FATÁJ-online szaklap: események, gazdasági jelenségek a faiparban, bútoriparban, asztalosságban, erdőgazdálkodásban és a kapcsolódó területeken. Beszámolók, riportok, sajtószemle, ...
FELIRATKOZÁS FATÁJ-Online hírlevélre.
Kérem jelezze szakterületét, cégét, annak kapcsolóit.
Hivatkozás:
Ha felhasználja bármely cikket a FATÁJ-ból, hivatkozzon rá annak kapcsolójával is.

STIHL - akkumulátoros gépek

BelSound Kft
FATUDAKOZÓ
Faipari gépek - Stonewood Kft.
HUNNIA FAGÉP - Jó magyarnak lenni!
STIHL
FATÁJ nyitólap
FATÁJ archívum:

FATÁJ-online
médiaajánlat
pdf

FATÁJ RSS
FATÁJ RSS súgó
FAGOSZ, Fagazdasági Országos Szakmai Szövetség
A FAGOSZ a FATÁJ kiadója.
CEI-Bois, Európai Faipari Szövetség
A FAGOSZ a CEI-Bois tagja.

Husqvarna Magyarország Kft - Erdészeti és kertészeti gépek kereskedelme. HUSQVARNA, JONSERED, PARTNER, GARDENA.

FAGOSZ filmtár a Hazai Erdésznél

Nemzeti kincsünk az erdő - 40 kisfilm

Erdészeti és Faipari Dolgozók Szakszervezete

Magán Erdotulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetsége

Országos Erdészeti Egyesület

Hobbi Faesztergálás

Fataj online szaklap


Dr. Gerencsér Kinga: Fafeldolgozás mobil szalagfűrésszel
(A 2002-ben megjelent kiadvány online változata.)

Keres egy céget, intézményt, iskolát? Kezdje itt:
fatudakozo.hu
woodinfo.hu
woodinfo.eu
Akác
termékek
Magyar-
országról:
hungarobinia.hu
FAIPARI, ERDÉSZETI
apróhirdetések
DÍJMENTESEN

FAIPARI, ERDÉSZETI
szakkönyvek

2018-04-27

Fakonferencia-2. A Kaán Károly Országos Fásítási Program

A március 22-23-i, 54. FAGOSZ Fakonferencia második előadója dr. Borovics Attila, a NAIK ERTI intézetigazgatója volt, témája: A Kaán Károly Országos Fásítási Program megvalósításának gyakorlati lépései.

Megosztás:
Megosztás a Facebook-on

 

Az 54. FAGOSZ Fakonferenciát ismét Balatonszemesen tartottuk meg.

Az előadások közül az elsőt már ismertettük, ebben Ugron Ákos Gábor helyettes államtitkár a módosult Erdőtörvény már megjelent és még várható Vhr-jeinek újdonságairól, valamint a Kaán Károly Programról beszélt. Utóbbinak a lényegét ismertette, hiszen annak gyakorlati lépéseivel dr. Borovics Attila foglalkozott a második előadásban.

 

Dr. Borovics Attila: A Kaán Károly Országos Fásítási Program megvalósításának gyakorlati lépései.

 

Az előadás vetített anyaga pdf-ben.

 

A program a jövőről szól. Időléptéket sem határoztunk meg. Inkább az elveket próbáljuk lefektetni. Magyarország fával borított területe most 21% és hogy ezt még javítani kell, annak legalább két fontos oka van: egyrészt, mint nyersanyagforrás, s hangsúlyozottan megújuló energiaforrás. Oda nem szabad eljutnunk, hogy tűzifa hiány legyen. A tűzifa ellátás szintjét minden kultúrország kell hogy tartsa, s nekünk is fontos teendőnk van még e téren.  Minden alkalommal el kell mondanunk, hogy a klímavédelmi beruházásoknak egyetlen ésszerű alternatívája, ha fát telepítünk. Tehát e két szempont: a megújuló nyersanyag és energia, illetve a klímavédelem azok szempontok, melyeket a politikusok meghallanak. A politikusok első kérdése - ha az erdészet szóba kerül -, hogy mennyi fát telepítettek az idén, s nem az, hogy milyen típusú felújítást szeretnétek, vagy a klímaváltozás hatására 30 év múlva milyen forgatókönyvvel számoltok.

Nem arról van szó, hogy majd megint csinálunk egy programot, amit beteszünk a fiókba. Igazán ezek azok a programok, ami alapján az ágazatunk a következő, években évtizedekben új forrásokhoz juthat. Ami most erdőtelepítési forrás van, azt tudjuk, hogy az kötött pálya, 50 Md Ft, aminek mintegy 10%-a az ültetvényre fog elmenni, néhány milliárd el fog menni az agrárerdészeti rendszerek fejlesztésére. Ez már lejárt, lemeccselt dolog. Most már a jövőt kell építenünk és megalapoznunk.

