Nem az erdő van messze, hanem az odavezető út hiányzik…

Magyarországon ez nem elvont hasonlat.

Vannak kistelepülések, ahol egy szilárd burkolatú erdészeti út fizikailag is összeköthetné a szomszédos falvakat. Nem autópályáról, nem gyorsforgalmi útról és nem látványos óriásberuházásról beszélünk, hanem sokszor egy 4–5 méter széles, zúzottkő burkolatú vagy aszfaltozott erdei útról, amelyen télen is el lehet jutni egyik településről a másikra. Szárazon, biztonságosan, traktorral, tűzoltóautóval, mentővel és személyautóval is.

Az ilyen út ritkán kerül be a nagy infrastrukturális ígéretek közé. Nem tartanak róla sajtótájékoztatót, mert nem látványberuházás. Mégis pontosan tudja az értékét az a szülő, aki novemberben nem tudja időben orvoshoz vinni a beteg gyerekét, mert a külterületi földút sártengerré változott. Tudja a helyi vállalkozó, aki nem tud megbízhatóan szállítani. Tudja az idős ember, akinek a szomszéd faluban van a háziorvosa. És tudja az erdész is.

Az út ilyenkor nem egyszerű műszaki létesítmény, hanem KAPCSOLAT

Az erdő mint vidékfejlesztési lehetőség

És éppen innen érdemes elindítani a vidékfejlesztésről szóló gondolkodást.

Sokszor beszélünk úgy az erdőről, mintha az kizárólag természeti érték vagy erdészeti szakmai ügy lenne. Fontos, védendő, szabályozott terület, amelynek megvan a maga gazdálkodási rendje. Ez igaz. De a vidéki térségek jövője szempontjából az erdő ennél több is lehet: helyi gazdasági erőforrás, munkahelyteremtő lehetőség, vállalkozási alap, turisztikai vonzerő és térségi infrastruktúrához kapcsolódó fejlesztési eszköz.

Az erdő önmagában azonban nem fejleszt vidéket.

Az erdőre épülő gazdasági hálózat fejleszt vidéket

Ez a különbség nagyon fontos. Ha a faanyag rönkként, hasábfaként, aprítékként vagy alacsony feldolgozottságú választékként gyorsan elhagyja a térséget, akkor a helyi gazdasági hatás korlátozott marad. Lesz fakitermelés, lesz szállítás, lesz valamennyi munka, de a nagyobb hozzáadott érték sokszor már máshol keletkezik.

A vidékfejlesztési hatás ott kezdődik, ahol a faanyaghoz helyben kapcsolódik a fűrészipari feldolgozás, szárítás, osztályozás, minősítés, termékgyártás, szakképzés, logisztika és vállalkozás.

Ehhez viszont nem elég az erdő. Kell út, kell elérhetőség, kell feldolgozókapacitás, kell szárító, kell szakember, kell piac, és kell valaki, aki ezt térségi rendszerként képes összefogni.

Az erdészeti út gazdasági infrastruktúra

Természetesen az erdészeti úthálózat elsődleges feladata az erdőgazdálkodás kiszolgálása. A közelítés, a faanyagmozgatás, a szállítás, az erdővédelmi munka és az állomány-egészségügyi beavatkozás mind olyan feladat, amely megfelelő feltárás nélkül drágább, lassabb és bizonytalanabb. Ezt nem kell szépíteni: út nélkül a gazdálkodás is nehezebb.

De ahol egy erdészeti út közforgalmú úthoz kapcsolódik, vagy két település között teremt használható összeköttetést, ott a szerepe túlnő az ágazaton. Ilyenkor nemcsak faanyag mozog rajta, hanem emberek, szolgáltatások, vállalkozások és lehetőségek is. Egy jól kiépített feltáróút csökkentheti a térségi elszigeteltséget, javíthatja a szolgáltatások elérhetőségét, növelheti a helyi vállalkozások mozgásterét, és kiszámíthatóbbá teheti az erdőre épülő gazdasági tevékenységeket.

Egy ipari park sem működik megfelelő közúti kapcsolat nélkül. Ugyanez igaz az erdőre épülő vidéki gazdaságra is. Ha nincs feltárás, nincs tervezhető alapanyag-ellátás. Ha nincs tervezhető alapanyag-ellátás, nehéz fűrészüzemet, szárítót, faipari műhelyt vagy magasabb feldolgozottságú termékgyártást építeni.

Az út tehát nem a fejlesztés vége, hanem sokszor annak első feltétele.

A számok mögött ott a lehetőség

A magyar helyzet ebből a szempontból különösen érdekes. Hazánk közel 2 millió hektár erdővel rendelkezik, ami az ország területének mintegy egyötödét jelenti.

A kérdés az, hogy ezt a természeti erőforrást mennyire tudjuk helyi gazdasági értékké alakítani.

Az Európai Unióban az erdészeti és faipari ágazatok több millió embernek adnak munkát. A foglalkoztatás jelentős része azonban nem közvetlenül a fakitermelésben, hanem a fa feldolgozásában, a bútoriparban, a papíriparban és a kapcsolódó szolgáltatásokban jelenik meg. Vagyis a munkahelyek nagy része nem ott keletkezik, ahol a fát kivágják, hanem ott, ahol feldolgozzák, minősítik, termékké alakítják és piacra viszik.

Ez a magyar vidék számára döntő tanulság.

Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén, Somogy, Baranya, a Bükk, a Zemplén, a Mátra térsége, a Nyírség és az Alföld peremterületei egyszerre hordoznak jelentős természeti értéket és komoly gazdasági-társadalmi kihívásokat. Nógrád például az ország legerdősültebb vármegyéje, területének közel 39 százalékát borítja erdő. Mégsem állíthatjuk, hogy ez az erdővagyon ma automatikusan erős helyi gazdaságot teremt.

És éppen ez a lényeg.

A szegénység és az erdővagyon térképe több térségben közel kerül egymáshoz, de a kettő között gyenge a kapcsolat. Nem azért, mert nincs fa. Hanem azért, mert az értéklánc sokszor már az erdőszélen megszakad.

Mit mutatnak a külföldi példák?

A nemzetközi jó gyakorlatok alapján két modell különösen tanulságos Magyarország számára.

Az egyik az osztrák és bajor klaszter-modell. A Cluster Forst und Holz szemlélet lényege, hogy az erdőgazdálkodást, a faipart, a szakképzést, a kutatást, a faépítészetet, az innovációt és a piacépítést nem külön világként kezeli, hanem egy térségi értéklánc részeként. Ez nem arról szól, hogy mindenhol ugyanazt kell gyártani, vagy hogy minden faanyagnak egy mereven kijelölt körzeten belül kell végső formát nyernie. A lényeg sokkal inkább az, hogy a fa minél rövidebb, minél jobban szervezett térségi ellátási láncon keresztül jusson el a magasabb hozzáadott értékű felhasználásig.

