Az erdőkről ma már nem lehet úgy beszélni, mintha azok kizárólag természeti területek, vagy kizárólag gazdasági erőforrások lennének. Az erdő egyszerre élő rendszer, klímavédelmi infrastruktúra, vízmegtartó és talajvédő hálózat, közjóléti tér, valamint megújuló nyersanyagforrás. A következő évek egyik fontos kérdése ezért nem az, hogy az erdőket védeni kell-e vagy használni, hanem az, hogy képesek vagyunk-e az erdő és a faanyag teljes életútját felelősen megszervezni.

A miniszternek megküldött koncepció központi gondolata, hogy az erdőalapú körkörös gazdaság olyan közös gondolkodási keret, amelyben a természeti értékmegőrzés, a klímaadaptáció, a hazai feldolgozás, a vidéki munkahelyek és az innováció egyszerre tárgyalhatók. Az erdők a szenet megkötik, a korszerű faipar pedig meghosszabbíthatja ennek a szénnek az életútját. Ha a fenntarthatóan kitermelt faanyag tartós termékekben, javítható szerkezetekben, épületekben, bútorokban, belsőépítészeti elemekben, majd újrahasználható vagy újrafeldolgozható anyagáramokban marad jelen, akkor nemcsak gazdasági értéket teremt, hanem klímavédelmi funkciót is betölt. Az alapelv egyszerű: először tartós termék, utána újrahasználat és újrafeldolgozás, végül energia. Ez a szemlélet a faipari klímavédelmi logika: minél tovább marad a faanyag anyagként a gazdaságban, annál hosszabb ideig őrzi a benne tárolt szenet, és annál több gazdasági érték kapcsolódik ugyanahhoz az erdei erőforráshoz.

A FAGOSZ hangsúlyozza: a cél az, hogy ami fenntartható módon kikerül az erdőből, abból minél több tartós érték, hazai hozzáadott érték, munkahely és klímahaszon keletkezzen Magyarországon. Az erdőben megőrzött szén és a fatermékekben megőrzött szén nem egymás ellenfelei, hanem egy korszerű klímastratégia egymást erősítő elemei. Szövetségünk szerint az egészséges, ellenálló, vízmegtartó és fajgazdagabb erdők jelentik a hosszú távú faipari alapanyag-biztonság feltételét is. Leromló erdőből nem lesz stabil faipari alapanyag, pazarló faanyag-hasznosításból pedig nem lesz hiteles klímapolitika. Ezért az ökológiai működőképesség és a gazdasági működőképesség hosszú távon nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező célok.

A FAGOSZ szakmai partnerként kíván részt venni abban a párbeszédben, amely az erdők, a faanyag és a klímavédelem kapcsolatát új alapokra helyezheti. A szervezetünk ezért személyes egyeztetést kezdeményezett a miniszternél annak áttekintésére, hogyan kapcsolódhat az erdőalapú körkörös gazdaság az új kormányzati természetvédelmi és klímapolitikai gondolkodáshoz.

FAGOSZ

Csatlakozzon hozzánk március 23-án, hogy felfedezze az alacsony szén-dioxid-kibocsátású építkezés felé történő átállást és még sok más érdekes témát az Erdők Nemzetközi Napja alkalmából rendezett ünnepségünkön.

Idei rendezvényünkön azt vizsgáljuk, hogyan alakítják át az erdők és a faalapú innovációk az iparágakat és a következő generációs bioanyagokat:

„A természet által termesztett: 360°-os online utazás a fákról a felhőkarcolókig”

Szakértői betekintések és valós példák segítségével bemutatjuk, hogyan támogatja a fenntartható erdőgazdálkodás az innovatív faipari termékeket és az erdők hosszú távú ellenálló képességét.

2026. március 23.
14:00–16:00 CET
Online (Microsoft Teams)
Napirend

REGISZTRÁLJON MOST!

forrás: UNECE

Ez a térség nem a könnyű erdőkezelés terepe. Kevés a csapadék, a nyarak forróságban telnek, a vízhiány óriási. Itt az erdő fennmaradása nem adottság, hanem komoly szakmai teljesítmény. Minden erdősítés, minden döntés pedig hosszú évtizedekre előre szól.

A NEFAG Zrt. saját csemetekertjeiben, Mikebudán és Mendén évente több millió facsemete nevelkedik, ezekből lesznek a jövő erdei. Olyan fafajok, amelyek leginkább képesek alkalmazkodni az alföldi szélsőséges termőhelyi viszonyokhoz. A csemeték magjai is főként saját erdeinkből származik, úgynevezett származásazonosított magforrásból.

