Bruttó fakitermelés 1996-2018. fafajonként (KSH)

Az előbbi, erdőterülettel foglalkozó cikk végén mutattuk, hogy a vonatkozó KSH adatlapról más, így pl. a fakitermelés fafajonként is elérhető.

A KSH ezen adattábláinak nagyszerűsége, hogy a bal fölső sarok táblázat ikonjára kattintva a témához kapcsolódó más adattáblák is elérhetőek. Kiváló megoldás.

Mégpedig az 1996-2018. időszakra. A fakitermelési adattábla címe: "Fakitermelés fafajcsoportok szerint", s a KSH megfeledkezik megemlíteni, hogy ez bruttó, vagy nettó ezer m3-ben értendő-e, pedig az erősen nem mindegy.

A bal fölső kis i ikonnal lehet a módszertani és a meta információkhoz hozzájutni, illetve itt látható, hogy 2019. augusztus 1. a legfrissebb (2018. évi) adatok publikálási időpontja. A Módszertani leírás az "5. Környezet" fejezethez visz, melyben van erdészeti blokk, de a fakitermeléssel kapcsolatban itt semmilyen érdemi információ nincs. Tehát annyi sem, hogy bruttó vagy nettó. Arról nem is beszélve, hogy a bruttót ténylegesen mérni valójában nem lehet, hanem az a valóságban mért nettóból becsülhető vissza megfelelő módszerrel, vagy az erdőtervek alapján vélelmezhető.

Elég nagy trehányság, hogy nem derül ki a KSH-nál, vagy a KSH nem közöl ehhez alkalmas kapcsolót ahol megismerhető lenne a bruttó fakitermelési adat keletkezésének pontos módszertana. (Mennyi az annyi? Mi mennyi?)

A számok nagyságából biztos, hogy bruttóról van szó, tehát a kereskedelmi, ipari, tűzifa, stb szempontból ténylegesen hasznosítható ennél kevesebb. Mondjuk átlagosan 15%-kal, persze fafajonként, régiónként, termelőkként, szektoroktól és egyéb tényezőktől is függően konkrétan eltérő mértékben.

Induljunk ki abból, hogy e 12 év alatt a bruttó fakitermelés mennyiségének módszertana nem változott, tehát az adatsor elemei időben összevethetőek és így a nagyságrendek, a belső arányok és a változások mértéke ami értékelhető. (Igaz, hogy ezen időszak elejéhez képest a végére a koronarész felkészítés, az erdei aprítás sokkal elterjedtebb lett, s pl. ez által is csökkent az apadék aránya, azonos bruttóból több nettó keletkezett, de ezzel most ne foglalkozzunk. Pedig sokaknak ez jelentős többlet nettó mennyiséget, árbevételt és eredményt hozott a vizsgált időszak második felére.)

2018-ra tehát a bruttó fakitermelés a 2010-2017. időszakénál alacsonyabb szintre csökkent. Így a bruttó fakitermelés 7. éve lényegében csökkenő tendenciájú.

Nézzük a nagyobb mennyiségeket kitevő fafajokat külön-külön: Tölgy, Cser, Bükk, Akác, Nemesnyár és Fenyő. A háttértől elütő színű (pl. piros v sárga) vonal a 2018. évi szint. Hogy könnyebben összevethető legyen az egyes fafajok egymáshoz való súlya, mindegyiknél 2 millió m3 az y tengely magassága.

A tölgy bruttó fakitermelés tehát 2000. óta kisebb-nagyobb ugrásokkal, de folyamatosan csökken.

A cser mintegy 200 e m3-rel kevesebb, mint a tölgy, s a csökkenő tendencia csak 2004-től indult meg.

A bükk bruttó fakitermelés az időszak első harmadában enyhén emelkedő, majd a viharkár miatt 2010. évi kiugrástól eltekintve lényegében tartja a szintet.

Az akác a hazai összes bruttó fakitermelésnek az évek során 19-23%-át, 2018-ban 21%-át tette ki, s ezzel a legnagyobb mennyiséget adó fafaj. Termelésének mennyisége elég hektikusan változik, 2011-2013-ban különösen kiugró volt, a 2018. évi pedig lényegében átlagosnak mondható.

A nemesnyár többnyire a második legnagyobb volument adó fafajcsoport a bruttó fakitermelésben. Az időszak elejei majdnem 2/3 szakaszban folyamatosan csökkent a termelése, amit hirtelen, jelentős emelkedés utáni szinten tartás követ. Érdekes lenne kielemezni a két eltérő időszak mozgása mögötti okokat, hiszen meglehetősen jelentős faipar épült erre a hazai faalapanyag bázisra, s nem közömbös e cégkör és alkalmazottai számára: mi várható a jövőben?

(Apropó: A KSH módszertani lapjáról az sem derül ki, hogy e bruttó fakitermelésben a mezőgazdasági művelési ágban lévő, tehát nem erdő területek iparifa ültetvényeinek fakitermelése benne van-e vagy sem.)

Fenyő állományainkat különböző betegségek, illetve az éghajlatváltozás miatti szárazabb évek jelentősen károsítják (ennek gazdag irodalma van) így a bruttó fakitermelés időszak majdnem elejétől folyamatos emelkedése lényegében ennek tudható be. Az utolsó 4 évben látható csökkenés pedig lehet hogy a fenyőerdők lassú "kifutása" miatt van. A jelentős rostfa-papírfa hányad miatt az ebben érdekelt felhasználók számára lesz érdekes, hogy mi várható e fafajcsoport terén a következő 5-10 évben.

Nos, sokat mondana, ha a fentiekkel szemben megvizsgálnánk a nettó fakitermelés fafajonkénti idősorait, sőt, ha azon belül az állami 22 és a többiek adatait külön vizsgálnák, illetve ahol lehetséges, a fafajokon belüli választékmegoszlást is elemeznénk. Ezekhez is rendelkezésre állnak bárki számára szabadon elérhetően az alapadatok, csak "némi" munkát kellene áldozni jól láthatóvá könnyen elemezhetővé tételére.

Forrás: KSH a hivatkozott szerint
Szöveg és grafika: Mőcsényi Miklós