A SEFAG Zrt. Szántódi Erdészeténél rendezett szakmai napon kutatók, erdészek, természetvédelmi és hatósági szakemberek közösen értékelték a Külső-Somogy tölgyeseiben tapasztalt jelenségeket. A figyelem középpontjában két, Magyarországon nemrég azonosított mediterrán eredetű gombafaj állt, amelyek több helyen tölgypusztulást okoznak. A jelenség figyelemre méltó, mert a károsodás már nem csak a gyengébb termőhelyeken jelentkezik. Olyan tölgyek is érintettek, amelyek évtizedeken át jól alkalmazkodtak a helyi viszonyokhoz.

A szakmai egyeztetések ugyanakkor nem csupán a problémák feltárásáról szóltak. A résztvevők áttekintették azokat a lehetőségeket is, amelyek segíthetik erdeink alkalmazkodását a változó környezeti feltételekhez. Ebben egyre nagyobb szerepet kapnak a korszerű monitoring eszközök: a drónos felmérések, a műholdas adatok és a legfrissebb kutatási eredmények.

A találkozó egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy a biodiverzitás növelése, a fajgazdag erdők fenntartása, valamint az erdőgazdálkodás, a természetvédelem és a vadgazdálkodás közötti együttműködés kulcsfontosságú a jövő erdeinek alakításában.

A jelenségről és a lehetséges megoldásokról szóló teljes cikket ezen a linken olvashatja el.

A cikk szerzői:
Iberpaker Gábor, a SEFAG Zrt. Szántódi Erdészetének igazgatója és
Nagy Mátyás, a Szántódi Erdészet erdőművelési ágazatvezetője.

A cikket lektorálta: Dr. Tuba Katalin, a Soproni Egyetem Erdő és Természeti Erőforrás-gazdálkodási Intézetének egyetemi docense

forrás: SEFAG Zrt.

A kontinens tavaly élte meg a valaha feljegyzett legsúlyosabb erdőtűzszezont, amikor a lángok több mint egymillió hektárt, vagyis nagyjából Ciprus teljes területét pusztították el. Az idei helyzetet tovább rontja, hogy a Földközi-tenger térségében évek óta nem látott csapadékos tél köszöntött be, ami a növényzet burjánzásához vezetett az erdőkben. A tűzoltók attól tartanak, hogy a nyári hőhullámok ezt a dús aljnövényzetet könnyen gyulladó tüzelőanyaggá változtatják.

Tavaly ősszel, a 2025-ös tüzek eloltása után Portugáliában, Spanyolországban, Görögországban és Franciaországban is utcára vonultak a tűzoltók, magasabb béreket, egész éves szerződéseket és jobb felszerelést követelve. Ezek a követelések azonban azóta sem teljesültek érdemben. Franciaországban május 27-én kilenc tűzoltó szakszervezet egyeztetett először a miniszterelnök tanácsadóival, és jelezték, hogy a rendszer a működőképessége határára ért. A francia tűzoltók mintegy 80 százaléka önkéntesként dolgozik, és a finanszírozásuk több mint száz különböző helyi, valamint regionális önkormányzattól függ, ezért a szakszervezetek egységes finanszírozási rendszert követelnek.

Portugáliában a tűzoltók olyan állandó finanszírozási mechanizmust sürgetnek, amely független a gazdasági ciklusoktól és a költségvetési megszorításoktól. A Portugál Tűzoltószövetség ehhez kapcsolódóan törvényjavaslatot kíván benyújtani a parlament elé, amely az üzemanyag-illetékekből, valamint a gépjármű- és tűzbiztosítási adókból fedezné a működést.

Spanyolországban a tűzvédelmi felkészültség rendkívül egyenetlen az egyes régiók között. A tűzoltás nagyrészt a regionális hatóságok hatáskörébe tartozik, amelyek közül egyesek kizárólag közalkalmazottakra támaszkodnak, míg mások magánvállalkozókat is bevonnak a feladatokba. Több tűzoltó beszámolója szerint a magáncégek a profitszerzés érdekében folyamatosan csökkentik a költségeket, ami alacsonyabb fizetéseket, gyengébb felszerelést és a szerződésben előírtnál kevesebb alkalmazottat eredményez. Ez a létszámhiány részben a 2008-as pénzügyi válság idejére nyúlik vissza, amikor a megszorítások miatt sok tapasztalt szakember elhagyta a pályát, a korábbi állandó álláshelyeket pedig idényjellegűvé alakították át.

Görögország ugyanakkor más utat választott, az EPAYPS tűzoltószakszervezet elnöke szerint ugyanis idén több munkatársat vettek fel, ráadásul a korábbi évekhez képest több helikopter és repülőgép áll rendelkezésre. Bár a felkészülés így lényegesen átfogóbb, a 2025-ös év rávilágított arra, hogy a szélsőséges és egyszerre jelentkező tűzeseteknél minden védelmi rendszer eléri a teljesítőképessége határait.

Marc Castellnou, a katalán tűzoltóság erdészeti vezetője úgy véli, hogy a kialakult helyzetért az évtizedek óta elmaradt megelőző erdőgazdálkodás és a megváltozott éghajlat együttesen felelős. A jelenlegi feltételek, a csapadékos tél, valamint a forró és száraz tavasz pontosan a tavalyi katasztrófaszezont megelőző időjárási mintázatot követik.

Az idei ciklus egyelőre pontosan megegyezik a tavalyival – fejtette ki Castellnou.

forrás: portfolio

A Magyar Mezőgazdasági Múzeumban nyílt meg 2026. június 17-én, szerdán, Az erdő a jövőnk záloga című új állandó kiállítás, amely az erdőgazdálkodás történetét, a modern erdészeti munkát és az erdők természetvédelmi, rekreációs szerepét mutatja be. A tárlat a hagyományos erdészeti eszközök és munkafolyamatok mellett már a XXI. század kihívásaira is reflektál: helyet kap benne a természetközeli gazdálkodás, a klímaváltozás hatása, valamint az erdők egyre fontosabb közjóléti funkciója is.

A megnyitót követően Ferencz Zoltánnal, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium erdészetért felelős helyettes államtitkárával villáminterjúban beszélgettünk arról,

• hogyan alakíthatja át a klímaváltozás a magyar erdőgazdálkodást,
• miért szorítanák vissza a tarvágásokat,
• és milyen jövő várhat a hazai erdőkre az előttünk álló évtizedekben. 

El kell tüntetni a tarvágást

Gajdos László élő környezetért felelős miniszter egyértelművé tette nemrégiben, hogy fel akarja számolni az ipari szemléletet az erdészetben, moratóriumot hirdetne a védett erdők fakitermelésére, és leállítaná a tarvágásokat. Helyettes államtitkárként ön hogyan fogja ezt átvinni a gyakorlatban az erdészeknél, mennyire állnak készen egy ilyen radikális leállásra?

Ez nem radikális leállás. Azt kell látni, hogy az erdőknek jelen pillanatban már csak a nyolcvan százaléka van gazdasági rendeltetés alatt. Nekünk nem ezt az arányt kell megváltoztatnunk, hanem a vágási szemléletet.

El kell tüntetnünk a tarvágást, mert ha tarra vágod az erdőt, és megjön a nyár, mindegy, milyen kis növény van alatta, az el fog száradni.

Mi ötven–hatvan éves szálalóvágásokat, örökerdő-technológiát fogunk bevezetni. Ki kell vennünk a fát, mert olyan nincs, hogy teljesen otthagyjuk az erdőt.

Ez bevált módszer?

Ezek már kitalált módszerek, már látható számok vannak Magyarországon, és tanítjuk egymást az erdészekkel. Van, aki előrébb jár, mint a Pilisi Parkerdő, és van, aki kicsit hátrébb. Ezek az új módszerek bevezetés alatt állnak. Egy biztos, Gajdos László miniszter úr jól mondta, és meg is fogjuk csinálni: 

az erdészeti ágazat jelen pillanatban nyereségérdekelt, ezen biztosan változtatni fogunk, és eltoljuk a működést nonprofit irányba.

