A költségek és az energiakitettség csökkentésének, valamint az energiahatékonyság növelésének egyik módja az új lakások építése, főként azonban a már meglévő ingatlanok korszerűsítése. Utóbbi akár évi egymillió forintos, csaknem 90 százalékos megtakarítást is jelenthet sok lakástulajdonos számára – derül ki a Takarék Indexből, a Magyar Bankholdinghoz tartozó Takarék Jelzálogbank elemzéséből. Érdemes azonban azt is vizsgálni, hogy az egyes ingatlanok esetében milyen mértékű felújítás számít optimálisnak.

Minél régebbi egy ingatlan, annál többet fogyaszthat

A Takarék Index elemzői a Nemzeti Épületenergetikai Stratégiában szereplő kategóriák alapján kiválasztott 40 példaingatlanon vizsgálták az építés ideje, a fűtési rendszer és a fogyasztás kapcsolatát. Az eredmények szerint összefüggés mutatható ki a lakóingatlanok építési ideje és a fűtéshez, melegvízhez felhasznált primer energia mennyisége között: minél régebbi egy ingatlan, jellemzően annál korszerűtlenebb. A gázkazánokkal felszerelt lakások energetikai jellemzői jobbak, mint a szilárd tüzelésű fűtési rendszerekkel vagy gázkonvektorral felszerelteké, utóbbiak esetében az építés idejétől függetlenül magas az energiaigény. (1. ábra)

Jelentős megtakarítást hozhat a rezsiköltségekben a felújítás

A megugró energiaárak miatt az energetikai felújítások tehát nagymértékű megtakarítást jelenthetnek sok lakástulajdonos számára. A Takarék Index elemzői megvizsgálták, hogy a Nemzeti Épületenergetikai Stratégiában szereplő ingatlancsoportok szerint milyen mértékű lehet a lakosság megtakarítása egy-egy adott kategóriába tartozó átlagos alapterületű ingatlan esetében[1]. A magyarországi lakásállomány legnagyobb részét kitevő, 1946 és 1980 között épült ingatlanoknál ez kiugró mértékű is lehet: egy kategóriáján belül átlagos területű, száz négyzetméteres családi ház esetében, amelynek a felújítást követően DD vagyis a korszerűt megközelítő lesz a besorolása, a megspórolt összeg meghaladhatja az egymillió forintot. Ez 89 százalékos csökkenést jelenthet. Az újabb építésű ingatlanoknál a megtakarítási arány ennél szerényebb: egyrészt a korszerűbb ingatlanoknál az eredeti állapot szerinti fogyasztás kisebb, másrészt a jelenlegi energiaköltségek sávos rendszerűek. Ez azt jelenti, hogy csak bizonyos fogyasztási szint felett kell emelt árat fizetniük a háztartásoknak, így a korszerűbb otthonok fogyasztása nagyobb valószínűséggel marad a kedvezményes sávban. Mindezek miatt a felújítások kapcsán jellemzően rosszabb megtérülés mutatható ki esetükben az egyes háztartások szintjén. Nemzetgazdasági szinten azonban a megtakarítás a valós, magas energiaárak miatt jóval nagyobb lehet ezen ingatlanok korszerűsítését követően is. (2. ábra)

A Takarék Index elemzőinek számításai rávilágítanak: a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által a 2018 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan közzétett átlagos primer energiafelhasználás több mint harmadával csökkenhetne az ingatlanok korszerűsítését – legalább a DD vagy a korszerűt jelentő CC osztály elérését – követően. Ez éves szinten hozzávetőleg 1500 milliárd forint megtakarítást jelenthetne nemzetgazdasági szinten.[2]

Milyen mértékű felújítások térülnek meg a legjobban?

Mindenképpen érdemes vizsgálni, hogy az egyes ingatlanok esetében milyen mértékű felújítási munkák elvégzése számít optimálisnak. Ehhez több tényezőt is célszerű figyelembe venni, a felújítás várható költségei mellett többek között a megspórolható energiamennyiséget, a korszerűsítés értéknövelő hatását és az energiafogyasztás csökkenését.

A szakértők a mintaként vizsgált különböző energiabesorolású ingatlanok felújításának várható eredményeit elemezve megállapították, hogy a legnagyobb megtakarítást a jelenlegi árstruktúra alapján a JJ, az II és a HH, a kiemelkedően rossz, a rossz és a gyenge kategóriába tartozó ingatlanoknál lehetne elérni. A legalább a DD besorolást biztosító munkálatok révén az energiaköltség a korábbi töredékére, 7-12 százalékára csökkenhetne, de a reális felújítási szint elérésével is az alapállapotban fizetett 16-35 százalékára mérséklődhetne. A megtakarított összegeket a becsült felújítási költségekkel összevetve kiderül: a vizsgált HH-JJ ingatlanok esetében a DD szint elérésénél a felújítás 6,4-10,2 év alatt térülhet meg saját forrásból, míg a reális felújítási szintek esetén 5,3-8,8 év közötti megtérülési idő volt kalkulálható a példaként vizsgált otthonoknál. A felújított ingatlanok értéke ráadásul növekszik a munkálatok hatására, ami szintén pozitívum lehet a tulajdonosok számára. (3. ábra) Az egyedi mellett azonban érdemes lehet nemzetgazdasági szinten is vizsgálni a megtakarítások összegét, vagyis a világpiaci árakon számolt fogyasztási költségek esetén megtakarítható költséget.

