A kiadvány az Erdővagyon-gazdálkodás tantárgy megalapozója és kidolgozója, Prof. Dr. Mészáros Károly tiszteletére készült a Mészáros Károly Erdészeti Felsőoktatási Emlékalapítvány gondozásában és finanszírozásával.

A kiadvány bevezetőjét idézzük:

Az elmúlt években a hatóság, az igazgatás, illetve a szakmai szervezetek (NAK, MEGOSZ) fokozott jogalkotási, fogalom magyarázási, szervezési tevékenységgel fordultak a magán tulajdonú erdőgazdálkodás, az egyes szereplői és tevékenységei felé. Ezzel kapcsolatban az Erdővagyon-gazdálkodási közlemények (EVGK) 12. számában (2018-ban) „Huszonöt év a magánerdő-gazdálkodásban – A helyzet, a korlátok és a lehetőségek” címmel szakanyagot szerkesztettünk, amely az „Amit a számok mutatnak …” fejezeteket is tartalmazza.

A rendelkezésünkre álló információk alapján, a magán erdészeti számviteli beszámolók felhasználásával mutattuk be a gazdálkodó(csoportok) vagyoni, jövedelmi és pénzügyi helyzete mellett a foglalkoztatási – kereseti viszonyokat is (az őstermelőkről, a családi komplex gazdaságokról továbbra sem rendelkezünk kellő adatokkal).

Egyrészt több év után a 2019–2020. évi rendkívüli helyzet, körülmény adott okot, hogy az erdőgazdálkodási társaságokkal ismét foglalkozzunk az „Amit a számvitel/számok mutatnak …” sorozat újabb EVGK kiadványában. Nem lehet és nem célunk az egyes társaságok vizsgálata, elemzésükre mások illetékesek, de a regionális általánosítás és a fafeldolgozáshoz való viszony már megfelelő témák (a magánerdő-gazdálkodással való összevetésre is mód nyílhat).

Másrészt az 1991-től az állami erdőgazdálkodást is érintő társadalmi-gazdasági rendszerváltás harmincadik éve (az 1970-es változások félévszázados megemlékezése elég visszafogott és egyenetlen volt, az EGRT-k 1993-as megalakulásának 25 éves évfordulója hang nélkül zajlott) alkalmat teremthet az állami erdészeti szakközönségnek a „Múlt – Jelen – Jövő” témáinak megvitatására, a Nemzeti Erdőstratégia (NES) 2050 program kimunkálására.

Az elsősorban 2014–2020 (az EGRT-k tulajdonosi joggyakorló váltásától eltelt) időszaknál a tartalomban felsorolt fejezetek önállóan tanulmányozhatók (1998–2020 idősor is szerepel), de az összképet együttesen alakítják.

A szakanyag megjelenésekor már túljutottunk a 2020–2021-es tenyészeti éven, és elkészültek a 2021. III. negyedéves gazdasági beszámolók is.

Erdővel és fával a holnapért!

A kiadvány digitális verziója (186 oldal, pdf) itt érhető el.

forrás: Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar

A magánszektor ereje

Magyarország 2030-ra a mostani 22 százalékról 27-re növelné az erdőborítottságot, amire a KAP stratégiai tervben 310 milliárd forintot különített el. Az uniós forrásokra mindenképpen szükség lesz hozzá, ugyanis a hazai erdőterület bővülése szinte kizárólag a támogatásokkal kibélelt magánszektoron múlik. A bő 2 millió hektárnyi erdős terület 47 százaléka magángazdák kezelésében áll, 1,16 millió hektárt pedig 21 állami tulajdonban lévő erdőgazdaság üzemeltet. Az erdők mindössze 22 százaléka esik természetvédelmi oltalom alá, és 61 százaléka közvetlenül a faanyagtermelést szolgálja a KSH adatai szerint. A legtöbb mezőgazdálkodó a rendszerváltást követő kárpótlás és privatizáció során vásárolta fel a magántulajdonba került erdőket.

A haszonvételek korlátozását vagy akárcsak az erdőgazdálkodási terven túlmutató termelési önkorlátozásokat egy sor támogatással kompenzálja az állam, illetve az EU. Ilyen lehet a természetkímélő anyagmozgatás megvalósítása, vagy a védett erdők genetikai potenciáljának javítása megfelelő ápolási munkával, az erdőkárok megelőzése, vagy a károk helyreállítása. Az erdők létesítését alapvetően élőhely- és klímavédelmi okból támogatja a kormányzat és az európai közösség, de fontos az is, hogy fához juttatják az építő- és bútoripart, illetve a tűzifa-kereskedőket.

Erdőnek tekinthető az erdei fafajok által egybefüggően borított legalább fél hektáros terület. Az ún. szabadrendelkezésű erdők szintén legalább félhektárosak, de használójuk bármikor dönthet a kivágásukról és a terület újbóli mezőgazdasági termelésbe vonásáról – nem tartoznak az erdő művelési ágba, aminek támogatási szempontból nagy előnye van (hamarosan kitérünk rá). Az egyszer már erdő művelési ágba vett területet szinte lehetetlen újra szántóvá alakítani, akkora erdővédelmi járulék kapcsolódik a művelésiág-váltáshoz. Tehát annak, aki erdőrészletet telepít, elsőként azzal kell tisztában lennie, hogy mi a célja a munkájának.

Támogatásvezérelt telepítések

„Kétféle megrendelőt ismerek: aki az erdőből szeretne bevételhez jutni, és azt, aki a támogatásból. Utóbbi gyakran követel életképtelen beruházást. Tavaly is volt egy pályázati nyertesünk, aki a legmagasabb támogatást élvező tölgymakkot rakatta velünk a rossz földbe. Még ha a kicsírázott magoncok meg is maradtak volna az aszályban, mi lett volna azután, hogy lejár a 12 évnyi jövedelempótló támogatás? Igazi gazdasági hasznot csak 50–60 év múlva remélhetünk a tölgyből, művelési, felújítási kötelezettsége viszont van vele az erdőgazdának. Sokan akkor próbálják eladni az erdőt, amikor ezzel szembesülnek, csakhogy egy 12–15 éves tölgyültetvény költségeit kevesen vállalják át” – meséli egy jászsági erdész, akinek a vállalkozása csaknem ezer hektáron végez erdőgazdasági szolgáltatást.

Mertl Tamás a Soproni Egyetemen készült doktori értékezésében ugyanezeket a hibákat említi a támogatási rendszer kapcsán a 2004 és 2012 közötti tapasztalatokat idézve. Egy-egy nagy támogatási hullám vagy a szabályozórendszer átalakítása döntő hatással van a magánszféra fatelepítési kedvére, ahogy azt Héjja Csaba szerkesztésében a mellékelt ábra is alátámasztja. Vajon ez azt jelentené, hogy erdőt csak akkor érdemes telepíteni és ápolni, ha ezt a rendszer bőségesen jutalmazza? – veti fel a kérdést az MBH Bank elemzője. Talán helyesebb azt mondani: sokkal-sokkal jobb üzlet akkor, amikor támogatják.

Az előző támogatási ciklusban bő 115 milliárd forintos keretösszeggel hirdettek meg pályázatot erdősítésre és ipari célú ültetvények létesítésére. Kemény és lágy lombos fafajok egyaránt szerepeltek a listán. Például egy akácerdő létesítése esetén a telepítésre és az első évi ápolásra 2270 eurót lehetett elnyerni hektáronként, majd 5 éven át 303 eurót az ápolásra és 12 éven át a kieső jövedelem pótlására 432 eurót hektáronként. Innentől kezdve a gyérítésekkel lehet az ápolás költségét fedezni, majd a 20. évtől egyre rentábilisabbá válik a kitermelés. Az InnoGreen Kft. 2020-ban még úgy kalkulált, hogy a telepített akácos a jövedelempótló támogatás lejártával is hektáronként 200-250 ezer forint hasznot hajthat a tulajdonosának, amiről ma egy szántóföldi növénytermesztő álmodni sem mer. A számításuk annyiban változott – közli a MezőHírrel a cégvezetés –, hogy azóta a vállalkozói díjak is nagyon megemelkedtek. „Az új támogatási ciklusban csak a támogatási intenzitás növelésével lesznek motiválhatóak a földhasználók újabb telepítésekre” – intenek.

Ha kifejezetten ipari célra létesült az akácállomány, akkor 1968 euró biztosítása után lezárul a telepítés és az első évi ápolás finanszírozása, de 12 éven át nemcsak a jövedelempótló, hanem területalapú támogatás is jár utána, ugyanis ez az erdő – papíron – visszaalakítható szántóvá. A gyakorlatban lehetetlen egy akácost úgy letermelni, hogy ne sarjadjon újra. A másik gyorsan növő, ipari célra támogatott fafaj a nemes nyár volt, de ez nem való csak nedvesebb régiókba, leginkább ártéri területekre. Ennek telepítésére és első évi ápolására 2659 eurót lehetett elnyerni hektáronként, majd 12 éven át eltenni a jövedelempótló és földalapú támogatást is. A nyereséget az első 12 évben az utóbbi két támogatás adja. Nagyjából 250 ezer forint tiszta jövedelemről beszélünk hektáronként. 12 év után itt is a gyérítés sikerén múlik a művelés gazdaságossága, de az InnoGreen szerint elérhető a hektáronkénti 300 ezer forintos nyereség.

Mi, ha nem támogatás?