De az, hogy az erdőkkel dolgozzunk, nem változik meg. Nyilván lesznek nagyon védett szentélyerdők, ahol tényleg nem nyúlunk semmihez, de az erdők zömében kellenek a módszerek, amelyekkel biztosítjuk a jövőt.

Gajdos László miniszter szerint az állami erdészetekben a fakitermelés helyett az ökológiai szemléletnek kell győznie. Miből fognak így élni és működni ezek a társaságok, ha kivesszük a kezükből a tömeges fahasznosítást?

Ahogy az előbb is utaltam rá, itt csak a piac egy részéről beszélünk. Magyarországon nagyjából 3,5–3,9 millió köbméter fakitermelés várható. Ennek nagyjából a fele van az állami erdőgazdaságoknál, a másik fele pedig a magánerdőknél, a vízügynél és a nemzeti parkoknál realizálódik.

Ehhez mennyire kell átalakítani a teljes finanszírozást?

Magyarországon a fakitermelések mennyiségének nagyjából a fele van az állami erdőgazdaságoknál, a másik fele pedig a magánerdőknél, a vízügynél és a nemzeti parkoknál realizálódik.

Vannak erre már tervek?

Persze, megvannak a térségi terveink.

Mit lehet tudni a részletekről?

Azt, hogy szeptember 30-áig bejött a vágási moratórium a védett és fokozottan védett Natura 2000-es területekre. Közben készítjük azokat az ajánlásokat a nemzeti parkoknak és a magánerdészeteknek, hogy hogyan nyúljanak még az idei tervekhez, és hogyan építsük fel az új ökológiai szemléletben a 2027-es terveket. 

A tervezés nagyon összetett módszer, mert együtt kell dolgoznia az erdőtervezőknek, a természetvédőknek és az erdőgazdálkodóknak, ahol mindenkinek a tudása legjavát kell adnia. Az erdőgazdaságok átalakítását eldöntöttük, az erdőből származó javak maradéktalanul az erdők védelmét, helyreállítását, fejlesztését fogják szolgálni, hiszen ez a társadalmi elvárás.

Most változni fog a világ

Azt szokták mondani, hiába ültetünk rengeteg fát, ha közben nincs elég csapadék és fogy a talajvíz.

Képzeljük el az erdő fáit úgy, mint egy óriási, többszintes ernyőt: van benne sokféle fafajú, méretű fa, egymással többszörös átfedésben, amelyek saját mikroklímát biztosítanak. Ha ezt az egységet nem bontjuk meg durván, hanem csak egyesével vesszük ki a fákat úgy, hogy a terület mindig árnyékban marad, akkor az erdő megtartja a páratartalmát és a nedvességet.

Ez az a technológia, amivel folytonossá tudjuk tenni az erdő életét, folyamatos erdőborítást tudunk biztosítani, és akkor az anyaállomány védelmében fel tudnak jönni a kicsi fák is. De ha a régi módszereket folytatjuk, az erdő egyre több helyen képtelen lesz a megújulásra, megmaradásra.

Az erdőgazdálkodás része lesz a jövőben több vízmegtartó projekt is, ahol az élő és a holt fák is segítenek megtartani a vizet. Fontos a völgyek vizeinek megtartása, hogy ha nagy eső jön, ott maradjon a víz, és segítse az erdőt. Minden olyan trükköt és okosságot bevetünk, amit az emberiség már tud, és máshol már alkalmaztak, csak nálunk eddig még nem kellett. Nekünk ezeket most kell megtanulnunk, mert a mai csapadékviszonyok már teljesen mások, mint harminc évvel ezelőtt.

A kiállítás szerint az erdő a jövő záloga, de ha a klímaválságot vagy a száradó fákat nézzük, akkor most zálogunk van, vagy inkább óriási adósságunk a jövő felé?

Óriási feladatunk van. Azt kell ebből megérteni, hogy az erdő néma: mindennel kölcsönhatásban van és állandóan változik. Ezért mondtam, hogy ez a munka már inkább tudomány, mint klasszikus erdészet. Bevonjuk a tudósokat, jönnek az erdészeink, akik látják tő mellett, hogy mit kell csinálni, és szabályozási oldalról is beszállunk, mert egy kísérletező fázis következik.

Magyarország déli részén már látszik, hogy változik a klíma, az ott lévő, eddig nagyon nagy biztonságot és nyugalmat adó erdőink elkezdtek száradni. Most csináljuk azokat a módszereket, amiről meséltem: a biodiverzitást, a sokféleséget, a sokféle szintet tesszük be az erdőkbe. El is kezdtük már a munkát annak érdekében, hogy harminc év múlva sokkal jobb erdőink legyenek. A klímaváltozást most követjük le, mert ha őszinte akarok lenni, elrohant mellettünk, és újra kell tanulnunk a szakmát. Újra is tanuljuk. Például 2014-ben még kivették az erdőtörvényből a kísérleti erdőt mint metódust és lehetőséget, pedig van, amire most tényleg nincsen kész válaszunk.

Mire nincs most azonnali válasz?

Hogy milyen fát kell odatenni, lesz-e elég víz, vagy hogy a termőhely hogyan fog alakulni. Lehetőséget kell adnunk az ott lévő embereknek, hogy kitalálják a megoldást. A tudósok ma már ismerik a fák DNS-rendszerét is, ugyanúgy, mint a humángenom-projektnél. Már tudják a szárazságtűrő DNS-eket, és azt is, hogy mit kell csinálni belőle.

Itt most változni fog a világ. Dolgozni fogunk az őshonos fajokkal, de kísérletképpen délebbi fajokkal is, és fel kell építenünk az új állományokat. Öt gyerekem van, úgyhogy van bennem küldetéstudat, hogy ők még olyan örökséget kapjanak tőlünk, amilyet mi kaptunk. De ez most tényleg nehezebb, mert a csapadékhelyzet megváltozott, ezt mindenki hallja és látja.

forrás: Index

Pusztuló fenyvesek, klímaadaptív erdősítési kísérletek, természetesen regenerálódó homoki gyepek és új szakmai megközelítések – az alábbi videónkban betekintést nyújtunk a Homokhátság jövőjéről folyó közös gondolkodásba.

Nézd meg a legújabb Erdőmánia epizódot!

A klímaváltozás hatásai az Alföldön már nem távoli előrejelzések, hanem mindennapi erdőgazdálkodási és természetvédelmi tapasztalatok. A tartós aszályok, a süllyedő talajvízszint, a szélsőséges hő- és csapadékviszonyok, valamint az újonnan megjelenő kártevők és kórokozók egyre több homokhátsági erdőállomány fennmaradását kérdőjelezik meg. Különösen érzékenyen érintik ezek a folyamatok azokat a határtermőhelyeket, ahol az erdőfenntartás korábban is jelentős szakmai odafigyelést igényelt.

E kihívásokra keresett közös választ a KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. és a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont ökológusainak szakmai csapata azon a terepbejáráson, amelyet a KEFAG Zrt. szervezett a Homokhátság különböző erdőterületein. A program egy tervezett közös pályázati együttműködés első előkészítő lépéseként valósult meg. Célja az volt, hogy erdészek és ökológusok közösen vizsgálják meg: hol milyen tájhasználat, milyen erdőállomány vagy milyen más ökoszisztéma jelentheti a leginkább racionális választ a gyorsan változó termőhelyi viszonyokra. A terepi program különlegességét az adta, hogy két, sokszor eltérő nézőpontból dolgozó szakmai terület – az erdőgazdálkodás és az ökológiai-természetvédelmi kutatás – nem egymással szemben, hanem egymás tudását kiegészítve kereste a válaszokat. A résztvevők pusztuló fenyőállományokat, sikertelen erdősítéseket, felnyíló erdőket, spontán regenerálódó homoki gyepeket, cserjésedő foltokat és elegyes, klímaadaptív erdősítési kísérleteket tekintettek meg.

