EURÓPAI KLÍMAMENEKÜLTEK

Már most látjuk a klímaváltozás következményeit, és ezek mindannyiunkra hatással vannak – figyelmeztet a belga La Libre Belgique:

„Egészen a közelmúltig a »klímamenekültek« kifejezés azokra a távoli népekre utalt, akiket az emelkedő tengerszint, az aszályok, vagy az elsivatagosodás miatt otthonaik elhagyására kényszerítettek.

De most Európában a környezetünk néhány óra leforgása alatt lakhatatlanná válhat.

Mi is potenciális klímamenekültek vagyunk. …

A víz, a tűz és a hőség ugyanazon sebezhetőség három arca.

Régóta jósolják, hogy ezek a szélsőséges időjárási körülmények egyre gyakoribbak és intenzívebbek lesznek – most már ezek az új valóság.

A klímaváltozás már nem csak egy görbe egy diagramon, vagy egy 2050-re vonatkozó forgatókönyv.

Elveszett életekben és elpusztult tájakban mérhető.”

A VITUKI FÖLSZÁMOLÁSA ÉS TELKÉNEK LENYÚLÁSA

A kitűnő ’Hévíz Zöld Transzparencia’ blog a NER vezérkar egy újabb, kevésbé ismert, országrontó lépését veszi górcső alá:

Vajon kik profitáltak abból, hogy 2012-ben végleg elzárták a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont, a VITUKI vízcsapjait…

A 240 főt foglalkoztató VITUKI volt az az intézet, ahol szisztematikusan kutatták a vízkészletek mennyiségét, minőségét, s ezekre a pontos mérésekre hivatkozva tudták pl. leállíttatni a bauxitbányászatot és stabilizálni, megvédeni a Hévízi-tó forráshozamát.

A VITUKI megszűnése mögött nem egyetlen személy, hanem több, egymással összefüggő politikai gazdasági strukturális és lobbi-érdek állt.

Ellenzéki és szakmai körökben egyetértés volt abban, hogy a VITUKI Soroksári-Duna partján fekvő, rendkívül értékes telke és ingatlanállománya is hozzájárult a gyors felszámoláshoz, mivel a terület a NER fejlesztési tervek fókuszába került, itt épült fel később 250 EZER MILLIÓ forintért a Nemzeti Atlétikai Központ.

A közvélemény szerint a Vidékfejlesztési Minisztérium vezetése ahelyett, hogy konszolidálta volna a stratégiailag rendkívül fontos intézményt, mondvacsinált indokokkal végelszámolást rendelt el.

Tehát 2012-ben, amikor a klímaváltozás, a globális felmelegedés és a vízhiány miatti aggodalmak már világszerte a legfontosabb kérdések közé tartoztak, a NER rezsim jogutód nélkül törte darabokra, majd számolta fel véglegesen az ország egyetlen Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetét.

A dolgozók tömeges elbocsátása és a kutatói irodák kiürítése még azon a nyáron lezajlott.

Ezt követően a toronyház még 8 évig funkció nélkül, szellemépületként vegetált.

Az 57 méter magas VITUKI-toronyházat végül 2020. decemberében felrobbantották, majd a földdel tették egyenlővé.

Később a 60 évig működő tudományos intézetből, ami még megmaradt, azt próbálták belezsúfolni a 2012-ben frissen alakult Nemzeti Környezetügyi Intézetbe, a NeKI-be, de az átgondolatlanság és tervezetlenség miatt a NeKI működése kaotikussá vált és mindössze 3 év után 2015. júliusában meg is szűnt.

forrás: Káncz Csaba

Az elmúlt évtizedekben azonban a globális klímaváltozás és az emberi tevékenység egyre nagyobb nyomást gyakorolt az édesvízkészletekre. A növekvő átlaghőmérséklet, a gyakoribb hőhullámok és az egyre szélsőségesebb csapadékeloszlás következtében számos térségben fokozódik a vízhiány. Az Európai Unió környezetvédelmi jelentése szerint Magyarországon is egyre jelentősebb problémát jelent a vízhiány, különösen az Alföld térségében és a Tiszától keletre fekvő területeken.

A vízhiány következményei nemcsak gazdasági problémákban jelennek meg, hanem az élővilág állapotának romlásában is. A természetes élőhelyek zsugorodása, a vizes területek eltűnése és a talaj kiszáradása közvetlenül veszélyezteti az ökológiai rendszerek stabilitását.

Magyarország vízügyi sérülékenysége és az Alföld kiszáradása

Bár Magyarországot gyakran vízben gazdag országnak tekintik, a helyzet valójában rendkívül sérülékeny. Az OECD 2026-os jelentése szerint Magyarország felszíni vizeinek átlagosan mintegy 96%-a külföldről érkezik, elsősorban a Duna és a Tisza vízrendszerén keresztül. Ez azt jelenti, hogy az ország vízbiztonsága jelentős mértékben függ a környező országok vízgazdálkodásától és a regionális éghajlati folyamatoktól.

Az egyik legsúlyosabb magyarországi környezeti probléma az Alföld fokozatos kiszáradása. A csökkenő csapadékmennyiség, a magasabb párolgás és a táj vízmegtartó képességének romlása miatt több térségben jelentős talajvízszint-csökkenést mértek. A Nyírség térségében végzett kutatások szerint 2010 és 2022 között egyes területeken 1–5 méteres talajvízszint-csökkenés következett be.

