Pintér Ottó a természetközeli erdőgazdálkodás elhivatott úttörőjeként kiemelkedő eredményeket ért el a somogyi erdő, különösen a Zselic lenyűgöző bükköseinek természetes felújításában, az állományok gondozásában, komoly szerepet vállalt a modern termelési eljárások meghonosításában. Értékmegőrző társadalmi szerepvállalása, szakmaszeretete, következetessége példaértékű volt.

Ibafai gyermekéveit követően Pécsett járt gimnáziumba. Tanulmányait az EFE Erdőmérnöki Karán 1981-ben fejezte be és a diploma megszerzését követően visszatért tágabb szülőföldjére – a Somogyi Erdő- és
Fafeldolgozó Gazdaság Zselici Erdészetéhez. A gyakornoki éveket követően fahasználati műszaki vezető volt, majd a fahasználati műszaki vezetők háromfős csoportjának irányításával bízták meg 1985-ben. Feladata az erdészet erdőhasználati, szállítási és értékesítési tevékenységének koordinálása volt. 1990-ben főmérnöki kinevezést kapott, amely keretében az erdészet komplex (erdőhasználat, erdőművelés, faipar) termelési tevékenységét irányította. Az erdészetnél töltött évek alatt megszerezte az erdőhasználati szakmérnöki oklevelet.
1991-től a gazdaság fahasználati osztályvezetőjének nevezték ki, amely munkakörben a SEFAG félmillió köbméteres fakitermelési és anyagmozgatási tevékenységét irányította. Munkájának minőségét jellemzi, hogy 1994-ben termelési igazgató, vezérigazgató helyettesi kinevezést kapott, amelynek keretében az erdő-és vadgazdálkodás, valamint a fafeldolgozás és faipari tevékenységeket igazgatta, de feladatköréhez tartozott a SEFAG Rt. műszaki fejlesztéseinek felügyelete is. Jelentős szerepet vállalt a szállítási feladatok műszaki fejlesztésében.  

Ezer szállal kötődött a Zselichez, így amikor a Zselici erdészet igazgatói feladatával bízták meg 2001-ben, örömmel tért vissza az erdészethez.
Igazgatói teendői mellett az erdészet, illetve a SEFAG Zrt. társadalmi szerepvállalásában is meghatározó szerepet vállalt. Jelentős energiákat fordított a Kaposvár környéki parkerdőkre (Tókaj, Gyertyános), illetve a Ropoly-völgy környékére, a gyalogos, kerékpáros és lovas turizmus, valamint a zselici közjóléti és turisztikai objektumok fejlesztésére. Munkája nyomán túraútvonalak, tanösvények, forrásfoglalások, pihenőhelyek, szabadtéri tantermek és erdei utak készültek, s újultak meg. Az erdészet területén található fahasználati tanpálya egyik megálmodója volt.

Az 1993-as és a 2015-ös erdész Vándorgyűlés és a 2004. évi erdész verseny egyik szervezője, házigazdája volt.

Elkötelezett lokálpatriótaként jelentős figyelmet fordított a Zselic elhagyott településeinek táji- és társadalomtörténeti kutatásaira.  

Mindezek mellett rendszeresen jelentek meg publikációi.

Kollégánkat pályafutása során elért sikerei, elhivatottsága, szakmai körben kivívott ismertsége és elismertsége, valamint személyes teljesítménye egyértelműen méltóvá tették számos kitűntetésre is.
A zselici erdőgazdálkodásban végzett tevékenységéért 2 alkalommal is megkapta a „Pro Silva Hungariae” díjat. Mindezek mellett 1989-ben „kiváló dolgozó”-i kitüntetéssel jutalmazták, ill. átvehette 2008-ban a helyi közösség elismeréseként a „Somogyi Erdőkért” aranygyűrűt.
2014-től a Kaán Károly emlékérem büszke viselője volt.
2022. évben vehette át a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést.

2022. év januárjában kezdte meg jól megérdemelt nyugdíjas éveit.

Nyugodjék békében! Őszinte részvétünk szeretteinek!

Forrás: SEFAG Zrt / Országos Erdészeti Egyesület Kaposvári Helyi Csoport