Olyan hordókat készíteni, amelyekben megszólal a bor - Interjú Vida Péter Andrással

Ez utóbbi tény - bevallom - megdöbbentett. Péter szerencsére nem adta fel, és talán soha nem állt ennyire közel célja eléréséhez, ugyanis a Békéscsabai Népművészeti Egyesület végre hivatalos, kádár szakmát adó képzést indít. A bökkenő csak az, hogy 8 fő szükséges a képzés elindításához. Ebből 6 fő már megvan, a legkisebb osztály indításához azonban 2 fő hiányzik még. Emiatt kérte segítségemet.

Túl azon, hogy egy ilyen ügy mellé bármikor, gondolkodás nélkül szívesen odaállok, érdekelni kezdett Péter elszántsága, motivációja, és ő maga is. Főleg, mert így zárta levelét: "Senkinek ne legyenek leányálmai, ez a szakma nehéz kenyér, és igen komolyan igénybe veszi az embert. Én segédmunkásként már félig benne vagyok." Miért választja úgymond a nehezebb utat, milyen tervekkel vág neki, egyáltalán mit érez és gondol erről a mesterségről, az életről, az útkeresésekről, milyen vágyai, elképzelései, megvalósításra váró tervei vannak a kádár szakmában? Ezek a kérdések kezdtek bennem motoszkálni.

Vida Péter Andrással készült interjúm következik tehát, a poszt végén pedig a békéscsabai képzés részletei olvashatók.

- Péter, az első kérdés, ami azonnal felmerült bennem, amikor a leveledet olvastam, hogy miért ezt a mesterséget választod, annak ellenére, hogy ez a szakma igencsak embert próbáló? Családi hagyományból ered esetleg az érdeklődésed a kádárság iránt, vagy valami más a motiváció?

- Családi hagyománya nincsen nálunk, egyelőre. Ha sikerülne tanulnom és működnöm a szakmában, talán majd a fiam mondhatná, hogy van családi hagyománya. A hajtóerő nem más, mint az, amiért emberek vagyunk: alkotni. No, nem nagyképűsködni akarok, egyszerűen ez a tény. Gyermek- és fiatal koromban is nagyon érdekelt a kétkezi munka, az embert próbáló testi és lelki erőfeszítések. 16 éves koromban nagyon készültem arra, hogy fotós leszek, törtem az agyamat az erős "iparos" portfólión, amivel majd fel fognak venni. De közben ott voltak a bulik is, és felmerült bennem, hogy a bornak miért van olyan íze, meg emilyen. Most már tudom, de akkor még nem tudtam, hogy az oxidálni szó volt a kulcs. Tehát mondták, hogy a hordók miatt. Hű! Bioszból csak a növények, a fák érdekeltek, érdekelni kezdett a növények alkoholra gyakorolt hatása is. Aztán jött a feleségem, aki akkor még csak egy komoly kapcsolatnak ígérkezett. Ő aztán szőlész-borász mérnök diplomája után kapott egy állást a Nagy-Somlón. Sokat kóstoltunk, és igen-igen megtetszett az, hogy különböző formájú, űrtartalmú, pörkölésű és fájú hordókból mi sül ki. Mellékesen cserkészkedem is, onnan a néprajz szeretete is rám ragadt. Így, mikor elszegődtem érettségi után segédmunkásnak egy erzsébeti kádár céghez, az ottani kollégák körülbelül ötven, a hordón kívül létező edénnyel is megismertettek, amiket már nem használunk, de a kádár készíti őket. Például pitli, rocska, köpü, csobolyó, káczi, és még sorolhatnám. Teljesen beléjük habarodtam.

- Sokan talán nem is tudják, mennyire nehéz szakma ez.

- Csak abba kell belegondolni, hogy alapból két kalapáccsal dolgozunk: egy setzhammerrel (abroncshajtó) és egy sima két kilóssal. Egész nap áll az ember, a faanyagot emelni se könnyű, ami jó sűrű szálú, Északi-középhegységből származó magashegyi tölgy. Ha a kádárnak nincsenek gépei - márpedig egy kezdőnek általában nem szoktak lenni -, akkor mindent kézzel készít. Szekercével nagyolja ki a rönkből a dongát, majd gyalulja meg kézzel. Közben a tölgyfapor szárítja a kezét, repedezik a bőr. A félig kész hordót tűzön össze kell húzni, ha francia hordót készít az illető, pepecselni kell a pörköléssel. Kézzel szegecseli össze az ember a vasakat, és kézzel nyújtja olyanra, hogy jó legyen a dőlése az abroncsnak a hordóra. Igazából a kalapálás, a hő, az állás, és az emelés, ami végett igénybe veszi nagyon az embert ez a mesterség. Amikor nagy hordót készítenek, 8 hektoliter felettieket, ott meg már előkerülnek az öt kilós kalapácsok, és a kétemberes gyaluk. Teljesen "normális" tehát, ha valakinek már fiatalon aranyere van az emeléstől, fáj a dereka, vagy harminc év kalapálás után két kézzel kapaszkodik a tejes dobozba, hogy ne lögybölje ki. Remélem ezzel nem ijesztettem el senkit. 3 hektoliter alatt annyira nem bántanak a hordók. (nevet)

- Mesélnél kicsit magadról? Hol élsz, mivel foglalkoztál eddig?