A bajor és osztrák példa azt mutatja, hogy a vidéki munkahelyek és a gazdasági érték jelentős része nem a fakitermelésnél keletkezik, hanem a feldolgozásban, a termékgyártásban, a faépítészetben, a szolgáltatásokban és a kapcsolódó kis- és középvállalkozásokban. Vagyis nem elég az erdőből kihozni a fát. Meg kell szervezni azt is, hogy mi történik vele utána.

A másik tanulság a közösségi és kommunális erdőgazdálkodásból érkezik. Skóciában a közösségi erdők azt mutatják, hogy ahol a helyiek részt vesznek az erdő kezelésében, és az erdőből származó bevételek helyi fejlesztésekben, utakban, oktatásban, turizmusban vagy munkahelyekben jelennek meg, ott az erdő társadalmi szerepe is erősebb. Franciaországban más a modell: ott sok helyen községi erdők működnek, amelyeket szakmailag az ONF, vagyis az állami erdészeti szervezet kezel. A tanulság mégis hasonló: az erdő akkor válik valódi vidékfejlesztési erőforrássá, ha a helyi közösség nemcsak látja, hanem érzi is a hasznát.

Magyarországon ezt nem kell szolgai módon másolni. Nálunk az állami erdőgazdaságok, az önkormányzatok, a helyi faipari vállalkozások, a szakképző intézmények és a turisztikai szereplők együttműködésére épülő térségi erdő–fa programok jelenthetnék a járható utat. Ebben az erdészeti út nem mellékszereplő, hanem alapfeltétel: összeköti az erdőt a feldolgozóval, a falut a szolgáltatásokkal, az alapanyagot a munkahellyel.

Az állami erdőgazdaságok szerepe

Ebben a folyamatban az állami erdőgazdaságoknak különösen fontos szerepük lehetne.

Nem azért, mert egyedül nekik kellene megoldaniuk a vidékfejlesztés problémáit. Ez nem lenne reális elvárás. Hanem azért, mert sok térségben ők azok a szereplők, akik egyszerre rendelkeznek területi jelenléttel, szakmai tudással, gépi és szervezeti háttérrel, erdészeti infrastruktúrával és hosszú távú gazdálkodási szemlélettel.

Egy állami erdőgazdaság nemcsak fakitermelő szervezet. Kezeli az erdővagyont, fenntartja az erdészeti úthálózat egy részét, közjóléti létesítményeket működtet, részt vesz természetvédelmi, vadgazdálkodási, turisztikai és oktatási feladatokban, és sok helyen a vidéki térség egyik legstabilabb gazdasági szereplője.

Éppen ezért az állami erdőgazdaságok lehetnek azok a térségi rendszerszervezők, amelyek összekapcsolják az erdőt a helyi gazdasággal.

Ez nem azt jelenti, hogy mindent nekik kell gyártaniuk, vagy minden feldolgozóipari kapacitást nekik kellene létrehozniuk. Sokkal inkább azt, hogy kezdeményezőként, koordinátorként és megbízható alapanyag-gazdaként segítsék a helyi értéklánc kiépülését.

Például úgy, hogy kiszámíthatóbb alapanyag-ellátást biztosítanak a térségi feldolgozóknak. Úgy, hogy az erdészeti útfejlesztéseket nem csupán fakitermelési szempontból, hanem települési, turisztikai és helyi gazdasági hatásuk alapján is értékelik. Úgy, hogy együttműködnek szakképző intézményekkel, önkormányzatokkal, kis fűrészüzemekkel, asztalos vállalkozásokkal, turisztikai szereplőkkel és helyi közösségekkel.

Ez lenne az igazi szemléletváltás.

Az állami erdőgazdaság nemcsak az erdő kezelője lehet, hanem a térségi erdőalapú gazdaság egyik szervezője is.

Egy jól megtervezett erdészeti út, egy közösen kialakított faanyag-ellátási rendszer, egy helyi szárítókapacitás, egy erdei iskola, egy tanösvény, egy közjóléti fejlesztés vagy egy térségi akáctermék-program mind ugyanabba az irányba mutathat: az erdő ne kívül álljon a falu életén, hanem kapcsolódjon hozzá.

Négy irány, amely valóban működhet

Ha újra akarjuk gondolni a vidéki Magyarország lehetőségeit, akkor ebben a modern erdőgazdálkodásnak és a faalapú gazdaságnak jóval nagyobb szerepe lehetne. Ehhez azonban le kell számolni azzal a leegyszerűsítő képpel, hogy az erdő csupán fatermelő terület. Ugyanígy azzal is, hogy Magyarországnak egyszerűen a skandináv vagy osztrák fenyőalapú faipari modellt kellene másolnia.

A hazai erdők döntően lombos fafajokra épülnek: tölgyre, bükkre, cserre, nyárra és akácra. Ez nem hátrány, hanem más fejlesztési irányt jelent. A megújulást erre a realitásra kell építeni, nem idegen minták szolgai átvételére.

1) Ne rönköt adjunk el, hanem dolgozzuk fel itthon

A kitermelt faanyag jelentős része ma még alacsony feldolgozottsági szinten hagyja el a térségeket. Pedig a bükk, a tölgy és más lombos fafajok ipari megmunkálása, a szárított és minősített fűrészáru, a bútoripari alapanyag, a belsőépítészeti termék vagy a mérnöki faanyag nem elméleti lehetőség. Ezekhez létező technológiák és fizetőképes európai piacok tartoznak.

Ami sok helyen hiányzik: a helyi feldolgozókapacitás, a korszerű szárítás, az osztályozás, a minősítés és az infrastruktúra, amelyen az alapanyag megbízhatóan eljut a feldolgozóhoz.

2) Az akácot stratégiai alapanyagként kellene kezelni

Magyarország akácállománya európai összevetésben is kiemelkedő. Az akác természetes tartóssága miatt kültéri felhasználásra különösen alkalmas, mégis sokszor alacsonyabb értékű választékként gondolkodunk róla.

Pedig lehetne belőle teraszburkolat, köztéri bútor, pergola, zajvédő elem, támrendszer, játszótéri és kertépítészeti szerkezet. Ezek nem futurisztikus termékek, hanem nagyon is valós piaci lehetőségek. Ráadásul olyan termékek, amelyeknél a faanyag nem eltűnik a térségből, hanem munkát, szakértelmet és hozzáadott értéket hoz létre.

3) A kaszkádhasznosítást komolyan kell venni

Az energetikai hasznosításnak van helye, de nem szerencsés, ha túl korán válik belőle végállomás. A jó minőségű faanyagnak először tartós, magasabb hozzáadott értékű termékben kellene megjelennie: építőanyagként, bútorként, kültéri faipari termékként vagy ipari alapanyagként.

Energiává lehetőleg csak a folyamat végén váljon: fűrészpor, kéreg, gyengébb minőségű választék, hulladékfa vagy életciklusa végére ért termék formájában.

Ez nem ideológiai kérdés, hanem gazdasági racionalitás. Ugyanabból az egy köbméter fából egészen más térségi hatás keletkezik, ha tűzifaként végzi, mintha szárított, minősített alapanyagként vagy késztermékként kerül piacra.

