Magyarországi erdeink favagyon-potenciáljának elemzése

Október 16-án szokásosan kedvező érdeklődés mellett volt az LVII. FAGOSZ Fakonferencia Balatonszemesen, ahol dr. Jung László a második előadó volt.

Az előadás vetített anyaga pdf-ben. Ezt érdemes az alábbi szöveghez hozzá nézni.

Pár olyan gondolatot mondanék el, a favagyonunkról . Előrebocsátom, hogy ez olyan anyag, ami gyűjtés: 2000-től összegyűjtöttem az adatokat, melyek statisztikai elemzésre alkalmasak. Olyan adatbázist dolgoztam fel, amin nagyon alaposan el lehet gondolkodni. Néztem, hogy a felhasználás hogyan rajzolható fel az elkövetkező időkben, ami már jóslás. Felhívás, hogy ezeket a jóslásokat komolyan vesszük-e és megalapozunk bizonyos ipari felhasználásokat. Semmiképpen nem vállalja az alapanyagot előállító szakma, hogy hektikus hullámoknak kiteszi magát. Mint amit most élünk.

Ha most hirtelen összeadnánk, hogy erdészeteinknél, cégeinknél mennyi alapanyag van és miből, akkor nagyon meglepődnénk. Ezelőtt másfél évvel arról beszéltünk, hogy nem mertünk már pénzt elfogadni a befizetőktől, hogy sorba álljanak sarangolt választékért, magyarán a tűzifáért. Illetlen volt 2-3-4 hónapos kiszállítási biztosítékokat adni. Ma meg áll a sarangolt piac és nem csak a tűzifa. Valahol nekünk is szükségünk van egyfajta biztosítékra, hogy mi az, ami a fogyasztói oldalról megbízható mennyiséget el tud vinni.

A főosztályvezető úr elmondása az erdőgazdálkodási alapok megteremtéséről szólt. A most erdészeti kezelésben lévő erdőterületek hasznosításáról, az új erdők létrehozásáról szólt. Előbb utóbb felvetődik a kérdés, hogy mi lesz az onnan kikerülő nyersanyaggal?

Mindjárt elkeserítő információt kell adnom: múlt héten egy előadására voltam meghívva, s az ott lévő 50 emberből szinte mindenki meg volt győződve arról, hogy az erdőgazdálkodás úgy megy, hogy az erdőgazda kimegy az erdőre és kivágja a fát. Semmi mást nem tudnak róla. Nem ismeri, hogy mi bizonyos keretek között gazdálkodunk. Ezek a keretek jó előre prognosztizálhatóak. Az a közösség nem érti az erdőgazdálkodók működési kötöttségeit: miért is nem tudnak többet vagy mást termelni, amikor a piac mást kíván, miért nem tudnak a piachoz gyorsabban igazodni.

A bevezető kép a világ egészének tendenciáit mutatja milliárdos egységekben 1980-tól. A föld népessége szépen szaporodik, már 8 milliárd felé közeledik. A fakitermelés is folyamatosan nő, ugyanakkor az erdőterület a világ egészén csökken. Erről beszél a sajtó. Ugyanakkor Magyarországon tartamos, jól kiszámítható töretlen erdőgazdálkodás van, növekvő erdőterülettel. Ezt kell kifelé kommunikálni. Magyarországon nem az a trend, mint ami a világ erdeinek összességére érvényes.

Íme a magyar erdőterületek változása a 1921-től. Az akkori 11%-os erdősültséggel szemben mára a 20% fölé értünk. A mezőgazdaságilag kevésbé vagy egyáltalán nem hasznosítható területek erdőtelepítésével a 24-26% is elérhető lesz majd. Ezt segíti a VP támogatás, illetve az említett egységár emelés. A telepítésre alkalmas területek magánkézben vannak, s a földalapú támogatással különösebb erőfeszítés nélkül megkapja azt a pénzt, ami alapján nem érdeklődik eléggé az erdőtelepítés iránt. Ugyanakkor van már olyan földtulajdonos, aki nagy üzletet lát - gyorsan növő fafajjal - az erdőtelepítésben.

Láthatjuk a folyónövedék és a fakitermelés viszonyát. 12-13 millió m3 az évi folyónövedék, a fakitermelés ugyanakkor 6-8 millió m3 között mozog.  Ez által folyamatosan növekszik a fakészletünk. Ha nem változna az erdőterület, az élőfa készletnek nem szabadna növekednie. Az egyensúly mikor beáll, egészséges gazdálkodás alapján kialakulnak a korviszonyok, azokban a korosztályokban lesz a használat, amikor a legérettebb az állomány. Robbanásszerűen nagy erdőtelepítés az utóbbi években nem volt. Mitől nő a fakészlet? Vélhetően nem termelünk ki annyit, mint amennyit az erdő ad. Külön előadás lehetne, hogy vajon miért nem?