Néhány szót hadd szóljak Kaán Károlyról, a program névadójáról. Nem erdősítési, hanem fásítási programról van szó. Hoztam jó néhány kis szórólapot: Fásíts magyar! A kor lendületét jól jelzi, jól visszaadja: miről van szó, mikor a 20-as, 30-as években országos program volt az alföldfásítás. Íme az akkori szórólap.

"Gondold meg, hogy meg, hogy fa nélkül szülőfölded és házad tájéka sivár pusztaság lenne. Gondold meg: ha elődeink nem fásítottak volna, nem lenne tüzelőd, nem lenne szerszámfád, nem lenne árnyékod, ahova a nap heve elől pihenni térsz. Miért akarod, hogy az utódaid szűkölködjenek mindezekben és téged átkozzanak bűnös hanyagságod és nemtörődömséged miatt? A nemzedékek hosszú sorában csak te akarod mások munkájának gyümölcsét szedni, s magad nem akarod gyermekeid és unokáid javát szolgálni? Munkás életednek nem emelhetsz szebb emléket, mint zúgó szélben hajladozó fasort Az állami erdészeti csemetekertben vár a csemete. Fásíts magyar!"

Ebből néhány konklúziót le lehet vonni, hiszen a múltat érdemes éppen amiatt átnéznünk - bár a jövőről kellene beszélnem -, mert ha néhány évtizedre visszamegyünk a múltba, akkor a konzekvenciákat levonhatjuk. A meglévő erdők fenntartása, védelme is része a Kaán Károly programnak. Stratégiailag azzal foglalkozunk, hogy hány tízezer hektár erdőt telepítünk. Holott az intenzíven változó, rosszabbodó körülmények között a meglévő erdők megmentése, fenntartása, kellő átalakítása pl. a klímarezisztens szaporítóanyag bevezetésével megmenthetjük a meglévő erdőket.

Humánökológiai, szociális szempontok is szerepet játszottak: folyt a TBC elleni küzdelem a homok megkötés kapcsán, sok erdész kolléga menekült ide az elcsatolt területekről, akiknek megélhetést, munkát kellett adni. Gyakran megfeledkezünk arról, hogy e program segítette: ezen erdészek ne földönfutók legyenek, ne képezzék át magukat valamilyen más szakmába, hanem megtartsák őket a szakma keretein belül. Azt is mondhatnánk, hogy az a kevés eredmény, ami született a 20-as, 30-as években, az részben annak köszönhető, hogy a földtulajdonosok érdekeit, az állami akaratot, a költségvetési forrást nem sikerült összehozni. S jó visszhangot ad ez az elmúlt évek mondhatjuk sikertelenségét regisztrálva: itt is arról van szó, hogy az erdőtelepítés magán befektetés, magán földek alternatív földhasználata.

Most egymás között főleg erdészek és faiparosok vagyunk, kérem a kezeket emelje föl, akinek van szántóföldje. (Körbenéz a hallgatóságon.) Azért vagytok néhányan. Amikor erdőt telepítünk, fásítunk, az alternatív agrár tevékenység. Azon túl, hogy amíg mi értünk a legjobban a fához, a termőhelyhez, a hosszú távú tervezési stratégiához, addig nincs más dolgunk, az agrár vállalkozókat, földtulajdonosokat kell meggyőznünk. Ez sok személyes kapcsolatot jelent, sok érvet kell felhoznunk. Ez a lényeg: hogyan lehet a mostani szinte nulla szintről ismét attraktívvá tenni a fásítást.

A csemetetermesztés: annak idején ingyen csemetét adott az állam. Állami csemetekertek voltak. Fontos, azonnal rendelkezésre álló eszköz volt, hogy a jó minőségű csemetét át lehetett adni. Nem csupán a magánembereknek, hanem iskoláknak, közösségeknek, önkormányzatoknak. Ez közvetlen, azonnali hatás. Persze azt jó lenne tudni, hogy milyen termőhelyre milyen csemetét, az már az erdész tudása. Nagyon fontos, hogy Kaán Károly alapozta meg azt a termőhelyi tudást, ami kifejezetten a gyenge adottságú alföldi területeknek a hasznosítását szolgálta. Rájöttek arra, hogy a jó termőterületek már foglaltak: vagy jó erdők állnak rajta, vagy a legjobb szántók vannak az egykori erdőtalajokon. Az Alföld kiszárított, szikesedő talaján mit lehet csinálni? Nem a jó minőségű, őshonos erdő rekonstrukciójához lehet nekifogni.

Ha csak ilyen erdőt tudtunk csinálni, az azért van, mert az Alföld mesterségesen átalakított, kialakított élőhely. Mesterséges élőhelyen, kiszárított területen nem lehet őshonos megoldásokban gondolkodni. Az a kijelentés, miszerint Magyarország minden négyzetméterén lehet őshonos megoldásokban gondolkodni, meggyőződésem, a Tudományos Intézet összes információját összegyűjtve mondom, hogy ez nem lehetséges, ez nem igaz.