„A Duna–Tisza közén mi eddig is az erdőhatáron gazdálkodtunk. Ma azonban már nemcsak az a kérdés, hogyan lehet erdőt fenntartani, hanem az is, hogy hol lehet erdő, hol kell más szerkezetű, felnyíló állományokban gondolkodni, és hol kell elfogadnunk, hogy a táj más ökoszisztéma-formákkal képes stabilabb, értékesebb állapotot kialakítani. Ehhez a döntéshez erdészeti tapasztalatra, ökológiai tudásra és közös gondolkodásra egyaránt szükség van” – fogalmazott Dr. Bárány Gábor, a KEFAG Zrt. termelési vezérigazgató-helyettese.

A bejárás egyik központi témája a pusztuló fenyőállományok jövője volt. A Homokhátság több területén az elmúlt évek aszályai, a gyenge vízmegtartó képességű homoktalajok, valamint a rovarkárosítók és gombabetegségek együttes hatása miatt olyan állományok is súlyosan károsodtak, amelyek korábban még gazdaságosan fenntarthatónak tűntek. A szakemberek több helyszínen vizsgálták, hogy a fenyőállományok helyén milyen lehetőségek állnak rendelkezésre: elegyes lombos állományok, szürke nyárasok, felnyíló erdők, cserjések vagy természetesebb homoki gyepmozaikok kialakítása. A KEFAG Zrt. több olyan területet is bemutatott, ahol a korábbi fenyőerdők helyén klímaadaptívabb erdősítési megoldásokkal kísérletezik. Ezek közé tartozik a társaság gyakorlatában alkalmazott elegyes, úgynevezett „KEFAG-mix” állománytípus is, amelyben a szürke nyár főfafajként, az akác és a nemesnyár pedig elegyfafajként kap szerepet. Az ilyen megoldások célja, hogy az erdőállományok jobban alkalmazkodjanak a helyi termőhelyi viszonyokhoz, ellenállóbbak legyenek a szárazodással és a károsítókkal szemben, miközben ökológiai értékük is növekedhet.

A terepbejárás ugyanakkor arra is rámutatott, hogy nem minden területen az újraerdősítés jelenti a legjobb választ. A legsoványabb, humuszban szegény, karbonátos futóhomoktalajokon előfordulhat, hogy a zárt erdő fenntartása gazdasági, ökológiai és erdővédelmi szempontból sem reális cél. Ilyen helyeken a felnyíló erdő, a cserjésedő mozaik vagy a természetes módon visszatelepülő homoki gyep nem kudarc, hanem a táj adottságaihoz jobban illeszkedő, hosszabb távon stabilabb állapot lehet. A HUN-REN ÖK ökológusai több példán keresztül mutatták be, hogy a korábban fenyővel borított területeken – megfelelő táji környezet, közeli természetes gyepfoltok és kedvező regenerációs feltételek esetén – jelentős természetvédelmi értékű másodlagos homoki gyepek alakulhatnak ki. Ezek a területek nem helyettesítik az ősgyepeket, de fontos élőhelyekké válhatnak, és részei lehetnek annak az erdőssztyepp jellegű mozaiknak, amely a Homokhátság szárazodó tájain egyre nagyobb jelentőséget kaphat.

A program során a cserjések szerepe is hangsúlyosan megjelent. A szakemberek egyetértettek abban, hogy a fenyves és a nyílt gyep közötti átmeneti állapotok – például a galagonyából, kökényből vagy más őshonos cserjefajokból álló mozaikok – ökológiai szempontból kiemelten fontosak lehetnek. Ezek javíthatják a mikroklímát, mérsékelhetik a talaj kiszáradását, élőhelyet adhatnak számos fajnak, és segíthetik a természetes regenerációs folyamatokat. A terepi egyeztetés egyik fontos tanulsága, hogy a Homokhátságon a jövő erdőgazdálkodása nem épülhet egyetlen általános receptre. Vannak területek, ahol továbbra is indokolt és fenntartható a faanyagtermelési célú erdőgazdálkodás. Másutt elegyes, lombos fafajú, felnyíló szerkezetű erdők jelenthetik a megoldást. A legszélsőségesebb termőhelyeken pedig a természetes gyepesedés vagy cserjésedés elfogadása és szakszerű kísérése lehet a leginkább felelős tájhasználati irány.

„A célunk nem az, hogy mindenhol ugyanazt az erdőtípust tartsuk fenn, hanem az, hogy minden területen azt keressük meg, amit a termőhely, a klíma, a természetvédelmi érték és a társadalmi igények együtt lehetővé tesznek. A Homokhátságon az erdő nem pusztán faanyagforrás, hanem talajvédelmi, klímavédelmi, tájképi, rekreációs és humánökológiai érték is. Ezt az összetett szerepet csak akkor tudjuk megőrizni, ha nyitottak vagyunk az új szakmai megoldásokra” – emelte ki Sulyok Ferenc, a KEFAG Zrt. vezérigazgatója.

A bejárás a szabályozási környezet újragondolásának szükségességére is felhívta a figyelmet. A jelenlegi erdészeti szabályozás sok esetben zárt erdőkben gondolkodik, miközben az alföldi határtermőhelyeken a klímaváltozás miatt egyre gyakoribbak azok a helyzetek, amikor a felnyíló erdő, a cserjés vagy a gyepes-fás mozaik szakmailag megalapozottabb és fenntarthatóbb megoldást jelentene.

A KEFAG Zrt. számára a terepbejárás nem egyszeri esemény, hanem egy hosszabb távú szakmai együttműködés kezdete. A társaság a HUN-REN ÖK kutatóival közösen olyan pályázati és kutatási program előkészítésén dolgozik, amely tudományos alapossággal, ugyanakkor gyakorlati erdőgazdálkodási tapasztalatokra építve vizsgálja a Homokhátság erdeinek, felnyíló erdőinek, cserjéseinek és gyepes élőhelyeinek jövőbeli szerepét.

forrás: KEFAG Zrt. / Erdőmánia

Az egészséges talaj az élelmiszer-termelés, a biodiverzitás és a klímavédelem egyik alapja. A talajpusztulás világszerte emberek milliárdjainak megélhetését veszélyezteti. Az éghajlatváltozás hatására egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak az aszályos időszakok. A vízkészletekkel való fenntartható gazdálkodás ezért minden ország számára kiemelt feladat.

Az erdők, a természetes élőhelyek és a termőföldek védelme hozzájárul a szárazság hatásainak mérsékléséhez. A talajmegőrző mezőgazdasági módszerek segítenek megőrizni a termőföldek termőképességét. Az őshonos növényzet helyreállítása csökkenti az eróziót és javítja a táj ellenálló képességét. A fenntartható földhasználat egyszerre szolgálja a természet védelmét és a gazdasági fejlődést.

Magyarországon is egyre nagyobb kihívást jelent az aszály és a vízhiány kezelése. A vízvisszatartás, a tájrehabilitáció és az erdőtelepítés fontos eszközei a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásnak. Mindenki hozzájárulhat a természeti erőforrások megóvásához felelős döntéseivel.

A Világnap arra emlékeztet bennünket, hogy a termőföld és a víz megőrzése közös felelősségünk. A jövő generációinak életminősége azon is múlik, hogy ma milyen gondossággal bánunk természeti értékeinkkel.

FATÁJ, Tóth János

A jövő nemzedékek szószólójának közleménye az elsivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapja alkalmából (2026. június 17.)

A jövő nemzedékek szószólójának közleménye az elsivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapja alkalmából (2026. június 17.)

Dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek szószólója vízkincsünk védelmére, valamint a gyepek, legelők fontosságára és e területek helyreállításának szükségességére hívja fel a figyelmet az elsivatagosodás és az aszály elleni küzdelem világnapja alkalmából.

1994. június 17-én fogadták el az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményét, és erre emlékezve kell tudatosítanunk a szárazság és elsivatagosodás megfékezéséért viselt felelősségünket. A téma különös aktualitását adja, hogy az előrejelzések alapján az évek óta halmozódó csapadékhiányt is figyelembe véve a hazai aszályhelyzet sokkal súlyosabbnak ígérkezik, mint a 2022. vagy 2025. évek emlékezetes szárazsága.