4) Nem ágazati szigetekre, hanem összekapcsolt térségi rendszerekre van szükség

A német és osztrák példák egyik legfontosabb tanulsága nem az, hogy mindenhol ugyanazt kell gyártani, és nem is az, hogy minden modell másolható. A tanulság inkább az, hogy az erdőgazdálkodás, a fafeldolgozás, a szakképzés, az úthálózat, az innováció és a piacépítés nem külön világként működik, hanem egymást erősítő értékláncként.

Magyarországon ma ezek sokszor párhuzamos rendszerek: a fakitermelési kapacitás megvan, de nincs mellette elég feldolgozóüzem; a fűrészáru elkészül, de hiányzik a szárítás; a szakképzés nem mindig igazodik a helyi ipari igényekhez; a turizmus, a közjóléti erdőhasználat és az erdőgazdálkodás pedig gyakran nem kapcsolódik össze térségi fejlesztési logikává.

Hogyan mérjük a sikert?

A siker mérését is érdemes lenne újragondolni.

Nem elég azt nézni, hogy mekkora az erdőterület, mennyi az élőfakészlet, mennyi a folyónövedék és hány köbméter fát termelünk ki évente. Ezek fontos mutatók, de önmagukban nem mondják meg, hogy az erdő mennyire járul hozzá egy térség megerősödéséhez.

A jövőben azt is mérni kellene, hogy:

a kitermelt fa hány százaléka kerül feldolgozásra a régión belül,

mennyi hozzáadott érték keletkezik egy köbméter hazai lombos faanyagból,

hány munkahely jut 1000 köbméter feldolgozott faanyagra,

mekkora a magasabb feldolgozottságú termékek aránya,

és mennyi jövedelem marad végül helyben, a vidéki településeken.

Mert végső soron nem az a döntő, hogy hány köbméter fa indul el az erdőből. Hanem az, hogy ebből mennyi magyar termék, magyar vállalkozás, magyar munkahely, magyar tudás és helyben maradó jövedelem lesz.

Az út, amely valójában összeköt

Az erdőgazdálkodásnak és az egész faalapú gazdaságnak jobban jelen kellene lennie a vidéki emberek életében. Nem elvont üzenetekkel, hanem kézzelfogható módon: egy úttal, amelyen két kisközség összeér; egy helyi üzemmel, ahol nemcsak a fa marad helyben, hanem a munkahely is; egy képzési programmal, amely megmutatja a fiataloknak, hogy a domboldalon álló erdő nem csupán sétatér, hanem a saját jövőjük egyik alapanyaga is lehet.

A vidéki Magyarországon sokszor nem új szereplőket kell kitalálni. A szereplők már ott vannak: erdőgazdaságok, önkormányzatok, kisvállalkozások, szakképző helyek, helyi mesterek, turisztikai szolgáltatók és erdőtulajdonosok.

A kérdés az, hogy az ágazat, a fejlesztéspolitika és a helyi gazdaság ott van-e mellette.

Képes lehet-e a modern erdőgazdálkodás és a faalapú gazdaság erősíteni a vidéki Magyarország megtartó erejét?

forrás: Erdőfeltárás facebook jegyzete

A vendégeket Dr. Estók János főigazgató köszöntötte. A kiállítást Ferencz Zoltán, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium erdészetért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg. Gáspár László főmuzeológus, a kiállítás kurátora tárlatvezetést tartott a megjelenteknek. Az ünnepi alkalmon Fülep Márk fuvolaművész lépett fel.

A tárlat rendszerezi az erdőgazdálkodási munkaműveleteket, megjelenítve a természetvédelem, a közjólét és a rekreáció elveit, és interaktív, érzékletes formában mutatja be a hazai erdők kincseit. Emellett a kiállításon hangsúlyosan szerepel a kutatás és a társadalmi szerepvállalás témaköre is – hangzott el a szerdai kiállításmegnyitón.

"Régen az erdő a mindennapi túlélés, az élelemszerzés terepe volt, ma pedig a klímavédelem, a vízbiztonság, a talajbiztonság és a jövő generációinak életminőségét meghatározó stratégiai erőforrás" - hangsúlyozta Ferencz Zoltán, az Élő Környezetért Felelős Minisztérium erdészetért felelős helyettes államtitkára.

"Az elmúlt évek közvéleménykutatásai világosan megmutatták, hogy a magyar társadalom számára a környezet ügye az egyik legfontosabb kérdéssé vált. (…) Ez az igény találkozott a kormányzati szándékkal, létrejött az önálló Élő Környezetért Felelős Minisztérium, mely felel Magyarország élő környezetének fenntartható szabályozásáért, kezeléséért és fejlesztéséért" - emelte ki Ferencz Zoltán.

A helyettes államtitkár a jövő erdőinek fenntartható működési keretei közé sorolta az ökológiai stabilitás és ellenállóképesség, valamint a víz- és a talajbiztonság kérdését, a gazdasági és társadalmi fenntarthatóság témakörét, a folyamatos társadalmi kommunikációt, illetve a tudomány, a szakma és a civil szervezetek képviselői által közösen kialakított szabályozási rendszer kialakítását.

"A világ, amelyben az erdők élnek, gyorsabban változik, mint valaha. A klímaváltozás nem távoli fenyegetés, hanem mindennapi valóság: hosszabb aszályok, szélsőségesebb időjárás, új kártevők, átalakuló élőhelyek a jellemzők. Az erdő csendje ma már nemcsak békét hordoz, hanem figyelmeztetést is" - szögezte le Ferencz Zoltán. (MTI)

A kiállítás az erdőt a magyar nemzeti zöldvagyon alapelemeként mutatja be. Az erdő egyszerre ökológiai rendszer, szénmegkötő infrastruktúra és megújuló erőforrás. Emellett a turizmus, az oktatás és a kutatás tere, illetve összetett társadalmi kérdés is.

A tárlat gazdag tárgyi anyagon keresztül idézi fel az erdőgazdálkodás történetét és az erdészek mindennapi munkáját. A rendezők 21. századi szemléletű, interaktív kiállítást alkottak. Külön hangsúlyt kapott az erdei rekreáció és a szabadidős tevékenységek bemutatása.

A kiállítás üzenete világos. Erdeink nemcsak a múlt örökségét őrzik, hanem a jövő zálogát is jelentik. A klímaváltozás új kihívások elé állítja a hazai erdőket. A jövő ezért a változást jobban tűrő, őshonos fafajokat és a klímához alkalmazkodó erdőművelési módszereket kíván.

Egyesületünk számára külön öröm, hogy a kiállításon önálló tárlót kaptunk. Az Országos Erdészeti Egyesület az erdész szakma legrégebbi társadalmi szervezete, amely 1866 óta szolgálja a hazai erdőket. A tárlóban történeti kiadványok, érmek és jelvények idézik fel az egyesület gazdag múltját, emellett az Erdészeti Lapok korábbi számai is helyet kaptak benne. A folyóirat 1862-ben indult, megjelenéséről pedig 1873 óta folyamatosan Egyesületünk gondoskodik.

