Az európai erdőgazdálkodási ágazat közös nyilatkozata a Forest Europe 10. miniszteri konferenciája előtt (2026. május 28.)

A fenntartható erdőgazdálkodás (SFM) koncepciója, amelyet a Forest Europe folyamat keretében határoztak meg páneurópai kontextusban, több mint három évtizede irányadó a fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatok és az erdők multifunkcionális szerepe tekintetében az egész kontinensen. Ez a folyamat hozzájárult az európai erdészeti jogszabályok és gyakorlatok jelentős modernizálásához és fejlesztéséhez, valamint biztosította Európa érdemi hozzájárulását az erdőkről szóló globális vitához. Ezen túlmenően széles körben elismert keretet biztosít az erdészeti erőforrások felelősségteljes kezeléséhez és hasznosításához, fenntartva azok biológiai sokféleségét, termelékenységét, regenerációs képességét és életerejét mind a jelenben, mind a jövőben.

A fenntartható erdőgazdálkodás komplex, integrált és hosszú távú döntéseken alapul, amelyek a gyakorlati tapasztalatokon, a tudományos kutatáson és széles körű rendszerperspektívákon nyugszanak, biztosítva az erdei ökoszisztémák multifunkcionalitását, egészségét és ellenálló képességét. Mindennapi megvalósítása kézzelfogható eredményeket hoz, amint az a terepen és az egymást követő európai erdők állapotáról szóló jelentésekben is tükröződik.

Egy olyan időszakban, amikor az erdők soha nem látott, éghajlatváltozással kapcsolatos hatásokkal szembesülnek, kezelésükhöz dinamikus megközelítésbe ágyazott alkalmazkodás és rugalmasság szükséges. Több évtized elteltével az SFM koncepciója továbbra is alkalmas a célra, ugyanakkor alapjainak további fejlesztése Európában fontosabb, mint valaha. Ezért az SFM kritériumainak, mutatóinak és egyéb eszközeinek lehetséges kiigazításait és fejlesztéseit továbbra is elemezni és vizsgálni kell. A Forest Europe a megfelelő fórum e munka folytatásához, mivel a Forest Europe jelenleg is az európai erdőpolitika fő fóruma, és annak is kell maradnia.

A Forest Europe olyan érték, amelyet meg kell őrizni és meg kell erősíteni. Arra buzdítjuk az erdőkért és az erdőgazdálkodásért felelős európai minisztereket, hogy nyújtsanak erős politikai és pénzügyi támogatást ehhez a folyamathoz, biztosítva, hogy az továbbra is betöltse alapvető szerepét az európai erdők jövője, azok fenntartható kezelése és multifunkcionális szerepe szempontjából. A Forest Europe megfigyelőiként továbbra is elkötelezettek vagyunk a folyamat támogatása mellett az európai erdő- és erdőalapú szektor szakértelmének és perspektívájának bevonásával. Az aktív és fenntartható erdőgazdálkodás fenntartása, valamint a megújuló erdei erőforrások – beleértve a fát és a fa rostokat – rendelkezésre állásának biztosítása elengedhetetlen ahhoz, hogy közösen elérjük Európa éghajlati, biológiai sokféleségi és bioökonómiai céljait.

Ezért nagy örömmel várjuk a közelgő 10. Forest Europe miniszteri konferenciát, és szeretnénk kifejezni támogatásunkat a „FOREST EUROPE – Fenntartható erdők az ellenálló társadalmakért” című stockholmi miniszteri nyilatkozat és annak melléklete iránt, amelyet az erdőkért és az erdőgazdálkodásért felelős európai miniszterek fogadnak el. Hálánkat szeretnénk kifejezni a svéd kapcsolattartó egységnek is az esemény megszervezéséért és az elmúlt két évben végzett munkájáért. Várjuk ezt az eseményt és az új miniszteri nyilatkozat elfogadását, amelyről bízunk benne, hogy szilárd alapot teremt a fenntartható erdőgazdálkodás és a Forest Europe folyamat jövőjéhez.

Aláírók
CEI-Bois – Európai Faipari Szövetség
CEPF – Európai Erdőtulajdonosok Szövetsége
Cepi – Európai Papíripari Szövetség
Copa-Cogeca – Európai Gazdák és Agrárszövetkezetek
ELO – Európai Földtulajdonosok Szervezete
EOS – Európai Fűrészipari Szövetség
EUSTAFOR – Európai Állami Erdőgazdálkodási Szövetség
FECOF – Európai Önkormányzati Erdők Szövetsége
UEF – Európai Erdészek Szövetsége
USSE – Dél-európai Erdészek Szövetsége

forrás: CEPF

Az UEF a stockholmi FOREST EUROPE miniszteri konferencia előtt megerősíti elkötelezettségét a fenntartható erdőgazdálkodás iránt

A ma Stockholmban megnyíló FOREST EUROPE miniszteri konferencia alkalmával az Európai Erdészek Szövetsége (UEF) megerősíti elkötelezettségét a fenntartható erdőgazdálkodás (SFM) iránt, amely kulcsfontosságú keretet biztosít az ellenálló képességű erdők, a reziliens társadalmak és a sikeres zöld átállás biztosításához Európában.

