A mai erdőktől eltérően ezek a korai fák furcsák és ismeretlenek voltak. Néhányuk óriási páfrányokra hasonlított, míg mások vastag, kiszélesedő tövénél és viszonylag egyszerű ágszerkezetüknél fogva tűntek ki. A fosszilizálódott gyökerek azt mutatják, hogy a korai növények hogyan stabilizálták a talajt és segítettek átalakítani a légkört a szén-dioxid felszívásával. Ez az időszak jelentős fordulópontot jelentett a Föld környezeti történetében.

A kutatók a helyszínt az egyik legkorábbi ismert erdőként írják le, amely 386 millió évvel ezelőtt létezett. A gyökérhálózatok megőrzése, ahelyett, hogy a függőleges törzsek maradtak volna fenn, ritka bizonyítékot nyújt arra, hogy ezek a primitív fák hogyan helyezkedtek el egymástól, és hogyan hatottak egymásra környezetükben.

A felfedezés kulturális reflexiót is kiváltott. Egyes megfigyelők párhuzamot véltek felfedezni az irokéz hagyományokkal, különösen a Sky Woman és az első kert történetével. Bár a fosszilis erdő több száz millió évvel megelőzi az emberi kultúrát, a kapcsolat rávilágít arra, hogy a tájak hogyan inspirálhatnak jelentést generációkon át.

Tudományos szempontból az erdő betekintést nyújt a korai növényi evolúcióba és a devon kori éghajlatváltozásba.

Jóval azelőtt, hogy az emberek elképzeltek volna szent kerteket, a Föld már az első erdőit növesztette, csendesen átalakítva a bolygó jövőjét.

forrás: Lost History / NYPost