A tárcavezető hangsúlyozta, hogy az erdők haszna a magyar társadalom minden tagját egyformán szolgálja, az élhetőbb környezet megteremtése érdekében pedig a cél továbbra is az, hogy az ország fával borított területe 27 százalékra növekedjen. Emlékeztetett, hogy 2019-ben indult el az Országfásítási program azzal a szemlélettel, hogy a fával borított területek gyarapodása a jövőnk záloga. A kezdeményezéssel sikerült megfordítani a negatív erdőtelepítési trendet. A program eredményességét jól jelzi, hogy az eltelt pár év alatt csaknem 200 millió új fát ültettek el – mondta a miniszter.

Nagy István elmondása szerint fontos eleme az Országfásítási programnak a rendszerváltozás óta indított legnagyobb belterületi fásítás, a Településfásítási program. A 2020-ban indult és eddig négy ütemben megvalósult kezdeményezés célja a vidéki, tízezernél alacsonyabb lélekszámú települések zöldítése és környezeti állapotának javítása. Szeretnék jövőre elültetni a program részeként a százezredik nagyméretű sorfát – jelezte a tárcavezető. Elmondta, hogy Győr-Moson-Sopron vármegyében a program indulása óta 5125 fát ültettek el, idén ősszel pedig további 560 sorfát szállítanak ki. Dunakiliti tíz kislevelű hársat igényelt, amelyek három helyszínen kerülnek a földbe, a Kisalföldi Erdőgazdasági Zrt. szakembereinek iránymutatásával. Nagy István arról is beszélt, hogy az Országfásítási programnak az erdőtelepítések mellett része az Újszülöttek Erdeje program is, amely őshonos fajokból álló elegyes erdőállományok létesítésével járul hozzá Magyarország klímavédelmi céljainak teljesüléséhez.

A programot kivitelező állami erdészeti társaságok 2019 és 2024 között 4,3 millió fát ültettek el, amellyel 624 hektárnyi új erdőt hoztak létre. Emellett az állami erdészeti társaságok a mintafásítási kezdeményezésekkel is hozzájárulnak az erdővel borított területek növeléséhez. Ebben a programban 2020 és 2024 között 1040 hektár új erdőt telepítettek mintegy 7 millió fa elültetésével. Az agrárminiszter kitért arra, hogy a Vidékfejlesztési programban 67 milliárd forintot különített el a kormány új erdők telepítésére 2014 és 2023 között, a Közös AgrárPolitika Stratégiai Tervben pedig további 64 milliárd forintot fordítanak ugyanerre a célra 2027-ig. Ismertette, hogy az erdőtelepítési felhívás lehetőséget ad új erdők telepítésére vagy ipari célú fás szárú ültetvény létrehozására és ezek ápolására. A telepítést követő 12 évig kompenzáció jár a gazdálkodók számára, és a területalapú támogatás is elérhető marad. Külön támogatják a mezővédő erdősávok és fasorok, valamint a fás legelők kialakítását – tette hozzá a tárcavezető.

Nagy István hangsúlyozta azt is, hogy a kormány elkötelezett az erdők megőrzése és gyarapítása mellett, mert az erdők az ország zöldvagyonának legfontosabb elemét jelentik. Ez a zöldvagyon olyan kiemelt közcélokat szolgál, mint a klímavédelem, a szénmegkötés vagy a biodiverzitás növelése – mutatott rá. Hozzátette, hogy ezeknek a közösségi céloknak a megvalósításában az állami szerepvállalás különösen fontos.

forrás: AM Sajtóiroda

A kódex 50 intézkedést tartalmaz, amelyek lefedik az élet minden területét a zöld energia előállításától és tárolásától a Vizet a Nagyerdőnek! – Civaqua-program folytatásán át egészen az esővízgyűjtő hordók osztásáig. A program az országban elsők között illeszkedik az Országgyűlés által elfogadott 5.0-s Nemzeti Környezetvédelmi Programhoz.

Elkészült Debrecen környezetvédelmi programja, amely a 2023 és 2026 közötti időszakra vonatkozóan határoz meg egy nagyon komoly és összetett elvárást és feladatrendszert. Olyan emberek szaktudására építettünk és számítottunk ennek a programnak az összeállítása során, akik itt élnek ebben a városban, ízig-vérig debreceniek, ismerik ennek a városnak a lüktetését, a mindennapjait, a problémáit, a kihívásait, az előnyeit és a hátrányait – mondta a kódex bemutatóján Papp László polgármester.