Az UEF hangsúlyozza, hogy a fenntartható erdőgazdálkodás továbbra is az egyetlen nemzetközileg elismert és működőképes megközelítés, amely képes egyensúlyt teremteni az erdők környezeti, társadalmi és gazdasági funkciói között. A növekvő éghajlati kihívásokkal szemben az aktív, tudományalapú, alkalmazkodó és multifunkcionális erdőgazdálkodás elengedhetetlen az erdők ellenálló képességének növeléséhez, a biológiai sokféleség megőrzéséhez és a megújuló erdei erőforrások fenntartható ellátásának biztosításához.

Az Unió az SFM erőteljesebb politikai elismerését szorgalmazza minden erdővel kapcsolatos politikában, és kiemeli az éghajlatváltozásnak ellenálló erdőgazdálkodás, az erdészeti oktatás, a kutatás, az innováció és a szakmai szakértelem nagyobb támogatásának szükségességét. Az UEF kiemeli továbbá az erdőgazdálkodás, az éghajlat, a biológiai sokféleség, az energia és az ipari ágazatok közötti politikai koherencia fontosságát.

Ezzel összefüggésben az Európai Erdészek Szövetsége a következőket szorgalmazza:
-> az erdőgazdálkodási, éghajlat-, biológiai sokféleség-, energia- és iparpolitikai keretek közötti nagyobb politikai koherenciát és koordinációt;
-> a fenntartható erdőgazdálkodás mint az erdőgazdálkodással kapcsolatos valamennyi politika és stratégia vezérelvének erőteljesebb politikai elismerését;
-> a biológiai sokféleség megőrzése, az éghajlatváltozás elleni fellépés, valamint a fa és egyéb erdészeti termékek és szolgáltatások fenntartható termelése tekintetében kiegyensúlyozott és integrált megközelítést;
-> az aktív erdőgazdálkodás, az adaptív erdőgazdálkodási gyakorlatok és az éghajlatváltozásnak ellenálló erdőgazdálkodás fokozottabb támogatását;
-> az erdészeti oktatásba, kutatásba, innovációba, tudásátadásba és szakmai szakértelembe történő beruházások növelését.

Felismerve az európai erdőökoszisztémák, tulajdonosi struktúrák és gazdálkodási hagyományok sokféleségét, az UEF továbbra is elkötelezett amellett, hogy szorosan együttműködjön a kormányokkal, az európai intézményekkel, az erdőtulajdonosokkal, a szakemberekkel, a tudósokkal és más érdekelt felekkel a fenntartható erdőgazdálkodás előmozdítása érdekében a jelen és a jövő generációi javára.

forrás: UEF elnöksége

Az erdőfelújítás ma már nem pusztán törvényi kötelezettség, hanem tudatos válasz a klímavédelem területén. Az erdőfelújítás a Gyulaj Zrt. területén genetikai kutatásokkal, vízvisszatartással és folyamatos erdőborítással válik a fenntartható jövő egyik legfontosabb eszközévé.

Magyarországon évszázados jogszabályi kötelezettség biztosítja, hogy a fakitermeléssel érintett és az újratelepített terület nagysága megegyezzen. Mindez nem csupán kötelező erdészeti feladat, hanem hosszú távú alkalmazkodási stratégia. A cél olyan erdők létrehozása, amelyek a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárási viszonyok között is stabilak maradnak.

A százéves tölgyek a jövő szolgálatában

A 2010-es évek közepétől a szakemberek arra keresték a választ, miért erednek bizonytalanul egyes erdészeti csemeték. A legszárazabb termőhelyeken különleges tölgyegyedeket azonosítottak. Ezek a fák még a legsúlyosabb aszály idején sem hullatják lombjukat. Sok közöttük száz évnél idősebb sarj, ami genetikai értelemben akár több évszázados gyökérzetet jelent. A Gyulaj Zrt. törzsfákat jelölt ki, makkot gyűjtött, majd az egyedeket elkülönítve nevelt csemetéket hozott létre. Géngyűjteményeket alakítottak ki, valamint magyar tölgy magtermesztő ültetvény létrehozását is tervezik. A legszárazabb területeinken élő, természetes úton létrejött tölgyhibridek bizonyították, hogy a helyi genetikai erőforrás felbecsülhetetlen érték. Ezek a fák a legnagyobb aszályban sem veszítik el lombjukat, ezért megőrzésük és szaporításuk kulcskérdés a jövő erdei számára – hangsúlyozta Gőbölös Péter, a Gyulaj Zrt. vezérigazgatója.

