A Wageningen University & Research (WUR), az Európai Erdészeti Intézet (EFI) és 19 másik európai kutatóintézet erdőmérnökökből álló nemzetközi kutatócsoportja az elmúlt 70 év európai erdészeti káreseményeit vizsgálta, és a Global Change Biology című tudományos folyóiratban megjelent „Significant increase in natural disturbance impacts on European forests since 1950 – Az európai erdőkre gyakorolt természetes zavaró hatások jelentős növekedése 1950 óta” című tanulmányában statisztikailag szignifikánsan növekvő tendenciáról számolt be.

A természetes zavarok az erdei ökoszisztémák fejlődésének fontos mozgatórugói. A fák elpusztításával a zavaró hatások módosítják a környezetet, teret engedve az új, fiatal fáknak a növekedéshez, végső soron biztosítva az erdők idővel történő megújulását, míg az elpusztult fák a biológiai sokféleség számára élőhelyek sokaságát rejtik magukban. Az elmúlt évtizedekben jelentett zavaró hatások intenzívebbé válása azonban aggodalomra ad okot az erdők által a társadalom számára nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatások megzavarásával kapcsolatban.

Az erdei káresemények hatásai

Ha az erdők erősen kárt szenvednek, ahelyett, hogy a szenet tárolnák, szén-dioxidot bocsátanak ki a légkörbe. A károsodott faanyag nem tervezett kitermelése gyakran a piaci árak összeomlásához vezet, ami korlátozza az európai biogazdaság jövőbeli nyersanyagellátását. Ezen túlmenően az élőhelyek pusztulása és az erdők szén-dioxid-nyelőinek csökkenése veszélyeztetheti az európai éghajlati és biodiverzitási célok elérését.

A zavaró tényezők növekedése és nagyságrendje

„A zavarási trendek elemzése azt mutatta, hogy az összes zavaró ok – szél, tűz, kéregbogár, egyéb biotikus és egyéb abiotikus tényezők – okozta károk egyértelműen növekedtek 1950 és 2019 között” – mondja Marco Patacca (WUR), a tanulmány vezető szerzője. A becsült átlagos kár Európában 1950 és 2019 között évente 52,4 millió m3 fát tesz ki. Ha azonban csak az elmúlt 20 évet nézzük, ez az átlag évi 80 millió m3-re emelkedett, ami az EU teljes éves fakitermelésének 16%-ának felel meg. Regionális-nemzeti szinten a károsodott faanyag néha a tervezett kitermelés 100%-át is meghaladta, ami végső soron veszélyeztette a hosszú távú erdőgazdálkodási terveket.

Egyedülálló adatgyűjtés

A kutatócsoport összeállította az Európában egyedülálló, több mint 170 000 rekordból álló, a zavarási károkkal kapcsolatos földi, empirikus megfigyelésekből álló adatgyűjteményt. Az adatokat az európai erdészeti zavarok adatbázisában (DFDE) gyűjtötték össze, és az I-Maestro európai kutatási projekt keretében tették nyilvánosan hozzáférhetővé. A történelmi megfigyelési adatok hiányának leküzdése érdekében a csoport több mint 20 ország és a terület európai szakértőiből álló hálózatot hozott létre. Összegyűjtötték az országok adatait papíralapon és helyi nyelven, és a szakértői tudást statisztikai modellekkel kombinálva rekonstruálták az erdőzavarok történetét 34 európai országban.

Éghajlatvezérelt zavarok

A kutatók megállapították, hogy minden vizsgált zavaró ok növekedett, de a kéregbogarak és más biotikus tényezők – például rovarok, betegségek, gombák és más szervezetek – mutatták a legerősebb növekedést. Mivel ezek az okok köztudottan nagyon érzékenyen reagálnak az éghajlatváltozásra, a tudóscsoport további és növekvő károkra számít, ahogy az éghajlat változása tovább folytatódik. A jelenlegi jelentésekben azonban sok ilyen kórokozót rosszul rögzítenek. Az aszály hatásait is nehéz elkülöníteni a másodlagos zavaroktól, és a jelentéstétel is hiányos.

Páneurópai megfigyelésre van szükség

Az elemzés rámutat a nemzeti jelentéstételi gyakorlatok hiányosságaira, és hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van egy páneurópai, egységes, a műholdas és a földi erdészeti zavarokra vonatkozó adatgyűjtés kombinációjából álló megfigyelési rendszer létrehozására. Egy ilyen rendszer kulcsfontosságú lenne a változó zavarási rendszerek megértéséhez és az azokhoz való alkalmazkodáshoz, a politikai kompromisszumok értékeléséhez és az alternatív erdőgazdálkodási gyakorlatok felvázolásához az európai erdőterületeken. „Az erdei ökoszisztémák zavardinamikájának és az éghajlattal való kölcsönhatásuknak a megértéséhez elengedhetetlenek az adatok” – mondja Patacca. „Ha nem értjük ezeket a dinamikákat, akkor nem lehet alternatív, az éghajlatváltozást figyelembe vevő gazdálkodási gyakorlatokat tervezni, hogy erdeinket a zavarási rendszerek jövőbeli változásaihoz igazítsuk”.

