Brikettálás és pelletálás otthoni körülmények között

Írásunk elkészítéséhez a brikettáló és pelletáló gépeket forgalmazó Best Machinery biomassza hasznosítási divíziójának mérnökeit hívtuk segítségül.

Még a faipari szakemberek számára is meglepő lehet, hogy az üzemi körülmények között történő brikettgyártás során milyen problémák merülhetnek fel. Fontos megjegyeznünk, hogy cikkünkben nem az otthoni, kézi erővel vagy egyszerű olajemelővel működtetett "barkács brikettáló" gépekről szólunk, hanem a gyártóknál és kereskedő cégeknél elérhető, milliós értéket képviselő technológiákat vesszük górcső alá.

A legnagyobb gyártási nehézséget az alacsony nedvességtartalom és a megfelelő szemcseméret szükségessége okozza. Ez azt jelenti, hogy nem elégséges egy csigás, hidraulikus vagy mechanikus elven működő brikettet gyártó gépet beüzemelnünk, az önmagában még nem egyenes út a sikerhez. A brikettáló gépbe (mindez teljes mértékben igaz a pelletprésekre is) kizárólag 10-12mm-es szemcseméretnél finomabb alapanyagot lehet betáplálni. Ráadásul az alapanyag nedvességtartalma nem lehet több mint 12-15%. Mit is jelent mindez a gyakorlatban?

A rendelkezésre álló alapanyagot finomra kell őrölni. Ha hengeresfa a kiindulási állapot, akkor egy mobil (egyes esetekben telepített) faaprító géppel aprítékot kell készítenünk. Csak az igen drága célgépek képesek arra, hogy a brikettáláshoz vagy pelletáláshoz szükséges célméretet egy lépésben előállítsák. A legtöbb esetben szükséges a finomaprítás, amelyet például egy kalapácsos malom segítségével végeznek el. Ha mezőgazdasági melléktermék - szalma, nád stb. - is terítékre kerül, akkor egy további berendezésre is szükség van, amely többek között a bálabontást végzi el. Önmagában ezeket a rendszereket összegezve már 8 számjegyű a beruházás költsége.

A sarkalatos pont mégsem itt található. A beruházások jelentős része a szárítási igény miatt hiúsul meg. Az aprítékot az esetek túlnyomó többségében szárítani kell. A legkisebb szárítók kapacitása is meghaladja az óránként 300-400 kg-ot. Ezek fajlagos energia felhasználása igen magas, ha kevés az alapanyag. Amennyiben az említett kapacitásnál jóval kisebb brikettáló rendszerrel terveznénk, akkor a szárító fűtése önmagában felemésztené a brikettálni vagy pelletálni kívánt biomasszát. És akkor még nem ejtettünk szót a szárítórendszer bekerülési költségéről.

Joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés: mikor van létjogosultsága egy óránként 30-300 kg kapacitásra képes brikettáló vagy pelletáló gépnek?

- Akkor, ha az alapanyag megfelelően száraz és a szemcsemérete is ideális, például asztalosipari fűrészpor esetében.

- Akkor, ha az alapanyag olyan mennyiségben áll a rendelkezésre, ahol egy szárító üzemeltetése megtérülhet (400-500 kg/h felett).

- Akkor, ha az alapanyag mezőgazdasági melléktermék, mely egy lépésben aprítható a megfelelő szemcseméretűre. Megfelelő tárolás mellett az ilyen anyagok szárítása elhagyható.

A laikus olvasónak is be kell látnia: a kereskedések "polcaira" kerülő, egyszerű végterméknek látszó brikett és pellet tüzelőanyagok mögött rendkívül komoly technológiai háttér ál. Kereskedelmi forgalomba kerülő árut barkácsolt gépekkel nem tudunk előállítani.

A Best Machinery mérnökei a ház körül fellelhető másodnyersanyagok feldolgozására az aprítást, majd az apríték kazánban történő eltüzelését javasolják.

FATÁJ