Immunerősítés az erdőben

Azokon a területeken, ahol a természetes erdőfelújulás nem elegendő, a termőhelynek megfelelő őshonos fafajokkal történik a mesterséges csemetével és makkvetéssel felújítás. Tapasztalataik szerint az állományokban is 8–10 fafaj jelenik meg az így kialakított sávokban, ami növeli az erdő ellenálló képességét – mondja Gőbölös Péter. Az erdőtervezés során jelentősen növelték a folyamatos erdőborítás arányát. A vízfolyások és források környezetében kíméleti területeket jelöltek ki, és a holt faanyag visszahagyásával javítják az erdők vízháztartását és széntároló képességét. A külső szemlélő számára ezek a kidőlt és korhadó fák rendezetlen erdőképnek tűnnek, de az erdő életében nagyon fontosak, hiszen számos élőlénynek adnak életteret és tápanyagot, élelemforrást is. Az erdő önfenntartó-, sőt az „immun”rendszerét is erősítik. A leromlott egészségi állapotú feketefenyő állományok esetében az alsó lombkoronaszint őshonos fafajait hagyásfaként megőrzik.

Klímavédelem: a vízvisszatartás kulcskérdés a nyári aszályban

Az erdészeti fejlesztések egyik legfontosabb iránya a víz helyben tartása. Erdei tavakat létesítenek, hogy a hirtelen lezúduló csapadékot felfogják, és a nyári, különösen a július–augusztusi aszály idején is biztosítsák a nedvesebb mikroklímát. Megfigyelték, hogy a völgyekben összegyűlő vízfelületek felett kialakuló természetes párapaplan nemcsak a fiatal csemetéket, hanem akár 80–100 éves állományokat is megóvhat a szélsőséges hőségtől. A cél világos-mondja Gőbölös Péter olyan, genetikailag erős, fajgazdag és vízmegtartó képességükben is fejlesztett erdők kialakítása, amelyek hosszú távon is képesek ellenállni a klímaváltozás hatásainak. Az erdőfelújítás így válik a jövőbe vetett, tudatos befektetéssé.

forrás: TEOL

A JUBILEUMI TÉMAHÉT

A 2025-ös Témahét fókuszában a környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóság kérdéseiből a talaj és biodiverzitása, a mesterséges intelligencia, illetve a zöld energia, a fenntarthatóság mindhárom kérdéskörét átfogó komplex témaként a fenntartható fogyasztás-fogyasztóvédelem és a hulladék-szelektív hulladékgyűjtés állnak.

A Témahét tananyagai, aktivitásai, versenyei, programjai ezekre a kiemelt témákra fókuszálnak, az ezekkel kapcsolatos ismeretek elmélyítését célozzák.

A jubileumi 10. Fenntarthatósági Témahét megszervezésére 2025. április 7-11. között kerül sor, struktúrája és lebonyolítása az elmúlt évek sikeres gyakorlatát követi.

A Témahét projektgazdája a Belügyminisztérium Köznevelési Államtitkársága, kiemelt támogatója a Kék Bolygó Alapítvány, fővédnöke Áder János, a program szervezője az Alapértékek Nonprofit Kft. A Témahetet számos szakmai partner támogatja, egyetemek, nagyvállalatok, civil szervezetek, szakmai szervezetek.

Kiemelt programok bemutatása

Matolcsy Miklós – a témahét programvezetője – prezentációja a jubileumi, 10. Kárpát-medencei Fenntarthatósági Témahét kiemelt programjairól.

OKTATÓCSOMAGOK

2025-ben is öt izgalmas, környezettudatos témában kínálunk tananyagot a diákok számára. A csomagok között a következő témák találhatók: talaj és biodiverzitás, zöld energiaforrások, mesterséges intelligencia, hulladék, valamint tudatos fogyasztói magatartás és fogyasztóvédelem. Mindegyik oktatócsomag interaktív tevékenységekkel segíti a gyerekek ismereteinek bővítését és a környezettudatos gondolkodás elsajátítását. Az oktatócsomagok célja, hogy a tanulók szórakoztató, érdekes módon ismerkedjenek meg a környezetvédelem és a fenntarthatóság kérdéseivel, miközben megtanulnak felelősségteljes és tudatos döntéseket hozni.

Az oktatócsomagok előreláthatólag 2025. március 10-től lesznek elérhetők.