A napjainkban zajló, a felmelegedésből adódó klimatikus változások olyan sebességűek, amelyhez foghatót az emberi történelem során nem tapasztaltunk. Az elmúlt évszázadokat nagy mértékben a korlátlannak hitt természeti erőforrásokra alapozott technológiai újítások jellemezték, egyre hatékonyabb eszközökkel egyre jelentősebb bioszféra- és tájátalakításokat vittünk véghez, amelynek egyik globális hatása a melegedő légkör. A hazánkat érintő aszályosodás okait azonban nemcsak a határainkon kívüli tényezőkben kell keresni. Az elmúlt kb. másfél évszázad Kárpát-medencét érintő, hatalmas mértékű környezetátalakításának következménye a felszíni lefolyás megnövekedése. A vízfolyásainkat érintő szabályozási munkák célja a vizek minél hatékonyabb levezetése, a szántóföldi művelés lehetővé tétele érdekében a területek víztelenítése volt, ami a hidrológiai ciklus megváltozását is magával hozta. Ennyi idő távlatából elmondható, hogy a víztelenítési munkálatok során figyelmen kívül hagyták térségünknek azt a természetes adottságát, hogy a Kárpát-medencében a párolgás eleve nagyobb mértékű, mint a csapadékból történő utánpótlódás. A terület korábbi vízbőségét a nagy folyóink által szállított és a síkvidéken szétterített vizek adták, azonban a szabályozási munkák eredményeképpen a kiegyenesített, mesterséges morfológiára szabott, árterükről leválasztott folyók ezt a víztöbbletet már nem tudják biztosítani. Ennek következtében nemcsak a területek általános kiszáradása indult meg, hanem a szélsőséges éghajlati hatásokkal szembeni ellenállóképességük is aggasztó mértékben csökkent.

A technika adta lehetőségeket használva bárki számára látható, hogy hazánk jelenlegi felszínborítása milyen kevéssé követi a természetes viszonyokhoz illeszkedő, egyébként a mai napig fennálló lehetőségeket. A körülöttünk lévő környezet életünk alapja, ezért mindennél sürgetőbb a klimatikus, természeti és táji adottságokhoz igazodó tájhasználat mielőbbi kialakítása. A természetes viszonyokhoz alkalmazkodó, az ezekből adódó lehetőségeket fenntartható módon használó tevékenységek különös aktualitást nyernek az ENSZ – gyepek, legelők fontosságát hangsúlyozó – idei jelmondatának fényében.

Az alkalmazkodó tájhasználat kialakításában ugyanis e területek helyreállítása kiemelt szerepet játszik, hiszen az itt folytatható gazdálkodás kifejezetten jól összeegyeztethető a vizek időszakos megjelenésével. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy természetes körülmények között térségünkben a felszíni vizek jelenléte sem térben, sem időben nem állandó. Mivel a vízháztartás megfelelő működésének feltétele, hogy a mélyfekvésű területek időszakosan vízzel borítottá váljanak, ezért az aszályosodás elleni cselekvés egyik kulcsa, hogy tájhasználatunkat ehhez igazodóan változtassuk meg.

A jelenlegi, nagy kiterjedésű szántóterületek helyett a megfelelő területeken a gyepek, legelők arányát lenne szükséges növelni.

A vízmegtartás megvalósításának egyre sürgetőbb igénye miatt, a nemzet közös örökségébe tartozó értékek védelme érdekében az Alaptörvény, a vonatkozó alkotmánybírósági határozatok és számos jogszabály előírásait elemezve a szószóló a fenntartható vízgazdálkodási és vízmegtartási módszerek elterjesztése érdekében jogalkotást és jogalkalmazást támogató javaslatot tett közzé. A szószóló arra hívja fel a figyelmet, hogy mivel létünk, jól-létünk és jövőnk nagymértékben vízkincsünk meglététől és állapotától függ, ezért kulcsfontosságú, hogy megtegyünk mindent e kincsünk védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése érdekében. Életminőséget javító eredmények csak hatékony összefogással valósíthatóak meg!

forrás: AJBH

A JÖVŐ NEMZEDÉKEK SZÓSZÓLÓJÁNAK KÖZLEMÉNYE AZ ELSIVATAGOSODÁS ÉS ASZÁLY ELLENI KÜZDELEM VILÁGNAPJA ALKALMÁBÓL (2025. 06. 17.)

Dr. Bándi Gyula, a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó biztoshelyettes az elsivatagosodás és az aszály elleni küzdelem kapcsán a talajok, a vízháztartás, valamint a vízjárta területek helyreállításának fontosságára hívja fel a figyelmet.

1994. június 17-én fogadták el az ENSZ elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló egyezményt, ezért minden évben ezen a napon – a világméretű kampányhoz csatlakozva – tudatosítani szükséges felelősségünket a szárazság és elsivatagosodás megfékezése terén, hiszen e problémákkal itthon is találkozunk. Az elsivatagosodás (dezertifikáció) valójában nem sivataggá alakulást jelent szó szerint, hanem a sivárságnak olyan mértékét, ahol a talaj szinte terméketlen, az élelmiszer‑termelés korlátozott, a földterületek természetes ellenálló képessége gyenge, drasztikus csapadékhiány jellemző, továbbá általában rosszabb a vízminőség, és akár az ivóvíz készletekhez is korlátozott lehet a hozzáférés.

Az ENSZ-egyezmény hazánk egész területét aszállyal sújtott térségnek tekinti, a Duna-Tisza-közi Homokhátság pedig már félsivatagos övezetbe sorolt. Az utóbbi évtizedek aszályos időjárása és a klímaválság okán a talajvíz szintje – főként az alföldi térségben – minden évben jelentős mértékben csökken, a felszíni állóvizek pedig nagyon sok helyen eltűntek. A XX. század elején a Duna-Tisza közén még mintegy 600 természetes tó volt, mára csak a nevük emlékeztet a hajdani vadvízországra és élővilágára.

Az idei jeles napon – „Helyreállítjuk a földet. Kiaknázzuk a lehetőségeket!” mottó jegyében – az egyik legsürgetőbb kihívásra, a föld, a talaj és a természetes vízjárta területek helyreállítására kellene összpontosítani. A globális GDP több mint fele az egészséges ökoszisztémáktól függ. Mégis minden évben egy újabb, Egyiptom méretű területet veszélyeztet a szárazság, a terméshozam kiesés és a biológiai sokféleség csökkenése a világon. De a földterületek rekonstruálása megfordíthatja ezeket a rossz tendenciákat. Minden, a helyreállításba fektetett pénz újabb és újabb hasznot generál. Újjáéleszti a termelékenységet, növeli az élelmiszerellátás biztonságát, visszaállítja a víz körforgását, építi a gazdasági ellenálló képességet, munkahelyeket teremt, így milliók megélhetését támogatja a mezőgazdaságban, állattartásban, turizmusban egyaránt. Mindezek által a területen élők életminősége is nő.

A problémák megoldására elsősorban új szemléletű víz- és tájgazdálkodásra van szükség, amely biztonságos keretek között megtartja a vizet akkor, amikor túl sok van belőle; és kedvező megoldásokat kínál arra, amikor a túl kevés víz okoz nehézséget. Fentiek miatt egyre inkább sürgető a víz elvezetése helyett a víz visszatartásán alapuló vízgazdálkodás kialakítása, különösen a belvizek levezetésének csökkentése, valamint a mederben, csatornában történő vízvisszatartás, illetve egyes területeken a víznek a tájban, termőföldön való megtartása. Mindezek segítenének kiegyenlíteni az éghajlatváltozás következtében egyre gyakoribbá váló extrém csapadékos és szélsőségesen száraz időszakok negatív hatásait, valamint a víztől függő értékes élőhelyek, termőhelyek tartós fennmaradását.

Az Alaptörvény, a vonatkozó alkotmánybírósági határozatok és számos jogszabály előírásai értelmében a szószóló arra hívja fel a figyelmet, hogy a természeti erőforrások, köztük a vízkészletek, a vízkincs, a talaj megóvásában, fenntartásában, helyreállításában minden érintettnek, így a terület tulajdonosainak, használóinak, kezelőinek, valamint az állam minden szereplőjének (jogalkotóknak, jogalkalmazóknak és állami vagyonkezelőknek egyaránt) közre kell működnie a közös örökségünkért viselt társadalmi felelősségvállalás jegyében.

