Sokan talán észre sem veszik őket, vagy csak egy pocsolyaként tekintenek rájuk. Pedig az erdő mélyén megbúvó vizes élőhelyek – akár pár négyzetméternyi területen is – életközösségek bölcsői lehetnek. Ahol huzamosabb ideig megmarad a víz, ott előbb-utóbb megjelennek a vízhez kötődő fajok: kétéltűek, szitakötők, csigák és vízinövények – létrejön egy fajgazdag, stabil mikro-ökoszisztéma.

„Ma már szinte mindenki számára egyértelmű, hogy ahol víz van, ott élet is van. A klímaváltozás az embereket, s köztük talán főképp bennünket, erdészeket, a víz tudatos megtartására ösztönöz. Az a dolgunk, hogy segítsük a vizet az erdőben maradásra bírni.” –  fogalmaz Waldinger Gergely, a Bakonyerdő Zrt. Balatonfüredi Erdészetének igazgatója.

Klímaváltozással szemben – vízzel az erdőért

Az elmúlt évek tapasztalata világos: az éghajlatváltozás következtében a csapadék ritkábban, kiszámíthatatlanabb módon érkezik, és sokszor rövid idő alatt hullik le nagy mennyiség. Ezért különösen fontos, hogy az erdő képes legyen megtartani a vizet – természetes mélyedésekben, vízzáró rétegeken, régi vaddagonyákban, ahol a víz akár hetekig is megmarad. Az erdészek tudatosan keresik ezeket a területeket, és minimális beavatkozással segítik azok természetes funkcióinak erősítését. Fontos alapelv, hogy ne zárják el, ne mesterségesen alakítsák át a helyeket, hanem a természetes vízállásokat és a hozzájuk kötődő életfeltételeket tartsák fenn és támogassák.

Precíz természetvédelmi együttműködés

A fejlesztések minden esetben természetvédelmi szakemberek bevonásával történnek. A helyszíni bejárások során a természetvédelmi őrök segítenek az értékes növényállomány megőrzésében, és kijelölik azokat a pontokat, ahol az erdészeknek védett vagy akár értékes fajokra tekintettel kell elvégezniük a beavatkozásokat. Kisebb földmunkával már jelentős vízmegtartó kapacitás érhető el. Ezek a beavatkozások az élővilág szempontjából nyugalmi időszakban – jellemzően ősszel – történnek, így a szaporodási időszakban élőhelyként funkcionáló vizes területek zavartalanul működhetnek.

„Fontos, hogy a víz nem az emberek és végképp nem az erdészek hasznára marad a területen, hanem az erdei ökoszisztéma számára. Ez a gyakorlat véleményem szerint jól példázza az erdőkezelésbe integrált természetvédelmet.” – fűzi hozzá Waldinger Gergely.

Adatbázis a kisvizes élőhelyekről

A program részeként az erdészet rendszerezett nyilvántartást is vezet az ismert, fejlesztett vagy potenciálisan értékes vizes élőhelyekről. Jelenleg 40–45 ilyen terület szerepel a nyilvántartásban, amelyet évről évre bővítenek. A helyszínek állapotát folyamatosan ellenőrzik, tapasztalataik szerint pedig még az extrém aszályos években is több olyan élőhely volt, ahol még augusztusban is összefüggő vízfelület és aktív élővilág volt jelen.

Az erdészeti munka is alkalmazkodik

A vízmegtartó helyszínek a klasszikus erdőgazdálkodásban is kiemelt védelmet élveznek. A fakitermelések során az ilyen élőhelyek körül védőzónát hagynak meg, és a gépek számára elzárt területként kezelik azokat. Amennyiben szükséges, csak a veszélyelhárítás céljából történik minimális fakitermelés, és az így keletkezett holtfa is visszamarad a területen – táplálékként és élőhelyként szolgálva a további életformáknak.

Egy kis víz – sok élet

A Bakonyerdő Zrt. vízmegtartó programja kiváló példája annak, hogyan lehet a hagyományos erdőgazdálkodást összehangolni a természetes folyamatok támogatásával.
Az erdészek munkája azt üzeni: a természet értékeinek megóvásáért folytatott munkához az elvárásoknál fontosabb, hogy legyen egy jó ötlet, elhivatottság és kitartás.

Az Erdőmánia vízmegtartó programunkról készített kisfilmje az alábbi linken tekinthető meg:

forrás: Bakonyerdő Zrt.