Faesztergályos Napok - Sopron 2009

Lelkes hobbi-esztergályosok fejéből kipattant ötlet, egy folyamat kezdete, amely évről-évre ismétlődő rendezvény akar lenni. A szakmáról a szakmának és persze a gép mögött álló embereknek. Beszámoló.

Köpfj Jenő köszörül

Csütörtök (szeptember 3), hajnali 3 óra. 45 perc. Kigördülök a kapun, indulás Sopronba. Velem utazik majdnem a fél műhely, két eszterga kb. 50 db. esztergakés, kisgépek, porszívó és nem kevés faanyag.

Erre mondják telekocsi, de azért haladunk. Útközben még felveszem Gabót. Szerencsére nem testes ember és kevés motyót hozott magával.

Tervezgetünk, beszélgetünk, meg ismerkedünk az út hátralevő részén. Gyorsan elrepült az idő és az út a kerekek alatt. Pár perccel 8 előtt ott állunk a kapuban. Bejutottunk. Alig lézengenek erre emberek, lesz itt egyáltalán valami? Megkeressük a helyünket. Vár minket két vadi új gép szinte az összes helyünket elfoglalva.

Ez van, ebből kell gazdálkodni. Valahogy majdcsak lesz, címszóval nekiállunk lepakolni, bepakolni, berendezkedni. Mire végzünk a rám ereszkedő szürke fátyolon keresztül is látom, tényleg lesz itt valami. Jönnek az emberek, rendezkednek, pakolnak, az utolsó simításokat végzik a standokon és beszélgetnek. Nekik könnyű én már úgy el vagyok zsibbadva, hogy a szóra sincs erőm. Lelépek, iszom egy kávét némi erőt is sikerül magamba szedni mire visszatérek. Szinte együtt érkezem Szabó Lacival. Rövid bemutatkozás, üdvözlés után osztás-szorzás ki mit és hol csinál, neki indulunk. Már jönnek a látogatók. Nálam is megérkezik az a nem várt esemény, amit úgy hívok, hogy "filmszakadás". Zutyesz, úgy nagy hirtelen minden ránk szakad. Nem tudom mikor, de befut Bálint is. Azt hiszem éppen egy gép bemutatásával voltunk elfoglalva mikor felhangzott a kérdés "- Mi folyik itt?". A hölgy, aki kérdezett egy extra méretű mikrofont tartott a kezében mögötte, pedig ott állt a kamerás ember. Itt valami riport féle készül, ha találnának valami értelmes riport alanyt és nem engem faggatnának. Főleg úgy, hogy teljesen vagy majdnem teljesen lenyűgöz a hölgy szépsége. Valami értelmesnek tűnő beszédet sikerül magamból kinyögdécselni, de hogy hogyan azt nem tudom. Azt se vettem észre, ahogy jöttek, azt se, ahogy mentek. Állandóan húsz-harminc ember vesz minket körbe, valaki mindig kérdez, szóval megy, együtt a rögtönzés a teszek-veszek meg minden. Pörgünk, mint a ringlispíl. Segítség is van, befut Magyar Gyula népi iparművész Pécsről. Ahogy a standjától el tud lógni szalad esztergálni. Nagyon tud és látszik, hogy szereti is a szakmát és mintha szívesen tanítana is.

Érkezik egy potenciális vevő, neki és magunknak is üzembe helyezzük a harmadik gépet. Kap anyagot, némi kis oktatást, késeket és már pörget. Kicsit zavarban van, magára hagyjuk, had járja a maga útját. Jön, egy borász segítséget kér, a Gyula elvállalja, anyag van, hozhatja a méreteket. Nagy a tempó és nagy itt a sokadalom. Ha valami zavar van az nem látható, mert megoldjuk. Nem tudunk köszörülni. Vizes köszörűt kaptunk, de van egy kis bibije, így a szomszéd kiállítókhoz járunk köszörülni. Velem mi van? Egyre furcsábban érzem magam. Most éppen csak ketten vagy hárman nézelődnek, meglógok egy (cigire) kis hihire. Megvan, mármint a bajom forrása visszafelé a kis helységből még az arcom is kisimul. Még egy kávét is fizetek magamnak így azért kicsit jobb hangulatban térek vissza a gépekhez. - Hol van Bálint? - Hazament ebédeli és még nem jött vissza. - Igen? Most hány óra van? - Három. Futás. Felkapom a nagy kőris tálcát, vissza a büfés sátorba, sült krumpli, sültkolbász, görögsaláta rendel. (A büfés erősen szemez a tálcával, viszont az árból nem enged) Mire visszaérek Bálint is ott van. Ő kimarad az evésből, mi eszünk, mint a farkasok. Ránk fért, meg az is hogy befejezzük, mert már megint itt a tömeg. Kicsit kisebb fordulatszámon, de újra indul a ringlispíl. Bálint és Gabó politúroznak egy ütött-kopott fűszertartót, lassú és nem látványos munka. Szóvá is teszem. Hiba. Igen hiba a részemről, még ha véleményem nem is változott, hogy ez a munkaidő igényessége miatt nem ide való. Végeredmény láttán és azt tudomásul véve, hogy egy ilyen rendezvényhez hozzá tartozik, az egyéni kapcsolatteremtés, nem kellet volna szólnom. Csak remélni tudom, hogy sem Őket, sem másokat nem bántottam, vagy sértettem meg. Saját ügyeim. Nos, ez se ment simán. Fotózás. Úgy érkeztem, hogy utasításba kaptam (a tettes társ Román László) "ha már ennyit dolgoztunk rajta rengeteg fotót csinálj". A szándék megvolt, még a masina is, még elő is vettem és készítettem két képet. Gépet lerakva bekapcsolt állapotában öt vagy hat órát hagytam pihenni. A gép pihent az akku lefogyott a tulaj meg lökött, mert a tartalékot a dohányzó asztalon hagyta otthon. Még sikerült a telefonnal két képet készítenem, de mára csak ennyi jutott. Tényleg mert a következő rész már egy új nap új reményekkel, új folytatással.

