kiegészítő képzés az erdészeti szakszemélyzet számára valamint továbbképzés agrárgazdasági és vidékfejlesztési független szaktanácsadók részére

A képzés a településeken és azok közelében található erdők speciális kezelésének lehetőségeit mutatja be, feltárva az ezen erdőkkel kapcsolatos lakossági igényeket, bemutatva a városierdő-gazdálkodás elméleti alapjait, és a gyakorlati megvalósítás lehetőségeit. A képzés célja, hogy az az erdészeti szakszemélyzet, aki a települések közelében magán, állami vagy éppen önkormányzati tulajdonban álló erdőt kezel, átfogó képet kapjon a nemzetközi szakirodalomban “urban forestry” néven megjelenő fogalomrendszerről, és annak hazai gyakorlatban történő megvalósítási lehetőségeiről. A képzés elméleti és gyakorlati részre tagolódik. Az elméleti rész megismertet a városierdő-gazdálkodáshoz és a zöldinfrastruktúra-kezeléshez kapcsolódó fogalmakkal, a városierdő-kezelési terv készítésének folyamatával és a városi erdők felmérése során használható modern technológiákkal, továbbá elemzi a városierdő-gazdálkodás közgazdasági vonatkozásait, különös tekintettel az önkéntes karbonpiaci finanszírozás kérdéseire. A gyakorlati rész egy-egy terepi helyszínen mutat be példát a települési erdők kezelésének speciális szempontrendszerére.

Időpont: 2026. február 20. péntek 9:00-16:00

Helyszín: SOE Erdészeti Tudományos Intézet, 9600 Sárvár, Várkerület 30/A

Szervező: Pannon Örökerdő Kft.

Program

Program

8:30-9:00 Érkezés, regisztráció

9:00-9:45 Előadás 1: A városierdő-kezelés fogalmi alapjai – Lomniczi Gergely, Pannon Örökerdő Kft.

9:45-10:30 Előadás 2: A városierdő-kezelés kutatási háttere, mérések és adatbázisok – dr. Borovics Attila, Király Éva, Molnár Tamás

10:30-10:45 Kávészünet

10:45-11:30 Előadás 3: A települési erdőkezelés gazdasági vonatkozásai, különös tekintettel a szénmegkötésből származó bevételekre  – Lomniczi Gergely, Boros Attila, Pannon Örökerdő Kft.

11:30-12:15 Előadás 4: Felmérés és koncepciókészítés a gyakorlatban – Boros Attila, Pannon Örökerdő Kft.

Szendvicsebéd

12:45-16:00 Terepi program: A települési erdőkezelés gyakorlata a tervezéstől a kivitelezésig a sárvári városi erdőkben – Borovics Attila, Boros Attila, Lomniczi Gergely

Jelentkezéssel kapcsolatos információk

Jelentkezni 2026.02.06-ig a pannonorokerdo.hu oldalon keresztül az online regisztráció elküldésével lehet.

Részvételi kategóriák:

• Alap részvétel: bruttó 19.000,- Ft/fő (14.961,- Ft+ÁFA), amely tartalmazza a képzés díját és a kávészünetben büfét (ebédre saját étel fogyasztásával).
• Részvétel szendvicsebéddel: bruttó 21.900,- Ft/fő (17.244,- Ft+ÁFA), , amely tartalmazza a képzés díját, a kávészünetben büfét és ebédre szendvics csomagot.

A részvétel feltétele az online jelentkezés és a részvételi díj átutalással történő befizetése a Pannon Örökerdő Kft. 10401055-50527067-78851003 számú számlájára. A befizetésről előlegszámlát, majd a képzés után végszámlát küldünk. Az átutalás közleménye: “2026.02.20. Képzés” és a résztvevő neve.

A képzés minimum 10 fő jelentkezése esetén indul. Maximális létszám 35 fő. A helyeket jelentkezési sorrendben töltjük fel.

A képzésen való személyes megjelenést jelenléti ív aláírásával kell igazolni.

A terepi programon kb. 4 kilométert gyalog teszünk meg, ennek megfelelő terepi öltözék javasolt.

A képzésen való részvételért kapható kredit az erdészeti szakszemélyzet számára: Elbírálás alatt

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara képzési rendszerében megvalósuló oktatás az agrárgazdasági és vidékfejlesztési független szaktanácsadók számára továbbképzésnek minősül.

Jelentkezés

forrás: Pannon Örökerdő Kft.

