Ültetvényerdők. Változásra szorul-e a hazai földhasználati rendszer?

Akác ültetvény Mikebudán.

Dr. Erdős László

Az aratás előtt a hazai tárolókban 1,5 millió tonna búza és közel akkora kukorica készlet vár vevőre. A magas átmenő készletek illetve a túltermelés miatt rendkívül alacsony a gabonafélék felvásárlási ára. Hozzájárul ehhez az új versenytársak megjelenése, továbbá a kedvezőtlen szállítási és logisztikai adottságaink. Ezek lényegesen csökkentették a gabona versenyképességét. Mindezek megszólalásra késztették a szakma illetékeseit. A Gabonatermelők Országos Szövetsége hasonlóan a kukorica­termelőké is az okokat az alacsony és ingadozó hozamokban, a magas ráfordításokban, a tápanyag ellátás és a növényvédelem hiányosságaiban látják. (1) Általános vélemény szerint kivezető út lehet a precíziós gazdálkodás, a hibrid fajták elterjedése, a növényvédelem és a tápanyagpótlás gondosabb végzése. Az 5 tonna/ha-os búza vagy a 7-8 tonna/ha-os kukoricatermés már veszteséget hoz.

Sajátos módon fel sem merül a talajadottságok kérdése, a kedvezőtlen domborzatú, lejtős, erodált, alacsony humusz-tartalmú, mélyfekvésű, belvízveszélyes - 400-600 ezer ha-t elérő -  földek művelése, ami a múlt rendszer öröksége. A KGST keretében a hazai agrárpolitika a gabona-hús exportra és az energiahordozók (földgáz, kőolaj) importjára épült. Ennek teljesítése hatalmas szántóterület intenzív művelését igényelte, gazdasági megfontolások nélkül. A rendszer­váltással azonban a megváltozott politikai, piaci, társadalmi, tulajdonosi viszonyokban az ország globális versenyhelyzetbe került.

Már az 1980-as évek közepén, amikor az ország pénzügyi helyzete igen nehezen viselte a mezőgazdasági nagyüzemek támogatását, az Országos Tervhivatalban készült tanulmány feltételezve a növénytermelésben a Nyugat-Európai átlaghozamok megközelítését, 1.240 ezer hektárra becsülte a vetésterület csökkenését. (2)

Izinger Pál - a modern magyar mezőgazdaság megteremtőinek kiemelkedő személyisége (állati igaerő leváltása, a növénytermelési rendszerek, szakosított állattartó telepek, fajtaváltás) - 1991-ben tanulmányt készített "Javaslat a szántóföldi fatermelés kialakítására" (3.4) címmel. Ennek indokai: piacvesztés, energiaköltségek jelentős növekedése, környezetvédelem, munkahelyteremtés szükségessége. Javasolta a magyar agrárpolitika átértékelését. A nagy ráfordítást igénylő intenzív szántóföldi vagy kertészeti termelést csak a jó és a legjobb adottságú területeken lesz célszerű fenntartani. Ahol viszont a talaj termékenysége vagy művelhetősége nem vagy csak kirívóan kevés jövedelem reményében tudja visszafizetni a növekvő költségeket, ott a kevesebb költséggel és főleg kevesebb anyag- és energiaráfordítással is a nyereséggel fenntartható művelési ágaknak kell elsőbbséget adni.

Mozgástérül szolgál:

250 ezer ha 17% feletti lejtős és erodált terület

150 ezer ha szanált szőlő és gyümölcsös

400-600 ezer ha alacsonyhozamú szántó.

Az alternatívák közt döntően az erdőtelepítés szerepel, mint iparifa, energetikai célú faültetvény, vadászerdő, pihenőerdő, továbbá halastavak és víztározók létesítése. Javaslatának alapjául a szőlő- és gyümölcstermelő állami gazdaságokban a cellulóz-nyár telepítések kedvező gazdasági eredményei szolgáltak. Javaslatai teljes terjedelemben bekerültek az 1997. évi Nemzeti Agrár Programba.

