Láng Elemér: Hidakról, földrajzi-történeti áttekintés IV.

A cikksorozat negyedik, egyben befejező része az amerikai kontinens fa hídjait ismerteteti. Röviden tárgyaljuk a Kolumbusz előtti, maja, azték és inka hidak kialakítását. Említésre kerül az észak-amerikai fedett fahidak eredete, anyagai, és szerkezeti megoldásai. Néhány példával illusztráljuk a XVI.-XIX. századi Észak-Amerika hídépítészetét.

Kulcsszavak: hídszerkezetek, fedett fahidak, történeti áttekintés

Az előző 3 rész:

FATÁJ 2011-03-08: Láng E.: Hidakról, földrajzi-történeti áttekintés.

FATÁJ 2011-05-25: Láng E.: Hidakról, földrajzi-történeti áttekintés II.

FATÁJ 2011-12-15: Láng E.: Hidakról, földrajzi-történeti áttekintés III.

Láng Elemér 1975-ben, Sopronban végzett okleveles faipari mérnök, aki már hosszabb ideje az USA-ban él. (Nyugat-Virginia Egyetemen Associate Professor Emeritus) A hidakról készített áttekintésének most a negyedik tagját tesszük itt közzé, melyben az Újvilág régi hídjait dolgozta fel.

A jelen írás elsőközlése: FAIPAR c. tudományos folyóirat LX. évf. 2012/2. szám.

Bevezetés:

Amerigo Vespucci (1454-1512) firenzei felfedező és térképész említi először az Újvilágot. A portugál szolgálatban álló Vespucci harmadik útja (1502-1503) során győződött meg arról, hogy nem szigetre, hanem egy kontinens partjaihoz érkeztek. Röviddel visszatérése után megjelent a Mundus Novus (Újvilág) néven ismert latin nyelvű írása. Vespuccinak nem volt kontaktusa az újonnan felfedezett kontinens őslakosságával. Ezért csak a később megjelenő konkvisztádorok beszámolóiból nyerhetünk információt a Kolumbusz előtti kultúrák hídépítéseiről. Az egész földrészre azonban jellemző volt, hogy nem rendelkeztek háziasított igavonó állatokkal és nem ismerték a kereket. E két tény nagymértékben befolyásolta a Terra Nova hídjainak kialakítását.
Észak-Amerika korai kolonizációja során svéd, holland és finn telepesek is érkeztek az angol puritánokkal egyetemben. Az első sikeres letelepedést a Virginia államhoz tartozó szigeten, Jamestown alapítása (1607) jelentette. A hidakat említő első írásos feljegyzés is Jamestown-hoz kötődik. A kölcsönhatások az európai és észak-amerikai hídépítés terén mindkét irányban működtek, amit néhány XVIII. - XIX. századi példával lehet bizonyítani.

A cikksorozat e negyedik része is letölthető pdf-ben (1,17 MB, 12 oldal).

Néhány kép a cikkből:

5. ábra. - Újjáépített inka függőhíd

A liánból vagy más erős fűfelékből font, általában négy kötélből álló függesztő művet az áthidalandó akadály két partján lehorgonyozták. A járófelületeket tartó köteleket pedig laposra faragott ágakkal erősítették össze. A két felső tartókötél korlátként is funkcionált és a pályatartó kötelekkel függőleges irányban sűrűn összeköttetésben volt.

6. ábra. - Inka faragott gerendahíd a Machu Picchu-ra vezető gyalogösvényen.

Az egyszerű faragott gerendás áthidalást leginkább védelmi célokból alakították ki.

7. ábra. - A Maipo folyó hídja Chilében

A Maipo folyó (Chile) hídja a kezdetleges cölöpvázas hídfőjével és az inka emlékeket idéző függőszerkezetével jó példája az átmeneti kultúrák infrastrukturális építkezéseinek. A híd tovább érdekessége, hogy felfüggesztése nem kötelek, hanem marhabőr szíjak felhasználásával készült.

9. ábra. - Egy jellegzetes "horse-bridge" New Hampshire-ben.

A többnyire többtámaszú gerenda tartószerkezetet természetes vagy épített pillérekre helyezték, a járófelület pedig faragott vagy fűrészelt palló volt. A szerkezeti elemek összekötését kovácsolt szegekkel biztosították. Megkülönböztető jellegzetessége, az egyoldali korlátozás, elsősorban a haszonállatokkal való átkelést segítette elő.

10. ábra. - A Charles folyó hídja Bostonban

Az 500 m hosszú és 14 m széles hídpályát hetvenöt, egyenként hét, nagyszelvényű tölgy cölöpökből kialakított és fejelő gerendával összefogott pillérek támasztották alá. A pillérek távolsága átlagosan hat méter volt. Az áthidalásokat fűrészelt tölgy gerendákkal oldották meg. A járófelület 10 cm vastag, ugyancsak tölgy pallókból készült. A Boston-Charlestown híd mintaként szolgált számos további hídszerkezet építése során.

12. ábra. - A Portage vasúti viadukt, ép. 1852

A fa hídépítészet kiemelkedő alkotásának tartották, és európai mérnökök is tanulmányozták szerkezetét. A híd sajnos rövidéltűnek bizonyult, mert 1875-ben totálisan leégett.

15. ábra. - A harmadik Market Street híd Philadelphiában, az eredeti ép. 1805.

Az első fedett hídszerkezet Philadelphiában épült 1805-ben. A Market Street hidat a Schuylkill folyón, Thimothy Palmer tervezte eredetileg nyitott pályával. A hídépítést megrendelő városi bizottság kérésére a teljes szerkezetet tetőzettel és oldalfalakkal építtette meg. A híd kétszer is leégett. Az eredeti helyett felépített öntöttvas hídszerkezetet 1888-ban adták át a forgalomnak.

Ezt követően az írás több régi fedett hidat is ismertet.

28. ábra. - A Leonard Street híd. Grand Rapids, Michigan, ép. 1879.

Az utolsó jelentős méretű fa hídszerkezetet 1879-ben Grand Rapids, Michiganben építették. A hatnyílásos, Town-tartós híd William Seckel városi építész tervezésével és irányításával készült. Hossza 278 méter volt, és 1913-ig győzte az akkoriban még autómentes forgalmat. Fedett gyalogjáróival, faragott és díszített homlokzataival a nyugodt polgári jólét légkörét árasztotta.

Fatájba szerkesztette: MM