Az egyes erdőterületek évről évre szaporítóanyagot állítanak elő, amelyek a jövő erdeinek a genetikai állományát és változatosságát biztosítják úgy, hogy bennük kódolva található az elmúlt évtizedek, évszázadok eseményeihez való alkalmazkodás során kialakított biokémiai folyamatokat leíró vértezet.

Amiatt fontos, hogy a helyi genetikai erőforrásokat fenntartsuk, mert azok már bizonyítottak a helyi klimatikus viszonyok között, éppen ezért biztosítani kell, hogy genetikai állományukat minél hosszabb ideig továbbörökíthessék. Azaz: nemcsak faanyagként kell tekintenünk az erdőre, hanem a genetikai változatosság forrásaként is.

Nem fa-, hanem örökítőanyag

A kiemelkedő állományok – melyeket törzsültetvénnyé minősítettek és az élőhelyi adottságok tekintetében megőrzésük feltétlenül szükséges – védelemre szorulnak. Ezek az erdészeti gazdálkodásból kieső erdőrészletek és állományok már nem a faanyagtermelést szolgálják, hanem a nem látható biológiai értékek továbbörökítését.

Előremutató, hogy évről évre ‒ akár többszáz hektárnyi ‒ újabb erdőrészletet szánnak az egyes gazdálkodók erre a célra. A Nébih informatikai háttérének ‒ a génrezervátumok nyilvántartásának ‒ fejlesztésével is támogatja ezt a folyamatot, mégpedig abból a megközelítésből, hogy az onnan származó szaporítóanyagokból létesülhessenek az újabb erdőtelepítések.

Ahogy az elmúlt években folyamatosan, az idei évben is létrejött az erdészeti génmegőrzési pályázatok ellenőrzésére vonatkozó megállapodás a Magyar Államkincstár és a Nébih között. A hivatal erdészeti szaporítóanyag-felügyeletének szakemberei az ország egész területén végeznek ellenőrzéseket.

Ez a feladat minden évben dömpingszerűen zajlik, azonban 2023-ban két különböző pályázati anyag tételei is összeadódtak, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag folyamatosan zajlanak az ellenőrzések. Országunk területén már több mint 10 éve évről évre újabb pályázók, erdőgazdaságok jelentkeznek erdőterületeikkel erre a célra.

forrás: KEMMA