Itt %-ban láthatjuk a folyónövedék és a fakitermelés hazai viszonyát az évek során, s 5-15%ponttal fölötte van az európai uniós átlag. Az EU egészének átlagában a folyónövedék 65%-át kitermelik. Ha figyelembe vesszük a parafatölgyeseket, magashegységi meredélyeket és sok egyebet, ahol tényleges fakitermelés nincs, akkor valóban gazdálkodás alatti erdőkben ez a hányad nyilván még magasabb. Nagyon elgondolkodtató a hazai fakitermelési intenzitás mértéke. A magyar erdők döntő többsége erdőgazdálkodásra alkalmas. Természetesen összes erdészeti, természetvédelmi és más szabályok betartásával. Ha a hazai kitermelési intenzitás marad az 55-60% közti mezőben, akkor nyilván az ehhez tartozó fakitermelési m3-re lehet számítani.

Íme a fakitermelés alakulása nettó m3-ben. Ezek az adatok végfelhasználói, faipari oldalról már kezelhetőbbek. A kék vonal az évenkénti adatokat, a narancssárga pedig ezek trendjét mutatja. A magyar erdőgazdálkodástól adottságaival, erdőterületével, kitermelési intenzitásával erre a mennyiségre számíthat a vevő, a fafeldolgozó.

Az összesből külön láthatjuk itt a nettó iparifa kitermelést. (Papírfa, rostfa, bányászati alapanyag, fagyártmányfa, fűrészrönk, lemezipari és késrönk.) Miközben növekszik az összes nettó fakitermelés, vajon miért csökkenő az iparifa felhasználás trendje?

Ez meg itt a tűzifa termelés évenkénti alakulása. Ez a fogyasztói piac kialakulásának rendje. Valamennyien emlékszünk a '90-es évek végére. Jól látható, hogy az iparifa mennyisége csökken, a tűzifáé pedig növekszik az elmúlt 20 évben.  A tűzifán belül a vastag, a vékony és az apríték aránya változik. A korábban apadék egy része mára apríték lett. Mára az aprítékot darabolt, aprított tűzifaként kell felfognunk. Csak kisebb a méret. Ugyanakkor égetésével jobb hatásfokot lehet elérni, akár 95%-ig.

Van mit tenni gondolatilag, hogy mit teszünk a tűzifával. Mit kínálunk a fogyasztóinknak, mit szeretnénk náluk elérni.

Az évente termelt tűzifa mennyiség fafajonként számolva, 35% nedvesség mellett a magas hatásfokú égetés esetén 42,6 petajoule (PJ) energiát képvisel.

Magyarország összes energiafelhasználásában (autó, légkondi, villany, fűtés, ipar, minden) 12% a megújulók részaránya. A többi a szén, az olaj, a gáz,a  nukleáris energia és az import áram. A teljes energiamennyiségből, ami 1100 PJ, ebből 4% a tűzifa, tehát számottevő, komoly szegmens. A lakossági energiafelhasználáson belül pedig még magasabb az aránya. Különösen vidéken. A tűzifa és gáz árainak összevetésében korábban a tűzifa kifejezetten kedvezőbb volt, mára erről már csak csendesebben lehet beszélni. Egyedül a távhő szolgáltatásban lehet még mindig fával 20-25%-kal jobb nyereséget lehet elérni, mint gázzal.

A 16. ábra igyekszik rendszerbe foglalni, hogy milyen nagyságrendnél milyen energiatermelési kombinációk tűnnek célszerűnek. Háztartás, nagyobb lakótelep, kórház és más közösségi felhasználó, ipar, a hálózatra termelés. Fontos, hogy áram termelés esetén legyen megoldás a meleg víz (egyébként hulladékhő) hasznosítására nyáron is. A tűzifát a nagy erőművek segítségével lehetett a helyére tenni. A hatékonysághoz az kell, hogy minél több szálloda, panzió fűtsön aprítékkal. Különösen ott, ahol ez szállításban közelről oldható meg. 30 km-en túl nem lenne szabad szállítani a tűzifát.

