Beszélgetés Felletár Zsolttal

Hogyan vált Szeged az alföldi faipar központjává a XIX. században? Minek köszönhették a szegedi gőzfűrészgyárak létüket, és mi okozta lassú pusztulásukat? A kérdésekre a választ e könyv kronológiai sorrendben felépített hét fejezete adja meg a kiegyezést követő időszaktól kezdve az 1949-ben befejeződött államosítással bezárólag.

A szerzők, Felletár Zsolt és Segesváry László komplex forrásfeltárással készítették el e tényekben gazdag, mégsem "száraz" kismonográfiát, melyet ipartörténeti jelentőségű dokumentumokkal és fényképekkel egészítettek ki. Megismerhetjük belőle a XIX. században gyáriparossá lett szegedi Milkó, Löwy és Winkler családok faipari vállalkozásainak történetét a kezdetektől egészen az 1948-ban bekövetkezett államosításig.

Az események középpontjában a XX. században virilistává lett Lippai család áll. Tehetséges, önerejéből felemelkedő, generációról generációra továbblépő nemzetség, amely holdingot kiépítve tartotta fenn magát a gazdasági hullámverések közepette, és hagyott nyomot Szeged történetében. Szemünk elé tárul az erdélyi és kárpátaljai tutajosok világa, a Szegeden valaha létezett gőzfűrészgyárak és egyéb faipari vállalatok, láthatjuk tündöklésüket és megrázó bukásukat.

A Tiszán már rég nincs faúsztatás, az iparág is eltűnt. Így az olvasó e könyvből tudhatja meg, hol és hogyan működtek egykoron a szegedi gőzfűrészetek.

Felletár Zsolt, III. Lippai Imre (1876-1961) fűrészgyáros legidősebb fiának - IV. Lippai Imre - unokája, mérnök, szakközgazdász, 50 éves. Vele beszélgettünk a kiadvány történetéről.

- Bizonyára régóta érlelődött már a családtörténet összeállítása. Miért most?

- A család történetének, a térség iparának, gazdasági és kulturális fejlődése kapcsán tett erőfeszítéseinek, érdemeinek bemutatása tulajdonképpen édesanyám, Lippai Ilona kérésére indult útjára. A Blazovich László szerkesztésében megjelent Szeged története 5 kötetében mindössze 2 oldalon kapott helyet a szegedi fűrészipar, faipar. Ez nem tükrözte a lokális gazdaságban elfoglalt valódi súlyát. Hamar kiderült, hogy ennek elsődleges oka a tárgybeli alapkutatások hiánya volt.

- Szerzőtársáról mi tudhatunk?

- Segesváry László, III. Lippai Imre (1876-1961) fűrészgyáros legfiatalabb lányának - Lippai Ilona - a fia. Ő, mivel az 1940-es évek elején született, gyakorlatilag az akkor még családi tulajdonú gyárban nőtt fel. Az államosítás után a Lippai család a városban maradt, hiszen számukra hosszú évtizedek óta ez a város jelentette az otthont, persze nehéz idők voltak ezek. László életútja is csorbát szenvedett, mert származása miatt eleinte nem engedték őt a felsőoktatásba bekerülni, így a középiskola elvégzését követően TV-szerelőként tudott munkába állni. Küzdelmes munkával, kitartással végül neki is sikerült először műszaki, majd közgazdász diplomát szereznie.

- Hogyan lett végül ipartörténeti monográfia a család-történetből?

- A családi körből ki kellet lépni, elsősorban a helyi és nagyobb területi viszonyítás látszott szükségesnek. Kellett konkurencia vizsgálat, ehhez pedig iparági kimutatás, melyből - reményeim szerint megfelelően - be tudtuk mutatni a családunk régiós és a helyi gazdaságban betöltött szerepét. Az ehhez kapcsolódó gazdasági áttekintés eredményeként már ipartörténeti monográfiáról beszélhetünk. E koncepcióváltásban támogatónk volt Blazovich László professzor úr, mind erkölcsi, mind pedig szakmai értelemben.  

- Tehát nem csak Szegedről szól ez a történet?