Kiemelte, 2022 decemberében fogadta el a magyar országgyűlés azt az országos kitekintésű környezetvédelmi programot, amelyet ennek a programnak az elkészítésénél mindenképpen meg kellett, hogy várjunk, és erre építve kellett 2023-ban elkezdeni a munkát.

Felidézte, 2023-ban a Debreceni Egyetem szakértőivel kezdtek el gondolkodni azon, hogy hogyan teremtsék meg ennek az új környezetvédelmi programnak a tartalmi összetevőit.

– A program keretjellegű, amelynek végrehajtása, összeállítása, végrehajtása, megvalósítása az támaszkodik az európai uniós és kormányzati, tehát az országgyűlés által elfogadott környezetvédelmi program paramétereire, a végrehajtása pedig alapvetően európai uniós források, kormányzati támogatások és jelentős részben városi költségvetési forrásokra fog majd támaszkodni – ismertette a városvezető.

Hozzátette, a program feladata, hogy garanciákat, kapaszkodókat adjon ahhoz, hogy Debrecen polgárai úgy éljék a mindennapjaikat, hogy legyenek tisztában azzal, hogy biztonságban vannak, környezetvédelmi szempontból minden paramétert betartatunk a létrejövő garanciális rendszereknek köszönhetően, és Debrecen úgy fejlődik, hogy egyúttal fenntartható, környezettudatos és biztonságos feltételeket tud garantálni az itt élők számára.

– A program egyik legnagyobb erénye, hogy magában foglalja a Környezeti Ellenőrző Rendszert. 2024-ben a városi költségvetés biztosítani fogja azt a forrást, amely ennek a megvalósításához szükséges, és nem csak a megvalósításhoz, hanem a működtetéshez és a folyamatos üzemeltetéshez is – erősítette meg.

– Elfogadva, és azonosulva a debreceniek a város vízháztartásával, vízgazdálkodásával kapcsolatos felvetéseivel azt a javaslatot fogalmaztuk meg a városba települő nagy vízfogyasztású iparvállalatok számára, hogy vizsgálják felül azokat a technológiai megoldásokat, amelyeket korábban bejelentettek, annak érdekében, hogy térjenek át víztakarékosabb technológiai megoldásokra. A debreceniek érdekét minden körülmények között meg fogjuk védeni. A környezetvédelmi program és a városvezetés elkötelezettsége az egyértelmű garancia arra, hogy a debreceni gazdaság fejlődése nem jelent semmilyen veszélyt a város életére, a város érdekeit meg fogjuk védeni, és ki fogjuk harcolni azokat a megoldásokat, amelyek a debreceniek számára fontos és megnyugtató megoldásokat fogják elhozni – húzta alá Papp László.

Debrecen egy különleges város, ahol különleges emberek élnek! Tiszteljük a hagyományokat és keressük az innovatív megoldásokat, és ami talán a legfontosabb erősségünk, hogy képesek vagyunk jó ügyek mentén összefogni, együttműködni, és minden korban és körülmények között a helyi tudásra támaszkodni – hangsúlyozta Balázs Ákos alpolgármester.

Emlékeztetett: erre építettek 2019-ben, amikor új zöldpolitikát hoztak létre, valamint elindították a Zöld munkacsoportot és a Future of Debrecen mozgalmat. – Azóta kialakult egy zöld cselekvő közösség egy olyan szellemi műhely, amely formálja a várost! Ez a közösség egészült ki a Debreceni Egyetem tudásbázisával, professzoraival az elmúlt évben. A Debreceni Egyetem tudományos közössége színe java készítette a környezetvédelmi programot. Ez a legkomplexebb és ezért a legjobb környezetvédelmi program ma Magyarországon azért, mert az életünk minden területén javasol zöld és fenntartható megoldásokat, debreceniek készítették debrecenieknek, egy Zöld Kódex, amely iránymutatást ad arra, hogyan lehet jó élete a debrecenieknek! – zárta gondolatait Balázs Ákos.