Visszatérve a múlt heti konferenciára, ott a fűtőművek képviselői (Tatabánya, Kaposvár, Ózd, Kecskemét) elmondták, hogy végre a regionális kisebb méretű fűtőművek létrehozásának megvannak a csírái. Mindegyik helyszínen komoly tárgyalások folynak. Egerben ez sajnos nem sikerült, pedig 25 ezer m3-es biztos piac lett volna. Pár napra rá pedig Kecskeméten aláírták az 5 MW-os fűtőmű projektjét. Ezt 40 ezer m3-nyi tűzifára (apríték) becsülöm.
Ennyit a tűzifáról. Azonban a mai napig nincs erre vonatkozó energetikai koncepció. Erdészeti oldalról kiszámíthatóak vagyunk, de mi is kérjük a kiszámíthatóságot.

Most áttérek az iparifa kérdésekre. Fafajonként mutatok grafikont a nettó fakitermelésről. Valamilyen oknál fogva az összes tölgy fakitermelés csökken. Fogalmam sincs, hogy miért. Lehet, hogy e fafajnál nagyobb arányúak a természetvédelmi korlátozások. Mellette a fafeldolgozási alapanyag (fagyártmányfa, fűrészrönk, lemezipari rönk, késelési rönk) évi változása látható. Ez már kétségbeejtő, s nem tudom rá a magyarázatot.

Közbeszólás (Barkóczi István, SEFAG): Az első világháború után és a válság alatt nem újították fel a tölgyeseket, illetve nem tölggyel újították fel. Kimennek a még mennyiséget adó korosztályok, s ez meg fog fordulni 15-20 év múlva.)

A kérdés az, hogy miért csökken erősebben a fafeldolgozási mennyiség az iparifán belül? Talán már ismeretlen fogalom a 20 cm-es tölgy rönk? Olyan ipari fejlődési trend van, hogy kiiktatjuk a fagyártmány üzemeket. Annak idején Recsken tölgy fagyártmány üzemben dolgoztam. A Mátra Parkettagyárat azért alakították meg, hogy a gyenge mátrai tölgy Gyöngyösön, Recsken, Szilvásváradon a rövidfát felvágó fagyártmány üzemek fűrészáru és fríz termékét felvegye. Ma már mindenki csak 2 m és hosszabb rönköt fogad el. Meg a mozaik parkettát sem lehet eladni az időközben megjelent új padlóburkolókkal versenyben.

A csernél is csökkenés van ipari fából. Lehet, hogy sok helyen volt szerkezetátalakítás van ennek a hátterében. A fafeldolgozási alapanyag mennyisége ugyanakkor cserből a szinte nullához halad mára. [Itt többen közbeszólnak, élénkség támad a bányadeszka termelés közel megszűnését említve. Jung válasza: a bányákat már 2000. előtt bezárták!] Régen a cser koporsódeszkát is "garmadával" lehetetett eladni, ma pedig ez már nem megy. Nem egyszerű szárítani a tölgynél gyorsabb növekedése miatt durvább a szövetszerkezete.

A bükknél enyhe iparifa kitermelés növekedés van, igaz a kiugrások hó, szél és jégtörések miatt voltak. A szélkár leginkább a bükköt érinti. A bükk fafeldolgozási alapanyag termelése ugyanakkor drasztikusan és egyenletesen csökken. Valamiért nem használjuk fel a bükköt. Volt még, amikor bükk gőzölt csap-hornyos parkettát gyártottunk. Ma pedig már nem. Nyilván azért, mert nincs rá piaci igény. Ma az egyetlen nagy bükk rönk vevő van, az Abalon, de az is csak a nagyobb átmérők iránt érdeklődik.

Ha ez a trend, akkor e mögött nyilván valami faipari, ipari, üzemeltetési, beruházási szándékok húzódnak meg, melyek mára kialakultak. E számokon lehet javítani, vagy elfogadni ezeket. Igaz, ha itt javítanánk, azzal a sarangoltból vennénk el. Ha viszont fűtési célra elkötelezzük magunkat (hosszabb távra) abból nem lehet visszalépni.

A gyertyán iparifa kitermelés megint csak csökken. Nem tudom a magyarázatát. Elegy fafajként, tölgyes nevelésében elengedhetetlennek tanultuk. Igaz, a homogén gyertyánosainkat lecseréltük szerkezetátalakítással. Ugyanakkor megint kétségbeejtő a gyertyán fafeldolgozási alapanyag termelésének a közel nullához tartó trendje. Annak idején kefegyárak, szerszámnyél készítők használták. A fa ott van, igaz csökkenő mértékben, de ennél sokkal drasztikusabban a fűrészipar nem igényli a gyertyánt.

Az akác termelés növekedése felüdítő. A 80-as évek erdőtelepítéseiből több akácos van. gyorsan növő, hamarabb belép a rendszerbe. Ugyanakkor miért csökken az akác fafeldolgozási alapanyag termelése? Nyilván a felhasználási igényének csökkenése miatt. Az akác hungarikum, verses, dalos könyv van róla, kiválóak a mechanikai tulajdonságai, jó a megmunkálhatósága, mindezek ellenére a fűrészüzemek érdeklődése iránta láthatóan csökkenő. A minősége nem hiszem, hogy rosszabb lenne, mint régen.