PROGRAMOK

A 2025. év kiemelt témái a talaj és biodiverzitás, a zöld energiaforrások, a mesterséges intelligencia, a hulladék, valamint a tudatos fogyasztói magatartás és fogyasztóvédelem. A témák elmélyítésére hazai és nemzetközi kísérőprogramok, pályázatok kerülnek meghirdetésre.

A Zöld Híd Önkéntes Szakértői program célja, hogy összekösse az iskolákat valós szereplőkkel és bemutassa a gyakorlatban is alkalmazható fenntarthatósági megoldásaikat. Az önkéntes szakértők a Fenntarthatósági Témahét nagykövetei, akik hitelessé és életszerűvé teszik a fenntarthatóságról szóló oktatást.

A program lehetőséget kínál a fenntarthatóságért elkötelezett szakmai szervezetek és szakértők számára, hogy csatlakozzanak a Fenntarthatósági Témahéthez, és aktívan hozzájáruljanak a diákok fenntarthatósági szemlélet formálásához. A szakértők bemutatják tevékenységüket, szakmai tapasztalataikat, és közvetlen kapcsolatot építhetnek ki az iskolákkal, diákokkal, legyen szó tanórák látogatásáról vagy diákcsoportok fogadásáról saját helyszínen. Az együttműködés mindkét fél számára értékes tapasztalatot jelent, miközben konkrét példákon keresztül hozzájárul a fenntarthatóság iránti elköteleződés elmélyítéséhez.

A Zöld Híd programhoz csatlakozó szervezetek és szakértők számára a 2025. április 7. és 11. között zajló jubileumi, 10. Fenntarthatósági Témahét ideje alatt, valamint az azt követő három munkanapban, április 14-16. között van lehetőség a részvételre.

A FENNTARTHATÓSÁG PEDAGÓGIÁJA

„A fenntarthatóságra való felkészítés egész életen át tartó tanulási és szocializációs folyamat, amely tájékozott és tevékeny állampolgárokat nevel, akik kreatív, problémamegoldó gondolkodásmóddal rendelkeznek, eligazodnak a természet-és környezet, a társadalom, a jog és a gazdaság terén, és etikusan felelős elkötelezettséget vállalnak egyéni vagy közös döntéseikért, tetteikért. Ezek az intézkedések biztosítják az egészséges környezetet és a hatékony gazdaságot a jövő számára.” – Czippán Katalin – Havas Péter – Victor András

forrás: Fenntarthatósági Témahét

Az erdészek, az állami erdészeti társaságok soha nem önkényesen és átgondolatlanul, sőt még csak nem is a természet ellenében végzik el a fakitermeléseiket. Az erdők kezelése hosszú távú gondolkodást és előrelátást igényel, melyet a tartamos és fenntartható erdőgazdálkodás biztosít. A tartamos erdőgazdálkodás alappillére a több tíz évre előre meghatározott kertszámokon alapuló erdőterv, mely az erdőkből kinyerhető faanyag mennyiségét határozza meg úgy, hogy a természetvédelmi, közjóléti és gazdasági célok együttesen érvényesüljenek. Az erdészeti társaságok részére, az erdőtervekben meghatározott kitermelhető faanyag lényegesen nagyobb lehetőséget biztosít, mint amit valójában kitermelnek. Ebből kifolyólag már maga a meglévő erdővagyon is idősödik, gyarapszik. 

            A fakitermelési módok kiválasztásánál is meghatározó a meglévő állomány fafaja és minősége, a természetvédelmi értéke, a közjólétben betöltött funkciója és egyéb meglévő korlátozás. Minden esetben e tényezők teljes figyelembe vételével kerül a fakitermelési mód kiválasztásra. Az örökerdő gazdálkodásnak, természetes felújításnak, de a tarvágásnak is helye van az erdőkkel folytatott gazdálkodás során, mert az idegenhonos, védelmi és közjóléti szerepet nem betöltő erdő esetén csak ez az egyetlen mód arra, hogy a szükséges faanyag kinyerése után új erdőt tudjunk létrehozni.

            Ahogy az erdész szakma íratlan szabálya kimondja: Lehetőleg jobb, de legalább olyan értékes erdőt hagyjunk utódaikra, mint amit elődeinktől kaptunk örökül! Ez a vezérelv a jogszabályok szintjén is érvényesül. Mindezek következménye, hogy az általunk kezelt erdő nem fogy el, sőt területe növekszik és természetességi állapota javul. El kell felejteni azokat a téves sztereotípiákat, hogy „csak az öreg erdő az erdő”, „a kezeletlen erdőből őserdő lesz” vagy „a fakitermeléssel kiirtják az erdőt”. Az erdőket, mint saját gyermekeinket sem, soha nem hagyhatjuk magukra.