A helyzetet tovább súlyosítja, hogy Magyarországon a korábbi évszázadok során jelentős mértékű folyószabályozás és lecsapolás történt. Számos természetes mocsár- és árterület eltűnt, ami csökkentette a táj természetes vízmegtartó képességét. Egy környezetvédelmi elemzés szerint a Kárpát-medencébe évente körülbelül kétszer annyi víz érkezik a folyókon keresztül, mint amennyi csapadék hullik, ugyanakkor a víz jelentős része gyorsan elhagyja az országot.

A szárazodás következtében fokozatosan átalakulnak az ökoszisztémák is. A korábban nedves élőhelyek visszaszorulása miatt csökken számos madárfaj költőhelye, romlik a kétéltűek túlélési esélye, valamint egyre sérülékenyebbé válnak a természetes növénytársulások.

A Velencei-tó mint a magyar vízválság egyik jelképe

A magyarországi vízválság egyik legismertebb példája a Velencei-tó helyzete. A tó különösen érzékeny az éghajlati változásokra, mivel sekély vízmélysége miatt gyorsan reagál a csapadékhiányra és a hőmérséklet-emelkedésre.

A 2022-es rendkívüli aszály idején a Velencei-tó vízszintje történelmi mélypontra csökkent: egyes mérések szerint mindössze 58 centiméteres vízállást regisztráltak. Ugyanebben az évben az Országos Vízügyi Főigazgatóság arról számolt be, hogy Magyarországon az első hét hónap csapadékmennyisége mintegy 45%-kal maradt el az átlagtól, így 1901 óta az egyik legszárazabb időszak alakult ki.

A tó alacsony vízszintje nemcsak turisztikai és gazdasági problémát jelentett, hanem jelentős ökológiai következményekkel is járt. A megnövekedett vízhőmérséklet és a csökkenő vízmennyiség kedvezett az algásodásnak, miközben romlott a vízminőség és sérülékenyebbé vált a nádállomány is. A Velencei-tó térsége számos madárfaj számára kiemelten fontos élőhely, ezért a tó ökológiai állapotának romlása közvetlenül érinti a helyi biodiverzitást is.

A Velencei-tó esete jól mutatja, hogy a vízválság nem csupán elméleti vagy jövőbeli probléma, hanem már napjainkban is érzékelhető hatásokkal jár Magyarországon.

Fenntartható vízgazdálkodás és a biodiverzitás jövője

A vízválság kezelése hosszú távon csak komplex és fenntartható megközelítéssel lehetséges. Egyre nagyobb szerepet kapnak a természetközeli vízvisszatartási megoldások, amelyek célja, hogy minél több víz maradjon helyben a tájban. Ilyen lehet például a vizes élőhelyek rehabilitációja, az árterek részleges visszaállítása vagy a természetes vízmegtartó rendszerek fejlesztése.

A szakértők szerint különösen fontos lenne a mezőgazdasági területek vízgazdálkodásának átalakítása is. Az Egyensúly Intézet vízbiztonsági javaslatai szerint a csatornák és vízelvezető rendszerek egy részét úgy kellene átalakítani, hogy ne kizárólag elvezessék, hanem vissza is tartsák a vizet, ezzel segítve a talajvízszint stabilizálását.

A biodiverzitás megőrzése szorosan összekapcsolódik a víz helyben tartásával és a természetes ökoszisztémák védelmével. Ha a jelenlegi szárazodási folyamatok tovább gyorsulnak, az hosszú távon nemcsak a természetes élőhelyeket, hanem a mezőgazdaságot, az ivóvízbiztonságot és a vidéki közösségek alkalmazkodóképességét is veszélyeztetheti.

A jövő egyik legfontosabb kérdése ezért az lesz, hogy Magyarország képes lesz-e alkalmazkodni a klímaváltozás következményeihez, és sikerül-e megőrizni a vízhez kötődő ökológiai rendszerek stabilitását.

Forrás: Klímapolitikai Intézet

MDPI Forests (2024): Evaluation of the Compound Effects of the 2022 Drought and Heatwave on Selected Forest Monitoring Sites in Hungary

OECD (2026): Water Governance for Climate Resilience in Hungary

European Commission – Water Wise EU: Hungary

Országos Vízügyi Főigazgatóság (2022)

United Nations World Water Development Report

Egyensúly Intézet: Water Security Policy Proposals

CEEweb for Biodiversity: Desertification as a problem that already exists in Hungary

Az év eleji magyarországi havazás és fagyok ellenére is kijelenthető, hogy a 2015-ös párizsi klímacsúcson (COP) vállalt, az iparosodás előtti szinthez képest másfél foknál nagyobb mértékben melegszik az idő globálisan. A Kárpát-medencében pedig még ennél is erőteljesebben.

Az ENSZ Közgyűlésének korábbi elnöke egyetért Áder János volt államfővel abban, hogy a több tízezres létszámmal lezajló COP-ok helyett a nagyhatalmak és a világ nagy szennyező államainak vezetőinek kellene leülniük és megállapodniuk abban, miként csökkentsék országaik a károsanyag kibocsátást.

Kőrösi Csaba kiemelte Kína példáját, ahol rájöttek: a környezetkímélő életmódból és technológiákból óriási üzletet lehet csinálni.

(A felvétel 2025. december végén készült)

forrás: Kék Bolygó Alapítvány