„Az erdő a jövőnk záloga” mostantól állandó tárlatként várja a látogatókat a Vajdahunyadvárban. A családbarát, élményközpontú kiállítás egyaránt szól a szakmai közönséghez és a legfiatalabbakhoz.

Forrás, fotók: OEE / Hasulyó Péter

AZ ERDÉSZEK MUNKÁJÁNAK EREDMÉNYE AZ ERDŐ

A Gemenc Zrt. által kezelt területeken idén is befejeződött a folyamszabályozás óta minden évben elvégzett legfontosabb erdészeti munka, amely 150 éve új erdők létrehozását, illetve az idős állományok megújítását szolgálja. A vidékünkön található erdőállományok, így maga a Gemenci erdő létrejöttében is jelentős szerepe volt az erdészeknek, hiszen ők ültették el a folyamszabályozás utáni időszakban a most látható erdők elődjeit és azóta is gondozzák, fenntartják, és ami a megmaradásukhoz elengedhetetlen, megújítják azokat. Jelenleg a legnagyobb kihívást az erdőállományok számára a Duna melletti területeken az elöntések elmaradása, a homoki- és dombvidéki területeken a klímaváltozás miatti csapadékhiány, azaz a szárazság jelenti.

A Gemenci erdő és az azt alkotó erdőállományok, a lágyszárúak, de még a gazdag állatvilág megmaradása is a Duna vízjárásától függ. Az erdők megújítása során a Gemenc Zrt. szakemberei őshonos, elegyes, a várható kedvezőtlen időjárásnak jobban ellenálló erdőket hoznak létre. Ennek tükrében zajlik közel 30 éve az idegenhonos eredetű, illetve ültetvényszerű erdők átalakítása őshonos állományokra, amely feladatból az elmúlt ültetési idényben 110 hektár valósult meg. Ezen fafajcserés átalakítások potenciálisan a puhafás- és a keményfás ártéri ligeterdők és az erdőssztyepp erdők (más néven 91E0, 91F0 és 91I0 Natura 2000 jelölő élőhelyek) területi bővüléséhez járulnak hozzá az aktív természetvédelmi tevékenységnek köszönhetően. A meglévő erdőterület bővítését szolgáló erdőtelepítések során 10 hektár új, őshonos erdőt ültettek a gemenci erdészek ott, ahol korábban mezőgazdasági termelés zajlott.

A Gemenc Zrt. 27 éve a Tolnai csemetekertjében hozta létre az országban egyelőre egyedüliként azt a fekete nyár és fehér fűz gyűjteményét, amely a tájra jellemző idős és impozáns faegyedek génjeinek megőrzését szolgálja és az innen származó csemeték kiültetésével, ezt a hatalmas értéket is megőrizze, mindezt az itt dolgozók hitvallása szerint A TERMÉSZET SZOLGÁLATÁBAN.

forrás: Gemenc Zrt.

A SEFAG Zrt. 2020 óta a Programban a somogyi erdőkben eddig:

22 900 facsemetét ültetett el,

40 530 kg makkot vetett el,

amely

7 településen,

45,2 hektárnyi erdőt jelent.

A telepítéseknél őshonos fajokat, például tölgyet, juhart és vadgyümölcsfákat használnak, hogy ellenálló, magas ökológiai értékű erdők jöjjenek létre.

Országosan 2020-tól 4,3 millió fával gyarapodott az ország a Programnak köszönhetően.

forrás: SEFAG Zrt.

Interjú Sulyok Ferenccel, a KEFAG Zrt. vezérigazgatójával

„Szépet kell álmodni és valót.”

  A társaság sokrétű feladatot lát el. Ebben az összképben milyen hangsúlyt kap a dísznövénytermesztés, a zöldfelületek fenntartása, a parkerdőkezelés és a parkosítás?

Fontos kiemelnem, hogy a KEFAG Zrt. Bács-Kiskun megye legnagyobb erdőgazdálkodója. A megye közel 180 ezer hektárnyi erdőterületéből mintegy 57 ezer hektárt kezelünk, vagyis a megye erdeinek több mint 30 százalékát. Ez önmagában is jól mutatja, milyen jelentős szakmai háttérre épül a munkánk. Meghatározó az a természeti környezet is, amely itt, a Kiskunságban körülvesz bennünket. Nagyon sok tapasztalatot hozunk magunkkal ebből a közegből, és pontosan látjuk, mi az, ami az erdőben működik, és mi az, ami a lakott területek közvetlen környezetében már másfajta megközelítést igényel. Egy ipari terület rekultivációja, egy lakókörnyezet rendezése vagy egy zöldfelület fenntartása mindig összetettebb, érzékenyebb feladat, de éppen ez adja ennek a munkának a szépségét is. A KEFAG életében a több lábon állás kezdettől fogva természetes szemlélet. A részvénytársasággá alakulás óta végigkíséri a működésünket az a gondolat, hogy minden olyan tevékenység, amely valamilyen módon a fához kapcsolódik – legyen szó erdőgazdálkodásról, faiparról, fás szárú dísznövények termesztéséről vagy ezek gondozásáról – egy egységes rendszer része. Ez együtt adja ki azt a szakmai egészet, amelyre ma is építünk.

A társaság működésén belül kifejezetten jelentős súlyt képvisel a parképítés, a zöldterületek kialakítása és fenntartása, a lakókörnyezetek és ipari övezetek rendezése, a véderdők telepítése, valamint a dísznövénytermesztés és az ehhez kapcsolódó tanácsadás. Ezek együttesen a KEFAG Zrt. árbevételének mintegy 15–20 százalékát adják. Ez azt jelenti, hogy társaságunk árbevételének nagyjából ötöde ehhez a szolgáltatásjellegű, ugyanakkor komoly szakmai tudást igénylő területhez kötődik. Ez pedig jól mutatja, hogy a dísznövénytermesztés, a parkosítás és a kapcsolódó feladatok nem kiegészítő tevékenységek a KEFAG életében, hanem stabil és meghatározó szegmenst jelentenek.

  A faiskolai és kertészeti választék kialakításánál mit tekintetek elsődleges szempontnak?

A legfontosabb szempont az, hogy ehhez a tájhoz alkalmazkodott, vagy reményeink szerint alkalmazkodni képes növényeket ajánljunk és ültessünk. Akár hiszünk benne, akár nem, a klíma változik, és ehhez a kertészeti gondolkodásnak is alkalmazkodnia kell. Ahogyan az erdőgazdálkodásban több évtizedes, akár évszázados távlatokban kell gondolkodnunk, úgy egy díszkertnél is előre kell látnunk és nemcsak azt, hogyan mutat ma egy növény, hanem azt is, milyen jövő vár rá egy-két évtized múlva ebben a térségben. Nagy előny számunkra, hogy társaságunk évtizedek óta végez megfigyeléseket és kísérleteket. Az egyik legfontosabb szakmai kapaszkodónk a közel negyvenéves Kecskeméti Arborétum, mert ott hosszú idő távlatában, helyi körülmények között lehet látni, hogy az egyes növényfajok és változatok mire képesek valójában. Nem elméleti tudásról van szó, hanem megfigyelhető, megtapasztalható eredményekről, arról, hogy egy adott növény hogyan viseli a kecskeméti klímát, hogyan fejlődik, mennyire marad életképes és díszértékű hosszabb távon. Ez a tudás a mindennapi tanácsadásban is sokat jelent, hiszen amikor egy vásárló bizonytalan abban, hogy egy növény valóban megállja-e itt a helyét, akkor mi nem feltételezésekre, hanem több évtizedes helyi tapasztalatra tudunk támaszkodni. Ugyanilyen fontos tapasztalatot jelentenek a parkerdeink is, hiszen pontosan látjuk, mire képesek hosszabb távon az egyes fajok és változatok a helyi klímán.