A hazai agroökonómiai potenciálra alapozott tájkörzetek és távlati termelési irányaik című FM tanulmány (5) megállapítja, hogy a hozamok többsége elmarad a Nyugat-Európai átlagoktól. A tanulmány ennek okát nem az alkalmazott fajtákban vagy technológiai és műszaki hiányosságokban látta, hanem sokkal inkább az ún. határtemőhelyek tarthatatlanul magas arányában. Javasolják 1 millió ha szántó művelésből való kivonását, ennek helyére 800 ezer ha erdősítést, illetve nyárfa-pillangós váltógazdálkodást és 200 ezer ha-on gyepesítést.

Az EU-s felkészülés során az agrárpolitika helyzetével és kérdőjeleivel foglalkozó Agrárgazdasági Kutató Intézet tanulmánya (6) szerint a mai helyzet szerkezete és szintje is abnormális körülmények között alakult ki. A jövőben elsősorban a komparatív előnyöket kínáló ágazatok fejlesztését, a strukturális átalakítást kell megkezdeni, a komplementer termékekre koncentrálva. A földhasználatban a közvetlenül élelmiszertermelési célt szolgáló mezőgazdasági használatból - kompenzáció és támogatás mellett - 15-18% termőföld kikapcsolható. Ezek erdőtelepítésre és alternatív célokra (hal- vadgazdálkodás, víztározók) hasznosíthatók. A földkivonási program a csökkenő mezőgazdasági területen környezetkímélő technológiákkal, a talajok tápanyag­egyensúlyának megteremtését eredményezi.

Az EU-ba belépést követően az agrárágazatot ért kedvezőtlen hatások - többek közt a gabonakészlet tárolásának és értékesítésének nehézségei - hozták ismét előtérbe a szerkezetváltás kényszerét, amit az Agrárgazdasági Kutató Intézet így fogalmaz meg (7): "Valamennyi ágazat piaci lehetőségeit, hatékonysági javulási képességét, a vonatkozó szabályozási rendszerek terelő hatásait figyelembe véve arra a fájdalmas következtetésre jutottunk, hogy legalább 450-650 ezer hektár szántó jelenlegitől eltérő hasznosításáról kell gondolkodni. A tesztüzemi vizsgálatok alapján a vetésterület 30,5 %-án az agrártámogatások mellett is veszteséges termelés folyik.

Az agrárszerkezetváltás kényszere több, az EU-hoz csatlakozó országot is érintett. Spanyolország és Portugália a megállapított termelési kvóták alapján igen jelentős szőlő-, gyümölcs- és olivaültetvény felszámolását volt kénytelen végrehajtani. Írországban és Angliában pedig a gyepterületeket kellett csökkenteni. Gazdasági elemzések és hatékonysági vizsgálatok alapján mindenütt az erdőtelepítés került előtérbe, amit az EU strukturális és regionális alapja 100 %-kal támogatott. Spanyolországban és Portugáliában együtt 1,2 millió hektár fenyő- és Eucaliptus telepítést, Angliában és Írországban pedig 600 ezer hektár fenyőtelepítést végeztek el. Ezeknek a gyorsan növő fafajoknak viszonylag rövid (6-25 év termelési ciklus) idő alatt jelentkeztek a hozamai, melyek az erre épülő korszerű faiparral javították a belföldi faellátást, az exportot és a foglalkoztatást. A művelési ág váltással növekedett az egységnyi terület kibocsátása és a GDP is.

A szerző a továbbiakban tárgyalja

- az ültetvényerdők kialakulását, technológiai feltételeit, hozamait,

- a várható hozamokat, növedéket,

- a fatermékek piaci helyzetét,

Bemutatja

- a kísérleti területe talajadottságait az alkalmazott technológiát, telepítési és állománynevelési eljárásokat, valamint a növedéket,

- számításait az 1 ha-on kitermelhető nettó m3-ról, a várható árbevételről és a rentabilitásról.

Technológiát és költségkalkulációtad az akác ipari faültetvényhez,

rentabilitás vizsgálatot végez, majd

megfogalmazza következtetéseit, javaslatait.