Második nap! Vagy az első? Kicsit egybeszaladtak a napok. Fáradtságtól nem tudok elaludni. Valamikor éjfél felé aztán beájulok. A kitörő vihar hangjaira térek magamhoz. Hajnali 3 óra, becsukom a fürdőszoba ablakot és vissza az ágyba. Mozdulatlanul fekszem és fázok. Ismerős jelenség egy kis kimerültség, ennyi csak. Öt óra környékén végre alszom, majdnem a reggelit is lekésem. Rozsdás ízületeim bemozgatása valamint egy jó kis fürdő, úgy-ahogy helyrehoz. Az asztalnál csak úgy mellesleg érkeznek a jó és a rossz hírek. Jó, hogy a megyei újságban a rendezvényről szóló írást Gabó fotója illusztrálja. A rossz, benne voltam a tv-ben. Jó kis közönségriogató lehetett. Remélem, a Sopron Tv Híradója nem tiltja le a csinos riporternőt miattam. A szokásos "majdcsak lesz valahogy" jelszóval irány a kiállítás. Mire oda érek az eső is megjön, és Droti is érkezik. Már az este tudtam, hogy itt van, családostól jött egy kis soproni hétvégére. Előző nap folyamatos kérdése, "Melyik az a szegmentált esztergálás?", "Ki az a Drótos Imre?". Most itt van és se Ö, se én nem tudjuk, hogy mi lesz a mai nap, minek is nézünk elébe. Ha tudom, lehet el is bujdosok.

Drótos Imre, Erich Humer

Tegnap nem kevés forgácsot hagytunk magunk után. Most ha nem is rend, de gyönyörű tisztaság fogad minket. Köszönjük! Ez így egyszer leírva kevésnek tűnhet, de szorozzák meg százzal és így tisztelgünk a takarító személyzet előtt. Az eső esik, időnként szakad. Bemutatkozás, kirakat rendezés után laza napra várva nekiállunk bütykölni. Nézem a negyedik gépet, valahogy működésbe kéne hozni. Kéne egy villanyszerelő. Két lecsatlakozásunk van 380-ra, az egyik jobbra, a másik balra forgat. Majd próbálkozom nem elfelejteni és valaki illetékest keresni, aki segíthet. A sátor főbejáratával pont szemben van a helyünk. Néhány esernyős ember ugrál befelé, kerülve az esőt, jönnek a látogatók. Imre elment kicsit nézelődni. Bálint és Gábor folytatja a politúrozást. Szemet és szívet gyönyörködtető az, amit csinálnak. Kifogásaim ellenére (titokban, amikor senki se látta megsimogattam, megtapogattam). Nagyon tetszik! A gondolat, hogy ki kéne próbálni itt motozik bennem. Szóval bambulok és mélázok. Na, jó, valamit csinálnom kéne. Visszafordulok a főbejárat felé, szembe a szabad gépnek. Máriám sörgess meg és ne hagyj el! A lábam elgyengül, el hágy minden erőm. Futnék, de nem lehet, már be vagyok kerítve. Velem szemben felsorakozott egy osztály, élükön a tanár úrral. Tőlem jobbra, elzárva a menekülést, szintén kisebb csoport áll. (Román Laci hol vagy? Te is, én is könyvekből és az Internetről tanultuk a kezdeti lépéseket a faesztergályozásról. Elsőre egymás előtt esztergáltunk nyilvánosan, nem kis zavart okozva magunknak. Ez a zavarodottság már egyszer átsegített egy nyilvános szereplésen, most is segíthetnél. Nem nevetgél és kacarászik, hanem együtt érez és segít!) Tanár Úr elkezdi az órát. Időt és némi energiát adva a gondolataim és gatya összeszedésére. Sérteget. Mesternek hív. Ezt azért mégse.

Frédi (Túri Alfréd) meg a tű, a tű mögött Előd Albert

Szólok, hogy Frédi és csak hobbi. Kis nevetgélés, oldódás a részemről. Anyag fel a gépre, nagyolás, leszúrás, valami alak kicsalogatás az anyagból. Halványan még rémlik, megköszönik a rövid bemutatót, és tovább mennek. Mire felnézek mindenütt emberek. Sem az eső, sem a tv szereplésem nem riasztott el senkit. Bátrak, nagyon bátrak. Könnyű nekik Ők sokan vannak, mi meg csak páran. Ők tudják, hogy mi érdekli őket, mi meg nem, hogy hol segítsünk. Száz szónak is egy a vége, beindul a dili, teljes gőzzel hiper sebességre kapcsolva, hogy ne tudjuk mi lesz a következő pillanatban.

...

A beszámoló folytatása ide kattintva olvasható.

Lejegyezte: Túri Alfréd - Hobbi Faesztergálás