Egyéb keménylomosok. Ne nagyon nézzük le, mert azért az 50 ezer m3-es fafeldolgozási alapanyag azért tétel. Sajnos csökken ez is. Az összes iparifa az egyéb keménylombosból a 400 ezer m3-t is eléri, de ennek fűrészelhető része mára már csak a tizede és utóbbi tendenciája csökkenő. E csoport több fafajból áll, így bármely becslés nehezebb.

A nyár és fűz, ami zömében nyár iparifa és fafeldolgozási alapanyag terén is növekszik. A raklap, fa csomagolóanyag gyártás virágzik és a hámozási rönk kereslete is jó kell legyen.

Egyéb lágylombosnál is az iparifa összesen és ebben a fafeldolgozási alapanyag termelési mennyisége is növekvő.

A fenyő esetén is mindkét adatsor növekvő. Az utóbbi évek fenyő száradásai is ebben benne lehetnek. Nyilván van olyan, mikor megjelenik 10-20% száradás, van amikor az érintett egészet leveszik, hogy jöjjön belőle egészségesebb faanyag is, ami értékmentés, a további száradás megelőzése. Eközben fenyő területeink drasztikusan csökkennek, tehát valamikor ebből jelentős fenyő kitermelés visszaesés lesz.

Végül az összesítés megnyugtató ábrát mutat: a magyarországi összesített fafeldolgozási alapanyag termelés szintje az elmúlt két évtizedben kis mozgásokkal változatlan. A hazai fűrész és hámozó ipar és a megszokott külföldi vevők erre az 1,6-1,7 millió m3-re nagy biztonsággal számíthatnak.

Még néhány részjelenséget kiemelek.

A bányászati alapanyag termelése (nyilván az igények, a bányák bezárása alapján) lezuhant. Lényegében megszűnt e választék termelése. Ez és a következő ábrák adnak magyarázatot, hogy miért is nőhet a tűzifa hányad. A bányászati termék ugyanis ha nem kell a bányának, akkor sarangolt fában, s főleg a tűzifában köt ki. Ezek azok a trendek, amiket a kívülállóknak még mindig magyaráznunk kell.

Sajnos ugyanez látható a papírfánál is. Sőt a csökkenés volumene még nagyobb. Persze tudjuk, hogy a papír felhasználás trendje az egész világon csökken. Ez a változás is a tűzifa részarányt növeli. 

Ha az összes fakitermelés ma már 60-65%-át kitevő tűzifára, ha nem csinálunk programot, vagy nem lesz partnerünk az energia szektor, akkor az erdőgazdálkodók gondban lesznek. Erre nagyon fel kell készülni, hogyan tudunk ehhez kiszámítható, megfelelő partnereket találni.

A rostfánál ugyanez a helyzet, bár az utóbbi években van fellendülés. A rostfa felhasználása pedig a bútorgyártástól függ. Kérdés, hogy ágazatunk képes lesz-e jelentős többletigény megkeresésre válaszolni. Ha megfelelő helyekre elhelyezzük a fánkat, akkor ilyen esetben a jelentős többlet igényű vevőnek más beszerzési régiókat lehet majd javasolni.

Az áttekintő ábra mutatja, hogy az erdőn elinduló fát 100 egységnek vesszük, az a mai adottságok mellett hogyan oszlik meg az egyes felhasználási területek között. A fakitermelési döntések ökológiai alapon születnek, utána pedig belép az ökonómia.

A végkövetkeztetésem az, hogy kiszámítható az erdőgazdálkodási ágazat. Ebből kivétel a klímaváltozás, amit pontosan senki nem tud még megmondani, hogy milyen következményekkel fog járni a fakitermelésben mondjuk 80 év múlva.

A faipar nem követte a prognózisokat. Úgy tűnik, ezeket a trendeket nem érzékeli.

A választékok között, amint elmondtam jelentős volt az átrendeződés a tűzifa javára.

A papírfa fogyasztás csökken, a rostfáé pedig nagyon hektikus.

A bányafa fogyasztó szénbányászat megszűnt.

Mindezek miatt nő a tűzifa hányad.

Az energiaszektornak program szintre kell emelnie a tűzifa felhasználást. ezen belül nagyobb hatékonyságú energiatermelésre kell törekedni.

Forrás: LVII. FAGOSZ Fakonferencia
Fotó és szerkesztés: MM