Példaértékű, és jelenleg majdhogynem egyedülálló, hogy a város és az egyetem egy ilyen stratégiai fontosságú dokumentum kidolgozásában együttműködött – mutatott rá Prof. Dr. Szűcs István, a Környezetvédelmi Program szerkesztője, a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Kar tanára, a Zöld Munkacsoport tagja. Kiemelte, a debreceni program igazodik a legfrissebb környezetvédelmi programhoz, a kódexnek köszönhetően pedig a debreceniek megismerhetik a város környezeti állapotát.

Ez az 50 intézkedés tökéletesen kijelöli a zöldterületi osztály további munkájának az irányát a következő három évben, a csúcsát pedig az Európa Zöld Főváros cím elnyerésére benyújtandó pályázat jelenti – emelte ki Hamecz Orsolya okleveles természetvédelmi mérnök, a Környezetvédelmi Program társszerkesztője. A környezetvédelmi program megírása igazi csapatmunka volt. Közel százan vettünk részt benne, az adatszolgáltatáson át a tudományos igényességű elemzésekig, a grafikonok elkészítésétől a képanyag kiválogatásáig. Mindannyian elkötelezett debreceniek vagyunk, ezért büszkék vagyunk arra, hogy részei lehettünk az elkészítésének – mondta.

A Környezetvédelmi Program munkacsoportjai és vezetői:

I. Témacsoport: Települési környezet tisztasága, hulladék- és zöldfelületgazdálkodás

Témavezető: Bauerné Dr. Gáthy Andrea egyetemi docens, Debreceni Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Közgazdaságtan és Világgazdaságtan Intézet, Környezetgazdaságtan nem önálló Tanszék

II. Témacsoport: Vízrajz és települési vízgazdálkodás

Témavezető: Prof. Dr. Stündl László intézetvezető, dékán, Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Élelmiszertechnológiai Intézet

III. Témacsoport: Közlekedés és energetika

Témavezető: Prof. Dr. Husi Géza tanszékvezető egyetemi docens, dékán, Debreceni Egyetem Műszaki Kar

IV. Témacsoport: Levegőtisztaság, zaj és rezgés elleni védelem

Témavezető: Prof. Dr. Kéki Sándor egyetemi tanár, tanszékvezető, Debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Kémiai Intézet, Alkalmazott Kémiai Tanszék

V. Témacsoport: Természetvédelem, biodiverzitás és szemléletformálás

Témavezető: Prof. Dr. Lengyel Szabolcs tudományos tanácsadó, az MTA doktora

VI. Témacsoport: Környezetveszélyeztetés elhárítása

Témavezető: Schwarcz Tibor okleves környezetkutató, környezetvédelmi jogi szakokleves környezetkutató főosztályvezető-helyettes, DMJV Polgármesteri Hivatala Városfejlesztési Főosztály Településüzemeltetési és Környezetvédelmi Részleg

DMJV Környezetvédelmi Program Társadalmi Egyeztetési Verzió

Ide kattintva letöltheti a Környezetvédelmi Program 50 intézkedését és azok rövid leírását.

forrás: Debrecen

Mikroszinten vízvisszatartással próbálkozunk, házainkon napelem van, fával fűtünk, a levágott füvet komposztáljuk, gyerekeinket pedig nem autóval fuvarozzuk, hanem kerékpárral küldjük iskolába. 

Ténylegesen zöldéletet élünk. Ugyanakkor nem támogatjuk azt a „zöld” politikát, amelynek kormányzati ámokfutását Németországban látjuk, amelyet itthon az LMP és a Párbeszéd képvisel, és amely „zöld” vonatra egyre több baloldali politikus próbál rácsatlakozni Ungár Pétertől Tordai Bencén át Karácsony Gergelyig. Nem támogatjuk, mert az a politika hazug. És valójában nem zöld.
Persze arról, hogy ez így alakult, mi, konzervatívok is tehetünk. Hiszen évtizedeken keresztül átengedtük a zöldtematikát a baloldalnak, és miközben politikailag szemben álltunk a magukat zöldként eladni akaró baloldali pártokkal, nem mutattunk rá arra, hogy nekik valójában semmi közük nincsen a zöldgondolathoz, hiszen az ő politikájuk nem a megőrzés, hanem a radikális megváltoztatás, a felforgatás politikája. Ahogyan a társadalmat radikálisan meg kívánják változtatni a genderideológiával vagy a bevándorlás támogatásával, ugyanúgy nyúlna bele környezeti politikájuk is egyrészt a természetbe, másrészt az emberek mindennapi életébe – radikálisan és a normalitásnak ellentmondóan. A valódi, konzervatív zöldpolitika a teremtett világ iránti tiszteleten, nem pedig hirtelen jött ötleteken, íróasztal mellett kitalált, életidegen elgondolásokon, ideo­lógiákon alapul.