            Az erdők esetében azt sem szabad elfelejteni, hogy alapvető alapanyagot jelent az építőipar, feldolgozóipar, a gyártó vagy energetikai célú üzemek, a kandallók és cserépkályhák számára. Lényeges szempont az is, hogy újratermelhető. A faanyag egyedül álló módon fenntarthatóan és tartamosan elégíti ki az emberi szükségleteket és hozzájárul az emberi életfeltételek biztosításához.

forrás: Szi Benedek Sándor – GYULAJ Zrt.

Az Erdők hetét először 1997-ben tartották meg, és az azóta minden évben, október elején kerül rá sor az állami tulajdonú erdőgazdaságok részvételével. A programsorozat célkitűzése, hogy átélhetően, izgalmasan és hitelesen mutassa be azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az erdészek tesznek az erdők fennmaradásáért, elkötelezettségüket az erdő és a természet iránt, illetve a hivatás szépségét. A rendezvények minden évben egy-egy téma, kulcsszó köré szerveződnek.

Mi a fenntarthatóság?

Ez a téma idén igen aktuális volt: a magyar erdőgazdálkodás fenntarthatósága. Az országos programokhoz helyi, így baranyai események is kapcsolódtak, például a Mecsekerdő Zrt. és a Mecsek Egyesület közös ismeretterjesztő előadása a fenntartható erdőgazdálkodásról. A Mecsekerdő pécsi központjában, szép számú hallgatóság előtt a társaság munkatársa, Scheitler Adrienn erdei iskolai vezető mutatta be, hogy miért áll az erdészek hivatásának és gondolkodásának középpontjában a fenntarthatóság – erdésznyelven szólva „a tartamosság”.

A fenntarthatóság sokat használt fogalma elsősorban a ENSZ híres, 1987-es Brundtland-jelentéséhez kapcsolódik, és ez alapján olyan folyamatot jelent, amely „úgy elégíti ki a jelen szükségleteit, hogy nem csökkenti a következő generációk lehetőségét saját szükségleteik kielégítésére”. Erre vonatkozik a neves környezetvédő, David Brower sokat használt mondása: „A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.”

Egy kis erdészettörténet

Scheitler Adrienn előadásából kiderült, hogy a magyarországi, Kárpát-medencei erdőgazdálkodás nem volt mindig fenntartható, és évszázadokon keresztül, egészen az erdész hivatás kialakulásáig nemigen törődött a természettel. Épp ellenkezőleg: az erdőkhöz kapcsolódó történelmi tisztségek, a kenézek, soltészek feladata kifejezetten az erdőirtás volt, elsősorban a betelepülők mezőgazdasági földigényének ellátására.

Érdekes módon a fenntartható – azaz tartamos – erdőgazdálkodás gondolatát nem a természetvédelem találta ki, hanem a kifejezetten ipari tevékenységhez, a bányászathoz kötődik. A folyamatos fautánpótlás igénye a felvidéki, Selmecbánya környéki nemesfém-bányákban merült fel, így nem véletlen, hogy eleinte, a 18. század közepétől az erdészet (és emellett a térképészet) szorosan összefonódik a bányászattal. Olyannyira, hogy a Mária Terézia uralkodása alatt született első korszerű erdőtörvény erősen kapcsolódik a bányászathoz, és a Kárpát-medencei erdészeti képzés a selmecbányai bányászati akadémián kezdődött 1808-ban.

Hogyan gazdálkodnak most az erdészek?

A magyar erdőkben a Mária Terézia-féle erdőtörvény, tehát 1769 óta folyamatos, előrelátó tervezés mellett gazdálkodnak. Ennek modern formája napjainkban a 10 évre szóló körzeti erdőterv, amelyben néhány hektáros erdőrészletekre lebontva pontosan meghatározzák, hogy egy adott erdőrészleten hogyan kell gazdálkodni. Az erdész tehát nem tehet azt, amit akar – több szervezet, gazdálkodók, természetvédők, önkormányzatok, vízügyi szakemberek egyeztetésén alapul az, hogy mit lehet tenni egy erdővel és mit nem.

Az erdészek munkájának köszönhetően a Trianon utáni tíz százalékról huszonhét százalékra nőtt – tehát közel megháromszorozódott – hazánk erdőterületeinek aránya. A hazai erdők évente 13 millió köbméterrel (tehát másodpercenként egy 74 centis élhosszúságú kockának megfelelő mennyiséggel) gyarapodnak. Ez a folyamat évtizedek óta megszakítatlanul zajlik. Mindez nem valósulhatna meg, ha az erdészek munkájának, a magyar erdőgazdálkodásnak nem a fenntarthatóság és a tartamosság lenne az alapelve.