Az erdők megújítása folyamatos. Az ember által erősen átalakított Alföldön, a természet végzi ugyan a dolgát, de szakmai értő kezekre nagy szükség van. Az erdőkezelés során a fakitermelés része a körforgásnak. Ami kivágásra kerül, annak a helyén új élet indul. A faanyag feldolgozása főként helyben történik, saját fűrészüzemeinkben, valamint partnereink üzemeiben a nyersanyagból érték születik. A kitermelt, feldolgozott és beépített faanyag jelentős környezetvédelmi célokat szolgál. A faanyagban megkötött szén beépítve, használva tartós időre kikerül a körforgásból, ezzel csökkentve a levegő szén-dioxid tartalmát. 

Az erdő nemcsak fákból áll, otthona az állatvilágnak is. A NEFAG Zrt. vadászterületein dámszarvasok, őzek, vaddisznók és apróvadfajok élnek. A vadgazdálkodás nagyragadozók hiányában, az egyensúly megőrzéséről szól. Arról, hogy az erdő fenntartható maradjon minden benne élő számára.

Az erdő az embereké is. Évről évre több tízezren látogatják a NEFAG Zrt. közjóléti létesítményeit, ökoturisztikai helyszíneit. A Tiszaigari Arborétum csendes sétái, a karcagi lombkorona sétány, a parkerdők mind azt üzenik: az erdő nem elzárt terület, hanem közös tér. Az élmény most télen először új formát kapott a NEFAG Fényparkban – A Fényállatok Parkjában. A minősített Erdei iskolában erdőpedagógusainktól gyerekek tanulnak az erdei életközösségről, hogy miért fontos és hogyan kell vigyázni rá.

Van egy különleges kincs, amely az Alföld erdeiben, a működési területünkön rejtőzik. Ez a nyári szarvasgomba, amit a „Jászság aranya”-ként ismerünk. A gyűjtés szakértelmet, türelmet és tiszteletet igényel. A NEFAG Zrt.-nél ez a tudás évtizedeken át épült ki. Talán nem véletlen, hogy itt találták meg az egyik legnagyobb nyári szarvasgombát, amely méretével a világ élvonalába tartozik.

Ez a kincs a Forest Kitchen termékekben válik igazán kézzelfoghatóvá. Harmincféle szarvasgombás termék készül, amelyek mögött ott van az erdő, a gyűjtés, a feldolgozás és a szenvedély. Itt zárul a kör, az erdő nemcsak él, hanem ízt, élményt és értéket is ad.

A NEFAG Zrt. közel egy évszázados működése mutatja, hogy az erdő jó kezekben van, lehet egyszerre megújuló erőforrás, élő ökoszisztéma és közösségi tér is!

(x) NEFAG Zrt / SZOLJON

Ripszám István úgy látja, sokan úgy vélik, hogy erdeink területe folyamatosan csökken, a valóság azonban mást mutat. A szakember történelmi visszatekintésében emlékeztetett: míg a trianoni békediktátum után az ország területének alig 12 százalékát borította erdő, addig a magyar erdészek évszázados munkájának köszönhetően ez az arány mára meghaladta a 21 százalékot. A Mecsekerdő vezérigazgatója szerint ez az eredmény nemcsak térbeli növekedést jelent, hanem minőségi gyarapodást is: hazánk erdeiben évente mintegy 13 millió köbméter faanyag keletkezik, biztosítva ezzel a tartamos erdőkezelés alapjait.

Ripszám István azonban felhívta a figyelmet arra, hogy ennek ellenére egy 2017-es reprezentatív felmérés rámutatott „a közvélemény és a tények közötti szakadékra„. Szavai szerint bár a lakosság 96 százaléka kiemelten fontosnak tartja az erdők állapotát, többségük tévesen úgy véli, hogy az erdőterület fogy, és az erdészek „elherdálják” a vagyont. A vezérigazgató hangsúlyozta: az erdőgazdálkodás eredményeinek megismertetése éppen ezért kulcsfontosságú feladat.

Mecsekerdő: klímaháború zajlik az erdőben

Ripszám István előadásának egyik központi eleme a klímaváltozás kettős hatása volt. A mecseki erdők egyszerre elszenvedői és csillapító eszközei ennek a globális folyamatnak. A felmelegedés és a csapadékhiány miatt csökken a termőhelyi potenciál, ami egyes fafajok, például – mint azt korábban lapunk is megírta – a bükk visszaszorulását és kártevők megjelenését vonja maga után. Ugyanakkor az erdő a leghatékonyabb eszközünk a szén-dioxid elleni harcban. A fák növekedésük során szenet kötnek meg (1 kg faanyag keletkezése közel 2 kg szén-dioxidot von ki a légkörből), amelyet tartósan raktároznak. Emellett a faanyag építőipari és energetikai felhasználása fosszilis anyagokat vált ki – egy fából készült ház vagy bútor karbonlábnyoma töredéke a betonnak vagy műanyagnak – hangsúlyozta a Mecsekerdő vezetője.

