---

Generációváltás az IKEA-nál - három kiskirályok

Ingvar Kamprad és az örökösök. Balról: Jonas, Mathias és Peter. Fotó: IKEA

Holtversennyel ért véget a legismertebb svéd vállalat, az IKEA fölötti ellenőrzés megszerzéséért vívott családi vetélkedés. Az alapító, a 86 éves Ingvar Kamprad ugyanis néhány éve még arról beszélt, hogy legügyesebb fiára bízza a világ legnagyobb bútoráruházláncának vezetését, végül mégis úgy döntött, hogy felosztja a tisztet a három utód között, s fiai egy-egy egységet ellenőriznek majd. A legidősebb, a 48 éves Peter a jövőben a főként a családi vagyon kezelésével foglalkozó Ikanót vezeti, a 46 éves Jonas a valamennyi IKEA-céget anyavállalatként összefogó Ingka Holdingban játszik meghatározó szerepet, míg az IKEA márkát menedzselő 43 éves Mathias az Inter IKEA Holdingot ellenőrzi. Közben Kamprad sem vonul vissza teljesen: vezető tanácsadói tisztéről nem mondott le, s a generációváltás sem öltött még hivatalos formát.

Bár az utódlást már jó ideje tervezik, s a három fivér jól ismeri a céget, a különleges egyéniségű alapító fokozatos visszavonulása hosszabb távon aligha marad nyom nélkül. Az IKEA sikeres működéséhez eddig mindenképpen szükség volt arra a takarékosságra, ami a legalább 30 milliárd eurós vagyont felhalmozó Kampradot jellemzi: már ötéves korában üzletelni kezdett, s annak ellenére is öreg autókkal közlekedik és turistaosztályon repül, hogy bőven futná luxuskörülményekre is. Korábban állítólag még arra is figyelt, hogy a szállodai szobák méregdrága minibárjából elfogyasztott italokat a közeli szupermarketben megvett bontatlan üvegekkel pótolja.

A fiatalon a svédországi nácikkal szimpatizáló Kamprad - aki nyilvánosan is élete legnagyobb hibájának nevezte ezt a korszakát - egyben ahhoz is kiválóan értett, miként optimalizálja az adófizetést. Svédországból az alacsonyabb adókulcsokat alkalmazó Svájcba költözött át, az IKEA-t magát pedig a Hollandiában bejegyzett nonprofit alapítvány, az Ingka Foundation által birtokolt Ingka Holdingba szervezte be. Az áruházak bevételeinek három százalékát névhasználati díjként begyűjtő Inter IKEA viszont a család tulajdonában lévő, szintén adóparadicsom Liechtensteinben bejegyzett Interogo alapítványba fut be. Ebben az alapban állítólag már több mint tízmilliárd euró gyűlt össze.

A világ negyven országában 338 áruházat - ebből kettőt Magyarországon - működtető IKEA a generációváltás küszöbén kezdte meg történetének legnagyobb fejlesztését: a tavaly 26 milliárd eurós forgalom mellett hárommilliárdos adózott nyereséget elért cég 2020-ig 20 milliárd eurós beruházással évente 20-25 áruházat kíván nyitni, s ezzel százezerrel növelné a jelenleg 150 ezres alkalmazotti létszámot. A terjeszkedés fő területe Kína és India lesz, de az IKEA folytatni akarja az ingatlanfejlesztést is: Londonban és Hamburgban lakó- és irodai negyedet épít, s be szeretne törni a szállodapiacra is. Ez utóbbi téren csak finanszírozóként jelenne meg, a középkategóriásra pozicionált szállodák nem viselnék a nevét, hanem vendéglátásra specializálódott cégek működtetnék őket.

Bővíteni akarják a jelenleg tíz országban elérhető online rendelési lehetőséget is. Az egyre elfogadottabbá váló vásárlási mód az IKEA esetében különleges jelentőséggel bír: a svéd zászló kék és sárga színeit használó áruházakban olyan ügyesen rendezik el az árucikkeket, hogy alig akad valaki, aki ne venne olyan dolgokat is, amit nem tervezett előre. Az internetes vásárlás, annak célhozkötöttsége miatt viszont épp az ilyen impulzív döntéseket zárná ki, így pont ezek az egyenként kis értékű, ám összességében jelentős bevételt hozó eladások esnének ki.

Akadnak, akik attól tartanak, a gyors terjeszkedés ahhoz vezethet, hogy az IKEA elveszti egyéniségét, és beleolvad az arctalan multik világába. Ennek a jele lehet az, hogy a svéd cég - szakítva saját értékeivel - a közelmúltban kiretusálta a nőket a Szaúd-Arábiába szánt bútorkatalógusokban lévő képekről. Homokszemek kerültek a káderkiválasztás gépezetébe is:

Oroszországban 2010-ben két magas rangú menedzsert bocsátottak el, mert korrupcióba keveredtek, Franciaországban azért tört ki botrány, mert a helyi vállalatvezetők rendőri módszerekkel próbáltak nyomozni az alkalmazottak, illetve az elégedetlen vásárlók után. Azt pedig a múlt héten ismerték el, hogy az egykori NDK-ban politikai foglyok is dolgoztak nekik.

Az IKEA ugyanakkor - a multinacionális cégek többségét jellemző gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan elvvel szembeszegülve - egyelőre nem adja fel azt a politikáját, hogy mintegy tízezer termékének túlnyomó többsége valamennyi országban kapható, s nagyon alacsony a csak egy-egy országban elérhető árucikkek száma. Ez már nehézségeket is okozott: amikor például 1985-ben az IKEA megjelent az USA-ban, a poharak és a konyhabútorok túl kicsik, a matracok pedig túl kemények voltak a helyi vásárlók számára. "Az IKEA viszonylag gyorsan észreveszi, ha elront valamit, az USA-ban is hamar a helyi ízlésnek megfelelő árukat kezdtünk forgalmazni. Igaz, csak az után, hogy személyesen garantáltam: elfogy annyi bútor, hogy megérje átállítani egy egész gyárat" - emlékezett vissza a Kampraddal folytatott egyezkedésre Steen Kanter, aki az 1980-as években az IKEA amerikai vállalatának egyik vezetője volt.

Forrás: HVG