A Sierra Nevada tűlevelű fái, például a ponderosa fenyő, a cukorfenyő és a Douglas fenyő a Föld legmagasabb és legmasszívabb fái közé tartoznak, de a tanulmány becslései szerint mintegy 20%-uk nem tud megfelelően alkalmazkodni a megváltozott éghajlathoz, vagyis kiszárad, nem hoz termést, képtelenné válik a reprodukcióra.

A térképezésre azért van szükség, mert az erdészeti és tűzvédelmi szakembereknek tudniuk kell, hogy korlátozott erőforrásaikkal hol tudnak nagyobb hatást kifejteni, hogyan tudnak a legtöbbet segíteni a természetnek

– mondta a tanulmány vezető szerzője, Avery Hill, aki a kutatás idején a Stanford Bölcsészettudományi és Tudományos Iskolájának biológia szakos végzős hallgatója volt.

Hill és szerzőtársai 90 évre visszamenőleg átfésülték a növényzetről szerzett adatokat. Azt tapasztalták, hogy a hőmérséklet folyamatosan emelkedett az alacsonyabb területeken, és ezért a fák is a magasabb területek felé húzódtak. Csakhogy míg a fák ez alatt a kilencven év alatt mintegy 35 méterrel húzódtak magasabbra, a hőmérséklet-növekedés jócskán megelőzte őket: csaknem 180 méterrel magasabban ugyanakkora hőmérséklet volt, mint kilencven évvel korábban ennyivel lejjebb. Ezzel a fák képtelenek versenyezni. A prognózis a tudósok szerint az, hogy még ha a globális hőmérséklet-emelkedés jelentősen csökkenne is, Sierra Nevada tűlevelű fáinak száma már nehezen tudna növekedésnek indulni.

A kutatók szerint a természetvédelmi és az erdőtüzek utáni erdőtelepítési erőfeszítéseknek is figyelembe kell venniük, hogyan biztosítható, hogy az erdők egyensúlyban legyenek a jövőbeli körülményekkel. A leégett erdőt újratelepíteni a területen újonnan honos fajokkal kell-e? A katasztrofális tüzek és a növényzet átalakulásának kockázatát csökkentendő, megelőző jelleggel kell-e égetni azokat az élőhelyeket, amelyek az előrejelzések szerint kikerülnek az egyensúlyból a terület éghajlatával? Ezekre és más hasonló kérdésekre adandó válaszokat segíti ez az új térképes módszer.

Forrás: greendex a news.stanford.edu írás alapján

A dokumentumot bemutató hétfői brassói eseményen Tánczos Barna környezetvédelmi, vízügyi és erdészeti miniszter történelmi jelentőségűnek nevezte a stratégiát, amely meghatározza a hazai erdők jövőjét, a középtávú közpolitikai irányvonalakat. A tárcavezető szerint a több éves szakmai előkészítés és széleskörű közvita után a minisztérium célja egyensúlyt teremteni az erdők társadalmi, gazdasági szerepe, valamint az erdővédelem, a biológiai sokféleség megőrzése között, és növelni az erdők klímaváltozással szembeni ellenállóképességét.

„A stratégia középpontjában a tulajdonosok felelősségvállalása és az erdővédelmi korlátozások után járó méltányos kompenzáció, az erdészeti tevékenységet nyomon követő és ellenőrző rendszer reformja, valamint az erdőállomány védelme, helyreállítása és bővítése áll” – sorolta a miniszter. Ismertetése szerint az új erdőstratégia hangsúlyosabb felelősségvállalással ruházza fel az erdőtulajdonosokat, legyenek azok állami, önkormányzati vagy magánkézben. Tekintettel arra, hogy a természetvédelmi előírások miatt számos erdőtulajdonos hátrányba kerül, a stratégia kitér az ilyen esetek kompenzálására is, ugyanakkor a másik fontos elem az erdőterület bővítése, amelyhez a forrásokat is beazonosítja.

Tánczos Barna ismételten kiemelte: a Romániát megillető országos helyreállítási alapból 56 ezer hektár új erdőt telepítenek 2026-ig.

Az uniós erdőstratégiával összhangban kidolgozott országos stratégiáról szeptember végéig kell határozatot elfogadnia a bukaresti kormánynak az országos helyreállítási és reziliencia építési tervben vállalt kötelezettség alapján. A stratégia elfogadását követően kezdődhet a jogszabályi keret módosítása a meghatározott célkitűzések alapján, ennek egyik fontos eleme egy új erdészeti törvénykönyv elfogadása lesz a környezetvédelmi miniszter szerint.