A szakember végül arról beszélt, hogy miként válaszol ezekre a kihívásokra a helyi erdőgazdaság. Mint kiemelte, a Mecsekerdő stratégiája az alkalmazkodáson alapul. A legfontosabb feladat a víz megtartása az erdőben: a csapadék elfolyásának lassítása padkák és gödrök kialakításával, valamint a talaj árnyalása a kipárolgás csökkentésére. A cél a fajgazdag, vegyes korösszetételű, ellenállóbb erdők létrehozása, akár új, szárazságtűrő fafajok bevonásával is – sorolta Ripszám István.

A Mecsekerdő vezérigazgatója egyúttal rámutatott: a 21. századi erdész azonban már nemcsak fejszével, hanem adatokkal is dolgozik. A társadalmi igények – turizmus, sport, természetvédelem – és a gazdasági szempontok összehangolását a Mecseki Erdő Funkció Analízis (MEFA) segíti. Ez a térinformatikai rendszer, kiegészülve a drónos-, és távérzékeléssel nyert felmérésekkel, valamint műholdas vegetáció-elemzésekkel, lehetővé teszi, hogy minden erdőrészlet a neki legmegfelelőbb funkciót töltse be, legyen szó a turistautak kijelöléséről vagy a fokozottan védett élőhelyek megőrzéséről.

„Az erdőkkel szemben támasztott elvárások összehangolása közös felelősségünk, hiszen az erdő nemcsak a jelen, hanem a jövő generációinak is a túlélés záloga” – zárta gondolatait.

forrás: BAMA

A fatörmelék hasznosítása

A fatörmelék elsősorban a fakitermelésből származó (vágástéri apadék – a szerk.) és a faipari hulladékot, valamint a kiselejtezett faalapú termékeket jelenti.

A fakitermelésből származó hulladékot (apadék – a szerk.) általában a kitermelés helyén felhalmozzák, majd elégetik vagy hagyják lebomlani. A faipari hulladékot leggyakrabban faaprítékként vagy pelletként hasznosítják. E két megoldás hátránya, hogy a faanyagban tárolt szén-dioxid gyorsan újra a légkörbe kerül. A faalapú termékek – például a bútorok és a fűrészáru – esetében a szén már hosszabb ideig van megkövetve, de ha kiselejtezik őket, és ezért tűzre vagy a hulladéklerakóba kerülnek, szintén hamar kiszabadul a bennük megkötött szén-dioxid.

A mélyebb talajrétegekben viszont a törmelék hosszabb ideig megőrizhető lenne: az anyag tartósságának köszönhetően akár több ezer évig is el lehetne tárolni. Ebben az esetben a szén-dioxid-kibocsátásra csak késleltetve kerülne sor.A megoldás tehát a szenet hatékonyan helyezi át a gyors, élő, bioszférikus ciklusból egy lassú tárolórendszerbe.

Ez azért is előnyös, mivel bizonyos ökoszisztéma-helyreállítási formák, például az újraerdősítés, már nem működnek hatékonyan, ha a korábban károsodott ökoszisztémák nagy részének szénelnyelő kapacitása telítődött, ám a fatörmelék megőrzésével még ezt követően is ki lehet vonni a szén-dioxidot az atmoszférából.

Technológiai feltételek

A fatörmelékek megőrzéséhez hideg, száraz és anoxikus (oxigénmentes) feltételekre van szükség. Ezeket a mély talajrétegek tökéletesen biztosítani tudják, hiszen a levegő 21%-os oxigéntartalma a talajban 1 méteres mélységben 1%-ra, 2 méteres mélységben pedig kevesebb mint 0,1%-ra csökken.

A megőrzéshez különösebb szállításra sem lenne szükség – ennek következtében pedig ebből származó kibocsátásra sem kerülne sor –, mivel a fakitermelésből származó hulladék (apadék – a szerk.) összegyűjthető és a termelés helyszínén eltemethető, a fűrészüzemi hulladékokat és a kiselejtezett faalapú termékeket pedig akár az azok keletkezési helyéhez közel eső területeken is el lehet helyezni.

Életciklus-elemzések szerint emiatt a fatörmelék megőrzésének teljes folyamatához kapcsolódó energiafelhasználás szén-dioxid-kibocsátása mindössze a begyűjtött és eltemetett faanyagban található szén 2-5%-ára tehető. A számítások azt mutatják, hogy hektáronként átlagosan 4 tonna szén-dioxid-egyenértékű fatörmelék megőrzésével 100 ezer tonna szén-dioxid vonható ki a légkörből.

A legnagyobb – 200 és 300 millió hektár közötti – kezelt erdőterülettel rendelkező országok közül Kína és az Egyesült Államok évente rendre 1,33 ± 1,07, illetve 1,24 ± 0,35 gigatonna szén-dioxidot juttat a légkörbe az általa megtermelt fatörmelékből.