Egy helyreállított terület a végtelen lehetőségek tárházát jelenti, itt az ideje, hogy kiaknázzuk ezeket!

forrás: AJBH

„A magyar szakmai élet nagy lelkesedéssel üdvözli, hogy létrejött az élő környezetért felelős minisztérium” – hangsúlyozta Ürge-Vorsatz Diána fizikus, világhírű klímakutató, a CEU professzora az Euronews-nak adott interjúban. A talaj megvédése, a vízes élőhelyek visszaállítása, a mezőgazdasági gyakorlatok megváltoztatása, az erdővédelem mind olyan téma, amelyek megoldásra várnak. Ürge-Vorsatz Diána, aki az ENSZ klímavédelmi szervezetének (IPCC) az alelnöke is, kiemelte, a szakma hatalmas várakozásokkal néz a jövő elé, de a sikerhez az átlag emberekre is szükség van.

Az interjút az új magyar kormány megalakulása után rögzítettük.

Energiaválság: út a megújulók felé?

Az iráni háború és az elszálló energiaárak miatt egyre többször hallani, hogy a megújulók felé kell fordulni, de mennyire egyszerű vagy bonyolult döntés ez?

„Egy évtizede már a harmadik energiakrízisben vagyunk, energiapiaci sokkban. Ez elég jel kellene, hogy legyen ahhoz, hogy nem érdemes függeni nagyon központosított régióktól az energiaellátásunkban, amikor van alternatíva.” – emelte ki Ürge-Vorsatz Diána.

„Mind az olaj alapú közlekedésre, mind a földgáz alapú akár fűtésre van alternatíva. Az ipari felhasználáson belül nehezebb néha az alternatíva, van, csak még drágább. Ennek ellenére azért problémás a helyzet, mert az a baj, hogy minden krízis alkalmával ahelyett, hogy elgondolkodtunk volna, hogy ez nagy gáz, hogy ennyire ki vagyunk téve ezeknek a kríziseknek, inkább tegyük le az alapjait, hogy végre megszabaduljunk ettől a függőségtől, nem ezt tettük, hanem gyorsan a válságokra ideiglenes intézkedéseket teszünk, amivel igazából jobban belakatoljuk magunkat ebbe a függőségbe hosszabb távon.”

A hosszú távú megoldások helyett a politikusok rövid távra szóló döntéseket hoznak, amivel nem csökkentik a függőséget. Például nem az épületek szigetelésére fókuszálnak, nem keresik a megoldás, hogyan lehet csökkenteni a földgázszükségletet, vagy teljesen megválni tőle, hanem azt nézik, hogy honnan tudnának máshonnan beszerezni földgázt.

„Az sem segít a történetnek, hogy amikor nagyon magas az olajár, ugyan a fogasztóknak ez nagyon rossz, viszont a fosszilis cégek hatalmas profitot termelnek, tehát nekik nem az az üzenet megy át, hogy ki kellene szállniuk ebből az iparágból.”

Politikai bátorság a változásért, de van aki ezt bevállalná?

„A jelenlegi fosszilis energiaszektorral kapcsolatos iparágak hatalmas politikai befolyással rendelkeznek, közben nagyon sok országnak tényleg sok munkahelyet teremtenek, rengeteg adót fizetnek, tehát fontos alapját képzik a gazdaságnak. A kormányok pedig nem könnyen mondják azt, hogy ettől megválnának és egy teljesen más irányba fordulnak. Ez egy nagyon bátor elhatározás kell, hogy legyen. Nem lenne probléma, ha ezt egy hosszú átmenet alatt csinálnánk. De itt a második probléma.” – vázolta a bonyolult politikai környezetet a CEU professzora.

„A politikai és a gazdasági döntéshozás legjobb esetben 4-5 éves horizontokban gondolkodik, a gazdasági döntéshozás ennél rövidebb horizontban gondolkodik. Nem lehet egy hosszú távú átmenetet rendesen érdekké tenni, hiszen látványos, gyors, egy-két éven belül felmutatható, minden szavazót elérő intézkedéseket kell hozni. Amíg ezt nem tudjuk feloldani, nagyon nehéz lesz nem csak a környezetvédelmet, de az energetikában nagyon fontos átmeneteket megtenni. Nem a klíma miatt, az energiafüggőség miatt, az energiaszegénység miatt, a gazdasági termelékenység és versenyképesség miatt.”

Szuper El Nino és alkalmazkodási készség

A nemzetközi sajtóban több cikk is megjelent arról, hogy idén egy szuper El Nino várható, hogyan hat ez az Európára, mik lesznek ennek a jelei, fel lehet erre készülni? – kérdezte az Euronews Ürge-Vorsatz Diánát.

„Van esélye, de a szakma nem egyezik meg abban, hogy ez biztos, hogy így lesz. Az El Nino Európát érinti, de nincsenek nagyon markáns, tipikus hatások. Inkább arra kell felkészülni, hogy mivel az egész Földet érinti, az egész Föld klímáját. Azokat az országokat különösen érinti, ahol a monszun fontos, így az egész élelmiszerellátásunkat érinteni fogja. Lehetséges, hogy megint felveri az élelmiszerinflációt, ellátási problémák lesznek, ilyenekben jeletkezhet Európára nézve.”

Fontos alkalmazodni, a de a végtelenségig az sem megoldás, mert amíg a melegedés tart, a klíma változik, mindig falakba fognak ütközni az emberek, amin túl már kevés az alkalmazkodási készség.

„Nemrég jött ki a Copernicus szolgálat Európára vonatkozó klímajelentése, amelynek eredménye nagyon ijesztő. Az látható, hogy Közép-Európa télen körülbelül 1 Celsius fokot, de lehet, hogy 1,5 fokot melegszik évtizedenként. Ha az éves átlagot nézzük, akkor évtizedre vonatkoztatva 0,7 és 1 fok között melegszik Magyarország nagyrésze, ami körülbelül háromszorosa a globális felmelegedési rátának, ami nagyon magas a maga 0,3 fokjával.

Ezzel a melegedéssel nem tudjuk alkalmazkodással felvenni a versenyt. Ideig óráig lehet ezzel-azzal próbálkozni, mást ültetünk, locsolunk, de látjuk, hogy micsoda problémát okoz már most nem csak az éghajlatváltozás, hanem ahogy keleztük a vizeket meg a talajainkat, erdőinket. Kapkodunk fűhöz-fához, de nem fogjuk tudni tökéletesen megoldani, visszacsinálni ami volt.

Fontos alkalmazkodni, de csak akkor fog működni, ha emellett behúzzuk a féket és próbáljuk megállítani a folyamatokat. Viszont nem csak lelasstani tudjuk a folyamatot, hanem megállítani, és nem csak tudjuk, hanem muszáj. Ha nem állítjuk meg, addig amíg nem nullázzuk le a kibocsátásokat, addig a melegedés mindig folytatódni fog.”

Hőségrekord Budapesten és a városi hőszigetek

Nyáron újabb hőségrekordokra lehet számítani, Budapest főkertésze már jelezte, hogy a fiatal fák nem fogják kibírni a hősokkot és a vízhiányt. Hogyan lehet élhetőbbé tenni nyáron a városokat? Európa-szerte egyre több városban nyitnak légkondicionált helységeket, hogy az emberek bemehessen hűsölni, de ez lenne a jó megoldás?