 Mennyire fontos ma az újdonság, és mennyire támaszkodtok a már bevált növényekre?

Nem csak az új növényeket keressük. Az őshonos fajok, a régen bevált kertészeti változatok és a jól alkalmazható nemesítések ma is komoly értéket képviselnek. Fontos, hogy ne kizárólag az újdonságokat figyeljük, hanem vissza tudjunk nyúlni azokhoz a növényekhez is, amelyek már bizonyítottak ebben a környezetben. Közben természetesen igazodnunk kell a vásárlói igényekhez is. Sokan minél színesebb, dekoratívabb és változatosabb növényanyagot keresnek, ezért széles termékpalettát kell tudnunk kínálni. Vannak, akik az egyszerűbben fenntartható megoldásokat részesítik előnyben, mások pedig a kényesebb, igényesebb növények számára is meg tudják teremteni a megfelelő feltételeket. Nekünk mindkét irányban hitelesen kell tudnunk segíteni.

  Ebben a folyamatban mekkora szerepe van a tanácsadásnak és a tervezésnek?

Nagyon nagy szerepe van. Egy kert vagy zöldfelület esetében ma egyre fontosabb szempont, hogy az összeállítás minél kevesebb gondozást igényeljen, és hosszú távon is jól működjön. Ezért a tanácsadás nem kiegészítő elem, hanem a munka lényegi része. Már a tervezéskor, vagy akár akkor, amikor egy elképzelés még csak formálódik a megrendelő fejében, tisztázni kell, milyen fenntartási igénye lesz a választott növényanyagnak, és milyen képet szeretnénk látni néhány év múlva. Mi ebben valódi partnerként veszünk részt. Nemcsak az értékesítés motivál bennünket, hanem az is, hogy a kert vagy a park valóban szépen fejlődjön. Külön öröm számunkra, amikor nemcsak a kivitelezést, hanem a fenntartást is ránk bízzák, mert így éveken át végigkísérhetjük egy-egy munka alakulását. Ilyenkor szinte együtt élünk az adott területtel.

  A Településfásítási Programban vállalt szerepetek jól mutatja, hogy a KEFAG Zrt. a települési környezet formálásában is fontos szerepet tölt be. Mit jelent számodra, hogy ebben a munkában ilyen közvetlenül jelen vagytok?

Óriási büszkeség, hogy a Településfásítási Program kezdete óta (2020) társaságunk biztosítja az elültetésre kerülő sorfákat. Ez egyszerre jelent szakmai elismerést, nagy felelősséget és országos láthatóságot a Juniperus Parkerdészetünk számára is. A program nemcsak azért fontos, mert az Agrárminisztérium által ránk bízott feladatot elvégezzük, hanem azért is, mert számos új kapcsolódást hoz. Az önkormányzatok közvetlenül találkoznak velünk, és ezekből a találkozásokból sok esetben további megbízások, vásárlások, hosszabb távú együttműködések születnek. Külön értéke a programnak, hogy a faültetések az Országos Erdészeti Egyesület bevonásával történnek. Ez azért is fontos számunkra, mert így az erdészek közelebb kerülhetnek a helyi közösségekhez. Egy-egy település büszke lehet arra, hogy a helyi erdésszel együtt ültette el azt a fasort vagy ligetet, amely később a közös környezet része lesz. Ez nemcsak a program szakmai súlyát erősíti, hanem országszerte visszaigazolást is ad a helyi erdészek munkájának.

  Mennyiben változott meg az elmúlt években a települési zöldfelületekkel kapcsolatos gondolkodásotok?

Folyamatosan alkalmazkodnunk kell a megváltozott körülményekhez és a megrendelői igényekhez, de bizonyos időszakok különösen élesen mutatják meg, mire kell ma másként tekinteni. A 2022-es rekordaszály ilyen fordulópont volt. Nagyon látványosan kiderült, mennyire sérülékeny tud lenni a növényállomány, és milyen gyorsan eljön az igazság pillanata egy-egy telepítésnél vagy kertépítési munkánál. Ahogyan a mezőgazdaság és az erdők is megsínylik a szélsőségeket, ugyanúgy a parkok, a települési zöldfelületek és a magánkertek is. Ez a helyzet nagy felelősséget tesz a vállunkra. A megrendelők ma már nemcsak esztétikus megoldásokat várnak, hanem biztonságot, kiszámíthatóságot és olyan szakmai munkát is, amely mögött valódi garanciális háttér áll. Mi ezeket a feltételeket minden esetben igyekszünk megteremteni, és állami cégként ez a stabilitás külön bizalmat is jelent partnereink számára. Nem véletlen, hogy megrendelőink jelentős része visszatérő partner.

  A dísznövénytermesztésben mennyire fontos az előrelátás?

Igen, nagyon sok múlik már azon, hogy a folyamat elején milyen döntéseket hozunk. Már a szaporítóanyag kiválasztásánál el kell döntenünk, hogy milyen növényből érdemes elindulni, milyen mennyiségben, és mire lehet valódi igény akkor, amikor az adott növény több év előnevelés után piacra kerül. A fás szárú dísznövényeknél ez mindig hosszabb távú gondolkodást kíván. Nemcsak azt kell mérlegelni, hogy az adott növény mennyire alkalmazkodik ehhez a térséghez, hanem azt is, hogy mire megtermeljük, lesz-e rá megfelelő kereslet. Valahogy rá kell érezni a piac mennyiségi felszívóerejére is. Ez valóban egy kicsit olyan folyamat, amihez szinte varázsgömb kell.

 Mi az, amit nem lát a kívülálló, amikor egy kész növénnyel vagy kész zöldfelülettel találkozik?

Talán azt, hogy mennyi törődést, figyelmet és tapasztalatot igényel, mire egy növény valóban eljut az árudáig vagy a megrendelőhöz, hiszen addigra már nagyon sok döntés, tapasztalat és gondos munka sűrűsödik össze benne. Hogy mikor jönnek az első fagyok, mikor kell a fagyérzékeny növényeket vermelni vagy fóliával takarni, mikor lehet tavasszal elindítani őket, mikor optimális a felszaporítás, hogyan kell metszeni, koronát alakítani, és milyen fejlődési irányt lehet várni egy-egy növénytől. Ezek mind olyan kérdések, amelyeken nagyon sok múlik. Különösen igaz ez az újabb fajták esetében, amikor hiába van mögöttük szakirodalom, magáról az adott változatról még nincs hosszú, gyakorlati tapasztalat. Ilyenkor a kollégáknak nagyon pontosan kell figyelniük, hogy az adott növény mire érzékenyebb, hogyan reagál egy-egy beavatkozásra.

