A Wageningen University & Research (WUR), az Európai Erdészeti Intézet (EFI) és 19 másik európai kutatóintézet erdőmérnökökből álló nemzetközi kutatócsoportja az elmúlt 70 év európai erdészeti káreseményeit vizsgálta, és a Global Change Biology című tudományos folyóiratban megjelent „Significant increase in natural disturbance impacts on European forests since 1950 – Az európai erdőkre gyakorolt természetes zavaró hatások jelentős növekedése 1950 óta” című tanulmányában statisztikailag szignifikánsan növekvő tendenciáról számolt be.

A természetes zavarok az erdei ökoszisztémák fejlődésének fontos mozgatórugói. A fák elpusztításával a zavaró hatások módosítják a környezetet, teret engedve az új, fiatal fáknak a növekedéshez, végső soron biztosítva az erdők idővel történő megújulását, míg az elpusztult fák a biológiai sokféleség számára élőhelyek sokaságát rejtik magukban. Az elmúlt évtizedekben jelentett zavaró hatások intenzívebbé válása azonban aggodalomra ad okot az erdők által a társadalom számára nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások megzavarásával kapcsolatban.

Az erdei káresemények hatásai

Ha az erdők erősen kárt szenvednek, ahelyett, hogy a szenet tárolnák, szén-dioxidot bocsátanak ki a légkörbe. A károsodott faanyag nem tervezett kitermelése gyakran a piaci árak összeomlásához vezet, ami korlátozza az európai biogazdaság jövőbeli nyersanyagellátását. Ezen túlmenően az élőhelyek pusztulása és az erdők szén-dioxid-nyelőinek csökkenése veszélyeztetheti az európai éghajlati és biodiverzitási célok elérését.

A zavaró tényezők növekedése és nagyságrendje

„A zavarási trendek elemzése azt mutatta, hogy az összes zavaró ok – szél, tűz, kéregbogár, egyéb biotikus és egyéb abiotikus tényezők – okozta károk egyértelműen növekedtek 1950 és 2019 között” – mondja Marco Patacca (WUR), a tanulmány vezető szerzője. A becsült átlagos kár Európában 1950 és 2019 között évente 52,4 millió m3 fát tesz ki. Ha azonban csak az elmúlt 20 évet nézzük, ez az átlag évi 80 millió m3-re emelkedett, ami az EU teljes éves fakitermelésének 16%-ának felel meg. Regionális-nemzeti szinten a károsodott faanyag néha a tervezett kitermelés 100%-át is meghaladta, ami végső soron veszélyeztette a hosszú távú erdőgazdálkodási terveket.

Egyedülálló adatgyűjtés

A kutatócsoport összeállította az Európában egyedülálló, több mint 170 000 rekordból álló, a zavarási károkkal kapcsolatos földi, empirikus megfigyelésekből álló adatgyűjteményt. Az adatokat az európai erdészeti zavarok adatbázisában (DFDE) gyűjtötték össze, és az I-Maestro európai kutatási projekt keretében tették nyilvánosan hozzáférhetővé. A történelmi megfigyelési adatok hiányának leküzdése érdekében a csoport több mint 20 ország és a terület európai szakértőiből álló hálózatot hozott létre. Összegyűjtötték az országok adatait papíralapon és helyi nyelven, és a szakértői tudást statisztikai modellekkel kombinálva rekonstruálták az erdőzavarok történetét 34 európai országban.

Éghajlatvezérelt zavarok

A kutatók megállapították, hogy minden vizsgált zavaró ok növekedett, de a kéregbogarak és más biotikus tényezők – például rovarok, betegségek, gombák és más szervezetek – mutatták a legerősebb növekedést. Mivel ezek az okok köztudottan nagyon érzékenyen reagálnak az éghajlatváltozásra, a tudóscsoport további és növekvő károkra számít, ahogy az éghajlat változása tovább folytatódik. A jelenlegi jelentésekben azonban sok ilyen kórokozót rosszul rögzítenek. Az aszály hatásait is nehéz elkülöníteni a másodlagos zavaroktól, és a jelentéstétel is hiányos.

Páneurópai megfigyelésre van szükség

Az elemzés rámutat a nemzeti jelentéstételi gyakorlatok hiányosságaira, és hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van egy páneurópai, egységes, a műholdas és a földi erdészeti zavarokra vonatkozó adatgyűjtés kombinációjából álló megfigyelési rendszer létrehozására. Egy ilyen rendszer kulcsfontosságú lenne a változó zavarási rendszerek megértéséhez és az azokhoz való alkalmazkodáshoz, a politikai kompromisszumok értékeléséhez és az alternatív erdőgazdálkodási gyakorlatok felvázolásához az európai erdőterületeken. „Az erdei ökoszisztémák zavardinamikájának és az éghajlattal való kölcsönhatásuknak a megértéséhez elengedhetetlenek az adatok” – mondja Patacca. „Ha nem értjük ezeket a dinamikákat, akkor nem lehet alternatív, az éghajlatváltozást figyelembe vevő gazdálkodási gyakorlatokat tervezni, hogy erdeinket a zavarási rendszerek jövőbeli változásaihoz igazítsuk”.

Szeretne többet megtudni? Olvassa el az Éghajlat és erdő dossziénkat.

szerk/ford: Tóth János, forrás: WUR 12-12