Ha az utóbbi kezelt erdőiben a fatörmelék keletkezésének üteme változatlan marad, akkor ennek a mennyiségnek a töredékét is elég lenne megőrizni ahhoz, hogy évente akár 0,88 gigatonna szén-dioxidot ki lehessen vonni a légkörből. Ezzel a lépéssel az ország 2050-re el tudná érni a nettó zéró kibocsátásra vonatkozó célkitűzéseit. Kína ezzel szemben a 2050-re tervezett évi 5,6 gigatonna szén-dioxid-kibocsátás-megkötésének csak egy kisebb részét tudná ilyen módon fedezni.

Előnyök és hátulütők

A tanulmány szerzői szerint ha a kezelt erdőkben keletkező összes fatörmeléket megőriznék, akkor az ehhez szükséges energia felhasználásából eredő 5%-os szén-dioxid-kibocsátás levonása után 100, 200, illetve 2000 éves időtávon évi 10,1, 11,1 és 12,4 gigatonna kibocsátáscsökkenést lehetne elérni.

A 2025 és 2100 között keletkező összes fatörmelék megőrzésével pedig – ebben az esetben is figyelembe véve az említett 5%-os szén-dioxid-költséget – összesen 936,2 gigatonna szén-dioxidot lehetne eltávolítani a légkörből. Ezzel 0,42 Celsius-fokkal lehetne mérsékelni a globális hőmérséklet emelkedését, ráadásul viszonylag alacsony költség mellett. (Az átlaghőmérséklet emelkedésének 1,5–2 Celsius-fok alatt tartásához évente 3‒18 gigatonna szén-dioxidot kellene kivonni a légkörből.)

A fakitermelésből származó elhalt faanyag eltemetésének egyik további előnye, hogy a tűzveszélyes térségekben csökkenteni lehetne vele az erdőtüzek kialakulásának kockázatát. Az erdőtüzek világszerte évente 7,7 ± 0,7 gigatonna szén-dioxidot és más üvegházhatású gázt bocsátanak ki. 2010 óta csak az Egyesült Államok 25,7 milliárd dollárt költött a megfékezésükre, de e tűzesetek még így is 180 teragram (0,18 gigatonna) szén-dioxidot engednek a levegőbe, és 10,8 milliárd dollárnyi anyagi kárt okoznak.

A kitermelésből hátramaradt fatörmelék eltávolításával viszont csökkenteni lehet a talajon lévő éghető anyagok mennyiségét, ezáltal pedig az égésből származó szén-dioxid-kibocsátást. Ráadásul a tűzveszélyes területeken tűzmegelőzés céljából végzett erdőritkítás (erdőállomány gyérítés – a szerk.) fatörmelékének megőrzése további szén-dioxid-eltávolítást eredményezhet.

Szintén jelentős lehet a gyümölcsfák metszéséből származó faanyag mennyisége, ennek megőrzése pedig hozzájárulhat az ültetvények szénsemlegessé tételéhez.

A megoldás szabadon kombinálható az erdősítéssel, az újraerdősítéssel, illetve más agrárerdészeti rendszerekkel, és ezáltal fokozni tudja azok éghajlatvédelem szempontjából pozitív hatását.

A fatörmelék megőrzésének egyik negatív aspektusa viszont, hogy anaerob körülmények között metánképződéssel járhat. A tanulmány szerzői korábbi kutatások alapján azt feltételezik, hogy ennek mértéke elhanyagolható. Ennek ellenére fontos lenne mérésekkel is megvizsgálni a föld alá temetett fatörmelékből származó metántermelődést, a megtermelt gáz talajbeli transzportját és oxidációját, valamint a talajfelszíni metánáramlásokat.

A további számszerűsítendő negatív hatások közé tartozik a talaj kiemeléséből származó szénkibocsátás, valamint az, hogy a fatörmelék eltávolítása kedvezőtlenül hathat az erdőtalaj egészségére, a mikroorganizmusok, az állatok és a növények sokféleségére, illetve a faállomány regenerálódására.

Távlatok

A fatörmelék megőrzése révén megkötött szén-dioxid mennyisége igen pontosan mérhető, ellenőrizhető és jelenthető, ezáltal elősegítheti a kibocsátáskereskedelmet, és akár az önkéntes karbonpiacokon is értékesíthető lehet.

Egyszerű megvalósíthatósága és hosszú távú kivitelezhetősége miatt a benne rejlő klímavédelmi potenciál jelentős. Ezzel együtt is fontos azonban, hogy induljanak olyan kísérleti projektek, amelyek során különböző körülmények között pontosan meg lehet állapítani a megoldás szén-dioxid-megkötését, valamint az alkalmazásából származó előnyöket és hátrányokat.