 Mitől válik egy kert vagy zöldfelület hosszú távon is jól működő, élő egésszé?

A kertépítés szépségét az adja, hogy egy kert folyamatos mozgásban van. A növények változtatják az alakjukat, a méretüket, és sokszor még az igényeik is módosulnak az életciklusuk során. Ezért nemcsak azt kell jól eltalálni, hogy mi működik ma, hanem azt is, hogyan alakul majd egy növény évekkel később, és miként találja meg a helyét a kert egészében.

  Jelenleg milyen projektek futnak ezeken a területeken?

A Településfásítási Program tavaszi időszakában jelenleg országszerte több száz településen zajlanak az ültetések, ez önmagában is jól mutatja, milyen léptékben vagyunk jelen ezen a területen. Emellett büszkék vagyunk a magyarországi gyorsforgalmi úthálózatokhoz kapcsolódó környezetrendezési munkáinkra is. Ilyenkor gyakran visszaköszön a társaság jelmondata: „Utainkon erdők kísérnek.” Ha nem is erdők a szó klasszikus értelmében, de mindenképpen ott vannak az általunk telepített fák, facsoportok, véderdősávok az utak mentén, és ezek utógondozása, fenntartása hosszú távon is folyamatos feladatot ad. A parkerdeink közül külön is érdemes megemlíteni a Csalánosi Parkerdő megújítását Kecskeméten. Itt a városi erdőkezelésben próbálunk egy új megközelítést alkalmazni, úgy alakítani az erdőképet, hogy közben a látogathatóság végig elsődleges szempont maradjon. Olyan tartósan fenntartható, folyamatos erdőborítást szeretnénk megvalósítani, amely parkerdei körülmények között is élhető és hosszú távon működőképes marad.

  Mi az, ami szerinted igazán megkülönbözteti a KEFAG Zrt.-t a többi erdészeti társaságtól ezen a területen?

A KEFAG Zrt. az ország egyik legnehezebb természeti adottságú térségében gazdálkodik, és ez a mindennapi munka során különleges rutint, alkalmazkodóképességet és szakmai edzettséget ad a kollégáknak. Már önmagában is ritka az a párosítás, hogy egy társaság az Alföld közepén egyszerre foglalkozzon erdőgazdálkodással és dísznövénytermesztéssel, ráadásul helyben nevelt növényekkel lássa el a megrendelőit. A KEFAG-nál mindez teljes rendszerben működik, a szaporítóanyag beszerzésétől és a magneveléstől egészen a kivitelezésig. Ez az összetettség az erdészeti társaságok között mindenképpen egyedi, de a magánszektorban is ritkaságnak számít. Mi ezt a munkát nem pusztán feladatként végezzük, hanem olyan belső meggyőződéssel, amely túlmutat a szakmán.

  Véleményed szerint hosszú távon milyen szerepet tölt be a társaság a települési zöldfelületek alakításában?

Én nagyon bízom abban, hogy a több évtizedes munkánk eredménye kellő referenciát ad a jövőnkre nézve. A KEFAG Zrt. által megvalósított parkosítások és zöldfelületi munkák idővel egyfajta hivatkozási alappá, viszonyítási ponttá válnak, és visszaigazolják azt a szakmaiságot és garanciális hátteret, amelyre a társaság működése épül. Abban is bízom, hogy ez a felhalmozott tapasztalat és a mögötte álló bizalom a jövőben is stabil megrendelésállományt biztosít számunkra. Ez a terület ma is meghatározó része az árbevételünknek, és azt gondolom, hogy hosszú távon is az marad, sőt jó eséllyel tovább erősödik. Úgy látom, egyre inkább felértékelődik a közvetlen emberi környezet tisztasága, rendezettsége és tudatos kialakítása. A zöldterületek fejlesztésére várhatóan mind a beruházók, mind a magánszemélyek részéről egyre nagyobb figyelem és egyre több forrás jut majd. Azt tapasztalom, hogy az emberek folyamatosan igényesebbé válnak a környezetük iránt, és egyre inkább hajlandók is áldozni rá.

forrás: ImageMagazin

2017. április 20–21-én az EGERERDŐ Zrt. által kezelt területeken mintegy 1200 hektárnyi, már kilombosodott erdőben okozott jelentős károkat a hirtelen érkező, nagy mennyiségű, nedves hó. A levelekre tapadó hótömeg súlya alatt a fák a felázott talajból gyökerestül fordultak ki, sok esetben derékba törtek, másutt pedig úgy dőltek egymásra, mint a dominók. A fiatal állományokban a meghajlott fák jelentős része már nem tudott visszaegyenesedni.

A károk különösen a Felsőtárkányi és a Szilvásváradi Erdészet területén voltak látványosak, ahol a turisták ma is találkozhatnak a hatalmas tuskókkal és a kidőlt fák kusza maradványaival. A szakemberek felmérése szerint közel 105 ezer köbméter faanyag károsodott. A kárfelszámolás komoly, hónapokon át tartó munkát jelentett, ugyanakkor az erdőgazdálkodás és a természetvédelem közös szempontjai alapján a teljes mennyiség egy része szándékosan az erdőben maradt. Összesen több mint 17 ezer köbméter faanyag, a károsodott tömeg mintegy 16,5 százaléka ma is a holtfához kötődő élővilág fennmaradását szolgálja.

Az erdészek munkája azonban nem ért véget a károk felszámolásával. Az összedőlt állományok, sokszor fiatal erdők helyén új erdők születnek. Olyan állományok, amelyek már változatosabb szerkezetűek és fafaj-összetételűek, jobban alkalmazkodnak a megváltozó környezeti feltételekhez, és ellenállóbbak a szélsőségekkel szemben. Az erdő nemcsak elveszít, hanem meg is újul.

A közelmúltban tapasztalt késői havazás ismét aggodalommal töltött el bennünket. Felidéződött a kilenc évvel ezelőtti esemény, és az a kérdés is, vajon megismétlődhet-e mindez. Szerencsére ezúttal a természet kegyesebb arcát mutatta. A kilombosodott állományok sértetlenek maradtak, és ma már ismét üde zöldben, élettel telve borítják a hegyvidéki tájat.

A 2017-es hókár nyomai ma is jelen vannak az erdőkben, de ezek a nyomok már nem csupán a pusztításról mesélnek. Az elmúlt évek munkája, valamint a természet öngyógyító képessége együtt formálta az új erdőket. Mi erdészek és a természet együtt képesek vagyunk begyógyítani a kilenc évvel ezelőtti sebeket.

Az előtte és utána készült felvételek is ezt bizonyítják. Emlékeztetnek arra, mire képes a természet, rombolni és építeni egyszerre, és arra is, hogy az erdő nem statikus látvány, hanem folyamatosan változó, élő rendszer, amelynek jövője a szakszerű, alkalmazkodó erdőgazdálkodás és a természet közös munkáján múlik.

forrás: EGERERDŐ Zrt.