Fenntartható gazdálkodás a Mecsekben

Mindez a Mecsekre és a Baranyában elterülő állami erdőkkel gazdálkodó Mecsekerdőre is igaz. A társaság által kezelt erdők több mint egyharmada védett, de a Mecsekerdő egyébként is kiemelt feladatának tekinti az általa kezelt állományok (például Baranya híres tölgyeseinek) folyamatos felújítását, nevelését, ápolását – azon túl, hogy ez törvényi kötelessége is. Emellett természetesen faanyagot is termel a társadalom számára, de mára már sokszorosan igaz a mondás, hogy az erdész munkájának az eredménye nem a fatermék – legyen az tűzifa, energiahordozó, építési vagy bútor-alapanyag –, hanem a társadalom minden igényét (így rekreációs vagy klímavédelmi funkciókat ellátó), egészséges erdő.

Forrás: Mecsekerdő Zrt.

.

Az elmúlt években, az ezer hektárokban mérhető erdőfelújításokon túl az Újszülöttek Erdeje, illetve Mintafásítás I-II-III. programok keretében összesen, mintegy 100 hektár új erdőt létesítettünk Alsószentiván, Balinka, Baracs, Bodajk, Mezőfalva és Mór külterületén. Országos tekintetben, hosszú távú közös érdekünk a fenntartható erdőgazdálkodás megtartása, mivel az erdő szolgáltatásaira nemcsak jövőre, hanem 50-100-200 év múlva is számítunk.

Az erdőgazdasági portfólión belül is kiemelkedő volumenű munkánkat, Fejér megyének az országosnál jóval alacsonyabb, mindössze 12,5% erdősültsége is indokolja.

Az erdőtelepítési programunk 2022 őszi folytatása során a baracsi, cecei, daruszentmiklósi és móri felhagyott szántók, legelőkre kerül sor, így tovább növelve Magyarország zöld tőkéjét. Számszerű adatokat tekintve, Társaságunk a mintegy 33 hektáron, több mint negyedmillió csemete kiültetését tervezi.

Az erdészeti szakemberek a fafajmegválasztásnál a termőhelyi adottságokat, a fenntarthatóságot, valamint a klímaváltozás hatásait messzemenően figyelembe vették, így az erdősítésekben a mediterrán viszonyokat kedvelő őshonos csertölgy, valamint a hazai nyár dominál majd, a fennmaradó területeken létesített akácosok pedig a legértékesebb méhlegelők lesznek.

Köszönet a csodás természetfotókért Tóth Károlynak!

forrás: VADEX Zrt.

A Mondi Group, a vezető globális csomagoló- és papírgyártó vállalat, valamint az Erdészeti Kutatószervezetek Nemzetközi Szövetsége (IUFRO) hároméves partnerséget hirdetett meg az erdő és az erdő alapú ipar éghajlattal kapcsolatos fenyegetettségeire tudományos alapú életképes válaszok azonosítása érdekében.

Ez a partnerség kulcsfontosságú időszakban jön létre, amikor az aszály, az extrém időjárási események, valamint az erdei kártevők és betegségek kitörései a világ számos részén súlyos károkat okoznak az erdőkben. Az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése érdekében az erők összefogása létfontosságú az emberek jóléte, a biodiverzitás, a gazdaság és az erdőipar számára.

Az erdészeti ágazatnak jelentős szerepet kell játszania az éghajlatváltozás kezelésében és a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásban világszerte, ahogyan azt az ENSZ 2030-as menetrendje megfogalmazza, különösen a 15. SDG-ben, amelynek középpontjában a szárazföldi élet áll. Az éghajlatváltozással kapcsolatban azonban széles körű vitára van szükség a politikai döntéshozók és az érdekelt felek között arról, hogy a jövőbeli erdőtájak hogyan tudnák kielégíteni mind az ipar keresleti igényeit, mind pedig az erdők több ökoszisztéma-szolgáltatás iránti igényt. Ezt a széles körű vitát a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretekkel kell alátámasztani a rugalmas erdők építéséhez.

Ennek fényében az IUFRO-Mondi partnerség, mint páneurópai fókuszú globális partnerség, tudományos-üzleti platform létrehozását tűzi ki célul, ahol mindkét szervezet partneri szerepet vállal az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívások kezelésében, és meghatározza a tágabb értelemben vett erdőgazdálkodási és vállalkozási utakat a fenntartható jövő biztosítása érdekében.