Azt is ki kell őszintén mondani, hogy nem lehet minden mezőgazdasági művelésre alkalmas területet fásítani. Ne legyünk éltanulók, eminensek, hogy felajánlanak gyenge sziket, nagyon gyenge belvizes területeket, kötött talajokat, bármit, vigyázba vágjuk magunkat és végrehajtunk olyan küldetést, amit aztán majd a fejünkre olvasnak. Ehhez hozzáteszem még a következő a közeljövőben várható szárazodást, az erdősztyeppéből a sztyepp övezetbe belecsúszást, akkor erre még inkább figyelnünk kell. Ez már azt kell mondjam, hogy megalapozza az új Kaán Károly Program elveit. Sok esetben nemet kell tudni mondani, pedig néha sokkal nehezebb, mint igent mondani.   

S lássuk miről is beszélek. Ez itt (vetített kép) Magyarország genetikai talajtérképe. Amikor fásítunk: el kell menni az origóra, ökológiai, termőhely tudás, termőhely tipológia, ezeket kell egymás mellé tenni. Meg előbb-utóbb majd a vízgazdálkodást is - főleg az Alföld különböző területein - mellé kellene tenni, de itt még nem tartunk.

Ez (vetített kép) a fontosabb talajtípusok étnézeti térképe. Megállapítottuk a 30-as években, hogy nem lehet mindenhova őshonos növényt tenni. Ez azt jelenti, hogy ezek azok a barna erdőtalajok, ahol az őshonos növényeknek, őshonos erdő telepítésének van esélye. Ha visszanézünk, itt, ami az erdőtelepítésnek mind a múltban, mind a jövőben a legnagyobb lehetőséget biztosító helyszínek: ezek nem erdészeti talajok. Ezek más jellegű talajok. Kötött talajok, pozdorjosodott talajok, olyan talajok, amelyek réti talajok, melyek erdő számára,  őshonos erdők számára nem igazán kedvezőek.

Ez a térkép arra is jó: ha megkérdeztek bennünket - újságíró, vagy bárki -, hogy  Magyarországnak vajon mennyi volt az eredeti erdősültsége, akkor ne 80-90-100%-ot mondjunk, hanem próbáljuk levonni azt a konzekvenciát, hogy körülbelül az ország jelenlegi területén 40% erdőtalaj van a több ezer éves szerves fejlődés eredménye. Itt van a körülbelül 40% őshonos erdő lehetősége.

A kiirtásnak sok oka volt: jobbágyfelszabadítás, a lakosság létszámának óriási növekedése, illetve az 1700-as, 1800-as években a faanyagnak nem volt értéke, nem tudták szállítani, nem tudták felhasználni, legfeljebb hamuzsír főzésre tudták használni. Igazán az 1920. azért volt fontos momentum, most nem politikailag, hanem erdész szakmai szempontból, akkor okozott sokkot, hogy 11%-os erdősültséggel még a tűzifa igényt sem tudjuk kielégíteni. Nem beszélve az épületfáról, amiből teljesen ki voltunk szolgáltatva a nem éppen baráti szomszédos országoknak. Azokkal az erdőkkel, melyekre korábban végtelen erőforrásként tekintettünk.

Lépjünk nagyot. A II. Világháborút követő időszakról önmagában lehetne hosszú könyveket írni, most csak néhány pontot sorolok fel ebből. Tudjuk az okát, a társadalmi, gazdasági viszonyokban a központosított akarat érvényesült, ami az erdőtelepítéshez kifejezetten kedvező volt. Most éppen ilyen akarat van Kínában. Ott eldöntötték, hogy erdőt akarnak telepíteni, ahhoz olyan szabályozókat és helyzetet teremtenek, hogy 15 év alatt 4 millió ha erdő ültetvényt hoztak létre, hiszen az iparfejlesztéshez kell az alapanyag.

Európában összesen néhány száz év szerves fejlődésének eredményeként (Törökországgal együtt) összesen ugyanebben az időben nincsen 1 millió ha. Ez nyilván a faiparban is érvényesülni fog előbb-utóbb.

A faellátás javítására faanyagot kell biztosítani, erdőt kell telepíteni. Mi kell hozzá? Csemete vagy mag. A magtermő állományok rendszerét Mátyás Vilmossal, s más olyan kutatókkal, akiknek volt praxisa, nem a pályakezdőkkel, hanem akik már 20 évet a gyakorlatban töltöttek, nem bízták bárkire. Inkább így fogalmazok. Tehát magtermő állomány kell hozzá, mert az az első lépés. A következő lépés a nemesített szaporítóanyag. Bánó és társai, a kámoni arborétumban plantázs magot, nemesített szaporítóanyagot állítottak elő Sárváron. Nyár nemesítő állomások jöttek létre. Püspökladányban óriási fejlesztéssel Tóth Béla bácsi és mások közreműködésével az egész alföldi termőhely-tipológiát és a szik-fásítást, mint tudást kialakították, s ehhez ültetvényes tudás is párosult. Lehetne sorolni ezeket. Mindezt meg lehet szervezni, ha a feltételek biztosítottak. Gyorsan kellett eredményeket elérni: ilyenkor a nemesnyár, a fenyő, az akác és néhány olyan fafaj került előtérbe, a cellulózprogram, a fenyő célprogram. Az eredmény közismert: közel 600 e ha új erdő.