Szeretne többet megtudni? Olvassa el az Éghajlat és erdő dossziénkat.

szerk/ford: Tóth János, forrás: WUR 12-12

Oroszország azonban nemcsak nagy fosszilis tartalékokkal rendelkezik, hanem a világ messze legnagyobb erdején is ül. A mintegy 815 millió hektárnyi erdő majdnem kétszer akkora, mint a brazil Amazonas, és a világ összes erdőterületének mintegy 25%-át teszi ki.

Most, hogy az Oroszországgal való kereskedelem betiltása miatt felmerül a kérdés: mennyi fát és faterméket importál az EU Oroszországból, és meg tudunk-e nélküle élni? Gert-Jan Nabuurs, a WUR európai erdőkkel foglalkozó professzora a WUR kutatóival, Bas Lerinkkel, Silke Jacobsszal és Nicola Bozzolannal együtt ennek a kérdésnek járt utána.

Az európai erdőkből származó fa

A kérdés megválaszolásához a kutatók az EU teljes fa- és fatermékfogyasztását vizsgálták, amely évente közel 500 millió m3 fát és faterméket jelent. Ez a fogyasztás az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekedett, a gazdasági növekedési rátával együtt váltakozó árucikkek és a gazdasági növekedési rátával együtt emelkedő és csökkenő tendenciák mellett. Nagyon fontos azonban, hogy ennek ~80%-a saját európai erdőkből származik. Mintegy 10% az észak-amerikai kontinensről, mintegy 8% pedig Dél-Amerikából származik (főként eukaliptuszból származó cellulóz). A teljes fogyasztás kevesebb mint 0,2%-a származik trópusi keményfából. Az Oroszországból az EU-ba irányuló, jelenleg mintegy 10 millió m3-es behozatal mellett ez a teljes fogyasztásnak csak mintegy 2%-át teszi ki

Kereskedelmi kapcsolatok

Egyértelmű következtetés vonható le tehát: az EU nem függ Oroszországtól a faellátás tekintetében. A kutatók szerint az importáló országokat és termékcsoportokat vizsgálva erről még többet lehet mondani.

Az Oroszországgal fennálló kereskedelmi kapcsolatokat korábban megzavarták az Oroszország által 2008 körül a feldolgozatlan hengeresfára kivetett magas exportvámok. A volumenek meredeken csökkentek (amit a gazdasági válság súlyosbított), és soha nem álltak helyre, amint azt az 1. ábra mutatja. A 2. ábra az ipari célú hengeresfa (feldolgozatlan rönk) részesedését mutatja az importáló országok szerint; Finnország és Svédország volt az Oroszországból származó feldolgozatlan hengeresfa fő importőre, és ők szenvedték meg leginkább a 2008 utáni kereskedelmi vámokat. Ezek a mennyiségek jelentősen csökkentek, de ez a két ország még mindig észszerű mennyiségeket importál, és a jelenlegi kereskedelmi tilalom némileg érinti őket.

A 3. ábra azt mutatja, hogy bizonyos országok és termékcsoportok esetében lehetnek bizonyos következmények. A fenyő fűrészáru meglehetősen stabil és növekvő kereskedelmét mutatja, viszonylag nagy mennyiségben Észtországba, Franciaországba, Németországba, Hollandiába és az Egyesült Királyságba. Az amúgy is szűkös, tavaly magas árakkal jellemezhető fapiacon az Oroszországgal szembeni jelenlegi kereskedelmi tilalom újabb kihívást jelent, amelyet más szállítóknak kell megoldaniuk. Néhány országot és vállalatot érint a kereskedelmi tilalom, és más faanyagforrások után kell nézniük. A kereskedelmi tilalom az EU fatermék-exportját is érinti.

Potenciális globális szereplő

A globális fapiaci tanulmányokban Oroszország mindig nagy szerepet játszik, mint olyan ország, amely a jövőben hatalmas mennyiségű fát fog szállítani. A kutatók szerint azonban Oroszország mindeddig nem volt képes ezt belföldön fejleszteni. A logisztikai problémák, a rossz gazdálkodás és a nagy távolságok mindig is megakadályozták, hogy globális szereplővé váljon. A 3. ábrán látható fűrészáru-mennyiségek nagyon kicsik Oroszország erdeinek méretéhez képest. Az a tény, hogy Oroszország sohasem vált nagyon nagy exportőrré, most az EU számára előnyösnek tűnik.

Ez a válság most azt teszi világossá, hogy az EU még inkább függővé válik saját erdei erőforrásaitól, mint amennyire eddig is. Ehhez befektetésekre van szükség a helyes erdőgazdálkodásba, az oktatásba, az erdők bővítésébe, valamint a biológiai sokféleség, a szén-dioxid-nyelők és a faanyagellátás közötti megfelelő egyensúly megteremtésébe.

Röviden, Nabuurs, Lerink, Bozzolan és Jacobs szerint az EU nem függ Oroszországtól a faellátás tekintetében. A tilalom azonban szűkebbé teszi a faegyensúlyt. Az EU-nak gondosan kell befektetnie és gazdálkodnia az erdőivel, és fokozatosan növelnie kell a hazai termelést, de mindenekelőtt a rendelkezésre álló fakészletek hatékonyabb felhasználására irányuló megközelítéseket kell kialakítania – vonják le a következtetést.

szerk: Tóth János, forrás: EFI-blog