Dirk Längin, a Mondi rost-beszerzési csoportvezetője és az IUFRO-Mondi Partnerségi Irányítócsoport társelnöke elmondta: 80%-os piaci-rost arányunkkal úgy gondoljuk, hogy a fenntarthatóságot a teljes értékláncban figyelembe vesszük, ideértve, hogy nagy hangsúlyt helyezünk a fenntartható erdőgazdálkodásból származó megújuló farostra is. Az IUFRO-val partnerségünk lehetővé teszi számunkra, hogy aktívan együttműködjünk a tudományos közösséggel az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívások kezelése érdekében, széles körű hozzáférést kapjunk a kutatáshoz, és ezt gyakorlati alkalmazásokká és továbbfejlesztett műveletekké alakítsuk át. Ez a megszerzett know-how lehetővé teszi számunkra, hogy megosszuk ismereteinket más ágazatokkal és iparágakkal a változások közös mozgósítása érdekében, hogy mindannyian hozzájárulhassunk a jobb világhoz.”

Alexander Buck, az IUFRO ügyvezető igazgatója és az IUFRO-Mondi Partnerségi Irányítócsoport társelnöke elmondta: „Az IUFRO elképzelése az, hogy világszerte szolgálja az erdővel kapcsolatos kutatás és döntéshozatal igényeit. Ahhoz, hogy ezt meg lehessen tenni, elengedhetetlen a tudósok számára, hogy a tudományon alapuló megoldások kidolgozása érdekében hatékonyan azonosítsák és kezeljék az üzleti és ipari információs követelményeket is. A Mondival partnerségünk a 2017 óta tartó folyamatos együttműködés eredménye, és aláhúzza erőteljes elkötelezettségünket az erdőgazdálkodással kapcsolatos üzleti tevékenység és a tudomány fontos szerepe iránt a fenntartható fejlődés felé vezető fellépés előmozdításában.”

A partnerség fő témája a következő lesz: agytröszt értekezletek, amelyek információt nyújtanak és hozzáférnek az éghajlatváltozással és a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos legfrissebb adatokhoz, és meghatározzák a kockázatok mérséklésére adott válaszintézkedések lehetőségeit; érdekelt felekkel folytatott párbeszéd a tanulmányok eredményeinek megosztása és megvitatása céljából, valamint a partnerek, valamint az állami, a magán- és a civil társadalom érdekeltjeinek bevonása a továbbjutás útjainak és lehetőségeinek meghatározása érdekében tudományos tanulmányok, workshopok; rendszeres kommunikáció a bevált gyakorlatok megosztásának megkönnyítése érdekében.

Forás: IUFRO 2021-07-13
SzerkFord: MM

A cikket Kai Lintunen írta, aki a FAO-UNECE Forest Communicators’ Network (FAO-UNECE Erdőkommunikációs Hálózat) vezetője, egyben a Finn Erdészeti Szövetség nemzetközi kommunikációs vezetője. (A Finn Erdészeti Szöveséget 1877-ben alapították, s 1941. óta az erdészti szektorban aktív szervezetek a tagjai, tehát nincsenek magánszemély tagjai. Működtetik a forest.fi hírportált, ahol az erdőgazdálkodással, erdőiparral kapcsolatos híreket jelentetnek meg.

Tehát Kai Lintunen meglátásai az erdő-kommunikációról:

Az erdőknek kulcsszerepe van a fenntartható fejlesztési célok (SDGs = Sustainable Development Goals) elérésében, az éghajlatváltozás mérséklésétől a szén-dioxid-elnyelők fellépésével az élelmiszer, megélhetés, üzemanyag, menedék és tiszta víz biztosításáig.

Az erdészeti ágazatnak azonban imázsproblémája van. Ez nem a megoldás része.

A világ számos pontján úgy tekintenek az erdőkre, mint amelyet a természetvédelmi célra el kell különíteni. Az erdőkkel kapcsolatban számos kommunikációs kampány meggyőző felvételeket tartalmaz, amelyek az erdőket nagy zöldfelületekként mutatják – pontosan azt, amit a nagyközönség nem akar levágva látni. A láncfűrész vagy a harvester motorhangja ebben az összefüggésben sok embert taszítana.

Azt mondani, hogy alapvető különbség van az erdők fenntartható kezelése és a válogatás nélküli fakitermelés között, az nem mondana eleget a valóságról.

A kihívás az, hogy ezt közöljük a nagyközönséggel, és megváltoztassuk ezt az erdőkkel kapcsolatos meggyökeresedett gondolkodásmódot. Javítanunk kell, hogy megértsék: az erdők sokféle célú fenntartható használata nemcsak az emberek milliárdjait, köztük a világ legkiszolgáltatottabbjait szolgálja, hanem az erdők védelmének alapvető eszköze is.

Mivel a világ arra összpontosít, hogy a COVID-19 után jobban helyreálljon, ez a kommunikációs kihívás sürgetőbb, mint valaha. Az erdők – és az erdei termékek – segíthetnek az éghajlatváltozás kezelésében és a fenntarthatósági célok elérésében, és ezeket az új normális tervezése során be kell illeszteni a helyreállítási tervekbe.