Az erdőstratégiában és az erre utaló Kaán Károly Programban is körülbelül ezt a nagyságrendet célozzuk meg. Nem mondjuk meg, hogy egy év alatt, tíz év alatt, hány év alatt, kis mozgást hagyunk magunknak, de a feladat nagysága óriási, hiszen a korábbi erőforrások már nem állnak rendelkezésre. Ez évi 15 e ha, ha osztunk szorzunk mondjuk 40 éves időszakra. Az elmúlt 20 évben, amikor a legmagasabb volt, és összecsúszott a nemzeti és az EU támogatás, és éppen csúcsra járatva egy évben kiugróan magas volt, akkor lépte túl ezt a számot. Ezt 40 éves időszakban, minden évben átlagosan kellene megtenni. Hogy a feladat nagyságát meg tudjuk becsülni. Itt tartunk most, ezeket a nagyságrendeket kell tisztáznunk egymás között.  

A mai viszonyokra térek rá.

Az elmúlt 20-30 év eseményei, s főleg az elmúlt 10 év eseményei, aminek konzekvenciáit érdemes levonni, s arra alapozva az új programot indítani. Mi történt 1990. óta? 10 éves időszakokban erdőtelepítési programokat hirdettünk meg. Leírtuk, hogy 150 e ha-t kell a következő 10 évben. [1990-2000.] Az első időszakban ennek a 40%-a sikerült. Meg akkor mindenki úgy gondolta, hogy mindenki erdőt akar telepíteni. Még nem voltak azok a föld alapú támogatások és egyéb versenyhátrányok, melyek most az agráriumban érvényesülnek, s amelyekre folyamatosan hivatkozunk, hogy emiatt nem akar itt senki erdőt telepíteni. Szerintem ez nem az egyetlen oka, sok egyéb oka van.

A következő 10 évben [2000-2010.] 105 e ha a cél és 70%-os sikerességről beszélhetünk, ami nagyon szép eredmény. Ebben a ti munkátok van benne, erre büszkék lehetünk.

S az utóbbi néhány évben [2010. után] is volt azért 10 e ha-nyi telepítés, az utolsó 2-3 évben viszont gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy nulla. Mostanra mindenki kivárt, nem tudja, hogy van-e jobb opció. Mondhatjuk azt, hogy jól tették, mert van jobb opció. Az az igazság: ha nézzük a számokat és ezt az időszakot, akkor láthatjuk, hogy a ciklikusság 6-7 évente mintha tervszerű törvény lenne. Látva a statisztikákat, a Miniszterelnökséghez beadott pályázatokat: már van néhány ezer ha erdő és ezer ha-t meghaladó ipari ültetvény pályázat beadva. Ez azt jelenti, hogy 5-6 e ha-nyi új, olyan telepítés lesz, ami szántóból átvezeti intenzív, erdő jellegű kultúrába a területet.

Az agrárerdészetről még nem beszéltem, aminek annyi ága-boga van, hogy külön előadást igényelne, de majd legközelebb.

 

Eljutottunk a máig. Kezdjük el jövővel foglalkozni.

Mitől van, hogy a nullát elértük? Az elmúlt években mindenki gyakorlatilag azt mondta, hogy nem érdemes erdőt telepíteni. Íme a vélt, vagy valós indokok (ábra), azt kérem, hogy erősítsétek meg, vagy megállítotok, mondotok mellé még egyet, vagy  azt mondjátok: ez az igazi ok, ne keressünk mást. Mindig erre hivatkozunk, hogy megugrott, 70 e Ft/ha támogatás [a mezőgazdasági földalapú], viszonylag kevés kontrollal, nulla kockázattal, visszalépési lehetőséggel. Ez jó opció ebben a pillanatban. Az is benne van ebben, hogy ilyen mértékű támogatás hosszú távon nem tartható. Mindenki abban az irányban halad, hogy bármi áron ne termeljünk már gabonát. Ha 100 e Ft-ot adunk, akkor föltörjük a legrosszabb földeket is és versenyképesek leszünk az agráriumban? Biztos, hogy nem. Ez nagyon torzító hatású. Most nincs idő abba belemenni, hogy az egész EU-ban az összes tagországra érvényes hatásokat generál. A híres spanyol telepítések, az írek és a többiek is gyakorlatilag leálltak. Azt tudják kimutatni új erdőként, ami spontán önerdősült. Tehát az elhanyagolt, rossz mezőgazdasági gyakorlat eredményét. Mi viszont hangsúlyozzuk, hogy ezek nem igazi erdők. Ha ezeket erdőnek tekintjük, akkor nincs szükség erre a szakmára. A természet valóban tud majd valami bokros fás területet csinálni, amiről tudjuk, hogy önbecsapás. Annak szerkezete, fafajösszetétele, az egész értelme kérdőjeles. Azon túl, hogy jogilag persze gyorsan lehetne elérni. Sokak szerint Magyarországon tartalékban van 100 e ha ilyen terület, amit azonnal át lehetne vezetni, ha a tulajdonossal meg lehetne egyezni.