Sokat elmond az erdő jövedelemtermelő képességéről, hogy egy 12 éves nyaras vagy egy 20 éves akácos fele annyiba kerül, mint a szántó. Ekkortól számít ugyanis igazán, hogy ki mennyire profi szakirányítót foglalkoztat, ki mennyire van otthon az erdész szakmában, vagy mennyire jók az ipari kapcsolatai. „Valamivel több erdőt kezelünk, mint amennyi szántót művelünk, de nem tudnám megmondani, hogy melyik a jövedelmezőbb. Egyszer az egyik, másszor a másik, ahogy a szántón is hol a napraforgó, hol a búza jön be. Idén, meglehet, egyik sem…” – morfondírozik a jászsági gazdálkodó.

Egy másik mező- és erdőgazda úgy véli, 150 hektárnyi erdő minimum kell ahhoz, hogy meg lehessen élni belőle. Az ő cége több mint 300 hektárt kezel. Hozzáteszi: az erdőből meg lehet élni, de meggazdagodni nem. „Tavaly a nagy aszályban és az energiaválságban a tűzifa hozott több bevételt, tavalyelőtt viszont a szántó. Idén könyörögnöm kellett, hogy 58 ezerért megvegyék a búzámat, és még csak el sem vitték a tárolómból. Sajnos, a tűzifa ára is esik, nincs akkora kereslet rá, mint tavaly volt. Idén semmi nem jön be” – kesereg a borsodi erdőgazda. Szóvá teszi, hogy a hatékony gazdálkodást rendkívül nehezíti, hogy sok erdőrészlet van közös tulajdonban, ahol minden gazdasági döntést közösen kell meghozni, egyetlen felelős erdőgazdát pedig művészet bejegyeztetni.

Vajai Dániel a Soproni Egyetemen készült, 2021-es tanulmányában arra a szomorú tényre hívta fel a figyelmet, hogy minden negyedik-ötödik erdőhektárnak nincs is bejegyzett gazdája. Ezek az erdőrészletek 42 százalékban valóban kicsik (3 ha-nál kisebbek), de 37 százalékban 5–20 hektáros, egybefüggő területek, amiknek már lenne gazdasági értéke. 2017-től (többek között emiatt) javító szándékú jogszabályváltozások indultak, de a folytonos módosítások inkább zavart hoztak a rendszerbe, mint egyszerűsítést. A szektort szabályozó jogi környezet erősen fékezi a föld forgalmát, így az értékét is.

Pedig a fára szükségünk lenne. A hazai erdőgazdálkodás évi 7 millió m³fakitermeléséből több mint 1 milliót tesz ki a nemes nyarasokból származó faanyag, ebből 400 ezer m³szolgálja a faipart. Csakhogy a fűrészáruigény évi 600 ezer m3 nyárfa lenne – biztat az ipari célú termelésre az agrárkamara. „Tavaly valóban minden nyárfát el lehetett adni, mivel nem jött Ukrajnából a fa. Idén ez a piac is teljesen leállt, csak a faforgácsot veszi Mohács, a fűrészárunak való nem kell. Hiszen nyűglődik az építőipar. Tűzifaként sem fog elmenni, mivel tavaly mindenki bevásárolt a hatósági áras fából, azt nem fűtötték el mind. És fizetőképes kereslet sem lesz rá” – összegzi idei várakozásait a jászsági gazdálkodó.

A tűzifa ára nagyon szoros korrelációt mutat a háztartási energiaárakkal – mutat rá grafikonjában Héjja Csaba. Ami azt illeti, e cikk írásakor a tüzelő mutat nagyobb drágulást. Idén ősszel a szántóföldi betakarítás jobban leköti a cégek emberállományát és gépparkját, mint tavaly, kevesebb kapacitás jut az erdészeti kitermelésre. „Az a baj, hogy az elmúlt évtizedben az építőipar elszívta az embereket. Itt nem elég órabérben a lapátot támasztani, köbméterre fizetjük a munkát. Olyan vállalkozót már nem is találni, aki az állomány teljes letermelésén kívül mást is el tudna végezni. Pedig a gyérítéseken múlik az erdő hozama, muszáj lesz ennek a gépesítésébe is pénzt ölni” – latolgat az egyik erdőgazda.

Háttérnek jó, ugródeszkának nem

Ha tényleg 150 hektár erdő kell a boldoguláshoz, akkor azt kell mondanunk, hogy szinte az összes tulajdonos számára csak mellékes jövedelmet generál az erdő, egy láb a sok közül, amin megáll a család. Mertl Tamás az adatok elemzésekor arra jutott, hogy átlagosan 2 hektárnyi erdő sem tartozik egy személyhez, mindössze 368 tulajdonosnak van 150 hektárnál többje, miközben csaknem félmillió honfitársunk rendelkezik valamennyi erdővel. A soproni szakember szerint a magánerdők mégis éppen olyan kelendők a földpiacon, mint a szántók, forgási sebességük megegyezik azokéval.

Ha az MBH Bank árindexére pillantunk, azt látjuk, hogy erdő ára szépen együtt mozog a többi művelési ágéval (plusz a nagy pályázati források is meg-megdobják az érdeklődést az erdők iránt). Egyszóval az értékét viszonylag jól tartja, de nem mondható, hogy kincsesbánya. Itt is igaz, hogy minél kisebb erdővel rendelkezik valaki, annál kevésbé tudja kihasználni, annál valószínűbb, hogy előbb-utóbb eladja – ha tudja.

Bács-Kiskunban nem sokat lehet kezdeni 8-10 hektárnyi akácossal. „Ami védett területen van, azt a termelési korlátozások miatt nem merik megvenni, másutt a közös tulajdon miatt nem működik sem a gazdálkodás, sem az eladás. Ilyenkor mindenhez közös megegyezésre lenne szükség, de mivel az nincs, inkább hagyják az egészet. Közben persze idegenek lopják a fát, a tulajdonosok meg egymást gyanúsítják vele. Sok a bosszúság” – vélekedik egy helyi gazdálkodó 20 hektárnyi akácerdővel. Ellenben úgy véli, hogy az egy tulajdonoshoz köthető, forgalomképes erdők kínálata éppúgy meg fog növekedni idén, ahogy a kisebb szántóterületeké is.

„Ha belegondol, az állampapír többet hoz. Miért kínlódnának akkor a földdel, erdővel a nyugdíjasok?” – indokolja. És valóban: Mertl tanulmánya szerint minden negyedik erdőtulajdonos a 60–69 éves korcsoportba tartozik. Őket könnyen sodorhatja ez az év a végső döntés felé. Gyors lemorzsolódásra és földkoncentrációra készülhetünk ezen a piacon is. A szakma egészének azonban jót fog tenni, ha nem félmillió tulajdonos osztozik 900 ezer hektáron.

Közösben az erdő
Az erdőterületen társult gazdálkodást kell folytatni, ha az érintett földrészlet több tulajdonos birtokában van, illetve, ha egy erdőrészlet több földrészletre terjed ki, és így több tulajdonosa van. Jellemzően a tulajdonosi közösség választja meg valamelyik tagját gazdálkodónak, ennek hiányában az erdészeti hatóság erdőkezelőt jelölhet ki, aki a tulajdonosok költségére a szükséges munkákat elvégezheti. A 100 hektárnál nagyobb erdőket jellemzően egy erdész végzettségű szakember céges formába kezeli. A magánerdőkben elvégezhető munkákat az erdőtörvény alapján a hatóság 10 évre előre az üzemtervben rögzíti, melyet a gazdálkodóval egyeztet. Az erdő használatba adásából vagy társult erdőgazdálkodásból származó jövedelem adómentes, amennyiben a jogviszony legalább 5 évig tart.

SZERZŐ: GÖNCZI KRISZTINA, HÉJJA CSABA, MBH BANK

forrás: MezőHír

Részleteket adunk közre a Vajai Dániel – Lett Béla – Horváth Sándor szerzőhármas által készített Magán-erdőgazdálkodás a jogszabályi változásokban című tanulmányból. Készült 2021. második felében. A tanulmány a cikk végi linkről teljes terjedelmében letölthető.

Az elmúlt években jelentős változások történtek, történnek Magyarország erdészeti ágaza­tában, különös tekintettel a magán-erdőgazdálkodásban. A rendszerváltás óta megoldatlan feladat a magántulajdonú erdők gazdálkodásának hatóságilag elvárt mederbe történő helyezése, működőképességének teljes körű biztosítása jogszabályi szinten. Az elérendő cél a fejlődéshez megfelelő mennyiségű és feltételű lehetőséget biztosítani az erdőtulajdonosok, gazdálkodók és erdészeti szakemberek számára, hogy a rendkívül sok formát felöltő gazdálkodási rendszer élhető legyen. Ehhez gazdasági stabilizálás, támogatás is szükséges.

A 2017-es erdőtörvény-módosítás már előirányozta a további (2020-as), az erdészeti szektorban történt jelentős jogszabály-változásokat. Ekkor az erdőtörvény és végrehajtási rendeletei, valamint a földforgalmi és a földforgalmi törvénnyel összefüggő egyes rendel­kezésekről és átmeneti szabályokról szóló törvények kerültek módosításra ismét.

Első lépésként a 2017-es erdőtörvény-módosítás arról rendelkezett, hogy az 1996 és 2009 között megbízási szerződés alapján bejelentett erdőgazdálkodók jogviszonyát hatályon kívül helyezzék. A gyakorlatban a legtöbb ilyen szerződés a hatósági kapcsolatról szól, nem tartalmazza megfelelő részletességgel a gazdálkodás módját, elszámolás mikéntjét, ezért kerül kivezetésre a rendszerből. Többszöri módosítás után 2020-ban a megbízási szerződés érvényességének határideje 2021. december 31-re lett kitűzve. Az országban ez alapján (tíz)ezer erdőgazdálkodónak kellett vagy még kell gondoskodnia az átalakulásról.

