Zalában le kell mondani a lucról?

Sümegi Kálmán erdészeti szakirányító a beteg, pusztuló fenyves több éven át tartó cseréjérôl beszélt - Fotó: Katona Tibor

- Az eddigi adatok is azt bizonyítják, hogy a nyári időszakban jelentős csapadékcsökkenés következik be, pont akkor amikor az erdőgazdálkodásnak is nagy szüksége lenne rá. Ez azért gond, mert az eddigi csapadékviszonyokhoz szoktak hozzá a jelenlegi erdőállományaink. Az évente átlagosan 600-800 milliméter csapadék mellett képesek fejlődni. Ha például 100 milliméterrel kevesebb lesz az évi csapadékmennyiség a vegetációs időszakban, akkor az alapvető állományalkotó fafajainkkal gond lesz. Ilyen a bükk, a tölgy, a fenyőfélék - mondta dr. Szép Tibor klímakutatással foglalkozó erdőmérnök. Közölte, klímánk a félsivatag irányába halad. Az erdészek jelenleg Magyarországon az erdős sztyeppet, a cseres, tölgyes és bükkös klímát különböztetik meg, s ebben a sorrendben emelkedik a fafajok nedvességigénye. Arra a kérdésre, milyen gyors ez a változás, a szakember elmondta, 70-80 év folyamán már láthatók változások.

- Előbb is láthatjuk, mert nem szép lassan következik be. Időnként beüt egy-egy nagyobb károsítás, úgynevezett kalamitás, mint Zalában a 2004-es bükkpusztulás volt, amikor több tíz hektárt kellett levágni. Az erdőkben ez a folyamat így fog lezajlani a jövőben is. Lesznek évek, esetleg évtizedek, amikor nem történik semmi. Majd hirtelen beüt egy-egy katasztrófa. Ezeknek a katasztrófáknak, az aszályoknak növekedni fog a gyakorisága, egymás után két-három év is aszályos lehet. A nagyobb változásokat a nedvesebb klímákban tapasztaljuk. A bükk csapadékigényes fafaj, a legnagyobb károk vele kapcsolatban következhetnek be. A cser és tölgy sokkal jobban tud alkalmazkodni a száraz környezethez, mint a bükk.

Közbevetésünkre, hogy a megyében néhány éve megkezdődött a lucfenyő pusztulása, a szú kártétele, a szakember így reagált.

- A lucról, mint állományalkotó fafajról, sajnos le kell mondani. De elegyben mindenképpen helye van még, hisz számos élőlény van, ami ahhoz kötődik. A keresztcsőrűek és más madárfajok luc nélkül nem is léteznek. A szú másodlagos kártevő, a problémák elsődleges oka csapadékdeficit. Ha lecsökken a csapadékmennyiség, a lucfenyő nedvkeringése is csökken, és romlik az immunrendszere. Ez utóbbi a gyantatermelés csökkenését jelenti. Az egészséges fenyő a gyantatermelésével tömi el a szújáratokat. Ha befúr a szú, a fa a gyantájával pusztítja el. Ha ilyen szárazság van, a fa nem tudja a támadást kivédeni, a szú számára költésre alkalmassá válik, és onnantól öngerjesztővé válik a folyamat - avatott be a fa és kártevője küzdelmébe a szakember.

Mit lehet tenni? Erdőgazdálkodók kérdezték, szükség van-e a fafajok váltására?

- A kutatás területén meg kell nézni, mi a teendő. Egyrészt milyen fafajok hozhatók be az euro-ázsiai térségből, például az anatóliai síkságról. A pusztaszil, és néhány tölgy, ami alkalmas lehet. De semmiképpen sem szabad ezeket a fafajokat üzemi méretben ültetni. Csak a kutatás szintjén kellene már foglalkozni velük - mondta az erdőmérnök.

Hogy a zalai lucos állományok fogyása mennyire valós, arról Jagicza Attila, a Zala Megyei Kormányhivatal Erdészeti Igazgatóságának igazgatója adott néhány idei adattal tájékoztatást. Elmondta, a tavalytól tartó aszálynak mutatkoznak a jelei a lucosokban. Jelentős területeken pusztulnak. Ilyen esetekben az erdőgazdálkodó kérésére az igazgatóság elrendeli a fakitermelést és a felújítási kötelezettséget is. Elmondta, a legnagyobb gazdálkodó, a Zalaerdő Zrt. már 180 hektáron kezdeményezte ezt, kizárólag lucosokban. További 180 hektáros területen is folyamatban van ez az eljárás. Ezenkívül egy meghatározó nagyságú magánerdő gazdálkodó is 50 hektárnyi lucfenyőre kérte a kitermelés elrendelését. Az igazgató közölte, a megyében összesen 3860 hektár a lucos terület, s ebből már több mint 400 hektáron kell beavatakozni, azaz kitermelni a beteg állományokat, hogy ne terjedjen tobább a szú.

Sümegi Kálmánnal, az Első Zalai Erdőbirtokossági Társulat erdészeti szakirányítójával a társulat egyik erdejében találkoztunk. A fenyvesben jókora tisztás jelezte a károsított rész helyét, s körülötte még jelentős területen vöröslenek a tűlevelüket lehullatott, elpusztult lucfenyők.

- Itt a Göcsejben 1500 hektár erdőterületünk van, aminek körülbelül 15 százaléka 35-45 év közötti életkorú lucfenyő. A többi erdei fenyő, tölgy, bükk, cser, gyertyán. Az erdőbirtokosságnak sok a fiatal állománya. Körülbelül tíz éve kezdődtek a gondok a lucosainkkal, kisebb szúkárokkal. Ezeket megpróbáltuk felszámolni, de tavalyelőtt közbejött egy hótöréses, széldöntéses kár is. A kidőlt fákat hiába próbáltuk gyorsan felszámolni, a szárazság segítségével már olyan gócpontokat adtak a szúnak, ami veszélyes helyzetet teremt. Az erdőbirtokosság úgy döntött, hogy megpróbálja ezeket az erdőket átalakítani - mondta az erdőmérnök.

Hozzátette, hogy évente 30-40 hektáros ütemben tervezik átalakítani a lucosokat sok fafajból álló erdőkké. Többségében fenyőelegyes, gyertyános, tölgyes erdőket hoznak létre, legalább 10-12, döntően lombos fafajjal, de az erdei fenyőt is meghagyják köztük - említette a lucfenyőtől való búcsú időszakáról az erdőmérnök.

Kapcsolódó FATÁJ írások:

Döbbenetes fenyőpusztulás a Mátrában (2012-04-19)

Megkezdődött a Mecsek elszáradt fenyőinek kivágása (2012-03-01)

Forrás: Zalai Hírlap