A hegymászás és a túrázás alapjaival a Tátrában ismerkedett meg. Miután itt már minden turistautat bejárt, figyelme az Alpok felé fordult, ahol profi hegymászó pályafutása is kezdetét vette. Túravezetőként több száz embert segített fel Európa csúcsaira.

Hegymászó karrierjének néhány figyelemre méltó állomása: a Großglocknert 187 alkalommal, a Großvenedigert 92-szer, a Mont Blancot 42-szer, míg a Monte Rosa csúcsait közel 40 alkalommal hódította meg.

A túravezetés során nagy hasznát vette a vendégvadásztatásban szerzett tapasztalatainak. Akár egy osztrák vendégvadászt kísért a Gerecse erdeiben, akár egy amatőr hegymászót vezetett az Alpok csúcsai felé, a feladat lényege ugyanaz maradt: képessé tenni valakit arra, hogy egy idegen környezetben is elérje a célját. Ehhez tapasztalat, biztos helyismeret és jó emberismeret egyaránt szükséges.

Munkája ugyanakkor veszélyekkel is járt. Túravezetői pályafutása során négy kollégáját veszítette el a hegyekben. Különös szerencsének tartja, hogy az általa vezetett túrákon nem történt súlyos baleset.

Néhány éve visszavonult az aktív hegymászástól – ahogy ő fogalmazott: a csúcson hagyta abba.

Erdészként a hegyekben lenyűgözte az élővilág sokfélesége és az élő rendszerek összetett kapcsolata. Itt vált számára igazán kézzelfoghatóvá a klímaváltozás hatása is: testközelből figyelhette meg a gleccserek évről évre történő visszahúzódását, valamint a déli kitettségű hegyoldalakon zajló fenyőpusztulás folyamatát.

forrás: Pilisi Parkerdő Zrt.