---

Hármas vadászünnep volt Tamásiban

Az ünnepségen megelégedhetett a lélek, a szem és a száj egyszerre, a kiállított trófeák szépségével és sokaságával, a tájba ékszerdobozként illeszkedő új Szent Hubertusz fakápolna látványával, az elhangzott beszédek és népdalok lelki tartalmával, valamint a vadétel főző verseny alatt készült ételek különleges ízeivel. A csodálatos kápolna a Gyulaj Zrt. közjóléti beruházásaként, saját forrásból, a saját dolgozók kivitelezésben ésösszefogásával, a Zrt. munkatársa Gál László erdőmérnök tervei alapján, többségében saját anyagból épült meg, különleges erdélyi stílusú medvegerezdes boronafal szerkezettel.

A városhoz közeli miklósvári pihenőtó és közvetlen környéke egyszerre adott otthont a 2012. bőgésében a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. területén esett gímbika trófeák seregszemléjének, a napokban elkészült Szent Hubertusz fakápolna avatásának, valamint a már megszokott módon ősszel megrendezésre kerülő Trófea Vadételek Országos Versenyének. Gyönyörű látványt nyújtott az őszi verőfényben fürdő trófeák tóparti látványa, mely bikák a Gyulaj Zrt. hőgyészi-, pincehelyi-, németkéri- és a gyulaji vadászterületein estek, valamint az avatásra gondosan feldíszített Szent Hubertusz kápolna együttese. Az ünnepélyes megnyitó a Gyulaj Zrt. vadászkürt együttesének szignáljával vette kezdetét. A köszöntőt Tamási város polgármestere Ribányi József mondta üdvözölve az erdészek, vadászok hagyományőrző és egyben építő, teremtő munkásságát.

Dr. Semjén Zsolt miniszterelnök- helyettes üdvözlő szavait Tóth Péter a Zrt Hőgyészi Erdészetének erdész-vadásza olvasta fel. Szívmelengető volt hallgatni a moldvai és mezőségi népdalokat és Áprily Lajos: "Az irisórai szarvas" című versét Fóris Dóra a Zrt. munkatársának előadásában.

A felejthetetlen művészi előadás után Gőbölös Péter a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vezérigazgatójának ünnepi beszéde hangzott el:

"S ahogy a Jóisten ott szomorkodott, egyszerre csak elébe lépett a negyedik kicsi angyalka, akiről bizony meg is feledkezett volt, és ezt mondta: - Hallgass meg édes jó Istenem! Lám odaadtad az angyaltársaimnak a jóságot, meg a szeretet, meg a békességet, de ők bizony nem érnek velök semmit, amíg az emberek szíve zárva marad. Add nekem az erdőket, és megnyitom velök az emberek szívét!
A Jóisten rácsodálkozott a kicsi angyalkára, de aztán elmosolyodott, és ez a ragyogás olyan volt, mint amikor a nap fénye átragyog a felhőkön. - Próbáld meg lelkecském! - mondta lelkesen a Jóisten. - Legyen, ahogy kívánod: neked adom az erdőket!"

Tisztelt Plébános Úr!

Tisztelt Polgármester Úr, Alpolgármester Úr!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kollégáim!

Wass Albert az Erdők könyvében szereplő gondolatai, a legtöbb erdőben dolgozó erdész és vadász szívében mélyen benne van. Ezt az érzést nehéz megjeleníteni és kézzelfoghatóvá tenni. Ez év nyarán születetett meg a vágya a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt-nek, hogy Szent Hubertusz tiszteletére kápolnát állítson, mely megtestesíti az erdők, a természeti környezet szeretetét és óvásának fontosságát. Ez a vágy valósul ma meg Tamásiban, 2012. szeptember 22-én, amikor a Miklósvári Parkerdőben a nagyközönségnek átadjuk és a Katolikus Egyházzal megáldatjuk a minden szempontból tetszetős, és természetbe illő kis fakápolnát.

Ez az alkalom is arra bátorít bennünket, hogy kimondjuk: talán egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, amikor már nem tekinti senki ellenségnek a vallást és a vadászatot, nem állítják szembe a vadgazdálkodást, Szent Hubertuszt a természetvédelemmel, a zöld-mozgalommal. Már csak azért sem, mert emberi- és vallási életünk legelején is jelen van a vadászat; civilizációnk kihagyhatatlan fejezete, sokak életének sava-borsa ma is.