Ezt követően módosultak az erdő használatának szabályai. Rendelkeztek a saját tulajdon jogán történő használatról, illetve az erdő használatba adásának szabályairól. Mindezek mellett átalakításra került az erdőtörvény erdészeti szakszemélyzetre vonatkozó rendelete, amiben rögzítik a kötelezően alkalmazandó szakirányító fogalmát, működésének feltételeit. A tanulmányban a változásokat kívánjuk ismertetni, azok várható hatását az erdő­gazdálkodókra, erdészeti szakszemélyzetre. Célunk a meglévő jogszabályi lehetőségek alapján a különböző gazdálkodási szereplők és modellek, valamint az eddigi adatok alapján az erdészeti szakirányító vállalkozások bemutatása. A gazdálkodási teljesítmények és eredmények elemzésével felhívjuk a figyelmet ennek fontosságára, mert (ár)bevétel, jövedelem nélkül a rendszer nem tud működni.

Az erdészeti szakszemélyzet kialakulása

Az 1935. évi IV. törvénycikk V. fejezete erdőgazdasági személyzetről rendelkezik még, aki az erdőgazdálkodás irányításáért, szakszerű ellátásért a felelős. Területnagyság szerint különböztet meg kategóriákat az erdőkről és a természetvédelemről szóló törvénycikk, mi alapján alkalmazandó erdőmérnök és/vagy alerdész (főerdőőr, erdőőr) az adott helyen. Rögzíti az erdőmérnökök szaktanácsadását, illetve az erdőgazdasági segédszolgálatot, mikor köteles egy erdőtulajdonos azt igénybe venni. Létrehozzák az erdőkerülők intézményét, amely az erdő őrzéséért felel. Az említett összes pozíció betöltésének feltételei is meghatározásra kerültek, milyen szakképzettséggel, szakképesítéssel kell bírnia az adott személynek, illetve milyen munkaviszonynak kell létrejönnie (pl.: erdőkerülők működését szolgálati szerző­désben kellett rögzíteni).

Az 1961. évi az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló VII. törvény már sokkal szűkszavúbb, mivel ekkorra államosításra, állami kezelésbe került az erdőterületek jelentős része, azok irányításáért felelős szervekről rendelkezik a jogszabály. Saját üzem üzem­tervezésénél említi csak meg, hogy azt erdőmérnök végzettségű ember készítheti el. Ellenben feltűnik a 2017-es erdőtörvény módosításhoz nagyon hasonló fogalom, a kezelő, használó fogalma, aki az erdő védelméről kell, hogy gondoskodjon. Megemlíti a büntetőjogi védelem szempontjából hivatalos személyként az erdőőröket, akiket megilleti az erdészruha viselése, szolgálati lőfegyver használata. Ezen kívül megbízott dolgozókról ír a törvény.

Először az erdészeti szakirányításról az 1996. évi LIV. törvény ír. A X. fejezetben határozza meg általánosan, hogy ki lehet erdészeti szakszemélyzet, milyen feltételeknek kell megvalósulnia ahhoz, hogy nyilvántartásba vegye, és hitelesített szolgálati naplót adjon ki az erdészeti hatóság, valamint hogy megbízásos jogviszony szerint alkalmazhassa az erdő­gazdálkodó. A 29/1997. FM rendelet 100.§-a rendelkezik arról, hogy a rendelet 7-es (Erdészeti Szolgálati Szabályzat) és 8-as számú (Az erdészeti képzettségek, illetve képesítések jegyzéke) melléklet részletes előírásainak kell teljesülnie az egyes esetekben.

Ezt követően rövid időn belül az állam rendelkezett az erdészeti szakirányítás igénybe­vételének támogatásáról. A 6/2000-es FVM rendelet létrehozta az erdőgazdálkodási integrátor megnevezést, amely kiemelt besorolást több feltétel alapján kapta meg az erdészeti szakszemélyzet (jogszerű erdőhasználat minimális területe, minimum szakirányított terület, leszerződött fahasználati és erdőművelési munkák minimum területe, maximum árbevétel, kötelező MEGOSZ vagy FAGOSZ tagság). A jogszabály célja az erdészeti szakirányítás fejődésének serkentése, a szakismeret és gazdálkodás szerveződésének megerősítése a magán szektorban, illetve az erdőgazdálkodói terhek csökkentése volt. 2004-ben még egy új rendelet szabályozta a támogatást, de 2007-ben az erdőgazdálkodási ágazat szereplőinek nagy sajnálatára eltörlése került.

A 109/2008. az egyes erdészeti közcélú feladatok csekély összegű (de minimis) támo­gatásáról szóló FVM rendelet említi meg először az erdészeti szakirányító vállalkozást, ekkor, mint megbízás alapján erőgazdálkodók részére üzemtervezési tevékenységet végző szervezetet. Az erdészeti szakszemélyzet fogalma a 2009. évi XXXVII. törvény 5.§ 7. pontja szerint: „az e törvény végrehajtására kiadott jogszabály szerinti végzettséggel rendelkező, az erdészeti hatóság szakszemélyzeti névjegyzékében szereplő személy;”. A 71/2010. FVM rendelet alapján erdészeti szakszemélyzetként erdésztechnikus vagy erdőmérnök volt nyilvántartásba vehető. E rendelet megkülönböztetett kizárólag szakfeladatokat ellátó, illetve rendészeti feladatokat ellátó erdészeti szakszemélyzetet. Míg előbbi kizárólag csak az erdészeti munkák szakmai irányítását végezheti, addig az utóbbi besorolás esetén az erdő őrzési tevékenységének különféle módjai is beletartoznak a szakszemélyzet feladatkörébe. A szabályozás létrehozta továbbá a jogosult erdészeti szakszemélyzeti besorolást, amelynek az előzőeken túl feltétele a kétéves szakmai gyakorlat, a továbbképzések és a hozzátartozó vizsgák teljesítése. Az alap besoroláson túl jogosultként a szakszemélyzet ellenjegyezheti az erdészeti hatóság felé történő bejelentéseket, adatszolgáltatásokat, a műveleti lapot, pályázati dokumentációkat. Amennyiben felsőfokú végzettséggel is bír, erdőtelepítési kivitelezési tervet, erdészeti magánút, műtárgy tervezését, illetve erdészeti térképezést végezhet.

A 2017-es és 2020-as jogszabály-módosításokat követően újra feltűnt az erdőkezelő és erdészeti szakirányító vállalkozás megnevezés, amelyet a következő fejezetekben kívánunk bemutatni részletesen.

Az erdőgazdálkodás funkcionalitása

Schiberna Endre az újjáalakuló magán-erdőgazdálkodás működőképességét vizsgáló 2006-os doktori disszertáció munkájában felvázolta már az erdészeti szektor funkcionális intézményi modelljét. „A modell az 1990-es évek közepe és az ezredforduló között kialakult helyzetből indul ki” (Schiberna, 2006). Az elmúlt években történt változások időszerűvé teszik ennek frissítését, illetve folyamatos vizsgálatát, a gyakorlatban kialakuló új gazdálkodási modellek keresését, felismerését.

Az erdőgazdálkodás tevékenység megkezdésének alapja a szándék, amely arra készteti az erdőtulajdonost, hogy döntést hozzon vagyonáról, a gazdálkodás megindításáról. Ezt a funkciót nem feltétlenül kizárólag a tulajdonos látja el, hanem segítségére lehet egyfajta tanácsadó és szolgáltató szervezőerő, amelyet szervezeti, gazdálkodási megközelítésben erdőgazdának nevezhetünk, míg jogi kifejezés szerint erdőhasználónak. A döntés minden esetben egy eredmény eléréséért történik. A várható haszon szabja meg a döntés részleteit, mivel az alapján ismeri meg a tulajdonos a vállalt kockázatot. A döntés – kockázat – eredmény vonalon tervezett folyamatok fogják meghatározni a gazdálkodás típusát, a többi funkció ehhez társul.

A döntés meghozatalát követően gondoskodni kell az erdőgazdálkodó személyéről. A 2009-es erdőtörvény rendelkezik arról, hogy az erdőgazdálkodáshoz a jogok és a kötele­zettségek csak az erdészeti hatósághoz bejelentett erdőgazdálkodót illetik meg, illetve terhelik (2009. évi XXXVII.tv.17.§). A jogszabályi előírásnak történő megfelelést jelenti ez a funkció, feltétlenül szükséges a legális működéshez.

A szakmaiság biztosítását szintén törvényi és rendeleti szinten szabályozzák. A jogsza­bályoknak megfelelő szakirányítás nélkül nem tud legálisan működni egy gazdálkodás. Az erdőtörvény az erdészeti szakszemélyzetet, illetve erdészeti szakirányító vállalkozást nevezi meg e funkció betöltésére. Külön rendeletben rendelkezik a megkülönböztetésükről, feladataikról, illetve továbbképzések keretében biztosítja naprakész tudásukat a jogszerű munkához.

A tevékenységek jogszabályok szerinti végrehajtásának felügyelete hatósági szinten történik. Az ellenőrzési funkciót a Kormányhivatalok szervezetén belül az Erdészeti Osztályok erdészeti szakügyintézői látják el, valamint egyes tevékenységeket országosan kontrollálnak. Legjelentősebb központilag működő szerv a NÉBIH keretin belül működő faanyag-terméklánc felügyeletével foglalkozó EUTR (European Unio Timber Regulation) hatóság.

