Bár az európai mezőgazdasági és erdészeti ágazatok üdvözölték a tavalyi, a mikro- és kis méretű elsődleges gazdálkodókra irányuló célzott egyszerűsítést, mint a nagyobb arányosság felé tett pozitív lépést, a jelenlegi előkészítő munkák azt mutatják, hogy további erőfeszítésekre van szükség. Az aláíró szervezetek konkrét és konstruktív javaslatokat terjesztenek elő a rendelet egyszerűsítésére. Ezek figyelembevétele biztosítja, hogy a rendeletet a gyakorlatban hatékonyan lehessen végrehajtani.

Az EUDR alkalmazásának egyéves elhalasztása hasznos további időt biztosított a felkészüléshez. A folyamatos piaci bizonytalanság, a növekvő termelési költségek és a szigorodó szabályozási követelmények közepette azonban a gazdák és az erdőtulajdonosok továbbra is jelentős nyomásnak és megnövekedett jelentéstételi kötelezettségeknek vannak kitéve. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az egyszerűsítés a gyakorlatban nem tükröződik kellő mértékben, mivel az európai gazdák és erdőtulajdonosok továbbra is bonyolult eljárásokkal és jelentős adminisztratív terhekkel szembesülnek egy olyan rendelet végrehajtása során, amelynek célja a saját földjüktől távol zajló erdőirtás kezelése.

A 2026. április 30-ig benyújtandó, közelgő egyszerűsítési felülvizsgálat fontos lehetőséget kínál az eddig elért eredményekre építve. Elengedhetetlen lesz, hogy ez a folyamat olyan gyakorlati és működőképes megoldásokat eredményezzen, amelyek kezelik a gazdák és az erdőtulajdonosok előtt álló fennmaradó végrehajtási kihívásokat. A zökkenőmentes átmenet biztosításához kulcsfontosságúak lesznek az egyszerűsítésre irányuló folyamatos erőfeszítések, valamint a megfelelő végrehajtási határidők.

Az új szabályok hatálybalépése óta a gazdák, az erdőtulajdonosok és szövetkezeteik konstruktív együttműködést folytattak nemzeti hatóságaikkal a végrehajtás megvalósítható megközelítéseinek azonosítása érdekében. Ez az együttműködés értékes volt, de rávilágított azokra a területekre is, ahol a jelenlegi keret tovább egyszerűsíthető lenne a gazdaságok és az erdők szintjén fennálló valós helyzet jobb tükrözése érdekében, mivel a rendelet jelenlegi szövege továbbra is nehezen alkalmazható.

Konkrét javaslatok

A mikro- és kisvállalkozók számára az arányosság és az egyszerűsítés biztosításának fő célja az kell, hogy legyen, hogy ne legyenek kötelesek benyújtani az egyszerűsített nyilatkozatot, és hogy a tagállamok gondoskodjanak nemzeti rendszereik összekapcsolásáról és azok interoperabilitásának javításáról az EUDR-információs rendszerrel.

Ezen felül szoros együttműködésre van szükség az erdészeti és mezőgazdasági szövetségekkel, termelői csoportokkal és szövetkezetekkel a tagállamok által benyújtott egyszerűsített nyilatkozatok koordinálása érdekében.

Hasonlóképpen, amennyiben bizonyos követelmények – például a becsült mennyiségek jelentése – végrehajtása nehézségekbe ütközik, és amennyiben ezek az információk nem javítják jelentősen a nyomonkövethetőséget, újra lehetne fontolni ezen információk felvételét az egyszerűsített nyilatkozatba.

Emellett bizonytalanság áll fenn azzal kapcsolatban, hogy a nyilatkozatot csak jelentős változások esetén kell-e frissíteni, vagy akár a kisebb változásokat is be kell-e jelenteni. Ez növeli a kiszámíthatatlanságot az egész agrár-erdészeti szektor számára, mivel a biomasszával kapcsolatos tevékenységek során gyakoriak az olyan változások, mint a betakarított biomassza mennyisége vagy a termelési helyszín. Az a rendszer, amely folyamatos frissítéseket igényel, nem egyszerűsített; a gyakorlatban kezelhetetlen. A felülvizsgált rendelet által bevezetett változások fényében az ellenőrzések intenzitását az elsődleges gazdaságok esetében is csökkenteni kell a rendelet vonatkozó cikkeinek lényeges módosításával.