- Ez így igaz. A korabeli anyagbeszerzési (tutajozás) és értékesítési sajátosságok (Bácska, Bánát) kapcsán Szegeden kialakult helyzet Trianon után alapvetően megváltozott. A korábbi beszerzési helyek státusának megváltozása (Máramaros, Erdély, ...) erősen megváltoztatták a különféle alapanyagok, ide értve a faanyagot is, beszerzési lehetőségei is és persze a piaci értékesítési lehetőségei is átalakultak. Ez nem csak Szegedet érintette. Emellett a könyv nagy vonalakban végigkíséri Szeged határain túlmenően a Tisza menti gőzfűrészek sorsának alakulását a kezdetektől egészen az államosítás időpontjáig.

- Kik voltak a készülő mű támogatói, mecénásai?

- Szeged városvezetése a kezdetektől pozitívan állt a könyv megírása kapcsán elindított kezdeményezésünkhöz. Így például a Lippai-gyárhoz 1928-ban épített vasbeton alapú szálfa-felvonót, melynek kezdeményeztük a helyi védetté nyilvánítását,  nagy örömünkre a  az általunk javasolt formában a képviselő testület jóváhagyta, és folyamatban van az országos védettséggel kapcsolatos eljárás is.

Ezek kapcsán remélhetőleg a felvonó részleges felújítására is elérhetővé válnak bizonyos források. Ugyanígy sikerként könyveljük el, hogy a Szeged Csanádi Egyházmegye engedélyezte előterjesztésünket, melyben kezdeményeztük azon szegedi gyárak - köztük a faipariak - tiszteletére márványtábla elhelyezését a templom épületében, akik jelentős adományaikkal számottevően hozzájárultak a szegedi fogadalmi templom építkezésének 1923-as újrakezdéséhez. A tábla felavatására előreláthatólag 2014-ben, ünnepélyes keretek között kerül sor.

- Az alapkutatáshoz szükséges források feldolgozásában példaértékű  segítséget kaptunk a Csongrád Megyei Levéltártól, az ugyancsak szegedi Somogyi  Károly könyvtártól, és a Szegedi Zsidó Hitközség részéről, ahonnan a kutatásunkhoz kapcsolódó fontos dokumentációkat kaptunk meg.

- A kiadvány megjelenését támogatta a szegedi Péter László Várostörténeti Alapítvány és a Faktúra Duó Kft., de a költségek legnagyobb részét a család vállalta.

- Mennyi időt emésztett fel az alapkutatás?

- A teljes folyamat a kutatási munkák megkezdésétől l a kiadvány megjelentetéséig 3 évet vett igénybe. Ebből nagyon fontos rész volt a közel 100 napnyi levéltári, könyvtári kutatás, a sok-sok évnyi folyóirat átlapozása, híranyagok keresése. A levéltártól és a könyvtártól kapott folyamatos segítség nélkül ez a megvalósítási idő természetesen sokkal hosszabb lett volna. Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni a Csongrád Megyei Levéltár munkatársainak a hosszú ideig tartó, kiemelkedően lelkes közreműködésükért.

- Nagy segítség volt, hogy édesapám, Felletár Béla 1976-80 között az akkor még élő, a gyárak irányításában aktívan résztvevő családtagok visszaemlékezéseit megörökítette. A visszaemlékezéseket tényszerűen alátámasztó hivatalos dokumentáció a munkák megkezdését megelőzően egyáltalán nem állt rendelkezésünkre, viszont a kutatásunk szerencsére rátalált ezek nagy részére.

- A történet itt véget ér?

- Természetesen nem. A kézirat júniusi lezárása óta is már számos új információ birtokába kerültünk például a Milkó család fafeldolgozási és gyógyszeripari tevékenységével kapcsolatban. Terveink szerint folytatjuk a 'kulturális provokációnkat', és újabb iparágat a középpontba állítva igyekszünk megjelentetni még  további kiadványt. Véleményünk szerint a már megjelent és a jelenleg kutatás alatt álló is hiánypótló könyv egyrészt a helyi/térségi, másrészt ágazati értelemben is. Bízom abban, hogy a könyvet olvasók is így látják ezt.

- Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy kéréssel forduljak a FATÁJ olvasóihoz.

Szerzőtársammal együtt továbbra is keressük a történetben szintén fontos szerepet betöltő Winkler, Milkó, Löwy család leszármazottjait, bárhol is élnek a világban! Kérjük őket jelentkezzenek, vegyék fel a kapcsolatot a FATÁJ szerkesztőséggel!

Tóth János - FATÁJ

272 oldal, B/5 méret, cérnafűzött, keménytáblás kötés.

A kiadvány 4200 forintos egységáron kapható a FAGOSZ-nál.