A tervezési funkció szorosan kapcsolódik az előző pontban részletezett működéshez, hiszen állami szervezet, a Nemzeti Földügyi Központ (NFK) végzi a magyar erdők időszakos felmérését. Ugyan gazdasági hatástanulmányt, üzleti terv alternatívákat nem készít az NFK, de ez a funkció biztosítja a faállományokról az adatokat a gazdálkodáshoz, amely alapja lehet egy költségvetésnek.

Ezek a részterületek együttesen jelentik a funkcionális erdőgazdálkodást.

Az erdőgazdálkodó

A 2009-es erdőtörvény szerint „Erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság által vezetett erdő­gazdálkodói nyilvántartásban szereplő jogszerű használó” (2009. évi XXXVII.tv.17§(1)). Az erdőgazdálkodó tehát az erdőhasználathoz a jogokat megszerző és a kötelezettségeket vállaló szereplő.

Intézménye nemzetközi szinten egyedi, ahogyan Horváth 2011-es doktori disszertáció­jában fogalmaz: „a külföldi erdészeti intézményrendszerekben, ilyen elkülönült entitásként, szinte ismeretlen fogalom”. Személye a kapocs a hatóság, a szakszemélyzet, a kivitelező és a tulajdonos(ok) között, aki a jogszerű gazdálkodásért a felelős. Mivel ez a pozíció beékelődik a többi gazdálkodási szereplők közé, a felelősségi körök bonyolódtak, amelyet számos bírósági eljárás tanúsít (Horváth, 2011).

A rendszerváltást követően, főként a 2000–2010 közötti időszakban jelentős mennyiségű erdőtelepítés valósult meg, ez a magántulajdonú erdőterület nagysága tekintetében közel 13%-os növekedést jelentett (2. táblázat). Ennek köszönhetően az erdőgazdálkodók száma is nagymértékben megnövekedett, a 10 év alatt 21 000 darabról megközelítőleg elérte a 35 000-et. Megfigyelhető a 2. táblázatban, hogy 2010-től csökkenő mértékű a növekedés, majd 2015-től nem számottevően, de csökkent az erdőterület. Egyértelmű, hogy azokban az időszakokban jött meg az erdőtelepítési kedv, amikor volt motiváció a földtulajdonosokban, gazdál­kodókban, amely nagyrészt pénzügyi támogatás formájában jelent meg. 2020-ban ezt felismerve és látva az előző 5 év erdőtelepítésének szinte teljes hiányát a 2016–2020 uniós pályázati ciklus ’Erdősítés támogatása’ jogcím támogatási összegeit nagy mértékben meg­emelték. Az elmúlt és az idei évben, illetve várhatóan a következő uniós pályázati ciklusban jelentős mennyiségű telepítés valósulhat meg, így több erdőgazdálkodó megjelenését maga után vonva. A földhasználók a kedvező pályázati összegek esetén már átértékelhetik, hogy mezőgazdasági területükre járó területalapú támogatást vagy a jövedelempótló támogatást is tartalmazó erdősítést válasszák. Az erdőterület csökkenése mellett az erdőgazdálkodók száma minimálisan növekedett, ami a gazdálkodási egységek elaprózódását, az üzemméretek csökkenését jelenti.

Az Agrárminisztérium által 2019-ben kiadott erdőmérleg jelentésben közel 38 000 erdő­gazdálkodót láthatunk a magántulajdonú erdőket leíró statisztikában. Ez a szám 2014 óta szinte változatlan.

A tanulmány részletesen nem foglalkozik a rendezetlen erdőterületekkel, de fontos megjegyezni, hogy közel 200 000 hektár erdőgazdálkodó nélkül van, amelynek kb. 92%-a magántulajdon. Ezt figyelembe véve egy erdőgazdálkodóhoz átlagosan 18 hektár terület tartozik. Az erdőgazdálkodási üzemméretek vizsgálatai alapján megállapítható, hogy kevés erdőterülettel rendelkeznek a gazdálkodók ahhoz, hogy főállásban elláthassák tevékeny­ségüket (Horváth, 2011).

Az erdészeti szakszemélyzet

2020. július 1-től lépett hatályba az új kormányrendelet (244/2020. (V.28.)), illetve az erdőtörvény módosítása, amely rendelkezik az új erdészeti szakirányításról. A tanulmány készítése során is módosítások, pontosítások jellemzik az erdészeti szakirányítás jogi szabályozását, ezért legfontosabb értelmezni az egyes fogalmakat, tisztázni a szakmai tevékenység irányításának módjait.

Az erdőgazdálkodás során a szakismeretet az erdészeti szakszemélyzet biztosítja, aki az erdőtörvény „végrehajtására kiadott jogszabály szerinti végzettséggel rendelkező, az erdészeti hatóság által vezetett erdészeti szakirányítói névjegyzékben erdészeti szakszemélyzetként nyilvántartott személy”(2009. XXXVII.tv. 5§(7)).

A jogszabály-változásokkal létrehozták az erdészeti szakirányítói vállalkozás fogalmát, amely az erdészeti szakszemélyzet mellett szintén a szakirányítói névjegyzékben került, kerül nyilvántartásba vételre. Ilyen vállalkozásnak minősül, amely tevékenységi körében erdészeti, egyéb erdőgazdálkodói vagy erdészeti szolgáltatás szerepel, és legalább egy jogosult erdészeti szakszemélyzettel rendelkezik. A rendelkezés módja alapján vagy törvényes képviselője vagy közreműködő tagja vagy munkaviszonyban álló alkalmazottja a szakirányító vállalkozásnak.

Tehát a névjegyzék tartalmaz a természetesen kívül jogi személyeket is. A rendelet tartalmazza a nyilvántartásba vétel személyi feltételeit, a felvételi eljárás során kötelezően benyújtandó adatok listáját, a nyilvántartásból való törlés módját, az adatszolgáltatás igény­lésének lehetőségét, az alap- és továbbképzések kreditrendszerű felépítését, szervezésének rendszerét, a szakszemélyzet által vétett jogszerűtlen cselekmények, hiányosságok szankcio­nálásának típusait.

Míg a 3. ábra a nyilvántartás módját kívánja bemutatni, addig a 4. modellen az erdészeti szakirányítás működését, alkalmazásának lehetőségeit kívánjuk bemutatni.

Az erdőtörvény előírja, hogy „erdőgazdálkodónak az erdőgazdálkodási tevékenység szakszerűségének biztosítása érdekében erdészeti szakirányítót kell alkalmaznia” (2009. XXXVII.tv. 97§ (1)). A 4. ábrán a 2021. június 5-től hatályos törvény szerinti 4 típust különítettem el:

• az erdőgazdálkodó (jogi személy esetén törvényes képviselője vagy közreműködő tagja) maga a jogosult erdészeti szakszemélyzet,
• az erdőgazdálkodó jogosult erdészeti szakszemélyzetet alkalmaz,
• az erdőgazdálkodó erdészeti szakirányító vállalkozást alkalmaz (jogosult erdészeti szakszemélyzettel rendelkeznie kell),
• őstermelői családi gazdaság (ÖCSG) esetén a tag személyes közreműködése, amennyiben jogosult erdészeti szakszemélyzet.

Jól látható az ábrák és a magyarázatok alapján, hogy nagyon könnyen össze tudja keverni az olvasó az egyes fogalmak jelentését, helyes használatát, a megnevezések logikai sorrendjét. Ez jogszabályi környezetben még inkább érvényes.

Az új szabályozás létrehoz egy kiemelt besorolást az erdészeti szakirányító vállalkozások esetében, amely az erdőgazdálkodásra jogosultságot jelöli, ha a következő feltételek teljesülnek:

• jogosult szakszemélyzetként érvényes státuszban szerepel a rendszerben az egyéni vállalkozó, vagy más gazdasági társaság törvényes képviselője, közreműködő tagja;
• az egyéni vállalkozó, vagy más gazdasági társaság törvényes képviselője, közreműködő tagja munkaviszonyban álló foglalkoztatott, felsőfokú szakirányú végzettsége van, rendészeti feladatokat is ellátó erdészeti szakszemélyzet, aki legalább 5 éve jogosult szakszemélyzetként a nyilvántartásba bejegyzésre került;
• minden megkezdett 1000 hektár erdőgazdálkodásba vont terület után egy jogosult szakszemélyzet munkavégzésre irányuló jogviszonyban áll.

A kiemelt besorolás az erdő használatba adásának szabályainál nyeri el jelentőségét, hiszen ez alapján dől el a szervezet erdőgazdálkodói alkalmassága a kizárólag erdészeti szakirányító vállalkozással megoldható eljárásban. (Még egy fontos jellemzője e státusznak, hogy az erdőtörvény az elrendelt erdőgazdálkodási tevékenységet is egyedül az erdészeti szakirányító vállalkozások megbízásához köti.) Az erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakirányító vállalkozások esetében ez csak szervezési, és nem végrehajtási képességet igényel. A nyilvántartásba vétel során, amelyik erdészeti szakirányító vállalkozás hozzájárult, adatai nyilvánosak, elérhetőek a Nemzeti Földügyi Központ honlapján.

