Az első állomáson a fenyőállományok véghasználatát követő új talaj-előkészítési technológiát mutatta be a házigazdák képviseletében Papp Dávid erdőművelési és fahasználati műszaki vezető. A Dél-Mezőföld homoktalajain a korábban telepített fenyvesek felújítása különös szakmai körültekintést igényel. A tuskófúrás és a 30–40 cm mélységű talajmarás alkalmazása lehetővé teszi a gyökér- és tuskómaradványok kezelését, javítja a talaj művelhetőségét, növeli a homoktalaj szerves anyag ellátottságát és kedvezőbb feltételeket teremt az új erdőállományok megeredéséhez. A természetvédelmi kezelővel egyeztetett kísérleti erdészeti beavatkozások célja ugyanakkor túlmutat a sikeres erdősítésen: a termőhely adottságaihoz alkalmazkodó, elegyes, nagyobb ökológiai stabilitású keménylombos állományok kialakítását szolgálja. A résztvevők ennek gyakorlati példáit is megtekinthették egy kialakított kocsányos tölgy géngyűjteményben, mely a faj értékes genetikai állományának megőrzését szolgálja.

Németkér térségében lévő másik erdőterületen található olasztölgy-plantázs pedig azt mutatja be, hogyan lehet célzott szelekcióval olyan szaporítóanyagot előállítani, amely biztosítja a fafaj hosszú távú fenntartását és a megfelelő minőségű erdőállományok létrehozását. Egy szintén németkéri erdőrészletben létrehozott, kilenc fafajból álló keménylombos állomány jól példázza, hogy egy fenyves helyén természetközeli, változatosabb szerkezetű és talán ellenállóbb erdők alakíthatóak ki, melynek eredményei évtizedek múlva reményeink szerint megmutatkoznak majd.

A Látóhegy homoki gyepén és láprétjén Neumann Péter nyugalmazott fővadász ismertette a terület természeti, természetvédelmi értékeit. A résztvevők betekintést nyerhettek a Dél-Mezőföldre jellemző társulások gazdag növényvilágába, ahol számos védett növényfaj, köztük például különböző kosborfélék is előfordulnak. A területen már eltűnt települések történelmi áttekintése sem maradt el, kiegészítve a régi történetekkel.

A modern technikák alkalmazásáról Ujpesti Krisztián erdőművelési és fahasználati műszaki vezető terepi bemutatóval egybekötött tájékoztatást tartott. Bemutatta, hogy a drónok ma már az erdő- és vadgazdálkodás nélkülözhetetlen eszközei: alkalmazhatók többek között erdőfelújítások ellenőrzésére, egészségi állapot-felmérésekre, vadkár-monitorozásra, hőkamerás vadállomány-becslésre, valamint természetvédelmi kezelések dokumentálására is.

A szakmai nap zárásaként Szendi József, a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság (DDNPI) munkatársa a Szenes-legelő természetvédelmi kezelését ismertette. A védett gyepek fenntartásában fontos szerepet kap a cikta juh, ez az őshonos magyar juhfajta, amely nemcsak génmegőrzési szempontból értékes, hanem legelésével hozzájárul a gyepek nyílt szerkezetének megőrzéséhez, a cserjésedés visszaszorításához és a természetvédelmi célok megvalósításához.

A szakmai képzés fontos mondanivalója volt, hogy az erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás és a természetvédelem összehangolt együttműködése révén olyan tájhasználat valósítható meg, amely természeti értékek megőrzését, az élőhelyek állapotának javítását és a táj hosszú távú fenntarthatóságát szolgálja.

: Fábián Zoltán, Ujpesti Krisztián, forrás: Gyulaj Zrt.

2024. júniusában történő, a méltán népszerű Tengelici Parkerdőt elpusztító, szinte teljesen megsemmisítő tornádószerű vihar kárainak a felszámolását a szokásos átfogó tavaszi erdőművelési munkák ellenőrzése során megtekintették a tervekkel és az ütemezéssel összevetve Gőbölös Péter vezérigazgató és Gál László erdőművelési és ökoturisztikai ágazatvezető. A munkáknak nemcsak a szakmai, törvényi, természetvédelmi, ökoturisztikai és közeli szálloda miatt rekreációs szempontjaival kell egyeznie, hanem a vezérigazgató még 2025. márciusában a sajtóban és a Tengelici Önkormányzat által szervezett lakossági közmeghallgatásán elmondott elképzeléseivel is, melyet az érdeklődők akkor nagyon pozitívan, sokan örömmel fogadtak.

Az elpusztult parkerdő újra ültetési munkáinak jelenlegi állását részletesen bemutatták és a következő lépésekről is beszámoltak a Gyulaj Zrt. területileg illetékes Pincehelyi Erdészetének erdészetvezetője Benke János okl. erdőmérnök, az erdészet erdőművelési és fahasználati műszaki vezetője Papp Dávid okl. erdőmérnök és a kerületvezető erdésze Szendi Dávid erdésztechnikus.