- Jelenleg Budapesten élek, Albertfalva kitérő villamosmegállóhoz közel. Remélem, ez tényleg csak kitérő. Érettségi után született meg a kisfiam, Lázár. 2009. szeptember és 2011. március között voltam kertépítő segédmunkás, telefonos értékesítő operátor, felszolgáló, néha boltos, szóval, ami akadt, és ahol hajlandóak voltak bejelenteni. Mint említettem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre készültem, jelenleg a Pázmányra járok levelező szakra, és egy szép napon hittan-földrajz szakos pedagógus és kádár szeretnék lenni. Szeretek a gyerekekkel foglalkozni, de passziómmá vált a pintér szakma is. (Ellentétben a kádárokkal, akik keményfából és hajlított dongával készítenek az ipar és a borászok számára edényeket, a pintér puhafából egyenes dongájú edényeket készít. - a szerk.) Szeretném, ha a kádár szakmám a tanári pálya mellől ki tudná magát úgy nőni, hogy csak ebből, vagy javarészt ebből meg tudjak élni.

- Mik a jövőbeli terveid, elképzeléseid a kádár képzés befejezése után?

- Minél hamarabb szeretnénk feleségemmel vidékre költözni, lehetőleg egy borvidékre. Szeretnénk gazdálkodni, legalább baromfiudvart, meg konyhakertet művelni. Első körben talán Etyek-Buda jöhet szóba, azért, mert nem lenne olyan hirtelen leválás a fővárosról, mintha a nagy szerelmünket, a Somlót választanánk. Továbbra is, míg az egyetemet be nem fejezem, valószínűleg segédmunkákat végzek napi 8 órában, de utána mehetne már maszekban a borkötés, a virágedény készítés, esetleg ezek zsűriztetése. Olyan kádáripari tárgyakat szeretnék készíteni, amelyek új tartalommal vannak feltöltve, de a formájuk azonos a régiekével. Amely kifejezi a felhasználójukat, és nem okvetlenül a régi népművészetet adja vissza, hanem a jelent tükrözi, képezi le valahogy. Mindezek mellett olyan hordókat szeretnék készíteni kézműves eszközökkel, nem nagy mennyiségben, amelyekben megszólal a bor. Kísérletezni szeretnék a különböző fákkal szálsűrűség, pihentetés szerint is, 2, 3, 5, 6 éves anyagokkal, szelídgesztenyével, kőrissel, eperrel, akáccal, tölggyel. Mindezeket szeretném akár termőhely szelektáltan is kipróbálni borokhoz. Például 3 éves, sűrű szálú börzsönyi tölgyből Maurer Oszkár kadarkájához hordót készíteni. Ezt pálinkával is kipróbálnám, bár ott inkább a gyümölcsfákkal játszanék. Persze iskolában is nagyon szeretnék tanítani. Úgy érzem, hogy hiába munka, mégis feltöltődöm a gyerekektől meg a serdülőktől.

- Milyennek látod a hazai kádárképzés és szakma helyzetét?

- A kádár szakma oktatása csak papíron létezik, valójában szinte nem. Alig van intézmény, amely akkreditáltatja magát erre. Amelyek pedig mégis megteszik, lemondják akkreditációjukat, például ahogy a Kaesz Gyula Faipari Szakközépiskola Keszthelyi TISZK is. Képzés csak nyolc fővel indulhat, tavaly ketten voltunk az országban, akikhez eljutott a hír róla. Idén eddig hatan vagyunk. A képzésen olyan szakmát fogunk tanulni, aminek csak egy része a hordókészítés, de nem része sajnos az, hogy melyik fa milyen állapotában mit ad a borhoz. Ezt még a felsőoktatásban sem tanítják, sőt, még csak szakirodalom sincs róla magyar nyelven. Amerikában viszont a tudományos akadémia foglalkozik azzal, hogy a különböző tölgyek ugyanolyan formába rendezve miként hatnak a borra.

- Aki kádár mesterséget szeretne tanulni, hová fordulhat?