Ezek a vizsgálatok segíthetik annak felmérését, hogy más szén-dioxid-eltávolítási technológiákhoz képest a fahulladék megőrzésének hatásai mennyiben tekinthetők kedvezőbbnek, emellett hozzájárulhatnak a megvalósítás optimalizálásához és a működési költségek minimalizálásához is.

Forrás: Energiastratégiai Intézet / OEE

A szigorúan védett területek kijelöléséről szóló legújabb rendelettervezet újra felizzította ezt a vitát. A környezetvédelmi szervezetek tudományos „vétó” szükségességére hivatkoznak, és vitatják a földtulajdonosok és a helyi közösségek konzultációjának ötletét. Az ASFOR (Román Erdészek Szövetsége) szemszögéből a valódi kérdés nem az, hogy védjük-e vagy sem, hanem hogy hogyan definiáljuk a védelmet. És itt alapvető a nézetkülönbség.

A védelem felelős gazdálkodás jelent, nem a kezelés tiltását

A védelem nem azt jelenti, hogy lezárjuk az erdőt, és várjuk, hogy az extrém időjárási események, betegségek vagy kártevők tönkretegyék. Az egészséges erdő egy gondozott erdő. Az az érv, hogy a terület 10%-át „a természetre” kell bízni, elméletileg nemesnek tűnhet, de figyelmen kívül hagyja azokat a társadalmi-gazdasági és biológiai realitásokat, amelyek megkülönböztetik a hatékony természetvédelmet a kiszámíthatatlan következményekkel járó elhagyástól.

Az európai tapasztalatok ezt megerősítik. Finnország, amelynek természetvédelmi hagyományai ugyanolyan erősek, mint az erdőgazdálkodásé, évente 30 milliárd eurót termel a bio-gazdaságból, pontosan azért, mert az erdőt intelligensen kezelt erőforrásként kezeli, nem pedig immateriális műemlékként. Ausztria jelentős összegeket fektet az erdőkből származó biomasszával történő fűtés támogatásába, ezzel egyidejűleg csökkentve a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőséget és a tervezett kitermeléssel fenntartva az erdők egészségét.

A fejlett erdőgazdálkodásban az aktívan kezelt erdők minden hektárja 1000–3000 euró közötti éves értéket generálhat a körforgásos bio-gazdaságba való integráció révén, szemben a hagyományos kiaknázási modellekben elért 5–300 euró/hektárral.

Ezek a számok nem elvont fogalmak. Olyan valóságot tükröznek, amelyet a romániai erdészeti ágazat is ismer, és amelynek példáját követheti, ha a közpolitikák megfelelő kereteket biztosítanak, ahelyett, hogy akadályoznák azt.

A demokratikus dimenzió: tulajdon, kompenzáció, legitimitás

A tulajdonjogok vagy a helyi önkormányzatok véleményének figyelmen kívül hagyása nem csak jogi, hanem demokratikus kérdés is. Az erdő tulajdonosa – legyen az az állam vagy egy magánszemély – az első, akinek érdeke, hogy ez az erőforrás a jövő generációi számára is megmaradjon. Drasztikus korlátozások bevezetése méltányos, működőképes és időszerű kártérítési rendszer nélkül nem védelem, hanem álcázott kisajátítás.

A tulajdonos beleegyezésének beépítése a védett területek kijelölésének folyamatába nem „a fizetés elkerülésére szolgáló találmány”, ahogyan azt a közvéleményben állítják. Ez az európai bevált gyakorlatokhoz való igazodás és az alapvető jogok tiszteletben tartása. Nem hivatkozhatunk a „jelentős közérdekre”, miközben figyelmen kívül hagyjuk azoknak a közösségeknek a konkrét érdekeit, amelyek közvetlenül függnek az adott erdőtől, és nem kaptak kártérítést a már bevezetett korlátozásokért.

A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a jelenlegi kártérítési rendszer nem működik megfelelően. A kifizetések késedelme, a túlzott bürokrácia és a nem megfelelő összegek mély bizalmatlanságot váltottak ki a földtulajdonosok és a helyi közösségek körében. A védett területek kiterjesztése anélkül, hogy előbb ezeket a strukturális diszfunkciókat orvosolnák, nem fog védelmet eredményezni – társadalmi ellenállást és elkerülhetetlenül kudarcot fog eredményezni.

Erdők és éghajlat: az Európa által figyelmen kívül hagyott láthatatlan hozzájárulás

Az erdők és az éghajlat közötti kapcsolat a pillanatnyilag legfontosabb téma. A nyilvános vita azonban szinte kizárólag az álló erdőkben történő szén-dioxid-tárolásra összpontosít, figyelmen kívül hagyva egy ugyanolyan fontos mechanizmust: a helyettesítő hatást.