Különben az erdőstratégia 1,2 millió lejből készült el (a költséget az országos helyreállítási tervből fedezték), kidolgozásában a brassói egyetem Erdészeti és Erdőgazdálkodási Karának, valamint a szucsávai egyetem Erdészeti Karának oktatói, továbbá az ágazat más szakértői vettek részt.

A 2030-ig tartó időszakra vonatkozóan öt területen határoztak meg cselekvési irányokat: az erdő társadalmi-gazdasági funkcióinak támogatása, valamint az erdészeti biogazdaság ösztönzése a fenntarthatóság keretében; az erdőállomány védelme, helyreállítása és bővítése; stratégiai nyomonkövetés, az erdészeti adatok begyűjtése, feldolgozása és közzététele; kommunikáció, tudatosítás, oktatás és tudományos kutatás; hatékonyság és átláthatóság az erdőgazdálkodásban, valamint az erdők kezelésének ellenőrzése.

forrás: KronikaOnline.ro

Az erdészeti kutatások, klímamodellek azt mutatják, hogy a folyamatos, gyors klímaváltozás miatt a hazai erdészeti klímabesorolás a közeljövőben jelentősen el fog tolódni a szárazabb és melegebb irányba. A jelenlegi és a közeljövőben hazánkban tapasztalható klimatikus viszonyok hasonlóak az elmúlt időszakban a Balkán-félszigeten, Bulgáriában tapasztalt klimatikus viszonyokhoz. A klímaváltozás hatásainak kezelésére adott válaszok egyik lehetséges megoldása lehet, hogy délről származó, a melegebb és szárazabb körülményekhez alkalmazkodott tölgy fafajok szaporítóanyagát használjuk fel az erdősítések során. Dél-Dunántúlra még délebbről – a Balkán-félszigetről –, ahonnan a klímaváltozás szempontjából a legmegfelelőbb lenne beszerezni a szaporítóanyagot, gyakorlatilag szinte lehetetlen egyenlőre az ilyen beszerzés. Ennek tudatában a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. is felkutatta a hazai származású, száraz és meleg körülményekhez már alkalmazkodott, ritkaságnak számító tölgy fafajokat, populációkat, melyek génmegőrzése részben megoldást nyújthatnak a klímaváltozás során.

A hat fős francia delegáció elsőként Tolna megyébe, a Gyulaj Zrt. kezelésében lévő erdőterületekre látogatott, a helyi, erdészeti genetikai erőforrások megőrzését és fejlesztését szolgáló munkájukat tekintették meg. A Tengelici homokvidéken, Bikács és Németkér község területén, a Tolnai-hegyháton pedig Kisszékely község területén, továbbá Lápafő községben az őshonos, szárazságtűrő tölgyfajaink (Olasz molyhos tölgy és Szürke tölgy) génrezervátumait és az országban elsőként ültetett géngyűjteményeit és magtermesztő ültetvényeit tekintették meg. Élénk eszmecserét követően derült ki, hogy nagyon hasonló fejlesztést kívánnak Franciaországban is megvalósítani, melyhez a tolna megyei erdészek tapasztalatai nagyban nyújthatnak segítséget. Nagy érdeklődésre tett szert a náluk nem honos csertölgy és ezüsthárs állományaink szárazságtűrése is. Megtekintették a helyi származású szaporítóanyag, csemeték előállítását is Csibák községhatárban. A következő napokban a francia delegáció a Szombathelyi Erdészeti Zrt. és a Mecsekerdő Zrt. erdőgazdálkodási és szaporítóanyag-gazdálkodási stratégiáját ismerték meg közelebbről. A francia erdészetek klímaváltozási stratégiáját koordináló szakemberei a bemutatott hazai jó gyakorlatok ismeretében tértek Franciaországba, ahol hasznosítani tudják a magyar erdészek eddigi erőfeszítésének tapasztalatait.

Forrás: Gál László, GYULAJ Zrt.

A Beliczay-szigeten lévő, 67 hektárt kitevő erdők zöme nemesnyár. Az eredetileg gazdasági céllal ültetett, egykorú és azonos génkészletű faegyedek jellemzője a rövidebb élettartam és a környezeti hatásokkal szembeni gyenge ellenállóképesség, a területen egyre több a pusztuló fa.

A Pilisi Parkerdő a fenntartható, természetközeli erdőgazdálkodás keretében és az erdők teljeskörű ökoszisztéma-szolgáltatásainak biztosítására jelentős fafaj-cserét hajtott végre a Beliczay-sziget erdeiben. A 2021 nyarán megkezdődött, a természetvédelmi szakemberekkel együttműködésben ütemezett, közel 10 hektárra kiterjedő beavatkozás újabb lépés az erdők természetességének és táji léptékű biodiverzitásának javítása érdekében.