- Érdekesség, hogy a fizetési papírunkon van egy rovat, amely a szakmai utánpótlás nevelésére történő havi levonást jelöli. Utánpótlás nevelésről, szakmai konferenciákról azonban szó sincs. Pedig lenne miről beszélni. Erdőbényén elvileg alakult egy Magyar Kádárok Szövetsége, egy barátommal éppen a napokban készülünk utána járni a dolognak. Az iparkamarába pedig, mint feneketlen kútba dobáljuk a pénzt. Egyszer felhívtam őket azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán hogyan lehet vizsgát tenni, tanulni. Azt mondták, nekik mindegy, hol és hogyan szerzem a tudást, csak legyen körülbelül 400.000,- Ft-om, mert ennyi lenne egy főre a vizsgadíj, meg a helypénz, meg az anyagköltség, meg a biztosok jussa. Ez azért megmosolyogni való, mert az állam bácsinak meg kell mutatni a teljesített részvizsgákról a papírokat, és csak utána enged szakvizsgázni a kamaránál. Nekem például a Hagyományok Házából egy hölgy hívta fel a figyelmemet a Békéscsabai Népművészeti Egyesületre, mert kínomban hozzájuk fordultam, minekutána se a kamara, se az aktuális oktatásért felelős minisztérium nem tudott semmit mondani, csak kínosan hallgatni, vagy sok szerencsét kívánni.

- Megdöbbentő számomra, amit mondasz, hiszen a magyar tölgyfahordók iránt szerte a világban nagy az érdeklődés és a kereslet.

- Igen, például Kaliforniában, a Napa völgyében is. Minekutána ugyanis a franciák újból felfedezték a magyar tölgyet - 1945-ig a Bordeaux-i bort gyakran zemplénibe kötötték - és ők lévén a trenddiktálók, az egész világon terjedni kezdett. Mára, a módszerváltás után 22 évvel már fogalom lett Ausztráliában, Franciaországban, Kaliforniában az itthoni tölgy. A hispánok, taljánok és osztrákok pediglen most ismerkednek vele. Én csak egy dologtól tartok, a nem kellően figyelmes erdőgazdálkodástól. Ezért nem is nagyon szeretem már a kisüzemi termelést sem.

- Nagyon szoros a kötődés a kádár szakma és a borvilág között. Te mit gondolsz a magyar borokról, borászokról?

- 21 éves fejjel nem merek, és nincs is miből olyan véleményt formálni, amit meg tudnék osztani a magyar borászatról, borászokról, talán csak annyit, hogy kedvenc borászaim Dr. Bussay László, Takács Lajos és Maurer Oszkár. A többit, majd ha egy kicsit deresedik a halántékom, és több lesz a szarkalábam... Egy azonban biztos: tenni szeretnék a magyar kádárszakma jövőjéért, és egy sajátos tárgyi világot szeretnék létrehozni.

Ha te is szeretnél segíteni Péternek tervei megvalósításában, a fenti posztot, vagy az alábbi, a kádár képzés részleteit is tartalmazó levelet kérlek, oszd meg másokkal is:

Vida Péter András vagyok, 21 éves, és szeretném a kádár szakmát tanulni már vagy jó fél évtizede. Hosszú évek óta nem indítanak kis hazánkban borkötő képzést, de idén a Békéscsabai Népművészeti Egyesület végre hivatalos, szakmát adó képzést indít. Ehhez 8 fő szükségeltetik, ebből 6 már megvan, azonban a legkisebb osztály indításához 2 fő hibádzik még. A képzés lent lenne Békéscsabán.

A képzés kapuja egy 2012. július 16-tól 21-ig tartó intenzív gyakorlati bevezetés Buglyó Péter, az OMÉK-on is szerepelt kádármester vezetésével. Ennek költsége 18.000,- Ft, plusz a szállás és az étek (utóbbi kettőt nem kötelező fizetni). Szeptembertől pediglen kéthetente egy hétvégés okítás Békéscsabán, lehet ott aludni koliban. A képzés tematikájáról még nincs bővebb adat, mert nem jött még össze a minimum létszám, hogy kifundálják. A képzés 2 éves lenne, 175.000,- Ft, plusz anyag- illetve vizsgaköltség. Értelemszerűen annál jobban eloszlik a költség, minél többen vagyunk. Ha úgy adódik, és addigra meglesz a gépkocsim, akkor 2 ember leutaztatását még valószínűleg tudnám vállalni.

Telefonszámom: +36308201002 Köszönettel: Vida Péter András

Bővebb tudnivalók: Iskola oldala: www.bmne.hu - Jelentkezési lap

Kedvcsináló videók:

- http://www.youtube.com/watch?v=J4TBZ0YreH8&feature=related

- http://www.promontortv.hu/archivum/20080115_1

Forrás: Borgőz