A telepítési egységárak. Szerintem van az az egységár, ami még mindig lehet több. Legutóbb 20% volt az emelés. A Miniszterelnökség felkérésére, Schiberna Endre kolléga vezetésével az ERTI dolgozta ki. Ezt azért mondom el: független harmadik félként, korrekten próbáltuk ezt megcsinálni. Úgy, hogy a következő néhány éven belül is vállalható támogatás legyen. Az emelést arra hivatkozva tudtuk meglépni, hogy a munkabérek olyan szépen emelkedtek, hogy arra már tekintettel kell lenni.

Amikor Brüsszelben ilyen információk után érdeklődtünk, azt mondták, hogy bocsánat, de a mediterránumban ötször ennyi az erdőtelepítési támogatás, vagy tízszer ennyi. Miért dohánytermelésre adunk támogatást és miért egységárazunk, miért nem mondjuk azt, hogy olyan társadalmi érdek ez, hogy olyan összeget adunk hektáronként, próbáljuk meg a termőföld tulajdonosokat ezzel premizálni. Ez politikai döntés, ehhez nem értek. Azt tudom megmondani, ha tőlem azt kérdezik: mennyiért lehet megcsinálni korrekten áfa nélkül egy ha tölgyest, akkor azt mondom,hogy 1,8 millió Ft-ért és egy ha akácost meg 700 e Ft-ért, vagy éppen nemesnyárast. Az egységárakat emelt szinten a pályázat kiírója elfogadta, rendelkezésre állnak. Már nem véletlen, hogy néhány ezer ha új erdőtelepítés elindult.

Nem akarok Mocz Andrással itt vitatkozni, tudom András véleményét: emelni kell rajta, mert ez is kevés. A jövedelempótló támogatásokkal együtt még mindig nem attraktív beruházás.

Amit a legfontosabbnak hallok, és ez nem túl stílszerű, elegáns a hatóságra most mutogatni, amikor nagyon rossz mindenféle állapotban van, mentális és egyéb állapotban, de amikor bürokratikusan, nehezen működő, késve kifizető, hibavadászatot folytató hatósági munka van, mindenkit elrettentünk attól, hogy egyáltalán gondolkodjon erről. Sok esetben nem a támogatás kevés, hanem az a hozzáállás, hogy hol lehet megfogni a tisztelt illetőt, mintha irigyek lennénk arra, hogy neki van földje és hajlandó beruházni a gyerekének, unokájának. Megfogalmaznám hogyan kellene a hatóságnak dolgozni, függetlenként mondhatom ezt. Ugron Ákos helyettes államtitkárnak talán van rá befolyása, vagy néhányatoknak, nem tudom, de szerintem a hatóságnak egy dolog, ami nagyon fontos, hogy mikor a termőhely alapján célállományt választunk, akkor ott kell lennie a topon. Nekik megvan az a tudásuk, adatbázisuk, meg az az összes információ, ami alapján kő kemény érveket kellene mondani. Sőt ma már nem is a jelen állapot, hanem a jövő álapotra ez elérhető tudás alapján. Ezt nem várhatjuk el a földtulajdonostól, aki eddig mondjuk szántófölddel, vagy éppen repcével foglalkozott. Tehát a megalapozó terv szakszerű és kontrollálható legyen. Ne az legyen, hogy bejön egy terv, aláírta egy erdészetileg arra jogosított ember és tölgy lett mindenhol. Mert tudjuk ennek a következményeit. Ha a tölgynek ilyen az egységára, akkor legyen tölgy termőhely. Nem, nem. Fordítva. Ha olyan a termőhely, akkor lehet tölgy és akkor hajlandóak lehetünk arra, hogy ilyen magas összeget adjunk, mert ez nagyon fontos és precíz előkészítő munkát igénylő beruházás. Ez a mi pénzünk, az adófizetők pénze. Ne tekintsük ingyen pénznek. A közösből van, erős kontroll kell. A végrehajtására kell kontroll vagy segítség, hogy mit is és hogyan kell csinálni. Ezt kell kő keményen és nem az utóelemzésnél, hogy az a darabszám, meg az a néhány egyed, ami oda bekerült, az valóban akadályozza-e a nemzetgazdaság megélhetését. Amilyen példákat hallunk. Elrettentő példákat.

Amikor a helyettes államtitkár úr felkérte az intézetünket, hogy alapozzuk meg ezt az új Kaán Károly Országos Fásítási Programot, ez első az volt, hogy meg szeretnénk kérdezni az eddigi erdőtelepítői praxisban dolgozókat, Magánerdő Gazdálkodók Szövetségét és bárki mást, akár kérdőíves és egyéb módon: mondja el azokat a gyakorlati történeteit, ami alapján ilyen hibajavítást lehetne az eljárásokban tenni. Ezzel kellene szerintem kezdeni és nem az egységárakban azonnal emelni a tétet.