A járvány egy olyan pillanat a történelemben is, amikor az emberek jobban tudatában vannak: mennyire fontosak az erdei termékek mindennapi életünkben. A válság idején az erdő alapú termékek élen járnak a higiéniai termékeinek és az egyéb egyéni védőeszközök, a biomassza alapú energia, a tisztításhoz szükséges etanol, valamint az élelmiszerek és minden más csomagolása terén. (FATÁJ: A finnek a cellulóz-papíripart is az erdőipar részének tekintik, hiszen ezen iparág is fát dolgoz fel.)

A megkérdezett fogyasztók csaknem kétharmada jelentősen megváltoztatta életmódját saját környezeti hatásuk csökkentése érdekében.

A COVID-19 a fogyasztói hozzáállás és magatartás változását is eredményezte, amikor az emberek újraértékelték prioritásaikat. A McKinsey tanácsadó cég felmérésében a megkérdezett fogyasztók csaknem kétharmada jelentősen megváltoztatta életmódját a környezeti hatások csökkentése érdekében. Több mint 60%-uk arról számol be, hogy elkezd újrafelhasználni és környezetbarát csomagolásban vásárolni termékeket. A válaszadók döntő többsége szerint nagyobb figyelmet kell fordítani a szennyezés csökkentésére – amit a fatermékek a műanyag megfelelők lecserélésével érhetnek el.

Ki kell használnunk a lehetőség e nyitott ablakát, hogy megváltoztassuk a fenntartható erdőgazdálkodásról és az erdő alapú termékekről kialakult felfogást. Ez az esélyünk, hogy küzdjünk az éghajlatváltozás csökkentése érdekében és lecsökkentsük a fosszilisek használatát.

Végül is van a hatalmas „fenntartható fa” történet, amelyet el kell mesélnünk, mert a tudomány és az innováció kitolja a határát annak, hogy mit kezdhetünk a fatermékekkel az építéstől az orvosságokig, valamint hogy a fosszilis üzemanyag-alapú termékeket megújuló alapú termékekre cseréljük. Nagyszerű lehetőségünk van meggyőző narratívát alkotni a megoldásokról, újragondolni a fejlesztési utakat, csökkenteni szén-dioxid-kibocsátásunkat, és együtt dolgozni a gazdasági, biológiai sokféleségi és éghajlatváltozási válságok megoldásában.

Mit tehetünk annak biztosítása érdekében, hogy ne hagyjuk ki az esélyünket az erdészeti ágazat és a fenntartható erdő alapú termékek átalakítására?

Először is biztosítanunk kell, hogy az üzenetünk következetes (konzisztens) legyen. A kormányoknak, a nemzetközi szervezeteknek és a magánszektornak együtt kell működniük az erdészeti témák megértésének előmozdítása érdekében, hogy megerősödjön a fenntartható erdőgazdálkodás ügye a politikában és gyakorlatban.

Másodszor meg kell mutatnunk azokat az újításokat, amelyek a fát a fosszilis eredetű termékek érvényes, megfizethető és megújuló alternatívájaként használják.

Harmadszor, át kell alakítanunk és le kell egyszerűsítenünk egy összetett és elvont menetrendet emberi történetekké. Üzenetünket relevánssá kell tennünk az emberek mindennapi életéhez és abban, hogy mit tehetnek személyesen a jobb világ felépítésében.

Végül jobban meg kell magyaráznunk azt az igazságot, amelyet oly sok embernek még fel kell fognia: az erdőirtás helyett a fenntartható fatermékek hogyan és miért járulnak hozzá az erdők és az ökoszisztémák egészségének megőrzéséhez, miközben hozzájárulnak a szén-dioxid (CO2) kibocsátás csökkentéséhez. A közmondás szerint „a tény tény, de az észlelés a valóság.”

Amint az emberek újraértékelik életüket a COVID-19 közvetlen és közvetett következményei eredményeként, ritka lehetőségünk nyílik arra, hogy az erdőgazdálkodást és a faalapú bioinnovációkat a megoldás értelmes részévé tegyük. Ne pazaroljuk el ezt a lehetőséget!

Ez a cikk megjelent az International Institute for Sustainable Development (fenntartható Fejlődés Nemzetközi Intézete) helyen.

Forrás: forest.fi
SzF: MM

Észrevétel:

Érdekes, hogy Kai Lintunen erdő-kommunikációs meglátásai kifejtésében milyen sokat foglalkozik az erdő alapú termékekkel, tehát a fatermékekkel (a papírig bezáróan), hiszen a felhasználók, a nagyközönség döntő többsége elősorban ezekkel találkozik minden nap. A jó erdő-kommunikációnak ezek szerint hatékony famarketingnek is kell lennie, sőt lehet hogy az utóbbi sokat segít az előbbi javára is.

MM