A zöldpolitika hazugságára a legjobban az a közelmúltbeli eset mutatott rá, amikor klímaaktivisták egy luxusautó-kiállításon a padlóhoz ragasztották magukat, és éhségsztrájkba kezdtek, majd felháborodtak, amikor a rendezvény szervezői a nap végén lekapcsolták a világítást és a fűtést, és nem biztosították számukra az ételrendelés lehetőségét. 

Az ételrendelés lehetőségének hiányán felháborodó éhségsztrájkoló klímaaktivistáknál semmi nem beszédesebb. A zöldpolitika egyik központi eleme a fa, és legnagyobb hazugságai is a fákkal kapcsolatosak. Az alábbiakban ezek közül mutatok be néhányat.

Először, a zöldpolitika kedvenc témája a fakivágások elleni tiltakozás. Mintha a fák olyan, örökké élő teremtmények lennének, amelyek életének soha nem szakadna vége, ha a gonosz emberek nem vágnák ki őket. És mintha a ki nem vágott fák örök időre szén-dioxid-elnyelőkké válnának, fékezve ezzel a klímaváltozást. A valóság ezzel szemben az, hogy a fák csak időleges szénmegkötőként működnek, ha nem vágják ki őket, akkor is elpusztulnak, és a szerves anyag bomlásának eredményeként a szén visszakerül a légkörbe.

A kivágott fák tartós szénelnyelőként (például bútor) való felhasználása is végső soron szenet juttat vissza a légkörbe, hiszen a bútorok sem tartanak örökké, és az öreg bútorok gyakran a lomtalanításban vagy a tűzön végzik. 

Nem beszélve az egyéb faipari termékekről, a raklapoktól kezdve a gyümölcsösládákon át a régi fa nyílászárókig. Egy ideig persze lehet a szénmegkötést fokozni újabb fák ültetésével, de ez nyilván véges lehetőség, nem lehet mindenhová erdőt ültetni. Egy fa persze sok környezeti haszonnal jár a szénmegkötésen kívül is, a közvetlen környezetét kellemessé tudja varázsolni, de vannak helyzetek, amikor fák kivágására van szükség. A zöldpolitika azonban gyakorlatilag nem ismer el ilyen helyzetet.

A másik hazugság az öreg fák megmentése. Zöldnyomásra számtalan esetben telepítenek át öreg fákat régi helyükről új helyre ahelyett, hogy fiatal facsemetéket ültetnének el. Az öreg fák áthelyezése azonban bizonytalan, mivel a földből kivéve a gyökérzet nagy része benne marad a földben, és a fa ezután az új helyén csak úgy tud életben maradni – de úgysem bizonyosan –, ha a gyökér–szár egyensúly helyreállítása érdekében a lombkoronáját jelentősen megcsonkítják.

Egy idős fa átültetését úgy kell elképzelni, mintha a kilencvenéves nagymamát arról a helyről, ahol egész életét leélte, hirtelen átköltöztetnénk Ausztráliába. 