A legjobb gyakorlat: a leendő erdőt már a jövő klimatikus feltételeire kel alapozni. Elérhető ez a tudás. Ha tölgyest ültetek, akkor 100 évre tervezek előre. Ma már tudjuk, mindenhol mondjuk és a végrehajtási rendeletekben is előbb-utóbb érvényesülnie kell, ha nem is az erdőfelújításokban, de a nagy értékű beruházásban a legjobb gyakorlatot kell követni, tehát a jövőre vonatkozó klimatikus feltételekkel tervezünk. Nem a mára, nem a múltra, meg nem betippelt dolgokra, hanem ha ezt valaki végigcsinálja, akkor a 2 millió Ft-os egységárat végig lehet vinni. S az akkor valóban jár annak a telepítőnek. Miről beszélek?

Átlagos becslés alapján látjuk, hogy az Alföld centrális részén, Pest megyében, Mezőföldön nem az erdősztyepp, hanem a sztyepp övezet lép be. Erre nem azt kell mondani, hogy itt nem lehet erdőt telepíteni, hanem egészen másban kell gondolkodni. Lehet hogy nem zárt erdőben, nem erdőtelepítésben, hanem egyéb legelőben, felnyíló erdőben, egyebekben. Vagy azt lehet mondani, hogy új támogatásokkal, új beruházásokkal esetleg a vízgazdálkodás irányában elvinni a történetet. Mert ha van elég a gyökérzónában, akkor a levegő páratartalmát ez némileg tudja kompenzálni.

Ez a tudás most elérhető, ez a SiteViewer kis alkalmazás, bejelentkezik olyan szerverre, ahol térinformatikailag szépen egymás alá, fölé rendezett adatbázisokból ki lehet válogatni a termőhely-típus változatomat és be tudom tippelni, hogy +30 évre mit mond. Úgy hogy ezt követően kimegyek és megnézem, hogy tényleg az van-e. Ha ezt a saját szántómra virtuális termőhelyfeltárást megteszek, ki fog derülni, hogy nagyon közel vagyunk a valósághoz. Idáig fejlődött a térinformatika. Azt nem mondom, hogy nem kell kimenni az íróasztaltól, de nagyon erős becslést kapunk arra, hogy jövőbeni megoldásokban gondolkodhatunk. Mondok még egy érdekes dolgot: a célállományokat és a fafajokat nem a tudomány fogja megmondani hanem most ezt mondjuk: ezt tudja az akadémiai tudás, a mesterséges intelligencia, a leskálázott adatelemzés, adatbányászat. Április 5-én az összes fontos alföldi erdőgazdálkodóval Pusztavacson ezeket megopponáljuk, hogy mit mond az ő 30-40 éves tapasztalatuk. Igazából ezt tudjuk célállományként odatenni a mi javaslataink után, mint megoldást.

Itt tartunk: ezt használni kell ha ezzel a tudással élhetünk. Kicsit sokat beszéltem róla, de nekem küldetésem, hogy ezt a tudást, eredményt széles körben mindenki megértse, mert ez igazán az alapja annak, hogy a jövőbeni erdőtelepítések sikeresek legyenek. Ezt a tudást lehet egyébként fásításoknál is alkalmazni. Megkerestek bennünket a Székesfehérvár Zöld Tüdeje nevű programtól: 150 ha városfásítás. Ilyen tudás kell oda, amit most oda tudok adni, mert már most tudom, hogy mi lesz ott a következő 30-40 évben.

Fásítási program.

Látjuk a számokat. Ha ezt 10 éves időszakra nézzük, akkor ez lehetetlen küldetés. Nyilván nem erről van szó, hanem ezt reális irányban tovább kell vinni. Már hallottuk, hogy nem erdőművelési ágban telepítés, agrárerdészet, kiengedtük a szellemet a palackból. Próbáljuk visszatolni: igenis erdőket is hozzunk létre és ne csupán fásítsunk. Utána a fával azt teszek, amit akarok. Akkor vágom ki, amikor a családomnak szüksége van rá. Az erdősítésben van társadalmi akarat, érdek. Azért fizetek 2 M Ft-ot beruházásként, hogy azt követően azt csinálja a tisztelt tulajdonos, amit a társadalom érdekében a hatóság elvár. Ezt ki kell mondani őszintén.

Rendelkezésre áll rengeteg információ. Majdnem helyrajzi számra, egy ha-ra meg tudjuk mondani, hogy mi hol van, csak éppen a tulajdonosok fejével nem tudunk gondolkodni, mert az ő szándékukat nem tudjuk. Legfeljebb az információkat elmondjuk és befolyásoljuk a döntésüket. Ha azt kérdezik tőlünk, hogy mennyi lesz 10 év múlva az erdőtelepítés Magyarországon, pl. a köztársasági elnök úr szeretne nyilatkozni Párizsban, hogy ennyi fa telepítésével hozzájárulunk a klímavédelmi egyezményhez, nem tudom megmondani. Nincs arra eszközünk, hogy az emberek döntését befolyásoljuk. A lehetőségeket biztosítjuk. Hogy ebből mi valósul meg, az sok egyéb szabályozótól függ, de a végső döntés annak a földnek a tulajdonosáé.