Az összetört és kidőlt fák életveszélyes és embert próbáló fakitermelése után megkezdődtek az erdőfelújítást előkészítő munkák. Ezek a beavatkozások biztosítják, hogy az új erdő elültetése optimális körülmények között valósuljon meg. A fakitermelést követően a következő feladat volt az érintett területen visszamaradt tuskók és gyökérmaradványok eltávolítása. Az álló tuskókat speciális tuskófúró berendezéssel aprítottuk fel, és az így keletkezett forgácsot a talajban hagytuk, hogy természetes tápanyag-utánpótlásként segítse az új erdei talajélet kialakulását.

A tuskók kiemelése és elszállítása ugyanakkor nagyobb műszaki feladat volt. A gyökereikkel mélyen rögzült tuskódarabok csak nehézgéppel voltak kimozdíthatók. Erre a feladatra egy lánctalpas forgókotrót használtunk, amelyet hidraulikus csipeszes fejjel szereltek fel: a gép erőteljes karjai rögzítették a tuskót, majd daraboló mozdulattal szállítható méretű darabokra vágta. A keletkező tuskódarabokat és gyökértörmeléket elszállítottuk a területről, így a felújítandó terület a fás szárú maradványoktól megtisztítva készen állt a további munkákra.

A terület genetikai talajtípusa 90%-ban humuszos homok, 10%-ban réti talaj. A tiszta területen ezt követően traktorra szerelt talajmaróval végeztünk talajelőkészítést. A talajmaró a felszínen lévő apró gyökér- és növényi maradványokat 35–40 cm mélyen forgattuk be. Eközben fellazította a talajszerkezetet, és a puha, valamint a kemény növényi törmeléket teljesen aprította, így javítva a talaj víz- és tápanyagmegtartó képességét, ami egyébként a homoktalajokon gyenge. A szerves anyag bedolgozása elősegíti a mikrobiológiai élet erősödését és a humuszképződést, ami hosszú távon támogatja az erdő megújulását.

Az erdőfelújítás záró fázisaként mélyforgatással kialakított barázdákba ültetjük a csemetéket, melyek kocsányos tölgy (8%), csertölgy (12%), olasztölgy (2%), virágos kőris (4%), ezüsthárs (2%), korai juhar (6%), vénic szil (4%), szürkenyár (50%), vadkörte (6%), feketenyár (3%), bibircses nyír (3%). Ezt követően egy következő ütemben ültetjük be a kalábriai fenyőket annak emlékeként, hogy itt volt a faj hazai legnagyobb előfordulása, mely 130-150 éves állományt a vihar szinte teljesen elpusztította. A terület adottságainak megfelelő fafajok kiválasztásával történő újratelepítés biztosítja az erdő újjászületését, a károsodott táj gyorsabb regenerálódását.

A komplex talajelőkészítési és ültetési munkálatok eredményeként a megsemmisült erdő helye hamarosan újra erdőborítást kap, amely megfelel a hosszútávon fenntartható erdőgazdálkodás és a társadalom részéről felmerült elvárásoknak.

forrás: GYULAJ Zrt.

A bejárás során a Gyulaj Zrt. által kezelt erdőterületek változatos vízrajzi adottságait mutatta be, és közösen kerestük a Vízügyi Igazgatósággal a hatékony vízmegtartási megoldásokat a KDTVIZIG szakmai közreműködésével.

Ezekkel a fejlesztésekkel cél az erdei klíma javítása a katasztrofális aszályok idején, és a rovaroktól, a madarakig, emlősökig az állatvilág részére egy-egy kis oázisként működő vízállás létrehozása, mely az ökológiai rendszerek életét segíti.

A KDTVIZIG képviseletében Horváth Angéla igazgató, Beke Zsolt szakaszmérnök és Trencsényi-Borsó Alíz vízrendezési referens vett részt.

A Gyulaj Zrt. képviseletében Gőbölös Péter vezérigazgató, Szi Benedek Sándor termelési-, kereskedelmi és természetvédelmi vezérigazgató-helyettes, Dudás Szabolcs műszaki és beruházási előadó, Papp Dávid erdőművelési és fahasználati műszaki vezető, Horváth Csaba erdőművelési és fahasználati műszaki vezető, Kárász Attila erdőművelési műszaki vezető vettek részt.

A Tolna vármegyében a Gyulaj Zrt. Pincehelyi Erdészetének területén a vízmegtartási lehetőségeket vizsgáltuk Németkér községhatárban a kiszáradt Vájer-tónál, a Bikács–németkéri erdőtömbben; Paks községhatárban a Duna menti Imsósi erdőtömbben, és Tengelic községhatárban a Tengelici-tónál.

A Gyulaj Zrt. Hőgyészi Erdészeténél a tókák és patakok vízkezelésének lehetőségeit vizsgálatuk meg pl. a Donát-patak környékén. Kurd és Mucsi környékén a tókák kialakításának a lehetőségeit kerestük.

A Gyulaj Zrt. Tamási Erdészeténél az árokrendszereknek a vízmegtartási vizsgálatát a Határvölgyi árok példáján elemeztük.

forrás: GYULAJ Zrt.