Saját jogon történő erdőhasználat

• 1/1-es tulajdonosi használat: A földrészlet egy tulajdonos birtokában van, maga rendelkezik a gazdálkodásról, a földhasználatról, erdőgazdálkodóként nyilvántartásba történő bejelentkezéséről.
  • Használati megállapodás: „A tulajdonostársak mindegyike jogosult a közös tulajdonban álló föld területéből a saját tulajdoni hányadának megfelelő terület használatára” (2013. évi CCXII. tv. 70§ (1)). A földforgalmi törvény lehetőséget biztosít a tulajdonostársaknak használati rend kialakítására, amelyben rögzítik, hogy együtt kívánják-e a gazdálkodást folytatni, vagy részekre bomlik a föld területének használata (használati megosztás). Amennyiben sikerül megegyezniük a megosztásról, és egyes tulajdonosok saját tulajdoni hányadukon kívül más tulajdonostárs hányadát is használatba veszik majd, úgy többlethasználati megállapodást kötnek ezeket a területhasználatokat részletezve. Térképi kimutatást szükséges készíteni, ha a megállapodás alapján nem egy tulajdonos fogja használni a teljes földrészletet, illetve nem az ingatlan–nyilvántartás szerint azonosítható alrészletek határainak mentén történik a megosztás. Ezeket a dokumentumokat egységes formában kell összeállítani. Kötelező megjelölni az időtartamot, valamint a tulajdo­nostársak közül az erdőgazdálkodó személyét, aki az erdészeti hatóságnál nyilvántartásba vételi kérelmet nyújthat be e jogcím alapján. A használati rend kialakításához a tulajdonosok tulajdoni hányad szerinti többségi döntése szükséges. Ha van egy többségi tulajdonos, vagy a három legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező személy tulajdona eléri az összes tulajdoni hányad egyharmadát, akkor kétharmados beleegyezés kell. Nagyon fontos, hogy a törvényi előírásnak megfelelően, minden tulajdonostárs igazolhatóan, írásban értesítve legyen. A tájékoztatást követően nem lehet kevesebb, mint 60 nap a megállapodás elfogadására. Ha 60 nap elteltével valaki mégsem reagál a felhívásra a jogszabályban részletezett okok (megállapodás közlése nem lehetséges, tulajdonos személye bizonytalan, kézbesítés meghiúsul stb.) alapján, akkor a hozzájárulást megadottnak kell tekinteni.
  • Társult gazdálkodási forma: A rendszerváltást követően a 1994. évi XLIX. törvény rendelkezett az erdőbirtokossági társulatok létesítéséről, amely szabályozás hatályba lépésétől megindulhatott hosszú idő után újra a magán-erdőgazdálkodás Magyarországon. A jogszabály lehetőséget nyújtott több erdőművelési ágban nyilvántartott helyrajzi szám tulajdonosainak, legyen az 1/1-es vagy osztatlan közös tulajdon, hogy gazdálkodó szervezetként működjenek. A jogi személyként működő társulatot minimum kettő erdőtulajdonos alapíthat. Tíz főnél kevesebb alapító tulajdonossal társulati szerződést alakítja meg a társulatot. Tíz főnél több személy esetén alapító közgyűlést kell tartani, amely megállapítja az alapszabályt. Mindkét esetben társulati névjegyzéket kell vezetni legalább évenkénti frissítéssel, amelyben a földrészletenkénti tulajdoni hányadok megoszlása van nyilvántartva. Ezen névjegyzék alapján történik társulati érdekeltség megállapítása. A társulat alapításáról szóló, közjegyzői okiratba foglalt vagy ügyvéd által ellenjegyzett alapszabályt, a hozzátartozó jegyzőkönyvet, vagy társulati szerződést meg kell küldeni a cégbíróságnak, akik felülvizsgálat után a bejegyzést végzik, majd a törvényességi felügyeletet. A tulajdonosok átadták erdőtulajdonukat a társaság használatába, amely az erdőbirtokossági társulatról, a Polgári Törvénykönyvről szóló törvények és az erdőtörvény, valamint az alapszabály/társulati szerződés és a közgyűlések határozatai alapján gazdálkodik. A szervezet megfelelő működésért a megválasztott tisztségviselők felelnek.

Az Agrárminisztérium statisztája alapján 706 erdőbirtokossági társulat működött 2019-ben az országban mintegy 96 100 hektáron. A 2007-es erdőmérleg adatok szerint nem jelentősen, de folyamatosan csökken a társulatok száma. [FATÁJ kiegészítés: a FATUDAKOZÓ adatbázisában jelenleg 604 erdőbirtokosság szerepel.]

A korábban Magán-erdőgazdálkodói Tesztüzem Hálózat 2005-ös jelentése szerint a vizsgált 100 Ebt. egynegyede tulajdonképpen családi gazdaságnak számít (Mészáros et al., 2005). Ezt azért is fontos kiemelni, mert az őstermelői közösségeket érintő jogszabály-módosítás kedvezőbb feltételeket nyújt a családi gazdaságba szerveződőknek. Tehát a jövőben a társult erdőgazdálkodás vizsgálata során az erdőbirtokosságok mellett nagyobb hangsúlyt kell fektetni az őstermelői családi gazdaságok felépítésének megisme­résére, működőképességének elemzésére. Ehhez, ahogy már korábbi fejezetben írtam, szükséges egy átlátható nyilvántartási rendszer, amelyben az egyes ágazati tevékenységek elkülöníthetőek.

Az elmúlt év szakmai tájékoztató fórumai szerint a közel jövőben várható a 1994-es Ebt. törvény módosítása is, a kor kívánalmaihoz történő frissítése.

Az erdő használatának átengedése

• Erdőgazdálkodói haszonbérlet: A haszonbérlet jogcím már korábban is működött mezőgazdasági termőföld, illetve erdő esetében is. A törvénymódosítást megelőzően nagyon nehezen alkalmazható mód volt közös erdőtulajdon harmadik, külső félnek történő használatba adása. Ekkor a tulajdonosok 100%-os beleegyezése volt szükséges, hogy elfogadják haszonbérlőnek a földművesként nyilvántartott személyt vagy mezőgazdasági termelőszervezetet. 2020 júliusától haszonbérletre már csak a 2009-es erdőtörvény végrehajtási rendelete szerinti erdőgazdálkodásra jogosult erdészeti szakiránytó vállalkozás alkalmas. A haszonbérleti szerződés létrejöttéhez az érintett tulajdonostársak tulajdoni hányad alapján számított kétharmados döntése szükséges. Fontos kiemelni, azért fogalmaz úgy a jogszabály, hogy „érintett tulajdonostársak”, mert a saját jogon történő gazdálkodásban részletezett használati megosztást követően a földrészlet egyik részterületén dönthetnek úgy a tulajdonosok, hogy más használatába adják az elkülönített területet.

A haszonbérleti formában nem a legközelebbi a kapcsolat az erdőtulajdonos és az erdőgazdálkodó között, de egyértelmű a megállapodás. A tulajdonos(ok) meghatározott időtartamra, meghatározott elszámolási időszakonkénti bérleti díjért más használatba adják területüket. A szerződés tartalmazza a kötelezettségeket, illetve jogosultságokat, amiket vállal és szerez a szakirányító vállalkozás. A 2013. évi CCXII. törvény szabályozza a tartalmi elemeit, amelyeket lényeges minél részletesebben rögzíteni, mert a későbbiekben csak erre a dokumentumra tud hivatkozni a tulajdonos, ha fel akarja bontani a szerződést.

• Erdőgazdálkodási integráció: Az integráció során az ESZV vállalja az erdőgazdálkodói feladatok ellátást, a kötelezettségek teljesítését, illetve a haszonvételek elvégzését, amiért járadékot fizet a tulajdonos részére. Külön megállapodásban az erdőtulajdonost további erdőgazdálkodási tevékenységek elvégzésére alkalmazhatja. Ez esetben is a tulajdoni hányad alapján számított kétharmados többség egybehangzó döntése szükséges. A kapcsolat a tulajdonosok és integrátor között a legtávolabbi, mivel nem tiszta, hogyan működik a tulajdonos érdekének védelme, hogyan jár el más-más tulajdonosközösséggel bíró, több földrészletet kezelő integrátor különböző paraméterű (fafaj, kor, fakészlet stb.) faállományok hozamának elszámolásakor. Tulajdonképpen egy külső irányítással működő társult gazdálkodásnak is felfogható vállalkozási forma, mely sok kérdés rejt magában Még biztosan el kell telnie a gyakorlatban 1–2 évnek, hogy kiderüljön működőképessége.
  • Erdőkezelés: A 2017-es erdőtörvény módosításban jelent meg hosszú idő után újra az erdőkezelő fogalma (nem a polgári vagyonkezelő, a korábbi megbízás megszüntetésével annak lényegi utódja). Ekkor még nem volt tisztázva szerepe a gazdálkodásban. A 2020-as jogszabály-módosítás rögzítette, hogy ennek a vonatkozásában is erdőgazdálkodásra jogosult ESZV-t kell érteni. Ezen jogcím alatt áll legközelebb egymáshoz a tulajdonos és a kezelő. Az erdőgazdálkodási tevékenységet együtt határozzák meg, illetve a végrehajtás során is közreműködhet a tulajdonos. Megerősíti a kapcsolatot, hogy az erdőkezelő rendszeres beszámolási és elszámolási kötelezettséggel tartozik a tulajdonosok felé. Az erdőkezelésről szóló szerződés létrejöttéhez az érintett tulajdonostársak tulajdoni hányad alapján számított többségének döntése kell. A 2021. június 5-ei törvényváltozással pontosításra került az elszámolás az erdőkezelő és tulajdonos között. Meghatározásra került a kezelési szolgáltatásért fizetendő erdőkezelési díj, illetve az erdőgazdálkodási költségek elszámolásban feltüntetendő helye. Kiderült, hogyan kell eljárni, ha nyereséges vagy veszteséges a gazdálkodás. Előző esetben dönthetnek úgy az elszámolásban, hogy az erdőkezelő kifizeti a tulajdonos(ok)nak a jövedelmet, vagy visszatartják a következő évek költségeinek fedezetéül. Utóbbi esetben a tulajdonos fizeti meg az erdőkezelőnek a kiadás és a bevétel különbözetét. Fontos, hogy elszámolási időszakként 1 évnél hosszabb időszakot is megjelölhetnek.