Az állománycsere célja, hogy a korábbi egykorú, alacsony biodiverzitású – mindössze két fafajból álló –, ezért ökológiai szempontból sérülékeny faültetvény helyén változatos fafajokból álló, a klímaváltozás negatív hatásainak ellenálló, stabil ökoszisztémájú, elegyes, puhafás ligeterdők jöjjenek létre, amelyek az itteni termőhelyen szakszerű erdészeti beavatkozás nélkül csak évszázadok alatt alakulhatnának ki. Mivel a meglévő állomány természetes felújítására nem volt lehetőség, a romló egészségi állapotú állományt, és az időközben megjelent, idegenhonos és agresszíven terjeszkedő zöld juhart el kellett távolítani.

A most befejeződött munkálatok során a korábbi állomány helyébe 10 000 db fehérnyár, 34 000 db szürkenyár, 2 000 db vénic- és 3 300 db mezei szil, 12 000 db korai juhar és 10 000 db mézgás éger csemetét ültettek el a Pilisi Parkerdő szakemberei. Mindezeket kiegészíti – tekintettel az igen magas látogatottságra – a városi parkokban is jellemző fafajként – több ezer platánfa is.

forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.

A Kelet-Mecseki tájat magas erdősültség jellemzi, az erdőállomány több mint egyötöde 100 év feletti, idős erdő. A három legjellemzőbb fafaj a kocsánytalan tölgy, amely közel egyharmadát, a bükk 24, a cser pedig 16 százalékát teszi ki az itteni erdőknek. A Kelet-Mecsek tájvédelmi körzet erdeinek több mint fele, 64 százaléka áll természetvédelmi oltalom alatt, amelyből 10 százalék fokozottan védett.
A Kelet-Mecsek erdeire – különösen a bükkre – a klímaváltozás a legnagyobb veszély, ezért az erdőfelújítások során elegyes erdők kialakítása a cél, mert magasabb fokú biodiverzitásuk nem csak változatos erdőképet eredményez, hanem jelentősen növeli a klímaváltozással szembeni ellenállóképességüket is.

Az erdők egészségének és természetességének megőrzésében fontos szerepe van fenntartható erdőgazdálkodásnak, erdőkezelésnek. Különösen igaz ez ma, hiszen már jól láthatók a klímaváltozás negatív hatásai. Az erdőtervezés lehetőséget ad rá, hogy ne csak szemléljük, hanem javunkra fordítsuk a változásokat, olyan erdőket hozzunk létre, amelyek hosszú távon is képesek nyújtani ökoszisztéma-szolgáltatásaik teljességét – mondta Ripszám István, a Mecsekerdő vezérigazgatója.

A Kelet-Mecsek most elkészült erdőterveinek fő elve a természetvédelem és az erdők természetességének megőrzése, amely a megfelelő erdőművelési rendszerrel nemcsak fenntartható, hanem hosszú távon javítható is. Ez az erdőgazdálkodásban azt jelenti, hogy – a jogszabályi előírásokat meghaladóan – több mint 2000 hektárral nő a folyamatos erdőborítású terület, amelynek egy részén örökerdő-gazdálkodás folyik majd, más része pedig faanyagtermelést nem szolgáló erdővé válik. Ezek az erdőterületek összefüggő hálózatot – zöld folyosót – alkotnak a Kelet-Mecsekben, így biztosítva az erdőhöz kötött életmódú védett és fokozottan védett fajok védelmét. Egy évtized múltán a Kelet-Mecsek állami erdeinek közel egyharmadában lesz jellemző folyamatos erdőborítást biztosító üzemmód: 18 százalék az örökerdő-gazdálkodási, 9 százalék pedig faanyag-termelést nem szolgáló terület. A következő években a Nyugat-Mecsek, a Közép-Mecsek, a Zselic, valamint a Villányi-hegységet is érintő Kelet-Ormánság erdészeti terveinek megújítása következik, amelyekben a Mecsekerdő ugyancsak a természetközeli erdőgazdálkodás elveit és gyakorlati szempontjait érvényesíti.

forrás: Mecsekerdő Zrt.

Az erdő háromnegyed részében a 2000-es évek eleje óta gyengült az aszályok vagy bozóttüzek utáni regenerálódás képessége, amit a szakértők figyelmeztető jelnek tartanak.