Hiába elégítik ki minden fiziológiai igényét, nagy valószínűséggel nem élné túl az áttelepítést. Arról nem beszélve, hogy egy idős fa földből történő kiemelése, új helyre szállítása és ott történő elültetése olyan mértékű üzemanyag-felhasználással, üvegházhatásúgáz-kibocsátással jár, ami annulálja a rendkívüli erőforrások megmozgatásával új helyre ültetett, megcsonkított lombú, bizonytalan túlélési esélyű öreg fa potenciális szénmegkötését. És nyilván rengeteg pénzbe is kerül.
Öreg fák átültetése helyett a valódi zöldpolitika szükség esetén (akár egy beruházás útjában álló fa esetében) az öreg fa kivágása, a faanyag felhasználása, és az öreg fa helyett facsemeték elültetése más helyen. Az öreg fák átültetése tipikus zöldhozzáállás: a józan ésszel szembemenő, a normális rendet felforgató cselekedet. És rávilágít a modern társadalmak azon sajátosságára, hogy nincs idő és türelem a dolgoknak a természet rendje szerinti alakulását kivárni, helyette a természetbe belenyúlva mesterségesen akarnak dolgokat felgyorsítani. A modern embernek – köztük a zöldeknek – a kis fa nem fa, elfelejtették azt az alapigazságot, hogy ahogyan az idős fákat mi a nagyszüleinktől kaptuk, úgy adunk tovább idős fákat az unokáinknak – azzal, hogy egyéves facsemetéket ültetünk.

A zöldpolitika harmadik hazugsága az elültetendő új fákkal kapcsolatos számháborúzásban jelenik meg. 

A magukat zöldként eladni szándékozó politikusok minden választási kampányban újabb és újabb fák ültetését ígérik, és általában néhány ezres vagy néhány tízezres számról beszélnek, ami a gyanútlan hallgató számára soknak tűnhet. Ez a nagyságrend szerepelt Karácsony Gergely főpolgármesteri kampányában is, aki minden budapesti újszülött után egy fa ültetését ígérte, ami évente 14-15 ezer fa elültetését jelentené.
Ehhez képest Magyarországon csak a 2021. évben 7200 hektár új erdőt telepítettek, ami harminc és ötvenmillió közötti facsemete elültetését jelentette (a pontos szám attól függ, hogy mekkora területet milyen fafajokkal ültettek be). Ehhez képest a néhány ezres vagy éppen a 15 ezres szám statisztikai hibahatárnak is alacsony, még akkor is, ha a városfásítás más méretű és korú szaporítóanyaggal dolgozik, mint az erdészet. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a budapesti fásítás során az új fák jelentős részét olyan öreg fák árnyékába ültették, ahol a kis fa az öreg fa árnyékoló hatása és a gyökérkonkurencia következtében eleve halálra van ítélve – ami egyébként sokat elárul a zöld „szakértelemről” is.

Összességében azt lehet mondani, hogy egy átlagos gazdálkodó élete során több fát ültet, mint az összes budapesti zöldpolitikus együttvéve.

Csak utóbbiaknak jobb a marketingje. Ezzel pedig arról a tényről is el tudják terelni a figyelmet, hogy valójában még a megígért, minimális számú fát sem ültetik el.l

A zöldpolitika negyedik hazugsága a fák felhasználásával kapcsolatos, és arra vonatkozik, hogy a fából előállítható papír helyett mindinkább térjünk át az elektronikus dokumentálásra és kommunikációra. Amellett, hogy ez egyrészt nem csökkenti a papírfelhasználást, hiszen a dokumentumok rendkívül könnyű nyomtathatósága következtében minden tanulmányból, levélből, dokumentumból draft verziók és rontott példányok tömegei születnek, amelyeket mindenki ész nélkül nyomtat ki és dob el, maga az alapkoncepció sem környezetbarát: míg ugyanis a fa valóban megújuló erőforrás, annak felhasználása mindennapi életünkben és a gazdaságban az Európai Unió dokumentumaiban is előszeretettel hivatkozott körforgásos gazdaság gyakorlatban történő megvalósulását jelenti, a digitális kommunikációhoz szükséges eszközök előállítása iszonyatos környezeti kárral jár, elég csak a ritkaföldfémek bányászatával okozott, soha be nem gyógyuló környezeti sebekre gondolni. Mi azt mondjuk, hogy inkább száz tarvágott és megújuló erdő, mint egy ritkaföldfémbánya. A zöldek azonban erről hallgatnak.

Összességében a ma zöldnek nevezett politika hazugságai mind egy irányba mutatnak: a magukat zöldeknek nevezők valójában nem zöldek. Mi, konzervatívok vagyunk az igazi zöldek!

A szerző politológus, közgazdász – Felföldi Zoltán

forrás: MagyarNemzet 12-11