Egy új, országos szintű erdészeti hatáselemzés rámutat arra, hogy egy szigorúbb svéd erdőgazdálkodási politika messzemenő következményekkel járna a gazdaságra, a foglalkoztatásra és az energiaellátásra nézve. A tanulmányt Tomas Thuresson, erdőgazdálkodási PhD-vel rendelkező szakember és a Svéd Erdészeti Ügynökség korábbi erdőgazdálkodási vezetője készítette Runar Brännlunddal, az Umeå-i Egyetem Környezet- és Erőforrás-gazdaságtani Központjának (CERE) közgazdaságtan-professzorával közösen. A jelentést az SCA megbízásából készítették.

Jonas Mårtensson, az SCA Forest üzleti területének vezetője megjegyzi, hogy a jelentés kiemeli mind az aktív erdőgazdálkodás jelentős előnyeit, mind pedig az „egyszerű megoldások” keresésével járó kockázatokat.

„Az aktívan kezelt erdők hatalmas hasznot hoznak, mind gazdasági szempontból, mind az éghajlat szempontjából. Az alapelv az, hogy a kitermelt, érett erdőket új erdőkkel pótoljuk, amelyek továbbra is képesek a szén-dioxid-elnyelésre. Ez képezi az alapját azoknak a megújuló termékeknek is, amelyek helyettesítik a betont, az acélt, a műanyagokat és más, magas kibocsátású anyagokat” – mondja Jonas Mårtensson.

„Az egész erdőgazdálkodási rendszer, amely jelentős éghajlati előnyökkel jár, jövedelmező és értéket teremt. Munkahelyeket, beruházásokat, exportbevételeket és adóbevételeket generál. Számomra a jelentés jól illusztrálja, milyen könnyen elveszíthetjük szem elől a nagy képet az egyszerű megoldások keresése közben, és ezzel kockáztatjuk, hogy kárt okozunk a társadalom számára hasznos erdőgazdálkodási ágazatnak anélkül, hogy valójában bármi pozitívumot is elérnénk” – mondja Jonas Mårtensson.

A kutatók elemezték az EU erdőpolitikai fejlesztésének keretében jelenleg megvitatott számos politikai javaslat hatásait, ideértve a kitermelés csökkentését, a természetvédelmi célú kihagyások növelését, valamint az úgynevezett „Closer to Nature” (Közelebb a természethez) erdőgazdálkodást, amely a teljes kiirtás helyett a folyamatos lombkorona-borítású erdőgazdálkodási módszerek szélesebb körű alkalmazását jelenti.

Alacsonyabb termelés és kevesebb munkahely

A jelentés arra a következtetésre jut, hogy a kitermelés csökkentése szinte arányos hatással lenne az erdészeti nyersanyag-termelésre. Ha a kitermelés 15 százalékkal csökken, a termelés és a gazdasági érték is hasonló mértékben csökkenne.

A legjelentősebb hatások a „Closer to Nature” forgatókönyv esetén jelentkeznek, amely szerint Svédország gazdálkodott erdeinek felét átállítják a folyamatos borítottságot biztosító erdőgazdálkodási módszerekre, és az erdőterületek nagyobb részét természetes fejlődésre bízzák. Az elemzés szerint a kitermelés ekkor 25–30 százalékkal csökkenne, míg a fűrészrönk-kínálat több évtizeden át 30–40 százalékkal esne vissza. Ez 25 000 és 35 000 közötti munkahely megszűnését és a hozzáadott érték akár egyharmadával történő csökkenését eredményezné.

„A svéd erdőgazdálkodás korlátozása egy költséges illúzió, amely a gyakorlatban más országokba történő áthelyeződéshez, a gazdaság gyengüléséhez, kevesebb munkahelyhez és a klímavédelemhez való hozzájárulás csökkenéséhez vezet. Számomra ez egy nyilvánvalóan drága és hatástalan út, amely akadályozza az átállást a fosszilis alapú megoldásokról a megújuló megoldásokra” – mondja Tomas Thuresson.

Az elemzés szerint korlátozott klímaelőnyök

A jelentés egyik központi kérdése, hogy az erdőgazdálkodási tevékenység csökkenése hogyan hatna az éghajlatra. Az elemzés azt mutatja, hogy rövid távon nőhet az erdők szén-dioxid-tároló képessége, ha kevesebb fát termelnek ki. Hosszú távon azonban csökken az erdők növekedés (biomassza gyarapodása), ami a jelentés szerzői szerint mind az erdőkben, mind a faipari termékekben a szén-dioxid-megkötés csökkenéséhez vezet.

A kutatók azt is állítják, hogy a faipari termékek éghajlati előnyei csökkenhetnek. Amikor a fát épületekben, csomagolóanyagokban vagy energiarendszerekben használják, helyettesítheti a magasabb fosszilis kibocsátással járó anyagokat és energiaforrásokat. Ha a svéd erdészeti nyersanyagok kínálata csökken, ez az úgynevezett helyettesítő hatás gyengül.

A jelentés kiemeli a szén-dioxid-kiszivárgás kockázatát is. Ha a faipari termékek iránti kereslet változatlan marad, miközben a svédországi termelés csökken, a termelés helyett olyan országokba helyeződhet át, ahol magasabb a kibocsátási szint.

„Ezen intézkedések éghajlati előnyei – ha az anyaghelyettesítést és a szén-dioxid-kiszivárgást nem vesszük figyelembe – nem indokolják a költségeket. Ha a szén-dioxid-kiszivárgást is figyelembe vesszük, nem zárható ki az a lehetőség, hogy az összességében gyakorolt éghajlati hatás negatívvá válik” – mondja Runar Brännlund.

Az erdészeti szektoron messze túlmutató hatások

A jelentés szerint a következmények nem korlátozódnának az erdőiparra. Az erdőbiomassza jelenleg Svédország energiafogyasztásának közel 40 százalékát teszi ki, és a nyersanyag-kínálat csökkenése hatással lehet az energiarendszerre, különösen a nagyobb városok távfűtési hálózataira.

Az elemzés azt is kimutatja, hogy a további természetvédelmi célú területek kijelölésének társadalmi-gazdasági költségei jelentősek, és becslések szerint körülbelül kétszeresek a földterületek közvetlen megvásárlásának költségeihez képest.

A jelentés szerzői szerint ezért az aktív gazdálkodásra, valamint az erőforrás-hatékony termékek és anyagok folyamatos fejlesztésére kell összpontosítani a svéd erdők éghajlati előnyeinek maximalizálása érdekében.

„Ha a cél valódi éghajlati előnyök elérése – vagyis a globális kibocsátáscsökkentés, nem csupán a nemzeti kibocsátás csökkentése –, akkor a hangsúlyt a svéd erdőgazdálkodásra és a svéd erdőipar folyamatos fejlesztésére kell helyezni. Ez biztosítaná mind az éghajlati előnyök növekedését, mind a foglalkoztatás emelkedését Svédországban” – mondja Runar Brännlund.

A teljes jelentés (svéd nyelven) elérhető a következő linken.

forrás: SCA 06-11