A Sierra Nevada tűlevelű fái, például a ponderosa fenyő, a cukorfenyő és a Douglas fenyő a Föld legmagasabb és legmasszívabb fái közé tartoznak, de a tanulmány becslései szerint mintegy 20%-uk nem tud megfelelően alkalmazkodni a megváltozott éghajlathoz, vagyis kiszárad, nem hoz termést, képtelenné válik a reprodukcióra.

A térképezésre azért van szükség, mert az erdészeti és tűzvédelmi szakembereknek tudniuk kell, hogy korlátozott erőforrásaikkal hol tudnak nagyobb hatást kifejteni, hogyan tudnak a legtöbbet segíteni a természetnek

– mondta a tanulmány vezető szerzője, Avery Hill, aki a kutatás idején a Stanford Bölcsészettudományi és Tudományos Iskolájának biológia szakos végzős hallgatója volt.

Hill és szerzőtársai 90 évre visszamenőleg átfésülték a növényzetről szerzett adatokat. Azt tapasztalták, hogy a hőmérséklet folyamatosan emelkedett az alacsonyabb területeken, és ezért a fák is a magasabb területek felé húzódtak. Csakhogy míg a fák ez alatt a kilencven év alatt mintegy 35 méterrel húzódtak magasabbra, a hőmérséklet-növekedés jócskán megelőzte őket: csaknem 180 méterrel magasabban ugyanakkora hőmérséklet volt, mint kilencven évvel korábban ennyivel lejjebb. Ezzel a fák képtelenek versenyezni. A prognózis a tudósok szerint az, hogy még ha a globális hőmérséklet-emelkedés jelentősen csökkenne is, Sierra Nevada tűlevelű fáinak száma már nehezen tudna növekedésnek indulni.

A kutatók szerint a természetvédelmi és az erdőtüzek utáni erdőtelepítési erőfeszítéseknek is figyelembe kell venniük, hogyan biztosítható, hogy az erdők egyensúlyban legyenek a jövőbeli körülményekkel. A leégett erdőt újratelepíteni a területen újonnan honos fajokkal kell-e? A katasztrofális tüzek és a növényzet átalakulásának kockázatát csökkentendő, megelőző jelleggel kell-e égetni azokat az élőhelyeket, amelyek az előrejelzések szerint kikerülnek az egyensúlyból a terület éghajlatával? Ezekre és más hasonló kérdésekre adandó válaszokat segíti ez az új térképes módszer.

Forrás: greendex a news.stanford.edu írás alapján