Mit jelent ez konkrétan? Amikor a fenntarthatóan kezelt erdőkből kitermelt fa helyettesíti a magas szén-dioxid-kibocsátású anyagokat – betont, acélt, műanyagot –, az elkerült kibocsátás valódi éghajlati előnyt jelent, de ez a jelenlegi LULUCF-módszertanok szerint egyetlen nemzeti szén-dioxid-mérlegben sem jelenik meg.

Egy 150 m²-es, fából épült ház nettó 80–140 tonna CO₂-megtakarítást eredményez a szerkezetben tárolt szén és a hagyományos anyagok helyettesítése révén. Országos szinten egy koherens faépítési politika évente 0,8–1,4 millió tonna CO₂-megtakarítást eredményezhet.

Ez a felelős erdőgazdálkodás teljes ciklusa: aktívan kezelt erdő → tervezett fakitermelés → hosszú távon szén-dioxidot tároló faipari termékek → magas szén-dioxid-lábnyommal rendelkező anyagok helyettesítése → természetes vagy ültetett regeneráció → folyamatos szén-dioxid-megkötés. Egyetlen más építőanyag sem kínál ilyen teljes ciklust.

Az aktív gazdálkodásból kivont erdők azonban nem maradnak „szén-dioxid-tárolók”. Hosszan-tartó aszályok és szélsőséges hőmérsékletek esetén tűzveszélyessé válnak, kártevők támadják meg őket, és gyorsul a biológiai lebomlásuk – így a szén-dioxid-elnyelőkből nettó kibocsátási forrásokká válnak. A 2023–2024-es dél-európai erdőtüzek brutálisan bebizonyították, hogy a be nem avatkozás nem garantálja a védelmet, hanem kedvezőtlen éghajlati körülmények között visszafordíthatatlan veszteségekhez vezet.

Az ASFOR a 2026–2027-es LULUCF-keret felülvizsgálata kapcsán a helyettesítő hatás kifejezett beépítését kéri az európai és nemzeti szén-dioxid-elszámolási módszerekbe. Románia, amely 6,9 millió hektár erdővel és évszázados erdészeti hagyományokkal rendelkezik, mind érdekeltséggel, mind legitimitással rendelkezik ahhoz, hogy európai szinten vezesse ezt a vitát.

Válasz a „blokkolás” narratívájára

A központi hatóságok „aktivizmus hiányával” kapcsolatos kritikája figyelmen kívül hagy egy alapvető elvet: a környezetvédelmi minisztérium szerepe nem az aktivizmus színterének biztosítása, hanem a környezet, a gazdaság és a társadalom közötti egyensúly garantálása. Ez az egyensúly nem a média nyomásával, hanem szigorú technikai elemzésekkel és valós konzultációval valamennyi érdekelt féllel érhető el.

Az erdészeti közösség nem ellenzi a természetvédelmet. Az erdészet – egy évszázadok óta létező tudományág – bebizonyította, hogy az ellenőrzött emberi beavatkozás javíthatja az erdők biológiai sokféleségét, ellenálló képességét és alkalmazkodóképességét. Amit vitatunk, az a természetvédelem társadalmi konfliktusok eszközévé válása, amely kizárja az emberi dimenziót az ökoszisztémából, és a helyi közösségeket inkább akadálynak, mint partnernek tekinti.

Konkrét javaslat: a konfliktustól a partnerségig az erdő érdekében

Az ASFOR a hatóságoknak, környezetvédelmi szervezeteknek és tudományos köröknek három alapelvre épülő, strukturált párbeszédkeretet javasol:

Először is, szigorú védelem ott, ahol a tudomány valóban megköveteli, független műszaki értékelések, nem pedig a média nyomása alapján. Minden védett terület kijelölését társadalmi-gazdasági hatásvizsgálatnak és funkcionális kompenzációs tervnek kell kísérnie, mielőtt a korlátozások hatályba lépnek.

Másodszor, a fenntartható gazdálkodás legyen a norma, ne pedig kivétel. Románia erdei aktív, professzionális gondozást érdemelnek, az európai bevált gyakorlatok alapján. A bevált európai modellek azt mutatják, hogy a termelés és a védelem nem ellentétesek egymással, hanem kiegészítik egymást.

Harmadszor, az erdészeti ágazat teljes éghajlati hozzájárulásának elismerése, beleértve a helyettesítő hatást is, az európai szén-dioxid-politikák keretében. Romániának aktív szerepet kell vállalnia a LULUCF felülvizsgálatában és az Európai Szén-dioxid-eltávolítási Tanúsítási Keretrendszer (CRCF) kidolgozásában, amely 2026-ban lép hatályba.

