A tanulmány (Az erdők állapotának számbavétele Európában egy nemzetközi statisztikai szabvány alapján) az EU biológiai sokféleség stratégiájához kapcsolódóan született, és az uniós erdők állapotát a vonatkozó ENSZ-szabványnak megfelelően értékeli (UN standards on ecosystem accounting).

0-tól 1-ig terjedő skálán – jellemzően, de nem kizárólagosan távérzékelési alapadatokat felhasználva, hét jellemzőt vizsgálva és azokat egy indikátorértékbe egyesítve – méri az erdők állapotát, ahol a 0 a leromlott ökoszisztémát, az 1 pedig az elsődleges vagy védett erdőkön alapuló referencia (a tanulmány értelmezése szerint tehát kívánatos) állapotot jelenti.

44 erdőtípus átlagos állapota enyhe pozitív tendenciát mutatott az elmúlt két évtizedben: a 2000-ben megállapított 0,566-os érték 2018-ra 0,585-re emelkedett. Ez azt jelenti, hogy az európai erdők átlagosan közepes állapotban vannak a háborítatlan vagy a legkevésbé zavart (tehát az elsődleges vagy védett) erdőterületekhez képest.

Mivel az erdők egyharmadában negatív folyamatok figyelhetők meg, a JRC arra figyelmeztet, hogy ezekben a természetes állapot eléréséhez az erdei ökoszisztémák további helyreállítása, és az erdőgazdálkodás további fejlesztése esetén is hosszabb időszak szükséges.

A tanulmány jelentősége abban is áll, hogy ez az első, ami az európai erdőket a fentebb említett, 2021-ben elfogadott ENSZ-szabványnak megfelelően értékeli.

Ugyancsak lehetővé teszi, hogy annak eredményei összevethetők legyenek, azokat a különféle társadalmi és gazdasági csoportok elfogadják és felvállalják, ami nagyon fontos szempont a döntéshozók számára.

Olyan nagy léptékű monitoringrendszerről van tehát szó, amely kellő objektivitással képes a leromlott állapotú területeket beazonosítani, s a szükséges természetvédelmi intézkedéseket, illetve helyreállítási prioritásokat hozzájuk rendelni.

Nem tudjuk megvédeni azt, amit nem ismerünk. A tanulmány válasz arra a kérdésre is, amit az uniós politikai döntéshozók már régóta megfogalmaztak, azaz, hogy milyen állapotban vannak az erdők Európában.

Az erdők állapotáról egy átfogó, világos kép megalkotása az első lépés az Európai Zöld Megállapodásban (Green deal) meghatározott megőrzési és helyreállítási erőfeszítések terén is.

Az erdei ökoszisztémákra vonatkozó konkrét célokat az EU biodiverzitásra és erdőgazdálkodásra vonatkozó stratégiái tartalmazzák, miként a földhasználatból, a földhasználatváltásból és erdőgazdálkodásból (LULUCF) származó nettó üvegházhatásúgáz-elnyelésre vonatkozó célértékeket is.

A Bizottság legfrissebb szakpolitikai eszköze a természethelyreállítási rendelet, ami az erdei ökoszisztémák helyreállítására is jogilag kötelező érvényű célokat fogalmaz meg (erről korábbi írásunkban részletesen beszámoltunk). A rendelet 2050-ig a leromlott erdei ökoszisztémák helyreállításának megkezdését várja el a tagállamoktól.

Összefoglalva tehát, a JRC-tanulmányának jelentősége abban rejlik, hogy első ízben biztosít egy, az EU egészére kiterjedő viszonyítási alapot, és értékelési módszert, mely tagországi összevetésben is megállja a helyét mind a védett, mind a nem védett erdők tekintetében.

forrás: NAK Erdészet