„Az úgynevezett városi hősziget jelenség, ami azt jelenti, hogy egy nyári forró napon, ha bemegyünk a városba akár 5-10 fokkal is melegebb van, mintha kimegyünk zöldterületbe. Már melegedtünk annyit, hogy előbb-utóbb Budapesten is lesz 50 fok. Nem az a kérdés, hogy lesz-e, csak az, hogy mikor. Tehát ez a városi hősziget jelenség, ez jelen pillanatban jobban melegíti még a városainkat, mint maga az éghajlantváltozás. Az a szerencse, hogy ezt a városi hősziget jelenséget viszonylag jól lehet kezelni. Hiszen a fák azzal, hogy párologtatnak aktívan légkondicionálnak. Semmi más nem légkondicionálja aktívan a nyílt teret, mint a fák. Jó építészeti megoldásokkal, jó szigetelésekkel nagyon jól meg tudjuk szüntetni a városi hősziget hatást. Akkor pedig jóval kevesebb légkondicionálásra van szükség, ezzel még jó sokáig túlkompenzálható az éghajlantváltozásnak a hőhullám hatása.”

Ürge-Vorsatz Diána hozzátette, hogy a zöldterületek növelésével, azaz a füves-fás területek növelésével könnyedén lehet javítani a városi élet minőségén.

Magatartásváltoztatás a változásért

A magatartásváltoztatás nem azért fontos, mert azzal a „szívószállal” megvédtünk valamit, hiszen amikor a milliárdosok magánrepülőkkel röködnek ide-oda, jachtokkal közlekednek és „az űrben nyaralnak”, egy szívószál kevésnek tűnik – hangsúlyozta a klímakutató. Viszont azzal, hogy mindenki megpróbál változtatni, üzen a vállalati döntéshozóknak, a kormányoknak, az önkormányzatoknak, az összes döntéshozónak, hogy „nekem ez fontos”, akkor már az egyéni változtatások tudnak akár 70% kibocsátást is megtakarítani.

Példa erre, hogy ha nincs biztonságos kerékpárinfrastruktúra, akkor csak egy öngyilkosjelölt az a kerékpáros vagy egy mártír, aki biciklire pattan. Ám ha tömegek összefognak és igényik a kerékpárutat, akkor a döntéshozók kénytelenek leszenk a többségi választói akarat előtt meghajolni.

Megoldás lehet az árazási rendszer

Mi igényel sok energiát? Például a számítógéphasználat, a mesterséges intelligencia használata. Ezen a területen az árazási rendszer átgondolásával lehetne csökkentei az energiafelhasználást – mondta Ürge-Vorsatz Diána.

„Az, hogy percenként nem tudom hány terrabájtnyi kismacska videó kerül fel a világhálóra, vagy értelmetlen, funkciótlan slopokat (alacsony minőségű, de nagy mennyiségben készített digitális tartalom – a szerk.) csináltatunk mesterséges intelligenciával, ami rettenetesen sok energiát használ és utána tároltatjuk a felhőben, ami szintén nagyon sok energiát és vizet igényel, ezt valakinek meg kell fizetni. Most az átlagember fizeti meg, de nem biztos, hogy nem azzal kellene megfizettetni, aki így éli ki a kreativitását.”

forrás: EuroNews 05-21

A Gemenci erdők jövőjét veszélyeztető kiszáradási folyamatokról tanácskoztak erdészeti szakemberek az MTA Pécsi Területi Bizottságának pörbölyi kihelyezett ülésén. A résztvevők szerint az elmúlt évek aszályos időjárása, a dunai áradások ritkulása és a talajvízszint csökkenése egyre súlyosabb károkat okoz a több mint százéves keményfás ligeterdőkben.

A Gemenc Zrt. a Zöld Hang megkeresésére kiemelte, hogy állami erdőgazdaságként kezeli és védi a Gemenci erdőt, amelynek jelentős része az 1800-as évek végétől végzett tudatos erdőtelepítések eredményeként jött létre. Az erdészek munkájának köszönhetően a terület mára országosan és nemzetközileg is ismert természeti értékké vált. A társaság ártéri, dombvidéki és homoki erdőket is kezel, miközben egyre nagyobb hangsúlyt fektet a természetkímélő erdőgazdálkodásra. A fakitermelést szigorú szabályok és természetvédelmi ellenőrzés mellett végzik, miközben az erdőterület összességében növekedett. Fodermayer Vilmos, a Gemenc Zrt. vezérigazgató-helyettese válaszolt a kérdéseinkre.

Az utóbbi évtizedekben megszaporodtak hazánk területén az aszályos időszakok. A heteken – akár hónapokon – át tartó csapadékmentes időszakok megviselik az élővilágot. Milyen hatással van a klímaváltozás a gemenci erdők állapotára? Milyen jelei vannak ennek?

A Gemenci erdők éltető ereje a Duna és a folyó áradásai révén biztosított többlet vízhatás. Hullámtéri erdőkről beszélünk, amelyek többségét a XIX. század második felében végzett folyószabályozási munkákat követően erdészek ültettek a folyó és a védgátak közötti, illetve a védgátak ármentett oldalán fekvő területekre. Az átlagos, évi  500–600 mm csapadékviszonyok mellett itt nem állhatnának összefüggő erdőterületek, hiszen az erdészeti klímaosztályozás szerint erdőssztyepp klímáról beszélünk.

A Gemencre jellemző erdőkép, a buja vegetáció kialakulásában és fenntartásában a dunai elöntéseknek meghatározó szerepe van. Az utóbbi tizenöt évben megritkultak azok a közepes szintű, a bajai vízmércénél mért 450–600 cm-es vízállással jellemezhető, lassan levonuló árvizek, például az évezredek óta jellemző úgynevezett zöldárak, amelyek a területen szétterülve éltetik a növény- és állatvilágot. A 2010-ben, 2013-ban és 2024-ben rekordközeli vízállásokat eredményező árvizek gyorsan levonulnak és jelentős károkat okoznak. Az elöntések mellett a csökkenő éves csapadékmennyiség, így az évszázad aszályaként emlegetett 2022-es év, majd az ennél melegebb 2024-es év, illetve a mindegyiknél szárazabb 2025-ös év, továbbá a nyári forró, légköri szárazságot eredményező napok számának növekedése, valamint a folyó medrének bevágódása együttesen indította el az erdőállományok kiszáradását. A meder bevágódását az átvágások miatti nagyobb sodrás okozta medererózió eredményezte, amely helyenként 1,5–2 métert is elér, és a talajvízszint csökkenéséhez vezet.

Mely fafajokat érintik legérzékenyebben ezen pusztító hatások?

Most már azt kell mondanunk, hogy sajnos mindet, őshonosat és idegen származásút egyaránt. A korábbi füzes termőhelyek eltűntek, ezek a legmélyebb fekvésű, vízzel gazdagon ellátott területeken álló erdők voltak, és itt kezdődött először az erdők kiszáradása, de ma már a kocsányos tölgyeseink is száradnak. Ráadásul a legyengült fákon megjelennek a másodlagos kórokozók, amelyek tovább rontják a helyzetet. Ilyen például a kőrisek hervadásos hajtáspusztulását okozó, Ázsiából származó Hymenoscyphus fraxineus gombafaj, amely Nyugat-Európában a kőrisállományok drasztikus csökkenését idézte elő, és már hazánkban, így Gemencben is pusztít.

Az eddigi tapasztalatok alapján hogyan lehetne megállítani a folyamatokat? Hogyan kellene vagy lehetne alkalmazkodni a Gemenc területén folytatott erdőgazdálkodásban?

Az első és legfontosabb feladat a víz visszatartásának megoldása. Az elmúlt évtizedekben különböző projektek keretében fenékküszöbök épültek, amelyek a holtágakban történő vízvisszatartást szolgálták. Ezeket a munkákat külső szervezetek mellett az Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság és a Duna–Dráva Nemzeti Park koordinálta pályázati forrásokból. Kialakítottak hordalékcsapdákat is, például a Rezéti-Dunán, amelyek célja az áradásokkal érkező nagy mennyiségű hordalék lerakódásának csökkentése, ezáltal a holtágak feltöltődésének lassítása. Sajnos az építmények fenntartására és a lerakódott üledék eltávolítására már nem jut elegendő forrás, ezért idővel elveszítik eredeti funkciójukat.

Az erdőgazdálkodás területén a Gemenc Zrt. már korábban megkezdte a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek kialakítását. Ez azonban nem könnyű feladat, mert az ártéri körülmények között korlátozott azoknak a fafajoknak a köre, amelyeket telepíteni lehet.