Azt kell látni, hogy be lehet szépen skálázni azokat a jó, kiváló termőhelyeket, ahol erdőtelepítésre nem is érdemes gondolni. Ott szántóföldi termelést kell csinálni, akkor is, ha ott eredetileg erdő állt. Tehát a barna erdőtalajon lévő szántóföldek. Egyébként attól jó minőségűek, mert magas humusz tartalom mellett termékenyek. Látjuk, hogy az összes szántóhoz képest ez csak a 30%. A 4,5 M ha szántóból igazán támogatások nélkül is életképes csak ennyi.

Ezekből hasonló elvek mentén le lehet vezetni, hogy mennyi az erdőtelepítésre alkalmas és a másodlagosan, ami nem igazán alkalmas erdőtelepítésre, de ha nagyon akarjuk és nagyon erőltetjük, akkor véderdőt és egyéb funkciójú erdőt, nem gazdasági célú erdőt lehet még telepíteni. Ma Magyarországon az elsődlegesen erdőtelepítésre javasolt terület szűk 400 e ha. Ha a kettőt összeadjuk, majdnem 1 M ha. Itt már levontuk a szántókat, azokat a liget területeket, amiket nem lehet erdősíteni. Tehát sok is, meg kevés is.

Ki kell mondani: valóban sok esetben védelmi célú közösségi beruházásokról van szó. Ne várjuk, hogy a tulajdonos majd úgy fog dönteni, hogy ez neki megéri, hanem azért, mert olyan támogatásokat kap, hogy átengedi a földjét a közösségi célok érdekében.

Kis térképeket hadd mutassak még: nagyon precízen tizenvalahány ökotípusba sorolva lehet megtekinteni, hogy melyek a kiváló, jó termőhelyek és ezek mellett kigyűjtve az elsődlegesen, másodlagosan erdőtelepítésre javasolt területek. Ezek mind magán területek. Jellemzően magán területek.

Még néhány ötletet hadd mondjak.

Nem csupán a földtulajdonosokkal kell egyenként beszélni, hanem az önkormányzatokkal is. Igaz nincs sok földjük az önkormányzatoknak, de mégis van valamennyi. Miért nem lehet a döntéshozókat erre terelni, hogy ezek is részesüljenek az állami tulajdonban lévő földből, mert közösségi érdeket szolgálna, hogy pl. a közösségi fűtőműveket saját maguk által megtermelt faaprítékkal fűtsék. Azokat a mezsgyéket, amelyeket már lehetett, már szépen letakarították. Mondhatjuk, hogy kopaszodik a környék, a vidék.

A következő lehetőség a "mi erdőnk". Ez most nem az újságot, hanem egy lehetséges programot jelent: miért ne lehetne közösségi célú erdőtelepítéseket, parkerdőt létesíteni? Az ilyen célú beruházást azt gondolom mindenki jó szívvel támogatna. Akár még pénzt is adna rá.

Nem akarok az állami szervezetek lehetőségével élni, de azt kell mondjam: nagyon sok olyan szántóban lévő földterület van, amelyet állami szervezet kezel. Egyszerű döntés, hogy az állami szervezetnek azt mondják: ezt erdősítse be. Kifejezetten nem az erdészeti zrt-kre gondolok, hanem mondhatnám a vízügyet és sok egyéb szervezetet. Ha ez állami akaratr, akkor át kell gondolni, hogy az állami szerepvállalás csak annyi, hogy a meglévőket tartsuk fenn, vagy akár hozzájárulok mintaként, példamutatóként. A szaktudás e szervezeteknél megvan. Az összes jó példát be tudnák mutatni. Akár demonstratívan, amire volt is példa Kolontáron.

Mutatok még néhány ötletet: méhészeti alprogram. Sokszor mondjuk hogy jó társunk a méhészet, hiszen egymásra vagyunk utalva. Mindig csak az akác jut eszünkbe, holott pedig a méhlegelés idejét kibővítve lehetne méhészeti célra erdősíteni, fásítani a fűztől a hárson keresztül sok egyéb olyan fajjal, amelyek a méhészek megélhetését és sok egyebet is segítene. Ebben nagyon erős harcostársunk lehetne a méhész szakma. Az Akác Koalíció kapcsán megmutatták milyen jó lobbi hátterük van. Ebből lehetne tanulni.

A 20-as, 30-as évek tanulsága, hogy az erdészeknek nem szabad belemenniük földnyilvántartási sziszifuszi munkákba. Amikor a földeket kellett összeírni, a területeket kellett járni, az összes energiájuk arra ment el, hogy próbáltak rendet tenni abban, amihez nem volt meg az eszközük.