Jelentős szerepük van a központi programoknak

Európa számos országában léteznek programok az energiahatékonyság javítására. Ezek ugyanakkor jelentős különbségeket mutatnak attól függően, hogy a korszerűsítés költségének mekkora részét finanszírozza az állam, vagy aszerint, hogy a támogatás az elvégzett munkák, illetve a célul kitűzött minimális energiahatékonyság-javulás alapján igényelhető-e. Bulgáriában például 100 százalékos támogatáshoz is hozzá lehet jutni a munkálatok finanszírozására, több országban pedig a költségek 60 százalékát állja az állam. Észtországban és Németországban ennél alacsonyabb a támogatási ráta. Vannak fix összegű támogatással működő rendszerek is, amelyekben az elérhető összeget az ingatlan négyzetmétere alapján határozzák meg, ilyen működik például Szlovéniában, ahol négyzetméterenként 190-220 euróval támogatják a korszerűsítést. Több országban, így Németországban, Romániában és Nagy-Britanniában jelentős szerepet játszik a támogatási arányban a felújítás révén elért energiahatékonyság, vagyis elvárják, hogy javuljon vagy elérjen egy bizonyos szintet az ingatlan energetikai besorolása.

Az energiahatékonyság növeléséhez elengedhetetlen az ingatlanok korszerűsítése

Mint az a Takarék Index háromrészes energetikai elemzésének előző két részéből kiderült, a magyar lakásállomány óriási része elavult energetikai szempontból. Az új lakások építésével a megújulás csak nagyon lassan menne végbe, annak ellenére is, hogy az elmúlt években a korábbinál több új lakás épült. Az energiahatékonyság javulását főként tehát a felújításokkal lehetne elérni. A szakértők számításai szerint a magyarországi lakásállomány költségoptimum szintű energetikai felújítása csaknem 20 ezer milliárd forintba kerülne, ez az éves bruttó hazai termék hozzávetőleg harmada. A munkálatok nagy megrendelési volument jelenthetnének az építőiparnak, elsősorban a kis- és a közepes vállalkozásoknak, de egy átfogóbb program esetében akár a nagyvállalatoknak is. Központi kérdés a korszerűsítés finanszírozása: az állami intézkedések mellett ebben nagy szerepe lehet a kedvező hitelfelvételi lehetőségeknek is. Az energiahatékonyság növelése több szempontból is előnnyel járna: a megtakarítás mellett jelentős prémiumot jelenthet az ingatlanok értékében, ráadásul szemléletváltáshoz is vezethet a fenntarthatósági szempontok előtérbe kerülésével. Nemzetgazdasági szinten pedig nagymértékben csökkentené az energiakitettséget, és ugyancsak jelentős megtakarítással járna.

[1] Módszertan: az elemzés során az összes alapterület és lakásszám alapján minden ingatlankategória esetében meghatározták az átlagos ingatlanméret. A szakértők egy 40 elemű mintán megvizsgálták az adott kategóriába tartozó ingatlanok esetében jellemző fűtési rendszerek, így a gáz, a villany és a fa felhasználásának arányát. A kategóriát jellemző, egy négyzetméterre vetített fogyasztás (fajlagos primer energiafelhasználás), illetve a gáz, a villany és a fa felhasználásának becsült aránya alapján számították ki a becsült energiaköltségszintet, a felújítás előtti, illetve a felújítást követő állapotokra vonatkozóan. A költségeket háromféle módon adták meg, a korábbi alacsonyabb energiaiárszinteken, a jelenlegi sávos rendszerben, illetve a valós, emelt (világpiaci) árak mellett. Ezt követően állapították meg az elérhető költségmegtakarítást az adott csoportot jellemző, átlagos méretű ingatlanoknál.

[2] Módszertan: a szakértők ingatlankategóriánként meghatározták az adott csoportba tartozó lakások összes alapterülete és energetikai jellemzője (fajlagos primer energiafelhasználása) alapján a felújítást követő fogyasztási szinteket, illetve az egyes csoportok eredményeit összesítve az egész lakásállomány várható becsült fogyasztási szintjét a legalább DD vagy CC energiaosztályok elérését lehetővé tevő korszerűsítéseket követően. Mivel a lakások egy része üresen áll, ezért a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) Miben élünk felmérésében szereplő, nem lakott lakások száma alapján kivették az ezekre vonatkozó fogyasztási mennyiséget. A fogyasztást a következők szerint határozták meg: fogyasztási szintet számoltak az üresen álló lakásmennyiségre, ha azok alapállapotuk szerint a legkorszerűbb ingatlanok közül kerülnek ki, illetve, ha a legkevésbé korszerűek közül, majd ezen két fogyasztási mennyiség átlagaként azonosították az üres lakások energiafelhasználását, amellyel csökkentették az eredetileg kiszámolt, a lakóingatlanokat a felújítás után jellemző energiafelhasználást. Az így előálló energiamennyiség árának meghatározásához a mennyiség 2 százaléka esetében az emelt villany-, míg 98 százaléka esetében az emelt (világpiaci) gázárakat vették figyelembe (A 2-98 százalékos fogyasztási arány a 40 elemes minta alapján meghatározott szerkezet). Ezt követően a felújítás utáni energiaköltséget összehasonlították a becsült jelenlegivel. A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal háztartásokat jellemző, végső, fűtésre és a használati melegvíz előállítására vonatkozó energiafelhasználási adatait vették alapul, ahol a 2018 és 2020 közötti átlagos fogyasztási szinttel számoltak. Az energiaköltség meghatározása érdekében a villanynál az emelt áramárat, míg a többi fogyasztásnál a gáz emelt (világpiaci) árát vették figyelembe.

forrás: TakarékIndex