Ma, amikor újra felfedezzük a természet és a hungarikumok megtartó erejét, őseink tiszteletre méltó szokásait és hagyományait, abban reménykedünk, hogy ez a Szent Hubertusz oltalma alá helyezett kápolna is segít bennünket az évek és a világ változandóságai közepette megtalálni azt, ami állandó. Segít megtalálni az örök emberi értékek, magyarságunk, nemzettudatunk, összetartozásunk érzetét, megerősítve hivatásunkat a teremtett világ és benne minden élő tiszteletére, gondozására, őrzésére. A teremtés isteni ajándékát elengedhetetlenül tiszteletben kell tartani: óvni, művelni, felelősen gazdálkodni, vadgazdálkodni vele. Így születik meg majd mindannyiunk örömére az 'Erdő és a vad harmóniája.' (Dr. Mészáros I.)
Ez a nap egy igazi ünnepnap, hármas ünnep, mert egyszer örömmel átadunk egy kápolnát az erdészek és a vadászok védőszentjének tiszteletére az erdészeti közjót gazdagítva, másrészt bemutatjuk a 2012. évi vadászati szezon sikeres nyitányaként a szarvasbőgésben elejtett bikák trófeáit, harmadrészt a délutáni gasztronómiai vidám együttlétet ünnepeljük, amelyben a vadhúsé a főszerep.
            Szarvasbőgésben az eredményes vendégkísérés, a vadásztatás magasiskolája. Személyes vallomásomként mondom el, hogy az erdészeti vadászvendég kíséréseim legnagyobb kudarcai és a katartikus sikerei is mind a szarvasbőgéshez köthetőek. Aki a szarvasbőgés vadászati idényében helytáll, az a többi vadászati módnál, és gyakorlatnál is helyt fog állni. Cégünk személyzete az összes többi állami erdőgazdasághoz hasonlatosan a sikeres vadásztatáson kívül más, ennél magasabb küldetést is kapott a sorstól.
            Az értékválságban küszködő modern világban egy-egy ősi tevékenység divathóbortként felszínre kerül, de abban nem jelenik meg annak a valódi és ősi értéke. Sajnos a vadászatban megjelenő értékvesztés is megfigyelhető, melyet a karizmatikus, nagy tapasztalatú több generációs vadász személyiségek példamutatása tud csak ellensúlyozni. Szent Hubertusz életfordulatának története is erre hívja fel a figyelmet, akinek hitvese és az első gyermeke a szüléskor meghaltak. Hubertus a tragédia hatása alól vad tivornyákon, mértéktelen vadászatokon kereste a feledést. Egy nagyobb mulatozás után egy féktelen vadászat közben, a kora hajnali, párás erdőben egy szarvasbikát pillantott meg, amelynek az agancsai között egy kereszt fénylett.Az élmény hatására ráeszmélt arra, hogy élete tévúton jár, megkeseredett és háborgó lelke így megnyugvást soha nem találhat, ezután tért szent életre. A vadászatban a féktelenség és pusztán csak a mennyiség hajhászása nem ad maradandó és a lélekben soha el nem múló értéket. A vadászat értékeinek megszerzésére két lehetőség adódik, az egyik: a vadász ezt génjeiben örökli a felmenőitől, a másik: egy, tartásában és viselkedésében a természet és a vad szeretetét és tiszteletét, a bajtársiasságot, az önfegyelmet magában hordozó tapasztalt - a vadászatot élethivatásként és életformaként megélő - személytől megtanulja. Itt van a Gyulaj Zrt. személyzetének óriási feladata és felelőssége. A Zrt. vezérigazgatójaként a szakszemélyzetünktől idén is azt kérem, hogy adják át, mutassák meg azt a gondolkodásmódot, viselkedésformát, amit ők a szakmai-mindennapokban a szívükben és a lelkükben hordoznak.
            Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy közjóléti beruházásnál ezen a gyönyörű helyen a kápolnánk avatásánál nem mondhatok és kívánhatok mást, csak azt, hogy megköszönöm azoknak, akik ezt a csodálatos, tájba illesztett mestermunkát megalkották. Köszönöm Gál László erdőmérnök kollégámnak, aki megtervezte és a saját kivitelezésünket irányította!

Köszönöm azoknak a munkavállalóinknak ill. közfoglalkoztatott munkavállalóinknak, akik a kötelezőn túl a szívükből és a lelkükből jövő lelkesedéssel átitatva megépítették ezt a kápolnát! Az ő kezük nyoma itt marad ezeken a fagerendákon.

Zárásként kívánom, hogy az utánunk következő generációk is viseljék gondját ennek az épületnek. Legyen itt sok keresztelő, eljegyzés, szerelmi találka, cserkész összejövetel, vadász ünnep, erdészünnep, és legyen ez öröme, kirándulóknak, üdülőknek egyaránt.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!"

Ezt követően a vadászkürtösök játéka vezette fel a kápolna megáldását, melyet Hegedüs János plébánosa atya celebrált, a szertartáson a Plébánia kórusa énekelt.

Az immáron megáldott kápolnát a szalag átvágásával Gőbölös Péter, Ribányi József és Hegedüs János adta át. A program Gutheil Magdolna búcsúszavaival és a kürtösök a "Vadászat vége" és a "Hallali" szignáljaival zárult. Szakmai szemmel visszatekintve az idei gímszezont sok találgatás és feszült várakozás előzte meg.

A vadat, élőhelyét és vele együtt táplálékát sem kímélő aszályos nyár utáni szezon azonban, megnyugtató eredményt hozott. A Zrt. négy vadászterületén az esemény napjáig elejtett összesen 55 gímbika trófeájának átlagsúlya a tavalyival megegyező volt.

A VI. Trófea Vadételek Országos Versenye fesztivál délutáni programja, hasonlóan kitűnő baráti hangulatban zajlott, látványos színpadi műsorok kíséretében.

szöveg: Kovács Tamás, fotók: Gőbölös Péter, Antli István - GYULAJ Zrt.