A román erdők többet érdemelnek, mint politikai viták vagy vírusos posztok. Megérdemlik azok tiszteletét, akik gondoskodnak róluk, tudományt a szlogenek helyett, és egy hosszú távú víziót, amely biztosítja mind a természet egészségét, mind az emberek jólétét.

Az erdőgazdálkodás nem a természet ellensége. Hanem annak fő védelmi vonala.

Szerző: Ciprian Dumitru Muscă – ASFOR elnök

forrás: ASFOR

A projekt vezető partnere a Pannon Európai Területi Társulás (Pannon EGTC), amely hosszú évek óta aktív szereplője a határon átnyúló gazdaságfejlesztési és klímaadaptációs kezdeményezéseknek. A projekt további partnerei a Muraszombati Fejlesztési Központ (Szlovénia), a Horvát Erdők Kft. (Horvátország), Mecsekerdő Zrt. (Magyarország), Eszéki Josip Juraj Strossmayer Egyetem, Közgazdaságtudományi Kar (Horvátország). A projekt szakmai munkáját stratégiai partnerként támogatja továbbá a Future Forest GmbH & Co. KG (Németország), Európa egyik első, fenntartható erdőgazdálkodásra és klíma-alapú innovációkra specializálódott tudásközpontja, valamint a Szlovén Erdészeti Szolgálat (Szlovénia).

A Pannon Future Forest célja, hogy mentorhálózat és tudásközpont létrehozásával erősítse a vállalkozók, földtulajdonosok, erdőgazdálkodók és üzletfejlesztési szervezetek kompetenciáit az olyan új területeken, mint a szénmegkötés, a biodiverzitás-alapú gazdaság, a széntárolás, az ökoszisztéma-szolgáltatások piaca vagy a regeneratívturizmus.

A nyitórendezvényen köszöntőt mondtak a házigazdák, a Pannon EGTC és a Mecsekerdő Zrt. képviselői, s online formában csatlakozott a Central Europe Program képviseletében Viktorija Dobravec programtisztviselő is, aki bemutatta a program céljait és stratégiai jelentőségét. A szakmai program részeként bemutatkozott a németországi Future Forest GmbH & Co. KG is, amely Európa egyik első, kifejezetten fenntartható erdőgazdálkodásra és klímatechnológiai megoldásokra szakosodott innovációs központja.

A rendezvény tematikus napja során a résztvevők áttekintették a projekt szakmai logikáját, munkatervét, valamint közösen megkezdték a nemzetközi Benchmark Study (megalapozó tanulmány) előkészítését, amely a jó gyakorlatok és innovatív üzleti modellek feltérképezését szolgálja. A délutáni program részeként terepbejárásra is sor került a Mecsek Discovery Center területén, ahol a résztvevők közvetlenül is megismerkedhettek a természetalapú oktatás és szemléletformálás jó példáival.

A projekt különös jelentőséggel bír a magyar–horvát–szlovén határtérség számára, ahol kiemelkedő természeti értékek találhatók – többek között az UNESCO Mura–Dráva–Duna Bioszféra Rezervátum területei –, ugyanakkor gazdasági szempontból sokszor periférikus helyzetű térségekről van szó. A Pannon Future Forest célja, hogy ezekben a régiókban a természetvédelem és a gazdasági fejlődés ne egymással szemben, hanem egymást erősítve jelenjen meg.

A projekt keretében a következő két évben mentorprogramok, nemzetközi hackathon, pilot akciók, valamint egy fenntartható módon működtetett tudásközpont (Knowledge Hub) jön létre, amely hosszú távon is segíti az zöldgazdaságban rejlő lehetőségek kiaknázását.

A Pannon Future Forest nemcsak egy szakmai projekt, hanem egy új szemléletmód kezdete is: annak bizonyítéka, hogy a klímavédelem, a biodiverzitás megőrzése és a vidéki térségek gazdasági megerősítése egyszerre, közös gondolkodással és nemzetközi együttműködésben valósítható meg.

forrás: Mecsekerdő Zrt.

Mocz András hangsúlyozta, a magyar erdőgazdálkodás fenntartható módon kezeli a rá bízott zöldvagyont, ezért az ilyen gazdálkodásból származó faanyag energetikai célú felhasználása nem veszélyezteti a környezetet, jó alternatívája a fosszilis tüzelőanyagok kiváltásának.

Kiemelte, hogy a hazai erdők stratégiai elemei a klímapolitikánknak, erdeink nélkül nem lehetne elérni a kitűzött klímasemlegességet. A magyar erdők hazánk zöldvagyonát jelentik, és egyik legfontosabb szolgáltatásuk a klímasemlegességhez való hozzájárulás.