1966-ban az Új Gazdasági Mechanizmus idején indította az FM a mezőgazdasági cellulóz nyár programot. A telepítések mezőgazdasági művelési ágban maradtak és 100 %-os állami támogatást kaptak. Csak a leggyengébb minőségű földek kijelölésére volt lehetőség. Részben a kedvezőtlen talajadottságok, részben a tapasztalatok hiánya miatt a kötött talajokon végzett telepítések többnyire meghiúsultak, később egyéb fafajokkal erdősítették. A 3-6 AK/ha minőségű homok és laza talajokon (ahol a gyökérzet a kovárvány vagy az eltemetet humuszszintet is elérte) 7-14 m3/ha növedék volt elérhető, ami hozamban és eredményben elérte az adott gazdaság búza vagy alma termés szintjét. (Szerk.: A konstrukció tehát nagyon hasonló volt, mint a most indulásra váró iparifa ültetvény majdani létrehozása az erdősítési támogatási forrásból. A lényeg, hogy a területek mezőgazdasági művelési ágban maradtak, maradnak.)

...........

A felsorolt szempontok alapján kívánatos, hogy az agrárvezetés felismerje az akác és nemesnyár iparifa telepítésekben (21) a szerkezet átalakítás legolcsóbb lehetőségét. Biztosítson ehhez forrásokat, a költségekkel arányos támogatást és előleget, teremtse meg az érdekeltséget. Politikai, szakmai és társadalmi háttérrel segítse elő a monokultúrás fatermelés bevezetését.

........

A kitűzött célok eléréséhez szemléletváltozásra van szükség az erőgazdálkodás megítéléséhez. A társadalom ma az erdők szerepét szinte kizárólag a környezeti, szociális és jóléti szolgáltatásokban látja (nonprofit erdőgazdálkodás). Kívánatos, hogy ez terjedjen ki a fanyersanyag-termelésre, mint jövedelmet termelő gazdasági tevékenység területére is. Az agrártámogatások várható csökkenése rákényszeríti az agrárpolitikát a multifunkcionális, alternatív földhasználati módokra. Ebben nagy szerep vár az erdőtelepítésekre, ipari faültetvényekre. A klímaváltozásban mint szárazságtűrő fafaj, az akác nagy szerepet kaphat. Kívánatos ezért az akác-ellenesség miatt több évtizede leállított - a világ élvonalához tartozó - kutatás és nemesítés folytatása, frissítése. Az Erdészeti Tudományos Intézet és a Silvanus Kft. több minősített fajtával és fajta-jelölttel rendelkezik, továbbá megjelent a mikro-szaporítással előállított csemete. Ez a módszer lerövidíti a kiválasztás, fajtaminősítés időtartamát. A mikro-szaporítás pénzügyi támogatása, fajta összehasonlító és technológiai üzemi kísérletek mielőbbi megindítása nagy segítséget nyújthat az agrárszerkezet módosításához.

............

A tanulmányban tárgyalt megállapítások és javaslatok azt a célt szolgálják, hogy hazánk egyetlen nemzeti kincse, a termőföld ész szerű használatát szolgálják. Kívánatos, hogy az élelmiszer termelők tágabb ismereteket nyerjenek a fanyersanyag termelésben. Környezeti, piaci, munkaerő stb. terén ismerjék fel az adott ökopotenciál legjobb hasznosítási lehetőségét.

Itt letölthető a teljes tanulmány pdf-ben (15 oldal).

Valamint letölthető az ennek alapján a Magyar Mezőgazdaság 2016. november 9-diki, 45. lapszában megjelent rövidebb változat is.

Dr. Erdős lászló, Kaán Károly díjas erdőmérnök,
a FAGOSZ és a MEGOSZ tagja

Kapcsolódó:

A faültetvényekhez FATÁJ 2014. 01. 17.

Dr. Erdős László: Ültetvényerdők szerepe a távlati földhasználatban c. dolgozatára díjat kapott FATÁJ 2007. 12. 05.

Az erdőtelepítések szerepe a távlati földhasználatban FATÁJ 2007. 07. 23.