A hegy- és dombvidéki erdők kedvezőbb adottságokkal rendelkeznek, erdőklímában és erdőtalajokon állnak, valamint természetes módon képesek megújulni. A síkvidéki és különösen a hullámtéri erdők ezzel szemben szélsőséges, erdőssztyepp klímában találhatók, többségük fényigényes fafajokból áll, és a kedvezőtlen termőhelyi körülmények miatt csak korlátozottan képes önfelújításra. A jelenlegi hullámtéri környezethez ráadásul jobban alkalmazkodtak az idegenhonos fásszárú növények, amelyek tömeges természetes újulattal jelennek meg.

Melyek ezek az idegenhonos fajok?

A jelenlegi erdőállományokat elődeink mesterséges erdőtelepítésekkel vagy gyér záródású ligeterdők helyén végzett mesterséges erdőfelújításokkal hozták létre. Ezek egy részét idegenhonos fafajok, például nemesnyár, nemesfűz és fekete dió alkotják, más részük pedig őshonos fafajokból, elsősorban kocsányos tölgyből, magyar kőrisből és fehér nyárból áll. Közös tulajdonságuk, hogy fényigényesek, és a fehér nyár sarjain kívül természetes felújításuk csak szűk feltételek mellett lehetséges.

A kocsányos tölgy megújulását nehezíti az Észak-Amerikából származó tölgy csipkéspoloska, amely károsítja a magtermést, míg a lehullott makkból kikelt vagy ültetett csemetéket az Ázsiából származó tölgy lisztharmat pusztítja. A területre jellemző a sűrű lágyszárú és cserjeszint. Emellett a zöld juhar, az amerikai kőris, a gledicsia, a bálványfa és az akác gyorsan terjednek, és ahol elegendő fényhez jutnak, rövid idő alatt tömegesen jelennek meg.

A folyamatos erdőborítást biztosító gazdálkodás sikerének fontos feltétele a nagyvadállomány megfelelő szabályozása is. Gemenc híres gímszarvas- és vaddisznóállományáról. A rendszerváltozás előtti időszakban a mai többszöröse élt itt a gímszarvasoknak, amelyek gyakorlatilag minden újulatot lerágtak. Ma kedvezőbb a helyzet, de az erdősítéseket továbbra is kerítésekkel kell védeni a vadkártól.

Az erdőfelújítás, a célirányos telepítések segíthetnek? Milyen módszerekkel dolgoznak a gemenci erdőkben?

A kedvezőtlen tapasztalatok miatt a tízéves erdőtervek alapján továbbra is lehetőség van tarvágást követő erdőfelújításra, akár őshonos fafajú állományok esetében is. Ebben a Duna–Dráva Nemzeti Park és az illetékes természetvédelmi hatóságok szakemberei is egyetértenek. A jogszabály ugyanis csak a természetes felújulásra képes állományokban tiltja a tarvágást.

Ennek ellenére az elmúlt évtizedekben jelentős területeken kezdtük meg a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek kísérleti alkalmazását. Erre leginkább a jobb vízellátottságú, több fafajból álló elegyes erdők alkalmasak. A fényviszonyok megfelelő alakításával ezek többkorú erdőkké fejleszthetők. Harminc év gyakorlati tapasztalata alapján ez a gazdálkodási forma a hullámtéri területek mintegy harmadán, az ármentett területek ötödén vezethető be eredményesen. Ezt szolgálja a tájra jellemző elegyfafajok, például a vénic szil, a mezei szil, a mezei juhar, a fekete nyár és a vadgyümölcsök telepítése. Az ármentett oldalon szóba jöhet a korai juhar, a hegyi juhar, illetve helyenként a gyertyán is.

A Gemenc Zrt. 1999 óta végzi a fekete nyár génmegőrzési programját. A fekete nyár a gemenci táj jellegzetes fafaja, bár nem alkot összefüggő állományokat. Ide tartozik a Pörbölyi Titán nevű rekordméretű példány is, amely jelenleg 12,1 méteres törzskerületével Magyarország legnagyobb fekete nyara. A program során idős fák hajtásairól szaporítóanyagot gyűjtöttek, amelyből Tolnaszigeten anyatelepet és génmegőrző gyűjteményt hoztak létre. Az így nevelt csemetéket később erdősítésekben használják fel, megőrizve a már elpusztult öreg gemenci fák génállományát.

Mi lesz a Gemenci erdők sorsa? Mi várható rövid, illetve hosszú távon?

Ha nem sikerül megoldani a hullámtéri vízvisszatartást, már rövid távon is súlyos következményekkel kell számolni, amit a kiszáradt és száradó idős erdők állapota már most is jelez.

Az erdészeknek alkalmazkodniuk kell a megváltozott körülményekhez. El kell fogadni, hogy egyes száraz termőhelyeken a tölgy helyett más, természetesen jelen lévő fafajokra, például a mezei juharra kell alapozni az erdők megújítását. A jelenlegi erdőtörvény lehetőséget ad erre a váltásra, de ezzel együtt el kell fogadni azt is, hogy a korábbi zárt erdők helyett fokozatosan visszatérhet a 150 évvel ezelőtti ligetes erdőkép. Ugyanakkor nem szabad megengedni, hogy az özönnövények uralják a területet. Azokon a rezervátumokban és fatermelést nem szolgáló területeken, ahol már felhagytak a gazdálkodással, az inváziós fajok sok helyen jelentősen elszaporodtak.

Számos civil természetvédő és környezetvédő kritikával illeti a Gemenc területén zajló erdőgazdálkodást. Több esetben a fakitermelés módját illették kemény kritikával. Hogyan lehet megnyugtatni az erdők és az idős fák sorsáért aggódó természetbarátokat?

Az elmúlt hónapokban civil szervezetek és magánszemélyek részéről folyamatos kritikák érték az állami erdőgazdaságokat és különösen a Gemenc Zrt.-t a védett területeken végzett fakitermelések miatt. A társaság álláspontja szerint ezek a vélemények gyakran nem veszik figyelembe az erdőgazdálkodásban dolgozó szakemberek tapasztalatait.

A tarvágást követő erdőfelújítás a jövőben is szükséges marad bizonyos területeken, mert mintegy 5000 hektárnyi állomány még mindig idegenhonos fafajokból áll. Ezek átalakítását az elmúlt harminc évben folyamatosan végeztük, és mintegy 1800 hektárral sikerült csökkenteni az idegenhonos állományok területét, helyükön őshonos fafajokból álló erdőket létrehozva.

Az eredmények azt mutatják, hogy a vágásos gazdálkodás időszakában a száz évnél idősebb erdők területe 1993 óta 142 hektárról 1146 hektárra nőtt. A Gemenc Zrt. szerint a célok egyértelmű meghatározása esetén minden szakmai tudásukat a természetvédelmi és erdőgazdálkodási célok megvalósításának szolgálatába állítják. Az eddig elért eredmények azt bizonyítják, hogy erdészek és természetvédők közös munkával sokat tettek Gemenc megőrzéséért, és a jövőben is ez lehet a siker kulcsa.

forrás: ZöldHang

A Püspökerdőben a kőrispusztulás és az elöregedő nemesnyár-állományok okozta problémákat tekintettük át. A résztvevők egyetértettek abban, hogy az őshonos erdők helyreállítása szükséges, ugyanakkor fontos az erdő folyamatos rekreációs szerepének megőrzése is. Ennek érdekében a kisebb léptékű, mozaikos beavatkozások jelenthetnek megfelelő megoldást.

A hédervári keményfás ligeterdőben a kőrispusztulás kezelésének lehetőségeiről egyeztettünk. A cél olyan erdőkezelési módszerek alkalmazása, amelyek elősegítik az ellenállóbb őshonos fafajok térnyerését, miközben a természetvédelmi szempontok is érvényesülnek.

A bejárás során az Insula Magna projekt egyik tervezett helyszínét is meglátogattuk. A tervek szerint az említett erdőrészletek a Duna árapasztó területeiként funkcionálnának a jövőben, ami egyebek mellett a jelenleg ott megtalálható erdőállományok kitermelésével és fátlan területekként történő kezelésével valósulna meg, összesen 14 hektár területen.