Az 5. ábrán az erdő különböző használatainak módját kívánjuk bemutatni. Látható, hogy nagyon sok variáció megvalósulhat, hiszen az egyes erdőgazdálkodói szerepkörök között lehet átfedés, egy tulajdonos lehet erdőgazdálkodó, de lehet akár erdészeti szakirányító vállalkozás is. A mostani jogszabályváltozások hatása a következő időszakban nagyban fogja befolyásolni a magán-erdőgazdálkodás működőképességét, ezért folyamatos vizsgálata lényeges az optimalizálás érdekében.

Az erdészeti szakirányító vállalkozások

ESZV típusai és jellemzői

A 2021. januári letöltésű nyilvántartási adatok alapján összesen 770 db erdészeti szakirányító vállalkozás került bejegyzésre. Ekkor ezek mindössze 1,3%-a állami tulajdonú cég. Ismerve az állami kezelésű erdők szerveződési formáit, a nagy különbség a további bejegyzések során kis mértékben fog változni. Az adatgyűjtéskor Magyarország 21 állami erdőgazdaságból 8-nak, míg a 10 magyar Nemzeti Park közül 2-nek történt meg a felvétele a nyilvántartásba. [FATÁJ kiegészítés: a 2022. áprilisi adatok szerint összesen 1046 erdészeti szakirányító vállalkozás (közülük 258 a „kiemelt” erdőgazálkodásra jogosult ESZV).]

A cégeket kategorizálva megállapítható, hogy darabszám szerint jelentős többségben van az egyéni szervezeti forma, amely egyéni vállalkozót, vagy őstermelőt takar. Ezek megkülönböztetése további kutatásokat, nyilvántartások összefűzését kívánja meg, hogy egyértelműen beazonosíthatóak legyenek a magánszemélyek. A társas vállalkozási formák közül a Kft. a legelterjedtebb, illetve a Bt. és Ebt. társulások bírnak magasabb számmal.

Kiemelt erdészeti szakiránytó vállalkozások

Az elérhető nyilvántartásban elkülöníthetően látható a vállalkozások kiemelt besorolása, amely az erdőgazdálkodásra jogosultságot jelzi. A kezdeti időszakban a társas vállalkozások voltak alkalmasak a kiemelt besorolás megszerzésére, valószínűsíthetően több szakember alkalmazása miatt. Több ember foglalkoztatása, közreműködése, tagsága esetén nagyobb az esély, hogy jogosult erdészeti szakszemélyzetként megfeleljenek a felsőfokú végzettséget és rendészeti feladatok ellátását előíró feltételeknek, valamint teljesüljön a gyakorlatban előírt minimum 5 jogosultként ledolgozott év. Megközelítőleg 66%-uk működik társas vállalkozási formák egyikében.

Az erdészeti szakirányító vállalkozások tevékenysége (erdészeti, egyéb erdőgazdálkodói tevékenység, erdészeti szolgáltatás) meghatározó a magán-erdőgazdálkodásban, hiszen szakirányítás, szakszemélyzeti feladatok ellátása mellett az erdészeti munkák végrehajtása is beletartozhat portfóliójukba. Ráadásul a kivitelezési feladatok elvégzése nem csak a magántulajdonú, hanem állami tulajdonú, kezelésű erdőkben is történik. Az elemzésük szükséges, hiszen ez alapján értékelhető helyzetük, nyereségesek vagy veszteségesek-e, mekkora állami támogatás indokolt a működésükhöz, fejlődésükhöz.

Egy lehetséges beavatkozást mindenféleképpen hatástanulmány kell, hogy megelőzzön, hiszen korábbi szakirodalmak megállapításai szerint jellemzőik alapján nehéz helyzetben vannak (Lett, 2018).

A részletesebb adatgyűjtés a magántulajdonú kiemelt erdészeti szakirányító társas vállalkozásokat érintette (78 db), amely során a szakirányítói névjegyzék nyilvántartása szerint erdőgazdálkodásra jogosultak számviteli beszámolóit kérdeztük le. A vagyoni helyzetük elemzéséhez a mérleget, míg jövedelmezőségük vizsgálatához az eredmény­kimutatás adatait néztük át a 2016–2019. közötti időszakban. A 8. ábra az adószám szerint meghatározott régiónként mutatja be ezek darabszámát adózott eredmény alapján történő kategorizálással. (Az 500 000 Ft alatti adózott eredményt mutatók a nem nyereséges csoportba kerültek.)

A 78 vizsgált cég 38%-a nem nyereséges, sőt ezek közül 17 darab mínuszos adózott eredményt ért el, tehát veszteséges. Székhely szerint a Dunántúlon található 47%-uk, amely közel 57% tudta elérni a tanulmányban nyereséges kategóriát, azon belül is kiemelkedően Zala és Somogy megyében. A legtöbb vállalkozás Zala és Bács-Kiskun megyei székhelyű, az összes kiemelt társas vállalkozásból 33%-ot képviselve. Ugyanebben a két megyében a legmagasabb a száma a nem nyereséges kategóriába tartozóknak (összes 13%-a). Az egyes arányok fő oka a régiónkénti erdősültségi jellemzőkből fakadhat.

A mérleg és eredménykimutatás 2016–2019. közötti átlagainak ismerete az egyes értékcsoportok jellemzéséhez szükséges. Az átlagértékekkel, egyes jellemzők 2019-es értékeivel lehet a gazdálkodási kapacitást és teljesítményt elemezni.

Az 4. táblázatban jól látható a mérleg Eszközök és Források oldalának növekvő tenden­ciája. A százalékos értékek a 2016-os és 2019-es lezárt üzleti év egymáshoz viszonyított arányát mutatja be, ahol szintén megállapíthatóak az emelkedések.

A 2019-es mérlegek aktívák adatfeldolgozásánál a vizsgált 78 db vállalkozása 14%-ánál a befektetett eszközök nettó értéke nulla, 15%-nál az 1 millió Ft-ot sem éri el, közel 50%-nál 10 millió Ft felett van, ezen belül 58% meghaladja a 30 millió Ft-os értéket is. A 2016-tól 2019-ig terjedő időszakban a befektetett eszközök átlagosan 97%-át a tárgyi eszközök alkotják. Ezen belül a műszaki berendezések vannak legnagyobb értékben, tehát a vizsgált számok ismeretében elmondható, hogy növekvő tendencia ellenére a kiemelt erdészeti szakirányító vállalkozások eszközellátottsága gyenge. Ezek az összegek a gyakorlatban látható többéves, használt gépek, amelyek elavultak. Megállapítható emellett az is, hogy a legtöbb vállalkozásnál nem történt jelentős beruházás.

A forgóeszköz esetében is majdnem 50%-os emelkedés figyelhető meg a 4 év során, amely átlagos értéke 30 millió Ft körül mozog. Itt a készlet lehet anyag, befejezetlen termelés, késztermék vagy áru, annak függvényében, hogy cég további felhasználás céljából vásárol anyagot, saját tevékenységből származó eszközt ad el vagy értékesítési céllal viszonteladásra vásárol eszközt. Ebben az esetben főleg fatermékekre kell gondolni, milyen konstrukcióban jelenik meg a cég működésében. Nagyobb arányt képviselnek még a forgóeszközökön belül a pénzeszközök, amelyek a vállalkozásnál lévő készpénzt, illetve az utalásokhoz, bankkártyás fizetésekhez bankban tartott pénzt jelentik. Követelés és értékpapír aránya kisebb, nem jellemzőek a kölcsön, előleg nyújtások, inkább csak a szolgáltatásból eredő követelések.

A mérlegek passzívák oldalán csaknem 40%-os emelkedés figyelhető meg. Ehhez a csoporthoz tartoznak a tulajdonosok által nyújtott értékek, illetve az őket illető nyereség. 3 db vállalkozás esetében mínuszos a saját tőke, amely intézkedési kötelezettséget jelent a megszüntetésre. A vizsgált időszak alatt az adózott eredmény ugyan megduplázódott, de értéke nem éri el a 6 millió Ft-ot 2019-ben. Átlagban 4,5 millió Ft volt ez az érték a 4 év alatt, amely az eredménytartaléknál halmozottan jelenik meg, így 13 millió Ft-ról 21 millió Ft-ot elérve. A jegyzett tőke ugyanazon a szinten maradt, értéke nagyjából a Kft-nek törvényileg kötelező 3 millió Ft alatt van kicsivel. Ennek oka, hogy a Bt. és Kkt. esetében nincs előírt minimum tőke, így az átlagot csökkentik. A tőketartalék mutat még emelkedést, amely a cég növekedését jelenti, de ez mindössze 14 db szervezet, azaz a vizsgált összes 18%-ának átlagából adódik. A céltartalék 2016-os értéknek 67%-ára esett vissza 2019-re, amely azt mutatja, hogy a cégek egyre kevesebb összeget fordítanak a következő évek várható kiadásainak fedezésére. Ez arra enged következtetni, hogy pénzügyileg nem stabilak. Jelentős, csaknem 60%-os növekedés látható a kötelezettségeknél. Ez a cégek tartozását mutatja, mennyire adósodtak el. Jelentheti az egyes fejlesztésekhez felvett, de az életben maradásért is szükséges hiteleket, valamint az állammal és munkavállalókkal szemben fennálló tartozásokat is idesoroljuk.

