Sprok: Fapofák, kiállítás a Klebelsberg Kultúrkúriában

A Klebelsberg Kultúrkúriában (1028 Budapest, Templom utca 2-10.) április 6-án pntek délután volt Sprok Antal Fapofák című kiállításának megnyitója, melyre nagyon sokan mentek el.  A kiállítás megnyitása Szirtes Edina Mókus zenész, előadóművész, valamint Lévai Viola és Dömötör Luca táncművészek előadásával kezdődött. A megnyitó beszédet Csányi Vilmos, író, etológus professzor tartotta, utána ismét az előadó és táncművészek előadását láthattuk, majd Sprok Antal gondolatait hallhatta a közönség.

Csányi Vilmos iró, etológus professzor.

Ha az ember etológiával foglalkozik, állatokkal, akkor itt nagyon sokféle mondanivalót talál. Abból indulunk ki, hogy nem olyan régen Cambrigeben 2012-ben egy konferencián egyértelműen leszögezték, hogy az állatok is gondolkodnak. Tehát gondolkodó világ részei vagyunk. Ez az egyik lényeges dolog. A másik: ha elemezzük, hogy ezt a gondolkodást hogyan tesszük: az ember a nyelvén, szavakban is megfogalmazza gondolatait. Az állatok viselkedésének nagy darabjai vannak: hogy a prédát elkapja, kell a kölyköket ápolni. Ezek nagy egységek, az állat ebben gondolkodik. Az embernél a kétmillió éves evolúció alatt ezek a nagy egységek elkezdtek töredezni. Egyre kisebb gondolatok keletkeztek. Lassan eljutottunk az elemi egységekhez, a szavakhoz. A szavakból építjük a gondolatokat, ami arra alkalmas, hogy elmondjuk másoknak és többé-kevésbé megértsék a saját gondolatainkat. Másrészt egészen különleges, az állatvilágban nem létező új tulajdonságra tettünk szert. A szavakból új konstrukciókat lehet építeni. Új gondolatokat, egész gondolatvilágokat.

Az emberi kreativitás forrása ez a készség, hogy a viselkedés elemeit megtalálja és abból egészen más és új formákat tud építeni. Ez nem csak a beszédre, később az írásra érvényes, hanem mindenkire, aki valamivel foglalkozik, anyaggal, képpel, színekkel, hanggal, mindenki képes arra, hogy az anyagát elemekre bontsa és abból újraépítsen valami olyat, ami nem volt és ami elgondolkodtat és gyönyörködtet, adott esetben a hasznunkra szolgál.

Régen az ember a természeti környezetben élt és a természeti környezet része volt a saját világának. Sokkal-sokkal közvetlenebb kapcsolat volt. Vannak vizsgálatok, melyek azt mutatják, hogy genetikailag szeretünk szavanna szerű környezetben élni, vagy állatokat, növényeket látni. Akkor is, ha a felhőkarcoló 52. emeletén szűk szobában vagyunk. Egy akvárium vagy egy tigris képe hoz vissza bennünket valamennyire a természetbe. Minden kultúrában van nosztalgia a természeti világ felé. Ezt legjobban a művészek közvetítik.

Sprok Antal műveiben is azt látom, hogy ez a kettősség jelenik meg. Egyrészt egyfajta emlékeztetés a természet világára, egy állatra, néha egészen pontos tökéletes rajzban. Másrészt figyelmeztetés arra, hogy már nem ott vagyunk. Kultúránk van. Fiókjaink vannak. Fiókok az emberi bírásvágy, hogy szeretünk tulajdonolni dolgokat és szeretjük azokat gyűjtögetni, elrakni valahova, számontartani, hogy hova raktuk: ez abszolút emberi és kulturális jelenség. A kettő összeforr, egy egységben jelenik meg.

Ha a másik oldalról indul el és csinál egy asztalt, az asztal abszolút kulturális koncepció, olyan gondolat, amit az ember a kultúrában hozott létre és megjelennek a sarkán a fák és az ember úgy gondolja, hogy a fák alatt ül az asztalnál. Valami félelmetes kompozíciója a természet iránti nosztalgiának és a meglévő kultúránk lehetőségeinek, adottságainak. Minden tárgyban, amit itt látok, szintén nagyon pontosan fejezi ki, hogy valaki hogyan rezonáljon, valaki, a nagyon csodálatos kezű mesemondó hogyan tudja ezt a fajta sóvárgást a természet iránt kifejezni, úgy, hogy ugyanakkor figyelmeztessen bennünket az ember voltunkra. Ezt szeretem ebben a kiállításban.

Sprok Antal

Egy gondolatot szeretnék Önökkel megosztani. Amikor készültem a kiállításra és már a felkészülési időszak vége felé jártam, megálltam egy szusszanásra és elkezdtem azon gondolkodni, hogy van-e értelme ilyen sok energiát belerakni egyetlen kiállításba. Pontosabban, hogy meddig van értelme ennek a dolognak? Aztán igyekeztem gyorsan elhessegetni ezt a gondolatot több ok miatt is. Az első: tisztában voltam azzal, erre a kérdésre úgysem tud nekem senki pontos választ adni. Egyébként is ez a dolgom, nem ezen kell gondolkodni, hanem a feladatra kell koncentrálni. A második indok az volt, hogy tudom azt is: ez elég racionális, kiszámítható folyamat. Az inspiráció vagy jön, vagy nem. Ha jön, annak inkább örülni kell, nem gátat vetni ennek a dolognak. A harmadik ok meglehetősen személyes és nem is tudom, illik-e ezt így előhozni, de hát mégis úgy érzem, ehhez a dologhoz tartozik. Néhány évvel ezelőtt munka közben olyan baleset érte mindkét kezemet, hogy jó ideig kérdéses volt, hogy tudom-e rendesen használni majd a karjaimat, mozognak-e majd rendesen az ujjaim. Amikor sikerült ebből a gödörből kimászni, akkor éreztem, hogy kicsit megváltozik a szemléletem. Ami korábban természetes volt, azért most hálát érzek.

Ha minden jól alakul és az embernek még szerencséje is van, akkor elkövetkezik a jól felismerhető pillanat, amikor azt mondhatja, hogy ez az amiért megérte. Az Önök jóvoltából, hogy ilyen sokan eljöttek, megtiszteltek a jelenlétükkel és az érdeklődésükkel, én most átélem ezt a jól felismerhető pillanatot.

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki segítette a munkámat: fellépőknek, a szervezőknek, a barátoknak, a családnak, azon belül is feleségemnek Flórának, akivel nap mint nap egymást segítve végezzük munkánkat. Azt hiszem joggal mondhatom: már csak ezért is megérte. Azt kívánom Önöknek: érezzék jól magukat.

Sprok Antal életrajza, korábbi kiállításai, alkotási és sok más megtalálható honlapján: sprokdesign.hu

A kiállítás egészét pedig elég nehéz lenne rödid cikkben bemutatni, így álljon itt egy alkotáspár fotója. (Az egész és a fejek.)

A kiállításon készült 79 fotó pedig itt látható, a képcsoportra kattintva.

Igaz, igyekeztem a fotókkal, de ezeket a szobrokat személyesen kell látni. Azt javaslom a kedves olvasónak: menjen el és nézze meg magát a kiállítást!

Forrás: A kiállítás.
Leírta, szerkesztette és fotó: Mőcsényi Miklós