„Az amazóniai őserdő a fajok sokféleségének egyedülálló otthona, mely erősen hat a dél-amerikai esőzésekre óriási mértékű kipárolgása révén. Rengeteg szenet is tárol, amely üvegházhatású gázként kerülhet a levegőbe, és ha akár csak részlegesen is elpusztul, ezzel fokozza a globális felmelegedést” – mondta Niklas Boers, a potsdami Éghajlatkutató Intézet munkatársa.

Korábban több tanulmány is kimutatta Amazónia sebezhetőségét. Mivel a jövőjét vizsgáló számítógépes szimulációk eltérő eredményeket hoztak, most a kutatók az elmúlt évtizedek ellenállóképesség-változására vonatkozó megfigyelési adatait elemezték.

A 2000-es évek eleje óta látjuk az ellenállóképesség  csökkenését, de nem tudjuk megmondani, mikor következhet be az esőerdő szavannává válása. Amikor ez észrevehető lesz, valószínű, hogy már nem lehet visszafordítani – mondta Boers.

A kutatás A Föld rendszerének fordulópontjai (Tipping Points in the Earth System, TiPES) című projekt része, az EU Horizon 2020 programja finanszírozza. A szakértők olyan stabilitási mutatókat használtak, mint korábban a grönlandi jég és az atlanti-óceáni körforgási rendszer vizsgálatakor. Ezek a mutatók a rendszer dinamikája kritikus lassulásának azonosításával jelzik, ha egy rendszer hirtelen változás felé halad.

Két adatsort elemeztek, az egyik a biomasszát, a másik az erdő zöld színét képviselte. A vizsgálat feltárta a kritikus lassulást, amely a rendszer egyensúlyi állapotát helyreállító erők gyengeségeként látható. Ezek az erők állítják vissza a zavarok után az egyensúlyt. A megfigyelések azt mutatták, hogy sok területen már folyamatban van a destabilizáció.

Az ellenállóképesség elveszítésének okait tanulmányozva megnézték, hogy függ össze a csapadékkal egy adott területen. A szárazabb területek nagyobb kockázatot mutattak, mint a nedvesebbek. „Ez azért ijesztő, mert az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) modelljei az amazonasi régió általános kiszáradását vetítik előre az ember okozta globális felmelegedés hatására” – tette hozzá Boers.

forrás: greenfo

Több mint egy évszázada a Sierra Nevada erdeit alkotó fák még nem versengtek a szomszédos fákkal a vízforrásokért. Viszont  a jelenlegi erdőkben 6-7-szer annyi  a fa mint a régiekben – kevesebb vízért versengve a korábbinál jóval szárazabb és forróbb körülmények közt.

A Forest Ecology and Management magazinban megjelent tanulmány azt állítja, hogy az alacsonyabb sűrűségű állományok, amelyek nagymértékben lecsökkentik a fák közti versengést, kulcsfontosságúak a súlyos bozóttüzek, az aszály, a kártevők és a klímaváltozás többes stresszfaktoraival szemben jobban ellenálló erdők létrehozásához. Ez a megközelítés jelentősen eltér a jelenlegi erdőkezelési stratégiáktól, amely a fák közti versengést használja fel az erdőművelésben.

A tanulmány szerzőinek meghatározása szerint: „A reziliencia az erdő alkalmazkodóképességének mértéke egy sor stressztényezőre, ami visszatükrözi az ökoszisztéma funkcionális integritását.” A gyakran alkalmazott erdészeti mérőszám, az úgynevezett állománysűrűségi mutató hatékony az erdő rezilienciájának értékeléséhez is.

„A reziliens erdők egész sor stresszorra reagálnak, nem csak egyre. A reziliencia egy bizonyos stresszhelyzet túléléséről szól, ilyen a tűz –,  amiből sajnos egyre több keletkezik a klímaváltozás okozta egyre gyakoribb szárazság miatt – mondta a tanulmány vezető szerzője, Malcolm North ökológus professzor. Az erdők rezilienssé tételéhez drasztikus állománysűrűség csökkentés szükséges a Sierra Nevada erdeiben – bizonyos esetekben a faállományt akár 80%-al is csökkenteni kellene – a tanulmány szerzői szerint.

„A helyreállító reziliens kezeléseknek a mai erdőkben sokkal intenzívebbnek kell lenniük” – mondta Scott Stephens, a tanulmány társszerzője, és a UC Berkley ökológusa. A tanulmányban igen nagy mennyiségű történeti és jelenidejű adatot hasonlítottak össze a déli és közép Sierra Nevadában fekvő, valamint a Sequoia Nemzeti Parktól a Stanislaus Nemzeti Parkig terjedő erdőségek állapotának felméréséhez. Ezek alapján 1911 és 2011 közt a állománysűrűség 6-7-szeresére növekedett, míg az átlagos törzsátmérő a felével csökkent.