A közelmúltban nagy figyelmet kapott lipóti rétisas-fészek ügyének helyszínét is felkerestük. A résztvevők megerősítették, hogy a természetvédelmi és erdőgazdálkodási célok összehangolása csak folyamatos párbeszéddel és szoros együttműködéssel valósítható meg.

A találkozó végén a felek egyetértettek abban, hogy a hasonló szakmai egyeztetések a jövőben is fontos szerepet töltenek be természeti értékeink megőrzésében.

forrás: Kisalföldi Erdőgazdaság Zrt.

Az elmúlt évtizedekben azonban a globális klímaváltozás és az emberi tevékenység egyre nagyobb nyomást gyakorolt az édesvízkészletekre. A növekvő átlaghőmérséklet, a gyakoribb hőhullámok és az egyre szélsőségesebb csapadékeloszlás következtében számos térségben fokozódik a vízhiány. Az Európai Unió környezetvédelmi jelentése szerint Magyarországon is egyre jelentősebb problémát jelent a vízhiány, különösen az Alföld térségében és a Tiszától keletre fekvő területeken.

A vízhiány következményei nemcsak gazdasági problémákban jelennek meg, hanem az élővilág állapotának romlásában is. A természetes élőhelyek zsugorodása, a vizes területek eltűnése és a talaj kiszáradása közvetlenül veszélyezteti az ökológiai rendszerek stabilitását.

Magyarország vízügyi sérülékenysége és az Alföld kiszáradása

Bár Magyarországot gyakran vízben gazdag országnak tekintik, a helyzet valójában rendkívül sérülékeny. Az OECD 2026-os jelentése szerint Magyarország felszíni vizeinek átlagosan mintegy 96%-a külföldről érkezik, elsősorban a Duna és a Tisza vízrendszerén keresztül. Ez azt jelenti, hogy az ország vízbiztonsága jelentős mértékben függ a környező országok vízgazdálkodásától és a regionális éghajlati folyamatoktól.

Az egyik legsúlyosabb magyarországi környezeti probléma az Alföld fokozatos kiszáradása. A csökkenő csapadékmennyiség, a magasabb párolgás és a táj vízmegtartó képességének romlása miatt több térségben jelentős talajvízszint-csökkenést mértek. A Nyírség térségében végzett kutatások szerint 2010 és 2022 között egyes területeken 1–5 méteres talajvízszint-csökkenés következett be.

A helyzetet tovább súlyosítja, hogy Magyarországon a korábbi évszázadok során jelentős mértékű folyószabályozás és lecsapolás történt. Számos természetes mocsár- és árterület eltűnt, ami csökkentette a táj természetes vízmegtartó képességét. Egy környezetvédelmi elemzés szerint a Kárpát-medencébe évente körülbelül kétszer annyi víz érkezik a folyókon keresztül, mint amennyi csapadék hullik, ugyanakkor a víz jelentős része gyorsan elhagyja az országot.

A szárazodás következtében fokozatosan átalakulnak az ökoszisztémák is. A korábban nedves élőhelyek visszaszorulása miatt csökken számos madárfaj költőhelye, romlik a kétéltűek túlélési esélye, valamint egyre sérülékenyebbé válnak a természetes növénytársulások.

A Velencei-tó mint a magyar vízválság egyik jelképe

A magyarországi vízválság egyik legismertebb példája a Velencei-tó helyzete. A tó különösen érzékeny az éghajlati változásokra, mivel sekély vízmélysége miatt gyorsan reagál a csapadékhiányra és a hőmérséklet-emelkedésre.

A 2022-es rendkívüli aszály idején a Velencei-tó vízszintje történelmi mélypontra csökkent: egyes mérések szerint mindössze 58 centiméteres vízállást regisztráltak. Ugyanebben az évben az Országos Vízügyi Főigazgatóság arról számolt be, hogy Magyarországon az első hét hónap csapadékmennyisége mintegy 45%-kal maradt el az átlagtól, így 1901 óta az egyik legszárazabb időszak alakult ki.

A tó alacsony vízszintje nemcsak turisztikai és gazdasági problémát jelentett, hanem jelentős ökológiai következményekkel is járt. A megnövekedett vízhőmérséklet és a csökkenő vízmennyiség kedvezett az algásodásnak, miközben romlott a vízminőség és sérülékenyebbé vált a nádállomány is. A Velencei-tó térsége számos madárfaj számára kiemelten fontos élőhely, ezért a tó ökológiai állapotának romlása közvetlenül érinti a helyi biodiverzitást is.

A Velencei-tó esete jól mutatja, hogy a vízválság nem csupán elméleti vagy jövőbeli probléma, hanem már napjainkban is érzékelhető hatásokkal jár Magyarországon.

Fenntartható vízgazdálkodás és a biodiverzitás jövője

A vízválság kezelése hosszú távon csak komplex és fenntartható megközelítéssel lehetséges. Egyre nagyobb szerepet kapnak a természetközeli vízvisszatartási megoldások, amelyek célja, hogy minél több víz maradjon helyben a tájban. Ilyen lehet például a vizes élőhelyek rehabilitációja, az árterek részleges visszaállítása vagy a természetes vízmegtartó rendszerek fejlesztése.

A szakértők szerint különösen fontos lenne a mezőgazdasági területek vízgazdálkodásának átalakítása is. Az Egyensúly Intézet vízbiztonsági javaslatai szerint a csatornák és vízelvezető rendszerek egy részét úgy kellene átalakítani, hogy ne kizárólag elvezessék, hanem vissza is tartsák a vizet, ezzel segítve a talajvízszint stabilizálását.

A biodiverzitás megőrzése szorosan összekapcsolódik a víz helyben tartásával és a természetes ökoszisztémák védelmével. Ha a jelenlegi szárazodási folyamatok tovább gyorsulnak, az hosszú távon nemcsak a természetes élőhelyeket, hanem a mezőgazdaságot, az ivóvízbiztonságot és a vidéki közösségek alkalmazkodóképességét is veszélyeztetheti.

A jövő egyik legfontosabb kérdése ezért az lesz, hogy Magyarország képes lesz-e alkalmazkodni a klímaváltozás következményeihez, és sikerül-e megőrizni a vízhez kötődő ökológiai rendszerek stabilitását.

Forrás: Klímapolitikai Intézet

MDPI Forests (2024): Evaluation of the Compound Effects of the 2022 Drought and Heatwave on Selected Forest Monitoring Sites in Hungary

OECD (2026): Water Governance for Climate Resilience in Hungary

European Commission – Water Wise EU: Hungary

Országos Vízügyi Főigazgatóság (2022)

United Nations World Water Development Report

Egyensúly Intézet: Water Security Policy Proposals

CEEweb for Biodiversity: Desertification as a problem that already exists in Hungary

A munkálatok ezúttal két helyszínen zajlottak Arlóban, a Gyepes-völgyben, valamint Nagyvisnyón, a Taró-völgyben. A szakemberek elsősorban lefolyáslassító és hordalékfogó műtárgyakat alakítottak ki, melyek segítik a hirtelen lezúduló csapadék helyben tartását, lassítását és az erdei élőhelyek vízellátását.

Örömteli tapasztalat, hogy a tavaly kialakított kisebb vizes élőhelyek szinte mindegyikében megjelent az élet. Ebihalak, gőték, szalamandrák és más kétéltűek porontyai bizonyítják, hogy a természet gyorsan reagál a gondoskodásra.

Az erdészet évek óta dolgozik különböző vízmegtartó megoldások kialakításán, 2025 óta pedig havi rendszerességgel közösségi akciónapokat is szerveznek kollégáink. A természetközeli megoldások, mint a hódgát analógok, rönkgátak és záportározók hozzájárulnak ahhoz, hogy a víz ne tűnjön el pillanatok alatt a tájból, hanem az erdőkben maradva segítse azok megújulását és ellenálló képességét.

Az erdő és a víz sorsa összetartozik. Minden megtartott csepp a jövőt szolgálja.

forrás: Egererdő Zrt.