Az eredménykimutatás vizsgálata során az egyes ráfordítások és bevételek változását vizsgáltuk, milyen hatással van az eredményre.

Az árbevétel növekedést mutat, de mértéke 4 év alatt mindössze 30%, ez átlagosan 11 millió Ft növekedést jelent. Az egyéb bevételek több mint kétszer akkora átlagot értek el 2019-re. A ráfordítások oldalán az anyagjellegű és személyi jellegű kiadások folyamatos növekedést mutatnak, mivel szinte minden szektorban tapasztalható, illetve a jövőben várható is az anyagköltségek, az igénybe vett szolgáltatások díjainak, a bérköltségek és járulékainak emelkedése. Értékcsökkenési leírás 17%-uknál 0 Ft, amely arra utal, hogy ez a 13 db vállal­kozás nem vezeti az amortizációt vagy nincs mi elavuljon, nincs egyáltalán immateriális java vagy tárgyi eszköze. Az egyéb ráfordítások nagyságrendileg ugyanakkora értéket képviselnek mind a 4 évben.

Összegezve az eddigieket az üzemi eredmény kétszerese lett 2019-re 2016-hoz képest. Az ilyen mértékű változás pozitívnak mondható, viszont értékben jelentős változást nem jelent. A tevékenységből származó eredmény átlagosan 5 millió Ft. A pénzügyi eredmény átlagosan negatív értéket mutat és jelentős csökkenést, így az adózás előtti eredményre van negatív hatással. 2019-ben a cégek 30%-ának pozitív a pénzügyi műveletek bevételeinek és ráfordításainak különbsége, de az ez évi átlagos adat így is háromszorosa negatív irányba a 2016-osnak. Az adó mértéke nem emelkedett jelentősen, ami kedvező a cégek számára, jobban tudják pénzüket az egyes ráfordítások fedezésére fordítani szükség szerint. Érdekességképpen 6 db cégnél az adó értéke 0 Ft, amelyek közül adózott eredményt tekintve 2 veszteséges, 4 pedig nyereséges kategóriába tartozik. A társasági adó levonása után az adózott eredmény növekedik, amely reményeink szerint a jövőben még nagyobb mértékben lesz megfigyelhető.

Egy jövedelmező gazdálkodás alapja a megfelelő mértékű árbevétel, tehát elsődlegesen nem a ráfordítások csökkentésével kell az eredményt javítani, hanem a bevételek fokozásával. Fontos megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy a vállalkozások munkahelymegtartó és munkahelyteremtő képességének javulása csak a személyi jellegű költségek emelésével tartható fenn, ellenben a személyi jellegű ráfordítások 6,5 M Ft átlaga minimális foglal­koztatást jelent.

A 78 db kiemelt erdészeti szakirányító vállalkozás átlagosan mindössze 3 fő létszámmal rendelkezik a 2019-es évben. Ki kell emelni, hogy 30%-nál 0 fő, míg mindössze 5 db cégnél magasabb, mint 10 fő létszám.

Összegzés

A 2017-es, majd 2020-as erdőtörvény és rendeleteinek hatósági módosítása, a földforgalmi törvény változása komoly kihívás elé állították a magán-erdőgazdálkodás szereplőit, legyen szó erdőtulajdonosról vagy erdészeti szakemberről.

A jogszabály-változások időszerűvé tették az erdőgazdálkodás ismételt modellezését, hogyan épül fel az erdő tulajdonosi, illetve nem tulajdonosi használata az egyes erdőgaz­dálkodási funkciók mentén. Az áttekinthetőséget megcélzó vizsgálat eredménye jól mutatja, hogy az egyes funkciók hovatartozása bizonytalan, többirányú lehet. Sok a kérdéses rész is, ki vállalja a gazdálkodás során a kockázatot, illetve ki ’élvezi’ eredményét. Véleményünk szerint a mostani helyzetben az egyes esetekben megfelelően előkészített, a kötelezettségek vállalásáról és jogosultságok szerzéséről részletesen rendelkező szerződések/megállapodások tudják biztosítani a tiszta körülményeket az erdőgazdálkodáshoz.

Az egyes erdőgazdálkodási szereplők jellemzése során meghatároztuk az erdőtulajdonos, az erdőgazdálkodó és az erdészeti szakszemélyzet, illetve erdészeti szakirányító vállalkozások típusait.

A kapcsolódó törvények és rendeletek szerint tipizáltuk az erdőhasználatot. Megkülönböztettünk 1/1-es és társult tulajdonosi használatot (erdőbirtokossági társulat), míg az erdő használatba adása esetén haszonbérleti, integrátori és erdőkezelői formát. Megállapítottuk a jellemzés és modellezés alapján, mely esetben tudja teljes körűen irányítani egy erdőtulajdonos a gazdálkodást, illetve milyen használatba adási lehetőségei vannak, és ezek hogyan kapcsolódnak az újonnan bevezetett erdészeti szakirányító vállalkozásokhoz.

Külön fejezetben foglalkoztunk a harmadik/külső félnek történő átadás miatt kiemelten jelentős erdészeti szakirányító vállalkozásokkal. A jelenlegi helyzetüket kívántuk bemutatni a nyilvántartás alapján, illetve részletesebben vizsgáltuk meg a kiemelt besorolással bírók vagyoni helyzetét és jövedelmezőségét. A mérlegekből és eredménykimutatásokból származó adatokat felhasználva jellemeztük a vállalkozásokat. Kijelenthető az elemzés alapján, hogy 2016-tól lassú és kismértékű fejlődés jellemzi ezeket a cégeket, amelyek kiemelt erdőgazdálkodásra való jogosultsága inkább szerveződési, minthogy végrehajtási képesség. Az adatgyűjtés óta eltelt hónapokban is növekszik számuk, ami a következő időszakban folyamatos lesz.

A tanulmánnyal a magán-erdőgazdálkodás helyzetértékelését kívántunk elvégezni, milyen hatással vannak a jogszabály-módosítások az ágazatra. A következő években fontos feladat lesz a további változások követése, a gyakorlatban történő megvalósulások vizsgálata. A felhasznált irodalom, a hivatkozott jogszabályok segítenek a részletesebb tájékoztatásban.

A teljes tanulmány itt tölthető le.

forrás: Vajai Dániel

Részleteket adunk közre a Vajai Dániel – Horváth Sándor – Lett Béla szerzőhármas által készített Bejegyzett erdőgazdálkodó nélküli erdőterületek aktuális jellemzői című tanulmányból. Készült 2020 végén. A tanulmány a cikk végi linkről teljes terjedelmében letölthető.

Az elmúlt években végrehajtott jogszabály-változások ugyan új lehetőségeket biztosítanak az erdőtulajdonosoknak, erdészeti szakembereknek a gazdálkodás megindításához, de a megbízott erdőgazdálkodói jogcím kivezetésével tovább emelkedhet a kezeletlen erdőterületek száma.

Az Országos Erdőállomány Adattár vizsgálatával a rendezetlen erdőterületeket kívánjuk aktuálisan bemutatni tulajdonforma, terület, faállomány-típus, kor, vágásérettség, elsődleges rendeltetés és védettség szerinti besorolás vonatkozásában. Az adatok elemzésével friss helyzetértékelést készítünk, amely alap kíván lenni az előttünk álló változások hatásának tanulmányozásához.

Napjainkban még mindig lényeges probléma a bejegyzett erdőgazdálkodó nélküli erdő­területek megoldatlan állapota. „Erdőgazdálkodó az erdészeti hatóság által vezetett erdőgaz­dálkodói nyilvántartásban szereplő jogszerű használó” (2009. évi XXXVII.tv.17§(1)). Tehát ezeken a területeken nincsen bejegyezve a szakhatósági nyilvántartásba egy erdőhasználó személy vagy szervezet, az erdő kezeletlen.

Kialakulások a rendszerváltás időszakára vezethető vissza, amikor a privatizáció során a magyar erdőterületek jelentős része került vissza magántulajdonba, rengeteg nehezen kezelhető osztatlan közös tulajdont létrehozva. A II. világháborút követő államosítás okozta helyzet megszüntetése érdekében a kárpótlás és a vagyonnevesítés intézkedések alkalma­zásával kívánták visszaszolgáltatni a tulajdonuktól megfosztott állampolgároknak a vagyonukat, területeiket (Vajai, 2015). Az 1. ábrán modellezett döntésképtelenség, érdektelenség, és tájékozatlanság okok egymást erősítve befolyásolták a rendezetlenség kialakulását.

A téma fontosságát jól mutatják az elmúlt évek erdészeti ágazatot érintő jelentős jogszabály-változások. A jogalkotó minél több lehetőséget kíván nyújtani az erdőtulaj­donosoknak, erdészeti szakembereknek a gazdálkodás beindításához, az erdő használatához, az osztatlan közös tulajdon kezeléséhez, ezeken keresztül a rendezetlen erdőterületek csökkentéséhez. Emellett komoly kérdésként merül fel a megbízott erdőgazdálkodók 2021. december 31-ei határidővel kitűzött megszüntetéséről szóló rendelkezés, milyen hatással lesz majd a jelenlegi helyzetre. Célunk egy helyzetértékelés készítése, amelyet később kontrollként felhasználhatunk a változások vizsgálatához.