A 2018-ban indított, a Pilisi Parkerdőnél felmerült lékkialakítási koncepció vizsgálatára létrehozott Pilis Lék kísérlet az örökerdő-gazdálkodás során alkalmazott különböző méretű és alakú lékek hatásaival foglalkozik. A képzés célja volt azt bemutatni, hogy a különböző lékalakok, méretek, a tájolás és a környező állomány jellemzői milyen hatást gyakorolnak a lékekben található kocsánytalan tölgy fejlődésére. Az elmúlt időszak kutatási eredményei nagyban hozzájárulnak a tölgyes lékek sikeres kialakításához. Ezen felül a résztvevők megismerkedhettek a kocsánytalan tölgy lékekben nevelésének során a lék kialakításának ismereteivel és hogy a direkt és szórt fény megfelelő mennyiségét és arányát mi módon lehet biztosítani. Bemutató során ismerkedtek a különböző terepi műszerekkel, mobiltelefonos applikációkkal, és a lékek speciális ápolását biztosító erdészeti szerszámokkal, melyek használatát is bemutatták.

A képzés tematikája a következő volt:

Elmélet:

1. Az örökerdő üzemmód általános bemutatása. Ezen belül a lékek szerepe. (Csépányi P).
2. PA lékek kialakítása utáni eddigi tapasztalatok bemutatása (Ódor Péter, Tinya Flóra)

• A kutatás – különböző léktípusok, méret és dinamika – bemutatása
• A fény és a talajnedvesség alakulása a lékben az első öt évben
• Az aljnövényzet alakulása az első öt évben
• A felújulás a különböző léktípusokban
• Következtetések a gyakorlat számára

Gyakorlat

3. A lékek kezelésének, ápolásának szükségessége, mértéke és technológiája (Csépányi Péter, Csór Attila, Simon Dávid)

• Új lékek felvétele
• Meglévő lékek ápolása
• Lékek tágítása
• A lékek kezeléséhez szükséges eszközök

4. Teszt kitöltése

forrás: OAKAdapt.hu

A megújított útmutató és a segédanyag az Agrárminisztérium Erdőrendezési Főosztályának honlapján, a nyomtatványok oldalon elérhetőek.

• Örökerdő és átmeneti üzemmódú erdők kezelési terve

Általános tudnivalókat lásd az ÜGYEK menüpont Erdőgazdálkodás örökerdő és átmeneti üzemmódban címszó alatt

• Útmutató az Örökerdő kezelési terv készítéséhez (harmadik, átdolgozott változat) (pdf) 
• Sablon az Örökerdő kezelési terv készítéséhez (doc) 
• Kitöltési útmutató az örökerdő kezelési terv készítéséhez és megújításához (pdf)
• Segédtáblák az örökerdő ellenőrző eljárások feldolgozásához és az örökerdő kezelési terv „B” részének elkészítéshez
  • Ellenőrző eljárás egyszerű körlapösszeg meghatározással, a még egyszintes, homogén, utánpótlásban még szegény örökerdő üzemmódú állományokban (útmutató 6.1. pont)
  • Ellenőrző eljárás szögszámláló mintavétellel és a leszámolt törzsek átlalásával, a már heterogénebb, utánpótlásban gazdagabb állományokban (útmutató 6.2. pont)
  • Ellenőrző eljárás koncentrikus mintakörös mintavétellel, a többszintes, rendkívül heterogén utánpótlásban gazdag, vegyeskorú állományokban (útmutató 6.3 pont)
  • A meglévő utánpótlás állomány önellenőrzéskor történő felvétele (útmutató 6.4) mindhárom főállományra kidolgozott ellenőrzési módszer (6.1, 6.2, 6.3) esetében azonos így, ezeket a mindhárom Excel ugyanúgy tartalmazza. (Az utánpótlás1: 7,0 cm≤ D1,3<12,0 cm, az utánpótlás2: D1,3<7,0 cm.) 
  • Az adott erdőrészletre elvégzett megfelelő ellenőrző eljárás adatai és a fatömegbecslési jegyzőkönyv adatainak (hektáronként vágásra kijelölt körlapösszeg!) felhasználásával az örökerdő kezelési terv „B” (erdőrészletenkénti) része is mindhárom Excellel elkészíthető!
  • Az Excel fájlok makrót tartalmaznak, melyek csak akkor fognak jól működni, ha az Excel fájlok első munkalapján leírt útmutatás szerinti beállításokat elvégezzük.
• Útmutató az Átalakítási és az Erdőfelújítási terv készítéséhez (pdf) (Verziószám: 2020.05.20.)
• Sablon az Átalakítási és az Erdőfelújítási terv készítéséhez (doc) 

forrás: AM Erdőrendezési Főosztály