A fás területek szakszerű létesítése és kezelése az egyetlen olyan gazdaságos módszer, amellyel a fák élettevékenysége útján képes nagy mennyiségű széndioxidot elnyelni és ennek révén mérsékelni a klímaváltozás antropogén hatásait. Legyünk büszkék arra, hogy egyetlen más ágazat sem képes erre. Hangosan hirdessük. Az másik dolog, hogy ebből semmit nem kapunk vissza. Ha mi elhisszük, hogy ennek van létjogosultsága, csak akkor van esélye, hogy a kvótakereskedelemből vagy a klímavédelmi egyezményből, a klímavédelmi beruházásokból az erdészek, a fát telepítők, az alternatív földhasználók részesüljenek. A mezőgazdaság a szántással, a gázolajjal, a műtrágyával, a növényvédő szerrel vastagon nettó kibocsátó, az állattenyésztésről nem is beszélve. Egyedül az agrár-erdészet, amely közel azonos. Az erdészetben azonban, ha leállok és nincs új telepítés, akkor fák korosbodásával lassan kibocsátókká válunk. Ahogy a kutatások mutatják. Tehát növelhetjük a vágáskorokat, de ennek az lehet a következménye, hogy klímavédelmi szempontból - bár jó a szándék - a növedék egy részéről, a holt faanyagról lemondva kibocsátókká tehetjük az erdőket. Miközben büszkén mondtuk, hogy egyedüli ágazatként mi vagyunk a jófiúk.

Az agrárerdészetről szó volt. Magam mondom, egy szakkönyvet, monográfiát összeállítva a kollégákkal, hogy óvatosan, ez nem mindenre megoldás. Viszont elfelejtettük és érdemes újból kipróbálni. 4-5 éve jó érzékkel kezdtük el ezt az ügyet, éppen a püspökladányi kollégákkal, akik közt sok agrármérnök is van. Láttuk azt az ültetvényes gazdálkodást, és az élelmiszer termelést, amivel lehet egy fajta kompromisszum. Ott kaptam szagot, amikor D-Ny-Franciaországban a fiatal gazdák mindenféle támogatás nélkül, s mindenféle okos akadémiai tudás nélkül maguk kezdtek újra fát telepíteni a szántóföldjükön, mert azt mondták, hogy az egyetlenegy termelőeszközük a szántóföld, talaj, s mindent meg kell tenniük ennek védelme érdekében. Azért kezdtek fát telepíteni, hogy nagy csapadékmaximumok ne mossák le a talajuk legfelső rétegét. Talajvédelmi eszköznek tekintik a fákat, aztán kezdtek rájönni, hogy ezt lehet a csirkefarmon is használni, s közben a madárcseresznye milyen jól nő. Egyre jobban burjánzó megoldásai alakultak ki Európában. 30 éve csinálják, 20 éve már gyakorlat, s nagyon hitelesen elmondták az összes addigi bakijukat is.

Befejezésül, nem akarok több példát mutatni, ez spontán beerdősült, elhanyagolt legelő. Lehetne gyümölcsös vagy szőlőterület. Ez olyan terület, amelyre pillanatnyilag nincsen megoldás. Vagy visszaalakítjuk szántóvá, legelővé, de ez nem biztos, hogy menni fog. Én ezt nem tekintem erdőnek, azt lehetne tenni, bizonyos szerkezetátalakítással, rekonstrukcióval kivágni, hektáronként 50-100 fát ültetni, sakkor valódi agrárerdőt lehetne 1-2 éven belül létrehozni. Pillanatnyilag ezzel itt senki nem foglalkozik. Mindenki fázik tőle. a tulajdonosok nem mennek ki megnézni mi van a területen, félve nézik meg a nyilvántartásban: nincs-e véletlenül erdőnek átminősítve, bár ez ma már nem lehetséges a tulajdonosok akarata nélkül.

Az elmúlt 20 évben rengeteg ilyen úgynevezett talált erdő volt. Olyan terület, amire a tulajdonos azt mondja: ez neki nem kell, nem tud vele mit kezdeni. Vesztett az értékéből, nem tudja eladni a területét. Itt lehet agrár-erdészeti rendszereket néhány éven belül létesíteni.

A döntéshozókat megkérdeztem: miért nem támogatjuk ennek a szerkezetátalakítását? Pillanatnyilag az a válasz, hogy nem támogatunk EU forrásból fakitermelést, fakivágást. Holott az egész rendszer arról szól, hogy a földalapú támogatás keretében rengeteg fát, mezővédő erdősávot, meg egyebet támogatnak.

Forrás: Az 54. FAGOSZ Fakonferencia
Leírta, szerkesztette és fotó: Mőcsényi Miklós

 

Dunaker Kft - Alapítva 1986

LEITZ Hungária Szerszám Kft

Erdészeti gépek, eszközök, muszerek, kiegészítok kereskedelme.

FATUDAKOZÓ - az online faipari cégtár




 A FATÁJ lapot kiadja a FAGOSZ
Minden jog fenntartva. All rights reserved.