A bejegyzett erdőgazdálkodó nélküli erdőterületek jellemzéséhez a Nemzeti Földügyi Központ (NFK) által üzemeltetett Országos Erdőállomány Adattárból (OEA) kértünk le adatokat 2020. novemberében.

Magyarország több, mint 2 millió hektár nagyságú erdőterületének 56%-a állami, míg 43%-a magántulajdonban van. Az összes bejegyzett erdőgazdálkodó száma 40.076 db, amelyek 1 millió 857 ezer hektáron folytatnak gazdálkodást (Agrárminisztérium Statisztikai Infor­mációi, 2019).

A 2. ábrán tulajdonforma szerint készítettük el a területkimutatást azokról az erdő­területekről, ahol nincsen bejegyzett erdőgazdálkodó. Az összesítő oszlop és az 1. táblázat alapján megállapítható, hogy a kezeletlen erdők területnagysága nem változott jelentősen már 10 éve. 2007-től 10% körül mozog arányuk a magyar erdőkből, amely több mint 200 ezer hektár erdőterületet jelent. A rendezetlen erdők jelentős része, 87%-a magántulajdonban van, de fontos megállapítani, hogy a maradék 13% állami (6%), közösségi (2%) és vegyes tulajdon (5%) alá tartozik.

Régiónként a gazdálkodó nélküli erdőket a 3. ábrán mutatjuk be, ahol látható, hogy arányuk 10–15%-os, kivéve Észak-Magyarország kimagasló értékét. A későbbi tanulmá­nyokban érdemes megvizsgálni, hogy a nagyobb erdősültségen kívül van-e más komoly tényező, hogy BAZ, Heves és Nógrád megyékben miért magasabb a kezeletlenség aránya.

A kezeletlen erdőrészleteket 8 csoportra bontottuk területnagyság szerint a 3. táblázatban. Darabszám szerint több mint fele az erdőrészleteknek 1 hektár alatti, viszont ez a terület­aránynál mindössze csak 14%-ot jelent. Ez alapján kijelenthető, hogy nem lehet elsődleges ok a rendezetlenség fennmaradására a terület elaprózódottsága. Az összes terület majdnem egynegyede 5 és 10 hektár közötti.

2013-as adatokkal összehasonlítva a darabszám 2020-ban ~120%-a, a terület ~118%-a a 7 évvel ezelőtti adatoknak. Mivel nem csak a darabszám növekedése figyelhető meg, ezért megállapítható, hogy kismértékben emelkedik a rendezetlen erdőterületek nagysága. A megbízott erdőgazdálkodói jogcím kivezetésével, az így működő bejegyzett erdőgazdálkodók törlésével a növekedés üteme rohamosan meg fog változni, várhatóan gyorsabban, mint hogy az erdőtulajdonos vagy erdészeti szakember gondoskodjon egy új hatóságilag kívánatosnak tartott gazdálkodási forma megalakulásáról.

Egy erdőterülettel történő gazdálkodás legfontosabb tényezője a faállomány, amely meghatározza az erdőgazdálkodás irányát, feladatait, lehetőségeit.

A 4. táblázatot Szűcs 2016-os tanulmányában alkalmazott hasonló módszerrel készítettük el. Az erdőgazdálkodó nélküli erdőrészletek faállomány-típusok szerint kerültek csoporto­sításra úgy, hogy leszűkítettük az egyes kategóriákat az átláthatóság miatt.

A számított élőfakészlet összesen 39 millió m³, az átlagos hektáronkénti fatérfogat 238 m³/ha. A KSH 2019-es évről közölt erdészeti adatai szerint Magyarország élőfakészlete több, mint 390 millió m³ (KSH, 2019), tehát hazánk élőfakészletének 10%-a kezeletlenül áll!

A faállomány-típus csoportokat vizsgálva megállapítható, hogy a kezeletlen erdőterületek terület szerint majdnem fele, míg az élőfakészlet megoszlása szerint egyharmada akácos. Átlagos hektáronkénti fakészlete 159 m³/ha, de ez az érték magyarázható a gyenge fatermési osztályokkal. Legnagyobb hektáronkénti átlag fatérfogattal a bükk faállomány csoportja bír, de területi arány csak 1%. Ezt követi a fenyők csoportja, ahol a 292 m³/ha-os érték már az összes rendezetlen terület 10%-ára vonatkozik.

Az OEA fafajsorokat tartalmazó adattáblája alapján készítettünk kimutatásokat, elemzéseket a korcsoportokról, illetve a vágásérettséggel kapcsolatos adatokról is.

Tíz éves bontásban hoztunk létre korcsoportokat, amelyet az 5. ábrán mutatunk be. Az oszlopdiagramon jól látható, hogy a 21–30 és a 31–40 éves kategóriába tartozik a rendezetlen erdők 41%-a a terület adatokat vizsgálva, de a fakészletnek is ezekben a korcsoportokban a legnagyobb az aránya.

Az összes fafajsor korát feldolgozó kimutatás eredménye, és a 3.2. alfejezetben bemutatott faállomány jellemzők alapján az 5. táblázatban külön az akác fafajsor egyes korosztályokra vonatkozó adatait mutatjuk be. A 21–40 éves korcsoportok aránya a legnagyobb az összesített adatokhoz hasonlóan, míg az összes fafajsor területének, illetve fakészletének 60%-a akác a 21–30 éves korcsoportban.

Az akác faállományok vágásérettségi kora 25–40 év között alakul (gazdasági elsődleges rendeltetés) Magyarország erdészeti tájcsoportjain. Ugyan fafajsorok alapján történik itt az összesítés, mégis kijelenthető, hogy jelentős mennyiségben (területi kiterjedés és fatömeg mennyiség) túltartott akácosokról beszélhetünk a bejegyzett erdőgazdálkodó nélküli területeknél.

A 7. ábrán látható, hogy a rendezetlen területek nagyjából kétharmada gazdasági elsődleges rendeltetésű (védelmi I. rendeltetés 55%-a talajvédelmi besorolást jelent, valamint védelmi és közjóléti I. rendeltetésnél is az erdők 95%-a vágásos üzemmódban van!). Ebből megállapítható, hogy a működés hiányára általánosan nem lehet ok a gazdálkodást gátló korlátozás, vagy egy védelmi funkciót betöltő előírás.

…

Összegzés

Az erdőgazdálkodási ágazat kulcsfontosságú feladata a bejegyzett erdőgazdálkodó nélküli erdőterületek mértékének csökkentése. A gazdálkodás megindításához a tulajdonosi viszonyok mellett fontos ismerni, milyen erdőterületekről beszélünk, azok milyen lehető­ségeket rejtenek magukban a teljes ökoszisztéma szolgáltatást tekintve.

Az Országos Erdőállomány Adattár 2020-as adatai alapján elmondható, hogy az elmúlt 10 évben érdemi változás nem történt a rendezetlen erdők jellemzőit tekintve, kis mértékben negatív irányba tart helyzetük.

Tulajdonforma szerint a kezeletlen erdőterületek 87%-a magántulajdonban van, amely komoly szabályozási feladatot jelent a jogalkotónak, hogy a rendkívül szerteágazó tulajdonosi viszonyok mellett minél több lehetőséget biztosítani tudjanak a gazdálkodás megkezdéséhez. A területnagyságok alapján megállapítottuk, hogy nem lehet a rendezetlen jogviszony elsődleges oka az elaprózódottság, mivel a bejegyzett erdőgazdálkodó nélküli erdőterületek 40%-a 5 hektár feletti.

A faállomány-típusokat vizsgálva megállapítottuk, hogy Magyarország összes élőfa­készletének 10%-a kezeletlenül áll. Az akácosok jelentős mennyiségét kell kiemelni, mind terület (41%), mind élőfakészlet (32%) vonatkozásában. A hektáronkénti fatömeg értékek gyenge termőhelyen álló erdőkre enged következtetést.

A kort és a vágásérettségi mutatót tekintve rendkívül magas a túltartott erdők aránya, rontva helyzetet, főleg rövid vágásfordulójú akác faállományokban. A 21–40 év közötti korosztály mennyisége a legmagasabb területi kiterjedés és fakészlet szerint.

Elsődleges rendeltetés és védettségi jellemzők alapján az esetleges természetvédelmi előírások visszatartó erejének hatását cáfoltuk meg, hiszen a rendezetlen erdők 66%-a gazdasági rendeltetésű. Ezt megerősíti még, hogy az egyharmados arányt képviselő védelmi rendeltetés szűkebb értelemben talajvédelmi besorolást jelent, valamint a védelmi és közjóléti elsődleges rendeltetés esetében az üzemmódok 95%-a vágásos. A védettséget részletező eredmények kapcsán meg kell említeni azt is, hogy jelentős nagyságú terület esik el NATURA2000 kompenzációs kifizetéstől.

Megállapítottuk, hogy a jogilag, hatóságilag nem rendezett erdők aránya változatlan, állapotuk nem megfelelő. Célunk a helyzetértékeléssel, hogy a jövőben bemutassuk a jogszabály-változások hatását, véleményt tudjunk megfogalmazni azok működőképességére, valamint javaslatokat tudjunk nyújtani lehetséges megvalósításukra.

A teljes tanulmány itt tölthető le.

forrás: Vajai Dániel