Egy évszázaddal ezelőtt az állománysűrűség és a fák közti versengés még igen alacsony szintű volt. Az erdőállomány több mint ¾-e csekély mértékben vagy egyáltalán nem versengett, ami mint stresszfaktor csökkenti a fa növekedését és az életerejét is. Manapság viszont a vizsgált erdők faállományának  82-95 %-a  versengésben áll egymással.

A tanulmány azt mutatja, hogy egy kisebb állománysűrűségű erdő sokkal reziliensebb lehet a tűz, az aszály és más klimatikus stresszhatásokkal szemben, és jobban fenntartja az egészséges vízminőséget, a természetes élőhelyet, illetve a más egyéb természeti előnyöket. A nagyon súlyos tüzek által megégetett, vagy az aszály által elpusztított erdők viszont elvesztik ezeket a képességeiket.

A szerzők azt mondják, hogy a 2012 és 2016 közötti aszályos időszakban, amelyben közel 150 millió fa pusztult el az aszály indukálta betűszú fertőzés miatt, intő jel volt az erdészek számára, hogy más megközelítés szükséges ahhoz, hogy az erdőknek segítsenek szembeszállni a sokszorosára növekedett fenyegetésekkel szemben.

Az emberek hozzászoktak a nagysűrűségű erdőhöz, amit most tapasztalunk. A legtöbb ember meglepődne, ha látná, valaha hogy néztek ki ezek az erdők, amikor a gyakori tüzek nagyon kis sűrűségben tartották őket. De ha eltávolítjuk a kisebb fákat, és hagyjuk, hogy a megritkított állomány keresztülmenjen a tűzön és aszályon, az egy sokkal ellenállóbb erdőt hoz létre.” – mondta North.

Úgy gondoljuk hogy létrehozhatók a reziliens erdők, de ehhez drasztikus állománysűrűség csökkentésre van szükség egészen addig, amíg kisebb mértékű nem lesz a fák közti versengés. Ez lehetővé fogja tenni, hogy az ezekkel a módszerekkel kezelt erdők jobban alkalmazkodjanak a jövő melegebb és szárazabb klímájához” – mondta Brandon Collins, a dolgozat társszerzője, és a UC Berkley erdésze.

forrás: origo

A természetközeli erdőgazdálkodás és az eredményeként létrejövő biodiverzitás egyrészt az erdők klímaváltozással szembeni ellenállóképességét erősíti, másrészt kielégíti az erdőkkel kapcsolatos, egyre erőteljesebb társadalmi igényeket. A Pilisi Parkerdő kezelésében lévő örökerdők sajátossága éppen ez: nemcsak a levegőtisztaság, vízvisszatartás, a szénmegkötés miatt fontosak, hanem régóta szolgálják az erdőlátogatókat, túrázókat, a környéken élő emberek pihenését is.

Reinitz Gábor, a Pilisi Parkerdő vezérigazgatója elmondta: sokat teszünk annak érdekében, hogy a klímaváltozással kapcsolatos helyes utat megtaláljuk. A Pilisi Parkerdő proaktív szemléletű: tudjuk azt, hogy az erdeinkre egyre nagyobb nyomás nehezedik, ezért megpróbálunk az ismert kockázatok elébe menni, erdeinket segíteni. Erre nagyon jó lehetőséget nyújt az örökerdő-gazdálkodás. Fő célunk az erdei biodiverzitás növelése, mivel az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, az ilyen erdők nagyobb mértékben képesek ellenállni a klímaváltozás fokozódó mértékű hatásainak.

Az eredményes ökoszisztéma-menedzsment nem nélkülözheti a tudás megosztását: a Pilisi Parkerdőben lezajlott képzésen az örökerdő-gazdálkodás eddigi tapasztalatait és ehhez kapcsolódóan a jövőben alkalmazható módszereket, eljárásokat vették számba a résztvevők. A természetközeli örökerdő fafajokban gazdag, többszintes, vagyis különböző életkorú és magasságú, csoportos szerkezetű, önmagától felújuló erdő, amelyben a természetes folyamatokra alapuló rendszeres gazdálkodás folyik.

Az örökerdő-gazdálkodás során a természet védekezőerejét használjuk: a jövő számára olyan módon biztosítjuk az erdő fennmaradását, amely a legkevésbé igényli a mesterséges beavatkozásokat, vegyszerek használatát, mindez természetvédelmi szempontból is kifinomult megközelítést tesz lehetővé az erdőgazdálkodásban – mondta Dr.Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő vezérigazgató-helyettese.

forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.