A hazai erdőgazdálkodás egyik alapelve, hogy az erdőterület nagysága nem csökkenhet, a fakitermelést pedig minden esetben kötelező erdőfelújítás követi. A közel 90 ezer hektáron gazdálkodó SEFAG Zrt. is ennek megfelelően végzi munkáját.

A 2025-ös évben az időjárási szélsőségek mellett egyes biotikus károsítók – például a cserebogár pajor – ismétlődő és egyre fokozódó jelenléte is hatással volt a szakmai munkára. Mindezek ellenére az erdőfelújítási és erdőtelepítési feladatok eredményesen valósultak meg.

Az elmúlt évben a társaság 507 hektáron, nagyjából 5 Margitszigetnyi területen végzett erdőfelújítást, amelyből 127 hektár természetes folyamatok eredménye volt, a fennmaradó területen pedig jellemzően makkvetéssel újult az erdő.

Az erdőtelepítések terén is jól látható eredmények születtek: 2025 őszén összesen 25,8 hektáron teremtettük meg az új erdei ökoszisztéma alapjait, korábban nem erdőként kezelt területeken. A Lábodi Vadászerdészetnél 20,3 hektáron valósult meg telepítés az „újszülöttek erdeje” programban, aminek lényege, hogy minden Magyarországon megszületett gyermek után legalább tíz őshonos fa ültetéséről gondoskodnak az állami erdőgazdaságok. Emellett a Zselici Erdészet pedig 5,5 hektáron ugyancsak őshonos, kocsánytalan tölgy főfafajú erdőt telepített, korábban alacsony hozamú mezőgazdasági területen. A telepítések közel 30 nagy méretű focipályányi területet fednek le.

A megújulás nemcsak területben, hanem mennyiségben is jól érzékelhető: a makkvetéshez felhasznált mennyiség megközelítette a 152 tonnát a felújítások során, míg a telepítések során pedig közel 13 tonna makk került a földbe.

A sikeres erdőmegújulás ugyanakkor nemcsak az új erdők létrehozásáról, hanem az erdők ápolásáról is szól. 2025-ben a társaság közel 7 ezer hektáron végzett erdőgondozási munkákat a somogyi erdőkben. Ezek a beavatkozások fontosak ahhoz, hogy a fiatal erdőállományok egészségesen fejlődjenek, és hosszú távon stabil, klímaváltozás hatásainak ellenállóbb erdőszerkezet alakuljon ki.

A SEFAG Zrt. számára az erdők gyarapítása és megőrzése nem kizárólag gazdálkodási feladat. A társaság közjóléti, szemléletformáló, környezeti nevelési és turisztikai tevékenységei is hozzájárulnak ahhoz, hogy a somogyi erdők hosszú távon is értéket jelentsenek a természet, a helyi közösségek és az ide látogatók számára.

Mindezek jól mutatják, hogy a SEFAG Zrt. a változó környezeti feltételek mellett is következetesen dolgozik Somogy vármegye erdeinek megújításán és gyarapításán.

forrás: SEFAG Zrt.

Örömmel jelentjük be, hogy befejeződött a Balaton-felvidék egyik legkedveltebb szálláshelye, a Balatoncsicsói Kulcsosház (vagy ahogy sokan ismeritek: a „Csicsói erdészház”) teljes körű modernizációja!

A Bakonyerdő Zrt. jóvoltából a 65 éves kőépület mostantól 21. századi komforttal, de a megszokott erdei hangulattal várja a természetjárókat – immár az év minden napján!

Mit érdemes tudni a házról?

Négyévszakos üzemmód: A hőszivattyús fűtésnek köszönhetően már téli túrák során is meleg menedéket nyújt.

Zöld energia: Szigetüzemű napelemrendszer biztosítja az épület energiaellátását.

Kényelmes szállás: 4 különálló szoba, összesen 10 férőhely – ideális családoknak és baráti társaságoknak.

Modern felszereltség: Teljesen megújult konyha és vizesblokkok várnak.

Kikapcsolódás a szabadban: Tansövények, játszótér, focipálya, kültéri kemence és tűzrakóhely a ház közvetlen közelében.

A közel 100 millió forintos beruházásnak köszönhetően nemcsak az épület szerkezete újult meg, hanem a szolgáltatások köre is bővült.

A Balatoncsicsói Kulcsosház kapuja mindenki előtt nyitva áll: várjuk szeretettel a Kéktúra pecsétjeit gyűjtő bakancsos természetjárókat, a kikapcsolódni vágyó családokat és a baráti társaságokat!

A magyar erdők mindenki számára nyitva állnak!

Becsüljük meg, vigyázzunk rá.

fotók: Gergál-Gombási Mónika / Vermes Tibor, forrás: Bakonyerdő Zrt.

Az állami erdészetek az erdei turizmus legfontosabb háttere

Az erdőre fordított szakmai munka és forrás sokszoros társadalmi értékként jelenik meg az emberek életében – mondta Zambó Péter, az Agrárminisztérium erdőkért és földügyekért felelős államtitkára a megújult Balatoncsicsói kulcsosház ünnepélyes átadóján.

Az államtitkár ismertette, a Balaton-felvidéki Erdei Iskola környezetében, az Országos Kéktúra közvetlen közelében fekvő egykori erdészlak újult most meg, mely az aktív kikapcsolódást kereső természetjárókat szolgálja, hozzájárulva az erdő és az ember kapcsolatának megőrzéséhez.

Zambó Péter kiemelte, az állami erdészeti társaságok évente mintegy 4 milliárd forintot fordítanak az erdei turizmus fenntartására, ennek a rekreációs értéke nagyságrendileg 39 milliárd forint. Ezt az állami erdészeti cégcsoport a fenntartható erdőgazdálkodásból származó saját bevételi forrásaiból fedezi, nem terhelve ezzel a költségvetést.

Hangsúlyozta, az erdő jóval több, mint kirándulóhely, az erdő egyszerre gazdasági erőforrás, ökológiai rendszer és közjóléti tér. A klímaváltozás azonban gyorsabban alakítja át az erdők termőhelyi viszonyait, mint ahogyan arra a hagyományos erdőkezelési logikák eredetileg berendezkedtek. Ebben a helyzetben az erdészeti ágazatnak folyamatosan növekszik a felelőssége, miközben gyakori, hogy egyetlen kép, egyetlen beavatkozás vagy egyetlen kiragadott pillanat alapján mondanak ítéletet az erdészek munkájáról. A társadalom többsége számára láthatatlan marad az a több évtizedes felelősségvállalás, mérlegelés és tudás, amely az erdő jelen helyzete mögött áll – húzta alá.

Magyarország természeti értékei nem attól maradnak meg, hogy sokat beszélünk róluk. Nem is attól, ha nem nyúlunk hozzájuk, hanem attól, hogy fenntartható módon gazdálkodunk velük, felelősen nyitjuk meg őket a társadalom előtt, és támogatjuk azokat a rendszereket, amelyek a használhatóságukat biztosítják. Az állami erdészeti társaságok ebben a munkában nem mellékszereplők, hanem tartóoszlopok – összegezte az államtitkár.