Mocz András kifejtette, hogy az erdők éves szénmérlege a jelenlegi gazdálkodási gyakorlat mellett kedvező, mintegy 5–6 millió tonna szén-dioxidot kötnek meg, ami körülbelül 330 milliárd forint értéknek felel meg. Ez az elnyelőképesség szükséges a klímasemlegesség eléréséhez. Ennek az egyensúlynak a megőrzése és növelése érdekében az Agrárminisztérium a jövőben is ösztönzi az erdőtelepítéseket, támogatja az erdők aktív kezelését, és a tudatos fafajpolitikát alátámasztó kutatási programokat.

Forrás: AM Sajtóiroda

A panelbeszélgetés során szóba került:

az Agenda 2000, amely az erdészetet a vidékfejlesztés részévé tette,

az erdészeti tesztüzemi hálózat fontossága a támogatási egységköltség-számítás megalapozásában,

az erdőtűz- és légszennyezettségi programok technikai értékelése,

a klímaváltozás, szénmegkötés és mitigáció,

az adaptáció fontossága és sürgőssége,

valamint az agrárerdészeti rendszerek támogatási lehetőségei.

A délutáni terepi program során a résztvevők a Farkas-erdőben jártak, ahol a természetes szelekció, a klímaadaptáció és az erdőgazdálkodás gyakorlati kérdéseiről folytatódott a szakmai eszmecsere.

forrás: SOE ERTI

Ezek közül az erdőtelepítés az, ami egyben az agrárium leghatékonyabb eszköze a szénmegkötés fokozására. Társaságunk az elmúlt 15 évben, két megyében közel 200 hektárnyi új erdőt telepített    – a változatos termőhelynek megfelelő őshonos fafajokkal, különböző pénzügyi forrásokból.

Ezzel is mérsékeljük a klímaváltozás okozta negatív folyamatokat. Hozzájárulunk a nemes cél eléréséhez, amely szerint az ország erdősültsége 2030-ra érje el a 27%-ot.

A közelmúlt állami erdőtelepítései az Agrárminisztérium Országfásítási Programjában, az EU Emisszió-kereskedelmi Rendszerének kvótabevételei felhasználására létrejött Energia- és Klímapolitikai Modernizációs Rendszer forrásaiból jöhettek létre.

Így a tavalyi és az idei évben, összesen mintegy 18 hektár erdőt telepítettünk.

Az Országfásítási Program lehetőséget teremt arra, hogy minden megyében, az előző évben született gyerekek után 10-10 db facsemetét ültessenek, vagy ezt eredményező mennyiségű magot, tölgy- és csermakkot vessenek el az erdészeink.

Ezen belül, 2024-ben a Pest megyei Perőcsény határában 4 hektáron hoztunk létre őshonos fafajokból álló erdőt. A Nógrád megyei újszülöttek után pedig Nagyoroszi határában, 1,5 hektár területen valósítottunk meg erdőtelepítést.

A két megyében összesen 1400 kg cser-, illetve tölgymakkot, és emellett további 550 db őshonos ritka elegyfa-csemetét használt fel az erdőgazdaságunk.

A korábban már bevált, gépi pásztás talajelőkészítést alkalmaztuk, aminek előnye az, hogy kisebb területen bolygatja meg a talajt, és a sorok között megmaradó gyep korlátozza az invazív gyomok megtelepedését.

Videó:

https://drive.google.com/file/d/1OgwsXYb8N83Qsmy-IgpLrZYC-FW_YIRm/view?usp=sharing

A 2025 tavaszi ültetési szezonban, Nógrád megyében további 12 hektáron indítottuk el az új erdő létrejöttét– folytatva a korábban vagyonkezelésbe vett, kipusztult magyarnándori gyümölcsös termőhelyének hasznosítását.

A pásztázást követő gépi magvetéshez 4000 kg cser- és tölgymakkot használtunk fel – valamint 2000 db elegyfa csemetét, közöttük vadgyümölcsöket ültettünk el.

A további elegyítést a szükséges pótlások során fogjuk elvégezni.

A technológiánk tapasztalatai jónak bizonyultak. Szerencsés körülmények esetén, az első év nyarán már csemetekerti sűrűségben sorolnak a főfafajok makkokból kikelt csemetéi.

Természetesen tudjuk, hogy az erdősítéseinket a befejezésig hátralévő években még számos veszély (aszály, pajor, rágcsálók) is fenyegetheti – ezért készülünk a kármegelőzés és a pótlások feladataira is.

Bízva az arra alkalmas területek és a források meglétében, tovább folytatjuk az állami erdőterületek bővítését.

Emellett szakmai hátteret és szolgáltatást kínálunk azoknak a magán földhasználóknak a térségünkben, akik élni kívánnak a KAP ST „Erdőtelepítés és fásítás támogatása” című pályázati felhívás áprilisban megnyílt lehetőségeivel.

forrás: Ipoly Erdő Zrt.