Visszatérhet a szil az Egyesült Királyságon át

A szilfa, mely szinte eltűnt a vidékről az 1960-as és 1970-es években, visszatérhet Britannia erdős vidékeibe és sövényibe egy új jelentés szerint.

Ezt a fafajt, mely egykor uralta a vidéki tájképet és jelen volt az Egyesült Királyság területén a bronzkor óta, majdnem teljesen kipusztította a szilfavész (angolul: Dutch elm disease DED), amely gomba károsító mintegy 20 millió fát gyilkot meg az Egyesült Királyságban. A szil mintegy 90%-át ki kellett vágni e betegség miatt és e fafajt gyakorlatilag elfelejtették a vidék jövője szempontjából.

"Elite" szilfák ellenállhatnak a szilfavésznek vagy elkerülhetik azt. (Fotó: PA)

"Elite" szilfák

Magánszemélyek és szervezetek - akik, amelyek nem akartak lemondani a szilről - kutatásai azt jelzik, hogy visszatérhet, részben az "elite" szilek feltalálásának köszönhetően, melyek megmaradtak és úgy tűnik a betegségnek ellenállnak és elkerülik azt.

A Future Trees Trust (a lombos fák jobbítását szolgáló jótékonysági szervezet) jelentése szerint az öreg túlélt példányok több száz évesek, s erőfeszítéseket tesznek ezen egyedek elemzésére, s hogy ezekből szaporítóanyagot állítsanak elő, mely továbbörökíti a kétségtelen ellenálló képességet. Az FTT szerint megfelelő további kutatással és annak finanszírozásával lehetséges lesz visszahozni a szilt, amikor más fafajok, mint a tölgy károsítók támadása alatt állnak.

Karen Russell, a jelentés írója mondja: "Sokat tudunk arról, hogy hol vannak az öreg fák és többet tudunk, mint valaha a kutatási lehetőségekről. A megfelelő emberekkel és forrásokkal visszahozhatjuk a szilt a vidéki tájba."

A szilfavész két hullámban érkezett Britanniába, aktív marad és terjed északra, már elérte Skócia egyes vidékeit. Fejletlen fák, melyek fertőzött szülőkről sarjadtak, éveken át növekedni képesek, de aztán megadják magukat a betegségnek.

A kutatók számos európai országban szeretnének munkához látni, hogy az "elite" fákat keresztezzék a helyi szilekkel.

Több munkára van szükség

Az FTT jelentés azt javasolja, hogy a magoncokat nagyobb mennyiségben kell előállítani és megfigyelni a fejlődésüket, valamint a gén-szekvenciák vizsgálatával lehetne meghatározni a génszakaszt, amely hozzájárulhat a szilfavésznek ellenálló tulajdonsághoz. 1990-es évek óta feltűnt, hogy elszigetelt kis populációk és egyes fák túléltek és elkerülhetik a kórt vagy toleránsak, ellenállóak lehetnek vele szemben. A más fafajokat, így a tölgyet és a kőrist érő a betegségek egyre erősebb nyomása miatt is egyre érdekesebb újragondolni a szil megőrzését, javítását és vissza hozatalát jelentősebb szinten.

Max Coleman, aki a szilről írt könyv szerzője mondja: "A szilek mutatják túlélő képességüket, legszebb ideje, hogy segítő kezet nyújtsunk ehhez."

Forrás: inews.co.uk
Írta: Cahal Milmo
Ford: MM

Megjegyzés:

Anyám a 80-as években az OMFI-tól ment növénynemesítési tanulmányútra Belgiumba, ahol már akkor szilfa túlélő kísérleteket látott ezzel foglalkozó csemetekertekben. A tökéletes megoldást úgy tűnik azóta sem sikerült megtalálni, de azóta is keresik, aminek egyik bizonyítéka a fenti cikk.

1918-ban hozta be az ember Ázsia keleti területeiről az Ophiostoma ulmi nevezetű gombafajt, amely Európában Hollandiától kezdte európai hódítását. Míg a kelet-ázsiai szilfajokban a koevolúció folyamán kialakult az ellenálló képesség a gombával szemben, addig az európai fajoknál óriási tömegekben pusztított. (Wikipédia)

Ha már a szilről van szó, említést érdemel a pusztaszil, melyhez az első magokat 1957-ben a Pekingi Botanikus Kertből kapta az állomás [ERTI Püspökladányi Kísérleti Állomás] akkori vezetője dr. Tóth Béla. Évtizedekig tartó nemesítői munka eredményeként - felszaporítás, kísérleti telepítések, egyedszelekciók, összehasonlító fajtakísérletek, kísérleti eredmények kiértékelése, majd fajtabejelentés, fajtaelismerés - mára a szélsőséges termőhelyek fásításának, valamint a zöldövezeti fásításnak elismert fafaja, számos kertészeti szil fajta alanya ez az értékes honosított fafajta. Továbbiak a pusztaszinről az ERTI honlapján.