Forrás: AM Sajtóiroda

Zambó Péter, az Agrárminisztérium (AM) erdőkért és földügyekért felelős államtitkára a Téry Ödön Nemzeti Turistaház-fejlesztési Program (TÖP) keretében felújított létesítmény ünnepélyes átadásán kiemelte: egy erdei kulcsosház nem pusztán turisztikai fejlesztés, hanem megmutatja a magyar erdőgazdálkodás munkáját is.

Kifejtette: az állami erdészeti társaságok fenntartható erdőgazdálkodásból származó bevételének egy része – kormányzati forrásokkal kiegészülve – közjóléti szolgáltatások fejlesztését segíti.

Az állami tulajdonú erdészeti társaságok az erdei turisztika fenntartására és fejlesztésére évente mintegy 4 milliárd forintot költenek, ezzel pedig évi csaknem 40 milliárd forint rekreációs érték jön létre – hívta fel a figyelmet.

A mindenki számára látogatható magyar erdőkben évente több tízmillió alkalommal indulnak el az emberek kirándulni, futni, pihenni, feltöltődni, őket pedig egyre nagyobb számban és minőségben szolgálja közjóléti infrastruktúra – mutatott rá.

Az erdei turistautak, pihenőhelyek, szálláshelyek és a teljes közjóléti infrastruktúra fenntartása és fejlesztése mögött az erdőgazdálkodók minőségi munkája, szakmai tudása és finanszírozási teljesítménye áll. Ez az a háttér, amely nélkül a magyar erdők mai látogathatósága, használhatósága és vonzereje nem létezne, s a váraljaihoz hasonló kulcsosház sem újulhatna meg – fűzte hozzá.

Rámutatott: az erdő egyszerre gazdasági erőforrás, ökológiai rendszer és közjóléti tér, az erdészek munkája pedig mindezt fenntartani és egyensúlyba hozni egyre összetettebb szakmai munka keretében.

A beruházó Mecsekerdő Zrt. munkájáról szólva azt mondta: jó példa arra, hogyan lehet a felelősséget jól viselni, hiszen az gazdálkodásukban egyre nagyobb teret kapnak a természetközeli, folyamatos erdőborítást biztosító szakmai módszerek, a közjóléti fejlesztéseket pedig nem mellékes feladatnak, hanem stratégiai ügynek tekintik – utalt arra, hogy a vállalat az utóbbi években féltucat erdei kulcsosházat is felújított.

Révész Máriusz, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium aktív Magyarországért felelős államtitkára azt mondta, az emberek pihenése, feltöltődése kiemelkedően fontos, e célokat pedig a kormányzat – egyebek mellett – erdei turistaházak korszerűsítésével igyekszik szolgálni.

Beszámolt arról, hogy a TÖP keretében mindeddig 110 turistaházat – az erdei iskolákkal, ifjúsági szálláshelyekkel együtt összesen 168 épületet – újítottak fel több mint tízmilliárd forint értékben.

A váraljai épület kapcsán kiemelte, hogy a TÖP 45 millió forintos támogatásával és a Mecsekerdő Zrt. 20 millió forintos önereje által összesen 65 millió forintból megvalósult felújítás eredményeként egy korszerű, 18 férőhelyes létesítmény jött létre.

Csibi Krisztina, a térség országgyűlési képviselője, képviselőjelölt annak a reményének adott hangot, hogy a váraljai kulcsosházba érkezők a jövőben nemcsak a természetet, de a környéken élő bukovinai székelyek hagyományait, tárgyi és szellemi kultúráját, vendégszeretetét is megismerik, a szívükbe zárják, s visszatérésre sarkalják őket.

Ripszám István, a kulcsosház felújítását végző és üzemeltető Mecsekerdő Zrt. vezérigazgatója arról szólt, hogy az emberek a nagyvárosok helyett ma már egyre inkább a vidéket, a természeti látnivalókat keresik fel szabadidejükben, az erdő maga pedig turisztikai vonzerőt jelent, ezért kiemelkedően fontos, hogy legyenek benne fejlesztések.

Mint mondta, az 1950-es években épült, de leromlott állapota miatt 2017 óta üresen álló váraljai kulcsosház korszerűsítésével folytatódott az a program, amelynek keretében korábban a Mecsekben már megújult a Gyopár kulcsosház, a Gubacsos kulcsosház, a Réka-kunyhó, valamint a Mecsekerdő Zrt. saját forrásából a Pusztabányai kulcsosház és a Büdöskúti-kulcsosház is.

A Váralja melletti erdőben lévő épület felújításának eredményeként egy 18 fő befogadására alkalmas, négyszobás fűthető szálláshely jött létre a Kelet-Mecsekben.

forrás: AM Sajtóiroda

A beszélgetésben érintettük, hogy a tűzifa mennyiben önálló célú fakitermelés eredménye, és mennyiben az erdőgazdálkodás szükségszerű mellékterméke. Mocz András pályafutását a magánszférában kezdte, saját erdészeti vállalkozása révén jelentős szerepet vállalt az erdőtelepítésekben, több ezer hektár új erdő létrehozásával. Jelenlegi pozíciójában a hazai erdőgazdálkodás egészére rálát, amelynek egyik fontos mutatója, hogy Magyarország erdősültsége meghaladja a 22 százalékot, és a zöldfelületek aránya tovább növelhető.

Körbejártuk azt is, hogy az erdők kezelése során végzett beavatkozások – például gyérítések és tisztítások – mennyiben járulnak hozzá az állomány minőségének javításához, mennyiben biztosít a folyamat faanyagot, amelynek egy része tűzifaként hasznosulhat. A lakosság számára ez kiemelten fontos, hiszen mintegy 600 ezer háztartás használ tűzifát fűtésre. Az energiapiaci bizonytalanságok idején megnövekedett kereslet mára stabilizálódott, az ellátás kiegyensúlyozott.

Fenntarthatóság és fakitermelés?

A klímaváltozás komoly kihívást jelent: a csökkenő talajvízszint, az aszályos időszakok és a hőmérséklet-emelkedés kedvezőtlenül hat az erdők állapotára. Egyes fafajok visszaszorulnak, miközben a fafaj-összetétel átalakul, és egyre nagyobb szerepet kapnak a szárazságtűrő fajok. Bár a pusztulás növelheti a kitermelhető faanyag mennyiségét, ez hosszú távon nem kedvező folyamat. A fenntarthatóság szempontjából pozitív, hogy az éves fakitermelés elmarad a képződő famennyiségtől, így az ország fakészlete folyamatosan növekszik. Az erdőtelepítések és állami programok tovább erősítik ezt a tendenciát. A modern erdőgazdálkodásban a digitalizáció és az erdőmonitoring egyre fontosabb szerepet kap, míg a növényvédelmi kihívások – például új kártevők megjelenése – folyamatos szakmai reagálást igényelnek.

A teljes beszélgetést meghallgathatja a Magyar Mezőgazdaság Youtube csatornáján!

Forrás: magyarmezogazdasag.hu