Az alacsony kockázatú országokban célszerű lehet az egyszerűsített rendszert kiterjeszteni minden elsődleges termelőre, méretüktől függetlenül. Az alacsony kockázatú országokon belüli erdőirtás kockázata nem az elsődleges termelők méretétől függ, hanem az adott országban hatályos erdő- és természetvédelmi törvényektől, valamint azok végrehajtásának hatékonyságától. Ezenkívül a meglévő uniós és nemzeti adatbázisok máris szilárd alapot biztosítanak a nyomonkövethetőséghez.

Következtetés

Figyelembe véve a jelenlegi gazdasági helyzetet és a gyakorlati megoldások iránti igényt, továbbra is fontos, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a végrehajtásra. A rendelet alkalmazásának gondosan megfontolt megkezdése, a rendelet szövegének további célzott egyszerűsítésével kombinálva, elősegítené a rendelet céljainak hatékony elérését, miközben biztosítaná az európai mezőgazdasági és erdészeti ágazatok életképességét.

Az európai mezőgazdasági és erdészeti közösségek továbbra is teljes mértékben elkötelezettek az EUDR céljai mellett, és készek a konstruktív együttműködés folytatására az uniós intézményekkel és a nemzeti hatóságokkal. A keret gyakorlatias, arányos és a gyakorlati valósághoz igazodó jellegének biztosítása elengedhetetlen lesz annak hosszú távú sikeréhez.

forrás: COPA-Cogeca sajtóközlemény

Az Európai Unió éghajlat-politikája kritikus mérföldkőhöz közeledik az európai éghajlat-politikai törvény keretében a 2040-re vonatkozó átmeneti éghajlatváltozás-mérséklési célkitűzés (EU 2040 Climate Target) elfogadásával. Ez a célkitűzés meghatározza a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás-csökkentés pályáját, beleértve a szén-dioxid-eltávolítást is, amelyben a földhasználati ágazatok – különösen az erdőgazdálkodás – kulcsfontosságú szerepet játszanak.

Az európai erdők és az erdőgazdálkodási ágazatok történelmi keresztút előtt állnak. 2025-ben az EU-nak nemcsak az ambiciózus környezeti fenntarthatósági célok elérése érdekében kell végrehajtania a Zöld Megállapodás politikáit, hanem a fenntarthatóság mindhárom dimenziójában – környezeti, gazdasági és társadalmi – sürgető stratégiai szükségletek kielégítése érdekében is. A 2040-es éghajlat-politikai célkitűzés iránymutatásul szolgál az EU éghajlat-politikai keretrendszeréhez, ideértve a LULUCF-rendeletet (földhasználat, földhasználat-változás és erdőgazdálkodás) is, így ez a pillanat döntő jelentőségű az EU stratégiai autonómiájának, önellátásának és versenyképességének meghatározása szempontjából a jelenlegi geopolitikai helyzetben.

Az elmúlt évtizedekben az európai erdőállomány teljes területe, térfogata és átlagos életkora nőtt. Az erdők szén-dioxid-elnyelő képessége 1950 és 1999 között csaknem ötszörösére nőtt, és a fenntartható erdőgazdálkodási erőfeszítéseknek köszönhetően 2013-ig viszonylag stabil maradt. Azonban több tagállam legfrissebb adatai egyértelmű csökkenést mutatnak az elnyelőképességben.

A csökkenés fő okai között szerepel az éghajlatváltozás okozta faállomány-pusztulás, az erdőnövekedés csökkenése és a kitermelés növekedése. A hőmérséklet emelkedése, a hosszan tartó aszályok és a gyakrabban előforduló természeti zavarok – például kártevők, tűzvészek és viharok – csökkentették az erdőnövekedést és a szén-dioxid-megkötési arányt. Ezen túlmenően az öregedő erdők elérik a fiziológiai telítettséget, amikor a növekedés csökkenésével és a pusztulás növekedésével a nettó szénfelvétel lelassul.

