A Földet az teszi egyedi és talán megismételhetetlen égitestté, hogy minden zugát átszövi az élet. Ez minden négyzetcentiméterre igaz, ahol a víz folyékony és maximum hőmérséklete nem haladja meg a 80 fokot. Ha engedünk ennek gondolatkörnek és az erdőt úgy tekintjük, mint egy szuperorganizmust, akkor a talaj szerepe ebben az „élőlényben”kettős: egyszerre anyaméh és emésztőrendszer is, amely a belé hullott magból csemetét, majd faóriást nevel, illetve az elhalt szerves-anyagot feltárva visszaadja az erdőnek tápanyagait, az alatta lévő élettelen kőzetet pedig, a benne és a rajta élő organizmusok révén bevonja az élet körforgásába. A talaj az ökoszisztéma motorja, ahol a tápelem-forgalom megvalósul, ahonnan az éltető víz belép a növényzetbe és ahol ez a víz eltárolható.Azért is helyes elgondolás a talajt az erdő részének tekinteni, mert együtt fejlődnek. Igaz az, hogy nincsen erdő talaj nélkül, de talaj sincs növény – jelen esetben erdő – nélkül.

A talaj nem más, mint az életre kelt föld. Az erdőtalajok telis-tele vannak élettel, ami lehetővé teszi, hogy a fák rajtuk és bennük éljenek. Erdeink fenntarthatósága elképzelhetetlen az erdőtalajok fenntarthatósága nélkül. Ez az egyik alap, a jövő sikeres erdőgazdálkodásához.

A talajtan régóta az erdészettudományok egyik meghatározó diszciplinája, amit – teljesség igénye nélkül – olyan kiváló elődök, mint Botvay Károly, Fehér Dániel, Vági István, vagy éppen Járó Zoltán is műveltek. Az ő tudásukra alapozva a tágabban értelmezett talajtani tudományok jelentős fejlődésen mentek és mennek keresztül napjainkban is. A felhalmozott tudás (ahogyan az lenni is szokott) azonban további megválaszolandó kérdések hadát hozza felszínre. Bőven van még mit tanulni, kutatni a talajok szénmegkötésével, a talajfaunával, de még sok-sok más résztémával kapcsolatban is.

A talajtan tipikusan interdiszciplináris tudomány. A geológia, a kémia, a fizika, a hidrológia, a mikológia, a botanika, a talajzoológia egyaránt helyet követel benne, hogy csak néhányat említsünk. A Szaktudás füzetek 6. száma ezt igen jól bizonyítja is.

A füzet népes szerzőgárdája a kapcsolódó szakterületek elismert művelőiből áll össze. Együttműködésük – ami esetünkben ebben a füzetben ölt testet – példaértékű. Bizonyítja, hogy egy rendkívül komplex rendszer működésének megértése, csak több, „hagyományosan” elkülönült, de egymással mégis összefüggésben álló részterület szintézise révén lehetséges. Ahogyan igaz ez a talajtanra, úgy az erdészettudományok egészére is

A kiadvány az OEE Szaktudás Füzetek menüpontból,
a szövegkapcsolóra kattintva tölthető le, pdf. formátumban.

(Nyomtatott formában az Erdészeti Lapok július-augusztusi, összevont, ünnepi, vándorgyűlés lapszámának tematikus különszám mellékleteként jelenik meg.)

Forrás: Országos Erdészeti Egyesület