Fatermékek szénlábnyoma és a klímavédelem

Alacsony, vagy éppen negatív értékű szénlábnyomuk szerint ugyanis a fatermékek többsége jelentős helyettesítési potenciállal rendelkezik, ami CO2 nyelő hatást jelent. A helyettesítési potenciál két módon érvényesíthető:

- anyaghelyettesítéssel, amikor faterméket használunk, (pl. az építészetben) más anyagból (tégla, vasbeton, acél, műanyag) készülő termék helyett,

- energiahordozó helyettesítéssel, amikor faanyagot, mint szilárd tüzelőanyagot (tűzifa, apríték, pellet, stb. formában) használunk más fosszilis energiahordozó helyett.

Sajnos mindkét helyettesítési témának hazai számszerűsített felmérésére, kutatására, még nem találunk példát (de más országokban sem nagyon), ezért most csupán az alapelvek tárgyalására és néhány esettanulmány bemutatására vállalkozhatunk.

A szénlábnyom pontos definíciója szerint, valamely termék vagy szolgáltatás teljes életútja során keletkező CO2 és egyéb üvegházhatású gázok (ÜHG), CO2 egyenértékben kifejezett, együttes mennyisége (kgCO2eq). Mivel, mindenféle termék, így a fatermékek is, "ökológiai hátizsákjaikban" összegyűjtik és magukkal cipelik a teljes életút során összegyűlt ÜHG kibocsátásokat, ezért e mennyiségek felmérésére a teljes életútelemzés (LCA = Life Cycle Assessment) szabványos (MSZ EN ISO 14 040 -14 044) szoftverrel (GaBi, Umberto, Sima Pro, stb.) támogatott módszere szolgál.

Ha életútelemzéssel (LCA) felmérjük különböző anyagok szénlábnyomát, jelentős különbségeket látunk. Ez a különbség lesz az alapja a helyettesítési potenciálnak.

Fűrészáru esetében mutatkozó negatív szénlábnyom azt jelenti, hogy az erdőn a faanyag keletkezésekor fotoszintézissel elnyelt CO2 (melynek mértéke 1 tonna abszolút száraz lucfenyőfában 1851kg) jóval nagyobb, mint a fűrészáru előállítása (erdőművelés, fakitermelés, szállítás, felfűrészelés, szárítás, stb.) során kibocsátott összes ÜHG.

A legtöbb faipari alapanyagnak negatív szénlábnyoma van! Negatív szénlábnyom pedig CO2 nyelő funkciót jelent!

Negatív szénlábnyom a faanyagnak egy olyan, a fotoszintézissel "vele született genetikai" adottsága, mely a belőle készülő termékek ökológiai értékelésére egész élete során kihat.

Negatív szénlábnyomú fatermékek felhasználásával olyan épületszerkezetek alakíthatók ki, melyek szénlábnyoma ugyancsak negatív!

Ez önmagában is nyereség a klímavédelemben, ugyanakkor, ha egy ilyen szerkezettel egy olyan másik szerkezetet helyettesítünk, melynek nagy szénlábnyoma van, akkor még az az ÜHG kibocsátás is elmarad, mely annak legyártásához szükséges lenne. Például hasonló műszaki tulajdonságú (hő és hangszigetelés, szilárdság, stb.) könnyűszerkezetű fafallal helyettesítve egy téglafalat már a teljes életút első szakaszában (alapanyaggyártás-építés) négyzetméterenként 243kg ÜHG kibocsátás csökkentés érhető el. A helyettesítési potenciál tehát ekkor 90+153 = 243kg CO2eq/m2.

Minden termék teljes életútja több szakaszból áll (pl. ház esetében: gyártás-építés, használat-felújítás és életút végi bontás-hulladékkezelés), ezért a tényleges helyettesítési potenciál meghatározásához az összes szakasz ÜHG kibocsátásait figyelembe kell venni.

A hagyományos építésű házak szénlábnyoma mindig pozitív és annál nagyobb minél energiaintenzívebb alapanyagból készül. Ezért a faszerkezettel történő helyettesítésnek is akkor van nagyobb hozadéka, ha ezeket a nagy energia igényű elemeket helyettesítjük. Az alábbi példában két családi ház ("A" típus kétszintes 192 m2, "B" típus egyszintes 200 m2) esetében 75 éves élettartamot figyelembe véve,  teljes életútelemzéssel (LCA) vizsgálták meg a helyettesítési potenciál alakulását. Az "A" típusú háznál acél  helyett használtak faanyagot, míg a "B" típusú háznál könnyűbeton helyett. A változatok szénlábnyomának alakulását egyszerű diagram mutatja.

A bemutatott példában az alkalmazott faanyag helyettesítési potenciálja alapján "A" típusnál 240 tonna, míg "B" típusnál 27 tonna ÜHG kibocsátás csökkentés érhető el. A példából az is kiderül, hogy helyettesítéssel akár negatívba is fordítható a szénlábnyom ("A" típusú ház), ami itt is CO2 nyelő hatást jelent!

Faanyag használata az építészetben kettős CO2 csökkentő hatást kínál. Egyrészt a fatermékekben tárolt szénkészlet alapján (mely témát egy korábbi FATÁJ cikkben már elemeztünk) másrészt a most tárgyalt helyettesítési potenciál alapján. Alábbi táblázatban két esttanulmány, egy iskola és egy sportcsarnok példáján mutatjuk be miképpen alakult, és milyen számottevő ez az együttes hatás. Az adatok alapján azt is állíthatjuk, hogy 1m3 faanyag építészeti felhasználása 2,0 - 3,0 tonna ÜHG kibocsátás csökkentést is hozhat. Érthető tehát, hogy a faépítészetben élenjáró országok szorgalmazzák leginkább ennek a csökkentési lehetőségnek az elismerését a nemzeti ÜHG leltárban (NIR). Realizálásához azonban még sok minden hiányzik, elsősorban egy elfogadott nemzetközi egyezmény. Hazánkban pedig leginkább a faépítészet fellendítését akadályozó gazdasági helyzet, valamint a meglehetősen merev jogi, műszaki és fogyasztói hozzáállás jelent további korlátokat.

Fatermékeknek a klímavédelemben lehetséges szerepét azonban még ezzel sem merítettük ki teljesen. A szilárd fatüzelő anyagoknak ugyanis az egységnyi energiára jutó fajlagos ÜHG kibocsátása kisebb, mint a legtöbb fosszilis tüzelőanyagnak, ami a helyettesítéssel történő kibocsátás csökkentés elvi lehetőségét kínálja. Ennek a témának a kifejtése azonban már egy újabb FATÁJ cikkben várható.

Dr. Schöberl Miklós