Ez aláhúzza, hogy az erdők stabil vagy folyamatosan növekvő szén-dioxid-elnyelő képessége nem vehető biztosra. Ennek következtében a jelenlegi 2030-as LULUCF-célok valószínűleg nem teljesülnek, ami azt jelzi, hogy politikai irányváltásra van szükség: a kizárólag az állandó erdő-szénkészletek növelésére összpontosító politikáról a dinamikus erdőnövekedés hangsúlyozására kell átállni.

Az erdőalapú biogazdaság egyedülálló értékláncot képvisel, amely nagy potenciállal bír az EU stratégiai autonómiája szempontjából. A fenntarthatóan kezelt európai erdők megújuló és körforgásos bioalapú anyagokat szolgáltatnak a növekvő ipar számára, amelyet az európai vezető szerep a kutatás, az innováció és a fejlesztés terén támogat. Az erdők szénmegkötő képessége, anyag- és energiahelyettesítési potenciálja az aktívan kezelt állományoktól függ, amelyek elősegítik a kiváló minőségű biomassza növekedését. Az európai erdőtulajdonosok, erdőgazdálkodók és a kapcsolódó ágazatok hangsúlyozzák, hogy a biológiai sokféleség és az egészséges ökoszisztémák elengedhetetlenek a megújuló, körforgásos, erdőalapú biogazdaság számára.

A jelenlegi kihívások azonban lehetőségeket is rejtenek. Itt az ideje, hogy Európa fenntartható erdőgazdálkodási szakértelmét felhasználva csökkentsük a harmadik országoktól származó fosszilis importtól való függőségünket, és ösztönözzük a biogén szén körforgásán alapuló gazdaságot Az erdőalapú értékláncnak az új uniós biogazdasági stratégia sarokkövének kell lennie, amely fenntarthatóan kezelt erdők révén javítja a versenyképességet, és kiterjed a rövid és hosszú élettartamú erdészeti termékekre.

Az európai erdészeti (és az erre alapuló ipari feldolgozó) ágazatok olyan támogató uniós éghajlat-politikát szorgalmaznak, amely elismeri az erdőket érintő éghajlatváltozási bizonytalanságokat, elkerüli a hosszú távú erdőgazdálkodástól elszakadt, rövid távú, bizonytalan célokat, és kiaknázza az erdőalapú biogazdaság teljes potenciálját.

Az erdők szén-dioxid-elnyelő képességein túl az EU éghajlat-politikai keretének holisztikus szemléletet kell alkalmaznia, amely magában foglalja az egész erdőalapú gazdaságot. Ide tartoznak az erdészeti termékek és a bioenergia szén-dioxid-megkötési és -helyettesítési előnyei is. Az éghajlat-politika prioritásként kell kezelje az erdők növekedését és az ellenálló, éghajlathoz alkalmazkodó ökoszisztémákra való átállást, mint a hosszú távú éghajlatváltozás-mérséklés alapvető mozgatórugóit. Ennek elérése több időt és rugalmasságot igényel az erdőgazdálkodás számára, mint amit a jelenlegi éghajlat-politikai célok általában lehetővé tesznek.

A 2040-es éghajlat-politikai cél kitűzi az utat a 2030 utáni LULUCF-keret előtt, amelynek célja egy virágzó, decentralizált, erdőalapú biogazdaság támogatása Európában, fenntarthatóan és aktívan kezelt, éghajlathoz alkalmazkodó erdőkön alapulva.

Aláíró szervezetek:
CEPF – Európai Erdőtulajdonosok Szövetsége
EUSTAFOR – Európai Állami Erdőgazdálkodók Szövetsége
CEI-Bois – Európai Faipari Szövetség
Cepi – Európai Papíripar Szövetsége
EOS – Európai Fűrészipari Szövetség
Bioenergia Európa
ELO – Európai Földtulajdonosok Szervezete
FECOF – Európai Erdőtulajdonos Közösségek Szövetsége
UEF – Európai Erdészek Szövetsége

CEPF 2025-06-30

Nyilatkozat |

Fenntartható erdőgazdálkodás: Az erdei biológiai sokféleségben rejlő lehetőségek szabadon tartása

1. Fenntartható erdőgazdálkodás: megbízható, rugalmas és dinamikus koncepció

A helsinki állásfoglalás szerint a fenntartható erdőgazdálkodás a következő: „az erdők és erdőterületek olyan módon és olyan ütemben történő kezelése és használata, amely megőrzi biológiai sokféleségüket, termelékenységüket, regenerációs képességüket, életképességüket, valamint a most és a jövőben a vonatkozó ökológiai, gazdasági és társadalmi funkciók betöltésére vonatkozó lehetőségeiket helyi, nemzeti és globális szinten, és amely nem okoz kárt más ökoszisztémákban”.

Ahogy a történelem kibontakozott és megváltoztatta az európai kontinenst, úgy változott a sajátos erdőgazdálkodási gyakorlat is. Az európaiak évszázadokon keresztül alakították erdeiket, miközben az erdőkkel és a fával, illetve azokból éltek. Míg az európai erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók a fenntartható erdőgazdálkodás elvei alapján alakították ki sajátos erdőgazdálkodási gyakorlatukat, arra törekedve, hogy kiegyensúlyozottan és a helyi viszonyokhoz igazodva, a helyi, ökológiai és területi sajátosságok figyelembevételével fenntartható módon biztosítsanak minden releváns ökológiai, gazdasági és társadalmi funkciót.

Az erdők biológiai sokféleségén túl az erdők és azok kezelése számos szolgáltatást nyújtanak. Ezek a szolgáltatások az építőiparban, a bioenergiában és a különböző csúcstechnológiai alkalmazásokban használt faalapú anyagoktól kezdve a hegyvidéki területeken betöltött védelmi funkciókig terjednek, beleértve a települések közelében az éghajlatot hűsítő hatásokat is.

A fenntartható erdőgazdálkodás páneurópai meghatározásának támogatása nem jelenti azt, hogy statikus maradunk, és figyelmen kívül hagyjuk a jelenlegi és jövőbeli kihívásokat. Éppen ellenkezőleg, azt jelenti, hogy az európai erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók, ahogyan mindig is tették, továbbra is alkalmazkodni, tanulni és újítani fognak, miközben a változó éghajlaton a természettel dolgoznak. Az európai erdők ellenálló képességének fokozására és a társadalmi elvárásoknak való megfelelésre irányuló munkának tehát a fenntartható erdőgazdálkodás dinamikus keretei között kell zajlania.

2. Az erdők biológiai sokféleségében rejlő potenciál felszabadításának jelenlegi útjai

Az európai erdők madarak, emlősök, rovarok és növényfajok ezreinek adnak otthont. Az európai erdők azonban a változó éghajlati viszonyok, valamint a kártevők és betegségek növekvő mértékű terjedése miatt ökológiai és területi jellemzőik gyors, példátlan mértékű változásával szembesülnek. Az ellenálló erdei ökoszisztémák valamennyi alapvető összetevője, beleértve az erdők biológiai sokféleségét is, egyre nagyobb stressznek van kitéve.

Ennek ellenére az erdei ökoszisztémák biológiai szempontból jelenleg még mindig a legváltozatosabb szárazföldi ökoszisztémák közé tartoznak Európában. A Forest Europe legutóbbi jelentése pozitív tendenciákat mutat az európai erdőkre vonatkozó legtöbb biológiai sokféleséggel kapcsolatos mutató tekintetében, és az élőhelyvédelmi irányelv szerinti jelentés szerint az I. melléklet szerinti erdei élőhelyek, azaz a fokozottan védendő élőhelyek fele jó állapotban van. Ez az európai erdőket nap mint nap gondozó erdészek, férfiak és nők generációi által végzett hosszú távú aktív erdőgazdálkodás eredménye.

Az erdőgazdálkodás természeténél fogva hosszú távú törekvés, de az éghajlatváltozás következtében a gazdálkodási döntések meghozatala nem könnyű vagy egyszerű, akár a vízhiány, akár a víz túltengése, akár a tűzesetekhez vagy aszályhoz vezető hőhullámok vagy heves viharok miatt. Azzal kapcsolatos döntések, hogy hogyan lehet az erdőket ellenállóbbá tenni a jövőbeni változékony éghajlati viszonyokkal szemben, azt jelenti, hogy az előttünk álló út tele van bizonytalansággal.

Ezért a jövőbeli klímaváltozási előrejelzéseket és az erdőket negatívan érintő, egyre gyakoribbá váló biotikus és abiotikus eseményeket figyelembe véve az egyre korlátozóbb intézkedések, mint például a nagyszabású szigorú védelem, nagy kockázatú megoldásokat jelentenek. Éppen ellenkezőleg, az erdőtulajdonosoknak és -gazdálkodóknak a helyileg megfelelő körülményekre van szükségük ahhoz, hogy az erdők ellenállóbbá váljanak.

3. Az erdők és az erdei biodiverzitás fenntarthatóságának javítását lehetővé tevő feltételek

Az erdőgazdálkodás természeténél fogva hosszú távú; az éghajlatváltozás miatt mindig bizonytalan lesz, hogy mi a legjobb gazdálkodási döntés. A természetvédelem dinamikus megközelítése a fenntartható erdőgazdálkodás részeként kulcsfontosságú a biológiai sokféleség sikeres megőrzéséhez, többek között az erdők egészségének és ellenálló képességének fokozásán keresztül. A megközelítésnek jól meghatározott természetvédelmi célkitűzésekre kell összpontosítania, amelyek a helyszínen tudományosan ellenőrzött adatokon alapulnak.

Minden páneurópai, uniós és nemzeti erdészeti politikának elő kell mozdítania a természetvédelem dinamikus megközelítését a fenntartható erdőgazdálkodás részeként. Ehhez a következőkre van szükség:

• hatékony technikai, tudományos és szakpolitikai együttműködés, amely a már kijelölt területeken a meglévő szakpolitikák jobb végrehajtásához vezet;
• az önkéntes megközelítések előmozdítása a biológiai sokféleség fokozott megőrzésének elősegítése érdekében;
• az éghajlatváltozás európai erdőkre és biológiai sokféleségükre gyakorolt hatásainak mértékére és kiterjedésére vonatkozó ismeretek bővítése, valamint az erdők e változások kezelésére, megelőzésére és az azokhoz való jobb alkalmazkodásra irányuló oktatás;
• hatékony pénzügyi eszközök, amelyeket a gazdaságilag életképes erdőgazdálkodás maga vagy külső források biztosítanak.

Az erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók aktív részvétele elengedhetetlen ahhoz, hogy az erdők biológiai sokfélesége virágozhasson.

Európa bízhat abban, hogy figyelemre méltó erdészeti ágazata a megoldás részévé válik az erdők biológiai sokféleségének fenntartásában, fenntartásában és növelésében. Az európai erdőtulajdonosok és erdőgazdálkodók mindig is erősen elkötelezettek voltak és vannak az európai erdők aktív és fenntartható kezelése mellett, hogy a biológiai sokféleségnek életképes otthont biztosítsanak a jelenlegi és a jövő nemzedékek számára.

Aláírók:

CEPF – Európai Erdőtulajdonosok Szövetsége

Copa-Cogeca – Európai Mezőgazdasági Termelők és Agrárszövetkezetek Szövetsége

ELO – Európai Földtulajdonosok Szervezete

EUSTAFOR – Európai Állami Erdőgazdálkodók Szövetsége

FECOF – Erdőtulajdonosi Közösségek Európai Szövetsége

Pro Silva – Erdészek Európai Szövetsége a PRO SILVA gazdálkodásért

UEF – Európai Erdészek Uniója

USSE – Dél-európai Erdészek Uniója

szerk/ford: Tóth János, forrás: CEPF 08-30